Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

1989. FEBRUÁR 22., SZERDA fffifrggp Befejezte munkáját az MSZMP Központi Bizottsága Az ülésszak elöl? Vita a törvényjavaslatokról (Folytatás az l. oldalról.) mindennapi gyakorlat új problémái azonban több érvé­nyes szabályt áttörtek. Emiatt manapság kétféle szélsőséges felfogás tapasztalható a párt­ban. Az egyik: merev ragasz­kodás a szervezeti szabályzat minden betűjéhez, és szembe­szállás új szervezeti megoldá­sokkal. A másik már érvény­telennek tekinti a szervezeti szabályzat egészét, mint amit túlhaladott az élet. E felfogás képviselői azt javasolják, hogy a következő kongresz- szusig tegyük úgymond sza­baddá a párt szervezeteinek működését. Mi egyik felfogást sem támogathatjuk. Az első megbénítaná, a másik anar­chikussá tenné a párt műkö­dését. — Indítványozzuk, hogy mondja ki a Központi Bizott­ság: azokban a városokban és megyékben, ahol már elő­rehaladott állapotban van a tagság véleményének kikéré­se, arról, hogy milyen fóru­mon, milyen feladatokat je­löljenek meg az országos pártértekezlet határozatának végrehajtására, gyorsítsák meg a döntést, és — ha párt­értekezlet összehívása mellett döntenek — április vége előtt rendezzék meg azt. Helyben is meg kell vitatni: hogyan dolgozzanak a párt. szervezeteik a többpártrendszer körülményei között? Mit tar­talmazzon a helyi pártszerv választási programja, párt- szerveink miilyem módon ve­gyenek részt a tanácstagi és képviselői választásban? Ho. gyan készüljenek fel a sok­szor egy időben zajlp esemé­nyekre, hogyan osszák el erői­ket a legcélszerűbben? Mind­ez rugalmasabb, változatosabb munkaformák alkalmazását igényli. Ezek közül mostani állásfoglalásunk sem zárja ki a világos, konkrétan megfo­galmazható, célra orientált — a hosszas politikai beszámoló­kat és választási ütközeteket mellőző — programadó párt- értekezleteket. A későbbiek­re nézve viszont javasoljuk szabályozni az értekezletek kezdeményezésének és össze­hívásának rendjét. Ennek lé­nyege az, hogy pártértekezle. tét általában a pártbizottságok mérlegelése alapján kell ösz­ze, s tevékenysége szolgáltató jellegű. • Az anyagban a beosztás­sal való visszaélésre példát éppúgy hoznak, mint ahogy az elosztási viszonyok ellent­mondásaira is. Mit mutat pél­dául a lakáskérdés elemzése? — Elosztási rendszerünk görbe tükre a legtorzabb ké­pet a lakáskérdés ben mutat­ja. A lakáshoz jutás és -fenn­tartás költségeiben mutatkozó ellentmondások térségi és tu­lajdonforma szerinti tagozó­dása mára társadalmunk leg­neuralgikusabb pontjává, az értékzavar kialakulásának egyik forrásává vált. A ren­dezetlen viszonyok Pest me­gyében is táptalajt adnak a sok esetben törvénytelennek nem minősülő visszaélések­re. A lakáskiutalások, a ta­nácsi és vállalati támogatá­sok odaítélésének szinte éven­te változó feltételei, eseti ki­vételei irritálóak. Főiként az albérletben tengődő, a nor­matív lakbér többszörösét fi­zető, lakásra gyűjtő fiatal há­zasok sokasodó tömegénél. Ebben a helyzetben gazda­sági vezetők, tanácsi tisztség- viselők éltek vissza beosztá­sukkal. Érden a volt tanács­elnök-helyettes ellen a NEB lakásügyek miatt folytatott vizsgálatot, állapított meg szabálytalanságot. Nagykátán a vb-titkár igényelt tanácsi lakást és kapott, miközben saját háza van. A lakást ugyan visszavették, a vb-tit- kárt a megyei tanács elnöke megrovásban részesítette. De ezek, s a hasonló ügyek jog­gal felháborítják a közvéle­ményt. A közélet tisztaságát jogosan kérdőjelezik meg az emberek akkor, amikor gazda­sági vezetők helyzetükkel visz- szaélve, a közvagyon eltulajdo­nításával, illetve saját beosz­tottaik, építőrészlegeik bevo­násával építkeznek. Tette ezt az ikiadi Ipari Műszergyár szehívni. Kötelező összehívni az értekezletet — külön mér­legelés mellőzésével —, ha azt a párttagok egyharmada egyé­ni vagy csoportos kezdemé- zés után igényli. — Élénk vitát, felszabadult légkört akarunk meghonosí­tani pártunkban — folytatta Lukács János. — A nézeteik, a különböző politikai elgon­dolások küzdelme azonban gyakran személyi konzekven­ciákkal is jár. Erről tanús­kodtak az elmúlt kilenc hó­nap pártértekezletei is. — Mindannyiunknak meg kell tanulnunk ezzel együtt­élni : a győzelmet nem dia­dalmámorban és revansvágy- tól fűtve ünnepelni, a veresé­get pedig nem megaláztatás­ként és kirekesztésként gyá­szolni. Mindig gondolnunk kell arra: egy demokratikus pártban nincsenek és nem le­hetnek megfordíthatatlan több­ségek. Győztes vagy vesztes — változhat. De — különösen a többpártrendszer körülmé­nyei közt — a pártban együ­vé tartozik. Ezért erkölcsi és politikai kötelességünk, hogy a kisebbségben maradottak és meg nem választottak méltó­ságát óvjuk, értékeiket be­csüljük és egzisztenciális biz­tonságuk megőrzéséért fele­lősséget érezzünk — mondot­ta végezetül Lukács János. A megyei és városi pártér­tekezletek tapasztalatairól szóló írásos jelentés és az eh­hez kapcsolódó szóbeli kiegé­szítés feletti vitában nyolcán fejtették ki véleményüket. Egyetértőleg támogatták a be­számoló megállapításait. Há­mori Csaba úgy vélekedett, hogy e tanácskozások segítsé­gével nagyobb politikai harc­képességű szervezetek jöttek létre, s •végbement egy öntisz­tulás is a pártban. Többen is megerősítették, hogy akkor növelték tneg az alsóbb pártszervezetek önálló­ságát, amikor az együttgon- dölkodásra, az együtt cselek­vésre van a legnagyobb szük­ség. Jókay Endre ezzel össze­függésben annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az önállóság rázúdult a pártszer­vezetekre, és nem mindenütt tudtak élni ezzel a lehetőség­gel. igazgatója, a ráckevei Arany­kalász, a szigetcsépi Lenin Tsz elnöke. • Milyennek találta a mun­kabizottság a közéleti szemé­lyiségek példaadását vagy a protekcionizmust? — A közélet tisztaságára jelentős hatást gyakorol a közéleti személyiségek példá­ja, a vezetők tisztessége. Éle­tük, erkölcsük, munkájuk a kritikus környezet figyelmé­nek központjában áll. Így aztán a magatartástorzulások politikai szerepet is kaphat­nak. A vezetők közül néhá- nyan felelőtlenségből, keve­sebben tudatosan sértik meg a törvényeket. Az utóbbi két évben 36 társadalmi tulajdont károsító ügyben került sor nyomozás elrendelésére. Hu­szonöt első számú vezető, s negyvenhárom beosztott ve­zető ellen. A többségük gaz­dasági területen dolgozik, de volt közöttük tanácselnök, pártszervezeti titkár, ki vét­kes volt gazdasági visszaélés­ben. A közfelfogással össze­egyeztethetetlen vezetői ma­gatartás sokszor a bűnese­teknél is jobban szennyezi a közéletet. Felháborodást vált ki a protekcionizmus. Ami­kor csak át kell szólni, vagy a társadalmi helyzet alapján kezelik a szabálysértőket, s ha a vezetői beosztásban lé­vők juthatnak előnyös lakás- és telekvásárláshoz, vagy ép­pen a háztájiban szükséges takarmányhoz. Az intézkedé­sek elmaradása, vállalásának hiánya jogos kritikát, jogos elégedetlenséget vált ki az ilyen ügyekben a párttal és az állami szervekkel szemben. A Ilyenkor hol vannak a pártszervezetek? Miért marad el a pártellenőrzés? — A megyei pártbizottság állásfoglalásaival, ellenőrzé­seivel hozzájárult a közéleti fórumok demokratizmusának javításához. A közéletet Horn Gyula emlékeztetett arra. hogy szinte valamennyi pártértekezleten felvetődött: milyen legyen a pártszerveze­tek kapcsolata az újonnan lét­rejött szervezetekkel. Különö­sen fontos erre választ adni azért, mert több új szervező­dés az MSZMP-t. a KISZ-t és a Népfrontot azonosítja a múlt szervezeteivel. Ugyanakkor rá­mutatott: ennek a pártnak a politikája már más. mint ami­lyen a múltban volt. fő törek­vése a gyökeres politikai re­formok megvalósítása. A vitában elhangzottakat Lukács János összegezte. Ügy ítélte meg, hogy az elmúlt hó­napokban lezajlott pártérte­kezletek a párt és a közügyek demokratikus kezelésének er- jesztői voltak. Ugyanakkor fel­hívta a figyelmet: a bizalom hiánya mutatkozik abban, hogy párttagok ebben a for­mában látták biztosítva a tag­sági akarat érvényesülését a helyi programok kidolgozásá­ban és a vezetők kiválasztásá­ban. Javasolta, hogy ahol a pártértekezletek előkészítésé­nek folyamatát megkezdték, ott gyorsítsák meg azt és még április végéig tartsák meg az értekezleteket. Ezután a Központi Bizott­ság testületé egyhangúlag el­fogadta Lukács János előter­jesztését. A határozat szerint az országos pártértekezletből adódó feladatok meghatározá­sára hivatott helyi és megyei tanácskozások megrendezésé­nek határideje április 30-a. A Központi Bizottság az el­fogadott napirend szerinti ne­gyedik pont, az „egyéb kérdé­sek” megtárgyalásával fejezte be munkáját. Erről Kimmel Emil, a párt helyettes szóvi­vője adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy a testület foglalkozott a párttagfelvétel és tagdíjfizetés egyes kérdé­seinek módosításával. Eszerint a szervezeti szabályzat a kö­vetkezőképp módosul: a tag­felvételről a taggyűlés hatá­roz. a tagság kelte a taggyűlé­si határozat időpontjától szá­mít. A Központi Bizottság tájé­kozódott a testülethez írott le­velek kezeléséről, számuk ugyanis az utóbbi időszakban jelentősen megnövekedett. Az szennyező jelenségek felszá­molásához. De tény, hogy az ügyek legtöbbször csak a bűnüldöző szervek révén jut­nak a megyei, a városi párt- bizottságok tudomására. Sok­szor tapasztalható, hogy ma­guk a pártszervezetek takar­gatják a vétségeket, cinkos­ságot vállalnak. E magatar­tás mögött a vezetői tekin­tély megőrzése, a mundér rosszul értelmezett védelme húzódik meg. A vezető—be­osztott viszonyrendszer tor­zulásai, esetenként a megfé­lemlítés is gátolja a pártel- lenörzés hatékonyságát. De eredménytelenségének fő oka a pártdemokrácia gyengesé­ge. A pártszervek a már em­lített ellenőrzések során nem­igen jutnak el a személyes felelősség megállapításáig, a felelősségre vonásig. Bénító- lag hat az üzemi, az intéz­ményi alapszervezetek mun­kájára az anyagi függgőség, s például a titkár kiválasztá­sánál a gazdasági, hivatali vezető véleménye: tudok-e vele együtt dolgozni? A kér­désre adott válasz az indo­koltnál nagyobb súllyal kerül a mérleg serpenyőjébe. 0 Az anyag minősítése, a közélet tisztaságának erősíté­sét szolgáló javaslatok elfoga­dása a testület hatáskörébe tartozik. A szándék egyértel­mű, tiszteletre méltó. De a fe­lelősségre vonás a protekció­zásért, a beosztásból eredő előnyök megragadásáért mi­lyen irányú lesz? Csak felülről lefelé? — Saját érdekünk a tisz­tázás, a tisztulás, s beosztás­ra való tekintet nélkül a köz­életet szennyezők felelősségre vonása. Mert az elnéző ma­gatartás, a sorozatos botlások takargatása a párt tekinté­lyének, a megye demokrati­kus közéletének kárára vá­lik! Ezt viszont nem vállal­hatjuk! Varga Edit a döntés született, hogy a párt- politikai osztály a levelek tar­talmáról a KB üléseit meg­előzően készítsen összefogla­lást. amelyet a testület tagjai megkapnak; a Központi Bi­zottság a napirendek vitáiban és döntéseiben hasznosítsa a levelekben foglalt javaslato­kat. Természetesen minden le­vélírónak személyes választ is kell kapnia. A levelekből le­vonható politikai következte­tések a pártsajtóban kapjanak nyilvánosságot. A helyettes szóvivő bejelen­tette: az elmúlt negyven év tapasztalatainak áttekintése részeként a Központi Bizott­ság kezdeményezi a kormány­nál egy történészekből, jogá­szokból álló bizottság létreho­zását. azoknak a peranyagok­nak az áttekintésére, amelyek­ről valószínűsíthető, hogy kon­cepciós elemeket tartalmaz­nak. Végül Kimmel Emil a testü­let előtt szereplő személyi kér­désekről szólva bejelentette: Klenovics Imrét és Losonczi Pált — saját kérésükre — fel­mentették központi bizottsági tagságuk alól. A Központi Bizottság tu­domásul vette Stadinger Ist­ván bejelentését arról, hogy a Parlamenttől kérni fogja az Országgyűlés elnökének tiszt­ségéből való felmentését. Ülést tartott kedden az Or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. Az Országgyűlés március 8-i ülésére készülve a testület megvitatta a sztrájkjogról szó­ló törvényjavaslatot, a mun­ka törvénykönyvének módo­sítási javaslatát, az alkotmány korszerűsítésének koncepció­ját, valamint a Belügymi­nisztérium feladat- és ha­táskörének bővüléséről szóló előterjesztést. A bizottság állást foglalt amellett, hogy az Országgyű­lés tűzze napirendre a gyüle­kezési törvény módosítását, tekintettel arra, hogy a hatá­lyos szabályozás értelmében a Parlament előtti téren ren­dezvények tartása tilos. SZÁJTÁTVA Metamorfózis Ne szépítsük a dolgot! A kisváros közismert értelmisé­gi házaspárja „lepattant**. Az­az disszidált. Vagyis jogelle­nesen külföldre távozott, mert ez a szakszerű megjelölés. Il­letve : nem így távozott, ha­nem jogosan, érvényes út­levéllel. Csak éppen hazajön­ni elfelejtettek. Külföldi tar­tózkodásukat hosszabbították meg jogellenesen. Beszélt a dologról’ az egész város, hi­szen ismert emberekről volt szó, a szülők továbbra is a városban éltek, azaz lehetett tudni... Mindent ugyan nem lehetett tudni, de azt igen, hogy a házaspár, bár szere­tett volna a szülőkhöz haza­látogatni, nem tehette. Szabálysértést követtek el külföldi tartózkodásuk jogel­lenes meghosszabbításával, azaz hivatalos eljárás várt volna rájuk, ha hazajönnek. Nem jöttek. Addig, míg .. . All szájtátva az ember, ami­kor azt hallja a kisvárosban a hírharangoktól, tudja-e ... Itthon vannak, járják az is­merősöket, csodálkoznak, mikroviláguk hajdanvolt ele­mei közül seregnyi miként alakult át. Kézről kézre ad­ják őket, mesélnek az itte­niek és mesél a házaspár, szóval úgy, ahogyan régen látott emberekkel törrténik ez általában, a hatóság meg a füle botját sem mozgatja. Nem bizony! Miért is moz­gatná? Letelt az öt esztendő. öt esztendeig ugyanis disz- szidens, jogellenesen ... így meg úgy, szedte-vette-terem- tette...! A hatodik év első napján viszont sajátos meta­morfózison megy át a ható­sági magatartás. A dlsszidens- böl kedves vendég lesz, tes­sék csak, tessék, itt a ví­zum ... ameddig kedvük van, szívesen látjuk ... Mi értelme ennek az egész­nek? Vagy-vagy. Vagy öt esz­tendő eltelte után sem kell invitálni, vagy már az első naptól sem kell akadályozni. Ez az utóbbi megoldás a szá­munkra szimpatikusabb. Mi több, ez a jogszerűbb. A kö­vetendő. Mielőbb. MOTTÓ Ezerkétszáz verőcei az önállóságra szavazott Ki mit hozott a kényszerházasságba? Munkaértekezlet? Konzultá­ció? Együtt gondolkodás? Mindhárom célnak megfelel a január 20-i találkozó, amelyet Verőcemaroson a kultúrházban rendeztek a nagyközségi közös tanács tagjainak, ám az össze­jövetelen ott voltak a tanácsi dolgozók, póttanácstagok, in­tézményvezetők is. A téma: Verőce önállósodása. Milyen jogi feltételeket kell figyelem­be venni? Hogyan tudnak majd külön megélni? Mikép­pen osszák meg a közös va­gyont? Mely időpont a legal­kalmasabb a különválásra? Az esti, mintegy háromórás kon­zultáción jelen volt Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, a terület országgyűlési képviselője. Példa nélküli — egyelőre — az országban, hogy a közös ta­nácsok közül a székhelyközség törekszik önállóságra. Me­gyénkben Zsámbok és Űri után a verőceiek, pontosabban a ve­rőcemarosiak közül a verőcei részen lakók, a székhelyköz­ség akar válni Kismarostól, Szokolyától és Kóspallagtól. Néhány szót érdemes szólni az előzményekről, az itteni összevonások körülményeiről. Zárt közösségben élt nem messze egymástól Verőce és Kismaros lakossága. A nyitás negyven esztendővel ezelőtt kezdődött az iskolakörzetesí­téssel, amikor a kismarosi fel­ső tagozatos gyerekek Verőcére jártak, illetve járnak ma is is­kolába. Sok házasság született a két falu lakói között, ám az etnikumában is különböző em­bereket — a verőceiek tősgyö­keres magyarok, a kismarosiak nagy része pedig német nem­zetiségű — közös tanácsi fel­ügyelet alá vonni nem volt szerencsés, s ezek az ellenté­tek a mai napig sem szűntek meg. Időközben még két köz­ség is csatlakozott hozzájuk, Szokolya — valamikor önálló volt — és Kóspallag, amelyik Márianosztrához tartozott. — A pénzről van szó, nem a haragról. Mi nem haragszunk egymásra, de nincs az az apa, nemhogy egy közös tanács, aki igazságosan el tudja osz­tani gyermekei között a pénzt, így fogalmazta meg gondolatait a konzultáció egyik résztvevő­je. A „bomba” ugyanis akkor robbant először, amikor a ve­rőceiek visszakapták a hon­védségtől a magyarkúti, illetve aranyoskúti területet, amelyet a hatvanas években szinte fil­lérekért, valamennyi zöldkár fizetése ellenében kisajátítot­tak. „Ha már tavaly váltunk volna — mondják a verőceiek —, akkor most 15 millió forint­tal lennénk gazdagabbak, ami a telkek értékesítéséből befo­lyik.” Kivonat a Verőcemarosi Nagyközségi Közös Tanács 1989. évi gazdálkodási tervé­ből : „ ... Lakás- és telekfor­galmazással kapcsolatos, bevé­teleknél az állami kisházak ér­tékesítéséből befolyó részletek­re 100 ezer forintot, valamint a még meglévő 19 db aranyos­kúti telek értékesítéséből 3,1 millió forint bevételt terve­zünk.” Az aranyoskúti telekeladás­sal kapcsolatban Szabó László, Verőce elöljárója elmondta, amikor a tanácsülés napirend­jén ez a téma szerepelt, akkor olyan döntés született, hogy a bevételt a közös tanácshoz tar­tozó lakosság arányában osz- szák el. Akkor a verőceiek vissza akarták hívni tanácstag­jaikat, azzal az indokkal, hogy nem képviselik megfelelően az érdekeiket, hiszen ők ezt a pénzt a közös iskola bővítésé­re szerették volna fordítani. A verőcei falugyűlés előtt egy héttel a tanácstagok és se­gítőik, becsengetve a családok­hoz közvélemény-kutatást vé­geztek. A papírokon, melyekre az aláírásokat gyűjtötték, há­rom választási lehetőség állt: önálló legyen Verőce, vagy csak kettesben, együtt Kisma­rossal, illetve a jelenlegi álla­pot maradjon fenn. A megkér­dezettek közül a háromezer lé­lekszámú községből 1221-en az önállóságra, tízen az együtt maradásra csak Kismarossal, ketten a jelenlegi helyzet fenn­tartására szavaztak, hárman nem akartak véleményt nyil­vánítani. A falugyűlés résztve­vői — egy kivétellel — az ön­állóság mellett tették le vok- sukat. S mi a véleményük a társ­községek elöljáróinak, hiszen nekik — az eljárási procedúra után. ha a végleges döntés az önállóság mellett szól — elöl­ről kell mindent kezdeni. Horváth Béláné, Kismaros elöljárója elmondta, ő tiszte­letben tartja a verőceiek szán­dékát, nem akadályozzák meg őket a válásban. A három társ­község majd külön megbeszé­lést tart a további teendőkről. Gyurcsik Mihály szokolyai elöljáró a lakosság véleményé­re alapozva- úgy gondolja, hogy ebben a nehéz gazdasági hely­zetben könnyebben tudnak boldogulni együtt. Kóspallag elöljárója, Csizmadia Vilmos érzi a legkínosabbnak a kiala­kult helyzetet, hiszen vélemé­nye szerint a kisközségből ép­pen az elmaradottsága miatt költöztek'el az emberek. Kel­lemetlen az is, hogy a felnőt­tek vitája a gyerekeknél csa­pódik le, hiszen több szülő pa­naszkodott, hogy Verőcére já­ró iskolásaiknak megjegyzése­ket tesznek a helybéli gyere­kek, hovatartozásukat ille­tően. S ha megtörténik a szét­válás, akkor nem tudják, hon­nan kapják meg azt a pénzt, amit eredetileg a tehócélok megvalósítására szántak. Kérdések, bizonytalanságok, indulatok, a múlt felhánytor- gatása, latolgatása annak, ki mit hozott a „kényszerházas­ságba” — ezek jellemzik azo­kat az összejöveteleket, ame­lyeket a közelmúltban Verőce­maroson rendeztek. Így volt ez a falugyűlésen, az ez évi gaz­dálkodási tervet jóváhagyó ta­nácsülésen és a mostani fóru­mon is. A verőceiek eltökélt szándéka a válás, ám senki sem akar károsultként kikerül­ni a jelenlegi helyzetből. Nehéz is igazságot tenni, hiszen a tervidőszak elején, amikor a tehócélokat meghatározták, ugyanannyi pénz többet ért, mint most, ami akkor még elég lett volna Szokolyán tor­naterem építéséhez, Verőcén iskolabővítéshez, az ma már kevés. Balogh László, a megyei helyzetet látva elmondta, hogy Zsámbok és Űri község lakói, amikor elindították az önálló­sodást, nem így képzelték el helyzetüket, amilyen ma. Nem tartja szerencsésnek ebben a nehéz és állandóan változó gazdasági környezetben a szét­válást, ám ha a verőceiek úgy döntenek, hogy mégis vállalják az önállóságot, ebben a szán­dékukban nem akadályozzák meg őket. Halász Erzsébet »'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom