Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
6 1989. FEBRUAR 6., HÉTFŐ A közvélemény-kutatásról rendezett vitát szombaton a Közgazdaságtudományi Egyetemen a Nyilvánosság Klub országos egyesület. Lázár Guy, a Magyar Közvélemény-kutató Intézet munkatársa többek között hangsúlyozta előadásában, hogy a közvélemény-kutatás már régen kinőtt abból a korszakából, amikor pusztán tudományos jellegű hangulatjelentés volt a hatalmi bürokrácia asztalán. Napjainkban viszont határozottan segíti a pluralizmust, mivel elfogadottá teszi, hogy lehetnek — és nyilvánvaló, hogy vannak — egymás mellett élő. eltérő vélemények. A társadalmi kommunikációs rendszerben az állampolgárok és csoportjaik, közösségeik véleményének kölcsönös megismerésével fejlődhet igazán tovább a demokrácia is — emelte ki Hann Endre, a Magyar Közvélemény-kutató Intézet munkatársa. Javasolta: szerepeljen a klubnak a vitatémáról szóló állásfoglalásában az, hogy az állampolgárok életét jelentősen befolyásoló intézkedések tervezéséhez tartozzon szervesen hozzá a széles körű közvélemény- kutatás. A vita során elhangzott többek között, hogy bár volt szakszerű közvélemény-kutatás arról, hogyan ítélik meg az állampolgárok a bős— nagymarosi vízi erőművet, s a kutatási eredményt még az országgyűlési szavazás előtt az intézet elküldte minden sajtószervnek, azok nem mértéit leközölni. Szekfű András kutató azt hangsúlyozta: nem kell külön kimondani egy készülő, a közvélemény-kutatásról szóló törvényben, hogy a közpénzen folytatott kutatások legyenek nyilvánosak — ez ugyanis természetes jellemzője egy jogállamnak. Magyar-Máltai Szeretetszolgálat Budapesten egyesületté alakult a Magyar—Máltai Szeretetszolgálat, amely a római katolikus egyházi szeretetszolgálat segítségével eddig is több millió márka értékű használt, jó minőségű kórházi felszerelést, berendezést juttatott legnagyobbrészt közületi, egészségügyi intézményeknek, és száz tonna ruhaneműt a rászoruló lakosoknak. Az egyesület ezt a tevékenységét, mint a máltai lovagrend segélyszerveinek magyarországi testvérszervezete a jövőben még fokozottabb mértékben kívánja folytatni. Legfontosabb támogatója az NSZK-ban a múlt év decemberében megalakult Ungarischer Malteser Caritasdienst (UMCD), amely a küldemények túlnyomó részét gyűjtötte, és élvezi a katolikus egyház, a társadalom és — összekötő szerepe miatt —• Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter személyes támogatását. A Magyar—Máltai Szeretetszolgálat elnökévé Kozma Imre esperest, alclnökeivé dr. Szondy Mária főigazgató főorvost és Des- sevvffy Lászlót választották. Az elnökség tagja lett Csilla von Boeselager, az Ungarischer Malteser Caritasdienst elnöke és Ugrón Imre, máltai lovag, az UMCD alelnöke is. lodát hiányol, s valami olyan látványosságot, ami vonzaná a turistákat. A forgalmi szolgálattevő a közműhálózattal nincs kibékülve, merthogy a város nem város csatorna nélkül. De ő legalább bizakodik abban, hogy a tehót valóban a strand építésére, az ifjúsági centrum kialakítására fordítja majd a tanács. A vasúti tiszt úgy véli, mindazt megkapja Nagykáta, ami a várossá váláshoz kell, de hogy mennyi idő alatt, nem tudja megjósolni, mert az a kellően harcos vezetéstől is függ. Vonnák László, a telefongyár esztergályos csoportvezetője szerint az emberek jobban megtalálhatják számításukat egy városban, mert több a munkahely, nagyobb a választási, érvényesülési lehetőség. Az idő dolgozik Hát, ennyit volt érdemes idézni a beszélgetésekből. Az már egy külön írás témája lehetne, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége nem árulta el nevét. Vajon miért? Talán azoknak volt igaza, akik féltek a nevetségessé válástól. Tényleg ennyire irreális volna a városi lakosság igényeinek kielégítése? Nos, az idő remélhetőleg az új városoknak dolgozik ... Aszódi László Antal Dunakeszin további létszámcsökkentések várhatók Az ügyvezető igazgató a katalizátor szerepében Az elmúlt év júliusában, lényegében rövid előkészületek után vette kezdetét Dunáké- szín, a 43-as ÁÉV Római Cserépgyárának területén a betonból öntött hódfarkú tetőfedő anyagok készítése. A Bramac cég olyannyira szívügyének tekintette a sikeres kezdést, hogy a gyártás beindítását követő első két hónapban szinte a magyarországi Bramac-vezérkar teljes létszámban segédkezett. Érthetően azért, hogy a próbagyártási időszak lehetőleg gondoktól mentes legyen. Szeptemberben azonban már kiütköztek azok a hiányosságok, amelyek nagyjából meghatározták az előd, a Római Cserépgyár sorsát is. Ezek: a vezetők lagymatag hozzáállása, a munkafegyelem és a munkaidő he nem tartása, s néhány fizikai dolgozó részéről a rendkívül mérsékelt teljesítmény. Hetente látogat Dunakeszire Franz Zolles, a Duna-Bramac Kft. ügyvezető igazgatója. Ott- jártunkkor éppen egy fontos termelési értekezlet zajlott, mégis készséggel szakított időt a beszélgetésre. Sok volf a selejt — Már ismert, hogy az elmúlt év novemberében elbocsátották a gyárvezetőt és a műszaki igazgatóhelyettest, s hasonló sorsra jutott tíz fizikai dolgozó is. Az okok ismertek, de rebesgetik, hogy várhatóak további elbocsátások is. — A fegyeímézetíi“a TnTri<!>- ségi munka nélkülözhetetlenül hozzátartoznak ahhoz, hogy cégünk megőrizze jó hírét. A lehető legkevesebb selejttel szabad gyárainkban előállítani a tetőfedő anyagokat. Mivel még mindig tapasztaltunk nem az igényeinknek megfelelő teljesítéseket, ezért további öt-tíz fővel csökkenhet a fizikai munkások száma. Egyébként, amikor 1988 novemberében kénytelenek voltunk távozásra felszólítani az említett vezetőket, nagyot változott nemcsak a hangulat, de az előállított hódfarkú cserepek minősége is. A helyenként 13 százalékot is meghaladó selejtarány napjainkban 6-7 százalékra zsugorodott. ReMár hírt adtunk az Elnöki Tanács döntéséről, amely szerint Pést megye nagyközségei közül Dabas, Ráckeve, Nagykáta és Monor 1989. március 1-jétől városi rangot kap. Aligha kell bizonygatnom, hogy ez az esemény, a dátum történeti jelentőségű lesz a négy nagyközség életében. Hogy így látják-e a helybeliek; hogy szerintük mitől lesz egy nagyközség város; jó lesz-e nekik lakóhelyük státusának megváltozása, arról három településen tettem fel ugyanezeket a kérdéseket az „utca emberének” a legforgalmasabb közlekedési ■ csomópontokon, buszmegállóban, vasútállomáson, tereken, HÉV- szerelvényen, vonaton s munkahelyeken. Ki kitől vitte el? Az első helyszín Dabas, egy buszmegálló a nagyközség szívében. Tizenvalahányan várakoznak. — Mi Némediből járunk át orvosi rendelésre. Nagyon rossz a közlekedésünk, s rengeteget kell várakoznunk, olykor még délután kettőkor is ott rostokolunk a rendelőben. Azelőtt Erzsébetre mentünk orvoshoz, akkor óránként, félóránként volt busz, ma a megállóhoz az ötös útig nagyon sokat kell gyalogolnunk, s ráadásul sokkal ritkábbak a járatok — mondja Túróczi Sándor, miközben több némedi lakos helyeslőén bólogat, s köz- be-közbeszólnak, hogy Dabas mindig is elvitte falujuktól a pénzt. Egy asszonyból kitör a visz- szafojtott indulat, mert az utak, a járdák, a közvilágítás állapota — mondja — kritikán aluli. S ajánlja, nézzem meg a mozit, milyen állapotban van, de a kultúrházat kerüljem el, mert életveszélyes, azt csak most tervezik felújítani két eladott iskola árából. Sem az idősebbek, sem a fiatalok nem találnak kulturált szórakozási lehetőséget, a motel drága, a kocsmákból pedig ők nem kérnek. Amikor a társközségben, Sáriban lakó Laczkó Magdolna erősíti meg az eddig elhangzott kritikát, valaki közbeszól, hogy eddig is probléma volt, hogy leszakadjon-e Da- bastól a falu, mert mindent a nagyközség kapott, náluk az orvosi rendelőt is későn kezdték el építeni, s ki tudja, mikor lesz kész. A valószínűleg tanácsi dolgozó nem mer nyilatkozni, mert fél a főnökei haragjától. De a némediek közül többen is meglepve, nevetve kiáltanak fel, amikor rájönnek, hogy a dabasiak azt hitték, eddig a társközségek vitték el tőlük a pénzt, ők meg éppen fordítva gondolták. A bajban hirtelen nagy lesz az egyetértés a buszmegállónál dabasiak, sáriak, némediek között, s izgatottan tárgyalják tovább, vajon melyik település mit kap majd március elseje után. Egy téren több megszólított közül csak Veti Krisztina tanuló adja nevét véleményéhez, neki és korosztályának egy uszoda hiányzik leginkább, meg egy normális művelődési központ. Ráckevén az Aranykalász Tsz fémmegmunkáló üzemében kérdeztem először a hétvégi műszakban dolgozókat. Kovács Ferenc üzemvezető az eddiginél jóval több munkahelyet szeretne, hogy ne kelljen olyan, sok embernek ingáznia á körzetbe és a fővárosba, s hogy az adók megmaradjanak a leendő városban, ha már helyben termelnék meg. Végh László szerint rossz az elosztás a körzetben, mert a községek közül Ráckeve kapott a legkevesebbet. S értetlenkedve kérdezi, hogy ha a ráckevei—szigetbecsei határban ástak egy 40 kilométeres csatornát a talajvíz elvezetésére, s ha abból öntöz a termelőszövetkezet, miért kell ki- lencforintos vízdíjat fizetni az államnak? Nem csoda, hogy például a burgonyán nincs haszon, mert ha jó áron akarják eladni, akkor a fővárosba kell fuvarozni. A HÉV-szerelvényen egy, a fővárosból kirándulni érkezett családot szólítottam meg elsőként (férj, feleség és gyerek). Érdekes Leindler Zoltán, a családfő véleménye, miszerint egy község nem attól lesz város, hogy kőrengeteggé építik, hanem az emberek gondolkodásmódjától, megváltozó életvitelétől, az alkalmazkodástól. Taligás Ferencné díjbeszedő éppen Tökölre utazott dolgozni, három és fél éves kislányát azért vitte magával, mert szombat lévén nincs óvoda Ráckevén. Ö az egészségügy, a kereskedelmi ellátás hiányosságait sorolta: kicsi az ÁBC-áruház, a rendelő, ezért ideggyógyászatra, bőrgyógyászatra Tökölre járnak a helybeliek. Egy fiatal pár csak legyint arra a kérdésre, hogy mit várnak Ráckeve várossá válásától, mások meg elsietnek szó nélkül, hitetlenkedve. Valami látványosságét A vendéglátó-ipari dolgozó szépen elsorolja, hogy mit látna szívesen Nagykáta városában, de nevét elhallgatja, akárcsak a sorban egymás után megkérdezett nyolc másik helybeli, pedig egyikük kimondottan örül az aluljáró építésének, másvalaki szerint már hozzáláttak a strand építéséhez. Nagy Lászlónak nem tényező az, hogy Nagykáta város lesz, mert ők tanyán laknak, bevásárolni a fővárosba járnak, akárcsak Tóth lmréné vasúti személypénztáros, aki Tápiószentmártonban él. Sági Csaba kórházat, éttermet, szálÉvek óta magas prémium Az alkalmatlan nem kell A Rozmaring Termelőszövetkezet személyzeti osztály- vezetője, Gerzson László azt mondja: igazán nincs jelentősége annak, hogy valaki Budapesten vagy az agglomerációban vállal munkát, hiszen a fővárosban is órát, vagy ennél többet kell utazni a lakóhelytől a munkahelyre. Akiknek fontos, hogy a lakásuk közelében találjanak munkát, meg sem kísérelnek másutt kereskedni. A termelőszövetkezet földjei több falu határában vannak. A mezőgazdasági dolgozók zömét ezek a települések adják, akik az iparban vagy más, frekventált helyen szeretnének elhelyezkedni. Tény az is, hogy „gyalogmunkást” ma már nehezebb kapni, hiszen ki szeret hajnaltól késő estig dolgozni? Ezen a területen vonzó még a termelőszövetkezeti tagsággal járó előny, s megtartó erő az is, hogy a Rozmaring, az elért eredmény függvényében, évek óta magasan premizálni tudja munkatársait. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, beszélni kell arról is: diplomásokból ugyan nincs hiány, de megesik: az egyetemista a termelőszövetkezettel köt tanulmányi szerződést, itt tanulja meg a gyakorlati munkát, a végzés után azmban más, „pénzesebb” helyet keres. Olyat, ahonnan könyebben kerülhet vezető beosztásba, ahol magasabb a bér. A fluktuáció nem nagyobb, s nem kisebb a szövetkezetben, mint másutt. A bértömeg-gazdálkodás megköveteli az eredményt. Az ágazatok sikeresek, s maguk dönthetnek arról, be kell-e feltétlenül tölteniük az üres álláshelyeket. Az utóbbi időben megváltozott a vállalatoknál, üzemekben a személyzeti munka is. A változó korhoz alkalmazkodva az új személyzeti törvény arra törekszik, hogy emberileg és szakmailag egyaránt alkalmas emberek töltsék be a posztokat. Nem lehet érdeke egyetlen munkahelynek sem az, hogy olyan emberekkel próbáljon meg eredményesen dolgozni, akik alkalmatlanok erre a szerepre. A Rozmaring Termelőszövetkezetben már ebben az új szellemben választják ki a vezetőket. B. A. A Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.) felhívja a munkavállalók figyelmét, hogy a Mechanikai Művek (Törökbálint) felvesz- maróst- esztergályost- beállító lakatost — képesített olajkazónfűtőt — vegyipari szakmunkásokat — női és férfi betanított munkásokat 2-3 műszakos munkarendbe. Jó kereseti lehetőség. Jelentkezés személyesen a gyárnál, Hasenauer Jánosné munkaügyicsoport-vezetőnél vagy a 669-400-as telefon 265-ös mellékén. A Dél-Pest Megyei Áfész szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 32. sz. vegyes élelmiszerbolt, Cegléd-Bede 387. sz, üveg- és palackvisszagyűjtő, Albertirsa, Thököly út 5. 131. sz. italbolt (III. oszt.), Jászkarajenő, Néphadsereg út 69. 258. sz. büfé (III. oszt.), Abony, KIOSZ 326. sz. eszpresszó (III. oszt.), Albertirsa, Pesti út 91. Tájékoztató adatokkal és felvilágosítással a közgazdasági osztály vezetője szolgál, február 15-étől. A pályázatok február 23-áig nyújthatók be. A versenytárgyalás március 1-jén 9 órakor lesz az áfész tanácstermében (Cegléd, Alkotmány u. 7.). A Nyilvánosság Klub vitája A közvélemény-kutatásról Mitől lesz más húrom település? Nem ® kőrengeteg teszi a várost gyarországi építőipari vállalatok gazdálkodási pozícióiról. Ennek tudható be, hogy jó üzletként könyvelhették el a Római Cserépgyár megvételét, s rövidesen megkötik a szerződést a hajdan jobb napokat átélt, Duna-Tisza Közi Állami Építőipari Vállalattal, közismertebb nevén a Duléppel arról, hogy megvásárolják Kecskeméten lévő házgyárukat. Ott mikor gyártanak cserepeket? — Valóban előrehaladottak a tárgyalásaink a Dutéppel, s ha minden papírforma szerint alakul, akkor még az év utolsó harmadában megkezdődhet az úgynevezett alpesi színes betoncserepek készítése. Az előállított mennyiség 30-35 százalékát Dél- és Kelet- Magyarország Tüzép-telepeire szállítjuk. Meglepően nagy fejlődés Az osztrák szakember a legnagyobb elégedettséggel beszélt magyar partnereivel kialakított eddigi kapcsolatáról. Mint mondta, neki a katalizátor szerepét kell betöltenie, megbízható és hasznos információkat szolgáltatnia a cég központjába. Meglepően nagy fejlődésnek tartja azt, amit Veszprémben elértek, hiszen a VÁÉV-Bramac Kft. ma már egy sikeres cég. Szeretnék, ha a jövőben Dunakeszin is olyan törzsgárda végezné a munkát, akikre hosszabb távon is bizton számíthatnak. Gyócsi László mény van a selejt további leszorítására. — Jelenleg csak bordó színű cserepeket gyártanak. Lesz más színű termék is? — Az idén szélesedik a termékskála, s terveink szerint több mint 10 millió vöröses- barna hódfarkú cserép kerülhet értékesítésre. A választékot a téglavörös cserepek gazdagítják. Lehet olcsóbb is? — Hírlik, hogy az idén esetleg néhány forinttal olcsóbban juthatnak hozzá a vásárlók termékeikhez... — Erre a kérdésre nem tudok megnyugtató választ adni, hiszen arról a cég ausztriai központjában döntenek. A már említett magas anyag- és energiaárak nem nagyon teszik lehetővé az egységárcsökkentést. A Bramac cégnek van egy egészen sajátságos, valameny- nyi gyárára érvényes irányítási és műszaki stratégiája. Ennek révén nagy gondot fordítanak a piackutatásra, s a fogyasztók körében kedvelt, de a mai napig drágának tartott cserepek további népszerűsítésére. Franz Zolles számos példát hozott fel arra, hogy cserepeik rendkívül időállóak, hiszen 25 év a minimális garancia rájuk. — Ügy tűnik, hogy önök kiválóan tájékozottak a ma-
