Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

4 1989. JANUAR 18., SZERDA Apácák tartották el az óriásokat Hol van az a Toronyalja? Ha azt mondom, Toronyalja egy ismeretlen középkori tele­pülés a Börzsönyben, és hogy erről krónikát írt valaki, szin­te hiiztos vagyok benne, csak keveseknek jutna eszébe, hol a csudában is lehet ez a hely a megyében. Pedig ezen * címen írt helytörténeti pályamunkájával nyert — utcahosszal kiemel­kedve a többiek közül — első díjat a megyei krónikáiról pá­lyázaton dr. Erdész Mihály. Dolgozatával abszolút elvitte a pálmát. A meglepetés óriási volt. Még dolgozata bírálói sem sejtették, ki is lehet ez az ember, csupán nevét és lakcí­mét ismerték, de felőle soha nem hallottak semmit. Már- már profira gyanakodtak, azok pedig köztudottan nem indul­hatnak a meghirdetett pályá­zaton. Dunakeszi otthonába vasár­napi ebéd után tettem látoga­tást az anonim helytörté­nésznél. — Ki is ön tulajdonképpen, ár. Erdész Mihály, ét honnan támadt ötlete, hogy ezt az is­meretlen témát választotta? — Életem nagy részét Kós- pallagon töltöttem. Bár nem ott születtem, de négyéves ko­romtól egészen huszonnyolcig ott laktam. 1966-tól vb-titkár voltaim, közben jogi doktorá­tust szereztem a budapesti ELTE-n. Dunakeszire 1974-ben kerültem, de kapcsolatom Kós- pallaggal nem szűnt meg, he­tente járunk haza családom­mal édesanyámhoz és felesé­gem szüleihez. Múltja Is volt — Es hogy jön Káspatlag To- ronyaljához? — Már kóspallagi koromban érdekeltek ezek a dolgok, mert tudtam a toronyaljai romok­ról, és felbosszantott, hogy a falu múltjával nem foglalko­zik senki sem. Elkönyvelték, hogy Valamikor az 1700-as években már település volt ott, de elintézték ezzel, mintha múltja nem is lett volna. Egyetlen könyv jelent meg Márianosztra is Kóspallag földrajza címein, amelyet Ká­rolyi István írt 1932-ben. dok­tori disszertációként. Magam Ss beszereztem antikváriumból és sajnálattal konstatáltam, hogy a települések múltjáról, történetéről a szerző sem .írt semmit Néhány földrajzi ada­tát azonban későbbi munkám­ban hasznosítani tudtam. Dunakeszin először mint igazgatási csoportvezető dol­goztam, majd mikor város lett, osztályvezetőnek neveztek ki. Sajnos, megbetegedtem a vesémmel, s így 1986-ban le­százalékoltaik. S mivel minden rosszbari van valami jó is, tu­lajdonképpen kórnak köszön­hetem, hogy megcsinálhattam ezt a munkát. Szerencsére ép­pen amikor az ágyat nyom­tam, a kezembe került Miklós Zsuzsa régész egyik munkája, amelyben a toronyaljai lakóto­rony feltárását írja le. Ennek elolvasása után kezdtem el komolyabban foglalkozni a do­loggal. Jártam a levéltárakat, bújtam a könyveket, térképe­ket. Tulajdonképpen Kóspal­lag falu monográfiáját szeret­ném megírni, a múltat, 1750- től 1945-ig. Olyan terjedelmű munkának tervezem, amely­ben ez a bizonyos Toronyalja rész csak eev fejezetként sze­repelne, Előzmények címen. — Kérem, meséljen nekünk röviden erről az ismeretlen középkori településről; hol is van pontosan ez a hely? — Toronyalja és a 'kolostor környéke Kóspallag községtől délre, a most meglévő halastó közvetlen közelében volt. A kolostortól körülbelül 150 mé­terre, a mai Kishanta patak partján van egy hegy, amely­nek tetején már szintén csak romok találhatók. A régészek szerint ezek egy középkori la­kótorony maradványai. Való­színűleg közvetlenül a tatárjá­rás után épült, s része volt an­nak az erődrendszernek, ame­lyet ÍV. Béla épített ki a Duna vonalának védelmére. A lakó­toronynak is védelmi szerepe lehetett. A patak partján volt egy falu, Hanta falunak ne­vezték, s az apácák kapták IV, Bélától (lánya, Margit is apáca volt). Ennek a falunak a vé­delmére építették a várat és a lakótornyot A Csák Máté és a király közötti küzdelmek so­rán a várat lerombolták. Min­den bizonnyal a lakótorony pusztulásával egy időben, úgy az 1300-as évek elején szűnt meg a körülötte lévő falu is. — A kolostor 1350 és 1380 között épült, és pálos rendi szerzetesek lakták. A mohácsi vész után még egv ideig fenn­állt, mert Szapolyai János ado­mányozott számukra egy ma­jort, s az erről szóló okirat valamikor olvasható volt a pá­losak levéltárában. 1538-ban azután minden valószínűség szerint a törökök lerombolták. Mesélgették az öregek 1 — Emlékeznek-e még a kör­nyéken élők valamire is ezek­ből az időkből? — Különböző mesék, men­demondák élnek még ma is a toronyaljai romokról Mária- nosztrán és Kóspallag faluban egyaránt. A legizgalmasabb az óriásokról szól. Azt mesélget­ték az öregek, hogy a lakótö- ronyöan valamikor óriások laktak, akiket az apácáknak kellett eltartaniok. Egy da­rabig ment is a dolog, de az óriások egyre falánkabbak let­tek, az apácák nem győzték őket élelemmel. Egy ültükben felfaltak egy ökröt, megettek egy kemencényi kenyeret, s felhajtottak rá egy hordó bort. Végül is az apácák fölmond­ták az eltartást, s helyettük Márianosztra lakói vállalták azt magukra. Annak fejében persze, ha az óriások meghal­nak. ők öröklik utánuk az ál­taluk elfoglalt területet, A szerzetesek egyezsége Nos, a hiedelem alapja az le­het. hogy az említett terület egészen 1970-ig Márianosztrá- hoz tartozott, tulajdonképpen de van ékelődve a kóspallagi földek közé. Az emberek nem tudtak a pálos szerzetesrend és a királyi korona közötti egyezségről, mely szerint a tö­rök kiverése után csak a régi. lerombolt kolostor közvetlen környéke került vissza a pálo­sok kezébe; a márianoszt- rai szerzetesrend használta azután. A kóspallagdak pedig nagyon szegények voltak, ők nem mertek vállalkozni az óriások eltartására. Sajnos, az ötven oldal as hely- történeti dolgozatból csupán morzsányit tudtunk meg dr. Erdész Mihály jóvoltából, re­mélhetően azonban — ő két évben jelölte meg a határidőt — hamarosan kezünkbe vehet­jük Kóspallag község mo­nográfiáját. A. P. Toronyalja a pálosok térképe szerint, egy 1694-es reprodukció i alapján KIÁLLÍTÓIÉ RAA ÉKBŐL Egyedi és általános f Január első felében ren- 'j dezték meg a szolnoki té- ^ li tárlatot a város művelő- dési központjában. Ebben ^ az időszakban fogadta Sza- íj bó Júlia portréit a nagy- y körösi művelődési központ. A szolnoki téli tárlatnak több évtizedes a hagyománya. Következetesen őrzi a kép­írás fejleszthető és fejleszten­dő realitsta hagyományait. Örülhetünk, hogy a hagyo­mány nem konzerválódik, ha­nem értékeiben újul meg, igazolva azt a tényt, hogy a minőség minden neologizmus és ortológia alapja. A bemu­tatkozás egyik szereplője az a Meggyes László, aki Sziget- szentmiklósról származott el Szolnokra és a maga gyön­gyöző rajzíráisávai a Duna helyett a Tisza-partot festi. Szinte hímezi a felületet pa­takzó színeivel. Rokon fo­galmazást, rokon értéket lát­hatunk felesége, Fazekas Magdolna műveiben is. Meg­fontolt következetességgel építi a világát Bokros László, aki Baranyó Sándorhoz és Berényi Ferenchez hasonlóan, a szolnoki festészet erőssége. Meglepő, hogy hiányzik a grafika, amely elengedhetet­OXIGÉN, Nagyon nem sze­retem Balogh István környe­zetvédelmi műsorát. Szombat délelőtt, amikor végre együtt van a család, amikar feledni akarjuk a hét minden gond- ját-baját, amikor a konyháiból ínycsiklandozó illatok terjem- genek, s végre ránk teleped­ne a békesség, Balogh műso­ra mindent; tönkretesz. Bezzeg azelőtt, a régi szép időkben. Hétvégi téli délelőt- tökön kellemes perceket szer­zett a rádió. Boldog, megelé­gedett emberekről, bölcs öre­gekről, szép tájakról. Most pedig arról hallok, hogy el­fogy az egészséges ivóvízva- gvon, megmérgezzük a földe­ket, megbízhatónak hitt gaz­dasági vezetőkről derül ki, hogy gazemberek, s egyre kétségesebb, hogy unokáink, dédunokáink élhetnek-e to­vább ezen a földön. Ha legalább hihetnem, hogy ilyesmi csak valahol messze történhet, bennünket közvet­lenül! nem is érint! Sajnos azonban ezzel sem nyugtatgat, hatom magam. Az Oxigén ci- mű környezetvédelmi műsor­nak rendszeres főszereplői va­gyunk. Legutóbb például Apajpuszta, ahol minden idők legnagyobb környezetszennye­zési botránya van kibontako­zóban, Vác, vagy Monori-er­dő, ahol még nagyon sokáig fertőzött marad a kutak vize. Saját lapunkból, de a rádió­műsorok közül is sorolhatnék példákat tovább. De miért bosszantanám fel a kedves ol­vasót. Megteszi ezt helyettem pél­dául Balogh István. Ezért gyakran meg is haragszunk rá. Mert úgy érezzük. Jobb lett volna békességben tovább múlatni a perceket. Meddig is? Évekig? Évtizedekig? TÄSKARÄDIÖ. A Táskará­dió a kezdet kezdetén vagány, szemtelen, fiatalos műsor volt. Az elsők közül való, amelyek elhitették velünk, hogy jo­gunk van kíváncsinak lenni, hogy nem kell hasraesni a hivatal képviselői előtt, hogy a politikusok nem megköze­líthetetlen Istenségek, s hogy közös ügyeinkről nem csak kinyilatkoztatni, hanem em­ber módra beszélgetni, vitat­kozni is lehet. A Táskarádió érzésem sze­rint az elmúlt húsz évben szinte semmit sem változott. Csak éppen a világ lett más körülötte. Vannak nála fris­sebbek, tájékozottabbak, köz­vetlenebbek, érdekesebbek. Ez a műsor ma már csak része a nagy-nagy műsorfolyamnak, amelyben itt is hallhatunk prostituáltakról, másként gon­dolkodóikról. a tőkés világ ér­dekességeiről. Ennyi. A Táska­rádió velünk együtt megöre­gedett. A TELEVÍZIÓRÓL szólt a rádió népszerű. Hívja a 388- 378-as telefonszámot című műsora. Szilágyi János a tv két új programigazgatóját, Wisinger Istvánt és Horváth Jánost faggatta terveikről, a korszerű műsorkészítés rejtel­meiről. Szerencsésnek tartok min­den ilyen és hasonló vállal­kozást, hiszen balgaság lenne nem tudomást venni arról, hogy nálunk is felnőtt, vezető tömegkommunikációs háta­ién a további térnyeréshez. Meglepetést kelt Sisa József tűzzománcaival, Győrfi Sán­dor, Finta Sándor, Szabó László, Simon Ferenc, Máté György szobraival. Minden arc a személyiség és a kor dokumentuma. Az egyiptomi és a görög művé­szetben az általánosító stilizá- ció uralkodott. A római port- részóbrászat szorgalmazta elő­ször az egyedi jegyeket. Nap­jainkban a képen, rajzon, szoborban megörökített port­ré egyszerre törekszik arra, hegy benne felismerhető le­gyen az ember és a történe­lem. Szabó Júlia él ezzel a lehetőséggel. Mindenekelőtt azzal, hogy rendelkezik a rajztudás elen­gedhetetlen eszközével. En­nek birtokában a fiatal arc által a fiatalság a valóság tükre, az adott formában ma­ga a lelkűiét. Losonci Miklós ■ RÁDIÓFIGYELŐ M lommá lett a televízió, gyor­saságban aligha vehetjük fel a versenyt a rádióval, míg sokadmagammal továbbra is vallom, hogy jó újságokra to­vábbra is szükség van, talán nagyobb is, mint eddig. S hi­szem, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad” elve alapján az újság gondolkodó, demok­ratikus társadalomban meg­tarthatja pozícióit. De nem tehet úgy, mintha továbbra is övé lenne a po­litikai véleményformálás mo­nopóliuma. Nemcsak együtt kell élnie, de együtt is kell gondolkodnia tv-vel, rádió­val. Mert ugyanarról beszé­lünk, hogy hasonló kérdések­re keressük a választ, csak ai gondolat jelenik meg más for­mában. Ezért örültem például an­nak, hogy e kérdésben ha­sonlóan vélekedik a TV 2-es stábja, s furcsállo'ttam, hogy az elmúlt hetekben, az egres programban jó néhányszor hall- lottam arról tanácsokat, mi­ként lehet megszabadulni az újság-előfizetéstől. Éppen Wisinger István mondta a műsorok átfedéseit panaszoló telefonok kapcsán, hogy nálunk az emberek — mert mindig helyettük, s nél­külük döntöttek — még a mű­sorok között se akarnak vá­lasztani. Tulajdonképpen ide­gesek lesznek ettől a nagy pluralizmustól. Wisingemek mélységesein igaza van, ma­gam is egyetértek vele. S hi­szem. hogy e gondolat nem csak két televíziós csatornára, de tévére, rádióra, újságra egyaránt igaz. Csuláls András Új szakszervezeti folyóirat Megjelenik a Jelző Jelző címmel új elméleti, társadalom- és szakszervezet­politikai folyóiratot indít útjá­ra a jövő héten a Népszava Kiadó Vállalat. A 72 olda­las, havonta megjelenő kiad­vány elsősorban a szakszerve­zeti aktivistáknak és tisztség- viselőknek készül, de — a ki­adó szándéka szerint — hasz­nos lehet mindazok számára, akiket foglalkoztatnak az élet­és munkakörülményekkel ös­szefüggő kérdések. Kárpáti Sándor, a lap fe­lelős szerkesztője a Fészek Művészklubban kedden tar­tott sajtótájékoztatón hangoz­tatta: a szakszervezetek gyö­keres átalakításának fontos tényezője az elméleti munka színvonalának emelése, a nyil­vánosság. a mozgalom sajtójá­nak megújítása. Terepgyakorlat kilenc megyében Úton a társadalomkutatók A már hosszú évek óta ha­gyományossá vált módon az idén is megszervezi az Eötvös Loránd Tudományegyetem felsőoktatási művelődés-köz­életi tanácsadó szolgálata a társadalomkutató terepgya­korlatot. Az ezúttal már a harmincas sorszámot viselő rendezvényen ebben az évben ötven gyakorlóhelyen kétszáz­ötvenen Vesznek részt. Feb- ruál 1. és 12. között Budapestet és az északi országrész kilenc megyéjét keresik fed a kuta­tók, Pest megyén kívül Vas, Veszprém, Győr-Sopron, Ko­márom, Fejér, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén te­lepüléseit. A szervezők célja kettős: egyrészt a résztvevők terep- és valóságismeretét kívánják bővíteni, másrészt elősegíteni a különféle szak­mák képviselőinek együttmű­ködését. A szolgálat 1989-es nyi­tott egyetemének nem ez a program az egyetlen esemé­nye. Ugyancsak februárban, 8. és 11. között kerül sor a fővárosban az egyetemközi együttműködési fórumra. Az év második felében pedig a művelődéstörténeti nyári egyetem hallgatói gyűlnek ösz- sze Tiszadobon. Az önkéntes egyetemisták július 1-jétől 14-ig Kelet-Magyarországot járhat­ják be, illetve három hatá­ron túli területet is felkeres­hetnek: Kárpátalját, Kelet- Szlovákiát és Dél-Lengyelor- szágot. A nyári szemeszter fő témája: Szellemi örökségünk, helyünk Európában. A nem­zetközi tagozattal bővített rendezvény hallgatói közé 120 egyetemista és pályakezdő ér­telmiségi kerülhet. Végül ugyancsak a tanácsadó szol­gálat indítja el júliusban a Hegyközben szociográfiai, il­lette augusztusban Eszter­gomban régészeti értékmentő akcióját. Pest Megyei \ A balfácán bankrabló és a balek túsz: Pierre Richard és Gérard Depardieu kettőse újra a mozikban! NÉGYBALKEZES Színes szinkronizált francia filmvígjáték Rendezte: Francis Veber Január! bemutatók: Cegléd, Szabadság — 19-étőT 22-éig Naggy kőrös, Arany János - 23-án és 24-én Abony, Szabadság - 26-án és 27-én Vác, Kultúr — 30-ától 1-jéig, Moziüzemi Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom