Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

8

1989. JANUÁR 14., SZOMBAT

Ha osztályoznák a képviselőt

Hogyan lehet manapság eredményesen megküzdeni a képviselőnek a választók kegyeiért? Mi adja a képviselő tekintélyét a választókerületében? Kap-e névtelen vagy netán fenyegető levelet? Ha lenne közvélemény-kutató iroda, vajon hányasra értékelné a tetszést, megfelelési indexet a választópolgár? Milyen érdemjegyet adna önmagának a képviselő?

A honatyák és választóik közötti kapcsolatokról beszélgettünk három Pest megyei országgyűlési képviselővel. Hogy a válaszok között jócskán akad hasonló, nem jelenti az egyarcúságot, csupán azt: a képviselők megközelítően azonos vagy hasonló helyzetek és közéleti módszerek közegében élnek és dolgoznak ..,

— Ha a választópolgárokkal való kapcsolattartásra gondol, azt mondhatom, nálam nem a fogadóóra vagy a képviselői gyűlés az első számú eszköz — mondta Fetter Gyula, a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat solymári gyárának főművezetője. — Már csak azért sem, mert a meghirdetett fogadóórákra évek óta legfeljebb egy-két állampolgár jön el. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy az emberek nem érdeklődnek, nincsenek gondjaik, mondanivalójuk, eljönnek a gyárba, vagy Vörösváron a lakásomra, sokan telefonálnak, levelet írnak.

— Hány levelet kap évente?

— Nyolcvan-száz levél érkezik a elmemre. Ezek kilencven százaléka egyéni sérelem, kérelem. Sokszor olyan ügyekben is engem keresnek meg, amelyek a helyi vagy a megyei tanácstagira tartozik. Az emberek mintha jobban bíznának az ügyük elintézésében, ha a képviselőnek szólnak vagy írnak.

— Van-e egyéni módszere a kapcsolattartásra?

— Talán az, hogy rendszeresen megbeszélünk találkozókat a tanács elnökével és útra kelünk, minden közelebbi cél nélkül. Sétálunk a községben, megnézzük az éppen folyó munkákat, beruházásokat. De igazában kötetlen, váratlan találkozásokat remélünk az állampolgárokkal, s nem is tévedünk.

— Névtelen levelek?

— Még nem kaptam, olyan már volt, hogy személyesen megkerestek és szidták valamelyik tanácsi vezetőt, de az illető azt kérte, ne használjam fel a nevét. Haragosról tudok, bár elképzelhető, nem mindenki örült, akinek valamilyen okból nem sikerült elintéznem az ügyét.

— Hogyan mérhető a képviselő munkája ?

— Eléig nehezen, bár megmondom, saját tapasztalatom szerint a választók elsősorban azzal mérik, mennyi pénzt tudott szerezni a településnek. Ez persze nem mindig sikerül. Egyre naigyobb türelmet kíván ez a munka. Egyébként jó lenne, ha lenne közvélemény-kutatás, visszajelzés a munkánkról a választók oldaláról. Remélem, a közepes minősítést megkapnám az emberektől, s körülbelül magam is ilyen jegyet adnék magamnak.

Dr. Juhár János pomázi körzeti főorvos a kialakult, intézményes formákról — fogadóóra, képviselői beszámoló — hasonlóan vélekedik, mint Fetter Gyula, mégis különbséget tesz a pomázi és a szentendrei tapasztalatai között. Pomázon szívesebben eljönnek az állampolgárok, ha hívják őket, fogadóórára, mint Szentendrén.

— Azért Szentendrén is megtaláljuk a módját a találkozásnak. Főként a tájékoztató jellegű összejöveteleknek van közönségük, ahol egy-egy fontos helyi, vagy országos

témát közösen megvitatunk. Ezeket általában a helyi népfronttal és a tanáccsal rendezzük és mindig van a témakörnek szakértő vendége is. Ha létezik titka a jó kapcsolat- tartásnak, talán az, hogy a képviselőknek minden fontos helyi rendezvényen ott kell lenniük.

— Számít-e a tekintély szempontjából, hogy hányszor szólal fel a Parlamentben?

— Azt hiszem számít, a választók szeretik visszahallani a gondjaikat, kérdéseiket a képviselőtől a Parlamentben is. Nem úgynevezett programbeszédet várnak tőlünk, hanem a választókerület legsúlyosabb gondjainak tolmácsolását. Arra is figyelnek már, ha tartózkodik az ember.

— Talán még videóra is veszik a képviselőjük szereplését?

— Még ez is előfordulhat. Én elsősorban a szakterületemmel, az egészségüggyel összefüggő kérdéseket feszegetem. Eddig, három év alatt, négyszer kértem és kaptam szót. Közvélemény-kutatás? Remélem, a négyest megkapnám.

Antal Imre, a Mezőgép érdi gyárának igazgatója legalább négy-ötezer embert ismer személyesen csak a munkahelye után, de még jó néhány száz vagy ezer választókörzetében élővel tart rendszeresen kapcsolatot. Ö az egyéni kapcsolatok híve, igaz, 33 éve körzetében és immár a harmadik ciklusban képviseli a választók érdekeit. Hatszor állt a pulpituson, szólalt fél a Tisztelt Házban. Két alkalommal interpellációt is benyújtott.

— Úgy tapasztalom, talán a leginkább az érdi vízellátási gondok megoldása kapcsán érdemeltem ki az emberek bizalmát, elismerését.

A miniszterrel sem árt jóban lenni, Antal Imre (bal oldalon) és Beck Tamás kereskedelmi miniszter

Ez nagy dolog itt. Sokéves ügy volt, szó szerint mindenkit érint az egészséges ivóvíz. Szinte nincs olyan helyszín — a munkahelyi irodámtól a lakásomig — ahol bárki, bármikor ne kereshetne meg.

— Néha kell nemet is mondania?

— Sajnos kell, mert vannak jogos, de pénz vagy egyéb okok miatt nem teljesíthető kérések. És akadnak olyan egyéni panaszek is, amelyek nem minden esetben bizonyulnak helytállónak. Ilyenkor ki kell mondani a nemet. A fogadóóra egyébként nálam sem vált be. Inkább én igazodom az állampolgárok idejéhez, mint megfordítva ...

— önértékelés?

— Álszerénységből mást is mondhatnék. Mégis azt gondolom, nyugodtan megkapnám a négyest, s remélem választóim' is ezt írnák be, ha lenne valamilyen ellenőrzőkönyvük a képviselőknek ...

Páll Géza

A képviselők egymással Is véleményt cserélnek. Fetter Gyula (bal oldalon) és dr. Juhár János az ülésszak szünetében

(Hancsovszki János felvételei)

A kicsiknek nincs, a nagyok pazarolják

Lehetnénk éazdaéabbak

Jelenleg 16,7 milliárd dollár hazánk konvertibilis bruttó adósság- állománya. Az MSZMP KB 1987. július 2-ai állásfoglalása, majd a Minisztertanács által meghirdetett stabilizációs és kibontakozási program legfőbb célként tűzte ki adósságállományunk növekedésének megállítását, majd az adósság összegének csökkentését. Vállalatainkat, szövetkezeteinket jó néhány közgazdasági szabályzó ösztökéli arra, hogy tőkés országokba exportálják termékeiket, s dollárt hozzanak az ország kasszájába. Tudjuk, mindeddig átütő sikert nem értünk el: adósságállományunk némi csökkenése rajtunk kívül álló szerencsés változások miatt következett be, gazdaságunkban a várt fordulat még nem történt meg. Az okok megválaszolására nem vállalkozhatunk, négy, találomra kiválasztott Pest megyei gazdálkodó tapasztalatait azonban közreadjuk: mi akadályozza, fékezi a nagyobb méretű tőkés piaci jelenlétet?

A Törökbálint határában lévő Mechanikai Művek — s ebben nincs egyedül — fő termékeit nem bocsáthatja tőkés piacra, az itt gyártott elektromos alkatrészeket tovább kell adnia egyéb piacra, feldolgozásra. Tavalyi hárommillió dollárjuk árbevételük mindössze nyolc- kilenc százalékát adja, s ez egyik kevésbé fontos termékük, fémtömegcikkek gyártásából származik. Azonban még e gyártmányoknál is alapvető gondok nehezítik az exportot. A kohászati alapanyagokat Dunaújvárosból kell beszerezniük, a világpiaci árnál drágábban, s változó minőségben. A kohászok ugyanis abban érdekeltek, hogy minél több acélt adjanak el, ezért előfordul, hogy a rendelt 4 milliméteres acéllemez helyett 6 milliméteres érkezik, ráadásul újabban már közvetítők útján, tehát dupla áron. Dupla a mennyiség is, amit egyéb alkatrészekből rendelni kell, mert oly so.k. 8 .sglejt, hogy egy szállítmánynál? csak fele alkalmas feldolgozásra! Ha figyelembe vesszük ezeket a körülményeket, a hárommilliós dollárbevétel tiszteletre méltó.

Az ipari szövetkezetek rugalmasságuknál fogva már a 68-as reform alkalmával is bizonyították dollárkitermelő képességüket. Hogyan vélekedik a máról Erdélyi János, a gödöllői Fémszer Kisszövetkezet vezetője?

— Kis építőipari cég vagyunk, csak három éve létezünk, de már az első időkben exportáltunk Kínába és Finnországba. Gondunk az, hogy az ellenérték hozzánk forintban jutott el, további exporthoz tőkés import festékre lett volna szükségünk, ehhez nem volt valutánk. Az importliberalizálás folytán már tudnánk venni márkát nyolcvan forint körüli áron, ezzel viszont nem vagyunk versenyképesek.

Megjegyzem: míg a „kicsik” jó része valutahiánnyal küzd. nem egy nagyvállalat pazarolja dollárjait — ugyanis ha visszaadná az államnak, félő, hogy a következő évre a bázisszemlélet miatt kevesebb valutát kapna.

Tőkésimport-gondjai aligha lehetnek az ócsai Vörös Október Tsz- ben működő Tudományos Takarmánygazdálkodási Kutatási Fejlesztési Társaságnak: hulladék, szőlőtörköly, tyúktoll, tojáshéj feldolgozásával termelik ki 48-50 forintért a dollárt, minden évben egymillióval többet, tavaly már hatmilliónál tartottak. Plafon a csillagos ég?

Dr. Serester Kálmán igazgató:

— Kis túlzással: lehetne. Olyan jó a referenciánk, hogy Olaszországban, Svájcban mindent megvesznek, amit csak szállítunk. Azonban éppen a szállítással van gondunk. Jugoszlávián át jutunk el Olaszországba, ahol Magyarország kontingens alapján kapja az útvonalengedélyt, tehát hogy ott menynyit furikázhatnak a magyar járművek. Ezt a kontingenst azonban az akkor még létező Közlekedés és Postaügyi Minisztérium szinte teljes egészében egy fuvarozási nagyvállalatnak adományozta, akiknek nincs is számunkra előírt járművük. Ez határt szab lehetőségeinknek.

Élelmiszeriparunk tavaly 1 milliárd 375 millió dolláros konvertibilis kiviteli tervét is túlszárnyalta. A jégkrémjéről ismert törökbálinti Budatej GT tejüzemben is megkérdeztük : milyenek tőkésexport-kilá- tásaik?

— A jégkrémünk valóban nem lehet rossz — mondja Szitányi Ottó gazdasági igazgató. — Nemrégiben árubemutatót tartottunk, ahol a szakemberek megállapították: minőségileg elérjük a világhírű Oetker jégkrém szintjét. A Közös Piac országai azonban ódzkodnak a magyar termékek behozatalától, inkább saját élelmiszereiket védik. Ki tudja, ha küldenénk hűtőkocsit, nem várakoztatnák-e meg valamelyik határon, amíg meleg lötty lenne a jégkrémből? Azért pedig végképp nem kapnánk dollárt.

Dollár pedig kell. Népgazdaságunk jelenlegi bevételeinek közel felét, negyvenöt százalékát fordítja hiteltörlesztésre és kamatfizetésre. Ebből azonban ma még jórészt a kamatfizetés dominál. 1993-tól viszont ugrásszerűen növekszik az az összeg, amit hiteltörlesztésre kétT fordítanunk. Tudjuk-e a következő években ennek megfelelő arányban növelni dollárbevételeinket? A válasz: tudnunk kell! A következő 3-4 évben országunk talpon maradási képességét kell, hogy bizonyítsa.

Megkérdeztük a négy megyei gazdálkodót, hogyan vélekednek a jövőről.

Dr. Nagy András gazdasági igazgató, Mechanikai Művek:

— Jó lenne vegyesvállalatot alakítani, az segítene az exportban. Mi azonban két és fél évig kínlódtunk egy közös láncfűrészgyár létrehozásával, végül fel kellett adnunk.

Erdélyi János, gödöllői Fémszer Kisszövetkezet:

— Dollárt legfeljebb munkaerőink nyugati foglalkoztatásával hozhatnánk, ennek lehetősége azonban

minimális.

Dr. Serester Kálmán, ócsai Vörös Október Tsz:

— Ha még tíz-húsz százalékot emelkedik a hazai fuvaroztatási költség, nem leszünk versenyképesek a világpiacon.

Szitányi Ottó, Budatej GT:

— Ausztriáról még nem mondtunk le, bár reménytelen lesz az export, ha belépnek a Közös Piacba.

Tóth Béla Endre

Takács Imre:

Pákozdi apróságok

Kíváncsiságot szöveg

Nem akarok megépíteni nőt újra.

Verseim csak kíváncsiságos szövegek. Mostanra!

Gonoszra fordítva a szót: Lerázom összegyűjtött kacatjaimat magamról.

Egyedül akarok lenni mostanra!

A Semmivel való szembesüléskor ne védjenek deszkák, abroncsok, papírok, drótok, rongyok!

Szerencsés közösülés

„Letettem róla” — ez az élvezet —,

és a meleg áramok között női egy gyerek.

Hajnali beszélgetés

— Magasabb lett ez a hegy.

— Eljárt az idő, uram.

— És amit még rátettünk, ugye.

— Majd nekiveselkedik és fölmegy.

Lehet-e hazánkban az egyik utcai

nyilvános telefonállomásról egy másikat hívni ? Ez az ötlet megvalósítva segítene-e napjaink telefonhiányos helyzetén? — tettem fel a mostanában mind gyakrabban hallott kérdéseket Egervári Györgynek, a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság távközlési osztálya csoportvezetőjének.

— Bár sokan nem tudják, létezik ilyen vagy ehhez hasonló szolgáltatásunk. Ha az ügyfél bemegy bármelyik hivatalba, helyi meghívással kérheti, hogy a kijelölt nyilvános állomások valamelyikével beszélhessen; természetesen, a megfelelő tarifáért. De ezek a hívható, kicsörgethető nyilvános állomások általában a postahivatalok előtt s a tanyavilágban, kisközségekben vannak. De az igazgatóságunk területén vannak olyan hat- és ötjegyű számmal rendelkező nyilvános fülkék is, amelyek felhívhatók. Ám ezek többsége csak egyirányú forgalomra használható, mert számuk titkos, csak egyes szakembereink ismerik azokat.

— Miért ez a titkolózás?

— A már nemegyszer tapasztalt visszaélések miatt. Mert az igazgatóság területén 1384 nyilvános telefon- állomás működik, abból például Érden 29, s ezek ellenőrzése többe kefülkébe

rülne, mint amennyi hasznot hozna. Ugyanis kiderült mar ilyen visszaélés Érden. Valaki, valamilyen módon megszerezte az egyik nyilvános állomás számát, a postahivatalon kereszt tül meghívta az USA-t, mintha előfizető lett volna, s amikor a számlát kellett volna egyenlíteni, nem tudtuk kire terhelni.

— Nem lehet a hívó által bemondott számról azonnal megállapítani, hogy az élőfizetőé-e vagy nyilvános állomás?

— Elvileg ez is lehetséges. De ha csak több mint ezerháromszáz nyilvános állomást vesszük alapul, a mai manuális módszerrel, telefonkönyvet nézegetve nem oldható meg az ellenőrzés, mert nagyon lelassítaná a forgalmat. De kézi kezelésű központoknál ez az ellenőrzés ma is lehetséges.

— Tehát ma nincs igazán nagy jelentősége a nyilvános telefonállomások egymás közti hívhatóságának?

— Nincs értelme erőltetni ezt a távbeszélési lehetőséget. Nem kívánjuk támogatni a bűnözést sem. Hiszen, ha egymást hívogathatnák a nyilvános állomások, ez megkönnyítené a bűncselekmény elkövetését, ahogy az tapasztalható a CB-rádió- zás elterjedése óta.

Nem túl meggyőző érvek ezek, de még jó, hogy azért a posta nem nyugszik bele a megváltoztathatat- ianak tűnő helyzetbe. Hogy miként, arról a következőket mondta Hazay István, a Posta, Rádió és Televízió Igazgatóság igazgatóhelyettese. A fejlesztési tervek között szerepel egy nyilvános mozgó rádiótelefon-szolgálat 'étesítése.

Hä CZ 3 rCIldSZer kiépül, akkor autóból is lehet telefonálni, illetve vissza lehet hívni a mobil állomást. Egyelőre Budapesten tervez üzembe helyezni a posta 1000 ilyen előfizetői állomást 1990—1991 táján, majd kiterjesztik a fővárost körülölelő Pest megyére a hálózatot, s végül az egész országra. Az ezredfordulóra 25—50 ezer közötti előfizetői kapacitással számolnak. Egy-egy ilyen mobil, előfizetői rádiótelefon ára mintegy 150 ezer forint lesz.

Aszódi László Antal