Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

4 miHap 198!). FEBRUAR 22., SZERDA IKIÁLLÍTÓTERMEKBŐLI Kabalisztika Február 24-ig tekinthető meg Kazanlár Emil Amin festőművész tárlata Kecs­keméten, a Gépipari Auto­matizálási Műszaki Főisko­lán. Képzőművészetünk egyete­mességének perdöntő bizonyí­téka, hogy minden égtáj a birtoka. Kazanlár Emil Amin a perzsa-iráni-mohamedán szellemi környezetet kapcsol­ja művészetével kultúránk áramláséba. Ez az ő munkás­ságának jelentősége. Képzele­te orientalisztikai térség. Te­herán és Budapest, illetve az időszámítás előtti I. évezred és> a mi jelen időnk között köz­lekedik, érinti, közelíti, értel­mezi a tegnapi iráni valóságot a mai magyar tudatrendszer­ben — képeikkel, képsorok­kal, megismételhetetlenül egye­di módon. Kazanlár Emil Amin 1939- ben született Teheránban. Ap­ja török eredetű iráni állam­polgárvolt, édesanyja a nagy­váradi születésű Baranyi An­géla, neves műfordító. Tehe­ránban elvégezte a Képzőmű­vészeti Akadémiát, s amikor 1962-ben Budapesten telepe­dett le, bölcseleti tanulmányait az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen folytatta. Így ösz- szegződött benne a perzsa­iráni múlt és a magyar jelen: Zoroaster tana, a mohamedá­nizmus, a keresztény-zsidó hitvilág és a marxizmus, gon­dolkodásban, képekben egy­aránt. Ez sajátos eszmei, for­mai rendszer: hellenisztikus eredmény, érték, amely vilá­gok és filozófiák cseréjéből szerveződött. Ő a példa arra, hogy az időszámításunk előtti III. században kezdődő, Kelet és Nyugat kulturális kincseit cserélő, gazdagító hellenizmus ma is tart, mind a tudomány­ban, mind a művészetben. E szellemi mozgásnak éltető for­rásaira bukkant Kazanlár, ezt alkalmazza festményein, ame­lyek egymással összefüggő so. rozatot alkotnak. A Kecskeméten bemutatott és a szentendrei tárlatra ke­rülő Kazanlár-művek iráni, mohamedán, örmény, zsidó, keresztény, buharai és ma­gyar eredetűek — gyökereiket és a szárnyalásukat illetően, egy általa ötvözött képi komp­lexitásban, amely a festő esz­merendszerének vizuális mű­fordítása. Képeinek tematiká­ja kitér egy örmény szent áb­rázolására, jeleníti Vám'oéryt és Körösi Csorna Sándort, be­pillant Salamon király korá­ba, képben idézi Mohamed mennybeszállását, s pompás triptichonban szintetizálja Má­tyás király és Vitéz János portréit, együttes és szétváló környezetét. Három földrész: Ázsia, Európa, Amerika múltja és jelene forr egybe alkotásain. A mohamedánizmus síita szár­nya mindig engedélyezte az emberábrázolást. Kazanlár Emil Amin ennek jegyében érinti ezt a különös és univer­zális élményanyagot, amely sorsa és körülményei révén egyszemélyes birtoka. Hű hoz­zá a rajzi korrektség alapján. Hallatlanul változatos problé­mafelvetéseiben és megoldá­saiban. Így alkalmaz kollázst,, de domborított, plasztikus ké­peit is láthatjuk. Amikor a festmény szobor lesz, olykor szerepe van a kalligráfiának, sőt olykor még a keret is a kép integráns része. Az összbenyomás a perzsa miniiatúrák és a középkori ma­gyar kódexek látványát kelti a szemlélőben. Mese és böl­cselet fog egymással testvéri kezet képein. Határai nyitot­tak, hiszen Marylin Monroe mellett munkáin föltűnik a keleti kabalisztika, a kártya- jóslás ősi misztikája. Játékos­ság őrződik e müvek szellemi­ségében, és a lét körforgásá­nak élet-halál, boldogság-fáj­dalom ellenpontja, a Tarot. Mindez immár nem elvon'at. koztatva, hanem a kép színes nyelvére átültetve. Több kö­zös Országú Üli—Kazanlár Emil Amin mű is unikum a maiga nemében, de legfőkép­pen az, hogy Kazanlár művei­nek orientalisztiikus érzés-vi­lága a keleti filozófiáin és a magyar .történeti valóságon alapul. Mindez együtt avatja munkásságát a magyar festé­szet külön fejezetévé. Losonci Miklós Az Emigránsok a Zsebszínházban Néhány éve még azzal hí­zeleghettünk magunknak, hogy Mrozek Emigránsai valóban emigránsok. Nyugat-Európá- ba vetődött szerencsétlen ke­let-európaiak, aiki'k csak azért téblábolnak ügyefogyottan az idegen országban, mert hazá­juk véletlenül az Elbától ke­letre fekszik. Csakis ott, Nyu­gaton érzik magukat elve­szettnek, vendégmunkásként a jóléti társadalom peremére szorulva, csakis ott kénytele­nek kutyaeledelt enni, mert az a legolcsóbb konzerv, csakis ott kapnak soha meg nem gyó­gyuló betegséget a némi plusz, kereset reményében vállalt egészségtelen munkától. Mostanra már sikerült egy- ben-másban felzárkóznunk a nyugatibb égtáj alatt fekvő országokhoz. A boltban üres­re mosott német állateledeles üvegben sorakozik a zsír, még a jól olvasható felirat sem za. var senkit — igaz, mi sem értjüik, akárcsak Mrozek hő­sei, s nyugodtan cseresznyé- zünk egy tálból a jómódú nyugatnémet kutyákkal. Éppen aktualitása miatt dön­tött úgy a rendező, Bicskei Gábor, hogy a hét művelődési ház összefogásával megszüle­tett színházi előadás tárgyául Mrozek Emigránsok című da­rabját választja. Budakeszi, Törökbálint, Tök, Zsámbék, Budaörs, Pilisvörösvár és Szentendre intézményeinek köszönhető ez a bemutató, amely két amatőr színésznek, Kokavecz Ivánnak és Kovács Ferencnek kínál bravúros sze­replehetőséget. A darabot a Pest megyeiek után a hét vé­gein a Fővárosi Operettszínház Zsebszínházának nézői is lát­hatták. Képeink a próbán és az előadáson készültek. M. L. Vujicsics-emléknapok 'Nem marad a Teátrum Szentendrén Koszorúzás és koncert A színház érték, a színpad csúnya Szentendrén tegnap délután négy órára hívták össze azt a rendkívüli tanácsülést, amelynek feladata volt korrigálni a ja­nuár 31-1 törvénysértő határozatot, s eldönteni, hogy 1989 nya­rán, fennállásának pontosan 29. évfordulóján lesznck-c egyál­talán tcátrumi játékok a város főterén. Vujicsics Tihamér zeneszer­ző neve és munkássága szoro­san kötődik Szentendre kultu­rális közéletéhez. A tragikus körülmények között 1975-ben elhunyt művész február 23-án töltené be hatvanadik eszten­dejét. A nevét viselő szentend­rei zeneiskola és a Magyaror­szági Szerbek Szövetsége az évforduló alkalmából ünnep­ségsorozatot rendez. A megemlékezés koszorúzás­sal kezdődik. Pomázon. a Plé­bánia és a Fáy András utca sarkán álló szülőházánál ke­rül sor csütörtökön délután 5 órakor erre az eseményre. Hozzátartozói, barátai és tisz­telői szombaton délután 5 óra­kor zarándokolnak el sírjához, amely Szentendrén, a Hunyadi utcai szerb székesegyház kert­jében található. Kegyeletüket itt is koszorúkkal és virágok­kal róják le. Ugyanezen a napon, este 6 órakor emlékét idézi az ünne­pi műsor és koncert, amelyet a Vujicsics Tihamér Zeneiskolá­ban tartanak. Ez alkalommal a jelenlévők megtekinthetik azt az emléksarkot, ahol a ze­neszerző zongoráját is őrzik. A műsort Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő vezeti be. A szereplők közt találjuk Már­ton András színművészt, akit oly sóik kötelék fűz Szentend­réhez. Vujicsics Tihamér irán­ti tiszteletét azzal is kifejezi, hogy nem fogad el honoráriu­mot. Weöres Sándor azon ver­sét adja elő, amelyet a zene­szerző halálára írt: Repülő­baleset Szíriában. Tolmácsolá­sában elhangzik még Vujicsics Tihamér Kelletlen, dacos si­rató, s Vujicsics Sztoján Át­változások című költeménye is. Az ezt követő koncertén a zeneiskola három növendéke megszólaltatja a Vujicsics- fanfárt, majd a pedagógusok lépnek a dobogóra, hogy az el­hunyt alkotó népdalfeldolgo­zásaiból mutassanak be válo­gatást. A hangverseny a Vuji- csics-együttes játékával zárul. Műsorukban — többek között — eredeti szerb népdalok is felcsendülnek. Nyugodtan állíthatjuk, hogv soha nem látott érdeklődés előzte meg a napirend tárgya­lását. Nemcsak a tanácstagok voltak szinte hiánytalanul je­len. hanem a különböző alter­natív szervezetek tagjai, köz- művelődési szakemberek, ér­deklődő polgárok és a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának képviselői is. Dr. Színi István tanácselnök elöljáróban elmondta a testü­letnek, hogy abban kell dönte­niük: hozzájárulnak-e ahhoz, hogy még két évig fölállítsák a város főterén a nézőteret, vagy sémi Közölte azt is, hogy Malonyai Dezsőnek, a Teátrum igazgatójának az a véleménye, hogy jobb lenne oi új szinpad elkészítéséig vala­melyik másik Pest me­gyei településen, természetesen Szentendrei Teátrum néven bonyolítani a játékokat, mert ellenséges légkörben nehéz a színészeknek kiemelkedő pro­dukciót nyújtani. Ugyancsak dr. Színi István mondta el, hogy a szélsőséges nézetek mellett (ki a színház­zal Szentendréről) azok van­nak többségben, akik a játéko­kat szívesen látják a városban, de ezt a színpadot nem tűrik el a barokk házak között. Hi­báztatta a Pest Megyei Tanács és a Teátrum vezetőit abban, hogy hosszú évek során át nem vették figyelembe a szentend­reiek kifogását a nézőtérrel kapcsolatban, s emiatt most kiélezett helyzetben kell dön­teni a legyen vagy ne legyen kérdésében. A városatyák fi­gyelmébe ajánlotta, hogy a döntésnél vegyék figyelembe azt, hogy a színház érték, a színpad csúnya, s a lakosság ez utóbbi eltávolítását akarja. A vitában a tanácstagok kö­zül hozzászólt dr. Kovács Béla. Dómján Ödön, Szalui László, Nemesné dr. Kilár Gyöngyi. Platthy Iván és Nagy József, mindnyájan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a szentendrei lakossággal történt konzultáció után a tri­bünt a testület nem tudja el­fogadni. Dr. Kovács Béla azt is kifejtette, hogy a városnak egyszer meg kell húzni a vo­nalat, amin túl nem hajlandó minden haszon nélkül eltűrni a Teátrum színpada miatti kellemetlenségeket. A város­nak ebből nincs haszna, csak tönkreteszik a Fő teret, s el kell érni, hogy az idegenforga­lomtól a település valamilyen ellenértékét kapjon, Platthy Iván pedig jogi vitát robban­tott ki azzal, hogy állította: a szentendrei testületnek csak javaslattevő joga van a me-* gyei tanács felé, s nem jogo­sult dönteni. Jakab Béla, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályá­nak helyettes vezetője tisztáz-' ta, hogy Szentendre testületé­nek joga van abban határozni, hogy a saját területén engedé­lyezi-e felállítani a színpadot és játszani a színészeket, ám. Napjainkban mindinkább a közérdeklődés előterébe kerül március 15-e méltó keretek és külsőségek közepette történő megünneplése. A megalakult pártok és szervezetek a köz­pontilag szervezett ünnepsé­gektől függetlenül kívánnak tisztelegni a jeles nap emlé­kének. A Magyar Televízió 1989. február 20-i. hétfő esti műsorában a nézők értesül­hettek arról, hogy a függet­len szervezetek az MTV jel­képes lefoglalására készülnek. A televízió pártbizottsága a független szervezetek tervezet* akciójával kapcsolatban nyi­latkozatot - tett közzé. Ebben leszögezi, hogy a Magyar Te­levízió a nemzet intézménye, felügyeletét pedig a korábbi ■közvetlen pártirányítás helyett az Országgyűlésnek felelősség­gel tartozó kormánynak kell ellátnia. Hasonlóképpen fog­laltak állást az MSZMP-nek a televízióban dolgozó tagjai a tavaly novemberben megtar­tott küldöttértekezletükön. Ér­telmezésük szerint ugyanis a „nemzeti televíziózás” kifeje­zi a nemzeti érdekeket és hogy a stábnak mi lesz a sor­sa, azt a Pest Megyei Tanács dönti el. Dr. Juhár János országgyű­lési képviselő a pomáziak üze­netét hozta, mely szerint a Szentendrévé' szomszédos nagyközség az új szmpad el­készítésének időtartamára az ottani Telekv-kastély udvarán helyet adna a Szentendrei Teátrumnak. Végül is csaknem kétórás véleménynyilvánítás és heves vita után a tanáestestület úgy határozott (mindössze egy tar­tózkodással és ellenszavazat nélkül), hogy 1989 nyarán és később sem engedi a Fő téren a Teátrum nézőterének felál­lítását. Ezek után a megyei tanács hivatott dönteni arról, hogy hói és milyen körülmények között működik tovább a Szentendrei Teátrum. A szent­endreiek abban kérnek támo­gatást. hogy az új nézőtér Ki­alakítására kiírt pálvázat mi­előbbi eredményességét a me­gyei tanács támogassa, s ez­után néhány év múlva esetleg a város más pontján, más fő­zőtérrel visszatérjen a már or­szágos hírűvé vált Szentendrei Teátrum. megteremti a progresszió és a reform igényeihez kapcsolódó nyilvánosságot. Ezt a funkció­ját pedig sok más jellemző vo­nás mellett akkor töltheti be, ha a sajtószabadság szellemé­ben és a valóságos szerepük­nek megfelelően jelennek meg- a képernyőn a társadalom ese­ményei és a mögöttük álló cso­portok és szervezetek. A televízió pártbizottsága hangsúlyozta: nem tudja, hogy a társadalom mikor hatalmaz­ta fel a független szervezete­ket e nemzeti intézmény le­foglalására. A testület ugyan­akkor tisztában van azzal, hogy az elmúlt években a közvetlen pártirányítás hatá­sára az MTV csak szelektív tudósításokat adhatott az ün­neppel kapcsolatos események­ről. „Legyen az idei közvetítés, benne akár a jelképes közös televíziófoglalás is, bizonyíté­ka. hogy a tisztességes politi­kai szándékok és cselekvés előtt nincs elzárva a Magyar Televízió”. — fejeződött be ez utóbbi gondolatokkal a nyilat­kozat. V. A. Bicskei Gábor rendező utolsó instrukciói előadás előtt Pest Megyei A Magyar Filmszemle fődíjas filmje: ELDORÁDÓ Vicsotka Mihály Március 15-én jelképes lefoglalás Kié a televízió'5 A Teleki tér császárának tündöklése és bukása. Irta és rendezte: Bereményi Géza. Főszereplő: Eperjes Károly. „...amikor a pénz elveszíti értékét, és többet nem mutatja, hogy ki mennyit ér, és ki milyen, akkor összekavarodik a világ." (Bereményi Géza) Februári bemutatók: Gödöllő, Petőfi - 22-én Cegléd, Kamara — 24-étől 26-ig Nagykőrös, Stúdió - 28-án és 1-jén. oziüzemi Vállala Az akasztás jelenete A két szereplő: Kokavecz Iván és Kovács Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom