Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

1989. MÁRCIUS 17., PÉNTEK pmer « Mae mii 5 Viták a szentendrei „lengyelpiac" körül És sióit a csaplárosné... A tanácselnök lokálpatriotizmusa Ervényes-e a jogszabály? Szentendrén a Bükkös-part 55 lakója levelet irt a városi tanácsnak. Tűrhetetlennek tartják, hogy szerdán, de kü­lönösen szombaton a több ezer főt megmozgató „lengyel piac’’ a kapuik előtt zajlik. Kérik az illetékeseket, hogy szüntes­sék meg a lehetetlen állapotot. Valóban, szombaton reggel 8 és 12 óra között megbénul a forgalom a város piacán és környékén. Mintha országos kirakodóvásár lenne. Egyes vélemények szerint 1989 ed­dig eltelt hónapjaiban a pia- cozók létszáma többszörösen meghaladta a turistákét! Mi lesz itt, ha az idegenforgalmi szezon is beindul? Csakhogy a piac megszünte­tése nem olyan egyszerű. Igény van rá! Mutatja ezt a hatalmas érdeklődés. Mert nagyon sok hazai vásárlónak azok az ala­csony árak felelnek meg, ame­lyek ott kialakultak. A taná­csot „meglincselnék”, ha a lengyel " „vendégmunkásokat” kitiltanák. Tavaly történt már erre kí­sérlet, amikor a Pest Megyei Hírlapban riport jelent meg a piacról, s abban olvasható volt a Vám- és Pénzügyőrség ille­tékeseinek nyilatkozata: „devi­za-bűncselekményt követ el az eladó és a vevő, ha üzletet köt.” Akkor a rendőrség né­hányszor szétzavarta a résztve­vőket, aztán maradt minden a régiben, sőt a létszám soha nem látott módon megnőtt. A város vezetői most tanácstala­nok: érvényes-e még egyálta­lán, hogy jogszabályellenes dolgot követnek el a piacon a lengyel és magyar üzletelők? Ha igen, miért alakulhatott ki ez a tevékenység az ország több helyén? Ha hatályát vesz­tette, miért nem értesítették a tanácsot? Az egyik oldalon az 55 le­vélíró, akiknek kétségtelenül igazuk van. A rengeteg sze­mét, amelyet a Városgazdál­kodási Vállalat alig képes elta­karítani. A széttaposott patak­part, a legázolt domboldalak. A másik oldalon a bizonyta­lanság a jogszabály érvényes­ségében, a kétségtelen igény a piacra. Szentendre közismer­ten rossz ellátása ruhafélék­kel (főleg olcsóbbakkal) és iparcikkekkel. A tanács úgy próbálja meg­oldani a dolgot, hogy a Duna partján, a Postás strandon, az Óbuda Tsz ráfizetésesen üze­melő kupolás étterme mellett kijelöli az új piacot. A szent­endreieknek hagyja a régit, a Bükkös-patak mellett, a len­gyelekét közel viszi a HÉV- hez. Úgyis azzal érkeznek a valószínűtlenül nagy pakkjaik­kal. így legalább csak át kell menniük a 11-es főúton, s máris „teríthetnek”. Hogy a Vám- és Pénzügyőrség mit szól a legalizáláshoz, nos, az a jö­vő titka. Az azonban lehet, hogy hely pénzt is szednek, mert a város is részesedni kí­ván a haszonból... Yicsotka Mihály Vendég úr, itt ne füstöljön! Meglepődhettek a tápiószecsői Koccintó büfé törzsvendégei, ami­kor először fogadta őket a csaplá­rosné azzal a kijelentéssel: „Ké­rem a vendég urakat, itt ne füs­töljenek!” Három éve mondta ezt a beté­rőknek Czakó Ferencné. Volt is nagy moigolódás. Néhány törzs­vendég megsértődött, de két-há- rom nap múlva csak bekopogtak, az ajtó előtt eldobva a csikket. Nagy idő három év. Azalatt sok minden történhet, nem ritkán a legjobb kezdeményezés is dugá­ba dől. A kíváncsiság vitt Tápió- s ecsőre, hogy vajon megvan-e még a maga ideién szinte párat­lannak tűnt nemdohányzó presz- szó. A takaros épület előtt, az eresz alatt négyen iszogatnak a magas asztaloknál. Bőszen füstölnek. A bejárati a Hón már messziről vi­rít a zománcozott tábla. Hirdeti: Tilos a dohányzás! Benyitva, mindjárt feltűnt, hogy se pálinka­bűzt. se cigarettafüstöt nem érez­ni Pedáns tisztaság az asztalok, székek között. Hamutartót még csak mutatóba se lehet látni. A pultnál négyen poharazgatnak, csendesen beszélgetnek. A negyvenes évei rége felé járó Dósa László n^m kertel, bevallot­ta: erős dohányos. Mégis ió ötlet­nek tartja, hogy a füstölést nem engedik meg a presszóban. Ha megkíván ía a nikotint, kimegy a talponállóból az énület, elé. Helye­selt a fiatalabb Zollai János, és Danyi János, a kiskatona is, pe­dig ők szintén erős dohányosok. Közben megérkezett Czakó Fe­renc, a Nagykáta és Vidéke Afész 39-es szerződéses üzletének veze­tője. Mondja, szívpanaszai miatt kényszerült a választásra: vagy más szakmát keres, és bezárja a boltot, vagy ráveszi a vendégeket, hogy ne dohányozzanak odabent. Azelőtt még a fehérneműje is füstszagú volt. — Annak idején sok helyen ér­deklődtem: a rendőrségnél, a ta­nácsnál, a Köjálnál, az áfésznél. Mindenki igent mondott, csak a főnökeim tették hozzá; ne men­jen a dolog a forgalom rovására. A bevétel azóta sem kevesebb, és a vendégek túlnyomó többsége is elfogadta a szaoályt. Sőt, egymást figyelmeztetik, ha valaki csikkel a szájában lép be az ajtón — mondja Czakó Ferenc. Vajon a negyedik vendég mit szól a tiltáshoz? — Felejtsen el! — hangzott a rendreutasítás, és a mogorva ven­dég máris kifordult az ajtón. Nyilván ő volt az egyetlen, aki nem tűrte a megszorítást. Egyébként a hírek szerint Pé- celen és Isaszegen is működik nemdohányzó presszó. A. L. A. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint 2400 ember élt Kemencén. Most 1200 lelket jegyez a falu. Pongrácz János tanácselnök azt mondja, el­öregedett a település, a fiata­lok másutt keresik a boldogu­lást. — Valamikor jómódú falu volt ez, annak ellenére, hogy a palóc családok lényegében nem voltak gazdagok — mond­ja a tanácselnök. — Szorgal­masak voltak, s mindig jutott annyi, hogy ne legyenek bé- kétlenek. A sors azonban igaz­ságtalanul hurcolta meg őket, a háború után az itteniek már 16 holddal is kuláklistára ke­rültek. Meg is van az eredmé­nye, azóta sem űzi őket a vágy, hogy vállalkozásba kezd­jenek. Eltűntek az iparosok is, pedig volt itt lakatos, kovács, négy kiskocsma, vegyesbolt. Nem maradt belőle semmi... Túlságosan keserűnek ítélem a tanácselnök szavait, nem hinném, hogy ilyen sötét a kép. Való igaz, hogy az utcán nem látni sokszoknyás palóc asszonyokat, mint a Galga mentén, de a palóc vér nem változik, független a külsősé­gektől. A tanácselnök szobájában, a szekrény tetején gyönyörű, pa­lóc stílusú ház makettja poro­sodik. Beszélgetés közben ar­ra kalandozik a szemem, s Pongrácz János elérti a gon­dolatot. — A hetedik ötéves tervünk­ben szerepelt a művelődési ház felújítása, eddig ez az egyetlen elképzelésünk, amit nem váltottunk valóra — mondja, miközben az asztalra emeli a makettet. — Nem mintha nem vághattunk volna bele, de mi nagyobb álmokat dédelgetünk. Járt itt egy mű- egyetemista fiatalember, aki­nek annyira megtetszett a fa­lu, hogy diplomamunkaként tervezett egy művelődési há­zat nekünk. Ez az — mutatja a papírmasé házat. — Elkészült a kivitelezési terv is, így hát belevágunk. Pénzünk ugyan nincs sok, a ház 12 millió fo­rint lenne, nekünk éppen a tizede van. Megvettük hát a faanyagot, a téglákat, a csere­pet, s jövőre elkezdjük az át­A mai épületek alatt Középkori útmaradványok Székesfehérvár történelmi belvárosápak építészeti és vá­rostörténetére vonatkozó isme'reteinkérnh'őttos'itó leletek"kterül-•' tek elő a Kossuth Lajos utcai régészeti feltárásnál. A kutatók nagyméretű középkori házak maradványaira bukkantak, s e vastag falú, terazzo padlós paloták között burkolt úttest nyo­mait fedezték fel. E váratlan leiét egyértelműen azt bizonyítja, hogy a mai épületek alatt a középkorban utca volt. A városban még ebben az évben újabb feltárások kezdőd­nek. A régészek a Romkert területén, Mátyás király sírkápol­nájának a környékén kutatnak majd újabb leletek után. A munka megkezdésének feltétele az, hogy a Romkert fölött át­vezető utat megszüntessék. Az áthaladó közmüvek tervezése már folyamatban van. Az asszony kettőkor letette a for­** rasztópákát és kapkodva rendet csinált a munkaasztalán. A körülötte dolgpzók már jó ideje a faliórát lesték, hogy elhagyhassák az üzemet. Márta ebből szinte semmit sem vett észre. Gondolatai már a gyáron kívül jártak, s csak töredezve jutottak el hozzá a szófoszlányok. A műszak ugyan véget ért. de nem akart elsőnek távozni a műhelyből. Arra várt. hogy valaki el­induljon az öltözők felé. Ő majd akkor indul el. ha már mozgásba lendült a tár­saság. így volt ez minden áldott nap. Aztán bekövetkezett, amire várt. Gi­zella vigyorogva búcsút intett a töb­bieknek és elment. Ketten, hárman kö­vették. Márta is elindult. Most nem várta meg a mindig kényelmeskedő Ka­talint, bármennyire is jó viszonyban voltak egymással. Azzal mentette ki magát, hogy sietnie kell, mert a gyere­kek ... Ez mindig hatott. Különösen az utóbbi három esztendőben, hogy a há­zassága csődbe jutott és a férje szó nél­kül elhagyta. Azóta egyedül gondosko­dik a tízesztendős Tamásról, meg a nyolcadik évében járó Eszterkéről. Nem könnyű dolog. Márta gyakran nekike­seredett. de az a tudat, hogy a gyerme­keit fel kell nevelnie, erőt adott neki. Pedig kevés ideje jutott a gyerekekre. Gyakran vállalt túlórákat, hogy csöpp­nyi plusz pénzhez jusson, a hétvégeken meg mosott, főzött, takarított. Hétfőn fáradtabban ült le a munka­asztalához a műhelyben, mint ahogy pénteken délután felállt onnan. Persze, ha apjuk is lenne a gyerekeknek, s nem­csak anyjuk, neki is sokkal könnyebb lenne a helyzete. De hát Pista másként döntött. Mindegy, ö tudja, hogv miért tette azt. amit csinált Pedig szerelem­házasság volt az övéké, jó évtizeddel ezelőtt. Csakhogy az érzések kihunytak, s maradták a szürke hétköznapok, a gyakori viták, veszekedések. Pista a vé­gén már ivott is és ilyenkor gorombán viselkedett az asszonnyal. Végül meg­állapodtak. hogy ez Így nem mehet to­vább A gyerekek Mártánál maradtak, meg a lakást is megkapta, de a nevelé­süket egyedül kellett vállalnia. Pista elköltözött a városból a barátnőjével együtt, s csak nagyon ritkán volt kíván­Asszonysors(?) esi Tamásra és Eszterkére. Pénzt sem mindig küldött. Márta ilyenkor csak összeszorította a fogát és makacsul kitartott amellett, hogy egyedül neveli fel a gyerekeit. Mindent elkövetett, hogy a két iskolás­korú semmivel se legyen rosszabb hely­zetben. mint a többi osztálytársuk. A drágulás ugyan rendszeresen kétségbe ejtette, de azért összespórolta a pénzt, ha a gyerekeknek ruhára, cipőre kellett. Néha eszébe jutott, hogy alig egy év­tizeddel ezelőtt, amikor még húsz sem volt. milyen könnyen vette az életet. Szerette a szórakozást, a szép ruhákat, elment mindenhová, ahová úgy gondol­ta, hogy érdemes. Most meg. .. Évek óta egy moziba sem jut el, pedig élére állítja a forintokat. Hogy meg tud vál­tozni egy ember, ha a körülmények rá­kényszerítik erre. Es rákényszerítik! Felrohant az öltözőbe, gyorsan meg­mosakodott, magára kapta az utcai ru­háját. s máris a gyárkapu felé tartott. Közben eldöntötte, hogy most nem száll fel a városi buszra, hanem legyalogol az ABC-ig. mert a lakótelepi boltban szinte semmit sem lehet kapni. Amió­ta új főnök került oda, még az is hiány­cikk. amit szinte úgy dobálnak másutt az ember után. Bár olyan nagy bevásár­lást nem engedhetett meg magának, szeretett volna körülnézni az üzletben. Aztán hazamegy, gyorsan összecsap va­lami vacsorát. Tamással is foglalkoznia kellene. A tanító néni már kétszer is üzent, hogy számtanból katasztrófa fe­nyeget. de ez a gyerek ... Szigorúbbnak kellene lennie hozzá, gondolta. De mi­kor, hogyan? Hát ilyenkor hiányzik az apja! De most már mindegy. Csak lesz valahogy. A fiú szobafestő akar lenni, ezt már tavaly eldöntötte, s úgy látszik, hogy ragaszkodik is ehhez az elképzelé­séhez Ott pedig nincs igazán szükség arra, hogy a matematikát egyetemi szin­ten ismerje! De azért nem ártana, ha olyan szorgalmas lenne az iskolában, mint amilyen Eszterke. a húga. Néha ráköszöntek, amint kilépett a gyárkapun, s a bolt felé igyekezett. Gé­piesen viszonozta az üdvözléseket, de nem állt le beszélgetni senkivel sem. Ahogy a kereszteződéshez ért, látta, hogy a túlsó oldalon csődület támadt. Pontosan nem tudta, hogy mi is történ­hetett, de sejtette, hogy valami baleset kíváncsiskodói verődtek össze. Ezen a részen nagy volt a forgalom, a lámpa sem működött mindig megbízhatóan. Szerencsére neki nem arra kellett men­nie, ahol a tömeg összeverődött. Bár máskor sem állt meg. ha ilyesmit lá­tott, irtózott a közlekedési balesetektől. Az asszony befordult jobbra, aztán át­vágott az úttesten és bement az ABC- be. Vagy fél óra telhetett el, amikor is­mét az utcára lépett. Kezében a bevá­sárlószatyorral egyensúlyozott a busz­megállóig. Alig néhány percnyi várako­zás után megjött a körforgalmi járat, amivel hazamehetett a lakótelepre. A busz a szomszéd ház előtt tette le. szin­te csak pár lépésnyit kellett visszagya­logolnia. Felkapaszkodott a harmadik emeletre, kinyitotta a lakás ajtaját, az­tán a konyhába ment. Letette az asz­talra a vacsoránakvalót, majd elindult, hogy megkeresse a szobában a gyereke­ket. Egyik sem volt odahaza. Nem ér­tette a dolgot. Közben észrevette Tamás asztalán a cédulát, amely neki szólt. A fia tudatta vele, hogy mind a ketten a városi könyvtárba mentek. Márta megnyugodott. Kiment a szo­bából, átöltözött, s nekilátott-a főzésnek. Éppen a burgonyát hámozta, amikor megszólalt a csöngő. Letette a kést. meg a krumplit, s a bejárati ajtó felé indult. Kicsit megijedt, amikor meglátta az ajtóban álló rendőrt. Az idegen mellett ott zokogott Tamás is. Az egyenruhás köszönt, majd csendesen azt mondta: — Sajnos, rossz hírt kell közölnöm... A kislányát a belvárosban baleset érte. Kórházban van. Kiszaladt az úttestre és egy gépkocsi... Sajnos, a gyerek volt figyelmetlen... Az asszony elsápadt, remegni kezdett. ^ Közben felvillant előtte a délutáni csődület képe ott a kereszteződésben... Az ő lányával történt az a szörnyűség! Magára kapta a ruháit, s rohant a kór­házba. Csitári János A művelődési ház egyelőre elfér Pongrácz János tenyerében (Vimola Károly felvétele) alakítást. Ne kérdezze, mi­korra lesz kész, nem szeretek ígérgetni. Közbejön valami, talán éppen egy kiadós ár­emelés, s minden tervünk föl­borul. Az emberek meg legyin­tenek, no. megint egy dolog, ami csak szövegelésben van meg. Különben is, előbb be kell fejeznünk az uszodát... Fölkapom a fejem. Micsoda? Uszoda Kemencén? — Viccel? — érdeklődőm a tanácselnöktől. — Dehogyis — neveti el ma­gát, s máris invitál uszodané­zőbe. A falu végén, a Barát- kő és a Malomkő lankái ál­tal határolt szurdokban való­ban ott az uszoda. Az építke­zést 1986-ban kezdték el, s a 12,5 méterszer 25 méteres me­dence a nyárra elkészül. A gyermekmedencék mögött már áll a gépészeti berendezéseket rejtő épület, s készen van a büfé is. Június 15-én lesz a próbaüzem, s ez nem csupán ígéret. A falu apraja-nagyja részt vállalt a munkából, meg­esett, hogy egyetlen hétvégén negyvenezer köbméter földet termeltek ki. Ez itt nem szá­mít különlegességnek, mikor a sípálya épült, 11 ezer darab rönköt távolítottak el a hegy­oldalon. — Nagy élet lesz itt a nyá­ron — mondja Pongrácz Já­nos. — S jövőre még nagyobb. Akkorra elkészül a patakon a völgyzáró gát, s lesz egy 26 hektáros halastavunk. Partján házak épülnek majd, a tájba illő palócházak. Mi fölmértük, mire vagyunk képesek, s ennek megfelelően alakítjuk a kör­nyezetünket. Nem elég, hogy az ország talán legszebb táján élünk, felelősséggel is kell bánnunk vele. Szeretnénk, ha pár év múlva azt mondanák az emberek: amíg nem láttad Kemencét, nem láttál semmit sem Magyarországból. Bellér Ágnes A NEB tapasztalatairól Az emberek követelik a közélet tisztaságát Az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés a különböző visszásságokat feltáró vizsgálatok, illetve az azokat végző hivatalos és társadalmi szervezetek munkája iránt. Ezért kér­tünk tájékoztatást Gurdon Károlytól, a Budaörsi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökétől. Többek között arra voltunk kíván­csiak. hogy mennyiben változott meg a NEB munkája. Me­lyek a leggyakoribb témavizsgálatok, mit tapasztalnak a köz­érdekű bejelentésekkel kapcsolatban? A NEB az elmúlt évtizedben 117 téma- és célvizsgálatot végzett, s ezek a népgazdaság szinte valamennyi ágát érin­tették. Tavaly ellenőrizték pél­dául a városok, községek köz- tisztasági helyzetét, a számí­tástechnikai oktatás szintjét az általános és középiskolák­ban és a gyógyszerellátás ala­kulását. — Mi változott a témavizs­gálatok tartalmában az elmúlt harminc év alatt? ' — Valamelyest csökkent a mezőgazdasági témák száma a hatvanas évekhez viszonyítva. Er azért van így, mert a me­zőgazdaság az ismert problé­mák ellenére is elérte azt a színvonalat, ami fölöslegessé tette az évenkénti vizsgálato­kat. Korábban a háztáji gaz­daságok eredményességétől a t'eszek gépkarbantartásának minőségén át a növénytermesz­tés jövedelmezőségéig szinte mindent megvizsgáltunk. Most már elegendő 2-3 évenként egy-egy országos témavizsgá­lat. — Változott-e a közérdekű és magánbejelentések száma, tartalma? • — A hatvanas évek óta 50— 70 bejelentést kapunk évente, ezek kétharmada közérdekű, a többi magánpanasz. Vagyis a bejelentések gyakorisága je­lentősen nem növekedett, de jellemző és kedvező, hogy ma­napság a kétharmados többség aláírja a közérdekű bejelen­tését. A magánpanaszokban gya­koriak a 10—20 éves egyéni sérelmek felemlegetései, a jog­orvoslás rossz helyen történő keresése. Ezek a sérelmek a bíróságra tartoznak, ott is a tyúkperek kategóriájába, mert többnyire a szomszédok „je- lentgetik fel” egymást a NEB- nél. Persze, a magánpanaszok egy részét névtelen levélben juttatják el hozzánk. — Intézményeket, munkálta­tókat jelentenek-e be mosta­nában? — Korábban a mezőgazda- sági területről kaptuk a leg­több levelet. Termelőszövetke­zeti dolgozók panaszkodtak, hogy elmaradt ilyen vagy olyan juttatás; rossz volt a termés­átlag, pedig ők jól dolgoztak; a téesz nem azt termeli, amit kellene, vagy nem eredménye­sen, hogy esetleg a rossz ve­zetés veszélyezteti a megélhe­tést. Arra is volt már példa, hogy bejelentés nyomán érdeklőd­tünk a vállalat vezetőjénél, és ő követelte a levélíró nevét, címét, mondván: ő majd kér­dőre vonja. Csakhogy a közér­dekű bejelentő kilétét nem fedhetjük fel, ezt a törvén/ tiltja. Az utóbbi időben megszapo­rodtak a bejelentések, ame­lyekben azt kifogásolják, hogy X. Y. miként jutott ilyen-olyan pozícióba. Egyre gyakrabban kérdőjelezik meg egyesek be­osztásának, jövedelmének jo­gosságát, rangjának tisztasá­gát. Mindez azt mutatja, hogy az emberek követelik a köz­élet tisztaságát, ám ez óhatat­lanul magával hozza azt, hogy bárki támadható. Kinyíltak azok a társadalmi szelepek, melyek eddig szorosan zárva voltak. Ennek haszna mellett azonban sajnos szembe kell nézzünk fölösleges meghur­coltatásokkal is. Aszódi László Antal Kemence szélén uszoda épül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom