Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
s ^fiííiap 1989. JANUAR 28., SZOMBAT Sanda szándékok nélkül Már beszélő viszonyban vagyunk Kapkodom a fejem. Festő barátom, aki mindig mindennel elégedetlen volt, szidta a rendszert, most azzal bosszant fel, hogy állandóan lelkesedik. A marxizmus tanára a Demokrata Fórum aktivistája lett. A korábbi kemény kezű pártfunkcionárius kocsmárossá vedlett át. s arról panaszkodik, hogy ebben az országban megfojtják a vállalkozókat. A Nagymaros Bizottság nem a nagymarosiak bizottsága. Ismerősömet, akit két éve taggyűlésen rendre megbíráltunk eretnek gondolataiért, váratlanul az egyik legkonzervatívabbnak ismert megyében első titkárrá választották. Egy másik, de már nyugdíjas kisvárosi pártvezetőről azt beszélik, évek óta nem mer lemenni az utcára, mániákusan fél az emberektől. Pedig senkinek sem jutna eszébe bántani. Valószínűleg meg se ismernék: soha senkivel nem barátkozott. Mindezek után miért is csodálkoznék azon, hogy mint a megye többi városában, lakóhelyemen is az együttműködésről ülnek le beszélgetni az MSZMP és a független, eddig többnyire sommásan ellenzékként emlegetett szervezetek, csopor- tpk, egyesületek, körök vezetői. Abban a városban, ahol vagy húsz éve még a lehető legnagyobb volt a politikai egyetértés. Abban is egyetértettünk például, hogy véletlenül sem fogjuk el a környék egyik vezető személyiségének ultiját. Az a rosszindulatú híresztelés járta ugyanis, hogy egyszer valaki megnyert egy ilyen partit, de elvesztette az állását, mert a szóban forgó vezető nagyon adott a tekintélyére, ö azóta persze már jócskán előrelépett a ranglétrán. Most reformista politikus. Lehet, hogy nem hiszik el, pedig valóban az. Feje tetejére állt a világ? Vagy ellenkezőleg, éppen most segítik a talpára? Minek nevezzem? A rendezvényen, amelyről szó lesz, történetesen Vácott vettem részt. Egv-egy szereplőjére a város lakói esetleg ráismernek. Ha most mégsem következik szabályszerű, nevesített, kronologikus tudósítás, annak az az oka, hogy mindez máshol is megtörténhetett volna, s történik is egyre gyakrabban. Ahogy mondani szokták, a jelenség a fontos. Itt vagyunk valamennyien. Aki számít, s azok, akik szeretnék, hogy ezután ők is számítsanak. Hosszú négyszögbe rakott asztalok. Kezdődhet, kezdődhetne az eszmecsere. De, hogy szót érteni nem is olyan könv- nyű, az mindjárt az elején kiderül. Nem tudjuk egymást megszólítani. Ez most nem a megszokott, egységes tömeg. Az elvtársak titulus ellen a demokrata tiltakozik, a hölgyek és urak megszólítás a pártvezető számára fals. Annyi minden más mellett lám még ezt is ki kell találnunk. Az alternatív váci szervezetek és az MSZMP közötti találkozó kezdeményezője bár formailag a népfront, valójában mégiscsak a párt volt. Azzal a világos szándékkal, hogy a jelenlevők ismerjék meg egymás szándékait, s amiben lehetséges, működjenek együtt: például a városfejlesztésben, a közélet formálásában, nemzeti ünneoünk, március 15. méltó megszervezésében. De akaria-e valóban mindenki az együttműködést? A párt tisztségviselői ebben a városban mindepkén- pen ezt akarják. Sanda szándék nélkül ültek le vitatkozni a velük sok mindenben egyet nem értőkkel. Ezt hangsúlyozza a vita során a párt és a tanács több helvi tisztségviselőié is. Ahogyan a párton belül is több demokráciát akarnak, a döntéseiket is szívesen megvitatják a várospolitikáról a független helyi egyesületekkel, csoportokkal. Hamarosan kiderül, az őszinte, tisztességes szándékot akadnak, akik kétségbe vonják. Mások talán nem is igazán akarnak közmegegyezést. És egyelőre még túlságosan sok vélt vagy valós sérelem van a levegőben. Néhányan a bizalmatlanságot hány- torgatjálc fel. Azt, hogy a hatalom helyi képviselői korábban mindenütt rossz szándékot sejtettek, nem engedtek beleszólni a, közösségre tartozó ügyekbe sem. A városszépítők vezetője szerint a tanács inkább csak eltűrte a különböző szervezeteket, egyesületeket, de valójában nem volt kíváncsi véleményükre. Hasonló sérelmeket sorolnak a helyi kulturális egyesület, a Madách Kör képviselői is. Állítják, azért kellett immár harmadszor megalakulniuk, mert működésüket az értelmiséggel szembeni bizalmatlanság akadályozta, lehetetlenné tette. A tanácselnök épp az ellenkezőjét magyarázza. Az egyesület nem volt korrekt partner. Kinek lehet igaza? Bizonyára ennek is, annak is. Mert a körben valóban politizáltak is, hihető, hogy programjaiban a hatalom által nem kedvelt viták is zajlottak. Csoda-e, ha bizalmatlanok voltak velük szemben, becsapva érezték magukat? A másként gondolkodók, akik most vitapartnerként ülnek velünk, pedig hol így, hol úgy, de legitimitásra törekedtek, létezni akartak. Persze, ez már a múlt. Ami néhány éve még tűrhetetlen ' lehetett, ma azt már mindenki tudomásul veszi, vagy éppenséggel ajánlatosnak tartja. Nagyot változott a világ. Nagyot változott, legfeljebb a bizalmatlanság, az akarnokság. a realitásoktól távol álló gondolkodás most máshol üti fel a fejét. A városban éppen csak most alakulgató Fiatal Demokraták Szövetsége — pontosabban, a szervezet nevében jelen levő két fiatalember — egy kis botrányt akar. Egy kis botrányt? Kérdéseikkel először a város országgyűlési képviselőjének esnek neki, sejtetvén, hogy passzív, nem tesz eleget megbízatásának. A feltételezés azonban olyannyira képtelen, hogy még az is feszeng, aki politikai gondolkodásban amúgy rokonszenvezik velük. A város kommunista képviselője, a parlament egyik legaktívabb törvényhozója. Ebben a városban — jól tudják a jelenlevők —, aligha lenne sikeres egy visszahívási kísérlet. Ellenben micsoda visszhangja lenne egy zaftos panamának? Csakhogy ez sem jön össze. Mert való igaz, hogy épített lakást a város. Csakhogy nem 17 milliós költséggel, hanem kevesebb, mint a harmadáért. Nem egyet, hanem kettőt, ebből következően nem is csak a városi párt- bizottság első titkárának. Aki természetesen nem ajándékba kapta volna új otthonát, hanem egy értékesebb fővárosiért cserébe. S aki feltehetőleg az itt történtek hatására is már nem költözik Vácra, lemondott a lakáscseréről. Nem lepődnék meg, ha legközelebb azért támadnák meg, mert nem lakik itt. Lehetséges ilyen légkörben köz- megegyezés? Igen lehet. Mert a hangulat ugyan néha feszes, paprikás, mindkét oldalon akad, aki nem mestere a diplomáciának, megemeli a hangját, túl éles, esetleg arrogáns, de tisztességes szándék, a jobbítás vágya vezérli. Nincs, ember a városban, aki ne értene egyet abban, hogy a Konstantin téri szovjet hősi emlékmű városképi szempontból rossz helyen áll, s önmagában sem esztétikus. Áthelyezése, átépítése azonban korántsem egyszerű kérdés, kegyeleti, diplomáciai érdekeket egyaránt sért, éppen ezért egyáltalán nem könnyű feladat. De keresik a megoldást a város vezetői is. Kinek az emlékműve ? Mint ahogy abban is egyetértünk, hogy legyen emlékhelye a második világháborúban elesett magyaroknak, mert végeredményben vala mennyien a fasizmus áldozatai voltak. Azzal az ötlettel azonban már ebben a körben sem tudott mindenki egyetérteni, hogy ezen az emléktáblán, vagy emlékművön, már a tragikus 56 áldozatai is kapjanak helyet. Túl frissek még a sebek, hiányzik a történelmi tisztánlátás ahhoz, hogy azok, akik egymásra lőttek, legalább bennünk békében megférjenek egymás mellett. Hasonlóan gondolkodunk valamennyien arról is, hogy éppen az értékes hagyományok ápolása érdekében kell emlékezetessé tenni nemzeti ünnepünk, március 15. megünneplését. S ezért nemcsak a régi, de az újonnan alakult szervezetek is sokat tehetnek^ Egyetértünk abban is, hogy éppen a lokálpatriotizmus. a nemzeti öntudat és a haza- szeretet erősítése okán érdemes nagy nyilvánosság előtt ünnepelni a szabadságharc győztes váci csatájának évfordulóján. Csak mondvacsinált az ellentét abban is, hogy a Sztáron Sándor Gimnázium egykori diákja, Madách Imre: a Vak Bottyán Múzeum pedig egykori alapítója, neves helytörténészének, Tragor Ignácnak nevét vehesse fel. Jogos az óhaj, már csak azért is, mert az előbbit a párttörténészek sem sorolják a munkásmozgalom nagyjai közé, Bottván generális meg éppenséggel még „labanc” korában volt váci várkapitány. Csakhogy az ilyen súlyú ügyekben a helyi önkormányzat még ma sem jogosult dönteni. Valaki még a vita elején mondta. hogy közmegegyezés, párbeszéd Vácott is csak akkor lehetséges, ha mindenki megteszi a fe'é eső út felét. Néhány lépést valóban haladtunk. Hölgyeim és Uraim, Kedves Elvtársak! Kommunisták és demokraták, hívők és ateisták, gondolkodók és másként gondolkodók Vácott már beszélő-viszonyban vagyunk. Csulák András ORVOS ANDRÁS: CSENDÉLET DIÓVAL „Egy pillanatra sem szűntünk meg létezni” Mit akar a Kisgazdapárt? A régi párttagok és az újonnan megalakult helyi szervezetek képviselői 11188. november- 18-án, a Pilvax kávéházban bejelentették, hogy a Független Kisgazdapárt — amely érvelésük szerint egy pillanatra sem szűnt meg létezni — folytatja működését. A jogfolytonosság jegyében az elmúlt hét végén politikai, valamint szervezési bizottságot és titkárokat választottak, pártkörzetekre osztották az országot. Pest megye kiemelt körzetnek számít. Vezetőjével, az érdi illetőségű Prepeliczay István okleveles villamosmérnökkel a párt céljairól beszélgettünk. — Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon 57, az 1947-es országgyűlési választásokon 15,1 százalékot kapott o Kisgazdapárt. Milyen esélyekkel indulhat a következő választásokon? —■ Ezt lehetetlen megjósolni. Amikor 57 százalékot, azaz abszolút többséget szereztünk, akkor 500 ezernél kevesebb tagunk volt, vagyis a választási eredmény nem tükrözte a taglétszámot. A párt akkor nyerhet szavazatokat, ha olyan programot dolgoz ki, amely széles társadalmi rétegek szimpátiájával találkozik. — Milyen elveken alapszik ez a program? — A Kisgazdapárt az európai és nemzeti hagyományokon nyugvó korszérű magyar jogállam megteremtését kívánja, amelyben kulcsszerepe van a szabad választásokon és többpártrendszeren alapuló, állandóan ülésező Országgyűlésnek. A program irányelvei átfogják a nemzeti érdekeink és a külpolitikai, külgazdasági mozgástér, az ország demokratikus átalakulása, a gazdaság szervezése, a szociális biztonság, a környezetvédelem valamennyi elemét, A leglényegesebb a gazdaság megújítására vonatkozó fejezet. Ebből is kiemelném azt. hogy meg kell szüntetni a veszteséges állami vállalatok támogatását. Ugyanakkor meg kell teremteni a tulajdonformák garantált egyenlőségét, a termelőeszközök és a föld piaci fogalmán alapuló széles körű vállalkozási szabadságot. a tulajdonszerzés szabaddá tételét. — Ha jól értem, önök átalakítanák, némely területen fel is számolnák a jelenlegi tulajdonviszonyokat? — Ahol ez szükséges, ott igen. — ön szerint milyen rétegek támogatására számíthat egy ilyen program, egyáltalán milyen tömegbázisa van a pártnak? — Létezett a Kovács Béla Társaság. amelv a régi pártfunkcionáriusokat tömörítette. Egy részük vállalja, más részük nem vállalja az egykori program megújítását. Ezen egyébként nem csodálkozom, hiszen tudvalevő, milyen üldöztetésnek Voltak kitéve ezek az emberek. Csatlakozik hozzánk az a harmincas korosztály, amelynek már nincsenek beépített félelmi reflexei. A döntő többség állattenyészéssel foglalkozó egyéni gazda, valamint a kisiparos és kiskereskedői réteg. A Kisgazda- párt az agrárérdekek érvényesítése mellett ugyanis a kisiparosok, kiskereskedők, magánvállalkozók politikai képviseletét külön feladatának tartja. Vissza kell hoznunk a gazda- szemléletet, amelynek hiányát alapvető társadalmi gondnak tekintünk. Hogy most hányán is vagyunk? Azt nehéz lenne megmondani, mert sorra alakulnak a helyi szervezetek. Körülbelül 4 ezerre lehet becsülni az országos létszámot. A tagkönyv- kiállítás után pontos adatokkal rendelkezünk. A tagkönyv mintapéldánya egyébként már elkészült. — Milyen a viszonya a pártnak az MSZMP-hez? — Erre egy példával válaszolok. Érden december 10-én alakult meg a helyi szervezet, s egy hónap múltán bemutatkoztunk a tanácselnöknek. Beszélgettünk, s megegyeztünk abban, hogy előre megkapjuk a tanácsülések anyagait. Találkoztunk a népfronttitkárral, a körzet ország-' gyűlési képviselőjéé! is. Viszont nem mentünk el a pártbizottságra, mert a más pártokkal kapcsolatos politika kialakítása, a kapcsolat elvétel a politikai bizottságunkra tartozik. Alapvető kérdésekben bennünket is köt a pártfegyelem, ami nem mond ellent annak, hogy szervezeteink a helyi viszonyokhoz, feltételekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva önállóan politizálnak. így például győri szervezetünk váA*sztási szövetségre lépett a Magyar Demokrata Fórummal, amit a pártvezetés nem bátorít, de nem is tilt. — No de a helyi közéletben, a politikai struktúrában ott vannak az MSZMP szervezetei is... — Ismét csak azt mondhatom, hogy a tanácsülések, a népfront, és egyéb hasonló jellegű fórumok azok a színterek, ahol a Kisgazdapárt részt vesz a helyi politikában. Ez persze nem zárja ki azt. hogy minden tisztességes emberrel egvüttmű- ködiünk. függetlenül attól, hogy milyen szervezethez, párthoz tartozik Azon az alapon, hogv tiszelet- ben tsrtuik egymás nézeteit. Nvil- ván nem fogom meggyőzni az érdi tan ácsé’ ~*köt vagy az országgvűlési kénvisoiőt arról, hogv hagvia ott az MB^MP t és lenien át a Kisgazda- pártba. És ez megfordítva is igaz. Kövess László ORVOS ANDRÁS: A LIGETBEN
