Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-23 / 46. szám

1989. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK ^g»fap 3 Berecz Janus Angyalföldön A főváros XIII. kerületébe, Angyalföldre látogatott szer­dán Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Berecz Já­nos délután részt vett a Ganz Danubius hajóépítő műhelyé­nek pártalapszervezet-taggyű- lésén. — Meddig tűrünk még? — tették fel a kérdést a munká­sok, akik úgy vélekednek, ho°y a párt nem lép fel meg­felelően az alternatív szerve­zetek megnyilvánulásai ellen, túlságosan toleráns velük szemben. Berecz János Is szót kért a tanácskozáson: meggyőződését fejezte ki. hogy ha a párt megfogalmazza új. hosszabb távú programját, abból nem hiányzik majd a korábbiakat is jellemző eszmeiség. Hozzá* tette: ennek ellenére a követ­kező időszakban feltétlenül szembe kell nézni azzal, hogy miért következett be a mára kialakult helyzet. Ezt elemez­ve Berecz János kijelentette: hibás és helytelen döntéseket hozott az MSZMP XIII. kong­resszusa. amely a vágyak és nem a realitások, nem a va­lóság kongresszusa volt. A KB titkára szólt a politi­kai rendszer problémáiról, ki­emelve, hogy az MSZMP túl­ságosan „ideológiai” jellegű párt, s az utóbbi 32 esztendő második felében elszakadt a valóságtól, a realitástól. Ez azért következhetett be — hangsúlyozta —, mert a de­mokratikus centralizmus elvé­ből kiindulva centralista és nem demokratikus párt volt. A párttagság nem szólt — vagy nem szólhatott — bele a párt politikájának alakításába, jel­zéseit a vezetés riogatásként fogta fel, s a pártvitát az MSZMP helyes és változatlan vonata melletti demonstratív kiállás helyettesítette. Hiba volt az is, hogy a párt a gyö­keresen megváltozott körülmé­nyek közepette sem módosítot­ta politikáját. Ezért is helye­selhető, hogy a fordulatot az MSZMP-ben indították meg. Az MSZMP vezetése az ideoló­giai tézisek és a politikai in­tézményrendszer reformjáról folytatott eszmecsere nyomán érezte meg: a párttagságban van erő ahhoz, hogy beleszól­jon, s részt vegyen a politika, alakításában, s többé nem csak az érvényes határozatok vég­rehajtója kíván lenni. A KB titkára az új alkot­mány előkészítésével kapcso­latban kijelentette: a pártnak meg kell mozdulnia annak ér­dekében, ^hogy az alaptörvény demokratikus és szocialista al­kotmány legyen. A taggyűlésen is szóba ke­rült szervezeti kérdésekhez kapcsolódva rámutatott: bár­mennyire fájdalmas, hozzá kell nyúlni a munkahelyi pártszervezetekhez. Az MSZMP nem akar kivonulni, de számos indoka van an­nak, hogy a kommunistáknak a körzeti alapszervezetekre nagyobb figyelmet érdemes fordítaniuk. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha nem sikerül a poli­tikai következtetést a pártegy­séget erősítve, a nemzeti ösz- szefogás jegyében levonni, akkor az MSZMP-ben új megosztottság jön létre, amely polgárháborús hangulathoz vezethet. Figyelembe kell venni 1956 tanulságát, s ebből kell építkezni a jövőben. Nyers Rezső Kecskeméten Nyers Rezső, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, állammi­niszter, szerdán országgyűlési képviselői látogatásra Kecs­kemétre utazott. A kora délutáni órákban Nyers Rezső Kecskemét 1. számú választókerületében or­szággyűlési képviselői fogadó­órát tartott. Ezt követően ak­tívaülésen, majd a kecskeméti városi televízióban élő adás keretében válaszol a lakossá­got foglalkoztató kérdésekre. Szigeti Éva előkerülnek, addigra az egyéb­ként drága zöldség-gyümölcs már mutatóban sem lesz. Már­cius 15. megünneplése? Ez számomra nem függ össze egy szervezet elhatározásával. Ed­dig is feltűztem a kokárdát, tisztelegtem a márciusi fiata­lok emléke előtt. S azt mon­dom, ha megünnepeljük, le­gyen az egész magyar nép ün­nepe, mégpedig pártállásra való tekintet nélkül. Viszont amit nem hallgatok el: a KB- ülésről szóló információk azt adták tudtomra, a felső veze­tésben is többféle nézet, véle­mény ütközik, s a körülmé­nyek által kikényszerített ál­láspontra helyezkednek. Nem kifogásolom, hogy a szocializ­mus építését leszögezze az al­kotmány, csak arra kérek vá­laszt, ma mit értünk szocia­lizmus építésén. A vád súlyos, mi több, mell­bevágó: Bese József a tömegtá­jékoztatást imigyen minősíti, nem képes kilépni az öncenzú­rázásiból, s a tényekkel a párt­tagokat cselekvésre késztetni. A kritikus, önkritikus elem­zést, a tények feltárását kéri számon azért, hogy jó irányba induljunk el. — KB-ülés, ülések? Az előző amolyan erőfelmérő volt. A mostani nem oldotta meg azo­kat a kérdéseket, melyeket vártam tőle. Hogyan lesz itt például tulajdonosi szemlélet, ha az első számú vezetők is al­kalmazottaknak minősítik ön­magukat? A reformok? Át­vesszük, csak valami pluszt mindig beleteszünk, amitől aztán nem működik. Kiirtjuk a jó, bevált reformokból az automatizmusokat, azokat, amelyektől működne. Kinyi­latkoztatni, hogy a párttagság egypártrendszert akar? Meg­kérdezték ezt a 800 ezer em­bert? Nem! S ha igen, mond­juk maradtunk volna 200 ez­ren, de ütőképes párt tagjai­ként! Ami pedig a KB-ülés anyagáról a véleményem: Bese József Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) lalkozó honvédelmi miniszté­riumi és igazságügyminisz­tériumi előterjesztést, s a tör­vénytervezet áprilisban a parlament elé kerül. A kon­cepció értelmében a katona­kötelesek a sorozáson, de leg­később a katonai eskü leté­teléig kérhetik személyesen vagy írásban a polgári szol­gálat engedélyezését. Kulcsár Kálmán kitért ar­ra a kérdésre is, hogy mi történik azokkal a szolgálatot megtagadó és ezért a kato­nai bíróságok által elítélt személyekkel, akik jelenleg börtönbüntetésüket vagy fog­házbüntetésüket töltik. Jelen­leg 73 ilyen személy van a büntetés-végrehajtási intéze­tekben, s a hónap végéig szá­muk körülbelül tízzel fog csökkenni a feltételes szabad­lábra helyezések folytán. Az igazságügy-miniszternek joga van arra, hogy határozatlan ideig félbeszakítsa ezeket a büntetéseket és július elsejé­vel — ha a parlament elfo­gadja a polgári szolgálatról szóló törvényt —, az elítél­tek kegyelemben részesülnek, vagyis semmilyen formában nem kell már vállalniuk to­vábbi szolgálatot. A szabad­ságvesztés büntetések félbe­szakítása március elsejével történik meg. Az igazságügy-miniszter rö­viden szólt a címer használa­tát szabályozó minisztertaná­csi rendelet módosításáról, Hangsúlyozta: célszerűnek látszik a nemzeti jelképek — például a Kossuth-címer — használatát lehetővé tenni. A koncepciós perek felül­vizsgálata kapcsán Kulcsár Kálmán előrebocsátotta, hogy ezekkel a kérdésekkel a kor­mány felhatalmazása alapján a parlament a legközelebbi ülésén foglalkozik részlete­sen. Annyit azonban már most is elmondott: a kor­mány által megbízott bizott­ságok átvizsgálják azoknak a pereknek a peranyagait, per- iratait, amelyekben nagy va­lószínűséggel koncepciós ele­mek találhatók. A vizsgálatok az 1945-től 1962-ig lefolyta­tott eljárások irataira terjed­nek ki. Az internálásokról és a kitelepítésekről szólva rá­mutatott: ezek nem büntető­Elül a vihar Zsámbékon? Tegnap délután a Zsámbéki Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának soronlevő ülésén Ba­lázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a testület tagjait.arról az új ja­vaslatról, amelyet a múlt év végén felszámolt zsámbéki csecsemőotthon épületének to­vábbi hasznosításáról terjesz­tenek a Pest Megyei Tanács február 24-i ülése elé, kérve a testületet, vizsgálja felül az arról hozott korábbi dönté­sét. Mint ismeretes, a megürese­dett épület elmeszociális ott­honná történő átalakításának terve a nagyközség vezető tes­tületéinek és lakóinak heves ellenállásába ütközött. A köz­hangulatra. s arra a körül­ményre tekintettel, hogy a környezet semmiképp nem haj­landó befogadni ezt az egész­ségügyi intézményt, új javas­lat született. Eszerint idős­korúnknak létesítenek otthont az épületben. Időközben fel­merült egy újabb lehetőség is: egy amerikai—magyar vegyes­vállalat esetleg megvásárolja az épületet, szintén egészség- ügyi célokra. A Zsámbéki Tanács Végre­hajtó Bizottsága mindkét el­képzeléssel egyetértett, egy­hangúlag támogatja a holnap, a Pest Megyei Tanács testü­leté elé kerülő hasznosítási ja­vaslatot. K. E. Közlekedési fórum Szigetszenimiklóson Dögöljön meg a szomszéd is? szerkesztett formában majd megjelenik. Félek, szűrt lesz, nem tükrözi az igazi vitát! A Dabasi FehéraJkác Tsz por­tája csendes. Még téli álmát alussza, túl a zárszámadáson. Valentyik Ferenc, a pártbizott­ság titkára a helyi újságba ké­szülő cikkét körmöli az íróasz­tal mögött, amikor elmélyült munkájában megzavarjuk. Valentyik Fereno —? Időszerű volt az agrárpo­litikával foglalkozni. Utoljára tíz éve került a KB elé, azóta a levegő is megváltozott körü­löttünk. A közleményekből ki­derül, a párt ma a vidékre kon­centrál, hiszen a városokban komoly tömegeket vesztett az életszínvonal csökkenése miatt. Farmergazdaságok? A feltéte­lek ehhez nincsenek meg. Se tőke, se piac, se kisgép, se al­katrész, se műtrágya. S igény sincs errefelé a silány földek birtokbavételére. Nem a föld­höz, a biztos megélhetéshez ra­gaszkodnak itt az emberek. Varga Edit Miközben Budapest Belvárosából fokozatosan kitiltják az autó­kat, s a rend őrei kíméletlenül bírságolják az illegális betola­kodókat, a fővárostól néhány kilométerre, nevezetesen Sziget- szentmiklóson könnyen elképzelhető, hogy két lakótelep között, a település szívében vezet majd az MO-ás autópályához csatla­kozó út. Erről eddig főként a Pest Megyei Hírlapból értesülhe­tett a gyermekéveit taposó város • közvéleménye, s a minap óriási érdeklődés mellett megtartott közlekedési fórum is ko­rábbi írásunk, s nem a kialakult helyzet boncolgatásával kez­dődött. Szemléletes példájaként annak a nyakatekert logiká­nak, amely szerint a glasznosztytól megmámorosodott, mindent kiteregető sajtó okozza a problémákat, holott éppen fordítva zajlik a folyamat: a gondok adják a témát, szülik az újságcik­keket. Ha ebből bonyodalom támad, az csupán annak a követ­kezménye, hogy napvilágra kerül az, amit eddig homály takart. Esetünkben az ügy kipatta­nása azt a látszatot keltette, hogy a város vezetői a lakos­ság megkérdezése nélkül dön­tenek egy őket is érintő fon­tos kérdésben. Ami nem igaz, ám kétségtelen, hogy a meg­oldásról nagyon is eltérőek a vélemények. Mást gondol az önhibáján kívül tájékozatlan lakosság, s megint mást az in­formációkat birtokló városi vezetők, az érdekelt vállalatok, főhatóságok szakemberei. Kiparcellázták... Mi körül zajlik a vita? Épül az MO-ás körgyűrű, amit min­denki hozsannával fogad. Az is nyilvánvaló, hogy az autópá­lyára le- és felhajtási lehető­séget kell biztosítani. Egy köz­lekedési csomópont alakulna ki Halásztelek térségében, s a feltételes mód már csak azért is indokolt, mert — mint a fó­rumon kiderült — időközben kiparceílázták az erre szánt területet... A másik csomó­pontot Szigetszentmiklós köze­lében alakítják ki. Az ideális megoldás az lenne, ha a forgal­mas felvezető út elkerülné a várost, ám erre jelenleg nin­csen pénz. Talán majd a nyol­cadik ötéves tervben. Van vi­szont arra, hogy a Munkásőr- és a József Áttila-lakótelep között vezető út meghosszab­bításával, azaz a Bercsényi ut­ca megnyitásával teremtsenek közlekedési kapcsolatot az autópályával. Nem mondva le arról, hogy valamikor a kerülő utat is meg kell építeni. A vá­ros lakosságának túlnyomó többsége azonban nem hajlan­dó elfogadni azt, hogy két la­kótelep között, óvodák, iskolák, kereskedelmi és szolgáltató egységek, a HÉV-megálló köz­vetlen közelében haladjon a balesetveszéllyel és környezeti ártalmakkal fenyegető út. A fórumon megjelent Valkai György, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, Huszák János, a megyei tanács illetékes osz­tályának vezetője, Arató Ba­lázs, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium osztályvezetője, Bánóczy Ist­ván, az UTIBER főmérnöke és Kenderest János, a Budapesti Közúti Igazgatóság képviselője szerint a Bercsényi utca meg­nyitásának semmi köze sincs az autópályához. Az utca meg­nyitása ugyanis másfél évtize­de szerepel a tervekben, mert a település belső közlekedési rendje korszerűsítésre szorul. A túlterhelt, szűk és girbe­gurba Árpád út —« a fórumon elhangzott lakossági panaszok ezt megerősítik — nem képes levezetni a növekvő forgal­mat, ami károsítja az ingatla­nok állagát, nem kevésbé az emberele idegrendszerét. Ám még az ott élők sem kívánják azt, hogy csak úgy egyszerűen megnyissák a Bercsényi utcát, hadd szenvedjenek a lakótele­piek is. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” fi­lozófiája nem vezet sehova. Nincs garancia Az pedig nem kérdés, hogy mire voksolnak a két lakótele­pen élők. Akik nem tudják föl­fogni, hogy miért nincs köze a megnyitandó Bercsényi utcá­nak az autópályához, hiszen a kerülő út megépüléséig nyil­vánvalóan ott zajlik majd a forgalom. Ha ugyan lesz vala­mikor is kerülő út. Sokan ugyanis attól tartanak, hogy az sohasem készül el, ha most megnyitják a Bercsényi utcát. Attól félnek, hogy akkor szé­pen elfelejtődik a dolog, hi­szen lesz már csatlakozási pont a körgyűrűhöz. Márpedig 1939. februárjában senki sem tud garanciákkal szolgálni. Arató Balázs is csupán annyit mond­hatott: mai ismereteik szerint megépül az elkerülő út, de ad­dig még sók minden változhat. Ezért aztán az embereik azt szeretnék, hogy hozzák előre az út építését, költsék arra a ren­delkezésre álló pénzt, s a Ber­csényi utca megnyitására csak azután térjenek vissza. A vá­laszokból azonban kiderült, hogy pántlikázott pénzekről van szó, amelyeket csupán egy meghatározott célra lehet fordítani. S az nem a kerülő út építése. A fórumon egyetlen új infor­máció hangzott el. Dr. Novák Béla, a körzet országgyűlési képviselője számolt be annak a levélnek az utóéletéről, ame­lyet választóinak nyomására írt a közlekedési tárca vezető­jének. Hivatalos választ még nem kapott, de sejtetni enged­te: a minisztérium nem zárkó­zik el a kerülő út megépítésé­nek előrehozatalától, s esetleg hajlandó vállalni a költségek felét. No de ki állja a másik felét? Bizalmi válság A három és fél órás közle­kedési fórum azzal zárult, ami­vel kezdődött: mély szakadék tátong a városi vezetők koráb­ban hangoztatott véleménye, a szakemberek és az állampolgá­rok álláspontja között. Ehhez kétségtelenül köze van annak az országosan érzékelhető bi­zalmi válságnak, amely a konkrét ügy kapcsán ezúttal! Szigetszentmifclóson csapódott le. Ahogyan az összejövetelen elhangzott, az emberek már a tanácstagokban sem bíznak, attól tartanak, hogy nem az ő érdekeiket fogják képviselni. Ezt a félelmet táplálja a leg­utóbbi eset is — mint a fórum egyik résztvevője panaszolta —, hogy az állampolgárokat csak háromnegyed órás vára­kozás után engedték be az ügyet tárgyaló nyilvános ta­nácsülésre. Márpedig a dön­tés joga a tanácstagok kezé­ben van. A március 16-ra ki­tűzött rendkívüli tanácsülésen határoznak arról: megnyit­ják-e a Bercsényi utcát vagy sem? Egyvalamiben egyetér­tés volt: a tanácstagok kon­zultáljanak választóikkal a hátralévő időben. Kövess László perek voltak, s ezért nem igazságügyi elbírálást igényel­nek. A belügyminiszter és az igazságügy-miniszter felha­talmazást kapott, hogy ezek­ben a kérdésekben a kor­mány számára intézkedést javasoljon. A tájékoztató után a jelen lévő újságíróik számos kérdést tettek fel a szóvivőnek, illet­ve az igazságügy-miniszternek. A Reuter tudósítójának kér­désére válaszolva Kulcsár Kál­mán elmondta: „az Igazságügy- minisztérium azt javasolja, hogy a hozzátartozók által kí­vánt dátum legyen Nagy Imre és társai temetésének időpont­ja. A végső döntés nem az Igazságügyminisztérium ke­zében van” — hangzott a vá­lasz. A miniszter a koncepciós perek felülvizsgálatával kap­csolatban emlékeztetett arra, hogy még nem fejeződött be az a történelmi jellegű kutató­munka, amely az 1956-os ese­mények feltárását szolgálja. A kormány meg kívánja várni ennek a feltáró munkának a lezárását, mielőtt kialakítaná állásfoglalását az 1956-os ese­ményekkel összefüggő perekkel kapcsolatban. A történelmi elemzést követően ezeket a periratokat is áttekintik majd. A szovjet rádió tudósítója emlékeztetett arra a nyilatko­zatra, miszerint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elfogad­hatónak tartja az alternatív szervezetek javaslatát: novem­ber 7. ne legyen munkaszüneti ünnep. Ezzel' kapcsolatban megkérdezte: „kikérték-e a magyar munkásosztály véle­ményét erről a döntésről?” Marosán György leszögezte: a Minisztertanács valóban úgy döntött, hogy november 7. a jövőben nem lesz munkaszü­neti nappal járó ünnep. Hoz­zátette: ismeretei szerint a környező szocialista országok többségében sem munkaszü­neti nap november 7. A Veszprém Megyei Napló munkatársa arról érdeklődött: nem tekinthető-e kedvezőtlen előjelnek a „kormányzó párt” és az alternatív szervezetek várható tárgyalásainak előes­téjén, hogy az alternatív szer­vezetek elutasították a Haza­fias Népfront javaslatát már­cius 15. közös megünneplésére, s egy 12 pontos kiáltványt fo-' galmaztak meg. A kormányszóvivő állásfog­lalása: minden szervezetnek, pártnak és mozgalomnak szu­verén joga, hogy eldöntse, mi­lyen körülmények között kíván megemlékezni március 15-ről. A közös ünneplés kedvezően hatna a kialakuló közmegegye­zésre, ugyanakkor az alternatív szervezetek tartózkodása nem jelenti eleve gátját a valóban esedékes megbeszéléseknek, amelyekre az igényt — mint köztudott — az MSZMP már korábban bejelentette. Az al­ternatív szervezetek közlemé­nyében megfogalmazott 12 pontban számos olyan találha- ytó, amely mellett az MSZMP és a kormány is letette a vok- sot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom