Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

1989. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK Egyelőre fizetni kell érte Levelek mennek az ENSZ-hez Ki az, aki ne erezne együtt az Erdélyből menekülő ma­gyar kisebbséggel? Még ha van is, aki rossz szemmel né­zi, hogy nagy számban tele­pednek le Magyarországon a romániai magyarok, az se maradhat közömbös. Nincs egyszerű dolguk a politikusoknak, akik nemzet­közi szinten szeretnék orvo­solni a világ számos fekélyét, s köztük ezt is. Jelenleg az Egyesült Nemzetek Szerveze­te az, amely megvizsgálva a szomszédainknál történteket, talán elérhet valamiféle ered­ményt. Ahhoz, hogy az ENSZ égisze alatt működő emberi jogok bizottsága munkához láthasson, bizonyos számú ál­lampolgári bejelentés, kére­lem szükséges. A tiltakozási hullám hazánkban is elindult, számos család juttatta már el kérését az ENSZ genfi köz­pontjába azzal, hogy vizsgál­ják ki a jogsértéseket. Mi a váci postahivatalban arról érdeklődtünk, milyen számban vettek át és továb­bítottak ilyen küldeményeket az elmúlt időszakban. Rónai Ferenc postaforgalmi osztály- vezető válaszolt: — Pontos adatokkal nem szolgálhatok, mert naponta tízezrével továbbítunk levele­ket. Ezért nem is várhatjuk el munkatársainktól, hogy megjegyezzék a címzetteket. Erre a beszélgetésre készülve azonban átnéztem egy nap postakönyvét, s talán az ab­ban foglalt adatok is adhat­nak valamiféle betekintést ar­ról, mit éreznek a váciak az erdélyi magyarok iránt. — Tehát? — Január • 23-án a váci postahivatalban 26 levelet ad­tak fel Svájcba az ENSZ-nek címezve, 21-et pedig a vidéki hivatalokban. Ez, hangsúlyo­zom, csak egy véletlensze­rűen kiragadott nap. — Ügy tudom, tértivevé- nyesen kell feladni ezeket a leveleket. Mennyibe kerül így? — Ezt az ügyfelek közül is sokan megkérdezik, de ők azonnal arra kérdeznek rá, kell-e fizetni egyáltalán. Er­re nekik is, önnek is azt tu­dom mondani, hogy amíg a feletteseink nem döntenek másként, addig fizetni keil érte. Tértivevényesen, ajánl­va ma — még a februári ár­emelés előtt — 24 forintba kerül a Svájcba küldött levél. — Korábban az erdélyi menekültek számára és az örmény földrengéskárosul­taknak küldött összegek után is számítottak feladási díjat, de ez ma már ingyenes . .. — Ismétlem, mi nem jár­hatunk el öntevékenyen, csak ahogy a feletteseink megszab­ják. Ha majd bélyeg nélkül is átvehetjük, akkor örömmel tesszük! — Közkézen forog egy le­vél, melynek magyar és an­gol nyelvű változatát, mely egy jól megfogalmazott, ér­vekkel is alátámasztott tilta­kozást tartalmaz, lelkes civi­lek terjesztik. Az angol nyel­vűt kell aláírni és elküldeni, a magyar nyelvű pedig azért kell, hogy tudjuk, mit írtunk alá. Aki tudja, ezeket sokszo­rosítja is, és továbbadja. Tudnának-e önök is vállalni ilyen sokszorosítást? — Azt nem, de ha kapunk ilyen példányokat, szívesen közvetítjük hivatalainkban ügyfeleinknek — mondta vé­gül Rónai Ferenc osztályve­zető. Dudás Zoltán SZÁJTÁTVA Kijárok ülhetném, ugrat a munka­ügyi főosztály vezetője, ha nem ismerném, komoly ember. Oly­annyira az, hogy általában hi­ányzik belőle a tréfálkozó kedv. Mégis, ugratásnak tetszik a kérdéssel bevezetett közlés, tu­dom-e, újabban honnét tesz szert friss munkaerőre a cég, hát nem máshonnét, hanem a fővárosból. Igen, a bejárók helyett fel-felbukkannak a ki­járók: Budapestről ingáznak valamelyik megyei munkahely­re. Így hozzájuk is. A legutób­bi két hónapban tizennyolc ilyen munkavállalót vettek, ve­hettek fel. Kizárólag budapes­tiek jelentkeztek a gyárkapu­nál. A helybeliek közül senki sem. Ok változatlanul bejárók és nem helybe járók, holott. .. Holott meglehet, ha a munka­hely kifizetné nekik azt a pénzt, melyet utazási költség- térítésként ad a be- és a kijá­róknak, akkor ki-ki maradhat­na a lakóhelyén. Ilyen és hasonló álmokat se- regestől dédelgethetünk, csak éppen a valóság más. Nyer­sebb. Ésszerűtlenebb. Költsége­sebb. Nem új dolog persze az, hogy a fővárosban élők megyebeli munkahelyen dolgoznak. Volt ilyen évtizedekkel korábban is, igaz, főként műszakiak, tiszt­viselők esetében. Szájtátva lát­ja mostanában az ember, hogy kifelé is megnőtt az ingafor­galom. Jelentősen nő a kijá­rók tábora, s ebben a tábor­ban népes csapat a fizikai fog­lalkozásúaké. Napjainkban a megyébe már nem kevesebben, mint huszonnégyezren járnak ki a fővárosból, illetve járnak át valamelyik szomszédos me­gyéből. A főváros után ennek követ­keztében a megye a legjelen­tősebb ún. munkaerő-befogadó terület. Aminek vannak pozití­vumai. S akadnak negatívumai is. Az így megszerezhető után­pótlás ugyanis feledtetheti a szervezés, az élőmunka-haszno­sítás tartalékait, envhítheti a műszaki fejlesztés kényszerét és így tovább. A kijárókkal együtt tehát kijárhat a kon­zerválódás szelleme is. Az előb­biekre nagy szükség van a megyében. Az utóbbira azon­ban semmi szükség nincsen. Van saját forrásból éppen elég ... MOTTO Dolgozik a munkahelyén, dolgozik a háztájiban Ahol kilenc bikát etet a gazda Mind gyakrabban kerül az érdeklődés reflektorfényébe a mezőgazdasági dolgozók jöve­delme és megélhetése. Dr. Tu- nyogi András, a Pest Megyei Tanács tanácsosa szerint ezek az emberek rengeteget dolgoz­nak. A megyében csaknem 70 ezerre tehető a termelőszövet­kezeti tagok száma. Anyagi helyzetükre a színvonaltartás jellemző. Átlagkeresetük 4-5 ezer forint között mozog. Az egy tsz-tagra eső éves átlagke­reset így meghaladja a 60 ezer forintot. Ez a mai árviszonyo­kat alapul véve kevés, s a biz­tosabb megélhetést a háztáji­ból származó mellékjövedelem nyújtja. A tanácsos szerint nagy gond a tagok túlhajszoltsága, a szö­vetkezetekben dolgozók egész­ségi állapota. És ez a „kórkép” nemcsak a fizikai állományba tartozókra vonatkozik. A ag­rárértelmiséget is egyre in­kább a fásultság, az egziszten­ciális bizonytalanság jellemzi. Szükség volna a több pihenés­re, mert az elfáradt szervezet képtelen a hatékonyabb mun­kára, a mennyiségi és minősé­gi újratermelésre. Annak, hogy a falun élő szö­vetkezeti tagok portái is egyre módosabbak, annak egyedüli magyarázata az, hogy otthon, a második műszakból, a háztá­jiban végzett munkákból szár­mazó jövedelem a figyelemre méltóbb. Az utóbbi öt-tíz évben fel­gyorsult az ipari munkások között is a telekvásárlási, a kertészkedési, állattartási kedv, elsősorban vidéken. Ürömön, az Agrocor Szövet­kezeti Közös Vállalatnál dol­gozik Tóth Miklós éjjeliőr és portás. Hetente három napot Különös levelet kézbesített a posta a napokban a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizott­sága címére. Nem tartalma tette azzá, hiszen több száz aláírással ellátott levelet már más, önállóságot visszaszerez­ni kívánó társközségből is küldtek a népfronthoz. Am ez az írás túlfűtöttsége, indu­latossága miatt volt különös. A fésületlen stílus, a szálkás írás egyszerű, idős emberre vallott. Tartalmából pedig ba­josan Idézhetnénk néhány sornál többet anélkül, hogy magunkra ne vennénk a benne említettek haragját a becsületsértő kijelentések miatt. A levelet vácszent- lászlón adták fel, Valkó társ­községében és csaknem hét­száz aláírás hitelesíti a lénye­gét : vácszcntlászló vissza akarja szerezni önállóságát, saját tanácsot követelnek. Unatkozó nyugdíjasok akciója? Vácszenííászió válni akar Nem kell különösebb ma­tematikai képesség ahhoz, hogy kikövetkeztessük, a két­ezer lelket számláló Vdc- szentlászlón szinte minden családból alá kellett írnia egy-két embernek a levelet, másképpen aligha gyűlhetett volna össze ennyi szignó. Az első menet Ennél kevesebb aláírást is komolyan vesz a Hazafias Népfront, így a megyeiek szinte napok alatt időpontot egyeztettek a valkóiakkal és az elmúlt héten sor kerül­hetett ebben az ügyben az első megbeszélésre a Valkói Közös Tanácson. Szinte már rutinjuk van, mondhatnánk, hiszen Valkótól vált el néhány éve Zsámbok. Az ő tettük példa értékű volt, s utána szerte az országban sok kis társközség írta zász­lajára Zsámbok nevét, ami­kor harcba indult önállósá­gáért. A valkói megbeszélésen részt ‘vett a vácszentlászlói HNF elnöke. Balogh László és Farkas Sándorné titkár. Ott volt többek között a ta­nácsi kirendeltség vezetője, Varga Ferencné. a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, dr. Cseri László, Horváth Sán­dor, vácszenííászió elöljárója. Ugyancsak szűkösen fértünk el Sziráki Mihály tanácselnök szobájában. Nem volt irigylésre méltó helyzetben dr. Fogd Mihály, aki a megyei népfrontbizott­ság képviseletében az egyez­tető beszélgetést kezdemé­nyezte. Hiszen nem olvashat­ta fel a levelet, mert el akar­ta kerülni, hogy a vita a sze­mélyeskedés irányába menjen el. Csupán annyit vett ki nagy diplomatikusan a levélből, hogy a vácszentlászlóiak leg­inkább az égetően szükséges nyolc tantermes, leendő álta­lános iskolájuk tervezése, helykijelölése körüli huzavo­nát sérelmezik. Az elöljáróság több alkalommal, s legutóbb a szentlászlói pártvezetőség is úgy határozott, hogy az is­kola a művelődési ház mellett épüljön meg. Ám a lakosság egy része egy másik hely, az úgynevezett Káposztáskert mellett voksolt. Hogy ponto­san kik ők, azt nehéz lenne meghatározni, hiszen az isko­lás gyermekek szülei — aki­ket az iskolai szülői értekez­leteken kérdeztek meg s szin­te minden második családban van ilyen korú gyerek — szintén a művelődési ház mel­letti helyre szavaztak. Emel­lett szól számos érv. Például, hogy a hajdan társadalmi munkában sok lelkesedéssel, ám kevesebb szakértelemmel megépített művelődési ház megérett a teljes felújításra, de pénz nincs rá. Ha viszoní bővítenék egy szárnnyal, amelyben helyet kapna a nyolc tanterem, egy füst alatt tatarozhatnák a régi épüle­tet. Az itteni helyiségekkel pedig jól gazdálkodhatna az iskola. Indulatos szavak Sorra hangzanak el az ér­vek a szétválás ellen. Az elöljáró a gazdasági hátrányo­kat ecseteli. Zsámbok is szó­ba kerül, ahol állítólag már a múlté a hajdani lelkesedés, passzív a nemrég még he­gyek elhordására is képesnek tűnt nép, az önálló tanács pedig pénzügyi gondokkal küzd. Hasonlóan szól Dr. Cse­ri László, de erről beszól Nagy Béla vb-titkár is. A vácszent­lászlói népfrontelnök állítja, hogy fogalma sem volt az aláírásgyűjtési akcióról, Far­kas Sándorné népfronttitkár pedig előző nap jegyzőkönyv­be mondta a valkói tanácshá­zán, csupán azért írta alá a gyűjtőívet, mert meg akart szabadulni már a rámenősen agitáló aláírásgyűjtőtől. Aki egyébként nem mutatta meg a levelet, csupán azt mond­ta, a tiltakozás tárgya a le­endő iskola tervezett helye. Van, aki kimondva, mások kimondatlanul céloznak rá, tudják ki áll az akció mögött. Bár a megbeszélés résztvevői nem látták a levelet, amelyen szerepel Magócs Istvánné ne­ve, mint a szöveg leírójáé, mégis többször említik. Csak­hogy nem mint értelmi szer­zőt, csupán végrehajtót. S nem is a nevét mondják, ha­nem anyósi minőségét. Ma­gócs Istvánné ugyanis dr. Dó­ka József vácszentlászlói ál­latorvos, tanácstag és alap­szervezeti párttitkár anyósa. Az elöljáró indulatos szavak­kal kérdi meg: kell-e nekünk ilyen tanácstag, ilyen párttit­kár? Nem időszerű — Bocsánat, Dóka doktor miért nincs most itt? — kér­dezem az egybegyűltektől. Ki­sebbfajta viía támad azon, miért is nem hívták el. Ettől kezdve a vita új fordulatot vesz, hiszen mindenki belát­ja, hogy nem lenne okos do­log vádaskodni a megvádolt távollétében. A megyei nép­front falugyűlés összehívását javasolja, a vácszentlászlói népfront elnöke szerint ez fe­lesleges, hiszen a levél nem a falu közvéleményének hangja, s nem ártana meg­vizsgálni a hétszáz aláírás hitelességét sem. Elmenőben levelet hagyok dr. Dóka Józsefnek Vácszent- lászlón, kérve, hogy keressen meg. Másnap telefonon be­szélgetünk: — Képzelheti, milyen kínos helyzetben vagyok — mondja. — Hallottam a levélről, bár magam nem láttam. Sokszor kértem anyósomat, hogy ne avatkozzon bele ezekbe a dol­gokba, hogy ne szervezked­jen a faluban! Nem tudom le­állítani, nem hallgat rám. Magyaráztam neki, hogy vál­lalnia kell a felelősségei, mert egy ilyen válás katasztrofális helyzetbe sodorná a falut. — Tehát ön egyáltalán nem híve Vácszenííászió önállóság gának? — Hosszú távon csak ez le­het a megoldás, de a mai helyzetben hiba lenne. A vá­lás ma nem időszerű. Bíz­nunk kell abban, hogy Valkó ezután a vácszentlászlói isko­la építésére összpontosítja az erőket. Ügy gondolom, ha megkezdődik ez a beruházás, megnyugszanak a kedélyek is. Talán kiderül — Amikor megtudta, hogy anyósa aláírásokat gyűjt s ön­re nem hallgatott, nem pró­bált hivatalos segítséget kér­ni? Bár megértem, hogy két tűz között van, hiszen családi békéje vagy társadalmi hely­zete a tét. — Ha azt hivatalosnak le­het nevezni, hogy kértem az elöljáró és a tanácsi kiren­deltség vezetőjét, aki kereszt­lánya is az anyósomnak, hogy beszéljenek vele, akkor igen. Ám mostanáig egyikük sem kereste meg emiatt. Mondja meg, mit tegyek még? Mégis­csak a feleségem édesanyja. Sok mindent átélt, nehéz idő­ket is. Most a nyugalma, ké­nyelme megvan. Elmúlt het­venéves, de nagyon tevé­keny. Ügy látszik megcsapta az új idők szele. Jön a második menet. Ma délután a vácszentlászlói mű­velődési házban újabb meg­beszélést tartanak. Remélhe­tőleg itt végre kiderül, unat­kozó nyugdíjasok egyéni ak­ciója volt-e a hétszáz aláírás összegyűjtése, vagy a közaka­rat kinyilvánítása. Móza Katalin tölt munkahelyén. Amikor ha­zatér a Kert utcában lévő há­romszintes, csaknem 200 négy­zetméteres, úgynevezett több- generációs családi házába, nem a pihenést választja. Számára a kikapcsolódást gazdaságának a körbejárása, állatai etetése jelenti. Bérel a Rozmaring Termelő- szövetkezettől kilenc bikát, öt- venkilósak voltak, amikor hozzákerültek, s a bérbeadó­val kötött megállapodás alap­ján 5 mázsás korukban adja le őket a megyei húsipari vál­lalatnak. Másfél évi tartás után érik el a kívánt súlyt. A gazda bemutatta birtokát, s ott már az első pillanatokban mind szemléletesebbé vált az, hogy nem a semmitől, hanem a sok abraktól, a minőségi ele- ségtől gömbölyödnek a hízás­ra fogott állatok. Mivel a ta­karmány drága, ezért nem rest és a nyári, kora őszi időszak­ban felkeresi az utak, árkok, szántóföldek környékét, s ka­szálja az ott talált füvet. Köny- nyebb lenne, ha a tsz-től bé­relne legelőt, de azt drágának tartja, s ezért az előbbi meg­oldást választotta. Az elmúlt évben egyébként 50 darab ser­tést is leadott a húsiparnak. Körbejárva a gazdaságát, mindenütt nyomon követhető az a céltudatosság, ahogy be­rendezte a birtokát. A garázs­ban gépkocsi, az udvar egy félreeső zugában a teherszál­lításra alkalmas Nysa mutatja, hogy igyekszik a nehéz mun­kát könnyebbíteni. Már két évtizede foglalkozik rendszeres, nagybani állattar­tással. Ugyan többször is meg­jegyezte, hogy egyre kevesebb rajtuk a haszon, de azért ki­tűnt, hogy még mindig kifize­tődik. Szobafestő fia, ha teheti ter­mészetesen maszekok Menye pedig egy ismert cégnek^ ké­szít úgynevezett gázfúvókákat. Persze, csak akikor, ha ideje engedi, hiszen gyeden van. A családfő felesége a Rozmaring Tsz bedolgozója, fonalat gom­bolyít, és ezért havonta átla­gosan 2500—3000 forintot kap. Vejük gépkocsivezető, aki se­gít a fuvarozásban, a háztáji munkákban. A nagy értékű csa­ládi házat hatévi kemény munkával építették fel. Még áll a modern családi ház mö­gött egy jelentéktelennek tűnő szerény épület, amelyben éve­ken át kitartottak. Most rak­tár, terménytároló. Tóth Miklósnak munkahe­lyén 4200 forint a havi kere­sete. Ha dolgozik, este 6-tól reggel 6-ig tart a műszak. Nem kíván munkahelyet változtat­ni, pedig hívták jobban fizető állásba is. Döntését meg lehet érteni. A szorgalmas, az igyekvő ember vállalkozik. Keresi a nyugodtabb, a biztonságosabb megélhetés lehetőségeit. A fiatalok azonban a ké­nyelmes, a divatosabb szak­mákat választják. A biztos hát­teret számukra a szülői ház,* az apák, az anyák és nem egy esetben a nagyszülők szorgal­ma, kétkezi munkájuk ered­ménye nyújtja. Vajon meddig? i Gyócsi László Az öreg szecskavágót motor hajtja, megkönnyítve ezáltal a----gazda munkáját (Erdő si Ágnes felvétele) Tájékoztató az ORl-botrányról Felmondott a főosztályvezető Súlyos visszaélésekre: jog­talan haszonszerzésre, pazarig gazdálkodásra, a jegybevéte­lekkel való manipulálásra, s okirathamisításra derített fényt a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság az Országos Rendező Irodánál végzett vizsgálat során. Az ŐRI egyes művészeknek jelentős összegű előleget fizetett, ezek nyilván­tartása és elszámolása sza­bálytalan volt. Az előlegjutta­tásokból és fiktív kifizetések­ből több millió forint kár származott. A közvéleményt foglalkoztató, meglehetősen szövevényes ügy részleteiről szerdán a KNEB székházában tájékoztatták a sajtó képvise­lőit. Mihály Sándor, a KNEB főosztályvezetője elmondta, hogy a népi ellenőrzés több bejelentés után tavaly novem­berben kezdte meg a vizsgá­latot az ORI-nál. Szinte vala­mennyi jelzés megfelelt a va­lóságnak. Különösen érzékenyen rea­gált a közvélemény a tavalyi Interpop-fesztivált kísérő eseményekre. Mint. ismeretes, a zsűri tagjai a fesztivál ide­je alatt ingyen szálltak meg a Balaton partján, munkáju­kért 27 500 forint tiszteletdíj­ban részesültek. A zsűri elnö­kének, Kormos Sándornak, a Művelődési Minisztérium fő­osztályvezetőjének 30 ezer fo­rint adóköteles tiszteletdíjat és 7 ezer forint adómentes költségtérítést számoltak el. Ez utóbbi üggyel kapcso­latban a sajtótájékoztatón je­len lévő Stark Antal művelő­dési minisztériumi államtitkár elmondta: bár a főosztályve­zető jogilag nem volt elma­rasztalható, felmentését kerté állásából, s azt a miniszter azonnal elfogadta. Szálkái Tóth István, a KNEB elnökhelyettese végezetül el­mondta. hogy a KNEB befe­jezettnek tekinti a vizsgála­tot, s az általa összegyűjtött dokumentumokat átadja cl BRFK-nak. A KNEB felkéri az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal elnökét, hogy rendelje el az ŐRI és az OK1SZ Labor soron kívüli adóellenőr zéséL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom