Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. FEBRUAR 25., SZOMBAT jjfep 3 SZAJTÁTVA >4 nemzet" // Kínos, de lassan szokványos pillanat, most éppen az ország- gyűlési képviselő beszámolóján. A korábbiaktól eltérően sokan vannak a kiváncsiak. A beszá­moló jó, tömör. Kérdések, vé­lemények következnek, ötö­diknek áll fel a középkorú fér fi, s közli: szerinte a képvise lő nem a nemzetet képviseli, holott az lenne a kötelessége. Formabontó módon a képviselő visszakérdez: a kedves válasz­tópolgárnak miként sikerült megtudnia a nemzet vélemé­nyét? Neki ugyanis még az sem sikerül, hogy kerülete választó- polgáraival — négy község né­pe — rendszeres cs szoros kap­csolatot tartson. Az érintett fel­csattan: itt csak ő kérdezhet! És igenis, a képviselőnek ku­tya kötelessége a nemzetet . . . Szakadjunk el a kínos közjá­ték színterétől, a kopottas ta­nácsteremtől. A jelenség terjed: a nemzet nevében egyének, cso­portok vélik joguknak a fellé­pést. Tiltakoznak és követel­nek, szánionkérnek és követen­dőt jelölnek ki- A nemzet ne­vében. Természetesen. De miért természetesen?! Szavak, fogalmak könnyed kezelésének lehetünk szem- és fültanúi mostanában* A nép, a nemzet, mint nyomatékosító érv bukkan fel itt, ott, amott, holott csupán arról van szó: az illető a saját véleményét mondja. Neki ez a vélemé­nye. Esetleg annak a kis közös­ségnek, amelynek — ha felha­talmazták erre! — a tagjaként beszél. De hogy a nemzetnek, a népnek ez lenne?! Szájtátva áll az ember, mert nem tudja, miféle csodálatos módszerei, eszközei alakultak ki a nem­zet gyors és hibátlan végössze­gű megkérdezésének. Miért nem tudnak ezekről a csoda- módszerekről és eszközökről azok a pártok, fórumok, szer­vezetek. amelyek a politika or­szágos porondján birkóznak? A nemzet nevében ágálóknak egy a szerencséje. Az, hogy a „nemzet” sokkal bölcsebb an­nál, mintsem, hogy kikérje magának a sértést. A nemzet nem lő ágyúval — verébre . .. MOTTÖ Űj agrárpolitika formálódik (Folytatás az 1. oldalról.) hatatlan. A konferenciát megelőző vitákban többek ál­tal támogatott javaslatként megfogalmazott kamarai ér­dekképviselettel szemben azonban a TOT elnöke a meg­lévő szervezetek megújulása mellett állt ki. Ezzel a vitában felszólalók többsége is egyetértett. Ám így is nagyon sok bírálatot címeztek a TOT-nak. Nem sikerült elérni egyebek kö­zött, hogy a mezőgazdaság­ban és a gazdaság más te­rületén végzett munka egyen- rángú legyen, s az ígéretek ellenére sem érvényesül a jogegyenlőség. Több felszóla­ló is szóvá tette, hogy még napjainkban is túl sok a be­avatkozás a téeszek életébe. Néhánvan sürgették: az álla­mi beavatkozást nyilvánossá és ellenőrizhetővé kell tenni. A vita kritikus hangvéte­lére tekintettel nagy várako­zás előzte meg a miniszterel­nök felszólalását. Németh Miklós azonban előrebocsá­totta, hogy a konkrét észre­vételekre majd Váncsa Jenő fog válaszoLni, ő ezúttal az agrárpolitika értékelésére vállalkozik. A cél, hogy a kormány politikai aktivitá­sát egy kialakítandó reform­centrum irányvonala mentén fejtse ki és e köré szervez­ze a különböző társadalmi, politikai intézmények, szer­vezetek reform iránt elköte­lezett erőit. Ma már nyilván­való, hogy elodázhatatlan az agrárpolitika megújítása. Mindez azonban alapvetően a TUSAKODÁS ^ Miskolc volt a helyszíne a nemzetközi számí­tástechnikai és pénzügyi találkozónak. 9 Átnyújtot­ták Az egészséges gyermekekért alapítvány díjait. O Győr adott otthont az ifjú muzsikusok 22. fesztivál­jának. O Budapesten orvosi műszerkiállítást nyitot­tak meg Medicina ’89 elnevezéssel. 9 Á hét híre az is, hogy A leszerelés realitása címmel vitadélutánt rendezett a fővárosban az Országos Béketanács. szövetkezeti mozgalom fel­lendítésével oldható meg. Közvetve bírláta azokat, akik a szövetkezeti mozgalom gondjait meglovagolva politi­kai céljaik mellé szeretnék felsorakoztatni a parasztságot. Ez az osztály azonban meg­újulást akar. de nem felfor­dulást — jelentette ki Né­meth Miklós, s szavait egyet­értő taps fogadta. Áttekintette a mezőgazda­ságban 1949 óta lezajlott fo­lyamatokat, majd napjaink gondjairól szólva megjegyez­te: Magyarországon a reform­ról gondolkodva csaknem minden területen beleütkö­zünk a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe. A jövő záloga egy új földpo­litika, amely nem ideológiai dogmákra, hanem gazdasági törvényszerűségekre épül. A gazdaságirányítás célja, hogy rövid időn belül megte­remtse egy új agrárpolitika Zárszámadó közgyűlések Nem felélik, megalapozzák a jövőt Számadások napjait élik a megyei termelőszövetkezetek: a vezetők, elnökök beszámolnak tavalyi eredményeikről, számot adnak a közösségi vagyon kezeléséről. Ehhez mi is adunk egy számot: azt, hogy megyénkben közel hetven termelőszövetke­zet virul, dolgozik, s közülük éppen tegnap tartotta közgyű­lését jó néhány. Mi négy, a ráckevei Aranykalász, a tápiógyör- gyei Zöldmező, a budaörsi Sasad és a dánszentmiklós—albcrt- irsai Micsurin Termelőszövetkezet zárszámadásáról számolunk Idén is nyílt virág a Sasad Kertészeti Termelőszövetkezet fóliái alatt: hatalmas csokrok­ban pompázik a Budapest Kongresszusi Központban, kö­szöntve a tsz vezetőségét, tag­ságát és vendégeit a zárszám­adó közgyűlés alkalmából. Egy évvel ezelőtt még nem mindenki lehetett ennyire biz­tos, hogy virágpompával kö- szömthetik 1989-et, Czinczok György elnök azzal kezdte be­számolóját, próbakőnek tekin­tették 1988-;at a termelőszövet­kezet életében. Ügy tűnik, a próbát kiállták, s nem is rosz- szul, árbevételük elérte a két­millió-háromszázezer forintot, s nyereségük — még ha el is maradt az 1987-estől — így is közel százhúszmillió forint. Ügy tűnik, a Sasad idén már azon kevés gazdálkodónk közé tartozhat, amely nem feléli, hanem megalapozza jövőjét. Mint Czinczok György mond­ta, hogy a tavalyi nyolcvanhá- rommillióval szemben kétszáz­huszonhárommilliót fordíta­nak beruházsára, mégpedig szinte szó szerint, terveik közt ugyanis egy új kesztyűüzem nyitása is szerepel. E bejelen­tésre a tagság egyelőre kesztyű nélküli kezeit csapkodta ösz- sze. Ügy tűnik, a matematika törvényszerűségei nem érvé­nyesülnek a ráckevei Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben. 1987-ben 42,5 milliós nye­reséget értek el. viszont 1988- ban a szabályozók változásai — számításaik szerint — 72 millióval csökkentették volna a nyereségüket. Könnyű kiszá­mítani, hogy ha a korábbi év teljesítményét ismétlik meg, jócskán mínuszba kerülnek, Ám a tsz mindezek ellenére 15 milliós nyereséget tűzött ma­ga elé az év elején, de eh­hez a korábbi év eredményére rá kellett duplázni, negyven- ötmillióval megtoldani azt. A tegnapi számvetésükön, Szomor József elnök beszá­molójából kitűnt, az erőmű­vészt is meghazudtoló mutat­ványt véghezvitté'k, sőt némi­leg túl is szárnyalták a prog­nosztizált nyereségüket, 16,2 millióra jött ki a mérleg sze­rinti eredmény. ★ Szokványos módon kezdő­dött, izzó hangulatban feje­ződött be a zárszámadás Tápió- györgyén a Zöldmező Ter­melőszövetkezetben. Varró István, a szövetkezet elnöke elégedetten tájékoztatta a tagságot arról, hogy 9 millió forinttal gyarapodott a közös vagyon, s mi több, még kö­zel kétmillió forintnyi nyere­séget is kioszthattak a tag­ság között. Amíg az ipari ágazat be­váltotta a hozzá fűzött re­ményeket, addig' a növény- termesztési eredmény posz- szabb volt a vártnál. A jó­nak ígérkező borsótermésnek a fele például a határban maradt. Jelen volt a közgyűlésed és felszólalt dr. Dobi Ferenc or­szággyűlési képviselő, a Me- dosz nyugállományba vonult főtitkára is. Valósággal izzott a levegő, amikor a téesz nyugdíjban lévő jogtanácsosa, dr. Szé­kely Ferenc javasolta, hogy a földjáradék után a nyug­díjasoknak járó terményfej­adagot emeljék fel. Késhegyig menő vita után a tagság a javaslatot elutasította, mert ez több millió forinttal ter­helné a szövetkezeti ered­ményt. ★ A 3,2 millió forintos nye­reség legfeljebb jelképes eredménynek tekinthető, ami arra utal, hogy még nem bu­kott meg a szövetkezet — mondotta Főző József pénte­ken délelőtt a dánszentmik­lós—albertirsai Micsurin Tsz zárszámadó közgyűlésén. De egyúttal azt is a dolgozók tu­domására hozta, hogy az el­nöki tisztségből való távozá­sa, nyugdíjba vonulása sincs semmilyen összefüggésben a gazdaság válságos helyzeté­vel. Ám ettől függetlenül, a Mi­csurin T^ — mint a tegnapi lapszámunkban megírtuk — kritikus pontra került, s fönnmaradásának zálogául a teljes vezetői gárda cseréjé­re került sor. A tagság el­nökének Krekács Lászlót, el­nökhelyettesének Veszteg Já­nost választotta meg. megvalositasanak feltételeit — jelentette ki egyebek között Németh Miklós. A tegnapi vitában a mi­niszterelnök felszólalása után két Pest megyei küldött is szót kapott. Dr. Samu János, a szentmárton'kátai Kossuth Termelőszövetkezet elnöke az­zal a megállapítással kezdte, hogy a régen jól bevált agrár- politika napjainkban akció­képtelenné vált. Az elvonások ésszerűtlen növelése követ­keztében súlyos pénzügyi gon­dokkal küzdenek a nagyüze­mek, s több helyen a vagyon felélésének veszélye fenyeget. A deklarált célok ellenére a paraszti jövedelmek több mint ezer forinttal alatta maradnak az ipari munkásakénak. A ki­utat a valós piaci viszonyok kiépítése, offenzív piacpoliti­ka. s a kereslet-kínálat hatá­sait jól közvetítő árrendszer je­lenti. Az önhibájukon kívül eladósodott szövetkezetek kap­janak segítséget a talpraállás- hoz, de csak ott, ahol megvan­nak a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. Ha a veszteséges iparvállalatok életben tartá­sára milliárdokat költünk, nem tagadhatjuk meg a segít­séget a bajba jutott téeszektől sem — mondta egyebek kö­zött dr. Samu János. A késő délutáni óráikban kapott szót Nagy Tamás, a gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezet elnöke, aki egyebek között éppen az érdekképvise­lettel kapcsolatos TESZÖV-ál­láspontot terjesztett elő. Rész­leteiről lapunk tegnapi számá­ban már beszámoltunk. Emel­lett azonban hozzászólásában elmondta azt is, hogy Pest me­gyében teljes az egyetértés abban: a szövetkezeti modellt kell korszerűsíteni, de elen­gedhetetlen a tagi érdekeltség visszaállítása. Elismerte, hogy a kormány valóban vállalko­záspárti, de figyelmeztetett: a többpártrendszer kialakulá­sának küszöbén vagyunk, s a mezőgazdasági szövetkezetek­nek ott a helye, ahol többek között teret kap a szövetkeze­ti mozgalom reformjának tá­mogatása és képviselete. A konferencia ma folytatja és befejezi munkáját. Furucz Zoltán Kevesen tudják az érintet­teken kívül, a megyében: a le­szerelés hallatán vannak, akik­nek az egyik szeme sír, a má­sik pedig nevet, ölk azok, akik olyan üzemben dolgoznak, amelyben haditermékek ké. szülnek. Ha leszerelés, akkor kevesebb munka. A logika vi­lágos. Csak éppen az nem világos, mi legyen azokkal az emberekkel, berendezésekkel, akik, amelyek feladat nélkül maradnak. A megrendelések ugyanis évek óta csökkennek, a honi hadsereg is kevesebbet kér, s a szocialista országok gényei is mérséklődnek. A me­gye néhány vállalata nehezen tudja ellensúlyozni a hirtelen — két-három esztendő alatt végbement változást. Ne mondjuk rá erre a hely. zetre könnyedén, hogy kelle­mes gond. Kényes egyensúlyt kell ugyanis kialakítani a ta­karékosabb védelmi kiadások és az ország biztonsága, vala­mint a szövetségi rendszerben reánk háruló feladatok ellátá­sa között. Az egyén, a család szemszögéből nézve öröm, ha a sorkötelesnek nem kell be­vonulnia szolgálati ideje le­töltésére. esetleg megrövidül az az idő, amelyre mundért ölt, ám amikor ez történik, abban a pillanatban új fel­adatok fogalmazódnak meg a foglalkoztatáspolitikában. Hely, kenyér kell az ilyen okok miatt a polgári életben mara. dóknak, ami manapság nem is olyan egyszerű teendő. To. vább tetézi a gondokat, hogy a hadliiegészítő és területvé­delmi parancsnokságok tapasz­talatai szerint vannak a me­gyében olyan körzetek, ame. lyekben a sorozásra kerülők, nők a harmada, a fele — el­sősorban egészségi állapota miatt — nem alkalmas a fegyveres szolgálatra ... Mi­közben tehát csökken a be- vonulóknak a száma, csökken azoké is, akik egyáltalán be- vonultathatók, ám a kettő nem fut párhuzamosan, hiszen a hadseregnek is szüksége van — és egyre inkább — bizo­nyos szakmák művelőire, to­vábbá olyan fizikai állapotú fiatalokra, akik például a ha­tárőrizeti szolgálatnál baj nél. kül viselik a fokozott terhe­ket. S mindez csak csipetnyi abból a sokféle tusakodásból, amely a leszerelni, fegyver­ben tartani, csökkenteni, kor. szerűsíteni, harckészültséget megőrizni terepein zajlik. A fegyver a világ legdrágább ócskavasa: tudós ember szájá­ból hangzott el a szállóigévé lett vélemény. A tudósok tud­ják ... Az átlagember ennek az ócskavasnak inkább csak meghökkentő, apró részletei­vel találkozik. Olyasmikkel, hogy ma már egy úfl. elfogó vadászgép — ez a repülő fegy. vernémnél a csúcstechnika és technológia megtestesítője — minden kilója drágább a szín­aranynál. Olyasmikkel, hogy miközben a világ fegyverke­zik, a világon egyre több az éhező. A hadikiadások csök­kentése szinte minden ország, ban a népszerű programok közé tartozik, csak éppen rop. pant nehéz meglelni azt a ha­tárvonalat, ameddig ésszerű a takarékosság, s amin túl a biz­tonság jelentős romlása az ára a más célokra fordított össze, gefcnek. Elveik, gyakorlati tapaszta. latok és biztonságpolitikai megfontolások tusakodása te­hát a leszerelés bonyolult ügye, amit mutat az is, hogy a lai­kus számára már-már követ­hetetlenné váltak a leszerelé­si tárgyalások. Sokszor azt sem tudja a közember, mi az, amiről tárgyalnak itt és ott az illetékesek, nemegyszer már hat vagy éppen tíz esztende­je... Pontosabban ebben rej. life a dolog veszedelme: hoz­záértés és hozzá nem értés tu­sakodásában, a ki miről dönt. sön rendjének kialakításábain. El nem feledhetjük ugyanis:a honvédelem szakma. Egyre inkább az. Lenne helye seregnyi azok. nak a milliárdoknak, amelyek a hadsereg fenntartását szol. gáljáik, holott mi kicsiny or­szág vagyunk a térképen és még kisebb a nemzeti jöve­delemnek a fegyverkezésre költött hányadát tekintve. Az idei költségvetés tárgyalása, kor az Országgyűlés lecsípett a honvédelmi kiadásokból (is), nyilvánosságot kaptak aztkö. vetően az adatok arról, mi­ként mérsékli létszámát, ki­adásait a sereg, ahogyan a Magyar Néphadsereget közma. pián emlegetni szokás. Afoly. tatásnak határon belül és ha­tárokon kívül elengedhetetlen feltétele: a bizalom kölcsönös növekedése. Erre mutatnak biz­tató jelek a világpolitika po­rondián, ám ne feledjük: je­lekről, azaz kezdetekről van szó. Mészárost Ottó PINCÉRTŐL A HALBIOLÓGUSIG... Ausztráliában verte a habot Te délre mégy, te nyugat­ra, én pedig északra, szak­társ! Igaz, József Attila jó félszáz évvel ezelőtt, a Szo­cialistákban még elvtársat ír, de — mondom —, eltelt az­óta vagy ötven év. Az idők pedig változnak. Ma már sen­ki sem konspirálni indul a szélrózsa minden irányába, sokkal inkább dolgozni. 1989- ben a külföldi munkavállalás a legnagyobb dolog itt, a Kárpát-medencében. Nem tűz­oltók, katonák, vadakat tere­lő juhászok — hogy még egy­szer visszatérjünk József At­tilára — népesítik be álmain­kat, hanem pincérek, kőmű­vesek, villanyszerelők. Még­hozzá olyan pincérek és kő­művesek, akik Ausztriában. NSZK-ban, Hollandiában. Svájcban. Norvégiában (sorol­jam még?) döntik a tőkét — vagy éppen gyűjtik azt. Nem véletlenül kerültek a felsorolt szakmák és orszá­gok az előző bekezdésbe. Ezek szerepelnek ugyanis leg­többször azokon a papírokon, amelyek a Pest Megyei Ta­nács munkaügyi osztályán megfordulnak. Persze, mint mindenhol, itt is akadnak ki­vételek, ritka esetek. Dolgo­zik például halbiológusunk Kanadában, és évekig Auszt­ráliában verte a habot, ké­szítette a pitét egy Pest me­gyei cukrász. — Nagyot nőtt az érdeklő­dés a külföldi munkák iránt az utóbbi időben — mondja Soponyai Katalin, az osztály helyettes vezetője. — Pilla­natnyilag százhuszonheten áll­nak alkalmazásban a határon túl, nyolc ügy pedig éppen folyamatban van. A helyzetet azonban jobban érzékelteti az, hogy naponta öten-hatan érdeklődnek, milyen feltéte­lekkel' lehet kint elhelyezked­ni. — Es milyen feltételek szükségesek? — Történt néhány változás a korábbiakhoz képest. Ezen­túl erkölcsi bizonyítványt is csatolni kell a benyújtott pa­pírokhoz. A másik változás, hogy a munkahely szerinti megyei, illetve fővárosi taná­csok helyett most már a la- kóhelyileg illetékes tanács dönt az engedélyezésről. Egyébként mi az ügyféltől orvosi igazolást, önéletrajzot, valamint munka- vagy elő- munkaszerződést kérünk. Ez utóbbiak tartalmazzák a munkakörre. időtartamra, bruttó és nettó fizetésre vo­natkozó adatokat. Szükségünk van továbbá a leendő mun­kavállaló jelenlegi munkálta­tójától egy írásra mely a külföldi munkavállalás idő­tartamára fizetés nélküli sza­badságot biztosít. Mindezeket aztán innen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra továb­bítjuk. — Előfordult már, hogy va­laki nem kapta meg az enge­/ délyt? — Ha a rendőrség nem gördít akadályt a kiutazás elé, a tanácsok általában minden esetben kiállítják az engedélyt. Nem rajtunk mú­lik tehát, hogy sikerül-e va­lakinek boldogulnia. — A két világháború kö­zött, a gazdasági válság ide­jén szinte közhelynek számí­tott, hogy diplomások lapá­tolják a havat, vagy állnak villamoskalauznak a megélhe­tésükért. Manapság is haj­landók az emberek hasonló áldozatokra? — Tapasztalataim szerint zömmel a szakmájában he­lyezkedik el mindenki. Rit­kábban mennek azonban kül­földre felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek. Dol­gozik ugyan „idegenbén” egy ■vegyészmérnök házaspár, egy elektromérnök, és a már em­lített halbiológus, ám ők a kisebbséget alkotják a mun­kavállalók tábprában. Érde­kes viszont, hogy hat vagy hét nyugdíjas is kint keresi a kenyerét. Falusy Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom