Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

Hűtlen nézők, veszteséges vállalat A kultúrából ismét kevesebbet Gyilkosság, erőszak, kaland. Néha a gyerekeknek egy me­sefilm, olykor egy igazi, jó, művészi alkotás, ami ünnep­nek számít az igényes közön­ség életében. Ez ma a mozi, ahogy a kifüggesztett havi műsorokról is leolvashatjuk. Vergődik, elvesztette a vará­zsát, nem tud versenyezni a televízióval, pedig a nagv vásznon, egy kulturált nézőté­ré" mégis más lenne az él­mény. a látvány. Kivette a munkakönyvét Dunakeszin az ötvenes évek eleje óta láthatott rendszere­sen előadásokat a közönség a gyártelepi József Attila Műve­lődési Központ színháztermé­ben. Először még maga az in­tézmény volt a gazda. Az úgy­nevezett társadalmi mozira sokat költöttek például a hat­vanas években, amikor a kes­keny, 16 milliméteres és nor­mál 32 milliméteres filmsza- lágokat a szélesvásznú előadá­sokra alkalmas kópiák- váltot­ták fel. Akkor nagy dolog volt belépőjegyet szerezni, pedig a környéken a gyártelep jelen­tette a fő közönségbázist, alig épültek ki még a 2-es főút túl­oldalán álló mai házak, s a vasútvonaltól Alag felé eső te­rületen szintén kevesen lak­tak. Az érdeklődés azonban egy­re gyérült. Olyannyira, hogy Szepesi György üzemvezető szerint az előadásokat mosta­nában rendező gazda, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat évi 75 ezer forint ráfizetést könyvelt el tavaly. Ezt pedig a megszűnő állami támogatá­sok nélkül nem teheti. így hát megszületett a döntés: feb­ruár 28-tól beszüntetik az elő­adásokat. a gyártelepnek nem lesz moziműsora se keskeny, se széles vásznon, de még vi- deoklub keretében sem. Az üzemvezető már ki is vette a munkakönyvét, s mint portás helyezkedett el. ami a filme­zéshez megszerzett tudást bir­tokló ember esetében kissé meghökkentő. Dunakeszi közel harminc­ezer lakosú városában ezután csak a 217 néző befogadására alkalmas Vörös Csillag film­színház tart maid előadásokat, konkurencia nélkül maradva, feltehetőleg még így is a közönség érdeklődéséért küsz­ködve. A város vezetői sze­rint ki tudja elégíteni az igé­nyeket. Az, hogy így van. bi­zony elég baj, mert nehéz el­hinni. hogy a televíziózás ko­rában nem tud magára talál­ni ez a nagy múltú és hatású szellemi központ, amely egy­kor. fiatalsága idején, a szín­házakat látszott fenyegetni, ám hiába féltek tőle az ősi művészeti ág szerelmesei, a színház él. s öröknek látszik. Záróra a gyártelepen — Lesz-e valaha ezután va­lamilyen filmelöadás, mond­juk dokumentumműsor, isme­retterjesztő összeállítás, gyer­mekeket szórakoztató mesedél- előtt? — kérdeztük Szőnyi La­jost. a József Attila Művelő­dési Központ igazgatóját, aki szerint elvileg lehetne s kel­lene. akár az oktatás szemlé- tető kiegészítőjeként, de ahhoz technikai feltételek szüksége­sek. Épületbővítés önerőből öltözők, irodák, kisebb foglalkoztatótermek lesznek majd Szentmaríonkátán a kibővített művelődési házban. A közel kétszáz négyzetméterrel nagyobb területet a község önerőből építi a helyi termelőszövetkezet kivitelezésével. Későbbi ter­veik közé tartozik a tetőtér beépítése, ahol kiállítótermek ki­alakítására is sor kerülhet (Erdősi Ágnes felvétele) Befejezfék a károk felmérését Segítség földrengés után Két héttel a földrengés után rendes kerékvágásba zökkent az élet a Vas megyei Bérbal­ta váron és a környező telepü­léseken. Az Állami Biztosító­hoz tizennyolc településről összesen 1300 kárbejelentés érkezett. A lakóházakban ke­letkezett károk felmérését az elmúlt hét végén befejezték, a kár összege meghaladja a kilencmillió forintot. A kár­térítést folyamatosan fizetik ki a családoknak. Bérbaltaváron, a földrengés epicentrumában két hete tart az iskola és az óvoda épüle­tének helyreállítása, a mun­kálatokkal napokon belül vé­geznek. A gyerekeket ideig­lenesen a művelődési házban helyezték el. Megkezdődött a községben a lakóépületek helyreállítása, az építkezők a településen erre a célra kiala­kított telephelyről egyelőre térítés nélkül kapják az épí­tőanyagot, melynek árát a biztosítási kártérítésből egyen­lítik majd ki. Olyan, többnyi­re idős emberek, akiknek nem volt biztosítva az ottho­nuk, szintén megkapják a szükséges anyagokat, nekik a tanács megelőlegezi a vásár­láshoz szükséges pénzt. A gépek, a berendezés ugyanis , a vállalaté. Kérdés, hogyan rendelkeznek majd vele ezután. Egyelőre az a legnagyobb gond. hogy a ház költségvetése borul, mert hiá­nyozni fog a tervezett száz­ezer forint bérleti díj. ami ed­dig a vállalattól érkezett éven­te. Ha pedig nincs bevétel, nincs miből kiadni sem. Kozma Károly, a Pest Me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatója megerősíti a hírt. amit tényekkel indokol meg. Ezer- kilencszáznyolcvanötben még 48 ezer látogatója volt a Jó­zsef Attila filmszínház elő­adásainak. 1987-ben három­ezerrel kevesebb, de még le­hetett bizakodni, a reklám, a színvonal javításán gondol­kodni. módszereket kutatni. Ám tavaly drasztikusan zu­hant az érdeklődés aránya. Egész évben összesen 29 ezren váltottak jegyet, s a nagy és szépen berendezett nézőtéren alkalmanként- átlag 73 néző foglalt helyet. Ezért az­tán ki kellett mondani: nem lehet vállalni a ráfizetést. — Mi történt az alkalma­zottakkal? — Az üzemvezető már a megszűnés előtt kikérte a munkakönyvét A technikai munkatársak közül ketten most töltik a felmondási időt. Az indok a megszűnés, ök nyugdíjasok. Főállásban nem dolgoztak mások az üzemnél. Más lehetőségek? — Alkalmaznak-e valami­lyen egyéb megoldást? Mi tör­ténik a berendezésekkel? — Hacsak a művelődési köz­pont nem tart előadásokat, más erre — tudomásunk sze­rint — semmilyen formában sem vállalkozik. Amikor mi átvettük tőlük az üzemet, kor­szerűsítettük a berendezése­ket. Ezeket ebben az állapot­ban adjuk vissza. — Díjtalanul? — Annak idején a mi vál­lalatunk is így vette át — vá­laszolta Komza Károly igaz­gató. akinek szavai nyomán fel is csillant a művelődési központ új lehetősége. Nyit­hat ismeretter jesztő mozit, ve­títhet oktatófilmeket, a jár­műjavító vállalat szaktanfo­lyamait szemléltetve. Vállal­kozhat. ha lesz. aki megfizeti a költségeket. Kovács T. István \7 ilágra eszmélésem vadvi­' rágós rétjein, vagy nagy­apáméit faluszéli háza közelé­ben gyakran találkoztam a környék egyetlen kacskakezű, sántikáló Jóskájával. Féltem a furcsa mozgású embertől, mint ahogyan tartott tőle min. den öreg éá fiatal abban a he­gyek ölelte faluban, pedig jó­zan életű, becsülethírű ember volt Jóska, a sovány tehenek sovány őrzője. Erdővágó ko­rában lett nyomorékká, akit másnak tekintett faluja, mint aiki valójában volt: szorgos, dolgos, családját szerető em­ber. Mert Józsefnek — hadd pe Jóskázzam többé régen porá­ba omlott ismerősömet — volt lánya, fia, akik röstellték ap­jukat „csökkent értéke” miatt, olykor talán szégyellték is, amikor felesége és gyermekei mellett kacsázott a vasárnapi korzón a családfő. Évék múltán, amikor mind több házban gyújtottak gyer­tyavilágot, így gyászolván a háborúban elesetteket, s így ünnepelvén a lágerekből ha­zaszabadult fiakat-férjeket, szinte szürke köznapi figura lett József, annyi volt a man­kói ember, vadvirágos szülő­falum határában. Kinek a kar. ja, kinek a lába hiányzott; volt, akit csecsemőként etet- tek-forgattak, de mi, gyere­kek, egy torzonborz embertől féltünk nagyon, aki a tanács­háza lépcsőjén ült, s hunyor­gó szemmel nézett a semmibe. Annak az embernek comb­tőből hiányoztak az alsó vég­tagjai, izmos kezeivel lökte el magát a földtől, amikor ész­revette, vastagabb bukszájú Nagycsaládosok tagszervezetei Pest megyében Sajátos érdekképviselet Munkanélkülieknek Tanfolyamok Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a munkanélküliségtől leginkább veszélyeztetettek sza­mara új képzési tormák beve­zetésén dolgozik. Kiindulva ab­ból, hogy tóként azok találnak maguknak nehezen új munkahe­lyet, akik semmiféle szakmával nem rendelkeznek. A munkaügyi kormányzat célja, hogy az érin­tettek viszonylag rövid idő alatt olyan szakismeretekre tegyenek szert, amivel lakóhelyükön vagy annak közelében munkát tudnak vállalni. A tanfolyamokat a he­lyi tanács és állami munkaügyi szervek elsősorban munkanélkü­liek számára szervezik: ök a kép­zés idejére a kezdők fizetését megközelítő munkabért kapnak. A tanfolyamok költségeit a fog­lalkoztatási alapból fedezik. Az ABMH pályázatokkal támo­gatja az új képzési formákhoz szükséges oktatási tematikák, tananyagok kialakítását. A ha­gyományos ifjúsági és felnőtt­képzés módszerei ugyanis idő­igényességük, illetve bizonyos fokú szakmai gyakorlatot feltéte­lező tananyaguk miatt nem al­kalmasak e célra. A munkanél­küliek sajátos Helyzetéhez iga­zodó első oktatási programok el­készültek, s azok alapján több városban a képzés is megkezdő­dött. Ezek a tanfolyamok az is­kolából kikerült, de elhelyezked­ni nem tudó fiatalok munkavál­lalási esélyeit javítják. Így pél­dául Békéscsabán, Pécsett, Zala­egerszegen, Kecskeméten és Nyíregyházán nyújtanak érettsé­gizett fiataloknak ti—18 hónapos egészségügyi, szociális, pénzügyi, illetve számítástechnikai szakis­mereteket adó képzést. Néhány szakmában külön oktatási prog­ram készült a középiskolát ab­bahagyott, vagy az általános is­kola után eleve tovább nem ta­nuló fiataloknak; ők 16 éves kor­tól varrónői, clpöjavítő, eladó, esztergályos, valamint építőipa­ri szakmákat sajátíthatnak el rö­vidített tanfolyamokon. A rövi- debb képzési idő nem jelenti azt, hogy ezek a fiatalok kevesebbet tanulnának szakmájukról, mint a hagyományos iskolákban végzet­tek; a tanfolyamokon az oktatás a szakismeretekre koncentráló­dik, viszont a hallgatók nem foglalkoznak a hagyományos köz­ismereti, az általános műveltség­hez tartozó tantárgyakkal. A már rendelkezésre álló tananya­gok alapján Igény szerint az or­szágban bárhol megkezdhetik a munkanélküliek oktatását. Az ABMH szakemberei azonban a jövöt Illetően ennél szélesebb körben gondolkodnak. Továbbra is várjál; az ötleteket, javaslato­kat újabb képzési lehetőségekre, s a vállalkozókat azok megvaló­sításához. Elképzelhetőnek tartják, hogy részszakmákban Is indítsanak tanfolyamokat — fgy például a festö-mázoió-tapétázó foglalko­zásból csak az egyikre tanítanák meg a jelentkezőiket. Am bármi­féle képzésre rsak akkor van mód. ha a jelentkezők legalább irnl-olvasni tudnak. Ismerik a számtani aiapmíiveleteket. A munkanélküliek között viszont sok az Iskolázatlan. Ezért az ABMH olyan tanfolyamokat is szükségesnek tart, ahol az alap­vető ismeretekhez juttatják a je­lentkezőket, cSélyt adva a to­vábbiakban valamilyen egysze­rűbb betanított munka tudniva­lóinak elsajátítására. Lindmayer József, a Nagy- családosok Országos Egyesü­letének elnöke bizonyára nem tizenkét gyermeke miatt ke­rült tisztségébe, de ennyi ^j-e- reket tisztességgel ellátni, ne­velni, iskolázni — ez maga egy élet munkájának elég. Lindmayer József emellett az EG IS Gyógyszergyár osztály- vezetői munkáját is elvégzi, s csak másodsorban elnök, aki sok ezer ember gondját is a magáénak érzi. A Lindmayer család nagyon szimmetrikus: hat fiú, hat lány a 4—21 év között. Az édesanya gépész- mérnök, de 1968 óta folyama­tosan gyermekgondozási segé­lyen van, főhivatású édes­anya. A gyerekek ellátásán kívül a 130 négyzetméteres lakás és a havi 35-40 ezer fo­rintnyi jövedelem beosztása is az ő gondja. Ennek ellenére férje tevékenységét méltány­lással, megértéssel, érdeklő­déssel kíséri. — Hogyan merült fel az egyesület megalakulásának gondolata? — kérdezem Lind­mayer Józseftől. — A szervezkedés 6-7 éve kezdődött, sokan régóta is­merjük egymást, iskolából, or­vosi rendelőből. Nekünk nagy- családosoknak bokros problé­mahalmazunk van, s ezt idáig túl sok szervezet intézte, mindegyik a maga szemszögé­ből. A nehezedő körülmények s főleg az új adótörvény ser­kentett cselekvésre bennün­ket. 1987 októberében 120 csa­lád részvételével tartottuk meg az alakuló közgyűlést, lényegében az egyesületek szövetsége vagyunk. Csúnyán hangzik, de az átlagos gye­rekszám: 5,1. A megalakulás után néhány hónappal már 1500 család belépett, s az or­szág különböző pontján ala­kultak meg a tagszervezetek. Pest megyében Szentendrén, Visegrádon, Monoron, Vácott, Érden, Dunakeszin, de sorol­hatnám, hisz Győrtől Szege­dig, Gyöngyöstől Debrecenig sorra alakulnak meg a helyi csoportok. Lapozgatom az alapszabá­lyukat, az első pontja így hangzik: Az élet és az anya­ság tiszteletére nevelés, a há­zasságért és a jövő generáció­jáért érzett felelősség erősíté­se. A nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata. Felmutatni a tár­sadalomnak azokat az értéke­ket, amelyeket a nagycsaládo­sok képviselnek. A nagy csa­ládok egymást ismerő és se­gítő közösséggé nevelése. — Milyen az egyesületi élet? — Tíz-húsz családot tömö­rítő helyi csoportokra alapo­zunk. Itt közvetlen a kapcso­lat, a tapasztalatcsere. Vi­gyáznak egymás gyerekeire a tagok, átadják egymásnak a kinőtt ruhákat, a konkrét se­gítség, érdekvédelem módjait is megtalálják. — Távolabbi tervek? — Szeretnénk kapcsolatot létesíteni külföldi szerveze­tekkel utazás, üdülés, gyerek- cserenyaraltatás, nyelvtanulás céljából. — Eddigi eredmények? — A havi ezerforintos adó­kedvezmény gyerekenként. A társadalmi és pártszervek igénylik közreműködésünket. Van képviselőnk a lakáselosz­tási törvényt előkészítő bi­zottságban, a bér- és jövede­lemelosztás kérdéseivel fog­lalkozó tanácskozásokon. Ké­szítettünk egy anyagot, amely­nek az a lényege, hogy ha teljesítmény-aránvosan fizet­nék a béreket, akkor a csa­ládok azonos eséllyel indíta­nák gyermekeiket az életbe. Átányi László Adatszámlálási adatok Több a sertés A Központi Statisztikai Hi­vatal adatai szerint az ország szarvasmarha- és sertésállo­mánya valamivel nagyobb, a többi haszonállaté viszont ki­sebb, mint egy évvel koráb­ban. Az előjelzések szerint 1989-ben a legtöbb állatfajnál az állomány csöikkenése vár­ható. A szarvasmarha-állomány 1988. december 31-én 1 millió 690 ezer volt, az egy évvel ko­rábbinál 26 ezerrel nagyobb. Á rnövekedés elsősorban abból adódott, hogy tavaly a szoká­sosnál kevesebb marhát vág­tak, továbbá lengyel növen- dékmarhát importáltak. A nagyüzemek több, a kisterme­lők kevesebb szarvasmarhát tartanak a korábbinál. (A kis­termelők egyre több olyan szarvasmarhát gondoznak, amelyek a nagyüzemek tulaj­donában vannak, ezeknek a száma megközelíti saját állo­mányuk egyharmadát.) A te­henek száma 663 ezer: egy év alatt 10 ezerrel csökkent. Csodák ma sincsenek nagykabátos közeledik. Meg­döbbentünk. hiszen az a neve­sem-volt, kutyák-alázta em­ber koldult. Hangosan, kö- nyörgőn kérte a filléreket, né­ha sírt, gyakran imádkozott az Űrhöz, a csodatevő Messiás­hoz, aki bénákat, bélpokloso- kat gyógyított igazzá, halotta­kat hozott vissza a túlsó part­ról. De az Űr nem jött a mi falunkba, sem a szomszéd köz­ségbe, sem a harmadikba. Azokban az időkben lépten- nyomon lehetett hallani meg nem történt csodákról és há­borúban megrövidített embe­rekről. Azokban az időkben gyakrabban találkoztunk kol­dussal, mint épkézláb, egész­séges emberrel. S az éhező koldusok, hitehagyott nyomo­rékok közül nagyon kevesen élték meg a krisztusi kort:le­romlott szervezetük néhány éven belül feladta a küzdel­met. Mert ma még ettík, de a bi­zonytalan holnapra nem gon­dolhattak, nyugdíjra pedig egyáltalán nem. Honnan is vártak volna anyagi támoga­tást, hiszen — mert méltatlan nyomorúságuk, miatt nem al­kalmazták őket — nem volt munkaviszonyuk; közülük el­vétve foglalkoztatott néhányat a helyi seprőkötő üzem, már akinek volt keze és lába, és bé is tudott járni munkahelyére. Tűnő évek, évtizedek emlék- halmában kutatva jutnak eszembe a múlt köznapi nyo. morultjai, a névtelen mozgás­sérültek, s olyankor elszé­gyellem magam. Mert a róluk alkotott kép beidegzett előíté­letté homályosul, szánalmat ébreszt az a téves gondolko­dás, mely szerint a csonka, bé­na testben nem lakozhat tel­jes értékű szellem és akarat. Ma már tudom — tudjuk —, hallatlan erőfeszítés által ugyan, de igenis ők. a bénák, nyomorékok is teljesebb em­beri élet részesei voltak és lesznek. Nemcsak a háború, hanem a csöndes béke is okoz­hat tragédiákat, csonkolhat testeket és lelkeket a közna­pi fájdalom. Anyák fájdalma, akik nyi­tott gerincű újszülöttet slkol- tanak a világra; máról hol­napra tehetetlen csecsemővé lett középkorú férfi gyötrel­me; saját, vagy más hibájából megtörtént üzemi balesetet szenvedett sokak — ezrek! — kínia. Sok, nagyon sok moz­gássérült van a világon, szá­muk — 400 millió — negyven­szer több, mint ahányan élünk Magyarországon. De hát ez a szám olyannyira becsült és kö­zelítő. hogy jó néhány ország­ban nem is ismerik azt a fo­galmat: rokkant, mozgáskép­telen, szélütött. Hazai adataink is hiányo­sak: olykor 300 ezer, máskor félmilMó rokkantról szól a sta­tisztika. Veleszületett rokkant­sággal évente 4—5 ezer új élet kezdi kálváriáját, esztendőn­ként ennél tízszer többen vál­nak nyomorékká közúti vagy munkahelyi balesetek során. Sok ezren agyvérzés követ­keztében lesznek tehetetlenné, s így részben vagy végleg föl­hagynak addigi életmódjukkal. Esztendőnként három-négy­ezer olyan operációt végeznek az orvosok hazánkban, amely kényszerű műtét után végta­gok nélkülit világra eszmél a beteg. A rokkantak nemzetközi éve — 1981 — során jött rá elő­ször az épmozgású emberiség: nem alamizsnát, inkább tisz­tességes élet- és munkakörül­ményeket kérnek és várnak a mozgáskorlátozott, rokkant emberek. Dolgozni akarnak, kibontakozást, alkotói lehető­séget. Nyolc esztendeje alakul­tak meg hazánkban a moz­gáskorlátozottak helyi egyesü­letei, hogy az egyéni tragédiá­kat, elesettséget, a testi nyo­morúságot közös lelki békévé old.iák az összejöveteleken, Ma már az ország minden megyéjében működik mozgás- korlátozottak egyesülete, egye­lőre mintegy huszonötezer — nagyon kevés! — tagot szám­lál az országos szövetség. Prog­ramokat állítanak össze, ki­rándulni, üdülni, sportolni v.i_ szik a mankós, tolókocsis rok. kantakat. indez nagyon humánus 1 x dolog. Ennél jobban már csak annak örülnének a mun­kaképes, de munkához nem jutó rokkantak, ha nem kizá­rólag sovány nyugdíjból kel­lene máról holnapra élniük! Csodák ma sincsenek. A kö­zöttünk élő rokkantakon csak a társadalom ereje: a lakó-és munkahelyi közösségek segít- hetnek. Besze Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom