Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

1989. FEBRUAR 6., HÉTFŐ Még mindig csábítóbb a főváros Túléltük a téli vásárt. Le­jártuk a lábunkat <“?y-egy csizmáért, tapostuk egymást a pultok előtt, bízva abban, hogy az a szép darab, amire két hónappal ezelőtt 3000 forint volt kiírva, épp ránk vár — 1800-ért. Aztán pillanatok alatt kiderült, a kínálat ezút­tal sem sokkal érdekesebb, mint a korábbi esztendőkben volt. Elsősorban azokat „árve­rezték el” a kereskedők, ami­ket nemigen vettek korábban sem a vásárlók. Divatjamúlt bóvlik hihetetlen mennyiség­ben tornyosultak néhol az üz­letekben. Már ahol tornyosultak. Mert sok helyen még ezeket sem árazták le, s ezeket sem tették ki a vevő orra elé, úgy, hogy psak rajta keresztül tudjon to­vábbmenni. Az agglomeráció­ban élők nagy bánatára ez a januárvég és februárelő sem hozott nagyszabású kiárusí­tást. Így az, aki szeretett vol­na valamit a korábbi árnál olcsóbban megvenni, kényte­len volt — ezúttal is — nyaká­ba venni a fővárost. Igaz, eb­ben nincs semmi különös, hi­szen a vásárlásnak ez módja már életformájává vált az agglomeráció lakóinak. Az ál­datlan helyzeten könnyítendő egymás után nyíltak meg a fő­várost körülvevő kisebb-na- gyobb településeken a ruhá­zati boltok, áruházak. Ebben legnagyobb szerepe a Skálának volt, amely a környező áfész- ekre támaszkodva beindította áruházait, köztük az érdi és a szigetszentmiklósi Márka Ská­lát. Sajnos a nagy akcióktól mentes vásári hetek ismét be­bizonyították, hogy a vidéki ruházati boltok, áruházak nem mindig, töltik be szerepüket. Most, hogy .fíem találták' a ve­, —,— ---------------­vők olcsó téli cipőt, ruhát, még csábítóbbá vált számukra Bu­dapest áruházainak tömege, a belváros egymást érő Arany­pók, Röltex-, FÉR- és még ki tudja, hányféle üzlete. S ha eddig panaszkodtak az áruhá­zak vezetői a gyér forgalom­ra. ezek után még inkább pa­naszkodhatnak. hiszen úgy tű­nik. nemigen akarják maguk­hoz édesgetni, láncolni a vá­sárlókat. Számtalan esetben előfordul, hogy vidéken jóval drágábban árulnak valamit, mint a fővárosban, s így nem­igen kellett töprengeni a ve­vőnek. hogy melyiket vegye meg. Míg a Rákóczi út egyik áruházában egy takaró 520 fo­rintért van kitéve a kirakatba, addig ugyanaz a Márkában 960 forintért kapható! A vevő érzékeny lélek, s ke­gyeiért mindennap meg kell küzdeni. Ha háromszor egy­más után azt tapasztalja Ve- csésen, Dunakeszin. Érden va­laki. hogy ugyanazt a cikket olcsóbban kapja meg Buda­pésten, negyedszerre már be se megy a boltba, ha mégoly közel is van otthonához. Hiába esik nehezére az utazás a kisgyermeket cipelő fiatal anyáknak, az öreg nyugdíja­soknak, inkább vállalják a buszozással járó fáradságot, és a plusz húsz forintot, mert tudják, hogy ezáltal kétszázat takarítanak meg. S közben a fővárosi és vidéki áruházak között egyre nő a színvonalbeli különbség. Per­sze ez utóbbiak között is akad­nak olyanok, amelyek jobbnál jobb ötletekkel igyekeznek mindennap felhívni magukra a a vevők figyelmét. De sajnos a többség még mindig elma­rad a kívánalmaktól. Az el­adók unott arccal ásítoznak, a vevők is inkább csak érdek­lődnek, semmint vásárolná­nak. Nincs mit. s ami van. az pedig túl drága — legalábbis a fővárosi árakhoz viszonyít­va. F. A. M. r Uj kezdeményezések a vendéglátásban Gyorsétkezőláncokkal A Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat tíz part­nercég vezetőivel tárgyalt új vendéglátó vállalkozások meg­szervezéséről. A Taverna Vendéglátó Vál­lalat már korábban több kft. létrehozásánál bábáskodott, ezeket elsősorban azzal a cél­lal alapították, hogy a meg­levő tőke hatékonyabban mű­ködjék. "Mg már főként a kül­földi tőke bevonására töreked­Az állatgyógyászat segítésére Megalakult a Pharmavet Pharmavet elnevezéssel ál­lat-egészségügyi gyógyszerek beszerzésére-forgalma zására alakult -közös vállalat a Phar- matrade Külkereskedelmi Vál­lalat, a Phylaxia oltóanyag-ter­melő vállalat, valamint a MÉM Állategészségügyi és Élelmi­szerellenőrző Szolgálat rész­vételével. A közös vállalat' magasabb színvonalon kívánja az állat­egészségügyi szervezetek és az állattenyésztő gazdaságok gyógyszerigényét kielégíteni. Elsősorban a külföldi eredetű gyógyszerek beszerzésében szándékoznak előbbre lépni. A világ valamennyi jelentősebb gyógyszer-előállító oégével fel­veszik a kapcsolatot. Tovább­ra sem hoznak be az eddigi kétszáznál több gyógyszert, ám az áruösszetételt jelentősen megváltoztatják. A konverti­bilis elszámolású piacokról olyan állatgjmgyászati anya­gokat szereznek be, amely ha­sai és szocialista gyártásból nem biztosítható. nek. s tárgyalásokat folytat­tak számos külföldi, köztük nemzetközi céggel. Amennyi­ben tárgyalásaik eredménye­sek lesznek, a City-grillek mellett másfajta gyorsétkező­láncokat, köztük hal- illetve baromfikészítményeket árusító standokat nyitnak majd or­szágszerte. Tárgyalnak továb­bá további két, külföldi part­nerrel közösen megépítendő budapesti szálloda létesítésé­ről is. ...... A Taverna vállalat szakem­berei tanulmányt készítettek azokról a módszerekről és eszközökről, amelyekkel meg­valósíthatók a korszerű ven­déglátásról kialakított elkép­zeléseik, s adaptálhatók az or­szágban bárhol másutt is. Ezt a tanulmányt vásárolták meg azok a vállalatok, amelyekkel a Taverna az új lehetőségek­ről tárgyalt. A megbeszélések során kitűnt, hogy több ven­déglátó vállalat biztató tár­gyalásokat folytat külföldi cé­gekkel közös üzletek, üzlethá­lózatok kialakítására. A Kelet­pesti Vendéglátó Vállalat pél­dául rövidesen megköti a szerződést svéd. amerikai, dél­koreai és olasz partnereivel. Elkapták a budaörsi telefonbetyárt Módszeresen gyújtogatott az ál-önkéntestűzoltó Ha úgy kezdem a történetet, hogy nem mindennapi, akkor részben igazat írok, részben nem. Mert a tizenhét éves bu­daörsi fiatalember és barátja hónapok óta ragyogóan szóra­kozott a telefonnal, a tűzol­tókkal, borzolta a város la­kosainak idegeit. S bár még nem bizonyított, de nagyon valószínű, hogy az ügy fősze­replője módszeresen gyújtoga­tott, gondosan ügyelve arra, hogy nagy kárt ne okozzon, majd telefonon hívta a tűz­oltókat. Általában a tűz kö­zelében várta a kivonuló egy­séget, majd fölkéredzkédett a szerkocsiba, s önkéntes tűz­oltónak adva ki magát, hi­vatkozva helyismeretére, mu­tatta a tűzhöz vezető utat. Mint Mehrl Tibor hadnagy, a Pest Megyei Tűzoltó-parancs­nokság tűzvédelmi üzemmér­nöke elmondta, decemberben Budaörs több pontjáról hat esetben kaptak ok nélkül riasztást. Majd január 1-je és harmadika között újabb öt vakriasztás volt. Harmadikén egymás után két riasztás ér­kezett, s akkor már feltűnt a tűzoltóknak, hogy a sziréná­zásra összegyűlt sokadalom- ban mindig ott látták ugyan­azt a két-három fiatalembert — általában a tolongás leg­elején. A rendőrök és a sza­badnapos tűzoltók figyelni kezdték az utcai telefonfülké­ket. Közben a központi ügye­letén a 05-ös számra érkező valamennyi telefonos bejelen­tést magnetofonra rögzítették, így sikerült végül azonosítani az egyik notórius bejelentőt. Az elfogás napján Popelyák József, a Buda-kömyéki (De­pó) Üzemi Tűzoltó-parancsnok­ság hadnagya volt a felelős a tűzvédelmi vonalért. A követ­kezőképpen mondta el,, hogyan sikerült a tettes nyomára bukkanni: — A képlet egyszerűnek látszott, mert tapasztalataink szerint az összegyűlt tömeg­ben kell keresni a hamis be­jelentőket. De ez az ügy ré­gebbi szálakon indult el. A fiatalemberrel első alkalom­mal egy tűzoltóversenyen találkoztam. Nagyon érdekel­te a felszerelés, beszállt az egyik fecskendős gépkocsiba, nézelődött, kérdezgetett, bab- rálgatott. Hagytuk, hadd csi­nálja, mert arra gondoltunk, ha ennyire érdekli őt a mun­kánk, a technikánk, talán majd jó tűzoltó lesz belőle. Aztán oltásvezetőként két tűz­esetnél találkoztam vele. A második alkalommal egy tévé­doboz égett a padláson. Nagy kár nem volt, de minden jel arra vallott, hogy ő gyújtoga­Bálra készül Zsámbék. Ba- tyús bálra. A kívülállóknak talán nem sokat jelent ez, egy vállrándítással elintézik, mondván: na és! A települé­sen azonban különleges jelen­tőséggel bír ez az ügy. Hiszen pontosan negyven esztendő után három évre rendezték meg újra a hagyományos sváb bátyus bált. — Az idei valamivel sze­rényebb lesz, mint a tavalyi, legalábbis, ami a vendégeink számát illeti. A wettenbergiek ugyanis csak egy autóbusszal jönnek — magyarázza Zink Imre, Zsámbék tanácselnöke. — Az NSZK-beli testvértele­pülésről tavaly három busszal és több furat személykocsival érkeztek. Valóságos népünne­pély zajlott három napon át. Buda környékén szinte már valamennyi német nemzetiség is lakta község alakított ki testvérkapcsolatot egy-egy NSZK településsel. Az apropót rendszerint az 1946-ban kite­lepített német ajkú magyarok adták. A zsámbékiak kapcso­lata azonban több lett a régi családi, baráti szálak újbóli összefűzésénél. Igaz, hogy Wettenberg környékén csak­nem k'lensszáz zsámbéki lelt új otthonra, de Wettenberg és Zsámbék barátsága néme­tek és magyarok barátsága lett Az idelátogatók többségé­nek semmilyen zsámbéki kap­csolata nem volt. Sőt, mivel a A dalokat ma is hibátlanul tudják Bátyus bálra készül Zsámbék wettenbergiek régi barátságot ápolnak a dél-franciaországi Sorgues városkával, tulajdon­képpen három nemzet fiainak ismerkedése, kéznyújtása ez. Sajnos egyre kevesebben vannak, akikben a zsámbéki svábbál régi, négy évtized előtti emlékeket ébreszt. A kitelepített zsámbékiak, — akik megalakították kint ba­ráti körüket, és összegyűjtöt­ték, rendszerezték, kiállították a messzi földre került zsám­béki dokumentumokat, anya­könyveket, fényképeket, hasz­nálati tárgyakat, viseleteket —, már átadták helyüket fiaik­nak, lányaiknak, akik gyer­mekként kerültek el e tájról, vagy már odakint születtek. — Zsámbék múltját is ma­gukkal vitték a kitelepített családok. Például a jellegzetes zsámbéki ruhákból egyáltalán nem maradt itthon. Mint ahogy azokból sem marad­tak, akik még emlékezhettek volna ezekre. így, amikor megalakult a hagyományőrző együttes Zsámbékon, a wetten- bergi zsámbéki múzeumban kiállított viseletét másolták le. Most kezdenek feléledni a bátyus bál mélyebb hagyomá­nyai is. Hiszen ezekre az al­kalmakra — és csak ekkorra — jellegzetes süteményeket készítettek azelőtt az asszo­nyok. Mostanában ezek az évszá­zados receptúrák járnak kéz­ről kézre. Tanulják a zsámbé­ki háziasszonyok a sváb ka­lácsok, finomságok készítését. Azok a zsámbékiak, akik jó részének szintén nincs semmi köze a német nemzetiséghez. Hiszen a sváb portákat a Jászságból, Kunságból érkező családok népesítették be. Zsámbék volt az első a köz­ségek sorában, amely hivata­losan is testvérkapcsolatot lé­tesíthetett egy külföldi tele­püléssel. Az erről szóló, gyö­nyörű, gót betűkkel rajzolt ok­levelet október 7-én írták alá Wettenbergben. Ennek az ese­ménynek az első évfordulóját majd Zsámbékon ünnepük. Ám addig is szinte minden hónapban lesz valamilyen esemény. Hamarosan har­minckét zsámbéki iskolás in­dul az NSZK-ba, ahol csalá­dok látják őket vendégül. A Zsámbéki szombatok immáron hagyományos rendezvényére több-busznyian érkeznek a testvérvárosból, de jön az asztalitenisz-csapat is. A Zsámbéki öregfiúk labdarú­gócsapatát viszont a wetten­bergiek fogadják. A tavalyi, augusztus 20-i utcabálon több mint ezeröt- százan ropták a táncot, az idei rendezvényre ismét sok vendéget várnak a határon túlról. De még előtte július­ban újabb diákcsoport indul Zsámbékról, ezúttal közös va­kációra a wettenbergi fiata­lokkal a skandináv államok­ba. A csúcspont azonban min­den kétséget kizáróan az ok­tóber elejei zsámbéki évfor­duló lesz. Pontos program még nincs, de a kinti hetventagú férfikar már bejelentette jö­vetelét, akárcsak a helyi fú­vószenekar. De természetesen küldöttséggel képviseltetik magukat az elöljáróságok — Wettenberg három társközsé­ge — és jön a polgármester. A zsámbéki gyakorlóiskola hatalmas tornacsarnokában jövő szombaton ismét felhang- zanak a szép magyar és sváb dalok. Énekelnek majd a több mint negyven éve elkerült idősek, s gyermekeik, unokáik Azok, akik elfelejtették, vagy már meg sem tanulták a ma­gyar nyelvet, ám a népdalo­kat ma is olyan tisztán, hibát­lanul zengik, mintha soha nem mentek volna el... Máza Katalin tott. Ám a tüzeskedést rábi­zonyítani nem sikerült, ezért ismeretlen tettes ellen kezde­ményeztünk vizsgálatot, átad­va az ügyet a rendőrségnek. Az eljárás végül eredmény nélkül zárult. Aztán decem­berben, majd január elején is­mét megszaporodtak a vaklár­más bejelentések. Megkaptuk a két legutolsó bejelentés magnófelvételét, s már arról is többen ráismertek a fiatal­emberre, aki korábban a fenyvesnél s más elhagyott helyeken vezette a tűzhöz a kivonuló egységeket. Leg­utóbb már a saját nevén mu­tatkozott be, mint önkéntes tűzoltó. Ekkor a kollégák megnyugodtak, s kérték, hogy az odaérkező egységet kísér­je a tűzhöz. Január 3-án már biztosra mentünk. A lakásuk közelében levő telefonfülkét figyeltük felváltva, de két napig nem történt semmi. A harmadik napon sikerült tetten érni, amikor éppen a tűzoltóságra telefonált. A kollégák igazol­tatták, s még aznap megtették a feljelentést a rendőrségen. — Mennyire gyakoriak az indokolatlan riasztások? — kérdeztem Mehrl Tibor had­nagytól. — Az elmúlt évben összesen 328 kivonulásunk volt a depó­ból, 212 esetben tűzhöz, 116 alkalommal életmentés, bal­eset vagy vízszivattyúzás miatt, harmincnégy pedig vak­lárma volt! Bizony, megszapo­rodott az elmúlt évben, s már az idén is az indokolatlan bejelentések száma. Hogy ez milyen veszélyes, mekkora ká­rokat okozhat, azt nehéz fel­becsülni. De például nálunk egy kivonulás 4—5 ezer fo­rintba kerül a tűzoltóságnak. Most szorozza meg a számot harmincnéggyel... A magát valótlanul önkén­tes tűzoltónak tituláló tizen­hét éves fiatalember ügyé­ben a bizonyítási eljárás még folyik, a rendőrség a maga részéről még nem zárta le az ügyet. Aszódi László Antal Többszörös hátrányban Anyukák A közlekedésben végrehajtott áremelés mindenkit sújt, de bi­zonyos rétegeket különösen. Pél­dául azokat a kismamákat, akik gyeden, gyesen vannak éppen,de valamilyen okból gyakran kény­szerülnek járműre ülni. Ok nem kapnak a vállalatuktól nyolcvan­százalékos hozzájárulást, ha bér­letet vásárolnak, nekik a teljes összeget a saját zsebükből kell kifizetni. S miért utazgat a kis­mama? Sokszor a lakóhelyi kö­rülmények kényszerítik rá. Bu­daörsön nincs gyermekszakorvosi rendelés, majd évek múlva épül fel a rendelőintézet, amelyben ez is helyet kap. Probléma nincs is, hisz a 40-es busz negyedóra alatt beviszi a mamát és a kis pá­cienst a Fehérvári úti rendelőin­tézetbe a fővárosba. Nézzünk egy példát! A mama második gyer­mekével van otthon, bérlete nincs, s be kell mennie az isko­lás nagyobbal valami sérülés miatt a gyereksebészetre. Buda­örs és a Móricz Zsigmond körtér között az egy buszon oda-vissza felhasználnak ketten 8 jegyet, ez 18 forintba keriiL Az a valószí­nűbb, hogy egy-két alkalommal még vissza teli menni kötözésre, így 150—200 forintot kell kiadniuk egy kis sérülés gyógyítására. Ha lenne helyben szakrendelés, ez egy fillérbe sem kerülne. A mama idáig olcsón megvette a gyógyszertárban a kicsinek a Gcrmicíd kúpot, a popsikenőcsöt, a kamillát. Most ennek ugyan­csak megvan az ára. Nincs sem­mi baj, megteremtették a szo­ciális hátteret a kormányzati szervek. A mama elmegy a gyer­mekorvoshoz, felírnak neki min­dent receptre, még a kamillát is. Megkapja a gyógyszertárban fil­lérekért. Igen, ám! De az orvos­nál csaknem két órát kell vára­kozni a receptekre. Érdemi gyó- gyítömunka helyett az orvos ad­minisztrál. Korábban ezért sza­badítottak fel sok gyógyszert a re­ceptkényszer alól, hogy teher­mentesítsék a rendelőket. Ezután anyuka elmegy a gyógyszertárba, sorban áll egy órát, s megkapja a szükséges patikaszereket. Sze­rencsére sikerült egy olyan bo­nyolult rendszert kialakítani, hogy állandóan zsúfoltak a gyógy­szertárak. Igaz, munkájukat megkönnyítik az újonnan beállí­tott pénztári csodamasinák, amik rögtön kidobják a különböző szá­zalékokat. Állítólag elektroniká­val működnek. Képzelem, mibe kerülhettek?! A problémák átgondolásával nem lehetne egy kicsit egyszerű­síteni ezen az agyonbürokratizált ügymeneten? S valahogy segíteni a többszörösen hátrányosak hely­zetén? Atányl László Az apnji festéküzemben A Kiskunsági Állami Gazdaság vegyipari ágazatánál a kör­nyezetszennyezési botrány után nem állt meg az élet. A fes­téküzemben gyártják és csomagolják a fatapaszt és a kencés gittet. A négyfős csomagolóbrigád naponta 1500 kilogramm fatapaszt kétkilós dobozokba szerel ki (Vimola Károly felvétele) Az alant felsorolt állásajánlatokról részletes felvilágosí­tást adnak az érdeklődőknek a Pest Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.), tele­fonon a 852-411/149 és a 191-es melléken, illetve a körzetek­ben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanácsok munkaügyi szakigazgatási részlegeinél. A TAURUS Abroncsgyár fel­vesz: esztergályost, gépi betaní­tott munkást (8 ált., 18. évtől), érettségizett gyors- és gépírót. Magas kereseti lehetőség. A Fémmunkás Vállalat keres ferencvárosi gyárába: lakatos­hegesztőt, szerszámkészítőt, pénz­ügy- és számviteli csoportveze­tőt. Dobogókői üdülő üdülővezető­helyettest, szobaasszonyt keres. A PEVDI Vállalat felvesz: „B”, ,,C” betanított gépkocsivezetőt. A Mélyépítő Vállalat keres: ácsot (bet. ács is), kőművest, vasbetonszerelőt, kubikost. A Fővárosi Tanács környezet- védelmi elszámoló hivatala bér­ügyi előadót keres. A bajai Híradástechnikai Kis­szövetkezet felvesz: műszaki tit­kárt különböző elektronikai és számítástechnikai munkakörökbe (összkomfortos szolgálati lakást biztosítanak, melynek bérleti dí­ját a szövetkezet fizeti). A Pannonplast Vállalat keres: női és férfi betanított munkáso­kat. Az ÉPTEK Vállalat felvesz: vegyészmérnököket (vezetői be­osztásba).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom