Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

IN/IQPüORI v7íiiio A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1939. JANUAR 7„ SZOMBAT Egytestületes pártbizottság alakult A rendszeres párbeszéd haszna Az egész ország, az egész társadalom változóban van. Ügy is mondhatnánk, hogy a nagy változások korát él­jük. Olyan új fogalmakkal ismerkedünk, mint pluraliz­mus, többpártrendszer, alternatív szervezetek stb. De az ország nemcsak vezető szervezetekből áll, hanem ki- sebb-nagyobb egységekből, csoportokból. Az ő szembe­nézésük az adott helyen feltétlenül az előrehaladási szolgálja. Az ecseri Rákos Mezeje Tsz pártalapszerve- zetei is szembenéztek a tényekkel. Tavaly októberben küldöttgyűlést tartottak, amelyen megválasztották az új egytestületes üzemi pártbizottságot, amelynek tizenegy tagja van. Máris elkészítették gyorsmérlegüket a múlt évről. A beszámolási időszakban a pártmunka egészében igén sok változást hoztak a gazda­ságban a társadalom egészé­ben végbemenő változások. Az új helyzetnek megfelelően igyekeztek megfelelni oly mó­dón. hogy a testületi ülésen tovább erősödött a demokra­tizmus. az állásfoglalások, dön­tések a realitásokat figyelem­be véve születtek. A végrehajtás jelentős fel­adatának tartották a oárctrg- ság eszmei cselekvési egysé­gét, fegyelmének erősítései,. A politikában, ideológiában be­következett változások a tá­jékoztatás nyíltságának növe­kedése ellenére is a szándé­kokkal ellentétesen hatottak. Nem sikerült erősíteni a párt­egységet. gyengült a cselekvé­si egység. A tavaly novemberben le­zajlott egyéni beszélgetések 'alaposak, őszinték és mélyre­hatóak voltak. A párttagok igénylik ezt a kötetlen esz­mecserét. Megfogalmazódod, hogy a szürke hétköznapokon is szükség lenne ilyen párbe­szédekre, nemcsak a párttag- könyvcserék alkalmával. Nem mindenkinél érvénye­sült a személyes felelősségér­zet, sokan nem vettek résit a döntések, javaslatok kialakítá­sában, a területen dolgozok érdekeinek képviseletében. A köze'múltban megválasztott új pártbizottságnak fokozott li- gyelmet kell fordítania a vá- laszott tisztségviselők aktivi­zések sem hiányozhatnak a vezetőség repertoárjából. Javítani kell a pártcsopn- tok munkáját a Rákos Meze­je Tsz-ben is, ahogy, a tavaly májusi országos pártértekez­let meghatározta. Ezek sze­rint a jijvőben tartalmában és színvonalában egyaránt nagy hangsúlyt kell fordítani a pártcsoportok, -alapszerveze­tek munkájára. S végül egy kis mérleg. Ta­valy a Rákos Mezeje Tsz-beu az 1-es és a .VI-os számú pírt- alapszervezetben volt a leg­kiegyensúlyozottabb a munka. A többiben hullámzott a ní­vó, csak egyes feladatokat vé­geztek elvárható színvonalon. G. J. Egy hír nyomában Szigorúan őrzött fegyverek Viszonylag friss és riasz­tó az információnk anól. hogy ismeretlen tettesek szilveszter táján betörtek Vámosgyörkön az MHSZ helyi raktárába, ahol felfe­szítettek két lemezszek­rényt és elvittek több kis­puskát, légpisztolyt, vala­mint lőszereket. A hír hal­latán nyilván sokakban föl­merül a kérdés: vajon elő­fordult, előfordulhat-e a körzetben is hasonló bűn- cselekmény? Misek Miklóstól, az MHSZ monori területi vezetőségének titkárától kérdeztük: • Elterjedt, hogy a közel- múltban a monori-erdei isko­lában történt betörés során a bűnözök a fegyverszekrénvt is megpróbálták fölfeszíteni? Igaz-e? — Sajnos, igaz. Meglehető­sen vandál munkát végeztek, feldúlták a folyosót, a tanári és az igazgatói szobát, s va­lóban megkísérelték a páncél­szekrény felnyitását is. Ebbe szerencsére beletört a bicská­juk. Egyébként úgy hiszem ők különben sem fegyvert keres­tek. • Minden körzetbeli helyi MHSZ-klubnál ennyire bizton­ságosan történik a fegyverek tárolása és őrzése? — Számunkra a fegyvertá­rolás módját főtitkári utasí­tásának, vitakeszsegenek to­kozására. A korábban működő végre­hajtó bizottság megfelelően el­látta feladatát, mun-káját a felelősségtudat és nagyfokú aktivitás jellemezte. A mun­kabizottságok részéről viszont kevés önálló kezdeményezés született az utóbbi időben. Ezt azzal magyarázták, hogy is­métlődő információkat tár­gyaltak, nem tudtak egymás­nak, a pártbizottságnak újat mondani, s ismétlésekbe nem akartak bocsátkozni. A rendszeresen megtartott titkári értekezletek az infor­mációátadáson túlmenően a feladatok egységes értelmezé­sét, a módszertani segítség- adást szolgálták. A legfontosabb feladat a múltban — és a jövőben még inkább — az alapszervezzti munka színvonalának javítá­sa. Az alapszervezetek poliú- zálóképessége és -készsége, kötelességtudata, lelkiismere­tes munkája ugyanis hatás­sal van a feladatok végrehaj­tására. Az aktivitásnak, a “-en- ni akarásnak sajnos nem ked­veztek a társadalmi, gazdasá­gi hatások. A nárttagság ma reális perspektívát, viszony­lag stabil jövőképet vár, eh­hez kapcsolódva látná értel­mét, célját mindennapi mun­kájának. Sokkal nagyobb gondot szükséges fordítani az egyéni pártmegbízatásokra, az egyen­letes leterhelésre. Az eilenór­HozzászcEás cikkünkhöz Nem vagyunk tehetetlenek Az 1988. december 27-i, va­lamint a december 28-i „Fel­függesztés két felvonásban’’ című cikkre, s főként a „Vissza kell szerezni a bizal­mat’’ című írásra a követke­ző észrevételeket tesszük: A nyilatkozatot, tevők nem ismerik a sportegyesületek ellenőrzésével kapcsolatos ren­delkezéseket A jogszabályban egyértelmű (Tanácsok hatásköri jegyzéke 1984. TK. 3 1121986. PM. sz. utasítás), hogy testnevelési és sport hatáskörbe tartozik a sportegyesületek vagyonkeze­lésének ellenőrzése és törvé­nyességi felügyeleti vizsgála­ta. A pénzügyi feladatot ellá­tó szakigazgatási szerv fel­kérésre működik közre a tör­vényességi felügyeleti vizsgá­latban. A helyi tanács sportfelügye­lője (Kiss József) hosszú évek óta a pénzügyi osztályt a tör­vényességi felügyeleti vizsgá­latban való részvételre nem kérte fel. 1988. márciusában a Monori Sportegyesület gazdaságve­tői váltásakor az átadási-át­vételt osztályunk nem tudta elvégezni, mivel azon a sport- felügyelő és az MSE elnöke nem jelentek meg. 1988. december 8-án a sportfelügyelptpl , a pénzügyi osztály megkapta az MSE 1987. évi bizonylatait, pénz­tárnaplóját, melynek tételes vizsgálatát elvégezte. A vizs­gálat lezárására azonban az 1988. évi bizonylatok átvizsgá­lása nélkül nem kerülhetett sor. Visszautasítjuk a fentiek alapján a cikk osztályunkat „tehetetlen"-nek minősített jelzőjét. Monor Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V.B. pénzügyi osztályának munkatársai Azt mondjuk, kicsi a vi­lág. Pedig Monor is nagy. Azt hiszem, nem kellene a Hegyesi tanyáig elzarándo­kolnom. hogy megtudjam: jócskán vannak a nagy­községben emberek, akik életükben sem jártak még a Háromháznál. liehet, a Laposhegyröl, Völgy Kútról hallottak már. de tán azt % se tudják, hol van ... Mo- % nor részei — hál’ istennek ^ — makacsul őrzik évszáza- $ dós és annál régebbi ülne- £ vezéseiket. Megvan a Be- j kás, a Paplapos, az üreg- város, a Kutyahegy... Es ^ megvan a Háromház is A három ház. a Strázsahegy- í re vezető út mentén. Amikor nagyapám ar:a járt, hogy megkeresse az öreg Tatait, és megkérje, segítsen neki a tanya köré szőlőt kié­píteni. a Csokonai utca legte­kintélyesebb épületével, a Zí- lahy-kastéllyal találkozott utoljára — több ház -iz‘an már nem is volt tovább. A vastag homok úsy terült a lá­ba alá, mint a drága szőnveg, amibe bokáig süpoedt. s a dülőút két szélén álló akácok, bokrok összeborultak a feje fölött. A három ház akko' már állt. Három sógor éprette, egymás mellé. A legelső volt Szabóéké közénen Tat.aieké. legvégül a Batár-ház. — Hogy mikor építették a nagyapáink...? — űnórlik Tatai József az első ház elő­szobájában. ahol olairadiá’or duruzsol és hosszú sor szidás- üveg támogatja az ajtó mel­lett a falat. — Én már meg nem mondom. Azt tudom hogyan csinálták, mert azóta A Háromház történetei Az, ami rég volt, jobb volt toldottunk hozzá, rendoeiet- tük, s munka közben kiderült, hogy se fundamentuma, se tégla benne ... Deszkák közé gyömöszkölték a falat. Száz­évesnél biztos öregebb, de meglesz ez még száz évig s. ha rendben tartják. A Batár- házat, alighogy az öreg Gás­pár meghalt, eladták a lá­nyai. Ha jól tudom, egy vn- csési ember vette meg, aztán azóta is mindenki azt várja, hogy mikor dől össze. De hát csak nem akar. A tető már megroggyant, de a falak áll­nak. — Én a középső ' házban születtem, de ide nősültem. Igaza van, nem kellett messzi­re járnom udvarolni. De aztán gyalogoltam én annyit éle­temben! Negyven évig jártam innen a vasútállomáshoz. Nyá­ron a vastag homok niaU. ősszel a sár, télen a hó miatt mindennap a vállamon cipel­tem le a biciklit a falu szé­léig, csak Ott tudtam felü'ni rá. Hajnali háromkor keltem. Kazánházban dolgoztam. Ott aztán a rengeteg szénpor, .sa­lakpor, gáz megtette a ma­gáét, tán ezért is vagyok most már ilyen beteg. A villany, ha jól emlékszem, úgy az öt­venes évek végén hozták ki ide. Addig semmi se volt. Most meg tán túl sok is van: rá­dió, tévé, szivattyúmotor a für­dőszobához . . . Csakhogy egye­dül maradtam. Tizenkettedi­kén lesz egy eve, hogy a fe­leségem meghalt. Az egyetler lányom Pesten lakik, heten ként jár haza. Amúgy pedif nem érezheti magányo-maí magát itt az ember, hát néz­ze, jobbra-balra nőnek a hét végi házak, itt szalad ez s rossz betonút is — habár a sem minél azért jobb — és meg nem szűnnek futni rajta az autók. Járnak velük fel a hegyre. Nincs már távoiság De nekem az, ami rég volt, jobb volt. Amikor összeooril- tak az út fölött kétoldalról a bokrok ... Amikor virágzó it a szőlő, hogy szinte nem lehe- tett már megmaradni az illa­tától ... A telek, a rengeteg hóval, amikor fehér volt az egész világ... Ez a mostani meg se tél, se nyár, se ta­vasz, ezt nem szeretem. Kemény asszony él a kö­zépső házban: Tatai Eszter. Hatvanadik évét tapossa — mondja nevetve —, de ha szükség lenne rá, még fel­menne a tetőre is, hogy rend­beszedje a ’szél zilálta csere­peket. A Tatai-házat ő örö­költe meg, három öreget ápolt érte. A két keze munkája a takaros, masszív kis épület, amit alaposan rendbe kit'ett hozni. Nem volt azon se OTP se adósság: Tatai Eszter be­járó munkásként keresett any- nyit, hogy a maga ura és ma­ga gazdája legyen. Ti '.enö+ évesen már úton találták a hajnalok, vonatozott a Gatiz- MÁVAG-ba. Most sem unat­kozik: nagy a kert, jószágot tart. — ... még amikor el volt törve a lábam, akkor >s az volt az első, hogy kibotladoz­tam a baromfiudvarba. Jött az injekciós nővér, csóválta a fejét. Mondtam neki is: itt kint nem mondhatja az em­ber, hogy beteg vagyok, ezt nem bírom, azt nem bírom! Itt magára van utalva és csak akkor hagyhatja el ma­gát, ha végleg orra bukik, ak­kor meg már úgyis mindegy Nyárfák állnak a ház eiőtt Magasabbak, mint a toronv, délcegek. — ... ezeket már én eltet­tem, az apámmal. Mond iák. vágassam ki őket. Dehogy vá­gatom! Még a harmadik falu­ba is ellátszanak! A harmadik ház rogyado­zik. Kalapját félrecsapta, tán irigyli is a másik kettőt, azok épek, szépek, vele meg ki tudja, mi lesz? Csak azzal vi­gasztalhatja magát: ha nagy­fák végleg elenyészni, a neve megmarad. Hiszen a Három­házból ő a harmadik, s együtt lesznek ők történelem, mert a név megmarad. Tetszik az ide települő pestieknek is, akik hétvégi házaikba egyéb elne­vezés híján úgy címeztetik a leveleket, küldeményeket nya­ranta : „Háromház”. K. Zs. tás szabályozza. Ezentúl ter­mészetesen a rendőrség illeté­kes szervei is ellenőrzik, mi­előtt a fegyvertartási enge­délyt kiadnák, hogy megte­remtettük-e a szigorú bizton­sági feltételeket — tájékozta­tott Misek Miklós. A községi klubok általában a helyi tanácsoktól kapott he­lyiségekben működnek, de a fegyveszoba előírásszerű ki­alakítása a mi feladatunk. Egyébként a puskákat, piszto­lyokat, závárzatukat és a lő­szereket tilos is együtt tárol­ni. Ahol a biztonságos őrzés feltételei nincsenek meg, oda nem is adunk ki fegyvereket, illetve azonnal bevonjuk’ azo­kat, ha a feltételek megvál­toznak. 0 Megfelelőek-e a ielcnlegi riasztóberendezések? ielenlegi — Az MHSZ-nél használt riasztóberendezéseket egysé­gesítették típusuk, paraméte­reik megfelelőek. Ez mint a példa mutatja, természetesen nem zárja ki, nagyon durva módszerrel vagy kedvezőtlen körülmények összejátszásu esetén a behatolást. • összeköttetésben vannak-e ezek a riasztók a rendőrség vonalaival vagy a körzeti megbízotti irodáikkal? — Sajnos nincsenek. Viszont mindenütt szigorú és folya­matos csengőfigyelő szolgála­tot szerveztünk, s ezt is:end- szeresen ellenőrizzük. Meg­győződésem. hogy a körzet­ben minimális az esélye egy. a vámosgyörkihez hasonló eset megismétlődésének. Bízunk abban, hogy ilyesminek még csak a kísérlete sem fordul elő, de nemcsak reményke­dünk, hanem fel is készültünk az elhárítására. Vereszki János Radírt! Már írtunk a gyömrői aluljáró vandáljairól. Most sajnos újabb „merénylet” áldozata lett a szépen le­festett vasút alatti átjáró. Színes spray-festékekkel különböző feliratokat fúj­tak a falakra. Számomra és sokak számára érthetet­lenek a szövegek, mert nem mindenki tud nálunk an­golul. Egy magyar mondást is ‘pingállak a falra: „Lassan, de biztosan”. Ez a szäveg figyelmeztetés is lehet az aluljáróban motorozok és kerékpározók számára. Az elkövető szándéka azonban nem ez volt, mert meg- toldta egy horogkereszttel, amit másutt is a falra fújt. Feltételezésem szerint nem tudatlan serdülők csínyte­véséről van szó. A sok fiatal, aki ked­venc együttese nevét fir­kálja a falakra, sokszor azt se tudja, mit jelent az idegen szöveg, mint ahogy nem ismerhették az akkori idők borzalmait sem, amit a horogkereszt zúdított az emberiségre. Felelőtlen elemek újra fajgyűlöletre uszítják fiainkat? A vasút dolgozói leva­karták a szennyemléket, s ha mindenki odafigyelne, a „szerzők” nem ismétel­hetnék meg ... T. J. Kulturális ajánlat Gyömrön szombaton az ut- törőházban 10 órától bábké­szítés, papírhajtogatás, gyöngy­fűzés. Mendén ma és nolnap 18-tól ifjúsági klubfoglalkozás. Monoron szombaton 8.30-tó' és 9-től német, 10.30-tól és 14-től* angol nyelvtanfolyam, 10-tő! 18-ig Vasarely-kiállítás. A filmszínházban ma és holnap 16-tól: Joe és a boszorkány (színes, magyarul beszélő francia rajzfilm), szombaton 18-tól és 20-tól: Kobra (szí­nes, szinkronizált amerikai krimi), vasárnap 18-tól és 20- tól: Dögölj meg, kedvesem (színes, szinkronizált amerikai vígjáték). Labdarúgás *S8 eszén Csapataink a mérlegen I Üllőn kifejezetten gondot je­lent az utánpótlás sanyarú helyzete. Annak ellenére, hogy serdülőcsapatuk évről évre szép eredményekkel dicseked­het, mire feljutnak az ifibe, megrekednek a fejlődésben. Lehet, hogy az edzésmódszer­ben van a hiba, lehet, hogy a fiatalok hozzáállása nem meg­felelő, de tény, mindezek gá­tolják a kibontakozást. A most zajló bajnokságban az ifjúsági együttes ismét csak a sereg­hajtók között áll, s ezt nem le­het a véletlen számlájára ír­ni. Akadt olyan mérkőzésük a fiataloknak.- ahol csak vergőd­tek a játékosok, többször kap­tak fél tucat gólt, s ez nem va­lami biztató a jövő szempont­jából. Visszatérve a felnőttekhez, a csapatban csupán Bírta Zol­tán nyújtott igazán egyenletes teljesítményt, az őszi szezon­ban. Ez a csupaszív, ambició­zus játékos, szinte egymaga cipelte a terheket a vállán, s talán sohasem játszott rosz- szul. A védelem ezzel együtt sokat bizonytalankodott, s ezt a bekapott 1 gól is fényesen bizonyítja. A középpályás sor teljesítménye elmaradt a vára­kozástól. a csatársorról ugyan­ez mondható Ebben a sorban játszik Széli László, aki Ve- csésről érkezett Üllőre. Játé­kával csak részben lehetnek elégedettek a csapat vezetői, mert ugyan gólképes, de több­ször fegyelmezetlenkedik, s túlzásba viszi a cselezést. Ar­ról nem beszélve, hogy az ed­zésekről gyakran hiányzik. így az összeszokás nehezen megy csapattársaival. Üllőn tehát cseppet sem elé­gedettek az őszi harmatos sze­repléssel. Természetesen min­dent elkövetnek, hogy azért ne legyenek kiesési gondjaik. Amint hallottuk, ismét új já­tékosok igazolásával szeretnék erősíteni a csapatot Nem biz­tos .hogy ez a legjobb kivezető út a kátyúból. G. J. (ISSN 0133—2651 (Monorl Hírlap) Az elmúlt években az üllői labdarúgöcsapat mindig fel­hívta valami váratlan dolog­gal magára a figyelmet. Első­sorban az új játékosok pieg- szerzése okozott néha szenzá­ciót a szurkolók körében, amelyre a környékbeli ellenlá­basok is felkapták a fejüket. Tavaly nyáron azonban ne­gatív előjelűvé sikeredett a szenzáció. Szinte az utolsó pil­lanatban lemondott edzői tisz­téről Matusz Gyula, s vele együtt olyan meghatározó játé­kosok távoztak, mint Garai, Sipos, Henter és Bodnár. Te­tézte a bajokat, hogy egyik kulcsemberük, Balázs Zoltán mundért öltött, így eléggé meggyengült gárda vágott ne­ki az őszi szezonnak a megyei II. osztályú bajnokság Déli csoportjában. Szerencsére a végveszélyben sikerült edzőt ..igazolniuk”. Csapiáros Vil­most. aki Budafokról tette át székhelyét Üllőre. Ilyen körülmények között cseppet sem lehet csodálkozni azon, hogy az Üllő végig buk­dácsolt az őszi szezonban, s végűi így végeztek a tabellán: 11. Üllő 13 4 2 7 18-31 10 Bizony régen szerepelt ilyen gyengén a bajnokságban kör­zetünk egyik képviselője. Je­lenleg kieső helyen állnak, s innen már csak felfelé vezet­het aa út. Legalábbis ebben reménykednek a csapathoz hű vezetők és szurkolók, no meg a játékosok. Négy győzelem, két döntet­len. hét vereség szerepel a mérleg serpenyőjében, s ez igencsak gyenge eredménynek számít. Érdekesség, hogy az őszi szezon legjobb produkció­jával Sülysápon rukkoltak ki. A körzeti rangadón az őszi má­sodik helyezett otthonában nagyon közel álltak a győze­lemhez, csupán néhány játékos fegyelmezetlensége miatt lett 2-2 a végeredmény. Már a ha­zai pálya sem jelentett előnyt az Üllő számára, pedig koráb­ban Üllőről kevés csapat tá­vozott ponttal, vagy pontokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom