Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
1988. DECEMBER 7., SZERDA! Egy téeszelnök az agrárágazat helyzetéről A gyengéknek is élniük kell Szín Béla, a pátyi Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet elnöke harminc éve tevékenykedik ebben a térségben, 1964 óta pedig vezető posztot tölt be. Sok mindent megélt ez idő alatt, volt a hinta lent is, fent is. A siker melegítette, a kudarc nem szegte kedvét. Most azonban keserűség ól benne, s ez szenvedélyes szavakat mondat vele. — Halljuk, és tudjuk, hogy az országban politikai és gazdasági válság van — kezdi fejtegetését. — A mezőgazdaságban pedig, úgy érzem, már- már anarchia. Mondják, új agrártörvény kell, új irányelvek, de mindez képtelenség addig, amíg számba nem veszik, mi jellemzi az ágazatot ma. A TOT nyilvánosságra hozta a tényt: az ország 1302 szövetkezte közül 500 napi gondokkal küszködik. S voksolt amellett is, hogy a mezőgazdaság további 10 milliárd forint elvonást már nem bír ki. Ami hitelt eddig fölvettünk, nem eszközként segít bennünket, az idegen pénzforrásra kötelezett mezőgazda- sági üzemek nem képesek már ötről hatna jutni, örökzöld melódia, hogy amíg az ipari anyagok, az alkatrészek, a műtrágyák, a tápok árát két kézzel emelik, a termeltetés és az értékesítés között harmincszázalékos rés tátong. Nincs konjunktúra a szövetkezeti mozgalomban. Azok a tsz-ek járnak jól, ahol kevés a föld, alig van alaptevékenység, s valamilyen zsíros hasznot hozó ipari tevékenységet folytatnak. Ezt azonban nem teheti meg mindenki. A szövetkezetek teherbíró képességét nem pénzügyi-politkai szemlélettel kell fölmérni, hatékony munkát anyagi háttér nélkül elérni nem lehet. Egyenlő eséllyel — Az országgyűlésen elhangzott, hogy a szövetkezetek sikeres évet zártak az idén. Mi erről a véleménye? — Nem tartom helytállónak. S nem tartja annak a TOT elnöke sem, sőt, az ágazat elemző szakemberei sem. Nem titok, hogy az ország szövetkezeteinek negyven százaléka ma nélkülöz. Megnyerő volt Crósz Károly beszéde, amelyben leszögezte: nem kerül, nem kerülhet sor a földek újrafelosztására. De hát mondja meg, hol is lenne olyan „süket” paraszt, aki visszavesz tíz hold'át, s elindul a nulláról? Ügy gondolom, hogy a közöst és a kistermelést egyenlő eséllyel, rugalmas érdekeltségi rendszerrel, nagyüzemi körülmények között kell újraindítani. De mindez bér- és árreform nélkül lehetetlen. — Milyen bérreformra gondol? — A Zsámbéki Medence Tsz 62 millió forintos bérkerettel gazdálkodik. Ez a jelenlegi szabályzókkal semmire sem jó. A téeszekre kellene bízni, hogyan osztják föl. Alig hihető, hogy akad olyan vezetőség, amely, ha szabad kezet kap a bérek alakításában, munka nélkül adna több pénzt a dolgozónak. — Milyen kilátásokkal indul a jövő év? — Semmilyenekkel. Most december elsején nincsenek még tervparaméterek. Enélkül stratégiát kialakítani képtelenség. Nekünk, elnököknek, februárban ki kell adnunk az ukázt, alapozni 1989-et, tehát ismernünk kellene a tervezés hatásait. Az árakat homály fedi, nem tudjuk, mennyibe kerül az, amivel a termelést megvalósíthatjuk. Nem rendelkezünk az előtervezéshez szükséges konkrét adatokkal. nyedést, a vállalatok tömegestől lépnek vissza a vásárlástól. Nincs pénzük. Toldoz- zák-foldozzák a 9—10 éves kocsikat, Hogyan lehet így, ilyen feltételekkel a termelés megújításáról beszélni? A sikertelenség másik oka az aszály. A kukorica 12 millióval hozott kevesebbet, a felvásárlási ár a termelésre fordított költséget fedezte, ha fedezte. Az árképzésnél kérdezték a véleményünket. Mi, szakemberek, 900—1000 forint áremelést javasoltunk tonnánként. Az eredmény? Háromszáz forint a tonnánkénti többlet. A búzáról ne beszéljünk, a cukorrépa kritikus. Ha ezen a területen nem történik a termelő számára kedvező fordulat, tömegesen hagyják abba ezt a tevékenységet a szövetkezetek, köztük mi is. Az állattenyésztésből 85 millió forintos árbevételhez jutunk, jogot érzünk tehát ahhoz, hogy ha nem is nyereséges, de nullszaldós legyen ez az ágazat. S mi a valóság? Legalább 3,5 millió forint veszteség ebben az évben. — Keserű, sötét a kép, amit elém tár. Csillantson hát meg némi reményt! — Kiegyenlített hitelezésre van szükség. Addig, amíg 100 forintra 19 forint kamatot fizetünk, hol talál a bank olyan őrült vállalkozót köztünk, aki az alaptevékenységére hitelt vesz föl? Adják meg a lehetőséget, hogy a megtermelt javaknak bizonyos határok között mi szabjuk meg az árát, hogy a saját, külön egyensúlyunkat megteremtsük. Ahhoz, hogy a szövetkezeti mozgalom talpon maradjon, megkülönböztetett, ágazatra szóló hitelpolitikai irányelvekre van szükség, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Már előre látom az országos konferencián a fölzúdulást, ha mindezt nem valósítják meg. Ki merem mondani, a nagyüzem a biztosíték az ellátásra, s az állam nem fog tudni kibújni a megkülönböztetett hitel megadása alól. Sokan már leálltak az alaptevékenységgel, s még többen le fognak. Ha mindez tudatos állami politika, akkor nem szólok semmit sem, a felelősség nem az enyém. De ha véletlen, akkor enyhe minősítés az, hogy hibát követnek el. Igaztalan támadás — Hogy érzi most magát, 1988 telén? — Keserűség van bennem. Sok más társammal valljuk: nem a huszonnegyedik óráját élő mezőgazdaság fogja megoldani az egyensúlyit. Minden vonalon támadás ér bennünket, szívtelen támadás. Az ágazatot csakúgy, mint a vezetőket. Divat ma pellengérre állítani, elítélni, meghurcolni. A túl hosszú gondolkodás csak színlelt demokrácia, ez sehová sem vezet. Most nem a padlást söprik le, hanem a pénzt söprik be, az eredmény pedig ugyanaz: semmi sem marad. Az nem szelektálás, hogy az erős, az okos boldogul! A gyengéknek is élniük kell! Bellér Ágnes A fentiekben egy gyakorló termelőszövetkezeti vezető egyéni véleményét adtuk közre, olyan emberét, aki tagja a Termelő- szövetkezetek Pest Megyei Területi Szövetsége elnökségének is, így meglehetősen jól ismeri a tsz-vezetők hangulatát, álláspontját. Bár ez, sok ponton vitatható, szerkesztőségünk mégis az interjú közlése mellett döntött, mert úgy látjuk, hogy az agrárágazat helyzete ma sokkal bizonytalanabb, mint korábban, s ez nem tartható sokáig. Hamarosan tehát visszatérünk a témára. * I Magyar-szovjet barátság Új kapcsolatok A baráti társaságok falai közé is behatolt a peresztrojka — állapították meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képviselőinek keddi tanácskozásán, amelyen a magyar—szovjet műszaki- tudományos együttműködés és az új típusú vállalatközi kapcsolatok tapasztalatait összegezték, s a két szervezet, ez irányú munkájának tartalmát és módszereit elemezték. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal és a Magyar Tudományos Akadémiával közösen, az MTESZ székházában megtartott találkozón Apró Antal, az MSZBT elnöke köszöntötte a Szovjetunióból érkezett vendégeket, valamint a magyar—szovjet közös vállalatok vezetőit. Biotechnológiai központ Jó ütemben, a terveknek megfelelően épül Gödöllőn a Biotech* nológial Kutatóközpont új épülete. Az elmúlt év októberében elkezdett építkezés előreláthatóan jövőre fejeződik be, ahol is lényegesen korszerűbb és kényelmesebb körülmények között végezhetik a hazai biotechnikai kutatásokat Miért drágább vidéken? Rázós kérdés: az áram ára Még az idők hajnalán, úgy száz évvel ezelőtt egy mátészalkai molnár — aki elektromos áramot termelt és használt malmában — lakásához is kifeszítette a villanydrótot, hogy otthon is élvezze a delej áldásait. Szomszédja meglátta ezt, s kérte: ő is kaphasson világot a házába, legfeljebb fizet érte valamicskét... De menynyit? Nem sokkal eme eset után hatszáz, többnyire a bányák tulajdonban álló kis áramtermelő üzemecske működött hazánkban hatszázféle tarifáért. Az áram ára rázós kérdés volt tehát akkor is, de még azután is, hogy 1959-től hatszázféle helyett csak négyféleképp kellett számolni: legvastagabb...ceruzával a községedén, olcsóbban a városokban, még olcsóbban a kiemelt ipari városokban s a legolcsóbban a fővárosban. KISZ-fiatalok tüntetése Emberibb lakáskörülményeket Elszegényednek _ A Zsámbéki Medence Tsz s ikeres vagy sikertelen szövetkezet? — Nem hozza a kitűzött nyereséget, s ennek több oka is van. Mi forgalmazzuk az NDK gyártmányú IFA gépkocsikat, az idén 2000 darabbal kevesebbet, mint tavaly. Tapasztaljuk tehát az elszegéAláírásgyűjtő táblák, fáklya- és tégla jegy árusok, transzparensek szegélyezték a margitszigeti sétányt kedden, a KISZ országos demonstrációjának idején. A szigeti szökőkút előtt tartott megmozduláson budapesti fiatalok és a megyék küldöttei vettek részt, hogy ily módon is szorgalmazzák a lakáskérdés átfogó rendezését. A dobozokból épített házak és a transzparensek feliratai is jelezték: az ifjúság kilátástalannak érzi a lakáshoz jutást, az első lakás megszerzését. A Borsod, Veszprém, Heves, Békés és Pest megyei küldöttek képviselői felszólalásaikban a lakásgazdálkodás átfogó reformját, a szociális létbiztonság növelését követelték. Valamennyien kiálltak a KISZ lakáskoncepciója mellett, hangoztatva, hogy ha más szervezetnek vagy a kormánynak van ennél jobb elképzelése, azt is készek támogatni. Kifejezték reményüket, hogy a demonstrációt követően a szerdai kormány—KISZ vezetői találkozón megegyezés születik a lakáskérdésben is. A demonstráció végéig mintegy 1500 aláírást gyűjtöttek a helyszínen és a megyékből is több tízezer aláírás érkezett a KISZ KB-hoz, a lakáshelyzet javítását sürgetve. Kedden este arról még nem volt pontos adat, hogy hány téglajegyet sikerült eladni, az azonban biztos, hogy ezt az összeget a KISZ egy gyermek- intézmény javára ajánlja fel. A demonstrációt követően Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára rögtönzött és nyilvános sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók és az érdeklődők kérdéseire. Elsősorban a demonstráció színhelyével és formájával kapcsolatos rendőrségi döntés hátterét firtatták, illetve a kormány—KISZ vezetői találkozó esélyeit latolgatták az érdeklődők. „Szűnjön meg az építőipari óriáscégek monopolhelyzete! Nyilvános és demokratikus lakáselosztást! Bérlakásban a támogatás ne a lakáshoz, hanem a benne lakók szociális helyzetéhez kapcsolódjon!” Napok óta osztják Szigetszentmiklóson és környékén az ilyen és ezekhez hasonló jelszavakat tartalmazó szórólapokat. A margitszigeti országos demonstráció mellett ugyanis Szigetszentmiklóson is megmozdulást szervezett a KISZ helyi szervezete, hogy követelje az emberhez méltó lakás- körülmények megteremtését. I need you! — bömbölte öt órakor még a hangszóró a 2. Számú Általános Iskola előtt. Szükségem van rád! Az egybegyűlteket azonban a szerelemnél egyszerűbb ok vezette ide ezen a tegnap csípősen hideg délutánon. Nekik lakásra van, lesz szükségük. És sokkal inkább az időjárás, mint a lakáshelyzet .negoldott- sága hibáztatható azért,' hogy csupán 150—200 fiatal gyűlt össze fáklyával, gyertyával kezében, hogy meghallgassa dr. Kiss Jenőnek, a KISZ Pest Megyei Bizottsága első titkárának beszédét. KISZ-korú fiúk és lányok álldogáltak a téren, de nézelődtek itt kiskorúak is — talán az iskola növendékei. Előbbiek valószínűleg a jelenre, utóbbiak pedig a jövőre gondolhattak. Támogatjuk a KISZ lakásépítő programját! Lakni kell! A feliratok önmagukért be széliek a háttérben magasodó iskola falán. És mintha csak az általuk megkezdett mondatokat fűzte volna tovább dr. Kiss Jenő is. A kormány és a KISZ találkozójának előestéjén az első titkár szólt a foglalkoztatáspolitika feszültségeiről, a pályakezdés nehézségeiről, de mindenekelőtt érthetően a lakáskérdés problémájával foglalkozott. Többek között felhívta a figyelmet arra, "hogy a lakásárak növekedését a fizetőképes ■ kereslet képtelen követni, a támogatáspolitika pedig elsőorban a lakással már rendelkezőkre koncentrál, alig törődvén az albérlőkkel. Azokat kellene elsősorban segíteni, akik először kívánnak saját otthonhoz jutni, vélekedett, majd hozzátette: egv olyan megyében, ahol a jövőben jelentősen csökkenni fog az állami és céltámogatások mértéke, ahol közel egymillió ember él, ám bérlakásokból nem egészen húsz épül fel évente, mindez különösen fontos probléma. A kibontakozás egyik alania lehet a lakásgondok megoldása, hangzott el a nagygyűlésen. Szigetszentmiklóson nem kértek ez alkalommal, követeltek inkább. Emberibb életmódot, elfogadható körülményeket. És hogy ne tartsák ezt egyes KISZ-vezetők hóbortjának — amivel sokan megvádolták már a mozgalmat —, a demonstráció végén mindenkit, aki együtt érez az otthontalanokkal, dr. Kiss Jenő felhívott arra, hogy aláírásával fejezze ki a KISZ lakáskoncepciójával való egyetértését. Az összegyűlt íveket eredetileg a margitszigeti megmozdulásra szándékoztak eljuttatni a szervezők, de mivel annak időpontja megváltozott, azokat egyenesen Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének próbálják még a mai nap folyamán elvinni. Ez a felosztás nyilvánvalóan nem a legnagyobb igazságosság talajából sarjadt, s hiába emelték a budapestiek áramának árát az utóbbi tíz évben százötvenhat százalékkal — a vidékiek hatvanszázalékos áremelésével szemben —, a város-vidék különbség megmaradt. Számokkal kifejezve: ma egy budapesti forint húszért veszi az áram kilowattóráját, míg egy vidéki — az átlagszámítás szerint — egy forint ötvennyolc fillérért. Nem telik olcsóra A statisztika szerint ez a különbség nem eget verő, indokolható volna azzal, hogy vidéken hosszabb a vezeték, s a háztól házig sorjázó villany- oszlopok költsége emeli fel az árakat. Ebben van is igazság, csakhogy: a vidéki fogyasztó egy forint ötvennyolc filléres fogyasztását úgy kell értenünk, hogy igénybe veszik az úgynevezett éjszakai, kilencven fillért kóstáló áramot. A szerényebb pénztárcájú vidékiek azonban nem tudnak hozzájutni az olcsó áram tárolását segítő berendezésekhez, ezért kénytelenek a csúcsidőben számolandó két forint negyvenöt filléres delejt vásárolni. (Köz- bevetőleg: az áram önköltsége kilowattonként 2 forint.) Ráadásul akkor is, amikor a fővárosi fogyasztó az olcsó és kényelmes gázenergiát használhatja. A különbség tehát főváros és vidék között nagy. Ezt már többen felismerték, sőt, szóvá tették. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán egy zalai képviselő, Pálfi Dénes interpellált a hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért. Erre válaszolt dr. Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke, válaszát azonban a T. Ház nem fo gadta el. Mikor mossunk ? Nehéz lesz mindenki számára elfogadható tarifarendszert kidolgozni, még akkor is, ha megjegyezzük, hogy ez a rendszer nálunk — meglepő módon — jóval korszerűbb már most is, mint Ausztriában, ahol egy szerűen — és pazarlásra ösztönzően — a szobák száma alapján fizet az áramért a ház gazdája. Honunkban az elektromosságot többféleképp állítják elő, s ha nem is hatszáz, de jó néhány tarifa alkalmazásával. Legolcsóbban a Paksi Atomerőmű Vállalat termel, s ha alszik az ország s villanyai, ebből az olcsó áramból lehet kielégíteni szükség letét. Ám ahogyan emelkedik napközben a fogyasztás, úgy kell bekapcsolni egyre-másra a költségesebben termelő áramforrásokat, erőműveket — emiatt drágább a csúcsidőben felhasznált energia. Ezért a jövőben mindenképp olyan tarifarendszert kell kialakítani, mely a csúcsidei fogyasztás mérséklésére késztet. Erre van is már elképzelés, a Magyar Villamos Művek Tröszt szándéka szerint köz- gazdasági eszközökkel tenné érdekeltté a fogyasztót abban, hogy ne a csúcsidőben használja elektromos berendezéseit. Javaslatuk szerint az áram lényegesen drágább lenne csúcsidőben, mint egyéb napszakokban. Az elgondolás logikus, de kérdéses, hogy a háziasszonyok munkahelyükről délután, este hazaérkezvén, hogyan tudják a mosást, mosogatást, főzést olyan időpontra időzíteni, amikor ezt kevesebben végzik. Kéttarifás órák Van olyan elképzelés is — ennek szülőatyja az Országos Árhivatal —, mely szerint előre lekötött árammennyiség alapján fizetne a fogyasztó egy bizonyos alapdíjat, mely a villamos szolgáltatás állandó költségeit fedezné. Az ösztönzés itt arra irányulna, hogy a fogyasztók villanyóráikat minél kisebbre cseréljék le. Aki pedig túllépi az alapdíjat meghaladó mértéket az áramvételezésben, fizessen érte mégpedig arányosan emelkedő mértékben. Ez a terv is energiatakarékosságra ösztönöz, azonban nem a csúcsidei árammegtakarításra. Erre pedig azért volna szükség, mert a Paksi Atomerőmű Vállalat következő blokkjának üzembe helyezéséig, 1995-ig az ország energia- rendszerében teljesítményhiánnyal kell számolnunk, vagyis azzal, hogy a csúcsidőben esetleg korlátozni kell az áramfogyasztást. Ezt megelőzendő már készülnek a tervezetek, a javaslatok a Magyar Villamos Művek Tröszt háza táján, a fent említetteken kívül egyebek is, mégpedig igen előrehaladottan: a döntés olyan szakaszában vagyunk már, ahol az elméleti elképzeléseket csak a gyakorlat próbája után lehet megvalósítani. Ennek érdekében a közeljövőben harmincezer, úgynevezett kéttarifás mérőórát szerelnek fel az országban, s ezek működésének elemzése után dönt majd az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága arról, milyen árképzés szerint fizet a város és a vidék, vagy a város és vidék. Tóth Béla Endre
