Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

1989. JANUÄR 31., KEDD PKS* Mft. YE, Több ezer szoknya Nyári divat Monorról A legújabb divatot követik Monoron, a Pevdi varrodájában, ahol az NSZK-beli Eska cég megrendelésére készítenek ruhá­kat. Az első negyedévben több ezer szoknya kerül ki az asszo­nyok keze alól különböző fazonokban és színekben. Képünkön: már a nyári modellek a szalagon (Erdősi Agnes felvétele) Tudományos bizottság 1 VbIbSZ 3 cikkÜnkTG Vízlépcsőrendszer Hétfőn Budapesten megala­kult az a kutatási és fejlesztési bizottság, amely — a múlt évi parlamenti döntésnek megfe­lelően — a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsola­tos beavatkozásokkal és az üzemeltetés módjával kapcso­latos döntések tudományos elő­készítését, megalapozását se­gíti. A bizottság elnöke Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. A környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszter mellett működő testület legfontosabb feladata annak segítése, hogy a kutatási eredmények a lehető leggyorsabban érvényesüljenek a vízlépcsőrendszer építése és üzemeltetése során, az ökoló­giai szempontok elsődlegessége alapján. A testület ajánláso­kat, javaslatokat dolgoz ki az Országgyűlés, illetve a kor­mány döntéseinek végrehajtá­sát megalapozó újabb kutatási, fejlesztési feladatokra, ezt megelőzően azonban áttekint' a vízlépcsőrendszerrel kapcso­latos eddigi valamennyi kuta­tási tevékenységet és véle­ményt formál hasznosíthatósá­gukról. Indokolatlan megkülönböztetés! Képviselők levele az árhivatalhoz Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán három képviselő: Kárpáti András (22. vk., Bu­dakeszi), a Pest Megyéi Mű­anyagipari Vállalat gyárigaz­gatója; Kovács László (20. vk., Százhalombatta), a Dunai Kőolajipari Vállalat ■ műszak- • vezetője és Viola Károly (14. vk., öcsa), a Magyar Néphad­sereg polgári alkalmazottja tiltakozott a közlekedési, hír­közlési és építésügyi minisz­ternél a tömegközlekedési vi- leldíjak emelése miatt, amely kétszeresen sújtja az agglo­merációban élőket. Néhány nap múltán személyesen talál­koztak a minisztérium tiszt­ségviselőivel, ám a mégbeszé- lés nem vezetett eredményre. Ezután a képviselők bead­vánnyal fordultak dr. Szik- szay Bélához, az Országos Ár­hivatal elnökéhez, amelyet az alábbiakban ismertetünk: „Az Országos Árhivatal ár- szabályozásban rendezte a BKV 1989. február elsejétől ér­vényes viteldijait. Ez alapján az agglomreációs települések­re kijáró járatok díja a köz- igazgatási határon belül köz­lekedő tömegközlekedési esz­közök viteldíjánál lényegesen nagyobb mértékben növekszik. (Pl. a busz vonaljegy közigaz­gatási határon belül 3 forint­ról 6 forintra emelkedett, a ha­tárt átlépő járatok díja 3 fo­rintról 12 forintra változik.) Az árváltozás ilyen jellegű ki­alakításával az alábbiak miatt nem értünk egyet: Indokolatlan különbséget tesz a fővárosban és az agglome­rációban élők között. Ez a fe­szültség az áramtarifa vonat­kozásában — a parlamenti in­terpelláció hatására — rövid időn belül megszűnik, a fenti szabályozás azonban újabb el­lentmondást okoz. A szolgáltatás mindkét terü­leten változatlan, ezért az ár­emelkedés különbsége sem in­dokolt. Az árszabályozás nem telje­sítményarányosan növeli a vi­teldíjat, hanem a közigazga­tási határtól függően (ez volt a vita tárgya az áramtarifa esetén is) szabályoz. Megjegy­zendő, hogy a teljesítményará­nyos — tehát a menetűt hosz- szától függő — díjszabás elfo­gadható és igazságos lenne, hi­szen az nem területi elv alap­ján tesz különbséget. Az agglomerációs területen több tanács anyagilag is hoz­zájárult (pl. megállók építése) a BKV-járatok közlekedteté­séhez. Nem elfogadható az az in­doklás, hogy az intézkedés csökkenti a különbséget a BKV, illetve a Volán által el­látott területek viteldíjai kö­zött, hiszen ezáltal egy újabb feszültség keletkezik a fővá­ros és az agglomeráció között. A munkáltató által történő títázási visszatérítés nem ter­jed léi “tttínden érintettre''HU- tetve ezáltal hátrányos elbírá­lás alá éshet a munkdliátónál az ezt igénylő dolgozó. Tudjuk, hogy a BKV álla­mi támogatással tud működni, de milyen erkölcsi alapon dön- tödik el az, hogy ugyanazért a szolgáltatásért egyik állam­polgár után kevesebb dotációt ad a költségvetés, mint a má­sik, ugyanolyan jogokkal és kö­telességekkel rendelkező lakos után? Az állami támogatás csökkentésének elvét elfogad­va, annak egyenlő és igazsá­gos megvalósítása szükséges. Az érintett lakosság óriási felháborodással fogadta a meg­különböztető intézkedést. A szaktárca — mivel az Or­szágos Arhivatal szabályozá­sáról van szó — javaslatunk­kal érdemben nem tudott fog­lalkozni. Fenti indokok alapján kér­jük az árszabályozást felül­vizsgálni és a méltánytalan megkülönböztetés megszünte­tésére intézkedni szívesked­jen. Ezen felvetésünket többek között az alábbi, agglomerá­ciós területen érintett képvi­selőtársainkkal egyetértés­ben, megbízásukból, helyettük is tolmácsoljuk: Vassné Nyé­ki Ilona (Pest megyei 1. vk.), Polgárdi József (Pest megye, 17. vk.), dr. Novák Béla (Pest megye, 18. vk.). Az MDF gödöllői szervezetének levele A Pest Megyei Hírlap 1989. január 23-i számában „Együtt­működés és politikai harc” címmel interjút közöltek a gö­döllői pártbizottság első tit­kárával. Az ott leírtakhoz a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete nevében néhány gondolatot fűznék, kérem, szí­veskedjenek ezt változtatás nélkül megjelentetni. Az MDF gödöllői szervezete objektívnak, tényszerűnek tartja Pekliné Joó Katalin gö­döllői első titkár szavait. Ezt azért érezzük fontosnak meg­jegyezni, mert még ma sem te­kinthető általánosnak a tények bántó elfogultság nélküli leírá­sa. Ebből kiindulva tehát a meg­jelent írás lehetőséget ad arra, hogy valóban érdemi vita ala­kuljon ki az MDF GSZ és a gö­döllői pártbizottság között a lap hasábjain is, melynek té­mája, tárgya Cservenka Fe- rencné országgyűlési képvise­lő visszahívásának kezdemé­nyezése. A visszahívás kezdeménye­zésének okairól összefoglalót adtunk le a gödöllői oldal szerkesztőjének, Kör Pálnak január 20-án, ígéretet kap­tunk a megjelenésre (Az öt­pontos indoklást a keretben közöljük. A szerk) —, így eze­ket az indokokat most összefog­lalóan a megrendült bizalom­ban jelölném meg. Pekliné Joó Katalin írásához pontok­ba fűzve teszünk megjegyzé­seket : 1. „...itt a parlamentről, legfőbb törvényhozó népképvi­seleti testületünk elleni fellé­pésről van szó...” — írja az első titkár. Ügy véljük, hogy aki ma egy alternatív szerve­zet parlament „elleni fellépé­sét” állítja, először is önma­gának kell megválaszolnia a következő kérdéseket: Kiknek, milyen érdekeknek köszönhe­tő, hogy a parlament az elmúlt évtizedek alatt nem vált való­ban a népképviselet legfőbb szervévé, a hatalom kontroli­jává? Hogy a választások 1948 óta formálisak, mivel magya­rázható? Végül is: az elmúlt történelmi időszakban kik és milyen okokból léptek föl az ellen, hogy a parlament alkot­mányban rögzített hivatását teljesítse? 2. „. ,. komoly kritikával tud­juk csak kezelni azt a módot, ahogy az MDF az akcióját elő­készítette.” — szól a követke­ző megállapítás. Itt egysze­rűen le kell szögeznünk: az Harmafcseppek A kép Két hónapnál régebben itt volt már az új főnök, de csak most jött el hozzá. Tár­gyalni ugyan sokszor tárgyaltak, az ö szo­bájába azonban nem lépett be a főnök, hi­vatta mindig, holott a folyosón tíz lépés mindössze a távolság, Lemérte. Asszonyi pontosság. Karesz ezt mondaná. Már nem mondja. Soha többet. Mikor volt nála a te­metőben? Sóhajtott. Mennyit beszélget még mindig vele! Te, Karesz, figyelj csak... Ilyen marha rendes kollégája sem lesz töb­bet. Tudta, sokan sandán figyelik őket. No­csak ...! Nem érdekelte. Ugyan már! ö öt­ven felé, megtestesedve, s a jóképű, pima­szán tehetséges negyven se férfi, 0, az osz­tályvezető asszony, elvtársnő, tagja ennek, annak, amannak, akadémiai bizottságok ál­landó szakértője, s egy kirobbanó tehetségű ember, aki semmit nem vállalt, sehová be nem lépett, mert a munkája, a felesége és a két gyereke annyira betöltötte az életét, hogy ott szikrányi üres hely sem maradt másra, másnak. Furcsa pár! De mit tudtak összehozni ketten, ha úgy istenigazában ne­kiláttak a munkának! Az asszisztensnők már szédelegtek a fáradtságtól, ők meg ...! Hónapokkal a temetés után kérdezte csak meg Editet, tudnál nekem adni róla egy ké­pet? Felugrott hozzájuk, mint annak előtte, sokszor, de most azt kérdezte, mit segíthet­nék, mi kellene a két gyereknek, hogyan bírod, bírjad, rendben kapod az árvaellá­tást, szóval ilyeneket, s vem mint régen... Akkor vitatkoztak, veszekedtek Karcsszal, Edit nevetve hordta a kávékat nekik, s azt hajtogatta, egyszer megölitek egymást... Most csak ült Edit, feketében még mindig, s azt mondta, hát persze ,.. Adok, hogyne adnék. Várjál csak, talán azt a képét... de nem. az nem jó, nincsen bekeretezve... Végül mégis azt a képet hozta el. Nem ér­dekelte, mit szólnak hozzá. Bekereteztette és kiakasztotta a falra. Amint az új főnök belépett, megakadt a képen a szeme. Totyogott az ajtónál, mint­ha nem látná, hová ülhetne le, azt mor­mogta, no lássuk csak, lássuk, a mi tudós asszonyunk rezidenciáját, de ő észlelte, valójában csak a képet nézi, a fekete sza­lagot a sarkán. S amikor végre leült, már kérdezte is, bocsánat, a férje... a férje volt? Mit feleljen neki? Azt, hogy illene tudnia, ha már a mi tudós asszonyunkoz- ~a, hogy soha nem volt férjnél, nincsenek gyerekei, senkije nincsen, csak a munkája, a munkája és harmadszor is a munkája ... Ugyan, mit vacakoljon vele! Ezért azután nyersen azt felelte, egy volt kollégámnak a képe. Itteni? Nyelt egyet. Itteni? Hát hol máshol a fészkes fenében, amikor ö a dip­loma után itt kezdett, innét ment el aspi- rantúrára, minden, ami történt vele, az itt történt meg... Ezt válaszolja? Ügy tett, mint aki nem hallotta az utolsó kérdést, s hogy elvágja a további udvariaskodást, ö kérdezett, minek köszönheti a látogatást. Milyen zavarba jött a főnök! S mint ál­talában az esetlen férfiak, nem tudta ki­vágni magát, hanem azt mondta, ami az igazság. Ügy gondoltam, hogy illendő már vizitálnom ... Ügy gondolta! S amikor oly­kor óránként csengetett át Rozika, gyere át már a főnökhöz, légy szíves, akkor miért nem jutott az eszébe, egyszer talán ő is át­mehetne ...? Fontos? Ugyan már! Karesz, ha belelátna a fejébe, most azt sugdosná, osztályvezető elvtársnő, tessék elájulni a megtiszteltetéstől, személyesen eljött a Nagyfőnök elvtárs ... Lopva a képre né­zett. Mintha Karesz valóban csippentett volna a szemével, szinte úgy, mint amikor még ott ült, ahol most ez a... Ez a... Mi baja vele? Semmi. Az égvilágon semmi. Nincsen neki baja senkivel. Senkivel. Seen-kii-veel...! Mészáros Ottó MDF GSZ nem készített sem­miféle akciót sem elő. A tag­ság körében felmerült javas­latról a tagság döntött, hogy egy „akció” előkészületeit meg­kezdje. Ezt az árnyalt meg­fogalmazást kell használnunk épp azért, mert egy ilyen kez­deményezés indítása törvény­adta jogán akár egyetlen vá­lasztópolgárnak is. S mint ilyen törvényadta jog, nem kell megkérni hozzá a városveze­tés intencióit. Hozzátesszük: nem kész tényről, vagyis a visz- szahívás tényéről van szó, ha­nem egy véleményről, előfelté­telezésről, amelyet első lépcső­ben a megfelelő számú aláírá­sok, második lépcsőben a sza­vazás igazolhat. A megméret­tetést, az értékítéletet tehát a választópolgárok többsége mondja ki, ennek objektivitá­sát pedig nehéz lenne tagadni. 3. „... a mai sok szempont­ból átalakuló és formálódó helyzetben sem lehet célunk a testületek szétzilálása.” — írja Pekliné Joó Katalin. Nem a testületek szétzilálását te­kintjük célnak, hanem azt tartjuk égetően szükségesnek amely évekre, évtizedekre ki­ható problémáktól terhes. A mai parlament minden egyes állásfoglalása — vagy éppen nem állásfoglalása —, döntése — vagy éppen nem döntése —, e válságidőszak hosszú távú felszámolására kell irányuljon, ezért minden egyes képviselő­nek, sőt, választópolgárnak is nagy a felelőssége. Az a parlament pedig, me­lyet bevallottan nem a széle­sen értelmezett demokratizmus jegyében választottak meg évekkel ezelőtt, amelyben túl­súlyban vannak a jelenleg ha­talmon levő párt tagjai —, s ezt az MSZMP adott helyzetek­ben ki is használja —, nem le­het alkalmas a népképviselet valódi jelenlétére, a népkép­viselet mérlegére tett dönté­sek meghozatalára. A demokrácia törvényei „nagyban” és „kicsiben” is azonosak, e törvények egyik lényeges eleme a nyilvánosság, a politikai küzdőterek adta feltételek egyenlősége, minden mérkőzni kívánó vélemény számára. Gödöllőn és me­gyénkben ennek egyik forrná­Miért akarják visszahívni? Egy: Az MDF gödöllői szervezetének 88 tagja a visszahívás kezdeményezésekor abból az alapvető tényből indul ki, hogy a mai magyar parlament súlyos, az ország jövőbeli sorsát történelmi távlatokban meghatározó kérdésekben hoz dönté­seket. Ebből fakadóan különösen nagy felelősség terheli nemcsak a képviselőket, hanem a választópolgárokat is. Kettő: Cservenka Ferencné az Országgyűlés 1988. évi mun­kájában oly mértékű passzivitásról tett tanúságot, hogy az a szervezet tagságának véleménye szerint nem támogatja a megindult reformfolyamatokat. Három: A parlament októberi ülésszakán Cservenka Fe­rencné a bős—nagymarosi vízlépcső megépítése, illetve a megépítés folytatása mellett foglalt állást. A gsz tagjai sze­rint e nagy horderejű kérdésben Cservenka Ferencnének fórumok sorozatán keresztül, kiemelt hangsúllyal kellett vol­na kikérnie választópolgárai véleményét, ezt azonban nem tette meg. Négy: A képviselőnő 1988. november 22-én Gödöllőn tar­tott tájékoztatóján és az azt követő vitában a gsz meggyőző­dött arról, hogy Cservenka Ferencné lényeges kérdésekben (például többpártrendszer) nem hajlandó a megfogalmazott választópolgári érdekeket képviselni. A találkozón tanúsított merev politikai felfogásé, a valós problémák előli kitérése képviselőségének konzervatív, a reformokat nem támogató folytatásáról tettek bizonyságot. öt: Cservenka Ferencné képviselőségének eddigi 30 esz­tendeje alatt Gödöllő fejlődésében ellentmondások, erős fe­szültségek tapasztalhatók. A gsz szerint — támaszkodva a lakosság körében megfogalmazódó spontán vélemények so­kaságára — e feszültségekért részben Cservenka Ferencnét is felelősség terheli. a mai helyzetben, hogy egy valóban demokratikus válasz­tások kiírásával alkotmányozó nemzetgyűlés lépjen a mai parlament helyébe. Nem tart­juk véletlennek, anarchikus célzatúnak azt a megindult fo­lyamatot, amely a képviselők visszahívására törekszik. Ügy véljük, hogy a népakarat több évtizedes elfojtás után is meg­találja azokat az apró csator­nákat — mivel más lehetősége nincs —, melyekkel ha mini­mális, jelértékű módon is, de kifejezheti véleményét a mai országgyűlés munkájáról. Javasoljuk, hogy a vezetés, an­nak helyi szintjei is egy tá- gabb összefüggésbe ágyazva próbálja értékelni ezeket az apró kezdeményezéseket, s kö­vetkeztetéseit is ezek alapján vonja le. 4. Nem tudunk egyetérteni azzal az érveléssel, amely a mai parlament összetételének megváltoztatását — ebből ere­dően a döntési mechanizmus­ban betöltött, őt megillető sze­repét — az 1990-es választáso­kig kívánja kitolni. A ma par­lamentje nem egy konszoli­dált időszakban végzi munká­ját, hanem abban a jelenben, ja a helyi sajtó, a Pest Megyei Hírlap. Mivel ez az orgánum kizá­rólagos szerepet vállalt (ka­pott), mint helyi újság, funk­ciója sem csak a pártvélemé­nyek közlése lehet. Ebből ki­indulva javasoljuk, hogy a fenti címhez hasonló rovat in­dításával a szerkesztők közöl­jenek riportokat a megye, a települések ún. alternatív szer­vezeteiről. Kérjük, szíveskedjenek vé­leményünket, hozzászólásun­kat változtatás nélkül a közeli napokban közölni. Amennyi­ben erre nincs mód, szíves­kedjenek minket írásban tá­jékoztatni az okokról. Készségüket előre is köszön­jük! Tisztelettel; Az MDF GSZ képviseletében: Gödöllő, 1989. január 24. Varga Kálmán jjí A fentiekben változtatás ^ nélkül közöltük az MDF gö- ^ döllői szervezetének képvi­seletében Varga Kálmán ál- tál szerkesztőségünknek írt ff levelét. Véleményünkkel ol- íí vasóink lapunk holnapi szá­rmában találkozhatnak. A tervezettnél nagyobb lesz az infláció A SZOT az áremelésekről A hét végén bejelentett ár­emelésekkel kapcsolatban Sán­dor László, a SZOT titkára hétfőn nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. Elmond­ta: bár a szabad áras termékek körénél a SZOT-nak nem kell egyetértenie az áremelkedé­sek esetén — a most felemelt mintegy ötezer cikk ebbe a körbe tartozik — a szakszer­vezet vezetése messzemenően nem ért egyet a legutóbb be­jelentett áremeléssel. Vélemé­nye szerint a mostani intézke­dések következtében már nincs remény arra, hogy az infláció ne haladja meg a kormány ál­tal ígért mértéket. A jelenle­gi számítások szerint az inflá­ció az idén 13,7 százalékos lesz, ez pedig — mivel a szociálpo­litikai intézkedések meghoza­talakor 12 százalékos árszint­növekedéssel számoltak — jog­alap arra, hogy a kormány és a SZOT előrehozza tárgyalá­sait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom