Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

4 Titian 1989. FEBRUAR 15., SZERDA Milyen jövő vár Nagy Sándor hagyatékára? (I) Akkor még nem válaszoltak I KIÁLLÍT ÓT ERMEKBÖLl Képi üzenetek Pest megyéből A járókelők értetlenül néz­nek rám. Beletörik a nyel­vük a Körösföi-Kriesch Ala­dár utca nevébe, és tanácsta­lanul vonogatják a vállukat, amikor a Nagy Sándor-ház után tudakozódom. Szemmel láthatólag mit sem tudnak arról, hogy létezett itt egy­szer egy művésztelep. Szüle­tésének dátuma 1901, ekkor költözött a városba Körösföi- Kriesch Aladár festőművész, és alapította meg a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulását, amelyet azóta is gödöllői müvésztelep néven tart számon az utókor. Pedig a század eleji Magyar- ország igazi szellemi központ­ja voU ez a csoportosulás, ahol minden műfaj otthonra talált. Tagjainak mindennapi életéhez éppoly természetes­séggel tartozott hozzá a fes­tészet, a grafika vagy a szob­rászat, mint a szőnyegterve­zés és -szövés, a hímzés, a textil-, üveg-, bőr- és bútor- művesség, vagy az irodalom, a zene, a tánc. A kor jelen­tős művészeti áramlatai mind érzékeny és értő befogadók­ra találtak Gödöllőn. E te­lephez kötötte életét és alko­tótevékenységét a festő, grafi­kus, üvegablaik-tervező Nagy Sándor, akinek neve elvá­laszthatatlanul összekapcso­lódott a műhellyel. — Ezt a családot 1945 után mélyen megbántották — mondja Polónyi Péter, a Gö­döllői Városi Múzeum nyu­galmazott igazgatója. — A szecessziót nacionalista, de­kadens, burzsoá irányzatnak bélyegezték, s a művész olyan szegénységben élt, hogy még gyógyszert is csak Kodály Zoltán közbenjárására tudott venni. Az a Nagy Sándor, aki a német megszállás idején felajánlotta Sík Sándornak, hogy bújtatja! A festő azután 1950-ben meghalt, a gyerekei 1956-ban elhagyták az orszá­got, de a felesége maradt r. azt mondta, kötik a halot­tal. 1966. február 4-én elhunyt Nagy Sándorné is, s a műte­remház leánya, az Angliában élő Mrs. Esther L. Hervey tulajdonába került. Az örökös még abban az évben levelet írt a Gödöllői Városi Tanács­nak, s az épületet felkínálta múzeum céljaira. A művelő­dési osztály halasztást kért, majd lezajlott a hagyatéki tárgyalás — amelyről egyéb­ként az örököst nem értesí­tették —, de a levél még min­dig válasz nélkül maradt. Mrs. Hervey ajánlatát egy évvel később még egyszer megismételte: a házat s a ha­gyatékot a városnak ajándé­kozza, ha az épületet, erede­ti jellegét megőrizve, múze­umként hasznosítják, a mű­vészeti anyagot leltározzák, s a helyiségekben Nagy Sán­dor és a gödöllői kolónia te­vékenységét mutatják be. A tanács viszont fiatal művé­szek alkotóházaként kívánta felhasználni a házat, ehhez azonban az örökösök nem já­rultak hozzá. Az ügy mint­egy tíz évre Csipkerózsika- álomba merült. A hetvenes évek oldódó politikai légkörében a sze­cessziót újra felfedezték. El­tűntek a fogalomhoz méltat­Nagy Sándor Madonna című alkotása Uvegablaktervek erdélyi bal ládák nyomán (Vimola Károly felvételei) lapul kapcsolódó negatív asz- fezö'ciációk, s a város kutatói is elkezdhették gyűjteni az egykori műhely munkáját fel­idéző alkotásokat. Az 1978- ban felavatott helytörténeti gyűjtemény már a Gödöllői művésztelep 1901—1920 című állandó kiállítással nyithatta meg kapuit. — Amikor megváltozott a szecesszió értékelése, a tanács érdeklődése is újra feltámadt — emlékezik vissza Polónyi Péter, akinek köszönhető a néhány Nagy Sándor-képet is bemutató tárlat. — A műve­lődési osztály akkori vezetője elvtársnő megszólítással és elvtársi üdvözlettel aláírással jelentette be a város igényét a házra. Ilyen stílusú levelet írt annak, aki csalódottságá­ban hagyta el a hazáját, és akinek tíz évvel ezelőtti aján­latát semmibe vették! Hát persze, hogy nem kavott vá­laszt. Hosszú szünet után a me­gyei tanács művelődési osz­tálya is feszegetni kezdte a hagyaték dolgát, így érkezett Gödöllőre 1977-ben Philip \C.lariss művészettörténész, aki felmérte és leltározta az anyagot. Azután ismét , csönd borult a műteremházra. Vé­gül több mint húsz évvel az egyszerűen indult, s keserves huzavonává változott ügy kezdete után tavaly a múze­um élére került Varga Kál­mán. ö s kolléganője, lglói Márta muzeológus kezdtek el újra foglalkozni a ház s a gyűjtemény sorsával. — Üjra írtunk a családnak, hogy lássák: mi igazán jót akarunk — mutatja a levele­ket lglói Márta. — Az uno­ka válaszolt: édesanyját na­gyon felizgatná ez a téma, amíg életben van, maradjon függőben az ügy, s utána a Skóciában élő nyolc örökös döntésén múlik majd a ház jövője. Abba mindenesetre beleegyeztek, hogy a helyre- állításhoz a Soros-alapítvány segítségét kérjük. Meg is kaptuk a pénzt, ami egyelő­re a leginkább tönkrement kartonok sürgős restaurálásá­ra elegendő, hiszen a rajzo­kat a művész halála óta nem gondozta szakember. Olvasom a Nagy Sándor- unoka, Mrs. Yvette Bower so­rait: „Ha a házzal kapcsola­tos tervek mondjuk tiz-tizen- öt évvel ezelőtt születtek vol­na meg, Édesanyám bizonyá­ra érdemben és részletesen hozzászólt volna a kérdés­hez”. — Az akkori vezetőség fe­lelőssége, hogy tizenöt éve elmulasztották a lehetőséget — mondja Varga Kálmán. — Felmérettük az épületet, an­nak idején a mostani költ­ségek töredékrészéért helyre lehetett volna állítani. Ma a készség nagyobb, de a pénz sokkal kevesebb. A Soros­alapítványtól nyert 120 ezer forintból a hagyatékot tud­juk leltározni és feldolgozni. Mivel a munkát úgyis csak májusban kezdhetjük meg, letéti jegyet váltottunk az összegből a Budapest Bank­nál, ez is tízezer forint plusz. Ehhez jön még a megyei ta­nács művelődési osztályától kapott ' harmincezer forint. Egyelőre ennyiből gazdál­kodhatunk, de szeptemberben újra megpályázzuk a Soros­támogatást. A rekonstruált Grassalkovich-kastély fellen­díti majd az idegenforgalmat a városban, s ez a Nagy Sán- dor-ház múzeummá alakítá­sának esélyeit is növeli. (Folytatjuk) Mörk Leonóra Minden évben januártól márciusig zajlanak a zene­iskolai félévi növendékhang­versenyek. A ceglédi zeneis­kolába kaptam meghívást. Hacheleva Ludmilla zongora- tanárnő tanítványai adtak - számot pillanatnyi tudásuk­ról a hallgatóként megjelent aggódó nagyszülőknek, szü­lőknek és drukkoló testvérek­nek, barátoknak. A ceglédi zeneiskola hangversenyter­mében — mondhatjuk — csa­ládias hangulat volt. Különö­sen az az öt növendék izgult, akiknek ez volt a főpróbája a nyíregyházi országos zon­goraverseny Dél-Pest megyei válogatójára. A program változatos volt. A Hová mégy te kis nyulacs­'/, Szepcs Gyula élctnuí­^ tárlata a. soproni festő­je teremben látható feb­^ ruár 26-ig, Riba Márta í festményeit a közönség ^ a váci kommunális ga­lériában tekintheti meg é (Kertváros u.). Gazdag színkultára Szepes Gyula Erd-Ófaluban született, ott él, ott alkot, ott összegzi egykori itáliai és pá­rizsi tanulmányútját, mind­azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket a Képzőművészeti Főis­kolán szerzett Glatz Oszkár és Vaszary János intenciói alap*- ján. Vérbeli kolorista, Matisse egyik magyar örököse. Még akkor is az, ha értékei meg­haladják hírét. Az önadmi­nisztrációhoz nem ért, annál inkább ahhoz, hogy a történe­lem viharai közepette is csak festő legyen, maradjon. Sop­roni bemutatkozása ugyancsak arról győzi meg a látogatót, hogy érdemtelenül hallgat róla a kritika. De szakadozik a köd. Érd Város Tanácsa most ado­mányozott számára kitüntető érmet, joggal és igazságosan. Gyanakvással szoktam kéz­be venni az emlékkönyveket. Legtöbbjük kizárólag szépet és jót mond az ünnepeltről, rá­adásul felső fokon. Az ünnep­lés lázában ezt talán észre sem vesszük. Csak később a port a díszes köteten, könyvespol­cok magasán. Ez az emlékkönyv azért emelkedik ki az átlagból, mert választ tud adni arra a kérdésre: mi volt Sík Sándor kától kezdve Mozart, Bach, Czerny, Schubert, Csajkovsz­kij és Chopin műveit hallgat­hattuk. A kisebbek számára a mércét jelentheti egy Chopin- keringő eljátszása. De ah­hoz, hogy idáig eljussanak, sok-sok türelmes gyakorlás kell. S amikor a kottafejek­ből ujjaik nyomán egy ilyen sziporkázó, trillázó dallam kel életre, akkor talán már ők is érzik a zongorajáték örömét. A tanárnő tájékoztatásából azt is megtudhatták a jelen­lévők, hogy harmadik osz­tálytól a technikai képzés és a növendékek memóriafejlesz­tése kerül előtérbe. A biztos technikai alap elsajátításához szükségesek a gyakorlóművek, az etűdök. A Czerny-etűdre bemutatott „esti torna” és a „tánc” nem­csak hangulatos volt, de a gyerekek így nagyobb kedv­vel tanulták meg ezeket a műveket. Hacheleva tanárnő növendékhangversenyein nem meglepőek az ezekhez hasonló, a gyerekek játékosságát fel­használó ötletek. S a kedve­sen vidám percekre szívesen emlékeznek vissza kicsik és nagyok egyaránt. Ezt a félévi hangversenyt is színesítette kamarazenélés, azaz együttmuzsikálás, most a fúvósokkal. A koncert után érezhették a jelenvoltak, hogy a zeneiskola teljesíti felada­tát, amit Hacheleva Ludmilla tanárnő úgy fogalmazott meg, hogy az ügyesebbek zenei pályára irányítása és felkészí­tése. Az alapvető feladat azonban a zene szeretetére és az együttmuzsikálás örömére való nevelés. Borsos Hedvig Művészetének fő vonulata Érd környékének megörökítése Elementáris erővel, hallatlan színkultúrával ragadja meg az érdi Duna-part megannyi vi­zuális hírét, a fürdőzőket, az érdi tavasz virágzó gyümölcs­fáit, vagy vagy éppen a fölsze­letelt dinnyét, amelyben a nyár pompája tündöklik. Tanulságosak párizsi képei és soproni részletei, melyeken szintén a rajzi erő. az erőteljes színrend és a lelkűiét melegsé­ge uralkodik. Kiemelkednek enteriőrjei; ebben Nagy Balogh János örökségét folytatja. Réz­karcai szintén grafikai felké­szültségét igazolják. Leonardo da Vinci írta, hogy a festő mindenható, bármi megörökí­tésére képes. Szepes Gyula ér­deme, hogy mindvégig a saját nyomvonalán maradva, a szí­nes jelen idő ábrázolója lett, azt emelve ki festményein a világból, ami színes remény, színes derű — az öröm lehető­sége. A táj krónikása Riba Márta Döbröközön született. Tolna megyében. A lankás dunántúli táj határoz­hatásának titka. Nem a min­dent kielégítő választ adja meg, hanem az életmű, Sík Sándor egész személyisége megismerésére sarkalló igényt támasztja föl olvasójában. Persze a mostani idők is ked­veznek a szerkesztőnek. Azok a gondolatok, amelyeket Sík Sándor hirdetett és az az em­beri magatartás, amelyet ő megtestesített, legalább olyan időszerűekké váltak napjaink­ban. mint amilyenek voltak a maguk idejében. Az alig kétszáz oldalas kö­tet huszonnyolc írást foglal magába^ Műfajuk változatos. Találunk köztük verseket, val­lásos hangvételű személyes emlékezéseket és tanulmány- számba menő értékeléseket. A szerzők mindegyike személyes ismerőse, tanítványa, majd ké­sőbb pályatársa volt Sík Sán­dornak, vagy legalábbis hall­gatója nagyhatású prédikációi­nak a budapesti egyetemi templomban. A szerkesztői bevezetőt Rad­nóti Miklós Köszöntő című verse követi, amely az 50 éves Sík Sándort ünnepli 1939-ben. Verssel szerepel még Balássy László, Dékány Endre, Kozma László és Tóth Sándor. A kötet első tanulmányában Baráti Dezső tömör portrét és pályaképet vázol föl, mintegy bemutatva Sík Sándort. Az egykori tanítványok közül Boldizsár Iván a cserkészpa­rancsnokra, Grezsa Ferenc, Mesterházi Lajosné Ditróy Zsófia, Jeleníts István, Ortu- tay Gyula a szegedi profesz- szorra emlékezik. A két író­költő tanítvány. Szerb Antal és Radnóti Miklós Sík Sándor­hoz fűződő kapcsolatáról az özvegyek számolnak be, hoz­zátéve személyes élményeiket. A további tanulmányok szerzői közül Huszár Tibor Sík Sándor, a mentor című írásá­ban annak a felfedezésének ad hangot, hogy Sík Sándorban „ a XX. századi magyar értel­miség történetének egyik kö­zépponti alakjával” szembesül. Mészáros István tanulmányá­ban azt emeli ki, hogy Sík Sándor középiskolai tanköny­ve (1920) volt az első, amely­ben Ady és Móricz Zsigmond — egyáltalán a kortárs iroda­lom — először jelent meg mint iskolai tananyag. Lukács László és Rónay László arról írnak, hogy a folyóirat-szer­kesztő Sík Sándor miként tud­ta kialakítani a Vigilia arcu­ta meg első élményeit ifjúsá­gában; petrencék, búzamezők, integető tornyok békéltető megnyugvása. Hincz Gyula ta­nítványa lett. Az ő tanácsai alapján önállósodott. Hosszú ideig élt az USA-ban és Ka­nadában, ahonnan képsorozat­tal érkezett haza. Ebből is ki­emelkedik kanadai farmja, mely igazolja, hogy a világ mindenütt megtermi a maga falusi csöndjét, állatok harmo­nizáló környezetét. Hazatérve Verőcemaroson és a Börzsöny környékén ta­lálta meg végleges festői ott­honát. Feltárja nemcsak Vi- segrád várékszeres pompáját, hanem az erdőrészletek ben- sőségét, a völgyek között rej­tőző házak meghittségét is. Témái változatosak, megol­dásai közvetlenek. E táj képi krónikásaként komoly szerep vár rá a jövőben; növekvő értékeivel megtalálhatja mű­vészetének ma is ható társa­dalmi küldetését. látót saját „belső ellenzéke” a konzervatív katolikusok táma­dásai és a hatalom „klerikális reakció” elleni egyre kímélet­lenebb harca közepette, Polónyi Péter tanulmányá­ban — amely a Sík Sándor és Gödöllő címet viseli, — a lo­kálpatrióta elfogultsága nélkül — ezért meggyőzően — vezeti le: Sík Sándornak azok a tu­lajdonságai, amelyekre nap­jainkban oly nagy szüksége lenne az embereknek, a „min­den érték megismerésének, be­fogadásának igénye, a mis helyzetben lévők gondjainak, a másként gondolkodók nézetei­nek megértésére való törekvés, a méltányosság, nyitottság” — családi környezetéből, a sző­kébb pátriának a hatásából eredeztethetők. A helytörté­nész Polónyi mindezekre a kö­vetkeztetésekre Sík Sándor Édes Gödöllő című verses ön­életrajza nyomán és a rokoni, baráti körből szerzett közlé­sekre támaszkodva jutott. Ér­dekesen elemzi Szabó János is Sík Sándor személyisége fejlő­désének néhány mozzanatát a későbbi évekből, amikor Sík már középiskolai és egyetemi tanulmányait folytatta. Vas Irtván a Nehéz szerelem című önéletírásának egy részletével szerepel a kötetben. A könyv vége felé található írása sze­rint Tolnai Gábor, a neki sze­mély szerint is gyakran feltett kérdésre — mi volt Sík Sán­dor hatásának titka? — ilyes­félét szokott mondani: „Azzal tett szinte lenyűgöző befo­lyást, hogy erkölcsi biztonsága, emberi tartása és hatalmas műveltsége ellenére nem tar­totta és nem mutatta magát tévedhetetlennek. És azzal ha­sonlóképpen, hogy gondolko­dásra nevelt bennünket, még­pedig a leghatékonyabb neve­lési módszerrel, hogy hagyott bennünket gondolkozni.” Tol­nai Gábornak ez a tömör meg­fogalmazása egyszersmind az emlékkönyv summázata is le­hetne. A kötetet — amely Sik Sán­dor önállóan megjelent művei­nek jegyzékével zárul — Bu- day György fametszeteinek felhasználásával Bihari József szerkesztette. A megye hatá­rain messze túlmutató jelentő­ségű életmű sokoldalú bemu­tatása a Pest Megyei Múzeu­mok Igazgatósága, valamint a Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár kiadói ér­deme. Máté György István Ön választhat boltjainkban, február 1-jétől március 11-éig. Szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő kiadványokból. Boltonként más — más választék. Érdemes benézni hozzánk. ... , ... __ , ............. KÖNYVÉRTÉKÍSfTÖ, KÖNYVTÁRELUTÚ M Qv*lt Nép KÄnyvt*rj«ttt8 Vállalat —. ís KÖNYVI(IAD0 VÁLLALAT V Növendékek hangversenye Dall'am kél ujjaik nyomán Losonczi Miklós Választ tud adni a kérdésre, mi volt Sík Sándor titka Egy emlékkönyv margójára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom