Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

Szaladnak a semmi után ♦ Szög állapotban találta a fagy Szántás előtt száz hektáron tárcsázniuk kell a gépeseknek. A hóolvadás után ennek nincs akadálya. Mindenekelőtt azonban, ha az idő engedi, rendekbe kell szedni a betakarított szemes cirok maradványait. Erről Megyesi József traktoros gondosko­dik A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ Differenciáltak, akár az iskolák Gavalléros hídverők voltak g A hajdani szántóvetőknek g aligha jutott volna eszükbe g földet túrni ilyen száraz g őszön, mint az idei. Megge- | bedtek volna lovaik az eke pí előtt. A traktoros nem félti á gépét, főként, ha a márkás J John Deer nyergében ül, g mely porhanyóssá munkál­ná a kősivatagot is. Csak I ekevas legyen a javából, mely huzamosabb ideig el­lenáll a kemény talajoknak. Nos, olyan ekevas nincs, »melyik kibírná a szezont. Az Arany János Tsz gépészei az őszi talajmunikálatök kezdete óta hatszor cserélték ki a sok- pofájú alkalmatosságok alkat­részeit. Az egyenkint 1000— 1200 forint értékű ekevasak is megtetézték tehát az őszi mun­kák amúgy is tetemes költsé­geit, s akkor még a többlet­gázolajfogyasztást nem is em­lítettük. Védtelen vetések Jelenleg 800—900 hektár fel- szántásával adósak még a traktorosok, akik három-négy géppel gyötörték hóesésig a félig fagyott táblákat. A ta­vasznak is beillő enyhülés az­tán újra kiosalta őket. Több helyütt elolvadt a hó is, leve valamicskét megpuhította a felszínt, de még így is csak a lazább, homokos területeket tudták művelés alá fogni. Az olvadás, mely 20—30 milliméter esővel ér fel, eny- nyiből tehát kedvező jelenség, ám aggódik a mezőgazdász, ha a védtelenül maradt vetések­re gondol. Szabó Balázs elnök- helyettest kérdeztük, okoz­tak-e kárt a hirtelen és ko­rán beköszöntő fagyok. — Igen is, nem is. A rozs szépen kikelt, megerősödött, a búzának körülbelül a fele zöl- dell, a többi szög állapotban van, vagyis csírás. Kétséges azonban egy táblán az őszi ár­pa sorsa, ott valószínűleg ép­pen a csírázáskor érte a fagy. Szerencse volt, hogy az eddi­gi legnagyobb hideg érkezése­kor már hótakaró alatt voltak a kalászosok, ezért a fagykár az arányokat tekintve nem je­lentős. — Ha jól számoljuk, a ke­lés a szárazság miatt- két-há- rom hetet késett. Kihat-e ez a növények fejlődésére, majdan a termésre? — Nos, ezen tulajdonképpen még a szakemberek is vitáz­nak egymás közt. Van, aki semmi hátrányt nem lát ben­ne, a mi tapasztalataink sze­rint kétségkívül az lenne a Messziről nézve forgalmas hétvégi piacot sejtettünk, ki­derült azonban, hogy csak az Idegenből érkezett vendégáru­sok lendítették fel a forgal­mat. A termény'árusok közül nagyon kevesen jöttek. A sárgarépát 12, a petrezsely­met 20—24, a fokhagymát 50 —70, a krumplit 7—10, a fe­hér káposztát 10—12, a keit 15—20, a hegyes paprikát 5, a vöröshagymát 10—12, a kara­lábét (darabra) 4—5, a zellert (ugyancsak darabra) 3—5 fo­rint között adták. A szárazbab kilogramját 60, a savanyúkáposztát 20 forin­tért kínálták. A fehér paprika ■12, a hegyes 6 forintba került darabonként. A hónapos retek csomóját 6 forintért adták. A gyümölcsök között alma volt többségben, 10—18 forin­tos áron. A körte 30. a naspo­lya 28. a héjas dió 100, a dió­bél 300 forint volt. A kismamaklubban A terhességről December 6-án, kedden, dél­után 3 órai kezdettel, a szak­orvosi rendelő emeleti ebédlő­jében tartja legközelebbi fog­lalkozását a kismamaklub. Ez­úttal dr. Székely Andrást hall­gathatják, aki Terhesség alatti ártalmak címmel tart előadást. Ezt a szokásos terhestórna kö­veti, s ezúttal is vigyáznak a kisgyerekekre. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) megnyugtató, ha időben kikelt, megerősödött gabonára jönne a hótakaró. Persze még ez sem jelent semmi garanciát. Az időjárás később sok mindent elronthat, vagy éppen kedvez­het a kalászosok fejlődésének egy ikezdeti rosszabb állapot után. A gépműhelyben megpihent a gépállomány zöme, elkez­dődtek a téli főjavítások. Hof- fer Ferenc seregnyi reszortnak felelőse itt a gógányi végeken, most mint anyaggazdálkodó­nak a leleményére voltunk kí­váncsiak. Seiejtet gyártanak —- Azt hiszem, ha innen a huszadik gazdaságba is elmen­ne, mindenütt csak egyforma információkat kapna az al­katrészellátásról. Mi is or­szágszerte tapasztalható hiá­nyokról tudunk beszámolni, mint már régóta. Nem mon­dom, annyi azért mindenből csurrant-cseppent, hogy nem blokkoltak le egyetlen terüle­ten sem a gépek az év folya­mán. Nagy gondot okoz vi­szont a költségek növekedése — de hát ezzel sem mondok újat —, sajnos jövőre további drágulás elé nézünk alkatrész- vonalon. — Azt mondják pedig, hogy az alkatrészgyártás és keres­kedelem meglehetősen jó üz­let. Sokan kezüket-lábukat tö­rik, csak hogy bekapcsolódhas­sanak. Ez viszont nem látszik meg az ellátáson, ön szerint miért? A baromfipiacón a kezün­kön meg tudtuk számolni az eladókat. Aki tyúkot hozott, 300-ért adta volna. A tojás ára 3,60 és 4 forint között moz­gott. Standot nyitott a bél­árus, s 10 méterenként 39—78 forint között adta a disznó­vágáshoz a hozzávalókat. IT ikapós híre volt Somodi nemnek fiatalasszony ko­rában. A tanyákon sok férfi emlékszik rá vissza szívesen. Hanem Somodi néni ügyesen viselte a viganóját. az ura so­ha nem tudott meg semmit a dolgairól. Esztendők múlva, amikor az egyik szomszédasszony meg­kérdezte tőle, hogyan van az, hogy a férje nem fogott gya­nút egyszer sem, Somodi né­ni elnevette magát. — Volt egy jó módszerem. Ha görbe utón jártam, estére mindig finom vacsorát főztem neki. s ezzel elejét vettem a dolognak. Amikor Simon Feri a Somo- diék Erzsikéjének kezdett ud­varolni. sokan duruzsolták a fülébe, hogy vigyázzon, mert az alma nem esik messze a fájától, de ő nem törődött a megjegyzésekkel. Meg aztán az is igaz, hogy Erzsi formás, csi­nos fehérnép volt. így aztán létrejött a házasság. Nem volt igazuk az aggályos- kodóknak. Simon Feri meg (Varga Irén felvétele) — Való igaz ez. Gyártó is, kereskedő is van jócskán, a kérdés csak az, hogy mit kí­nálnak. Nekünk elég rossz ta­pasztalataink vannak a magá­nosok, gmk-k, melléküzemágak alkatrészeiről. Jó részük egye­nest selejtnek minősíthető. Azokat az alkatrészeket pedig, amiket a javarészt importból származó gépeihez kap a me­zőgazdaság, kismillió kereske­delmi egységbe osztják szét, így nem csoda, ha az a kevés is elenyészik az országban. — Nem először érzékelem a célzást, tehát maga szerint is a centralizált elosztás lenne ésszerű. — Erről van szó. Égy-két alkatrészraktár és kész. Ha azokban nincs valami, akkor az anyagbeszerző tudja, hogy nincs az egész országban, és nem futkos heteken át a nagy semmi után. Hogy szemléltes­sem is a szerteágazó csatorná­kat, nekünk például az Agro- keren kívül még hat termelé­si rendszer konszignációs rak­tárával kell kapcsolatot tarta­nunk, hogy nagy nehezen ki­elégíthessük a műhely szük­ségleteit. A laikus azt gondolná, hogy csak a külföldi gépekkel van­nak ilyesféle gondjaik a sze­relőknek. Pesti Albert csoport- vezető szerint, a hazai gyárak is tesznek egy-ikét lapáttal rá, szaporítván a szerelők keser­veit. Sok választás ugyan nincs, rögtön a behemót Rábák jut­nak eszünkbe, melyek közül a szövetkezet idén vásárolt egyet. Rossz szava sincs — A köztudalban márkás gép ez; mi nem igazáh jó konstrukciónak ismertük meg. Főleg az erőátviteli rendszeré­vel yannak bajok, a hozzá küldött alkatrészek sem min­dig megfelelőek. A két John Deerre nincs egy rossz sza­vam sem. Bárcsak minden gé­pünk ilyen megbízható lenne. Persze gyártója is igényesebb annál, hogy megengedje al­katrészeinek itteni előállítását. Miklay Jenő Somodi Erzsi boldogan éltek, s az asszony úgy szerette a férjét, hogy az álmodni sem mert volna hűtlenségről. Aztán az idén ősszel Simon Feri egyik nap valahogy meg- roppantotta a derekát a szö­vetkezetben. Rosszul emelt meg egy zsákot, s alig bírt Ici- egyenesedni. Nem is tudott to­vább dolgozni, haza kellett mennie. A felesége nem volt odaha­za. Mikor az anyósát kérdezte, hogy hol van, az csak a vállát vonogalta. J, Aztán megjött az asszony, s Jóska a konyhai tűzhely mel­lől, ahol a derekát melenget­te. megkérdezte. — Hát te hun jártál? Erzsi egy pillanatra meg­döbbent, majd ezt felelte. — Csak itt voltam a tanyai boltban. — Osztán mit vettél? Az asszony keze üres volt. — Hát... csak vettem vol­na, de nem kaptam, amit akar­tam. g Célzatos gesztus volt a ^ HNF Pest Megyei Bizottsá- í ga és a megyei tanács mű­it velődési osztálya részéről ^ éppen Nagykőröst felkérni a ^ házigazda szerepére az is- '/ koiatanácsok értekezletén. J Tudvalévőén a megyében ^ elsőként nálunk váltották rf gyakorlattá az oktatásügyi ^ tárca ajánlatát, az iskolata- j. nácsok alakítását. A művelődési központban minap összehívott ülésre so­kan jöttek el. Dr. Kovács Gábort, az Arany­iskola igazgatóját — aki egyéb­ként az általános iskolai szek­cióüléseket vezette — kértük meg, emelje ki a lényeges ta­nulságokat, amikkel ez az el­ső ilyen jellegű fórum szolgált. — Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy nem isko­laigazgatók eszmecseréjén vet­tünk részt, hanem valóban kétoldalú, őszinte és tartalmas értekezleten. Kifejeződött es megnyugvást hozott, hogy az iskolatanácsok létét igazolta a gyakorlat, eleinte ugyanis sok helyütt bizalmatlanul fogadták az iskolatanácsokat. — Az azóta kifejtett tevé­kenységükről, eredményeikről azonban csak külön-külön len­ne értelme beszélni, tudniil­lik miként az iskolák, éppúgy az is koiatanácsok is differen­ciáltak az adottságok tekinte­tében. Bár lényeges, de nem az anyagi segítségnyújtást lát­juk ebben az együttműködés­ben elsődlegesnek, hanem az iskolatanácsok társadalmi kontrollt betöltő szerepét. ■ A pedagógusoké bizonyos fokig elszigetelt világ, köztük és a társadalom között az iskolata­nácsok verhetnek hidat. — Hol vannak az elsődleges kapcsolódási pontok, más szó­val az iskola hogyan válhat nyitottá? — Itt van mindjárt a leg­elemibb érdekszféra, a pálya- választás. Az iskolának is meg­van a maga koncepciója, ho­gyan választat a gyerekekkel pályát, a munkahelyeknek pe­dig konkrét és távlati igé­nyük a szakképzettségre vo­natkozóan. Ezt össze lehet és kell hangolni. Ugyanígy tud­nia kell az iskolának, mit vár a szülő vagy az üzem a fakul­tációktól, alapja-e az a gya­korlatban kamatoztatható in­telligenciának. Ilyenformán közvetve vagy közvetlenül az oktatás tartal­mi részének kialakításához is — A’ nem jó — mondta Si­mon Feri, és nem törődött to­vább a feleségével, mert ugyancsak sajgóit a dereka. Somodi néni azonban észre­vett valamit. Azt, hogy a lá­nya hajában egy sárga falevél van. Hulló levelek akárhol az ember fejére eshetnek, azon­ban ez a levél csak egyetlen helyen volt található a kör­nyékbeli tanyákon: a Katona Jóska udvarán. Valami külö­nös amerikai fa levele volt az, a iát, a magányosan élő le­gény úgy hozta magával egy­szer a tengerentúlról, mikor ott járt, s a tanyai népek leg­nagyobb ámulatára nevelte már esztendők óta. A z öregasszony odasomfor- ** dalt a lányához, és óva­tosan kivette a levelet a hajá­ból. Somodi néni nem tett szemrehányást Erzsinek, szóba sem hozta a dolgot, de mikor egyedül maradi, mosolyogva simogatta meg a furcsa fale­velet. Ki tudja, mi jutott az eszé­be! Aztán estére olyan kakas­pörköltet főzött a vejének, hogy az még a derékfájását is elfelejtette tőle. Tóth Tibor segítséget tudnak adni a gaz­dálkodó szervezetek. Egyetlen funkciót viszont, a mozgalmi munka irányítását, ápolását részben sem vállalhatják át, erről ez a tanácskozás is ta­núsítványt adott. Az iskolata­nácsok eddigi működése nyil­vánvalóvá tette, hogy a jel­szavakat nem lehet mereven értelmezni. Az egy üzem, egy iskola elve helytelen, a több üzem, több iskola kapcsolata jelentheti valóban a nyitottsá­got. — Jó volt mindezekre kitér­ni, mert a közvélemény első­sorban forintokkal, társadalmi munkákkal azonosítja az isko­latanácsok segítségét. Az anya­giak valóban csak másodlago­sak? — A tanintézmények tárgyi, gazdaság bázisának megte­remtése állami feladat. Ezt mindenki tudja. Ám azt is tudjuk, hogy a színvonal oly­kor bizony messze van az ideálistól, az iskoláknak na­gyon sokszor pénzre lenne szükségük. De kunyerálni na­gyon rossz. Ha ezt az üzemek megértik, és látják is a gon­dot, biztosan segítenek anél­kül, hogy kérné valaki. Az is­kolák úgymond elegáns, gaval­léros támogatásra számítanak, így nem lesz soha kényelmet­len bármit is elfogadni. Makói Spartacus Vasas— | Nk. Kgy. Kinizsi 12-4. Nagy­kőrösiek: Szakács (2), Both (1), Pörge (1), Varga G. A két nappal előrehozott sportottho­ni NB III-as asztalitenisz csa­patbajnoki mérkőzésen a lis­tavezető bajnokjelölt biztosan nyert az erősen tartalékos ha­zaiak ellen. A KISZ városi bizottsága egyéni asztalitenisz-vetélke­dőt szervezett, amelyen nem­csak KISZ-korúak, de időseb­bek is indultak. — A férfiaknál a 15 rész­vevőt három, körmérkőzéses selejtező csoportba osztottuk. A VGV-ben a sorsolás szeszé­lye folytán igen erős volt a mezőny és innen két nagy esé­lyes is kiesett. A nőknél mind­össze egy nevező lett volna, de ezt a késése miatt nem tud­tuk figyelembe venni — mond­ta Dajka József, a KISZ vá­rosi bizottságának megbízotti titkára. A selejtezőkből a követke­zők jutottak a középdöntőbe. I. csoportból, a TRAKIS-ebéd­löben: 1. Szalai Ferenc (kecs­keméti dolgozó), 2. Láposi Fe­renc (TRAKIS) és 3. Mészáros István (Konzervgyár Il-es te­lep). XI. csoportból, a KISZ- bizottságon: 1. Faragó László (Konzervgyár Il-es telep), 2. Dajka József (KlSZ-bizott- ság) és 3. Pozsár Ferenc (TRA­KIS). III. csoportból, af Vá­rosgazdálkodási Vállalat ifjú­sági klubjában: 1. Ruzsánvi Tamás (Kocséri Petőfi Tsz), 2. Tóth Ferenc (VGV) és 3. Sza- lay Tibor (Konzervgyár Il-es telep). Küzdőképességből is jelesre vizsgáztak a részve­vők. S. Z. HÉTFŐI MŰSOR Asztalitenisz. Városgazdál­kodási Vállalat ifjúsági klub, 16.15: a városi KISZ-es férfi egyéni bajnokság döntője. Kosárlabda. Petőfi-csarnok, 19.30: Nk. Kgy. Kinizsi II — Kecskeméti SC ifi, felnőtt fér­fi megyei bajnoki mérkőzés. Trappistaformáló A Középmagyarországi Tej­ipari Vállalat nagykőrösi üze­mében is készül trappista sajt. A préskoesiban összeállt masszát formába kell rakni, s eközben eltávozik a felesle. ges savó. Ez a munkája Cza- kó Kálmánnénak is. (Varga Irén felvétele) Teke. Temetőhegyi tekepá­lya, 16 óra: Volán TBF— PVCSV B, 17.30: Konzervgyár —PVCSV A, városi Téli Ku­pa csapatmérkőzés. KÖZÉPISKOLÁS ATLÉTÁK Dunakeszi volt a színhelye a megyei középiskolás atléti­kai diák-csapatbajnokság őszi fordulójának. Három középfo­kú tanintézetünket a toldis lányok képviselték. Távolugrásban: Nagy 466, Murár 468, Takács 470, Kó- czián 450, Dobóczy 417; átlag 463 centiméter. Súlylökésben: Jancsó 680, Nagy 778, Dobóczy 668, Takács 765; átlag 720 cen­timéter. 4X400 méteres váltó­futásban: Nagy, Takács, Rácz, Murár 4 perc 54.5 másodperc. 4X800 méteres váltóban: Nagy, Santúr, Dobóczy, Jan- csp 11:13.2 perc. KERÉKPÁRPRÓBÁN Cegléden és környékén ren­dezték az Olimpiai napok ’SS őszi kerékpárospróbáját. A Toldi DSK-sok és más körö­siek is derekasan helytálltak. A férfiak Cegléd—Csemő—Mi- kebuda—Albertirsa és vissza útvonalon 62 kilométert tet­tek meg, a nők Mikebudát ki­hagyták, mert az ő távjuk 50 km-es volt. Legalább féltávon erős szembeszél volt mindkét kategóriában. Ennek ellenére és dicséretesen, a férfiaknál 62 km-en: 1. Dobnik Róbert és 3. Csikós Sándor; 50 km-en: 1- Sipos Róbert és 2. Harczi István, a nőknél: 2. Vörös Vil- mosné'és 3. Császár Mónika. Egyébként tizenhét toldis triat- lonos indult el a mezőnyben. A HÍRŐS VAROSBAN A hírős város, Kecskemét NB I A csoportos férfi kosár- labdásai decemberben három­szor játszanak otthon bajnokit, a városi sportcsarnokban. A Kecskeméti SC ellenfelei 10- én, szombaton 16.30-kor a Ba­jai SK, 14-én szerdán 17 óra­kor a Körmendi Dózsa MTE és 17-én szombaton a Csepel SC lesz az ellenfelük. Várják a körösi' szurkolókat is. Kevés volt az árus és a vevő Hozzávalók disznótorhoz A kakaspörkölt-vacsora My. J. * I. * * * S. Sporthírek Asztalitenisz-mérkőzések

Next

/
Oldalképek
Tartalom