Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 5. szám
I 1983. JANUAR 6., PÉNTEK Mikor leplezednek le? Vandálok kártevése Alig teit el néhány nap az új esztendőből, de máris látszik Szentendrén, hogy a vandalizmus, a tolvajlás és a szemetelés terén semmi sem fog változni. Néhány hete nyugtalanul alszanak azok, akiknek szép cégtáblájuk lóg a belváros utcái fölé. Ismeretlen tettesek ugyanis azzal szórakoznak, hogy a sokszor ezrekbe kerülő, és Szentendre hangulatát erősítő kovácsoltvas vagy festett műalkotásokat lemoshatat- lan spray-vel befújják. Így járt a napokban a Pest Megyei OTP helyi fiókjának rézajtaja is. Az alkalmazottak álló napig kaparták, dörzsölték a többszínű mázolmányt, oe még mindig jobb nem ránézni a hajdan szép bejáratra. A tiszti lakótelepen zsinórban csaknem tucatnyi személykocsiból szerelik ki a magnót vagy rádiót. Még kacifántosabb a története annak a Trabantnak, amelyik épp a tulajdonos ná- za előtt kezdte meg a munkabeszüntetést a Cseresznyés úton. A gazda úgy gondolta, hogy a csökönyös jármű reggelig jó helyen áll a k.világított, viszonylag forgalmas úton, a kapuval szemben, a ház ablakai előtt. Tévedett, mert virradatra kiszerelték a motort és elemelték a szélvédő üveget. Rejtély, hogyan tehették ezt rövid idő alatt, teljes csendben, észrevétlenül. A sort még folytathatnánk, ám térjünk a szemetelésre. Az izbégi régi sportpálya fölötti fennsíkot tavaly a város meg- tisztíttatta az illegális szemétdomboktól. Mostanra újabba« keletkeztek. Valaki nem volt rest, a kidobott papírok között keresett és talált címeket is. Kettő ezek közül városunk jól ismert, jól szituált polgárai közé tartozik. Rövidesen megkeressük őket a kérdéssel: miként került a címük az illegális szemétkupacokba? A másik „szép” hely a Szentendre és Pomáz közötti út két árka. A jótékony hótakaró nem borítja a földet, s ezért napról napra figyelemmel kísérhető, miként szaporodik az elrekkentett háztartási hulladékok, eszközök száma. Gondosan zsákba csomagolt szeméttel, rossz tűzhely- lyel, törött WC-ülőkével. Tavaly a KPM egyik illetékese mondta, hogy ennek az útnak a mentén kéthetente húsz tonna szemetet gyűjtenek ösz- sze. Sajnos a tanácsnál évek óta nem szaporodik a bírságoltak száma. Pedig már vannak közterület-felügyelőink is. Lehet, hogy a városmezsgyén kívülre nem szól a jogosítványuk, valakinek mégis illene figyelni ezekre a dolgokra. Vicsotka Mihály RITKA ESET A HIVATALBAN Beszámoltat a főnököm A főnököm megkért, hogy számoljak be neki az értekezletről, amin én képviseltem az osztályunkat. — Az értekezletet nagyon jól előkészítették — kezdtem hozzá. — A teremben meleg volt, jól működött a ventillátor, kitűnően szellőztettek. — És úgy egyébként? — kérdezett közbe egy idő után a főnök. — Egyébként — mondtam — a teríték is kitűnő volt. A háromféle itókát kristálypoharakból fogyasztottuk. Volt meggyszörp, narancsital és mangó. A kistányérokra ízletes pogácsákat, szendvicseket és sós rudacskákat szervíroztak, — Na és az értekezlet? — vonta fel a szemöldökét az osztályvezetőm. — Gördülékenyen zajlott le — folytattam. — Először is Az érdi takarékszövetkezetnél Szatellit a nyeremény Nyereményakciót indítottak az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetnél. Az 1988. október 1-jétől december 31-ig minden 10 ezer forint betét elhelyezésénél, valamint 10 ezer forintnyi részjegy váltásánál sorsjegyet adott a takarékszövetkezet. Ezek sorsolására január 27-én 17 órakor kerül sor az érdi művelődési házban. A főnyeremény a betéteseknél, szatellit műhold-vevőantenna és egy darab ITT sztereó színes televízió. A részjegyeseknél pedig egy darab ITT sztereó telexes színes televízió-videomagnó. A szerencsés nyertesek között több színes tv-t, automata mosógépet, hűtőgépeket, kerékpárt, rádiókat és egyéb értékes tárgyakat sorsolnak ki. A betétkamatok adóját és a nyeremény illetékét a szövetkezet magára vállalja. Felkészültek a vizügyesek A belvizek ellen Jól halad a felkészülés a várható belvizek elhárítására. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok szakemberei helyszíni szemléken vizsgálták felül a teljes csatornahálózatot és a védekezés egyéb eszközeit, közöttük 793 szivattyútelepet és 822 hordozható szivattyút. Ezekkel a berendezésekkel emelik át a belvizet az áradásoktól megdagadt folyókba, amelyek más módon — vagyis gravitációsan — nem tudják befogadni ezt a víz- mennyiséget. Az országban 41 ezer 500 kilométer hosszú belvízi fő- és mellékcsatorna hálózza be azt a csaknem 45 ezer négyzetkilométer síkvidéki területet, amelyet hosszabb- rövidebb ideig tartó belvízi elöntés veszélyeztethet. A szakemberek meggyőződtek arról, hogy a szivattyútelepek üzemképesek, a hordozható szivattyúk zöme a raktárakban, egy része pedig a várható bevezetés helyszínén áll készenlétben. Ez az állomány lehetővé teszi, hogy egyidejű működése esetén másodpercenként ezer köbméter belvizet távolítson el, ami akkora víztömeg, mint amennyit a Duna medre szállít Budapestnél 100 centiméter körüli vízállás esetén. A főcsatornák mentén az év végére befejezték a fenntartási munkákat is, amelyeket a november végi korai tél átmenetileg megszakított. A fenékiszap eltávolítására, a meder- burkolatok helyreállítására azonban a múlt évben is a szükségesnél kevesebb anyagi erőforrás jutott. Ezért tovább csökkent a főcsatornák védelmi képessége, az eredetinek már csupán 65—70 százalékára tehető. A szemlék tapasztalatai alapján készített intézkedési terveknek megfelelően valamennyi igazgatóság védelmi szervezete naprakész és azonnali beavatkozásokra képes. A gondos felkészülést mindenképpen indokolják a sokéves belvízelöntési tapasztalatok. Az utóbbi negyven évből mindössze 7 esztendőben nem volt szükség jelentősebb belvízvédekezésre. A sokévi átlag szerint 100 ezer hektárt — főleg rétet és legelőt — önt el a belvíz a mélyfekvésű területeken. A belvíz megjelenésének előrejelzésében fontos tényező a talaj tél eleji vízkészlete. Ez jelenleg nem ad aggodalomra okot, mert az ország szántóföldjének túlnyomó részén a talaj vízhiányos, amely eléri vagy meghaladja a száz millimétert. A Tiszántúlon általában ennyit tesz ki három hónap — december, japuár és február — átlagcsapadékának összege. Kedvezőtlen téli és kora tavaszi időjárás esetén a vízhiány ellenére is belvizet okozhat. megvitattuk, hogy kik üljenek az elnökségi asztalhoz. Végül tíz ellenszavazattal az eredeti javaslatot fogadtuk el. Ezután a jegyzőkönyvvezető személye körül disputáltunk vagy félórát. Itt sikerült egyeztetni az érdekeket és az álláspontokat, a szavazáskor már csak ketten tartózkodtak. Az elnök ugyan egy ellenszavazatot is látni vélt, de később kiderült, hogy az illető csak a fejét vakarta meg, azért emelte fel a jobb karját. Ezután kezdődött a titkár beszámolója, amit rö- videbbre kellett fognia a tervezettnél. Többen súgták neki. hogy az előbbi szavazásoknál és a protokoll üdvözlések alatt némi időt veszítettünk, s félő, hogy a bejáró dolgozók elmennek a buszok indulása miatt. A beszéd alatt hozzáláttunk a szendvicsek elfogyasztásához. Ezek sikerültek a legjobban. Pulykasültet szeleteltek a zsemlék közé. — A lényegre! — krákogta rekedten a főnököm, mielőtt belekezdtem volna előadásomba, hogy a beszámolót előre megírták és monoton és majdhogynem némán felolvasták. Néha egy-két mondatfoszlány az én tudatomig is eljutott. Arra a hasonlatra például világosan emlékszem, amin az egész terem felélénkült, hogy azt mondja: „termékeinkből éppen annyi jutott a piacokra, mint M. város napi takarmány-ellátása.” Azt hiszem a hírlapi tudósítók ilyenkor írják zárójelben: derültség. Ezután következtek a hozzászólások. — És ott? Ki mit mondott? — Sajnos, akkor hozták a feketekávét tejszínhabbal. Viszont kevés volt a kiskanál és egymásra kellett vámunk a kavargatás miatt. Ez aztán el is vonta a figyelmünket. De hát végül az előterjesztést elfogadtuk, a költségvetést jóváhagytuk, az ellenőrző bizottság jelentését tudomásul vettük, az új vezetőségi tagokat kooptáltuk, a régieket helyben hagytuk. Aztán siettünk haza a családhoz, mert már késő este volt. K. T. I. A soproni gyárból Steffl sör Megérkeztek az első gyártóberendezések Ausztriából a Soproni Sörgyárba annak a licencszerződésnek eredményeként, amelyet Steffl sör gyártására kötött az österreichische Brau Ag és a soproni vállalat. A megállapodás értelmében az osztrák partner ad technológiai leírást, valamint azokat a speciális söripari gépeket, amelyek a Steffl sör előállításához szükségesek, és gondoskodik a szakemberek képzéséről. A magyar fél az együttműködés keretében azt vállalta, hogy a liccnc birtokában hat hónapig eltartható, exportminőségű terméket hoz forgalomba Steffl emblémával a hazai kereskedelemben. Noha a licencátvétellcl kapcsolatos munkálatok befejezési határideje 1990 októbere, a soproniak már a jövő év elején meg akarnak jelenni a Steffl sörrel. Az első évben a tervek szerint 50 ezer hektolitert, majd 1991 és 1999 között évente 100 ezer hektolitert gyártanak belőle. A liccncsörgyártás révén szerzett technikai tudást, a műszaki színvonalban megmutatkozó többletet a soproniak a folyamatban lévő, minőségjavítást és kapacitásbővítést szolgáló fejlesztésüknél is kamatoztatni tudják. Januári Keszi Valóság Emelték a példányszámot Lekerült a próbaszám felirat Dunakeszi városi lapjának fejlécéről. A Keszi Valóság idei első száma már I. évfolyam, 1. szám megjelöléssel jelent meg. A lap bemutatkozása sikeresnek bizonyult: az előfizetők száma elérte a négyszázat, s a januári szám a korábbi 1200 helyett már 2000 példányban került ki a váci nyomdából. A januári Keszi Valóság ismét foglalkozik a városi televízió körül kibontakozott vitával. olvasói kérdések alapján visszatér a telefonfejlesztésre is. A lapban föl teszik a kérdést: valóban az úttörőelnök szervezi'a városban a cserkészmozgalmat? A válasz természetesen tagadó, de megtudhatják az olvasók, hogy az úttörőmozgalom miként viszonyul más gyermekszervezetekhez. Közli a Keszi Valóság Száraz György dunakeszi lakos felhívását, aki tízezer forintot ajánlana föl egy olyan emlékmű céljaira, amin a II. világháború polgári és katonai áldozatainak nevét tüntetnék föl. Hírt ad a lap arról is. hogy szerveződik a városban egy fegyverbarátkör, s arról, hogy a város sok száz állampolgára tiltakozott a riasztó- és gázfegyverek engedélyezése ellen. Mindezeken kívül számos közérdekű információt is talál az olvasó a lap januári számában: a tanács új ügy- félfogadási rendjét, a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom jutalmazottjait. a települések általános és részletes rendezési terveinek előírásait, a művelődési intézmények programjait és sporteredményeket. A vevő csak öngólt lőhet A sarki boltos már csak emlék A kiskereskedő kemény fedelű füzetbe írta, ki mit vásárolt. Nem kért átvételi elismervényt, nem volt bonyolult adminisztrációja. Vevőkörének bizalommal adott hitelt és neki is volt hitele. Tőkéjéből szerényen, de biztosan élt egész életében. Gyermekkori emlékem az a kis ember, amint a pult fölé hajol, s még tőlem, a pár évestől is azt kérdi: — Mi tetszik? A világért el nem engedte volna, meg nem sértette volna a vevőt, legjobban attól tartva, hogy az a konkurenciához pártol át. Minden hónap elsején fizettek nála a szüleim, néha bosszankodva amiatt, hogy mennyi cukk ... meg dudd ... bejegyzés szerepel a listán. Mi gyerekek ugyanis a cukrot, meg a dudlinak mondott cumit fogyasztottuk leginkább. Apám a negyedévenként ismétlődő országos vásárok alkalmával először mindig végigjárta a sátrakat, ha valamit meg akart venni. Sokszor fordult sarkon, otthagyva a kereskedőt, mondván: — No, csak adja másnak ennyiért a portékáját, ha lesz olyan, aki meg is veszi. — Jöjjön vissza! No de komolyan! Mennyit érne magának? — hívták, szinte tuszkolták vissza a sátor elé ilyenkor. Valahogy így képzeltem el ma is a szakmát, nem puszta elosztó, szerepben, s egy párszor magam is otthagytam néhány boltot, ahol flegmán bántak velem, megjegyezve hangosan: azt hittem, eladó az áru. Vagy: Tévedtem volna? Hát maguk nem kereskedők? Na, én ide sem jövök többé. Volt, ahol összenéztek mögöttem, máshol ajkat bigygyesztettek, megesett, hogy ki- nevettek. Tehették, mert semmit sem veszítettek. Mert, ha például ma azt mondanám a lakásommal szemközti ABC- bolt üzletvezetőjének: — Nézze, főnök! Folyton összemegy a tej, csurognak a zacskók és drágán is adják nekem ezt a reggelihezvalót. Ha nem változtatnak, máshol vásárolok. Nos, ha ezt mondanám, akkor öngólt lőnék. Vehetném az árut két kilométerrel távolabbról ugyanannyiért, ugyanolyan szivárgó műanyag zacskókkal. Talán még örülnének is, hogy nem terhelem a forgalmukat, ami úgyis na-, gyobb, mint amennyit vállalhatnának, rég kinőtte eladóterüket az egyre nagyobbodó lakótelep, mert húsz évnél is régebben épült az az objektum, s azóta nem bővítették. Hallgattam a Magyar Rádió fórumát, amelyben többek között arról is kérdezték a pénzügyminiszter helyettesét: milyen szempontok szerint történik az árak megállapítása? Válaszában azt fejtegette, hogy szeretnék, ha azok mindig a piac ítélete szerint alakulnának. Ezt hallva már majdnem kimondtam azt, amiről egyet gondoltunk: hogy a tejhez is piac kell. Éppen a tejet hozta példának ő is, aminél én horgonyoztam le ebben az írásban. Pedig említhetnék mondjuk egy öltöny ruhát is, ami, ha ugyanaz a minőség és fazon, akkor árban sem különbözik lényegesen egy pesti, váci, ceglédi, netán szegedi boltban. Nincs tehát konkurencia, akitől tartana a versenytárs. A helyzet nem más az edényboltban, nem más a vendéglőben. — A sarki boltos végtelenségig egyszerűsítette a dolgait, családi vállalkozásban vezette az üzletet, ezért tudott olcsón árulni — bogoz- gatja a maga emlékét hasonló korú beszélgetőtársam, akivel ma már hangosan ki merjük mondani: ezek nem voltak nagytőkések, kár volt a szatócsot, a kisiparost nagyüzemi, elidegenedett viszonyok közé szorítani. Üzleti tisztességük, munkaszeretetük, tudásuk annyira a múlté, hogy ez a hagyomány feltámaszthatat- lannak látszik. A mai privátokra ugyan nagy szükség lenne, s kívánatos, hogy a tanácsok ne csak kiskocsmákra adjanak ki engedélyeket, hanem kisboltok nyitását is ösztönözzék, meg más hasznos szolgáltatásokat. Olyan helyzetbe kellene kerülnünk, hogy valóban legyen módunk választani árban, minőségben. Mert amíg ez nincs, az árat nem a kereslet és a kínálat szabja, csupán csak diktálja az, aki formailag elad, a valóságban oszt. Azt is csak abból, ami kapható. Kovács T. István Szörpautomaták külföldről A megye szinte valamennyi boltjába szállítanak szörpöket a szobi gyümölcsfeldolgozó üzemből. Már az idén termelni fognak az NSZK-ból és Svájcból vásárolt automaták (Vimola Károly felvétele) Mi lesz veled, kiskereskedelem? Eladják vagy bérbe adják A Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tavaly 194 boltot üzemeltetett, ebből 90 volt a szerződéses. Az elmúlt évben az új adórendszer bevezetése súlyos gondokat okozott, mert a 90 szerződéses üzlet több mint egyharmadát visszaadták a vállalkozók. Közülük az év végéig csak nyolcán bátorkodtak újból szerződést kötni a vállalattal. A meglévő bolthálózat felújítására a jelenlegi gazdasági körülmények között jószerével nem is tud, nem is mer tervet készíteni a vállalat, hiszen még a várható nyereség nagysága is kiszámíthatatlan. Ugyanakkor a vállalat az érdi 1200 négyzetméteres ABC-áruház tavaszi befejezését tervezi. Azonban a szentendrei ABC-áruház építése másfél éve húzódik pénzhiány miatt. S míg korábban a költségvetési terv szerint 23 millió forintba került volna, ma már 40 millióról van szó! Így a kivitelezés az egyik elképzelés szerint csak akkor valósulhat meg, ha az érdihez hasonlóan a helyi és a megyei tanács beszáll a költségek részbeni fedezésébe. Csakhogy a vállalat számára szimpatikusabb volna, ha kölcsönhöz jutnának, vagy a Belkereskedelmi Minisztérium idei céltámogatását sikerrel pályázhatnák meg. Mert a mai helyzet szerint, ha a szentendrei ABC-áruház felépítéséhez nem kapnak legalább 15-20 millió forintot kívülről, a tervekből aligha lesz valami. Ezek után méltán vetette föl a gondokat dr. Horváth József, a vállalat igazgatója. Emlékeztetett arra: a Kereskedelmi Minisztérium főosztályának tervei szerint megszüntetnék többek között a kiskereskedelmi vállalatok központjait, értékesítenék vagy bérbe adnák elsősorban a kis alapterületű boltokat. Megkérdőjelezte beszélgetésünk alkalmával, ha fölszámolják a vállalati központokat, milyen alapon várnákéi tőlük az idei fejlesztéseket, a meglévő üzlethálózat korszerűsítését. Ugyanakkor arra is számítani kell, hogy a bekövetkező áremelések erőteljesen csökkentik majd a forgalmat. A. L. A.
