Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
4 1989. JANUAR 7., SZOMBAT Nagy fogást remélnek az álhalászok Meredek feneket vártak December közepén adtunk hírt arról, hogy Nagymarosnál megkezdték a víz kiszivattyúzását a körgáttal elzárt Duna-me- derből. Még ugyan elég nagy területet borít be a víz, de a visegrádi Mátyás Király Múzeum két munkatársa: Gróf Péter és dr. Groh Dániel régészek e héten már többször bejárták a helyszínt. Jóllehet, munkájukat a ködös idő, valamint az átereszeken és a buzgárokon szivárgó víz miatt még nem tudták megkezdeni, mégis arról faggatom őket: milyen eredményre számítanak? ■ SZÍNHÁZI LEVÉL ■ A hattyú nem kacsa A régésznek nem telik — A Danából eddig előkerült leletek alapján elképzelhető, hogy az eddigiekhez hasonló értékek bukkannak elő — válaszolja Gróf Péter. — Mindenképpen szükségesnek tartjuk azonban, hogy előbb tűzszerészek tisztítsák meg a terepet — amennyiben fellelhetők ezen a területen aknák. Igaz, a Folyamkotró Vállalat, a Foka nem tart ettől a lehetőségtől. — Pedig a Duna-fenék tartogathat meglepetéseket — veszi át a szót dr. Groh Dániel. — Egy ilyen például: még az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat munkatársai számára is újdonság volt, hogy a meder lapos, nem nagyok a szintkülönbségek, ök' sziklás, meredek feneket vártak, hiszen korábban csak próbafúrásokat és -méréseket végeztek. A két megszállott régész próbálgatja a járást. Sajnos, beljebb nem tudnak menni, mert rövid szárú gumicsizmájuk hamar megtelne iszappal. — Nem ez a legfőbb gondunk — legyint Gróf Péter —, bár nem ártana egy hosszú szárú védőlábbeli. Jelenleg nincs fémkeresőnk, bár anya- intézményünktől, a Nemzeti Múzeumtól, ígéretet kaptunk, hogy kölcsönadják egyetlen darabjukat. Szerencsésebb lenne azonban, ha a honvédség segítségét kérnénk, hiszen óriási terület kutatásáról van szó! — Sajnos, egy régész nem tud magának ilyen készüléket vásárolni. — meditál a társa —, mert csak valutáért kapható. Pedig egy múzeumnak, intézménynek ez nem lenne tétel! Hogy a magyarországi múzeumhálózat technikai felszereltsége mennyire — enyhén szólva — hiányos, azt akkor láttuk igazán, amikor Du- nakilitiben jártunk. A csehszlovák kollégáknak rajzológép, komoly fotófelszerelés vagy egy szakképzett fényképész áll rendelkezésükre, aki a legjobb minőségű anyagokkal dolgozik, s színes dokumentációt készít. Mindezekből lehet majd magas színvonalú könyvet, tárlatot összeállítani. Miközben hallgatom őket, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: nem lehetett volna ezt a feladatot jobban előkészíteni? — Ha lett volna rá időnk! — vágja rá iménti beszélgető- partnerem. — De a túlparti KI LEGYEN A CSALÁDFŐ? Ez a kérdés még a harmincas évek végén is meglehetősen sután hangzott volna. Az élet természetes rendjének az számított, hogy a férfi a munkája révén teremti meg azokat az anyagi feltételeket, amelyek a család boldogulásához feltétlenül szükségesek. Az asszony feladata viszont az otthon minél meghittebb berendezése, beleértve elsősorban a gyerekek gondos nevelését is. Ezen belül természetesen a szerepkörök maguktól tisztázottak voltak, nem volt szükség semmiféle e'őzetes szociográfiai tanulmányokra. A háború utáni évek változásai kavarták föl ezt a hagyományosan kialakult állóvizet. A női egyenjogúság igehirdetői a házi munka, a gyermeknevelés rabságából is fel akarták szabadítani a gyöngébb nemet. Ennek jegyében az otthoni teendőik alaposan a háttérbe szorultak, az apró-cseprő nemzedékek gondozását is kivették az édesanyák kezéből és helyette gyárakba, hivatalokba csábították őket. Ma már ennek hivatalosan ásatásoknak novemberben vetett véget a hó. Így aztán valósággal nyakunkba zuhant a sok itteni tennivaló. Természetesen számítottunk rá, hiszen Nagymaros a visegrádi múzeum gyűjtőterületéhez tartozik. A legfőbb gondot azonban mégis az jelenti, hogy a vízi erőmű építése során gyakorta nem a megbeszélt sorrendben végzik a munkálatokat. Így jártunk Gizella-telepen, holott korábban megállapodtunk, hogy lehetőségünk lesz a római kori hamvasztásos temetőt feltárni. De nem így történt, mert előbb kezdték az útépítést. Mindenkinek örülnénk — E kérdéskörhöz tartozik még az is — szólal meg ismét Gróf Péter —, hogy a régészek munkájához nincs megfelelő segítő háttér. Magunknak kell adminisztrálni, szerszámokról gondoskodni, mindent biztosítani a feladatunk elvégzéséhez — ezzel pedig elmegy egy csomó idő. A régészek mellett az ásatási dolgozók mindig is idénymunkásnak számítottak, de ennek ellenére kialakult egy megbízható gárda — főként nyugdíjasokból. Most azonban az adó miatt nem jönnek. Akik jelentkeznek — nem ebből a korosztályból —, is takaródét fújtak. Csak hát nehéz a most már szétzilált állapotokat újra épkézláb módon összeállítani. Nem beszélve az időközben fölbomlott családi közösségek fel-támasztásának lehetetlenségéről. Veress Agnes riportjában viszont egy otthon mostani fölbomlásának lehetőségére tapintott rá. A beszélgotésből kiderült, hogy a férj jelenleg még kelletlenül bár, de bizonyos beletörődéssel veszi tudomásul a >szerepcserékkel járó kisebb-nagyobb összeütközéseket, de nagy nyűgnek érzi az ellopódzó meghittségek helyébe besettenkedő rideg változásokat. Leginkább az bántja, hogy a családfenntartói minősége csorbát szenvedett. Hiszen felesége — igaz sokszor szombati, vasárnapi munkával is — többet keres, mint ő. Ugyanakkor a háztartási dolgokból egyre több teher rakódik a vállára. De főleg a gyerekek nevelése körül akadazokat többnyire nem merjük fölvenni... A nyaranta érkező diákok nem rendelkeznek szakmai tapasztalatokkal, bár a fóti gyermekvárosiakból alakult csapattal kitűnően tudtunk együttműködni. Akad egy-két lelkes egyetemista, akik visszajárnak, de legalább 8—10 tapasztalt emberre lenne szükségünk. Itt, Nagymarosnál most elkelne tizenöt is. Mindenkinek örülnénk, aki igazán segíteni akar. Csak későn szóltak — Bizony, nem ártana, ha a vállalati szemléletben nagyobb változás következne be a régészeti értékek megvédésével kapcsolatban — jegyzi meg dr. Groh Dániel. — Míg az osztrák partnerrel meg tudjuk értetni magunk: a beruházás is haladjon és a lelet is megmaradjon, addig magyal féltől megkaptuk már azt, hogy a terület lebetonozása után szóltak: találtak ott valamit. Hatalmas horgot húzkod kifelé a csapat férfi. Halászok, akik a halakat akarják áttelepíteni. Sajnos akadnak köztük olyanok, csak úgy „beépültek’’ közéjük — s nem halra várnak. Sok értékes tárgy tűnt el már korábban ily módon. A terület körülzárt. így talán valamivel több remény van arra, hogy a fellelt régiségek nemzeti kincsünket gyarapítsák — amennyiben végre megoldódik az erőmű építése során előkerült leletek restaurálásának, tárolásának és bemutathatóságának gondja. nak kisebb-nagyobb nézeteltéréseik. Ezzel szemben a feleség egyre jobban beleszeretett a munkájába. Ilyenformán a dolog nem tekinthető átmeneti állapotnak, mint ahogy kezdetben gondolták: Eddig még olyan látványos összetűzésük nem volt, ami maradandó sérelmeket okozott volna. Ám a férj azt vallja, hogy azért, mert egy férfi szoknyát húz, attól nem válik nővé és ezt a felfogását a mindennapi érintkezés során valamilyen formában érzékelteti is. Egyelőre azonban passzív ellenállóként figyeli a feleségét és minden szeretetét a gyerekekbe öli. Ez utóbbi pedig bizonyos mértékig az asszonyt teszi féltékennyé. RÁHIBÁZOTT TALÄLAT. Sokan úgy véliik, hogy csupán különféle játékokhoz kell merészséggel párosult szerencse. Pedig ez a fogalom az üzleti világban sem ismeretlen. Perjés Klára műsorában a szeT ávoktatás Házi gondozás Távoktatást-távtanulást indít januárban a magyar televízió a házi gondozás, ápolás témakörében. A külföldön már bevált, népszerű oktatási formába hazánkban bárki bekapcsolódhat, . s a sorozatot követően, önkéntes alapon, szakbizottság előtt vizsgázhat. Ennek sikere esetén megkapja a házi gondozásra, ápolásra jogosító igazolványt. Az oktatásra jelentkezők a tv-adás mellett a műsor videokazettáiból és kétkötetes tankönyvből sajátíthatják el a szükséges információkat. A távoktatás célja — az ismeretszerzés mellett — a szakszerű otthoni betegápolás, gondozás elsajátíttatása. Az érdeklődők január 10-éig jelentkezhetnek a helyi Vörös- kereszt vezetőségénél, amely megfelelő konzultációs központot, klubot alakít ki szakemberek — orvos, ápoló, házi gondozó — részvételével, így az adást követően a felmerült kérdéseket megbeszélhetik. A sorozat első adása január 8-án délelőtt a 2-es csatornán jelentkezik, címe: A környezet kialakítása. A magyar holocaust A New York-i Blackburn International és a Gondolat Könyvkiadó közös gondozásában elkészült az erdélyi származású amerikai történész, Randolph L. Braham A magyar holocaust című kétkötetes műve. A szerző — az antiszemitizmus egyik legkitűnőbb történész szakértője — a magyarországi zsidóság több mint kétharmadának a második világháború utolsó évében bekövetkezett tragikus pusztulását dolgozta fel. A kétkötetes mű először 1981- ben jelent meg angol nyelven. A magyar holocaust a Magyarországon és külföldön megjelent történeti munkákra, dokumentumokra és memoárirodalomra, a magyar, az európai, valamint az izraeli levéltárak és a zsidóüldözések dokumentumait gyűjtő különféle intézmények forrásaira épül. A könyv ösz- szefoglalja a magyarországi zsidóság történetére, létszámára, társadalmi szerepére és kultúrájára vonatkozó legfontosabb ismereteket. Részletesen ismerteti a német megszállás és a Sztójai-kor- mány tevékenységének eseménytörténetét, a zsidóság likvidálására irányuló titkos tervek kidolgozásának folyamatát. Bemutatja a vidéki zsidó lakosság gettókba költöztetését, deportálását és megsemmisítését. rencsét üstökön kell fogni, azaz a kedvelő alkalmat nem szabad elszalasztani, mert csak akkor derülhet ki, hogy van-e szerencsénk, ha alkalmat adunk a véletlennek — vallják a megszólalók. A szerkesztő ennek igazolására több hiteles tanút is megidézett. így többek között az Agrobank vezérigazgatóját, aki elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt a kockázatvállalást ellenzéki felfogásnak minősítették. Ezért aztán nem csekély izgalommal kísérték figyelemmel azt a vállalkozásukat, amelybe 7 milliót öltek bele jó ideig minden haszon nélkül. Már-már lemondtak a sikerről, amikor megfordult a szerencse, a piaci helyzet változása alaposan föllendítette az ügyletet. Egy másik példa szerint a Rákóczifalva Tsz hagymaüzlete festett sokáig úgy, hogy az hasznot nem fog fiadzani. A véletlen azonban itt is közbeszólt — mindnyájuk szerencséjére. Ám a két kiragadott eset mellett még számos bizonyította azt, hogy a szerencse önmagában, gazdag tapasztalatok nélkül fabatkát sem ér. Szombathelyi Ervin Ezerkilencszázhúsz decemberében már nem létezett az Osztrák—Magyar Monarchia. Fél esztendővel korábban, 1920. június 4-én Vérsailles- ban aláírták — a Kis Trianon palotában — a világháborút (az elsőt) lezáró béke- szerződést. Ez a trianoni békeszerződés néven emlegetett (s Lenin által imperialista békeszerződésnek nevezett) okmány átrendezte Európa térképét. A legdrasatikusabban a hajdani Osztrák—Magyar Monarchia határai változtak meg. A császári és királyi birodalom megszűnt. Az utolsó Habsburg-király, IV. Károly, trón nélkül maradt. Ausztriából is, Magyarországból is (főleg) hatalmas területeket hasítottak ki. Létrejöttek az úgynevezett utódállamok, javarészt a kisantantba tömörült országokból kialakítva. A trianoni szerződéseket megfogalmazó győztes hatalmaknak sikerült létrehozni Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét azokból a magyar milliókból, akik a megmaradt ország határain kívül maradtak, szerb, román, csehszlovák kézre adott területeken. A trianoni ország fővárosában ekkor mái 1919. november 16-i bevonulása óta — Horthy Miklós ellentengernagy, az osztrák—magyar hadiflotta utolsó főparancsnoka, hajdanán I. Ferenc József császár és király szárnysegéde az úr. A nevével fémjele zett fehérterror javában dúl. 1920. február 17-én történik meg például a hírhedt Somogyi—Bacsó gyilkosság. Hor- thyt március 1-jén kormányzóvá választják, április 1-jén pedig elfoglalja rezidenciájául a budai királyi várat. Mogyoróhéjban ez a történelmi és politikai háttér 1920 decemberében, abban az időszakban, amelynek egyik pesti színházi eseménye Molnár Ferenc új darabjának bemutatója a Vígszínházban. Molnár Ferenc ekkorra már a legsikeresebb mp—ar színpadi szerző itthon is, külföldön is. Első sikere, az 1902- es Doktor úr óta olyan remekül megírt darabok sorakoznak listáján, mint Az ördög, a Liliom, A testőr, A farkas vagy a legutóbbi, az 1916-os Úri divat. Ez az új darab, A hattyú, most valami más témát kezd, más körbe vezeti nézőit. Mintha elirigyelte volna a szintén 1916-os óriási operettsiker, a Csárdáskirálynő arisztokrata szereplőit, most ő is a hercegek, sőt főhercegek világát emeli a színpadra. Persze a maga eszközeivel, a maga dramaturgiája és stílusa szerint. De hát azért ezek mégiscsak főrangú személyek. A hattyú mindazonáltal pontosan olyan, mint Molnár Ferenc bármely korábbi víg játéka. Azaz: ügyes dramaturgiával, jó színpadi érzékkel, szellemes dialógusokkal megírt darab, amelyben több igen jól játszható szerep van. Ami a játék meséjét illeti, ez tulajdonképpen roppant egyszerű. Egy igen magas születési és családi pozícióban lévő özvegy főhercegné — aki szoros kapcsolatban áll Európa több uralkodóházával — lányát a potenciális trónörököshöz akarja férjhez adni. Ám a főherceg jóformán észre sem veszi a szép, csinos és okos lányt. Hogy a flegma főherceg érdeklődését felkeltsék, az elmés mama flörtöt szervez az ifjú hercegnő és a jóképű, igen művelt, sokoldalú. ám alacsony származású házitanító között. A tanár úr rég imádja (természetesen reménytelenül) a szép hercegkisasszonyt, akinek szintén nem közömbös a tanár úr. Egy ügyesen kialakított szituációban Alexandra hercegkisasszony megcsókolja — nyilvánosan, tanúk sőt, a közömbös főherceg, Albert jelenlétében — Ági tanár urat. Aztán a flörtből nem bontakozik ki botrány, mert a család nagy gyakorlati érzékű tagja, Jácint atya, azaz Károly főherceg, eligazítja a dolgot. A megsértett tanár erkölcsi győztesként távozik, Alexandra pedig kezét nyújtja a már nem olyan közömbös Albertnak. Albert mamája, a bölcs öreg hercegné, kifejti: Alexandra olyan, mint a hattyú. Igazi eleme a víz, s ha a partra menne, nyomban csúf, totyogó kacsává válna. A flört azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy Alexandra kimegy a partra, de most a veszély elmúlt. Nem valami eget-földet rengető sztori. Nekem olyannak tűnik, mint egy jobban kidolgozott operettlibrettó. Molnár persze van olyan jó dramaturg, hogy nem kanya- rít happy endet a játék végére. Nem valószínű, hogy osztálykategóriákban gondolkodott volna, de azt enélkül is tudta, hogy a hercegkisasz- szonyt 'és a házi tanítót világok választják el egymástól. Akár külön égitesten is élhetnének. Érdekes, hogy később, 1928- ban, Molnár Ferenc mintegy a javított változatát írja meg ennek a darabnak. Az Olympia alapsztorija hasonló. Nos. A hattyú, bármily ügyesen összeeszkábált, bármily jól pergő dialógusokkal dús darab, mégsem igazán népszerű a Molnár-életmű más színműveivel összehasonlítva. Budapesten például az 1920-as bemutató óta csak 1945-ben, 1957-ben és 1972- ben játszották, s vidéken Is csak egy 1968-as veszprémi s egy lC83-as pécsi előadásáról tudnak a színháztörténeti statisztikák. Most a Madách Kamara újította fel a darabot, ,a fiatal Puskás Tamás rendezésében (az 1972-es előadás a nagy Madáchban volt). Ez az előadás nagyjából pontosan „leblaitolja” a művet. Nincsenek ízlésbeli vagy stiláris botlások. Nincsenek szereposztásbeli tévedések. Sőt, Sztankay István Jácint atyá- ja és Tolnay Klári öreg hercegnéje színészi mestermunka. Mégis, A hattyú nem átütő siker. Érzik rajta valami furcsa törekvés: mintha csupán a búfelejtés, a komor időszak tragikumát feledtetni akaró habkönnyű bolondozás lett volna Molnár célja. Takács István Moár Marianna. Molnár Ferenc A hattyú című darabjának főszerepében Vennes Aranka Udvarhelyi Ferenc és Sinkó László, az OVIBER két területi megbízottja kíséri a régészeket. A háttérben balról dr. Groh Dániel és Gróf Péter vizsgálják a fagyos iszapot (Vimola Károly felvétele) ■ RÁDIÓFIGYELŐ*
