Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
4 ^€Mtm 1988. DECEMBER 1., SZERDA Erősítők a háztetőkre A Texelektro Ipari Szövetkezet budaörsi elektrotechnikai üzemében a kábeltévé-vevőhálózatok nélkülözhetetlen tartozékait, az úgynevezett házerősítőket kétféle változatban is gyártják. A kisebb ötven, a nagyobb típusú száz lakásban biztosítja tíz jel jó minőségű vételét. Képünkön: az erősítőket futószalagon forrasztják (Erdősi Agnes felvétele) Ami másutt nem kapható Brigád a patikában Kellemes érzés betérni a budaörsi gyógyszertárba. Legtöbbször két-három ember mótoz a recepttel, pénzzel. Nincs lélekölő zsúfoltság, a tárgyak patikatisztasága a lélek nyugalmával társul. Pedig 20-25 ezer embert lát el ez az egy gyógyszertár. — Sokan. járnak, a fővárosba a vényekkel? — kérdezem Tóth Judittól, a gyógyszertár vezetőjétől. A budaörsi gyógyszertár 21 nő és egy férfi munkahelye. Hat gyógyszerész, két szakasz- szisztens, három jelölt, csomagoló, pénztáros, takarítónő dolgozik itt. Havi forgalmuk több mint egymillió forint. Forgalom tekintetében első helyen állnak a megye 120 gyógyszertára között, S nem mindig honol nyugalom náluk, néha az ajtón kívül áll a sor, de ilyenkor megduplázzák az árazó és a kiadó létszámát. Tevékenységüket a Galenus elnevezésű többszörös aranyérmes szocialista brigád fogja össze, élén Harnóczi Éva szák- asszisztens áll. Megalakulásuk dátuma 1973. Az idén április 4-én elnyerték a helyi Pro Űrbe díjat, a Budaörsért elnevezésű emlékérmet. Bekapcsolódik beszélgetésünkbe Puszta lmréné vezetőhelyettes is, hogy válaszoljon a kérdésre, miért is kapták ezt a rangos kitüntetést. A másfél éve kb. 50 fővel működő diétásklub az egyik sikeres rendezvényük. A helyi orvosok tartanak előadást, kóstoló, termékbemutató fűszerezi a szót. Patronálják a mozgás- korlátozottak klubját, felvilágosító előadásokat tartanak a helyi iskolákban, üzemekben. Megrendezték az orvos-gyógyszerész találkozót, megbeszélték a tapasztalatokat az új gyógyszerkönyvvel és a szabványos vénymintával kapcsolatban. Két előadást tartottak országos konferencián, ketten az NDK-ban jártak tapasztalatcserén. Hozzájuk is ellátogatott az ősszel két német gyógyszerész családostól, s az alkalmát'* felhasználták, hogy a budakeszi vadasparkban egy kis bográcsos túrát tegyenek. Esztendeje meg 12 fős vietnami küldöttség jegyzett be elismerő sorokat a brigádnaplóba a látogatás alapján. Befejezésül hadd álljon itt Székely Árpád budaörsi polgár „panaszkönyvi” bejegyzése: A gyógyszertárak közül ezt szeretem a legjobban. Készségesek, udvariasak, és általában minden van, ami másutt nem kapható. Átányi László Pomázi mérleg Első a csapat A Pest megyei cigány köz- művelődési napok végleges színhelye Pomáz. Lassanként kialakult a népcsoport élet- és munkakörülményeivel, művelődésével foglalkozók továbbképzésének mai gyakorlata. A közelmúltban lezajlott találkozón Vajger György, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal munkatársa, előadásában kitért arra, hogy a cigányság munkába állása, foglalkoztatása Pest megyében még mindig kedvezőbb, mint az ország más tájain. Ám az igaz — teszik hozzá szűkebb pátriánk szakvezetői —, hogy sajnos most válik bé a korábbi években elhangzott figyelmeztetés: tanulás és szakma nélkül a jövőben nagyon nehéz lesz elhelyezkedni. A munkanélküli-segély pedig nem jelenthet egzisztenciát, hosszú távon biztos megélhetést. Kakuík Lajosné, az ÉVM munkatársa a lakáskérdésről, házvételről, házépítésről szóló pomázi előadásából azt szűrhette le magának a hallgatóság, hogy a fészekrakás az emelkedő anyagárak, a növekvő kamatterhek miatt nem lesz egyszerű. Szó volt még arról is, hogy az életmódot, a visszahúzó szokásokat konzerváló telepek felszámolása lelassult, mind többen válnak hitelképtelenné, s a tanácsok nem tudják lakáskiutalással követni a népszaporulatot. A jövőben ugyan emelkedik a rászoruló családoknak adható segélyek összege, de a társadalmi igénynek megfelelően szigorítani kell az elosztás kollektív ellenőrzését. Elvi, módszertani segítséget kaphattak itt munkájukhoz valamennyien, akiknek ehhez a rendkívül humánus, de annál bonyolultabb, ellentmondásos ügyhöz valami közük van. A szervezőket, program- szerkesztőket legalábbis ez a szándék fűtötte. Ezért egy kicsit el is kedvetlenedtek, amikor az első nap azt látták, hogy a leglényegesebb tudnivalókra a megyéből mindössze tíz tanácsi vezető volt kíváncsi. Jobb kedvre csak a második napon derültek, amikor már láthatóvá vált igyekezetük. eredménye. Zsongott a művelődési ház, eszmecserék zajlottak a termekben, videofilmeket láthattak a nézők, ezzel is kiegészítve a kapott információkat. Dúró Imre zseniális játékvezetői tudással irányította a cigányság történetéről rendezett vetélkedőt. K. T. I. Ha egyszer valami beindul Nem felejtik el nyugdíjasaikat Akkor, két évvel ezelőtt is összehívták a taggyűlést a Tá- piószele és Vidéke Áfésznál. Előre kihirdették a napirendi pontokat, tehát senkit sem ért váratlanul az, amit a szövetkezet vezetői elkezdtek. Dp hogy mi lesz belőle, maguk sem igen sejthették. Jogos zsöríölődés A szövetkezet nyugdíjasainak életkörülményeiről készítettek felmérést, s a tapasztalatokról beszámoltak a tagságnak. Akkor ott helyben megállapodtak a vezetők és beosztottak, hogy a dolgot nem hagyják annyiban. Mert. 1988- ban az áfésznak száz nyugdíjasa élt Tápiószelén, Tápió- szőlősön, Tápiógyörgyén és Újszilváson. Huszonhármán egyedül, hetvenen házastárssal, és csak nyolcán gyerekeikkel. Az idős emberek anyagi helyzete többnyire kritikán aluli volt, hiszen jobbára alacsony fizetéssel váltak meg munkahelyüktől. A szakszervezeti bizalmik éi párttagok alapos felmérést végeztek a nyugdíjasok körében. A többtucatnyi kérdést tartalmazó adatlapokkal személyesen keresték fel az öt településen élő öregeket. Elbeszélgettek velük, s akinél szükségesnek találták, segítséget ajánlottak fel. Az !iős emberek természetesen nagy örömmel fogadták volt kollégáik érdeklődését. Ám eleinte egy kis üröm is vegyült az örömbe, mert voltak, akik zaklatásnak vették a jó szándékú kezdeményezést. Azért nem nehezteltek rájuk a régi munkatársak, mert jogosnak tartották a zsörtölődést, hiszen a rászorulók nem segélyekre, hanem tisztességes nyugdíjra vágytak. Végül is a szövetkezet 29 esetben terjesztett föl rendkívüli nyugdíjemelési kérelmet a KPVDSZ Pest Megyei Bizottságához. Belefoglalták a kollektív szerződésbe, hogy kedvezményes üzemi étkeztetést kapjanak a rászoruló öregek, szanatóriumi beutalókat osztottak ki, másoknak gondoskodtak a téli tüzelőről. A párttagok és szakszervezeti tagok a . "i napig sem lanyhuló igyekezettel segítik, rendszeresen fölkeresik az áfész nyugdíjasait. figyelemmel kísérik életkörülményeik alakulását. Gyakran bekopogtatnak Ma már ott tart ez a házon belüli mozgalom, hogy a még aktív, de már „időközeli” dolgozókat is felkészítik a nvug- díjaséletmódra, TIT-előadáso- kat szerveznek, Nem létezik olyan ünnep, megemlékezés, hogy nyugdíjasaikat ne hívnák meg, s ilyenkor is kihasználják az időt a jó szándékú tudakozódásra. Az aktív dolgozók gondoskodnak arról is, hogy mindig legyen valaki, aki rendszeresen meglátogatja az egyedül élőket, vagy maguk teszik ezt, vagy szomszédokat, ismerősöket kérnek fel erre. Legutóbb novemberben rendeztek nyugdíjas-találkozót az áfésznál. A dolog érdekessége, hogy a szervezők nem elégedtek meg a volt kollégák ösezehívásával, hanem legtöbbjüket személyesen is fölkeresték a találkozó előtt. Időközben két év telt el az akciónak indult kezdeményezés óta, s kiderült, ma már abba se lehetne hagyni, annyira igénylik a nyugdíjasok ezt a törődést. Ám a gazdasági' helyzet romlását létszámcsökkenés kísérte. Több kisebb boltot is kénytelen volt bezárni az áfész gazdaságossági megfontolásból. Ezért a nyugdí jasok száma növekedett. Ugyanakkor szakképzett, gyakorlott eladókból, boltve'>ctők- ből ma már hiány van. A szövetkezet szívesen foglalkoztatná nyucdííasait, de van, aki egészségi állapota, mások családi okok miatt nem vállolj.ík újból a munkát. De nem kevés azoknak a száma, akiket nem is tudna elhelyezni az áfész a kisboltok bezárása miatt. Az idén eddig az inflációt is figyelembe véve 50 százalékkal csökkent az áfész bevétele. Méz vele, nehezebb nélküle Gazdálkodni úgy, ahogy lehet Ali Mohamed Gamesz. így hívták a tv-ben nyilatkozó férfit, aki valamelyik keleti országból érkezett. Ha tudná — derültem a furcsa véletlenen —, hogy Magyarországon gazdasági-műszaki ellátó szervezet elnevezését rövidítik így. A minden nagyobb településen működő intézmények közel egy évtizeddel ezelőtti keletkezésekor éles viták előzték meg a születésüket. Iskolaigazgatók, tanácsi intézményvezetők féltették tőle a pénzügyi önállóságukat, a gyors, rugalmas cselekvés lehetőségét. A Gödi Tanács vezetői sze- 1 rint beváltotta reményeit ez a szervezeti forma, melynek hivatása, hogy gondoskodjék az egészségügyi intézmények, a rendelők, az idősek napközi otthona, az óvodák, az iskolák működési feltételeiről, a művelődési ház megfelelő körülményeiről, elvégeztesse a szükséges karbantartásokat, beszerzéseket, központosítsa az adminisztrációt, miáltal egy helyen bajlódhatnak a kettős könyveléssel, a pénzügyi nyilvántartással. Az igazgató, a tanár így a gyermeknevelés-oktatás lényegi feladataira koncentrál, az orvos, a nővér dolga a gyógyítás. Ha rossz az olaj kályha, ha megrongálódik egy berendezés, csak szólniuk kel) vagy éppen sürgetniük az intézkedést, amivel kevesebb a baj, mint az igényekkel, a szükségletekkel, melyek fedezete a pénz, abból pedig mindig kevesebb van, mint amennyi kellene. Főként nehéz annak a tanácsnak a dolga, melynek területén alig akad egykét önálló gazdasági egység, a legtöbb e területen csak telephely, s a budapesti központnak már nem annyira érdeke, hogy segítsen a helyi gondok megoldásában. Saját bevételből Borsiné Zoltán Erzsébet szerint az idén 38 millió forinttal támogatja fenntartásukat a helyi tanács, a gamesz teljes költségvetése 46 millió forint. A különbség saját bevételekből származik, s ezek közptt jelentés _ helyet foglalnak el a nagyközség művelődési házának tanfolyamdí jai, s más, a számlára érkező pénzek. ' — Ezzel kell gazdálkodnunk — mondja az osztály- vezető, akinek most egy kicsit akkor is fájhat a feje, ha éppen nem érzékeny az Időjárás frontátvonulásaira. Töprengésre ad okot, hogy miből fizesse ki az előadói, a tiszteletdíjakra, egyéb más kiadásokra szükséges többletet, ami nem a költségvetés figyelmen kívül hagyása miatt Ennek egyenes következménye, hogy a jövedelmek nem emelkedhetnek a kívánt mértékben, s nagy emiatt a bérfeszültség. Ezen kíván segíteni a szövetkezet azzal, hogy jövőre áttérnek a keretgazdálkodásra, ami lehetővé teszi a tényleges teljesítmény szerinti bérezést. Az új fizetési normához nagy reményeket fűznek a vezetők, mert így nagyobb az esély arra, hogy a személyi jövedelemadó miatt eddig munkát nem vállaló nvugdíjasok mégis dolgoznak majd. Ugyanis a nagyboltok vezetését nyugdíjasok nem vállalják, mert az ottani megterhelés nem áll arányban a ma ezért kifizethető bérrel, illetve azzal, ami az adó levonása után kézben marad. Őrként jelentkeztek Móró Istvánná, az áfész személyzeti és szövetkezetpolitikai osztályának vezetője kérdésünkre elmondta, hogy a két éve folyamatos „akció” véletlenül sem szolgál egyféle csábításként, hiszen nem is tudnák valamennyi munkaképes nyugdíjasukat foglalkoztatni a korábbi létszámcsökkentés miatt. Akik mégis dolgozn ik vagy munkát vállalnának, azok önként jelentkeztek. A nyugdíjasokkal való tényleges törődés pedig egyszerűen lelkiismereti kérdés ma már az áfésznál, s ugyanakkor ki- nek-kinek a személyes érdeke is. Mert előbb-utóbb nyugdíjba megy. S nem mindegy, hogy milyen érzelmekkel. Aszódi László Antal alakult így. — Az áfák — említi a szóhasználat szerint az általános forgalmi adót —, az év közben történt áremelések, ezek borították fel a mérleget, ezt nem lehetett előre kiszámítani. Kilenc szakmunkás, héttagú pénzügyi csoport. Ezzel a létszámmal dolgozik 1982 óta a kisüzem, ahová úgy veszik fel s úgy tudják 6-7 ezer forintos bruttó átlaggal megfizetni a szakmunkásokat — akiknek ezenfelül még az számít előnynek, hogy nem kell a községből naponta kiutazniuk, helyben dolgozhatnak —, ha erényük a sokoldalúság, a vízvezeték-szerelő az elromlott olajkályhát is meg tudja javítani, a fűtő nemcsak fűt, hanem a karbantartás is dolga, a télre való műszaki előkészület nyáron. A villanyszerelő pedig ha kell, a szakmájától néha idegen munkát végez, ha a helyzet úgy kívánja, ha kollégái segítségre szorulnak, legyen akár anyagmozgatás a feladat. Nem szólhatnak bele Azt is panaszolják néhol, ha nem is Gödön, hogy az ilyen szervezetek helyi hatalommá nőttek a gondjaikra bízott intézmények fölött — hozom szóba a kérdést, azzal az információval folytatva, hogy egyesek panaszolják: nem szólhatnak bele a rovatgazdálkodásba, másokhoz csoportosítják át a megállapított kereteket. — Gödön ez nem lehetséges — közli Borsiné, tényként felTájékozódj, hogy tájékoztathass! Az íratlan törvény tisztelője veszi a telefont és hívja az építőipari vállalat titkárságát. — Kérem szépen, szeretném valakitől megkérdezni, hogy mit és hol adnak át még ebben az évben. Lakást? Boltot? Rendelőt? Kapcsolják N. elvtársat, aki Z.-hez irányít. azt ajánlja, hogy beszéljek Zs.-vel, de az ÁBC végén visszarettenek a választól. Jó lenne mégis az igazgató elvtárshoz fordulni, ugye, hátha rossz néven veszi, hogy mi, hogy én, hát szóval ... — Az igazgató elvtárs nincs bent ma. — Akkor a helyettesét kérnem. — Nem hívna egy hét múlva? — hallom töprengeni a helyettest, aki azért kér időt, nem kevesebbet, mint egy hetet, mert neki erről a kérdésről — szerintem kérdésekről — konzultálnia kell a műszaki osztály vezetőjével. Azt már nem teszi hozzá, amit egyébként nyugodtan kimondhatna, hogy tudja a fene, mi a helyzet nálunk, nem azért vagyok én a cég második embere. Az italokkal kereskedő vállalatot második napja hívogatom. — Micsoda? Kicsoda? Mire kiváncsi? Ja, az újságtól! Aha! Na várjon csak! — Kérem szépen, én egy bagatell kérdésre várok választ. Mondják meg, milyen italból mennyig forgalmaznak a mi megyénkben, most, az ünnepek ideién! — Hm. Khm. — Köntörfa- laznak már az ötödik irodában, ahol pedig a legjobban tudhatnák, mi lesz. — Nincs itthon a vezér, és holnap sem. Nélküle ugye ezt mégsem lehet. Az újonnan alakult szövetkezettől csak azt kellene megsorakoztatja az Információkat, melyek szerint a támogatások fő összegét előzetesen az intézmények vezetői részletezik, csak azután épül be kalkulációjuk a központi költségvetésbe. Évente kétszer összeülnek a vezetők, egyeztetik a szükségleteket, elemzik a helyzet alakulását. — Előfordul persze — jegyzi meg aztán —, hogy mondjuk az óvoda társasjátékot szeretne vásárolni, de látva az arányok alakulását, azt kell nekik mondanunk, hogy ezt nem tehetik, mert különben nem tudnánk kifizetni a villany- számlájukat. Ha pedig gyorsan, úgymond rugalmasan kell intézkedni, arra ott van a vezetőknek az úgynevezett rovatelőleg, készpénzben, amiről utólag számolhatnak el — folytatja. Mindig a pénz A községi infrastruktúra központja tehát az ellátó szolgálat irodája, amire bólintás a válasz, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a szív doboghatna élénkebben, amihez persze több élénkítő szer, vagyis pénz kellene, ha volna. Ebből kevés jut a régi épületek felújítására, márpedig ezek többsége régi az iskolák, a művelődési ház kivételével. Nem valami jó érzés látni, hogy az orvosi rendelőkbe elkelne már az új bútor, lehetne gazdagabb az eszköztár, de hát itt már az jelentette a csúcsot — így az osztályvezető —, hogy sikerült beszerezni egy hordozható EKG-berendezést. A pénz most kell a gázvezetékhálózat építésére, s elment meg még elmegy az alsógödi egészségház felújítására, bővítésére, ahol a nőgyógyászati szakrendelést is megkezdhették. Talán a gamesszel sem könnyű, de nélküle még nehezebb lenne a tanácsi intézmények fenntartása. Kovács T. István tudnunk, mire vállalkozott, mi a profilja. — Erre a kérdésre én semmit sem mondok — közli egy morc hangú, akinek a fülébe baritonoztam a kívánságot, de be sem mutatkozik. A vonal néha megszakad, a kudarcok felbosszantanak. Ilyen hangulatban i köszön rám kollégám, akinek egy órával előbb kellett volna megérkeznie. — Most tudsz jönni? — mordulok rá. — Ne mérgelődj — tanácsolja. — Inkább írd meg, miért késett ötven percet a vonatunk. Az utasok nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Dühükben megint a vasutasokat szapulták. — A szerelvényt elfogta a jelző — közli a főállomás főelőadója. — Tán szökni akart? No de komolyan: miért fogta el? — Ezt úgysem értenék meg. — Hátha mégis. — Szóval megállj! jelzést kapott a mozdonyvezető, mert foglalt volt a térköz. — Ki és mi foglalta le? — No, de uram! Itt némi disputa következik arról, hogy ki kit köteles tájékoztatni. Ki kinek az alkalmazottja. Végül megajándékoznak még néhány kurta mondattal. — Egy szerelvény állt a személyvonat előtt. — Mi történt vele? Géphiba, baleset? — Azt csak a vonatvezető tudná megmondani. — Es ő hol van? — Letelt az ideje, talán már alszik, rég hazament. Magatartáskultúránk tükre, hivatali megalománia, szakmai arisztokratizmus. Csak ismételgetni tudjuk a rövid, ténymegállapító mondatot, ahogy szoktuk, karunkat széttárva: — Ez van. Ha valaki magára ismerne, az nem a véletlen műve. K. T. I. Ez van, ezek mi vagyunk Elfogtak egy vonatot
