Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

1988. DECEMBER 28.. SZERDA mi Versenytárgyalássai Aranyozósor Nyugati gépekkel újítják fri Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a nyomta­tott áramköri lemezeket gyár­tó sort. A rekonstrukcióra azért van szükség, mert a ha­gyományos egy- vagy kétréte­gű áramkörökön túl a hazai felhasználók körében is egyre nagyobb az igény a finom­rajzolatú, többrétegű és hajlé­kony nyomtatott áramkörök iránt. A rekonstrukció során mo­dernebbre és nagyobb teljesít­ményűre cserélik ki azokat a gépeket, amelyek technikailag már elavultak. A 120 millió fo­rint értékű rekonstrukciós be­ruházás során számítógéppel vezérelt fúró-, maróberende­zést, marató- és aranyozósort, ón-, ólomvédő bevonatot elő­állító berendezést, elektronikus tesztelőt és modern fotótech­nikai készüléket állítottak munkába. Hátravan még a galvanizálósor üzembe helye­zése. A rekonstrukció menetét és módját a HAGY szakembe­rei tervezték meg. s a szük­séges gépek beszerzéséről több ajánlat bekérése után ver­senytárgyaláson döntöttek. A korszerűsítés befejezésekor 60 százalékkal több — össze­sen 16 ezer négyzetméter — nyomtatott áramkör gyártása válik lehetővé. A nyomtatott áramköri gyár­tósor korszerűsítése is része annak a fejlesztési program­nak. amelynek keretében az év közepétől készült el és ter­mel az új ferritgyártó sor. En­nek is köszönhető, hogy a HAGY az év végére a tavalyi­nál 30 százalékkal nagyobb tőkés exportot könyvelhet el. A pártsajtónak vállalnia kell a vitát A sajtónyilvánosság kérdé­seit elemezve Csikós József utalt arra, hogy a Politikai Bi­zottság július 12-én tárgyalta meg azt az előterjesztést, amely a politikai nyilvánosság­gal, a tájékoztatás megújításá­val, illetve a párt ezzel kapcso­latos szerepével foglalkozott. Az állásfoglalás-tervezetet szé­les körű vitára bocsátották, amelyben a szerkesztőségek pártalapszervezetei mellett más pártszervezetek tagjai is elmondhatták véleményüket e kérdésekről. Ezek a viták is azt bizonyítják, hogy a közvé­leményt élénken foglalkoztatja t nyilvánosság alakulása, amely tágabb értelemben a po­litizálásban, a döntéshozatal­ban, a végrehajtásban és az el­lenőrzésben való részvétel jo­gát jelenti. Sokan mondták el vélemé­nyüket a politikai intézmény- •endszer működéséről, annak tavarairól, a továbbfejlesztés ehetséges módjairól. Megfo­galmazták, hogy a sajtó sajátos íszközeivel, a hiteles, pontos sájékoztatással maga is fontos szerepet tölt be a politikai •endszer legitimációjában. A Zitában részt vevők örömmel lyugtázták, hogy a májusi jártértekezletet követően mind itfogóbbá vált a politikai élet nyilvánossága, s mind több slyan információt kaphatott a nagyar, közvélemény, amely a estületek munkájába engedett nepillantást. Ennek egyik jól jevált eszköze lett az MSZMP izóyivői intézménye. Ugyanakkor a vitában töb- jen szóvá tették azt is, hogy a íyilvánosság szabályozásának .joghézagai” következtében né- ía mások jogait sértő, olykor i humánumot sértő mcgnyilat- tozások is elhangozhattak. Vlindez jórészt annak tudható jg, hogy a társadalom még lem t'üdott felkészülni a meg­képviseli, s a Népszabadság jelenlegi „populáris jellegét” egy nagyobb példányszámú hetilap vehetné át. A Magyar Hírlap kérdése nyomán Major László határo­zottan leszögezte, hogy az MSZMP vezető testületéi nem kívánnak beavatkozni a sajtó­irányítás gyakorlati kérdései­be. A párt elvi álláspontja szerint az 1986-os sajtótörvény ma már nincs összhangban a demokratizálódási folyamattal, szükségessé vált egy új tör­vény mielőbbi megalkotása, amely a mai helyzethez iga­zodva szabályozza a sajtó mű­ködését, így például a lapen­gedélyeztetési eljárást is. Major László, a televízió ké­résére vállalkozott az idei év politikai „gyorsmérlegének” elkészítésére is. Mint mond­ta, a magyarországi változá­sokat mind Keleten, mind Nyugaton történelmi, sorsfor­dító jelzőkkel illették. Wa­shingtontól Moszkváig egyön­tetűen elismeréssel adóznak annak a .törekvésnek, amely - lyel Magyarország a demokra­tikus szocializmus létrehozá­sán fáradozik, összekapcsolva a politikai és a gazdasági re­formot. Az igazgatói szék ismét kiadó Amilyet szakít, ©lyat szagol Amikor serdülőkoromban először ütötte meg fülem eme megjegyzés, a kertben pompá­zó virágokra gondoltam. Ám gyermekkorom világát olykor megzavaró titokzatos tanács­kozások. pusmogások — me­lyek valamelyik távoli rokon látogatásával függtek össze — rádöbbentettek, hogy valami másról van szó. Másról, mert az öreganyám által idézett mondás mögött tönkrement házasságokra, soha véget nem érő családi perpatvarokra vo­natkozó lakonikus megjegyzés húzódott meg. S mily igaza volt: ki milyet szakít, olyat szagol: Ha hitte, s hiszi hogy a házasságok az égben köttet­nek. s felbonthatatlanok. Már­pedig felbonthatók, ha az ér­dek sem képes összetartani a különös házasságot. Például olyat, mely pályázat útján jött létre, s szép, kívánatos volt a menyasszony, csak az együtt­élés bizonyult néhány hónapon belül kilátástalannak. Ilyen házasságot kötött a Pest Me­gyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat. Akkor, amikor pá­lyázat útján menyasszonyt, azaz vezérigazgatót keresett a közmegbecsülésnek, szeretet­nek örvendő régi helyett. Hu­szonöt év után. Fennakadtak a rostán Pályázatot hirdettek a napi­lapokban. a tévében: vezér- igazgató kerestetik, ötven év alatti, vezetői gyakorlattal bí­ró. Volt jelentkező bőven. Kezdetben huszonhárom, majd számuk tizenhétre csökkent. A vállalati tanács előtt két na­pon át — reggel nyolctól dél­után ötig — ennyien adhattak számot alkalmasságukról. A rostán végül öten akadtak fenn. Közülük egy akadt, ki Végigjárta a Pevdi öt gyáregy­ségét. Szerénységével, felké­szültségével ő látszott az iga­zinak. 1987. december 15-én. a vállalati tanács harminckét napról, a másikra történő ér­telmetlen. átgondolatlan meg­változtatása ... S a hangnem és a stílus is valahogy szokat­lannak tűnt. S a vezérigazgató közérzete? Nem kapta, nem kapja meg a megfelelő támo­gatást. Ilyen körülmények kö­zött egykettőre levélváltások­ra, bejelentésekre, majd az irányító budaörsi pártbizottsá­gon megbeszélésre került sor. Egyszóval színes a paletta, de ne bolygassuk az elmúlta­kat. Hiszen az igazgató fel­mondott. S most újra a hirde­téseken, a keresésen a sor. Ki­ki levonhatta, levonta magá­nak az eset kapcsán a tanul­ságokat. 1988. október 24-e óta. Amikor a vállalati tanács har­mincegy jelen levő tagjából 26-an elfogadták a lemondást, hárman tartózkodtak. Tehát a tréfásan, csúfosan bársonynak nevezett szék kiadó. Kiadó, mert nemcsak választottak, ha­nem beválasztottak. Kihagy­va a számításból egy olyan apróságot, hogy az előző mun­kahelynek nemcsak elengednie kell a jelöltet, hanem véle­ményt mondania. Nem mérle­gelték. hogy a vélemény mö­gött mennyi a kidicsérés a ha megnyertétek, megnyert ben­neteket, vigyétek alapon. „Kidicsért vezető" S ez egy másik gondolatot, azaz gondolatsort 'indíthat el bennünk. Közéletünk erkölcsi tisztaságáról. Arról, hogy sza- bad-e. s lehet-e, egy munka­helynek, egy intézménynek oly módon megszabadulnia nem kívánt második számú veze­tőjétől, hogy kidicséri. Meg­szabadul tőle, de a köznek, a népgazdaságnak más területén okózhat, s okoz olyan károkat, melyeket mindnyájan nyögünk. Lehet, szabad ezt azon az ala­pon folytatni, hogy ki milyet szakít, olyat szagol? Varga Edit fővárosi népfrontbizottságok tervezetvitájának szervezését kezdik meg. A törvényalkotás amúgy is feszített tempóját az újabb — és tegyük hozzá: jogos! — társadalmi és állam- vezetési igények tovább fokoz­hatják. Általában elmondható, hogy az állampolgárok érdeklődése változó. Sokan nem a változta­tások koncepcióját bírálták, hanem általános érvényű ész­revételeket tettek. A véle­ményt alkotók kifogásolták azt is, hogy a tervezetek szövege helyenként nehezen érthető, túlteng a jogi szakzsargon, ezért általános igényként je­lölték meg a közérhetöbb fo­galmazást. Az emberek többsége érzé­kenyen figyeli, hogy van-e ér­telme elmondani a véleményét, hogyan épülnek be javaslatai a módosításokba. Ezért fontos lenne s a véleményeknek is fórumul szolgálhatna, tehát se­gítené a törvény-előkészítők munkáját, ha szükség szerint megjelenne a törvényalkotók lapja, amely tájékoztatna a készülő jogszabályokról, a vita­tott kérdésekről, az érvekről és az ellenérvekről. Nem a jo­gászok orgánuma lenne, hanem a törvényalkotóké: az egész társadalomé. FÉLÓRÁSOK T ’anít, mert tanulságo­kat' szolgáltat a ta­pasztalat. Erre a kö­vetkeztetésre jutottak a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság közlekedésren­dészetének vezetői és be­osztottjai, amikor először csak úgy, egyszerűen, majd azt követően alaposan ki­dolgozott szempontok alap­ján, elemezni kezdték a közúti közlekedési balese­tek körülményeit, okait, felderíthető1 előzményeit. A sokat látott, tapasztalt szak­embereket is meghökken­tett némely furcsa, álta­lánosítható jellemző. Kö­zülük is elsőként az, hogy — több száz baleset érté­kelése után egyértelmű lett — ezeknek a . sajnálatos eseményeknek a hetven százaléka (!), tehát a dön­tő része, o vezetés megkez­dése utáni első fél órában következik be... ! Valóban meghökkentő és éppen ezért elgondolkozta­tó arány ez. Nincsen okunk kételkedni a valaha élt Strihó Gyula, a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület egyik alapító tagja, majd titkára igazában. Ö azt hirdette -í-r és először 1891- ben röppent fel a napjain­kig élő szállóige, melyet ma már kiterjedt értelemben is használunk —, hogy mindenkit érhet baleset. S ez a mindenkit érhet jós­lat sajnos, egyre több em­bert érint, hiszen az idén tizenöt százalékkal emel­kedett a személysérüléssel járó közúti baleseteknek a száma. Tavaly sem volt ke­vés! A 19 842 eset 25 482 sé­rülttel és 1573 halottal járt. A halottak száma egy ki­sebb község népességével egyenlő, a sérülteké pedig kiteszi egy csinos város la­kosságáét. A bajnak, a tragédiának ebből a sere­géből a megye részesedése 2247 sérült és 163 halott... A balesetek idei növeke­dése azt mutatja, ezek a számok különösebb hatást nem gyakorolnak a közle­kedők nagy részére," nem gondolkoztatják el, nem rettentik vissza azokat, akik gyalogosként, utasként, jár­művezetőként közreműkö­dők lesznek egy rendszer­ben. Az eltérő szedésmóddal, azaz a dőlt betűkkel hang­súlyossá tett két szó, a köz­reműködők és a rendszer, azt kívánná érzékeltetni: egy sajátos, közös tevé­kenység körébe kerül be az, aki közlekedik, még ak­kor is, ha három megálló­nyit utazik csupán a helyi járatú autóbuszon, s ak­kor szintén, ha sok száz ki­lométert vezet le kocsija kormánya mögött. Az előbb említett személynek is tu­domásul kell vennie sereg­nyi dolgot. Attól kezdve, hogy fizet a szállításért, egészen odáig, hogy a jár­mű nem ott áll meg, ahol neki, az utasnak esetleg a legkényelmesebb lenne, hanem a kijelölt helyen. Az utóbb említett példa szereplője pedig, miközben sok száz kilométert vezet le a volán mögött ülve, dön­tések ezreit hozza meg, részben saját szándékaitól vezettetve, részben mások cselekedeteitől függve, s persze, nem mellékesen, mindenkor figyelembe vé­ve azt, amit a szabályok előírnak, illetve táblák, út­burkolati jelek stb. közöl­nek. A nagyon egyszerű példákból is érzékelhető: az embernek igazodnia kell ehhez' a rendszerhez, azaz amikor közlekedni kezd, át kell(ene) állítania magát egy különleges tevékeny­ségre. Igen, ennek az átállítás­nak a kritikája (a tényle­ges mértékjelzője) a fél­órások elképesztően nagy aránya, az a bizonyos, már elített hetven százalék. Még akkor is nagy ez az arány, ha tudjuk, az elem­zés csupán a járműveze­tőkre terjedt ki, azaz pél­dául nem ölelte fel a gya­logosok stb. csoportját. Vannak, akiktől csak rész­ben vagy egyáltalán, nem kérhető számon az átállás megtörténte. A megyében bekövetkezett és személy sérülésével járó halesetek szenvedő alanyainak a tíz százaléka hatvan feletti, s ami még szomorúbb, a ti­zennyolc év alattiak ará­nya: huszonöt százalék. B izonyság nincsen, csu­pán sejteni lehet, a félórások aránya en­nél is magasabb a kizáró­lag anyagi kárral járó (koc­canásos) eseteknél. S arra is pusztán feltételezések utalnak, hogy a reggeli kapkodások, az esetleges otthoni viták, a nap várha­tó (munkahelyi stb.) fe­szültségei kötik le, terhe­lik meg a vezető idegtend- szerét, azaz úgy kezd bele a közlekedésbe, hogy tuda­tilag csak részben van je­len. S ennek árát fizeti meg — s fizetteti meg má­sokkal — akkor, amikor balesetet okoz. A napköz­beni magatartásra pedig már annyi minden hatás­sal van — a munkahelyen történtek, a közlekedési at­rocitások stb. —, hogy va­lóban önfegyelemmel, tu­datosan kell végrehajtani az átállást a vezetés meg­kezdésekor. Természetesen furcsán hat első olvasásra, de igaz: a közlekedésnek a leggyen­gébb láncszeme a közleke­dő ember. A legfőbb forrá­sa a baleseteknek. Persze, akkor, ha ... Há félórás, ha kockáztató, ha szabályt- szeg, azaz akkor, ha nem veszi tudomásul: közleke­dik. Másokkal együtt. Mészáros Ottó Varga Edit Mi az ördögöt kezdjenek vele? Á géphez szakember is kel! Boldogult tanítóm, aki a nagykőrösi úgynevezett Kopa- iskolában a számtanórákon használta leggyakrabban a nádpálcát, aligha sejthette, hogy utódaink ugyan nálunk js bizonytalanabbul bánnak majd a négy alapművelettel, mégis csodálkozásra késztet­nek bennünket mindazzal, amit a számítógéppel művel­nek. Mert számítógép ma már Pest megye szinte minden is­kolájában van, miként azt a megyei NEB legutóbbi vizs­gálata megállapította. A szá­mítógépek korszerűségét és mennyiségét illetően persze nagy különbség tapasztalható az iskolák között. De talán még ennél is na­gyobb a különbség az isko­lák között a tekintetben, hogy miként hasznosítják a birto­kukban levő számítógépeket. Könnyen belátható, hogy szá­mítástechnikát oktatni csak az e tárgyból felkészült pedagó­gus képes. Márpedig az egye­temeken, főiskolákon számí­tástechnika szakon végzettek többsége nem a tanári pályán helyezkedik el, mert progra­mozóként jobban keres. A más szakokon végzők nagy része a tanári gyakorlatában idegenkedik ettől a techniká­tól, hiszen nem volt módja megismerkedni vele. Így aztán akad olyan köz­ségi-iskola is, ahol éltek ugyan a központi támogatás és pá­lyázat lehetőségével és a szá­mítógépeket beszerezték, de azonnal szekrénybe zárták őket, nehogy valaki hozzájuk nyúljon. Ámde ha megállapítjuk, hogy a számítástechnikai is­meretek elterjesztésében ko­rántsem tartunk ott; ahol tart­hatnánk, azért azokról a né­hány évi fejlődés után elért eredményekről hiba lenne megfeledkeznünk, amelyek bizakodásra adhatnak okot. Az általános iskolák tanulói­nak — iskolánként változóar T- 8-35 százaléka vesz rész' számítógépes foglalkozásokon döntő többségük szakköri ke­retekben. A középiskolákbar 40-60 százalék körül mozog a: ilyen ismeretek birtokába ju­tó tanulók aránya. A népi ellenőrök által meg­kérdezett tanulók 87 százalék? használt már életében számí­tógépet, s 36 százalékának ott­hon is van számítógépe. A fiatalok érdeklődése nerr hiányzik tehát a számítás- technika iránt. Ez a jövőt il­letően megnyugtató. Az vi­szont nem az, hogy még most is találtak olyan termelőszö­vetkezeteket a népi ellenőrök amelyekben nem azért nincs számítógép, mert a pénz hiányzik a megvásárlásához, hanem azért, mert a helyi ve­zetők nem tudják: mi az ör­dögöt kezdhetnének vele. Cs. S. tagja szavazott titkosan, írás­ban. s szerezte meg az új je­lölt a kétharmados többséget i — pontosan huszonhárom sza­■ vazatot — a pozíció betöltésé­hez. Nem valahonnan kiörege­dett. egy számmal nagyobb ci- pót viselő embert ültettek a Pevdi gyáregységeinek, köz- : pontjának nyakába, hanem : maguk választottak. Ezzel ki- ; iktatódott a régi, sokszor bí- i rált gyakorlat, az eszi, nem eszi. nem kap mást — helyé- : be a szabad, demokratikus vá- . lasztás joga lépett. Az bizony. : Ám, ahogy az események jel­zik. még a legjobb szándék el­■ lenére sem küszöbölhető ki a • tévedés. i Hangnem és stílus i ; Mert bármily szép is volt, a i menyasszony, három hónap ■ múlva már az együttélés első i kérdőjelei megmutatkoztak. S i ahogy haladt előre az idő, ■ úgy egyre több és több tény i jelezte, beválasztottak. Egyre ■ több volt a súrlódás, olykor , nyílt színen került sor kenyér- i törésre. Szép volt a menyasz­- szony, ám annál rosszabbnak • bizonyult a házasság. Mert például elképzelhető az. hogy a gyáregységek által élvezett előnyöket csorbítsák? Aligha, amikor korábban csak a bért. • s a fejlesztés hogyanját szab­• ta meg a központ, a többi a r gyáregységek jog- -és hatáskö­- rébe tartozott. Visszalépni egy . olyan konstrukcióba, ahol a 1 több lábon állás, az önállóság l biztosította mindig, s minden­- kor. hogy a ma veszteséges- gyártást a többi kiegyenlíti, c Hiszen ami ma veszteséget ie- i lentett. az holnap nyereséget c adhat ami meg ma nyeresé- i ges, az holnap zsebbe vágó. Egy- ilyen felállásban, mely a piac­- tói függ. ahhoz alkalmazkodik.- az önállóság csorbítása igen- a csak visszaüt. Vagy a szerve­it zeti működési szabályzat egyik növekedett nyilvánosság befo­gadására, annak kezelésére, gyakorlati megvalósítására. Ezen a helyzeten mindenek­előtt a politikai kultúra fej­lesztésével, az eltérő vélemé­nyek iránt -tanúsított türelem­mel lehet változtatni. Olyan aggodalmak is megfogalma­zódtak, hogy a Jömegkommu- nikáqióban több polgári indít­tatású eszmei áramlat is tény­leges jelentőségénél nagyobb képviseletet kapott. Ezzel kap- :solatban sokan aggódva te­kintenek az úgynevezett füg­getlen sajtótermékekre. A vita természetesen érin­tette a pártsajtót is, s a hozzá­szólók általában úgy vélték, rogy a gyorsabb, nagyobb vi- :akészséget tanúsító, az MSZMP álláspontját markán­sabban tükröző sajtóorgánu- •nolcra van szükség. A Népsza- nadság munkatársának kérdé­sére válaszolva Csikós József •észletesebben is szólt az ez- . :el kapcsolatos elképzelések­ből. A többi között elmondta: i Politikai Bizottság mai ülé­sén felmerült az a gondolat, rogy esetleg hozzanak létre :gy olyan, kisebb példányszá- i nú napilapot, amely a párt ; nolitikáját közvetlenebbül : Érthetőbb fogalmazást Törvényalkotók lapja Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szólq, 1983-ban megalkotott törvény módosítását célzó ja­vaslatot az ősszel bocsátották társadalmi vitára. Korábban az egyesülésről és a gyüleke­zésről szóló törvénytervezetek feletti eszmecsere zajlott. , A közeljövőben a. megyei és a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom