Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. JANUÁR 28.; SZOMBAT A császárváros nagy kőrútján egy­más mellett sorakoznak a ragyogó kirakató autószalonok, kínálva az ezredfordulóhoz közeledő kor csodá­latos autóit. De nem is kell azokat kínálni, hisz kelletik magukat kira­kat nélkül, szerte a nagyvárosok ut­cáin Párizstól Delhiig, Tokiótól Ró­máig. Sőt: pár esztendővel ezelőtt, a hazai utakon is feltűntek és vil­lámgyorsan elterjedtek a Volkswa­genek, Fordok. Hondák, Toyoták, Opelek. __ ~ ‘A' "külszolgálatról hazatérők sárga irigységet csalogatva ellenségeik ar­cára gördültek be a munkahelyre, a garázsba a négykeré'k-meghajtású, szervokormányos, szervofékes. s még ki tudja, mi mindent tudó autócsodák volánja mögött. A gép­kocsik iránti órási érdeklődést hasz­nálta ki a bécsi Stahl cég két esz­tendővel ezelőtt, amikor a Taksonyi Áfész Tax-Coop irodájával közösen megkezdték hazánkban is nyugati gépkocsik forgalmazását, valutáért. " Mivel itthon kanosszát kell járni egy jobb minőségű gépkocsiért, de legalábbis sok esztendőt várni — ha csak nem "akar valaki a szabadpia­con található autók közül lélegzet­elállító áron vásárolni — egyre többen találták meg a módját, hogy valamilyen üton-módon külföldről vásároljanak gépkocsit. Milyen jól jött ilyenkor egy régi elfeledett nagynéni, nagybácsi! A bécsi Stahl cégen keresztül évente több autó került hazánkba a parkringi autó­szalonból. Ám a vásárlás után újabb tortúrán kellett keresztülesni, hogy a vizsgáztatás, vámeljárás után vég­re tényleg megmarkolhassa a vo­lánt gazdája. Nos. a Tax-Coop e kellemetlen kötelezettségek terhét vette le a tulajdonosok válláról: a gépkocsit a Stahl forgalmazta, ők pedig intézték az adminisztrációt. A közel két év alatt jó néhány autó kelt el így a magyar vevők körében, de őszintén szólva sem a Stahl, sem a Tax-Coop nem ezek eladásából gazdagodott meg? A ma­gas vámok, s a nagyközönség köré­ben elterjedt pletykák, miszerint csökkenni fog belátható időh be­lül az illeték, türelemre, várako­zásra Intette a gépkocsira áhítozó- kat. Nyugi, nyugi — mondta nekik egy belső óra. egy barát, vagy ép­pen a sovány pénztárca. Desz. még ennél jobb helyzet is a vásárlásra. És lett: 1989. janüár elseje úgy vonult be a hazai történetembe, mint a tízszázalékos vám bevezeté­sének napja. Mesélik a vámosok, hogy még szólt a Himnusz, mikor az első 1500 köbcenti alatti gépko­csik begördültek Hegyeshalomnál vámkezelésre. A Stahl-Tax-Coop ismét lépett. Ezúttal a Budafoki Autójavító Vál­lalattal közösen. Igaz, a autójavító nem először csatlakozik a vállalko­záshoz. hiszen már a korábbi konst­rukcióban is részt vett, mint a Stahl autók szervizelője. Mostanra azonban a budafoki szerviz a Stahl afféle hazai kirendeltségévé lépett elő. A Nagytétényi utcai telepen a kerítés mögött fényesre suvickolí. méltóságteljes Honda Prelüd, játé­kos Suzuki Swift vonzza az ember tekintetét. Igazán csábítóvá akkor válik, amikor Kenyeres Imre, a cég ügyvezető igazgatója elmondja, hogy milyen szolgáltatás jár az autóhoz. — Sokan azt hiszik, hogy a gép­kocsivásárlás abból áll, hogy az ember bemegy a szalonba, leteszi az asztalra a pénzt, s elviszi a kivá­lasztott autót. Ez óriási tévedés. Iga­zából ezután kezdődnek a gondok. Ezeket a kocsikat szervizelni kell, és lehetőleg hozzáértő szakembe­reknek. Alkatrészek kellenek hozzá­juk. amikhez Magyarországon na­gyon nehéz hozzájutni. Gyakran még a szocialista gépkocsikhoz is hiányzanak a fogyó-kopó alkatré­szek. hogyan lenne akkor megfelelő mennyiségű Honda légszűrő, olaj­szűrő, fékbetét, hogy másról ne is beszéljek! Ezért mi azzal próbáljuk magunknak a vevőket megnyerni, hogy ezeket a szolgáltatásokat biz­tosítjuk nekik. A magyarországi el­adási árak magukba foglalják a gyári garanciát kilométerkor.látozás nélkül. Ez két-három év típustól függően, és vonatkozik" a karosszé­ria rozsdásodására is. A Budafoki Autójavító díjtalanul végzi az ezer­kilométeres szervizt, biztosítja az .alkatrészeket. S van még egy ötle­tünk: minden száz eladott gépkocsi után sorsolást tartunk, s egy vá­sárló visszakapja a gépkocsi vétel­árának felét. — Igen ám, de ez elsősorban az új autókra vonatkozik. Márpedig most Magyarországon a használt, négy évnél fiatalabb autó a sláger. — Budafokon új aütókat állítunk ki, ám a Stahl bécsi telephelyén ter­mészetesen használt gépkocsik is vannak. De én inkább az újat aján­lom. legalábbis a hazai vámkedvez­mények megfontolás tárgyává te­szik a használt autó vételét. Nagyon lényeges, hogy az új jármű árából visszatérítjük a Mehrwertsteuert, ami harminckét százalék. Ez a ked­vezmény nem vonatkozik a használt gépjárművekre, s így ugyanazon az áron vehet valaki kétéves használt kocsit'vagy egy vadonatújat. Ráadá­sul a vámkedvezmény az 1500 köb­centinél kisebb kocsikra érvényes, s azt tudni kell. hogy Ausztriában és az NSZK-ban s majd’ mindenütt, a kisautók sokkal jobban tartják az árukat, mint a nagy kocsik. Az sem mellékes, hogy a használt autóknál nem tudjuk biztosítani a szervize­lést. az alkatrészeket. írogy milyen jó pénzért árusítják a kisautókat, arról megbizonyosod­hattunk a Stahl bécsi telephelyén. — Autóalkatrészért jöttünk — mondja a magát megnevezni nem akaró úriember. — Régóta járunk ide. Otthon nincs semmi, s ha azt akarom, hogy ménjen az'autó, va­lahol meg kell vennem az alkatré­szeket. Ha arra várok, hogy behoz­za a Hurigaroszerviz, akkor 'akár el is áshatom a kocsim. Az úr fizet, majd távozik. Látszik, hogy ismeri a. környéket, i .ottho­nosan mozog a szervizben. Ahogy az utána következő — szintén ma­gyar honfitársunk. Mert, azt hiszem, mondanom sem kell. nem ő volt az egyetlen hazai alkatrészvásárló az­nap a Stahlnál. Michael Badinsky részlegvezető vezet végig bennünket a Stahl fő­birodalmán. Az új kocsikat bemuta­tó szalonon már nem is csodálko­zunk, megszoktuk az efféle látványt a Parkringen. — Melyik ezek közül a használt kocsi? — fordulok tétován Michael Badinskyhez. A keserű csalódás oka ugyanis az, hogy nem tudom megkülönböztetni az új kocsit a használttól. Sajnos ilyen nálunk el­képzelhetetlen. — A jobb oldalon levők — vá­laszol a részlegvezető. Aztán ma­gyarázatot ad a kocsik, feltűnően jó állapotára is. < Lelkesedésemet csillapítja az árak látványa: ötéves Daihatsu Cuore 30 ezer. kétéves Volkswagen Golf száz­hatvanezer schilling. Nemigen hi­szem, hogy itt fogok használt autót vásárolni! Igaz, újat sem. Oj Daihatsu Cuorét 73 000, Suzuki Swiftet 80 000, Honda Civicet 113 400 schillingért. — Ezek az adott kategóriában a legolcsóbb árak. Ám az a tapaszta­latunk. hogy a magyar vásárlók — legalábbis azok, akik nálunk meg­fordulnak — mindenből a legjobbat és a legdrágábbat akarják. Minden­féle extrákkal felszerelve kérik az autót. Ha minden igaz, a január elsejé­vel • életbe lépett vámrendelkezések a Taksonyi Áfész malmára hajtják a vizet, hiszen a Stahl csak a ha­tárig viszi a kocsit, onnan a Tax- Coop, szállítja és intézi az admi­nisztrációt. S ha a megrendelő úgy kívánja, a lakása ajtaja előtt várja az autója, elintézett papírokkal. Már csak egy kis pénz kell az egészhez. Fiedler Anna Mária Semmi sem marad rejtve a szem elől (Hancsovszki János felvételei) A Gruber íréi vérek hárman voltak. Két lány s egy fiú. Közülük Klárf volt- a legfiatalabb s a legbo­hémabb természetű. Erős szálú, eny­hén őszülő haját közei az Ötvenhez is laza, hatalmas kontyba fésülte a feje tetején, valóságos kis toronnyá. Karmazsinszínnel vagy vérvörössel fantasztikus ajkat rajzolt magának. Szinte külön élt ez a száj az arc ön­álló részleteként, függetlenítve ma­gát a magasan ülő pofacsontok alatt megereszkedő bőrtől, a szelíd tekin­tetű szemektől. Kislánykorómban sokat jártam hozzájuk, egyfajta rituálé szerint, a délelőtt közepén vagy a délután de­rekán. Ha Klárival beszéltem, olyan volt, mintha szél sodort volna el, nem tudtam magam kivonni a hatása alól. Eles hangján — úgy tűnik — örökké beszélt. Csevegett-csacsogott semmiségekről, titkokat suttogott, s olykor fel-felsikkanó kacagásokkal tördelte szét mondanivalóját. Ke­zei állandóan tevékenykedtek. Volt, hogy a nagy ovális asztalról lelógó kelimkendő rojtjait sodorta bámula­tos fürgeséggel bonyolult copfokba, s szinte ugyanazzal a mozdulattal rendezte ismét katonasorokba. Volt, hogy a varrodában töltöttük az időt, itt a kiszabott ruhadarabokat fércel- te kapkodó mozdulatokkal, és a ha­talmas. nehéz szabóollóval ötletsze­rű alakzatokat vágott a kelmékbe. Előfordult sokszor, ■hogy az ütött- kopott bútorokkal zsúfolt nagyszo­bában ültünk, elsüllyedve a hatal­mas fotelban. Klári társalgás köz­ben kikászálódva a szék öbléből a kisszekrényen sorakozó tárgyak kö­zött matatott. Megfogott, megérintett mindent, mqjd pillanat alatt, téved­hetetlen pontossággal ugyanarra a helyre tette vissza a megbolygatott csecsebecséket. Csuda izgalmas volt ez számomra, bár csak távolról szem­lélhettem a tárgyakat. Különösen tet­szett egy bádogból készült szelence, melynek jobb sarka mélyen benyo­módott a fedél alatti titkos térbe, te­tején, mintha szögekkel verték vol­na ki, egy szó volt olvasható: Bir­kenau. De volt azon a kisszekrényen hasított kövekkel ékített fénykép­tartóban egy arc, homályos vonásai nem jelezték, férfit ábrázol-e vagy nőt, fiatalt, vagy öreget. Képzeletem szabadon szárnyalhatott. Klári sosem sírt. Mozgékony arca nem fejezett ki érzelmet. Olykor azonban kifejezéstelenné vált a te­kintete, nyughatatlan ujjal képtelen módon gyűrték össze a nyakába kö­tött bohókás selyemsálat, téoték össze a hosszú, csillogó gyöngyökből fűzött láncol. Ilyenkor olyan gondo­latok égtek föl lelkében, amelyek dermesztő titokként rémítettek. Az idősebb Gruber lány — Ilonka — óvatos mozdulatokkal irányította Klárit a másik szoba felé. Ennek aj­taja sosem nyílt meg előttem. Sápad­tan s szinte bocsánatkéröen csusz- szant át az idősebb testvér az alig- tárt ajtó keskeny fésén. ujját ajkára téve, lábujjhegyen indult a konyha felé. Szemével intett, kövessem. S míg remegő kézzel teáscsészét, kicsi tányért, kanalat szedett elő az osz­lopos, faragott pohárszékből, suttogó hangján magyarázott: Most menj haza, kicsi lány. Tudod, Klári néha nagyon fáradt... Ilyenkor csöndre s sötétségre van szüksége ... s ilyenkor mindig nagyon éhes ... Titok volt az is, hogy miből éltek Gruberék, A két nővér varrónőként dolgozott. A kisszobában berende­zett műhelyben azonban egymásra tornyosultak az anyagok, Klári egy- re-másra szabta el a drága selyme­ket, puha tapintású gyapjúkat, a merev, hófehér kalikót. Jutott belő­lük bőven a padlóra, a hatalmas, fá­ból készült, s sötétre pácolódott sza­bászasztalra, a sejtelmes-színtelenné fakult virágokkal kárpitozott dívány­ra. Ilonka néha megpróbálta szín szerint összeválogatni a használha­tatlan darabokat, de hamar föladta a kísérletezést. Megengedte, hogy bo­londos rongybabákat varrják belő­lük, kicsi hölgyeket, hosszú, meg­roggyanó lábakkal, karokkal.- Csillo­gó szemük Klári nyakából leszakadt gyöngyök voltak, felemás pillantással nézve a világba. Ilonka pedig varrt. Kuporogtam mellette a kissámlin, s egyszer, fölcsúszó ruhaujja alatt, a könyökhajlatnál kék számokat lát­tam meg a karján. Egyest, ötöst, he­test. — Tudod — suttogta — a Tal­mud szerint ezek szerencsés szá­mok... — Talmud biztosan a nagy varázsló — gondoltam, s varrtam tovább kicsi hölgyeimet. Miklós, a legidősebb Gruber test­vér, csontos, szikár ember volt. Az évek alatt, míg hozzájuk jártam, szinte hangját sem hallottam. Kilenc óra volt. amikor szigorúan begom­bolt, halszálkás, kétsoros barna öl­tönykabátjában, élesre vasalt nad­rágban, fehér ingnyakában rebbenő csokornyakkendővel már ott ült a mély fotelban. Újságot olvasott. A lapok olykor fél méter magasan is ott tornyosultak a karfák mellett, két oldalon. Aztán sor került a kopott bőrbe kötött könyvekre a második világháború légi és tengeri csatáiról, Napóleonról, Julius Caesarról. Volt egy könyv, különös rajzolatú betűk­kel írt, melyekről mindig úgy gon­doltam, ezek Talmud, a nagy va­rázsló kézjegyei, titkos szavak és tündérkívánságok. Éppen három óra voit, kora dél­után, mikor Miklós magára öltöt­te avítt fekete gérokkját, fejébe ka­lapot nyomott, kezébe ezüstfejes sé­tapálcát vett. A dísze dúsan faragott oszlopocska volt, kanyargós ábrák­kal, s fényes, de milyen fényes! Mik­lós sétára indult, megkerülte a ház­tömböt, s lassú léptekkel elment az utca végén a temetőig, majd haza­tért. Megtette ezt az utat mindig, akár esett az eső, akár sütött a nap. December ELSEJE volt, amikor csengetésemre Ilonka suhant a félig nyitott ajtóhoz. Az előszobában fe­kete fátylak között sejtelmesen csil­logtak a tükrök, s Ilonka így szólt: Klári elaludt, kicsi lány, ne zavarj most bennünket... ÖTÖDIKÉN fe­kete ruhás emberek jöttek, s nem láttam többé Miklóst sem. HETEDI­KÉN pedig hivatalos emberek lepe­csételték a bejárati ajtót, nem la­kott ott már senki sem. Talmud, a nagy varázsló befejezte művét. Bellér Ágnes D X / mi pénzzel valóra váltható Uécs, Parkring. ^ ^ *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom