Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. MÁRCIUS 15., SZERDA Magyar zászlónk Napjaink embere talán el sem tudja képzelni, hogy valamikor, nem is olyan régen, a népeknek nem voltak nemzetiszínű zász­lóik. Országgá válásukkor ugyan- tó királyuk lett az államhatalom megtestesítője. Az uralkodó pe­dig saját színeit, ábrázolásait használta zászlóján, mint pél­dául a francia Bourbonok a lilio­mot. Minthogy az uralkodónak mint államfőnek a kiemelt sze­repe később is megmaradt, túl­élte a középkort, címere, zász­laja lett az ország felségjelvé­nye. A zászló egyidős a történelem- - mel. Nomád szimbólum, a nép- ándorláskor Európát elözönlők harci jelvénye. Kézai Simon, IV. (Kun) László királyunk (uralko- dött; 1272—1290) krónikása sze­rint a magyarok turulos 'zászlók alatt harcoltak. Később — a Ké­pes Krónika szjnes illusztrációja tanúsítja — a királyok és kirá­lyi hercegek zászlóin piros-fehér csíkokat vagy zöld halomra ül­tetett kettős keresztet látunk. ,A piros-fehér "tehát az Árpád-házi királyi család színe, amelyet egy­más alatti« sávokban — vágások­ban — viseltek zászlóikon (és természetesen pecsétjeiken). A kettős kereszt legkorábbi áb­rázolásainkon lebeg, de a XIII. század vége felé már van talap­zata, mégpedig a hármas ívű zöld halom, amelyet a XIV. szá­zadtól már rendszeresen odahe­lyeznek a piros háttérben meg­jelenő fehér kereszt alá, s tulaj­donképpen így már össze is állt három szín. A kereszt töve nyitott, leveles koronából maga­sodik fel. . . A XVI. század elejére a piros- fehér vágásokhoz, majd később a zöld hármas hegyhez érdekes magyarázat kapcsolódott. Esze­rint az államcímer az országot, mint területet szimbolizálja, a négy fehér (ezüst) vágás pedig az ország négy nagy folyóját, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát. Nincs kizárva, hogy ez hatott arra, hogy a korábban hétszer, vágott pajzs . mellett II. Mátyás uralkodása alatt (1608— 1619) feltűnik és évszázadokig használatban marad a nyolcszor vágott változat is. Ez azt jelen­ti, hogy az addig pirossal kezdő­dő és fehérrel végződő sávozat helyett pirossal (vörössel) kezdő­dő és azzal is végződő csíksor alakult ki, ami így tisztábban ábrázolta a négy folyót. Macedo portugál író. 1687-ben a hármas halmot, amelyen a ke­reszt áll, Magyarország legna­gyobb hegyeiként értelmezi. A XVIII. századtól a Tátrát, a Fát- rát és a Mátrát értik a három halom alatt. A magyar zászló zöld sávja azonban valószínűleg nem a hár­mas halom zöldjéből született. Hogy honnan, azt ma sem tud­ják pontosan a szakértők. Tény, hogy II. Endre (1205—1235) ok­iratait már piros-fehér-zöld fo­nallal fűzték át, és később, a vegvesházbeli és Habsburg-ural- kodók idejében e háromszínű fo nal domipált a hivatalos irato­kon. E három szín jelképezte te­hát Magyarországot. Ezt húzza alá, hogy II. Mátyás koronázá­sakor Pozsonyban piros-fehér- zöld szövettel vonták be s díszí­tették azt a fahidat, amely a Szent Márton-koronázótemp­lomból vezetett ki, továbbá a Szent Mihály-kapu előtti emel­vényt és korlátját, ahol a király letette a hűségesküt. Az első piros-fehér-zöld zász­lók azonban csak a XVIII. szá­zadban jelennek meg, ám eze­ket nem használták rendszere sen. hiszen majd psak az 1848: XXI. törvénycikk mondja ki, hogy a ..nemzetiszín, és or­szág címere ősi jogaiba vissza állíttatik”, és elrendeli, hogv „minden középületeknél s közin tézeteknél minden nyilvános ün­nepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobo gó és ország címere használtas sék...” Ugyanezt rendeli az 1907: XXVII. te. a népiskolákra. Ez a honvédségnek és minden magyar állami polgári hatóság­nak is a zászlaja. A magyar országgyűlés 1848- ban elvetette a Habsburgok csa ládi heraldikáját megtestesítő bi­rodalmi jelvényt. Helyette az első magyar királyi család szí neiből az egész nemzet zászlójá vá vált, történelmi címerre! éke­sített trikolórt tette a magyar állam, a magyar nemzet szimbó­lumává. Csonkaréti Károly Csendesen járj, fím! Honvédfű nőtt a sírok felett „őrizzük meg mindazt, ami a múltra emlékeztet és merítsünk be­lőle erőt a jövő építéséhez. Isaszeg. 1'988. Vili. 25. Telefongyári munkások.” Harcok földje ■ Az isaszegi falumúzeum vendég­könyvében olvasható ez a bejegyzés. Tovább lapozva általános iskolás gyerekek hosszú névsorát tekinthet­jük át A helybeliek előszeretettel járnak a Madách utcai épületbe. Ök igazítanak útba bolyongásom köz­bén. Gödöllő felől érkezve nem jelzi tábla, hogy hol forduljon be az au­tós. Az országút szürke sávján köze­ledve a községhez, arra gondol az utas: Vajon 140 évvel ezelőtt ez le­hetett az a fontos földút, amirjek sá­ros időben a gödreit, kátyúit fage­rendákkal fedték le, s azon haladtak a szekerek? Vajon errefelé húzódha­tott vissza Gödöllőnek, aztán tovább Pestnek a megvert Windischgraetz serege április 6-án? Klapka, Damja­nich, Aulich magyar tábornokok hadtesteinek fényes győzelme után. Mert itt már biztosan a harcok föld­jére terített betonon gurul a kerék. Történelmi tájon, melyet oly büsz­kén és oly nagy tisztelettel őrzünk a szívünkben. Már csak azért is, mert múltunkban oly kevés volt a győze­lem. Végső akkor sem, de mint min­dig. nagy és tragikus volt érte, sza­badságvágyunkért az áldozat. Az utca képe a mindennapi falu vonásait mutatja. A Csata bisztró­ban rexpartit játszanak a törzsven­dégek, a pártházat kölcsönadták az egészségügyieknek, akik éppen az esedékes tüdószűrést végzik el egy hatalmas táblakép előtt. Azon is a történelem elevenedik meg. Népföl­kelő negyvennyolcasoknak nézem az alakjait. A hangulatos cukrászdában finom süteményeket kínál a tulajdo­nos, a kellemes tavaszi időben meg­pezsdült a határ, gépek zakatolják szét a földek nyugalmas mozdulat­lanságát. Ám a zarándoknak úgy il­lik itt járnia, ahogy az isaszegi adat­tári közlemények harmadik kötete bevezetőjének szerzője figyelmeztet: „Csendesen járt, fiam, ne fuss! Aho­vá lépsz, vérét ontott seregeknek, földre tepert, otthonát védő őseid­nek jeltelen hantjain jársz.” Két nép nyelvén — Idős és fiatal együtt ünnepel március 15-én — mondja Szűcs László, a Hazafias Népfront nagy­községi bizottságának tikára, sorolva a készülődés mozzanatait. A Szobor­hegy, a negyvennyolcasok emlékmű­ve körül rendet teremt az ifjúság. Műsort tanulnak az általános iskolá­sok. A Kossuth Lajos Általános Is- ,kola és a község pedagógusainak énekkara tó szerepel a 15-i műsor­ban, mielőtt megkoszorúzzák az em­lékművet, s ott ünnepi szónoklat hangzik el. Majd délután a művelő­dési házban a Jókai-regényből ké­szült film, A kőszívű ember fiai cí­mű kerül bemutatásra. Nő és persze Szatmáry Zoltánról, a falumúzeum Kossuth előtt díszelegnek a honvédek Gödöllőn az isaszegi csata után alapítójáról is készült egy, az életét bemutató kópia. Róla mindig nagy tisztelettel emlékeznek meg, mint a szülőföldért oly sokat munkálkodó, a dokumentumokat fáradhatatlanul gyűjtögető lokálpatriótáról. Lengyel küldöttség is érkezik az ünnepségre, ott lesznek a katonasírok megkoszo­rúzásánál á régi, jó szokás szerint. A magyar—lengyel baráti kapcsola­tok egyik központja Isaszeg, ahová egykor települtek is lengyelek. Ám ez alkalommal még fontosabb a har­cosok emléke. Hiszen tudjuk, hogy április 6-án sem maradtak ki a sza­badságharcból a velünk együtt küz­dő, lengyel katonák, Wysoczki tábor­nok fiai. Szépapáik talán Rákóczi seregében küzdöttek. Mert ahol a lengyel, vagy a magyar szabadságért folyt valaha vér, ott mindig hallható volt e két nép nyelvén csatakiáltás és jajszó. — Ne higgyem, hogy csak az év- fordulók alkalmával jut ez itt eszük­be az embereknek — hívja fel fi­gyelmemet a népfronttitkár. Nagy szeretettel ápolnak minden emléket. •Abonyi Lajos földbirtokos író felje­gyezte, hogy 1861-ben isaszegi embe­rek a honvédsírokon nőtt füvet árul­tak a pesti városháza előtt, s nevet is adtak neki. Honvédfű. Talán az érzelem, a fantázia szülte a képet — gondolhatjuk most arról, hogy az összesereglett megyeházi hivatalno­kok is úgy látták, mint a füvet kíná­lók, a sírokon a fű valóban piros, fe­hér, zöldre sarjadt Hé romszín virágok Első látásra nem túl gazdag az isaszegi múzeum előtere és egyet­len nagyterme. Ám feljegyezni való ritkaság bőven akad. A ko­rabeli bútorok, használati tár­gyak, fegyverek tárlói között az áp­rilis 6-i isaszegi csatában részt vett helybeliek névsora között olvasható Szabó Bálint honvéd, Bredár Jakab szakaszvezető — a család neve most Balatoni —, Babinszki Antal tizedes, akinek utódai ma a Bagiak. Egy régi amatőr felvételen Bem tábornok hamvait hozó vonatot várnak az em­berek, 1929-ben. Tatártól, töröktől védték ezt a föl­det. Dózsa is gyűjtötte itt a seregét. Kuruc győzelmet is megért Isaszeg. A szoborhegyi emlékmű. Felállítá­sának alapítólevele 1888-as keltezé­sű. Radnai Béla szobrászművész munkája A Tanácsköztársaság egyik utolsó önkéntes katonai akciójának 1919. augusztus harmadikán volt a színte­re, amikor-a román királyi csapato­kat egy napig tartóztatta fel hetven vöröskatona, életével fizetve érte. A keleti szomszéd nép fiai 1945. december 10-én itt harcoltak, ami­kor Budapest felé a gödöllő—isasze­gi dombvonulaton kellett áttörniük nagy áldozatok árán, a 94. román gyalogezred kötelékében. Még egy névsort érdemes felje­gyezni. A földosztó bizottság tagjai 1945-ben: Kovács János. Orbán La­jos, C»eke István, Sárosdi József, Fu- ferenda János, Berkes István, Fekete István, Kalocsai József, Kiszel Jó­zsef. ök adták át jogos tulajdonosa­iknak azt, amiről egy korabeli pla­káton Kossuth-címeres zászlók alatt deklarálja: Nem eladó! — egy mun­kás és egy paraszt alakja. Sem a föld, sem a haza. Kovács T. István Kossuthra Vácott 2900 szavazat esett Korteskedés a Zöld Hordóban Kötetnyi anyagból válogathat az ember, ha arra kíváncsi, hogyan él­tek elődeink Vácott 1848—49-ben. Mert a kíváncsiság hajtja az em­bert: milyen házakban laktak az ak­koriak, hogyan közlekedtek, mit je­lentett számukra a városi élet, mi­lyen viták osztották meg, milyen cé­lok mozgósították őket. Áz alábbiak­ban Tragor Ignác történeti könyvei­ből válogattunk olyan részleteket, amelyek jól 'jellemzik a szabadság- harc korát. A történetíró beszámol arról, hogy a szabadságharc idején a több mint 13 ezer lakost számláló Vác két kü­lön városból állott, külön bírókkal és rendezett tanáccsal. Címerük is különbözött; Püspök-Vác városé a liliomos Regina Coeli, Káptalan-Vác városé pedig a jogaros Patrona Hun­gáriáé volt. Foglalkozásukra nézve jórészt földművesek voltak, a keres­kedők a nagy piac környékére tele­pedtek, és az iparosokkal együtt szá­mottevő elemét képezték a népesség­nek. „Noha szívükben minden szép, nemes és jó, fogékony talajra ta­lált, a társas érintkezés hiánya a közügyek iránti érdeklődést és haza­fias áldozatkészséget erősen megbé­nította. Az ikerváros jó módú és elég művelt polgársága békés egyet­értésben élt és résztvevő figyelem­mel kisérte az események rohamos fejlődését.” Abban az időben rossz, kövezetlen utakon jártak a város lakói, s a kis­városi élet sokféle fonáksága Vá­con is megvolt. Például az éjjeliőr nyugalmat zavaró kiáltással tudatta az órát, az éjszakai kurjongatás már akkor is divatban volt. A do­hányzást ugyan eltiltották az utcákon, de a városháza előtt szabad ég alatt sütötték a pecsenyét és hurkát. A koldusok csak egy héten egyszer há­zaltak, de hétfőn kezdték és szom­baton végezték. A városi tanácsok ítélkeztek első fokon a peres ügyek­ben, de a közigazgatás ismert lassú­ságával. Az közismert, hogy Kossuth La­jost Pest vármegye képviselőjévé választották, a korteskedés hátteré­ről azonban nem sokan tudnak. Hadd idézzünk ezérjt néhány sort Podmaniozky Frigyes báró naplójá­ból. „Kossuth Lajost Pestvármegye kö­vetjelöltjéül egyenesen gróf Bat­thyány Lajos, az országos ellenzék vezére tűzte ki, ha az ő erélye által nem karoltatik fel ez ügy s országos jelleget nem ölt, mi néhányon, a kik Pestvármegye nemessége részé­ről Kossuth mellett nemcsak nyilat­kozni, de tevékenyen hatni is me­részkedtünk, semmi szín alatt a „zempléni fiskálisnak” — a mint őt a gentry elnevezte — Pestvármegye követévé való megválasztását nem lettünk volna képesek keresztül­vinni.” A Kossuth melletti korteskedés Vácon a „Zöld Hordó” kocsmában kezdődött, s harmadnapra már ak­kora híre ment, hogy Pestről is tó­dultak oda az emberek, így tanyát kellett változtatniuk és elszegődtek a „Fehér Hajó” fogadóba. „A váci tanya nagy hírre vergő­dött; Pestről mindennap jöttek fia­talok látogatóba, a kik azután fel­váltva velem és Friebeisz Pistával mondogatták a szebbnél szebb toasz- tokat és beszédeket. Legügyesebb Kossuth Lajos vendégszereplö szónokaink egyike volt Pálffy Albert, egy évvel utóbb a „Március 15-ike” című lap szer­kesztője.” A szavazás a vármegyeházának a Gránátos utcára néző kapuja alatt ment végbe. „Délután hat órára fe­jeztük be a választást. Baliára 1300, Kossuthra 2900 szavazat esett, a több­ség nagyobb volt, mint magunk re­mélni mertük.” Az 1848. március 15-ét követő na­pon a váci eseményekről így ír Tra­gor Ignác. „Másnap, 16-án (csütörtökön) a városházára kitűzték a szabadság zászlaját, később valamennyi tor­nyon a nemzeti lobogó lengett. A polgárság ünnepi ruhát öltve hul­lámzott az utcákon és tereken, s iz­galmas hangulatban várta a vona­tok és hajók érkezését, hogy újabb híreket halljon a nagy események rohamos fejlődéséről. Az ifjúság magyar ruhát öltött és atillásan, csákósan, kardosán járt. Akinek nem volt módjában így cselekedni, az nemzeti színű kokárdát tűzött a karjára vagy fövegére. A tanítás nyelve magyar lett.” A szabadságharc fordulatos ese­ményeinek sorában a történetírók kiemelkedőnek tartják a váci csa­tát, amelyben Damjanich tábornok vezetésével fényes győzelmet arattak a honvédseregek. A helytállást Gör­gey tábornok, a magyar sereg főpa­rancsnoka a következőképpen kö­szönte meg: „A főparancsnok a,’ vitéz magyar sereghez. Győzelemről győzelemre hordjá­tok zászlóitok. Dicső tettek hirdetik vitézségteket, bátorságtokat. Mint hősök kezdettétek meg a’ haza megszabadításának szent mű­vét, mint hősök be fogjátok szeren­csésen végezni. Nagy dolgok történtek már, még nagyobbaknak kell történniük, hogy szép hazánk igazán szabad és sze­rencsés legyen. Örömmel, büszkeséggel nézek bá­tor szemetekbe, csodálattal szemlél­tem kitűrésteket a’ háború nehézsé­giben, ’s ki nem mondható dicséret­tel hajlok meg vitézségtek előtt, melly nagy őseitekre méltó tettekkel a’ magyar nevet örök időkre fölma- gasztalandja és titeket a' világ leg­bátrabb seregei közt első sorba teend. Vezéretek a’ szedetett haza nevé­ben mond köszönetét néktek felál­dozó vitézségtek és hűségtekért. Előre a győzelemre! Főhadiszállás Váczon április 10. 1849.” Halász Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom