Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
1989. JANUÁR SÍ., KEDD Korok és arcok A művész a változó világban Tihanyi Péter előadóestje a Fészekben Goethe egyik négysoros verse szerint a költészetet megérteni akarónak a költészet, a költőt megérteni kívánónak a költő hazájába kell elzarándokolnia. Személyes élmények nélkül valóban élettelen maradhat egy-egv mű, a más kor tőlünk idegen körülményeiről ismeretlen hangon szóló alkotás nem nyílik meg könnyen még a jó szándékú beíogadó előtt sem. Egy eltűnt időszak hangulatának felidézésére leginkább talán a festmények képesek. Régi arcokat mindenki szívesen nézeget, legyen bár fénykép, portré, dombormű, amely megőrizte az azóta elporladt vonásokat. A leningrádi Állami Orosz Múzeum gyűjteményéből válogatott arcképek most A művész a változó világban címmel láthatók a Magyar Nemzeti Galériában. S ha valaki az orosz romantika vagy realizmus nagyregényeinek világába szeretne eljutni, csak el kell sétálnia ezek előtt a portrék előtt: Tolsztoj vagy Dosztojevszkij hőseinek kortársai néznek ránk a vásznakról. Ha pedagógus lennék, nem sokat törném a fejem, hogyan is tanítsam meg a gyerekeknek a korstílusok változásait —■ elvinném őket erre a tárlatra. Mire az első festménytől, De La Pierre francia művész alkotásától eljutunk az utolsóig, egy kortárs festő portréjáig, a hozzá nem értő számára is szemmel láthatóan válik a romantika akadémikus irányzatából realizmus, majd tűnnek fel a modern törekvések. A tizennyolcadik század végének rizsporos copfjait előbb szépen „nyírt bajuszok és torzonborz mű- vészszakállak váltják fel. Azután fordul egyet a történelem kereke, és a markáns Szép zöld'virág MÁR NEM UTÓPIA *i ól tudom, manapság korántsem tartozik a társa- J dalom legfontosabb ügyei közé az eszperantó mozgalom. . Pedig a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott nagy nyelvek között is megvan a maga helye. Jelentősége pedig azért nem változott, mert nemcsak az az előnye, hogy nemzeti önérzetet nem sértő, semleges, dallamos, könnyen tanulható, ahogy ezt a mozgalom agitátorai fel szokták sorolni, hanem azért is, éppen azért, mert mozgalom, azonos 'érdeklődésű, érzésű, nemzetközi társaságok közvetítő nyelve, a barátság, az internacionalizmus ragyogó eszköze lehet. Aki ezt a nyelvet a gyakorlatban kipróbálta,' aki más országokat felkeresve a zöld csillagos lobogó alá gyűlt emberekkel találkozott, annak erről felesleges beszélni. Másoknak annál nehezebb. Időnként megsokszorozódik az érdeklődők tábora, aztán ismét hullámvölgyek következnek. Azért, mert kevés alkalom kínálkozik a találkozókra, nincs elég pénzünk utazni, levelezőpartnereinket felkeresni. Pest megyében is hasonló a helyzet. Évekkel ezelőtt a megalakult megyei bizottság fogott hozzá népszerűsíteni Ludvig Zamenhof . lengyel szemorvos zseniális alkotását, méghozzá elég hatásosan. A már működő, régi klubok mellett újak alakultak, városokban, falvakban tanfolyamok szerveződtek, testvérkapcsolat létesült a bulgáriai, Szófia megyei csoportokkal. Hozzájuk magyarok utaztak, ők hozzánk érkeztek. Holland eszpe- rantisták vallották be, másnak, egyhangúbbnak ismerték otthoni információik alapján hazánkat. Franciák mondták: Azt hitték, az egész szocialista tömb egy és oszthatatlan, Meglepődtek. Lelkesítő impressziók hatása érte őket. A szép zöld virág azonban egyszer csak hervadozni kezdett. Kifáradtak az aktivisták, lemorzsolódtak a tanfolyamok hallgatói,- elmaradoztak a patrónusok, a pártoló tagok, a külföldi vendégek, a külföldi meghívások. Vagy két évig nem híyták össze a megyebizottságot, melyet felfrissítés címén újra választottak, aztán két évig megint nem ültek össze tagjai. Az ok? Lehetne elemezni, de a lényeg az, hogy ma senki sem ér. rá társadalmi munkában mellé állni az ilyen, meglehetősen nehéz és bonyolult ügyeknek, ha mégoly szép és nemes is az. Ezenkívül pénz is kell hozzá, mert sem szállást, sem vonat- vagy repülőjegyet, ebédet és vacsorát nem adnak ingyen sehol. Á m mégis, talán most megint újra szervezik a mozgalom megyei, központi testületét, amely segíthet a fejtörésben, a lehetőségek feltárásában, az erők összevonásában a kluboknak, a kezdeményezőknek. Arról értesültünk, hogy hamarosan ismét egybegyűlnék Pest megye eszperantistái, ismét újjáalakul a megyebizottság, s most már a korábbi évek hibáiból tanulva nekilát a munkának. Mert ezt az ügyet minden gazdasági gond, az ország előtt álló nehézség ellenére is a megérdemelt rangjára akarják emelni. Azt akarják, hogy hazánkban .az eszperantó mozgalom se maradjon el a világszínvonaltól. Mert hiszen a nemzetközi nyelv eszméje nem utópia, hanem valóság, a közeledés nyelve, ezernyi, még ki nem aknázott lehetőségével. Kovács T. István Korin: Rcnato Guttuso olasz festő portréja (Erdősi Ágnes felvételei) hátteret adó tájnak nem hízeleg: állig bebugyolált vöröskatonája kevéssé hívogató távol-keleti környezetből bukkan elő. Két enteriőr nemcsak az egykori embereket, hanem mindennapi környezetüket is felvillantja egy pillanatra. S a figyelmes szemlélő ismerősökkel is találkozik: a volgai hajóvontatókat megörökítő Repin mester olajképét akadémikus modor- bn Nyikolaj Kuznyecov festette meg. Szurikov nevével és alkotásaival az iskolai orosz tankönyvekben talál-, kozhattunk; a hírneves Vándorkiállítási Társaság tagjának művészetét most nem tájképei vagy monumentális történelmi kompozíciói képviselik, hanem a tematikába illően egy önarcképe. A műalkotások legegyszerűbb, legmindennapibb tárgya a művész saját arca. Az orosz portrék kiállításához a rendezők a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből is válogattak néhány hasonló korú és tárgyú, ritkábban látható képet a reprezentatív arcképektől a bensőséges hangulatú, apró képmásokig. Közéjük. került Lányi Sámuelnek a magyar reformkort reprezéntáló műve éppúgy, mint Kmetty Jánosnak 1976- ban Szentendrén is kiállított Kék önarcképe. Paizs Goebel Jenő Önarckép galambokkal (Aranykor) című festménye pedig egy 1963-ban ugyancsak Szentendrén rendezett, s az ottani festészetet bemutató tárlatról lehet ismerősünk. M. U Kusztogyijev: Önarckép (részlet) munkásarcok jönnek divatba, felkerülve a festők vásznaira is. Szerebrjakova művésznő még mi tagadás, kissé idealizált portrét fest önmagáról, Alekszandr Lábász viszont már sem a modellnek, sem a Elsuttogott kiáltások Fehér hokedlin bádoglavór, egy fehér szék, a háttérben szürke fal. A sti-likált szobát egy zsinórról lógó csupasz villanykörte világítja meg. Mindössze ennyi El KazqVszkij színpadképe, amely József At- tila-versek „környezetéül” szolgál. A hét végén került sor ugyanis a Fészek Klubban a dunaharaszti születésű Tihanyi Péter előadóestjére Mama nézd... címmel — Bernáth László rendezésében. A hatvanperces műsort a művéss maga szerkesztette — mégpedig remekül, a gyerekkorra emlékeztető költeményekből indult ki, s a befejező részben a beteg poéta lelkiállapotát tükrözte. Mindezeket Németh Andor — József Attiláról szóló — feljegyzései egészítette ki. Időnként Kozák László zongorajátéka hallható: Két Chopin-ke- ringöt játszott váltakozva, a Mama, a Kiáltozás, a Ki-be ugrál, a Nagyon fáj és a Köny- nyü emlékek című versek alatt. Négy reflektor világította játéktéren, a közönségnek félig háttal ült az előadóművész, mereven bámulta a poros falat jelképező díszletet, amelyen tompán verődött vissza a villanykörte fénye. Közben — mintha csak ügy magának játszana Kozák László — halkan szólt a zongora. Ám a dallamok befejezetlenül haltak el, majd újra kezdődtek. Mindez azonban csupán addig tartott, amíg a mintegy százfőnyi közönség elfoglalta helyét. Ekkor Tihanyi Péter felállt, s szembefordult a nézőtérrel. Fehér inge félig kigombolva, sötét öltönyének zakója nyitva, keze zsebben. „Anyám meghalt” — közölte a jelenlevőkkel, s mintha tőlük kérne tanácsot,, folytatta: most nem tudom, mit tegyek- véle”, Eközben kabátjának szárnyait lengette meg zsebre dugott kezeivel. Már ebben a pillanatban megteremtette azt a feszültséget, amely végigkísérte az estet. Talán úgy is fogalmazhatnék: már az elején — a közepén kezdte, elérve mindannyiunk legteljesebb figyelmét. Ehhez még hozzájárult Tihanyi Péter előadóestjére a ^Fészek Klubban került sor .(Yimola Károly felvételei) az is, hogy a legkevésbé ismert — s szerintem a legcsodálatosabb. :— anyjáról szóló verset vette elsőként, amely a Gyászkoszorú alcímet viseli. Mindenkor nehéz feladat a Mama elmondása. Újszerű értelmezés azonban, amikor Tihanyi Péter a csalódott-konok gyermek számonkérő hangján veszekedett „vele”. Egészen különös volt a „teregetett némán” hangsúlyozása. Az utolsó szó mindkét tagját külön nyomatékkai kiáltotta. Ugyanezt tapasztaltam a Kései sirató tolmácsolásakor. Hadd említsem meg, hogy ezt a költeményt sem könnyű úgy interpretálni, hogy más — netán több — legyen, mint ahogy eddig hallottuk. Meghökkentően hatott * Kiáltozás című költemény: „sírok, kiáltozom” szavak után elsuttogott: „szeress”. Az Egp töredékből megrendítően tiszta hangon szólalt meg a mély — áttételes — értelmű „magamat is, meg tudtam szeretni veled”. Tulajdonképpen minden egyes vers előadásáról külön-külön írhatnék. Ezt azonban azért nem teszem, mert a hatvan perc jól felépített, s a. kerek egész érzetét keltette. Tihanyi Péter elejétől végig — mintha maga a költő lenne — áll velünk szemben, vitatkozik, érvel, töpreng, s olykor átkozó- dik. Jóllehet Tihanyi Péter e József Atfiío-összeállítással már több mint egy esztendeje lép fel, mégsem tapasztalható kifáradás. Akad azonban néhány apró részlet, ahol — ugyan alig észrevehető árnyalattal — de elmaradt addigi színvonalától. Ez viszont semmit sem vont le az összértékből. Kicsit zavaró volt, amikor elmerengve mondta: „Itt ülök csillámlő sziklafalon” —* mialatt állt. Sajátos értelmezésre vall, hogy Németh Andor a költő haláláról szóló visszaemlékezését követte az íme, hát megleltem hazámat című költemény. Tihanyi Péter megnyugodva, szinte felszabadultan — majdhogynem derűs lélek, kel — idézte e sorokat. Am még ezzel is megnyerte a közönséget. Az embernek az a gondolata támadt, hogy nem is közönség vagyunk, hanem együttműködők. Így érezhette az előadóművész is, aki a másodszori visszatapsolás után kitárulkozott, s hitéről vallott a jelenlevőknek. Ügy gondolom, egy ilyen szuggesztív hangulatú előadói, estbe még ez is belefér. Vennes Aranka Alapítványok még nincsenek Pénz helyett villanykörte Kezdetben volt az aranykori A központi költségvetési támogatás — bár már akikor is az állampolgár pénzéből — bőségesen csordogált az akkortájt még nem árunak minősített kultúra jelképes zsebébe. Hiszen egyértelműen meghatározott a cél: a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumának megtörése. Ezen kívül az ötvenes években még az iskolai füzetekre is rányomtatták miheztartás végett: a tudás fegyver az imperialisták elleni harcban. Ilyen körülmények között sem az oktatásnak, sem a közművelődésnek nem kellett attól tartania, hogy mostohagyerekké válik. Kiürült formák Az idők változásával azután valakinek eszébe jutott, miért is ne vállalhatnának az üzemek, szövetkezetek nagyobb részt a kultúrotthonok fenntartásának költségeiből. Rajtuk ugyanis számon kérik a munkásművelődés ügyét, kapcsolódjon hát össze a két dolog. A hetvenes években így alakultak ki az úgynevezett közös fenntartású művelődési intézmények, amelyeknek üzemeltetéséhez jelentős vagy csekélyebb mértékben hozzájárult egy-egy vállalat vagy termelőszövetkezet. Pest megyében rövid idő alatt a meglevő közművelődési intézmények kilencven százaléka ilyen jellegűvé vált. A vállalatok általában kétféle formában segítették a művelődési házat: vagy folyamatosan, megállapodásban rögzített összeggel, vagy egyszeri támogatással. Az utóbbi években a megyénkben épült vagy felújított művelődési házak legnagyobb részben csak üzemek és téeszek hozzájárulásával készülhettek el. Monoron például a költségek egyhatodát a helyi vállalatok, gyárak adták össze. A megye kulturális intézményei 1986- ban a 95 millió 635 ezer forint-, nyi központi hozzájáruláson kívül 14 millió 723 ezer forintot kaptak az üzemektől. Az eredmények ellenére néhány éve egyre fcedvezőtleneb- bé válik a helyzet. Szemmel látható a tendencia: csökken a támogatások összege, és egyre fogy az anyagi segítségre egyáltalán kapható gyárak száma is. A művelődési intézmények vállalati támogatásának összege az elmúlt tíz évben Vácott közel a felére, Cegléden 450 ezer forintról 100 ezer forintra esett vissza. Gö- döllö és körzetének 21 kultúr- otthona, klubkönyvtára közül tíz egyáltalán nem kap segítséget üzemtől, szövetkezettől. Mindehhez — az ismert gazdasági okokon kívül — hozzájárulhat az is, hogy nem egy helyen csak a pénz átutalását nyugtázták, s a fenntartók a ház tevékenységébe nemigen szólhattak bele — igaz. erre gyakran igényük sem volt. A kiürült formáknál kedvezőbben alakult a kép ott, ahol a gyár egy-egy művészeti csoport folyamatos segítésére vállalkozott, s ez a csapat nevében is kifejezésre jut, mint például a budakalászi Lenvirág gyermektáncegyüttes és a Budaflax kapcsolatában. Gazdálkodók hozzájárulásai enyhítik olyan megye- és országhatárokon túl is ismert csoportok anyagi gondjait, mint az abonyi fúvós- zenekar vagy a szentendrei Kék Duna táncegyüttes. Bújtatott támogatás Ám összességében — mint a megyei tanács művelődési osztályának néhány hónapja kelt szakfelügyeleti jelentése is megállapítja — a művelődési házak tevékenységében nehezen mutatható ki a vállalati támogatás kedvező hatása. A pénz egy része beépül a fenntartási kiadásokba, a többi pedig , az alaptevékenység költségvetési hiányait pótolja. Pedig segítség nélkül ma nemcsak a kulturális intézmények, hanem a művészeti együttesek sem képesek megélni. Színvonalas műsoruk reklámnak sem rossz, s ez igazán vonzó lehet bármely cég számára. Fölösleges pénze ugyan valószínűleg a legnyereségesebben működő vállalkozásnak sincsen, dé néhány gyár igyekezett saját növekvő terhei mellett sem elfelejtkezni a kultúra ügyéről. Csak esetleg nem pénzt adott, hanem olyasmit, amit költségként elszámolhatott. Ha a Váci Izzó például ingyen lecserélte egy művelődési ház összes kiégett villany- körtéjét, máris jelentős kiadástól kímélte meg az intézményt. De az efféle „bújtatott támogatásnak” számtalan módja van: az. autóbusz-kölcsönzéstől az épület tatarozásáig. A segítség nyújtásának egyik régóta ismert, de csak mostanában elterjedőben és felfutóban lévő formája az alapítvány. Az a jogszabály, amely lehetővé teszi az alapítványt tevőknek, hogy annak összegét adójukból leírhassák, vélhetőleg megnöveli majd a vállalkozó kedvet. Éppen a napokban jelentette be a kazincbarcikai székhelyű Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója, hogv cége kétmillió forintos alaptőkével kívánja segíteni egyrészt a Magyar Állami Népi Együttest, másrészt nemzeti kultúránk ápolását. A Magyar Népművészetért Alapítvány számlájára azóta már több felajánlás érkezett. Kultúra — kátyúban Pest megyében is léteznek különféle magán- és közalapítványok, elegendő Ádám Jenő nevét vagy a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár kezelésében levő ifjúságpolitikai alapítványt megemlíteni. A Borsod megyeihez hasonló kezdeményezésre azonban mind ez ideig nem akadt példa. Támogatásra méltó törekvés' pedig lenne számtalan: Vác és Szentendre zenészeitől a nép- táncosokon és helytörténeti gyűjteményeken át a gödöllői, feldolgozatlan Nagy Sándor- hagyatékig. Ügy tűnik, a pénzügyi szabályozás talán megnyitotta az utat a leépülő központi támogatások mellett kátyúba jutott kultúra segítése előtt. Mörk Leonóra
