Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-14 / 62. szám

4 Lilian 1989. MÁRCIUS 14., KEDD Eleven a nemzetiségmegtartó szándék Szlovákul, vagyis anyanyeiven Hangulatos, színes lenne hazánk térképe, ha az itt élő nemzetiségi csoportokat, apróbbakat, jelentősebbeket más­más színnel jelölnénk rajta. Legtöbb városunk, ipari tele­pülésünk is „színektől pöttyös” lenne, hiszen az üzemek, a gyárak, az ipar teremtette munkalehetőségek elcsábították, városi kőrengetegben adtak otthont szlovákoknak és német ajkúaknak, szerbül, horvátul, bolgárul szólóknak, románul sóhajtóknak, vendül dalotoknak. Legtöbbjük, a harmadik- negyedik nemzedék és az an­nál is if jabbaik már csak vo­násaikban, mozdulataikban villantják fel őseiket. Anya­nyelvűknek a magyart vall­ják, s töredékekben vagy annyiban sem él bennük va­lóságos, saját anyanyelvűk. Van az országban néhány olyan nyelv tagozatos általános és középiskola, újabban óvo­da is, ahol németül, szlová­kul, szerbül, horvátul, bol­gárul születhetnek a gon­dolatok, ám nem annyi, hogy nyugodtan elmondhatnánk: nálunk az anyanyelvi okta­tás nem szenved csorbát, a hagyományőrzés, a kultúra terjesztése sem. Csend honolt Pest megyében számos szlováklakta település van, nemcsak területi adottságunk következtében, mert északi megyehatárunk a csehszlo­vák—magyar határ. Pilisen, Dabason és környékén, Al- bertirsán, Ácsán és Csömö­rön, Tahitótfalun és Sziget- szentmiklóson, Pilisszentke- reszten fel-felcsendül a dal­lamos szlovák beszéd, élnek a népdalok, népi játékok. Éledeztetésén fáradoznak ott is, ahol eddig nemzetiség­ügyben csend honolt, s ha kérdezték, hát magyarnak mondta magát az egész falu. A már tevékenykedőknek és az éledezőknek munkálko­dásukhoz a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetsége ad támogatást, s mint legutóbbi tanácskozásukon megfogalmazódott, a jövőben a szövetség a reá háruló fel­adatokból még többet szeret­ne megvalósítani. Választott testületeiknek sok új tagja van, köztük Pest megyeiek is. Szoros kapcsolattartásra tö­rekszenek a területek, tele­pülések vezető testületéivel. Feladataik lényegét így fo­galmazták meg: erős össze­függésben vannak a magyar társadalom, illetve politika tennivalóival. Előbbre ju­tásban fontos mérföldkő a közös gondolkodás, tenni aka­rás, kezdeményezőkészség. A nemzetiségmegtartó szándék és a szlovák kultúra kitelje­sítésének akarata egy sínen halad. Ennek segítésére mi­előbb meg akarják alakítani a helyi szervezeteket, ame­lyek a nemzetiségi igénye­ket figyelemben tartják, arra megoldást keresnek, partneri kapcsolatban vannak, együtt­működnek az állami szervek­kel. Az idei munkaterv egyik fő feladatként az anyanyelvi ok­tatást jelölte meg. Hozzászó­lásával e gondolatot támogat­ta Lami István, aki több mint három évtizede tevékenyke­dik már ebben a szövetség­ben; Klincsányi Tamás Do­básról, Tordai Béláné Péteri­ből, Szemén Bertalan Ácsá­ról és Fábián Ferenc Csö­mörről. Beszélni, tanítani Elhangzott: nincsen elég pedagógus a szlovák nyelv oktatására. szükség lenne nyelvi olvasótáborra. Ma­ga a szövetség azt hatá­rozta meg: VIII. kongresszu­suk szellemében sokkal töb­bet kell törődni az egyén, a család, az iskola felelősségé­vel az anyanyelv megőrzésé­ben. Fejleszteni kell a nem­zetiségi oktatást, átmenetet kell kialakítani az úgyneve­zett „szlovák iskolától” az egynyelvű iskoláig, több olyan iskolára van szükség a szlo­váklakta területeken, ahol kétnyelvű a tanítás. Szükség van jó tankönyvekre, anya­nyelvű ifjúsági és felnőtt iro­dalmi könyvekre. Az anya­nyelvi foglalkozásokat már az óvodában el kéne kezdeni, több szlovák anyanyelvű óvó­nő kellene és a már munkál­kodók nyelvi felkészültségét frissíteni, éltetni kell. Az is­kolákban a . Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetsége vers- és prózamondó versenyt indít, szlovákiai színjátszó csoportok szerep­lését teszi lehetővé. A közművelődésben külön­féle szaktáborok, rendezvé­nyek segíthetnek. A tervek szerint a Szarvasi Művelődé­si Központban az ifjúság ré­szére néptánctábort indíta­nak, a püspökhatvani műve­lődési ház citeratábort szer­vez 9—16 éves korúaknak, Hollókőn a szlovák és ma­gyar hagyományőrző együt­tesek vezetőinek továbbkép­zését bonyolítják le tavasz- szal. A 'kultúrkörutak kere­tében Pest megyében szlová­kiai tánccsoport vendégsze­replését tervezték őszre, ta­vaszra bábcsoportot várnak Pest és Komárom megyei fel­lépésre. Kultúr missziók A hazai együttesek közül a pilisszántói Studienka együt­tes Békéscsabán, a pi- lisszentkereszti május 1-jén Ácsán fog szerepelni. A szö­vetség szervezésében előké­születben van a XII. szlovák néprajzi tábor. A népszámlálásra való fel­készülést fontos feladatként említették a tanácskozáson. Pest megyei véleményként is elhangzott, hogy idősebbek és a fiatalabbak között bizonyá­ra lesznek, akik nem vállal­ják, nem mondják ki majd nemzetiség voltukat. A tömegtájékoztatással kap­csolatos feladatok egyikeként megfogalmazódott: több és rendszeresebb tájékoztatást kell adni az országnak az itt élő szlovák nemzetiség életé­ről. munkálkodásáról. Tenni kell azért, hogy az : anyanyel­ven írott kiadványoknak is mind több olvasójuk legyen. A munkában mint eddig, ezek után is számítani lehet és kell a Hazafias Népfront- bizottságok segítő, értő tá­mogatására, együttműködésé­re. E. K. Amatőr bábegyüttes különleges szereplése A rendíthetetlen ólomkatona Látott már ön valaha árny­játékot? Megvallom őszintén, én nemrég még csak annyit tudtam az egészről, hogy va­lami keleti eredetű dolog, de sosem volt alkalmam meg­nézni. Ebből is látszik, hogy nem vagyok gyakorló bábos! Az árnyjáték ugyanis a bá­bozás egyik fajtája, s Ma­gyarországon is több együt­tes műveli. Számos érdekes részletet tudhattak meg erről mindazok, akik elfogadták a biatorbágyi Prospero báb­együttes meghívását és ellá­togattak március 11-én dél­előtt a budaörsi Jókai Műve­lődési Központban megtartott szakmai találkozóra. A tizedik születésnapját ün­neplő csapat A rendíthetetlen ólomkatona című darabot ad­ta elő. Andersen világhírű meséjét a Bergendy-együttes zenéjének felhasználásával maga a Prospero dolgozta árnyjátékká. Egy-egy előadás során a történet ötletesen áb­rázolt figuráit hátulról vilá­gítják meg, így vetítik ki a fe­hér vászonra. Fontos művészi kifejezőeszközt nyert az együt­tes azzal, hogy mindezt nem­csak fekete-fehérben, hanem színesben is megtudja oldani. A produkció így szinte rajz- filmszerűen pereg, s az ava­tatlan néző nem is gondol­ná, hogy milyen pontos össz­munkára, mennyi gyakorlás­ra van szükség mindehhez. Amatőr csoport esetében ez különösen nagy teljesítmény. Az előadás végeztével egy pillanat alatt kiürült a néző­tér, ám a vendégek ezúttal nem a ruhatár felé tartottak. Az együttes ugyanis meghív­ta a résztvevőket egy para­ván mögötti beszélgetésre. Hamarosan legalább nyolc­van-száz ember szorongott a világot jelentő deszkákon, és csodálkozva nézte a tulajdon­képpen rendkívül egyszerű, ám meglepően ötletes kellé­keket. A közönség jórészt pe­dagógusokból, népművelőkből állt, akik persze magukkal hozták gyerekeiket, unokái­kat, tanítványaikat is. Az együttes tagjai az érdeklődők gyűrűjében sorra bemutatták a különböző figurák működé­sét, mozgatását, gyakorlati tanácsokat adtak az anyagok beszerzéséhez és felhasználá­sához. „Hol van a nagy hal? Hol van a nagy hal?" — kérdez­gette kitartóan az egyik ifjú érdeklődő, míg végül a bá­bok halmazából előkeresték és megmutatták neki kedven­cét. Nánási István, az együttes művészeti vezetője (egyben mindenese) a maga készítet­te világítószerkezet mellett állva magyarázta annak mű­ködését. A kérdések legin­kább a színes technika al­kalmazására, no és persze anyagi korlátáira vonatkoz­tak. — Természetesen nem csak árnyjátékkal foglalkozunk. Vanak marionettfigurás, va- jangfigurás (alulról merev pálcával mozgatott) játéka­ink, és persze a kesztyűs bá­bokról sem feledkezünk el — próbálta velem megértetni a bábjátékok sokféleségét Ma­rika, azaz Nánási Istvánná, az együttes vezetője. — Sajnos mostanában nem túl népsze­rű a bábozás. Az emberek többsége csak az egyszerű kesztyűs bábokat és az óvo­dásoknak szóló meséket is­meri, pedig ez a műfaj en­nél sokkal több lehetőséget rejt magában. — Hogyan tud érvényesülni ma Magyarországon egy ama­tőr bábegyüttes? — Nem könnyű dolog, bár attól is függ, hogy gyerek­vagy felnőttcsoportról van-e szó. Az általános iskolások — mint például a mi utánpót­láscsoportunk — a területi úttörőfesztiválokon vehetnek részt. Az eredeti Prospero tagjai ma már többnyire 18 —20 évesek, velük a békés­csabai, pécsi és a sárospataki bábfesztiválokon léphetünk fel. Egy kívülálló persze azt sem tudhatja, hogy Békéscsa­bán felnőtt bábosok szerepel­nek gyerekeknek szóló dara­bokkal, Pécsett szintén fel­nőtteknek szóló produkciók­kal, Sárospatak pedig a ka­maradarabok versenyének színhelye. A Prospero együt­tes tagjainak fiatal kora elle­nére többször nyert jelentős díjakat ezeken a találkozó­kon. Békéscsabán 1987-ben megkapták a nemzetközi bá­bos szervezet, az UNIMA diplomáját, ugyanebben az évben Sárospatakról a külön- díjat hozták el. 1988-ban ne­kik ítélték a sárospataki fesz­tivál első díját. Ugyancsak ta­valy kapták meg a Művelő­dési Minisztérium kitünteté­sét, a Kiváló Együttes címet. — Mennyi munkát jelent egy-egy produkció színpadra állítása? KORFORDULÓ Pest megye lakóinak csaknem egyötöde — mintegy 200 ezer ember — nyug­díjas. Problémáik sokféleségét jól tükrözik a szerkesztőségünkbe mind gyakrabban érkező levelek, telefonok, amelyekben segítséget kérnek különböző kérdésekben. Ezek a kapcsolatkeresések késztettek bennünket arra, hogy önálló rovattal se­gítsünk eligazodni az idős korosztály speciális gondjaiban. Szólni akarunk egyebek közt arról, hogy mit tehetnek egészségük megóvása érdekében; tájékoztatunk a szociális ellátással kapcsolatos lehetőségekről; eligazí­tunk jogi kérdésekben és jó tanácsokat kívánunk adni kedvezőbb vásárlási lehető­ségekről. Reméljük, hogy új rovatunkkal megkönnyítjük korosabb olvasóink eligazodását a hétköznapok sűrűjében. Munkánkat akkor végezhetjük jól, ha mind többen for­dulnak hozzánk észrevételeikkel, tapasztalataikkal, javaslataikkal. Ezért számítunk továbbra is leveleikre, amelyek hozzájárulnak ez irányú szerkesztési munkánkhoz. Tanácsadás idős embereknek A szép öregkor tudománya A gerontológia az öregkor testi és lelki jelenségeinek megismerését szolgáló fiatal tudományág. Célja, hogy az öregedés folyamatának minél jobb és részletesebb megis­merésével megteremtse azokat a feltételeket, amelyekkel az öregkort változások késleltet- hetők, illetve befolyásolhatók. Hazánkban alig több mint két évtizede teremtették meg e tudományág szervezett alap­jait. Budapesten a Bábaképző Intézet elköltözésével felsza­badult Somogyi Béla utcai öreg épület kapujára 1965-ben került fel a tábla, amely azt jelezte; van már otthona a magyarországi gerontológiai kutatásnak. A rangos munka dr. Beregi Edit egyetemi tanár irányítá­sával folyik. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem ke­retében működő Gerontológiai Kutatóközpont legmodernebb eszközökkel felszerelt labora- tór.rnmirbam: azr. öregkor élet­tani jelenségeinek egyre több, eddig ismeretlen tényeire ta­lálnak választ biológiai, bio­kémiai, elektrofiziológiai, szö­vettani és kísérleti gerontoló­giai vizsgálatokkal. E tevé­kenység központja a dr. Len­gyel Éva által vezetett 15 ágyas klinikai osztály. A szép, kellemes környezetet biztosító kórtermek lakói olyan idős emberek, akik a maguk, és a társadalom javára önként hajlandók alávetni ma­gukat a kilenc napig tartó ál­talános kivizsgálásnak. Vala­mennyien teljesen egészséges­nek tartják magukat, szellemi és fizikai erejük birtokában vannak. Életmódjuk, életvite­lük is fiatalos, aktív. Néhá- nyuk nem először van itt. A vizsgálatok ugyanis arra is ki­terjednek, hogy összehasonlí­tási alapot nyújtsanak a kü­lönböző megfigyelések között eltelt időben bekövetkezett változásokra. Az eddig megvizsgált, öt­ezernél több ember adatai­nak megismerésén és gyakor­lati hasznosításán túlmenően a klinikai osztály mind széle­sebb körben igyekszik felvilá­gosító munkát is végezni. Er­re a feladatra egyébként az ugyancsak dr. Lengyel Éva és dr. Gergely István vezetése alatt tevékenykedő gerontoló­giai tanácsadó szolgálat vál­lalkozott, amely minden hónap első és harmadik keddjén, dél­előtt tíz órától fogadja az ér­deklődőket az intézet könyv­tárában. Az összejövetelen vitákat in­dítanak, amelyeken bárki kér­déseket tehet fel. Bizalma­sabb jellegű témákban az ér­deklődők négyszemközt kap­hatnak választ. Az összejövetelnek számos olyan látogatója is van, akik idős hozzátartozóikkal kap­csolatban kérnek tanácsot. A szolgálat szeretne mind szoro­sabb kapcsolatot teremteni a körzeti és az üzemorvosok­kal, akik főként a szervező, felvilágosító munkában nyújt­hatnak, illetve nyújthatnának több segítséget. Sajnálatos, hogy sok orvos még nem is­merte fel az ügy jelentőségét, ezért nem is fordít figyelmet erre a tevékenységre. Az érdeklődés hiányának oka talán abban is keresendő, hogy a gerontológiának ha­zánkban még nincsen a jelen­tőségét megillető rangja, meg­becsülése. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyetemi oktatásban sem kap ez a téma elég nagy teret. A kórházainkban, egész­ségügyi intézményeinkben — ahol pedig a betegek jelentős része idős ember — nincs ge­rontológus. Kasznár Zoltán Természetkedvelő nyugdíjasok Programok a hétvégére — Egy új darabot körülbe­lül két-három hónapig próbá­lunk, legtöbbször a saját öt­leteinket visszük színpadra. Az együttes tagjainak több­sége már a megalakulás óta velünk van. Az eltelt tíz év­ben ők is sok tapasztalatot szereztek, így egyre könnyebb egy előadást tető alá hozni. Hetente kétszer-háromszor próbálunk, munka után, hi­szen mindannyian amatőrök vagyunk. Tavaly már húsz fellépésünk volt, idén talán még több helyre hívnak meg minket. — Anyagilag hogyan tudják biztosítani az együttes fenn­maradását? — Eleinte, mikor még tel­jesen ismeretlenek voltunk, sokkal nehezebben ment. A biatorbágyi klubkönyvtárban dolgozom, így 1987-ig a könyv­tár bábcsoportjaként, annak dekorációs keretéből éltünk. Három éve támogatja az együttest a budaörsi Jókai Művelődési Központ, 1988 ja­nuárjától pedig a Biatorbágyi Tanács saját költségvetést biztosított számunkra. így az anyagú és a technikai segít­ség adott. Mi a bábozással alig keresünk pénzt, de tu­lajdonképpen nem is aka­runk. Ez a szenvedélyünk, örülünk, ha csinálhatjuk. A beszélgetést egyre gyak­rabban kell félbeszakíta­nunk, mert ahogy oszlik a tömeg, egyre többen jönnek Marikához elbúcsúzni. Néhá- nyan meghívják a csoportot, elkérik a címüket, sokan pe- degi megígérik, hogy a követ­kező előadásra is eljönnek. Az együttes legközelebb a Budaörsi napok keretében lép fel, szintén A rendíthe­tetlen ólomkatonával. Az ér­deklődők március 17-én, pén­teken este hatkor nézhetik meg a budaörsi Jókai Műve­lődési Központban. Kecskés Ágnes A Budapesti Természetbarát Bizottság a természetkedvelő nyugdíjasok részére hétről- hétre szervez olyan túrákat, amelyeken az idősebb korúak is különösebb fáradtság nélkül részt vehetnek. Az e heti program keretében március 15-én a váci honvéd­emlékműhöz vezetnek látoga­tást. Az 1868-ban állított em­lékműnél a Városligetben, a város Budapest felőli bejáratá­nál várják délelőtt 11 órára az ünnepi megemlékezésre érke­zőket. Ezután a résztvevők megkoszorúzzák a honvédsí­rokat, majd együtt keresik fel az egykori csaták színhelyét. A hét végére két kirándulást ajánlanak a nyugdíjas korosz­tálynak. Az OSC Gyopár Egye­sület szombaton, 18-án nyílt madáretető-túrára várja az ér­deklődőket a Hűvösvölgy—Ör­dögárok közötti útvonalra. A résztvevők délelőtt 10 órakor a hűvösvölgyi buszvégállomás melletti büfé elől indulnak. Másnap, vasárnap olyan ki­rándulásra invitálják az idő­sebb természetkedvelőket, ahová az unokáikat is maguk­kal vihetik. A hét kilométer hosszúságú, 3 órás sétát a Vi­rágos-nyeregbe — a budai he­gyekbe vezetik. A túravezető az érdeklődőiket a 137-es busz Korvin Ottó téri végállomásán reggel 9 órakor az Árpád híd budai hídfőjénél várja. K. Z. Az első magyor független irodalmi és közéleti folyóirat Főszerkesztő: Végh Antal. Megjelenik: 1989. március 15-én. A tanárok és tanítók, a művelt munkások, az orvosok, mérnökök és az értelmes parasztemberek, az egyetemisták és a középiskolások, az igényes magyar olvasóközönség lapja. A „népben-nemzetben való gondolkodás” (Veres Péter), a „minőség és a belátás" (Németh László) igényével szerkesztett folyóirat. Keresse az újságárusoknál! Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Csukás István, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Lázár Ervin, Szakonyi Károly, Végh Antal. Minden hónap 15-én. Ara: 48 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom