Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

2 1989. MÁRCIUS 1., SZERDA Miért nem tetszik a hercegeknek? Csatatérből vásártér ... rm' Átmeneti patthelyzet a JIM—2 után Az alcímben szereplő JIM —2, angol rövidítése volt egy találkozónak, amelyre a dzsakartai Indonesia szálló konferenciatermében került sor. Magyar fordításban az elnevezés így hangzik: máso­dik dzsakartai tájékozódó ta­lálkozó. A február 19. és 22. kö­zött megtartott eszmecserén a kambodzsai kormányfő, az or­szágban fegyveres harcot foly­tató három ellenzéki szervezet egy-egy képviselője, a vietna­mi, az indonéz külügyminisz­ter, valamint az ASEAN-ba tömörült, a vendéglátón kívüli másik öt délkelet-ázsiai állam (Szingapúr, Malajzia, Thaiföld, Brunei és a Fülöp-szigetek) diplomáciájának vezetője vett részt. Ez már a második ilyen nem hivatalosnak nevezett esz­mecsere volt, amikor a kam­bodzsai békés rendezésben ér­dekelt felek a tárgyalóasztal­hoz ültek. Az első megbeszélé­süket, amelyet tavaly júliusban rendeztek, ugyancsak az indo­néz fővárosban, eleinte még csak „koktélpartinak” titulál­ták. Mivel természetesen a koccintásoknál lényegesen több történt, később az első tájéko­zódó találkozó elnevezést kap­ta ez a tanácskozás. Kedvező előjelek a külső rendezésre Kambodzsában — hogy ol­vasóinkat emlékeztessük — egy helyi konfliktust kell ren­dezni. A mai események tulaj­donképpen még 1975 és 1978 közé nyúlnak vissza. Ekkor a korábbi virágzó, semleges or­szágban Pol Pót „Vörös Khme­rei” ragadták magúkhoz a ha­talmat és véres uralmuknak legalább egymillió halálos ál­dozata volt. Az 1978-as észtén,-, dőben megalakult Hun Sen népi kormánya és internacio­nalista segítséget kért a szom­széd« Vietnamtól a népirtó rendszer felszámolására. A se­gítségnyújtásra támaszkodva Kambodzsa népi erőinek sike­rült a thaiföldi határkörzetig kiverni a Pol Pot-istákat és hozzálátni az élet újra megindí­tásához. Az ENSZ-ben azonban a tagállamok nagy része nem ismerte el Hun Sen kormá­nyát, bár elítélte a Vörös Khmereik korábbi népirtását. Kambodzsa mandátumát be­töltetlenül hagyták az azóta is újra meg újra megismétlődő szavazásokon. A polgárháború közben, kü­lönösen az ország Thaifölddel határos részeiben, folytatódott. A kambodzsai ellenállás három vezetője körül csoportosultak a fegyveres ellenzék erői. A „Vörös Khmerek” új vezetője Khieu Sampan, az úgynevezett „Kék Khmereké” Sonn San, továbbá Norodom Szihanuk herceg, volt kambodzsai ural­kodó egyaránt kaptak a viet­namiak által segített Hun Sen Phnom Penh-i kormányzatá­val szemben vívott fegyveres harcukban támogatást Peking- től és Bangkoktól. Mérgezőleg hatott az egész térségre A kambodzsai konfliktus egyébként gátolta a közeledést a Szovjetunió és Kína, vala­mint Peking és Hanoi között is, és mérgezőleg hatott az egész térségre. Kína és az ASEAN­ROKONSZENVBŐL Fiatal szovjet irodalmárok ki­sebb csoportja hatóságilag en­gedélyezett tüntetést tartott va­sárnap Moszkvában az iráni nagykövetség előtt Salman Rushdie indiai származású brit író védelmében. A Poezija el­nevezésű moszkvai irodalmi klub által szervezett tüntetés­ről a Ko-nszomolszkaia Prav­da számolt be kedden. A Komszomol Központi Bi­zottságának lapja szerint a megmozdulás bökésen zajlott le. A cikk szerzője támogató- lag írt a tüntetésről, és ekképp fogalmazta meg a maga véle­ményét a Sátáni versek című mű írójára kimondott i-áni Íté­letről : az irodalom halálra íté­lése letűnt korokat idéző tett. országok egyaránt a vietnami csapatkivonást szabták előfel­tételül mindenfajta békés ren­dezés nyitányához. Tették ezt azután is, hogy a Phnom Penh-i kormány stabilizáló­dása folytán Hanoi fokozato­san megkezdte csapatainak ki­vonását Kambodzsából. A fordulat januártól kezdve következett be. Hanoi bejelen­tette: legkésőbb 1990-ig, de ha a külföldi támogatás megszű­nik a „Vörös Khmereknek”, már idén szeptemberig kivon­ja minden katonáját Kam­bodzsából. Peking kedvezően fogadta a hírt, s január köze­pén Dinh Ho Liem vietnami külügyminiszter-helyettes, vagyis ugyanaz a diplomata, aki 1979-ben Pekingben ered­ményes tűzszüneti tárgyalást folytatott a két ország véres határháborúja után, ismét a kínai fővárosba látogatott, s a világsajtó „olvadás kezdetéről” cikkezett a két ország kapcso­lataiban. Zöld utat kap a szovjet—kínai csúcs A „kambodzsai hegyomlás”, ahogy egyes kommentárok fo­galmaztak ezek után, meggyor­sította a kínai—szovjet csúcs- találkozó előkészületeit is. A kambodzsai békés rendezés ügye felvetődött Sevardnadze pekingi tárgyalásain, s egyet­értés volt abban, hogy a délke­let-ázsiai országnak minden külső beavatkozás nélkül kell módot adni kormányzatának megválasztására. Miután az afganisztáni szovjet katonai művelet már nem volt többé akadályozó tényező és Moszk­va és Peking a határaikon ösz- szevont csapatok csökkentésé-' ,ről is eredményesnek ígérkező eszmecserébe bocsátkozott, „zöld utat” kaphatott a két or­szág legfőbb vezetőinek talál­kozója, amelyet májusra Pe­kingije tűztek ki. Január végén pedig még egy olyan fejlemény történt, ame­lyet a világsajtó egyértelműen „áttörés” jellegűnek nyilvání­tott. Hun Sen kambodzsai kor­mányfőt meghívták Bangkok­ba. Thaiföld — akárcsak Af­ganisztán esetében Pakisztán — menedéket nyújtott kam­bodzsai kormányellenes fegy­veres erőknek, megengedte, hogy azok területén újjászerve­ződjenek és át-átcsapjanak a szomszédos ország területére. Thaiföld így „frontországgá” változott, s a kormányellenes fegyvereseket üldözve a népi Kambodzsa erői nemegyszer bonyolódtak incidensekbe a thaiföldi határőrséggel is, mi­vel a dzsungeles területeken húzódó országhatárok nemegy­szer szinte megállapíthatatla- nok. A határövezetben zajló harci cselekmények bizonyta­lanná tették a thaiföldi lakos­ság mindennapi életét, és Bangkok onnan mind gyak­rabban felhívásokat kapott, hogy tegyen valamit a békés rendezés előmozdítására. Túl ezen, Csaticsaj Csunhavan thai­földi miniszterelnök olyan, úgy­nevezett „reorientációs prog­ram” megvalósításába kezdett a bangkoki üzleti kcrök ösztön­zésére, amely olyan lendületes gazdasági fejlődést szeretne el­érni, mint az a többi ASEAN- országban történt. Thaiföld mi­niszterelnöke ezért új szemmel tekint az indokínai térségre. Hitvallását így fogalmazta meg: a csatatérből a thaiföldi áruk vásárterévé kell alakítani lndokínát. Ennek kulcskérdése viszont — s ezt Bangkokban felismerték — a kambodzsai békés rendezés. Ehhez pedig az szükséges, hogy a véres belhá- b órának véget vessenek a szomszédos országban. S a lo­gikai sor így folytatódik: en­nek előfeltétele, hogy vala­mennyi erő részvételével koa­líciós kormány jöjjön létre Phnom Penhben. S ha pedig így van, következett Csati­csaj Csunhavan és támogatói­nak érvelése: Thaiföldnek meg kell szüntetni a kormány- ellenes erők egyoldalú támoga­tását és a megbékélés útját kell egyengetni Hun Sen kor­mányzatával is. Ennek a prog­ramnak a jegyében zajlott le a Phnom Penh-i kormányfő bangkoki látogatása. Mi legyen a teljes kivonás után? Bangkok lépése meglepetést keltett ASEAN-szövetségesei fővárosaiban, mert a thaiföldi miniszterelnök előzetesen nem konzultált velük Hun Sen meg­hívásáról. De a jelek szerint meghajlottak a megbékélés előmozdításának érvei előtt. Szihanuk herceg viszont — aki 1978 előtt harminc éven át volt különböző formákban Kam­bodzsa uralkodója, s jelenleg az ellenzék elismert vezetője — nem tudott kiegyezni azzal, amit Bangkok „pálfordu- lásának” nevezett. Az ellenzék — mint a hírmagyarázatokból kiderült — attól tart, hogy Bangkok és esetleg Peking tá­mogatásának megszűnése nyo­mán helyzete meggyengül még akkor is, ha Kambodzsát el­hagyják majd az utolsó viet­nami egységek. Másrészt attól félnek, hogy a térség országai, valamint a két nagyhatalom, a Szovjetunió és Kína megegyez­nek — mint mondják — „a fe­jük felett”, s reájuk kénysze­rítik a megbékélést a Phnom Penh-i rendszerrel. Valóban, a helyzet realitásain alapuló külső rendezés feltételei érle­lődnek, s ezt mind szélesebb körben elismerik a környező fővárosokban. Így történt, hogy a JIM—2- re Szihanuik herceg el sem ment, hanem a forrói ejőségé­ről és a Phnom Penih-i kor­mányzat elleni vak gyűlöleté­ről ismert fiát, Norodom Ra- nardiddh herceget küldte el maga helyett. S ez rá is nyom­ta bélyegét a találkozóira. Az ellenzék ugyanis azt követelte, hogy a vietnami csapatok szep­temberi távozása után a Hun Sen-kormány oszoljon fel, s Kambodzsát ENSZ-erŐk szán­ják meg, s ezek bonyolítsák le a választásokat. Világos, hogy Hun Sen kormányzata, amely tekintélyes tömegtámogatásra épül, nem hajlandó ilyen ka­landor vállalkozásba belemen­ni, különösen akkor, ha eköz­ben megmaradnának a „Vörös Khmerek" teljes katonai erői, amelyek tovább élveznék Pe­king támogatását, s reális ve­szély támadhatna arra, hogy újra magukhoz ragadják a ha­talmat Kambodzsában. A Hun Sen-kormányzatnak is megvan a terve a megbékélésre, a csa­patok zónákba való összevoná­sára, s a választások nemzet­közi ellenőrzésére, de nem az ország megszállására. A JIM—2 tehát végül is átme­neti patthelyzettel fejeződött be, mert Hanoi ezek után ki­jelentette, hogy szeptemberig csakis akkor vonja ki csapa­tait, ha megszűnik a „Vörös Khmerek” pekingi támogatása. Ezek után úgy látszik, újabb külső lökésre van szükség. Hírmagyarázók ezt a szovjet— kínai csúcstalálkozótól várják. Árkus István Egy évforduló kapcsán Jereváni megemlékezés Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint hatalmas tö­meg emlékezett meg kedden az örmény fővárosban a szum- gajti örményellenes pogrom első évfordulójáról. Jereván lakói csendes menetben vo­nultak az 1915-ös törökországi örmény népirtás emlékművé­hez, ahol koszorúkat és virág­csokrokat helyeztek el. Mint emlékezetes, az azer- bajdzsáni Szumgajt városá­ban egy évvel ezelőtt kirob­bant véres nemzetiségi zavar­gásokban 26 örmény és 6 azerbajdzsán vesztette életét. A jereváni gyászmenetet a hatóságok engedélyezték, és — bár a városban még min­dig éjszakai kijárási tilalom van érvényben — az utcákon a helybeliek nem tapasztalták különleges készültség jeleit. Jaruzelski a pluralizmus kibontakoztatásáról Lépés helyes irány felé Lengyelország szövetségi hovatartozása, a szocialista országokhoz, a Szovjetunió­hoz fűződő baráti kapcsola­tai, a szovjet és a lengyel hadsereg közötti fegyverba­rátság — mindezek a, törté­nelem által igazolt értékek, amelyek ma mélyebb tartal­mat nyernek, és amelyeket a továbbiakban is védelmezni kell — jelentette ki Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnö­ke hétfőn Bydgoszczban, a tengermelléki katonai körzet pártértekezletén. A központi bizottság 10. plé­numa után kialakult belpoli­tikai helyzetet, a pluralizmus kibontakozását elemezve Ja­ruzelski hangsúlyozta, hogy a nemzeti kerékasztalnál kez­dett megbeszélések a helyes Az iráni parlament kedden nagy többséggel megszavazta és a felügyelő tanács jóvá­hagyta azt a törvényjavasla­tot, amely kötelezi a külügy­minisztert, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával, amennyi­ben London egy héten belül nem másítja meg Salman Rushdie Sátáni versek című könyvével kapcsolatos állás­pontját. A Szovjetunió közvetítő sze­repet vállalt a Rushdie-ügy- ben. Erről Gennagyij Geraszi- mov, a szovjet külügyminisz­térium szóvivője tájékoztatta kedden Moszkvában a nem­zetközi sajtó képviselőit. Mint ismeretes, az indiai szárma­zású brit író valóságos dip­lomáciai viszályt kavart Sá­táni versek című könyvével. A témáról Eduard Sevgrd- nadze mintegy ötórás megbe­szélést folytatott Teheránban az iráni külügyminiszterrel és a parlament elnökével. Gera- szimov értésre adta ugyanak­kor, hogy Sevardnadze és Khomeini találkozóján nem érintették a Rushdie-ügyet. Szovjet megítélés szerint az iráni fél őszintén kívánja a könyv körül támadt bonyo­dalmak rendezését, s úgy lát­ják, ebben fontos szerepet játszhat a szovjet diplomácia. Ezzel összefüggésben a szóvi­vő megjegyezte: Moszkvában hasonlóan vélekednek, s ké­szek részt vállalni a viszály elsimításában. A kérdésről szó irányba tett lépésnek tekint­hetők. Wojciech Jaruzelski lengyel államfő és pártvezető hétfőn kilátásba helyezte, hogy a hadsereget ismét bevethetik Lengyelországban az ellenzék ellen, ha ez utóbbi meg akar­ná dönteni a rendszert. Bár hozzátette, hogy most nem lát ilyen veszélyt, azért a nyu­gati hírügynökségek megálla­pítják, hogy beszédének hangneme kemény volt. Az államfő maga emelte ki, hogy jelentőséget kell tulajdonítani figyelmeztető kijelentése idő­zítésének és helyszínének. Beszédében ugyanakkor lé­nyegében megerősítette a pártvezetőségnek a pluraliz­mussal kapcsolatos válaszát, amikor kijelentette, hogy Len­gyelországban a politikai el­lenzék állandóan jelen volt, és meg is marad. Azt is leszö­gezte, hogy ha- az ellenzék megmarad a rendszer kere­tein belül, akkor pozitív sze­repet tölthet be. Jaruzelski egyben a szakszervezeti és po­litikai pluralizmus kiszélesíté­se mellett is állást foglalt,'le­szögezve, hogy e pluralizmus­nak a szocializmus keretei között kell megvalósulnia. Eh­hez azonban szükséges, hogy ezt a szocializmust megtisz­títsák, és olyan építő, alkotó rendszerré változtassák, amely képes mozgósítani a lengye­leket a mostani válság leküz­désére — mondta a lengyel vezető. Heves kirohanást intézett Magyarország ellen és idilli képet festett a romániai álla­potokról kedden Románia kül­dötte az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén. Horn Gyula külügyminisz? tériumi államtitkár hétfői fel­szólalására válaszolva Gheor- ghe Dolgu nagykövet irreden­ta célok követésével vádolta távozni, amíg egyes jugoszláv, szövetségi szintű tisztségvise­lők be nem nyújtják lemon­dásukat. Valószínű, hogy a- -követelés azokra a szlovéniai, horvátor­szági, bosznia-hercegovinai személyiségekre vonatkozik, akik az utóbbi napokban ál­lást foglaltak az albán nemzet- tiiségű cink- és ólombánvászok követelésének teljesítése mel­lett. Most ugyanazok a fóru­mok támogatják a Trepcsa szerb és crnagorac bányászai­nak sztrájkját, amelyek egy héten át a hasonló, de albán nemzetiségű megmozdulást élesen elítélték. Az autonóm tartományban kedden beszüntették a mun­kát számos üzem szerb és al­bán nemzetiségű dolgozói, bojkottálták a tanítást a szerb és crnagorac középiskolá­sok. Több termelő vállalat al­bán kollektívája is sztrájkol. Kedden lemondott tisztsé­géről Tomiszlav Szekulcs, a koszovói kommunisták szö­vetsége titkára. Az ATA albán hírügynök­ség kedden közölte, hogy az albán fővárosban szolidaritási gyűléseket tartottak a jugosz­láviai Koszovóban sztrájkoló albán nemzetiségű bányászok támogatására, akik kedden reggel jöttek fel, miután egyik követelésüknek enged­ve lemondott a JKSZ tarto­mány vezetője. VASFÜGGÖNY NÉLKÜL A francia sajtó minden számottevő lapja jelentette kedden, hogy Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár komoly figyelmet keltő beszédet mondott Genfben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt, amelyben támogatta nemzetközi vizsgá­lat indítását az emberi jogok romániai megsértésével kapcso­latban. A legnagyobb jobboldali lap, a Le Figaro így kommentálta tudósításában a Horn-beszédből idézett részeket: Ez tellesen újfajta hangnem a keleti küldöttek részéről. Magyarország egyébként a nyitás mind több jelét mutatja és immár rend­szeresen kinyilvánítja, hogy a vasfüggöny nélküli Európához tartozik. A tudósítás rámutatott, hogy hivatalos adatok szerint 13 ezer romániai menekült érkezett Magyarországra és a ma­gyar kormány csatlakozni kíván a menekültekről szóló genfi konvencióhoz. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága pedig nemrég ténymegállapító bizottságot küldött Budapestre. Vivien Morgan, a The Daily Telegraph riportere beszámolt egy vidéken tett körutazásáról: „egyszerűen eltűnt a föld színéről az a két falu — Vladiceasca és Ciofliceni — ame­lyeket térképünk jelzett a sagovi út mentén. Csak az egy­kori helységnévtáblát tartó póznák és romok, törmelék- kupacok láthatók . . . Ghermanesti az egyetlen község, am eív a (sagovi) út mentén fennmaradt. Am a nagy építkezés tel­jesen megváltoztatja a kedves nádtetejű házak vonzó lát­ványa révén valaha oly szép falu arculatát. Amikor ott jár­tunk, láttuk, miként döntik romba buldózerek a házakat. A faluközpontot már a földdel egyenlővé tették és dolgoztak a lakótelepi magas épületeken.’* Vivien Morgan megírja, hogy fotós- és filmes kollégáival együtt letartóztatták Ghermanestiben — két nap alatt im­már harmadszor. Magyarországot. amely — szerinte — a Habsburg-biro- dalom idejére visszanyúló ré­gi politikát követve viszályt igyekszik szítani a népek kö­zött és megpróbálja elterelni a magyar nép figyelmét a sú­lyos és bonyolult belső prob­lémákról. A romániai valóság eltorzí­tása. rágalmak és valótlansá­gok terjesztése helyett Ma­gyarország küldöttének inkább a magyarországi román ki­sebbség megsemmisítésére irá­nyuló politikával, a magyar reakciós körök románellenes cselekedeteivel kellett volna foglalkoznia — jelentette ki a nagykövet. Ezzel szemben Romániában a gazdasági és a politikai irá­nyítás mélységesen demokra­tikus alapokon nyugszik és az állampolgárok teljesen egyen­lő jogokat élveznek, nemzeti­sége miatt senkit sem külön­böztetnek meg hátrányosan — mondotta. Gheorghe Dolgu majd azt bizonygatta, hogy országa kész a párbeszédre és az együttműködésre minden jóhiszemű partnerrel, de mint eddig, ezután sem tűr el bel- ügyeibe való beavatkozást senkitől. Az AFP francia hírügynök­ség szerint az emberi jogi bi­zottságban az a benyomás ala­kult ki. hogy Románia mind­inkább elszigetelődik a nem­zetközi fórumon. Külkapcsclatok Munkalátogatás Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államta­nács elnöke kedden fogadta a baráti munkalátogatáson Bul­gáriában tartózikodó Tadeusz Olechowski lengyel külügy­minisztert. A szívélyes légkörben le­zajlott találkozón a BKP KB főtitkára és a lengyel külügy­miniszter pozitívan értékelték országaik együttműködését, hangsúlyozva azonban a di­namizálás szükségességét — különösen gazdasági terüle­ten. Áttekintették a világpoli­tika aktualitásait is, hang­súllyal a kelet—nyugati pár­beszédre, amelyben — megíté­lésük szerint — erősödőben van az új politikai gondolko­dás. Tadeusz Olechowskit a nap folyamán fogadta Georgi Ata- naszov miniszterelnök is. A Szovjetunió közvetítő szerepet vállal A Rushdie-ügy fejleményei lesz Sevardnadze és Ordonez spanyol külügyminiszter kü­szöbönálló moszkvai eszme­cseréjén (jelenleg Spanyodor- szág az EGK soros elnöke), valamint a bécsi külügymi­niszteri találkozón. A szóvivő egyúttal cáfolta, hogy a Szovjetunió közvetíte­ni próbál Irak és Irán kö­zött, mert, mint mondotta, ez az ENSZ főtitkárának felada­ta. A román nagykövet genfi felszólalása Vádaskodás a válasz A Szerb Köztársaság auto­nóm tartományában. Koszo­vóban folytatódik a politikai kötélhúzás. A Trepcsa kom­binát 1300 albán nemzetiségű cink- és ólombányásza, a tár­nák mélyén, az egész országot megmozgató nyolcnapos éh­ségsztrájkjával elérte a leg­fontosabb politikai követelé­sének teljesítését, az utóbbi idők három legexponáltabb koszovói albán nemzetiségű politikusának lemondatását és hétfőn este abbahagyta tilta­kozó megmozdulását. A bá­nyászok ismét a felszínen tar­tózkodnak. Ezzel egyidejűleg a Trepcsa 800 szerb és crnagorac nemze­tiségű bányásza ellensztrájkot hirdetett, leszállt a tárnáiéba, s közölte, hogy nem hajlandó Ellensztrájkot hirdettek a Trepcsa bányászai Folytatódik a politikai kötélhúzás

Next

/
Oldalképek
Tartalom