Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

4 S^fiMdp 1988. DECEMBER 28., SZERDA A televízióban. Új sorozatok Űj külföldi televíziósoroza­tok sugárzását kezdi meg ja­nuár elején a teleyízió. Január 7-én indul az a 26 részes angol sorozat, amely az emberi szervezettel, s an­nak működésével igyekszik megismertetni a nézőt. A film egyebek között arra ad választ, hogyan képes az em­ber az állandóan változó környezethez alkalmazkodni. Január 5-től vetítik Az arany című ötrészes olasz dokumentumfilmet, amely az emberiség történelmében oly nagy szerepet játszó nemes­fémet mutatja be — több szempontból. Szó lesz a so­rozatban az egy évszázaddal ezelőtt dúló aranylázról, a vi­lág legnagyobb arany-lelőhe­lyeiről, az aranyművesség és az ékszerkészítés fortélyairól, az arany és a pénz kapcsola­táról, az aranynak a világ- gazdaságban betöltött szere­péről. Ugyancsak olasz produkció lesz A polip című hatrészes bűnügyi filmsorozat, amely­nek sugárzása január 3-án kezdődik. Egy rendőrfelügye­lő és a szicíliai maffia szél­malomharcáról, az olasz poli­tikai és társadalmi élet szá­mos területét érintő titkos szervezetről szóló történet rendezője a Magyarországon is jól ismert Damiano Da- miani. Január 7-től látható majd A szív című hatrészes olasz tévéfilm, amely Edmondo de Amicis olasz író 1886-ban írt regénye alapján készült. A regényt sok nyelvre lefordí­tották és magyarul is több ki- 'adást ért meg. A film cse­lekménye két szálon fut: az egyik a XX. század első évei­ben játszódik egy elemi is­kolában, a másik pedig az I. világháború idején. Ha nem segítjük egy mást, tönk re jutunk Ünnep Budakeszin bányászok árváinak ajánlot­ták föl. Szólni, hosszan szólni kel­lene az ünnep fényénél felra­gyogó. azt létrehozó arcokról: Balázs Eszterről például, a zsámbéki asszonyok karveze­tőjéről. aki logopédus és nép­dalénekes létére nevetségesen csekély tiszteletdíjért jár ki Budapestről, hogy közös ér­zelmi nyelvet találjon éneke­seivel. Érzelmi nyelvet, mert amint mondja: „az ének csak út. ürügy, eszköz a számukra érzelmeik aktív megéléséhez”. Hogy ez szakmailag mit ér, országos arany minősítésük jelzi. új hazába érkezettek és a nyugdíjasok ünnepe lett. ne maradjon ki az idősek napkö­zi otthona sem! Az ördög tud­ja már. hogy miért, de az idő­sek e két csoportja évek óta feszült viszonyban van egy­mással. hátha a közös ünnep közelebb hozná őket egymás­hoz. Így is történt: megkóstol­ták egymás süteményeit, köl­csönösen megajándékozták egymást és együtt énekeltek régi. szép karácsonyi dalokat. Olyan szent dalokat is. melye­ket három-négy éve még. ta­nácsi rendeletre, az idős embe­rek nem énekelhettek el a szocialista kultúra házában. ..A nyomorúságban, ha nem segítjük egymást, tönikreju- tunk” — közös hitvallása ez a két szomszédvár. Budakeszi és Zsámbék közművelődésének. A budakeszi népdalkor a kö­zelmúltban vendége volt a zsámbéki asszonykórusnak. Ez a karácsonyi műsor megfelelő alkalom viszonozni az akkori szíveslátást, az együtt éneklés örömét megosztani az egybe­gyűlt idősekkel, gyerekekkel. Csak egy okos gesztus Ha már Zsámbék és kará­csony, kézenfekvő meghívni az ottani főiskolások és a műve­lődési ház jó hírű közös pro­dukcióját. az Apokrif Betle­hemest. Az már csak egy az okos. szép gesztusok sorozatá­ból. hogy ezek a szünidejüket feláldozó. vizsgaidőszakukat megnehezítő leendő nevelők, a műsorokból befolyt csekély bevételüket a lencsehegyi sze­rencsétlenség során elhunyt Szakkör helyesírási hibákkal Kazinczy nyomdokain A beszédművelő szakkör le­veleiben számtalan helyes­írási hiba volt. Először csak ez hívta fel a -figyelmemet a perbáli általános iskolára. A helyszínen azonban kiderült soha nem szabad látatlanban elítélni valakit. Sallai B. Sándor igazgató nem tudott a diákok szer­kesztőségünkhöz címzett le­veleiről. De ajánlotta, hogy a ki csöngetésig nézzem meg az úttörőcsapat múzeumát ahol a beszédművelő szakkörre vo­natkozó dokumentumok is vannak. A ma már nyugdíjas volt csapatvezető, Molnár Zoltán kalauzolt. Rendkívül érdekes volt az 1539. Számú Zrínyi Ilona Úttörőcsapat kezdetektől veze­tett naplója, figyelmemet mégis — eredeti célomnak megfelelően — az iskolaújság példányai, illetve a beszédmű­velők oklevelei kötötték le el­sősorban. A saját, lap kará­csonyi számában meglepve fe­deztem fel az egyik nekünk is elküldött tudósítást. Csak­hogy itt megszerkesztve, ki­javítva láttam viszont. Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy a gyerekek önállóan, tanáruk megkérdezése nélkül írtak ne­künk, így maradhatott el az ellenőrzés. Feltételezésemet a szakkör vezetője, Sinka Imre hamarosan megerősítette. — Örülök annak, ha meg­születik bennük a gondolat és ezt valamilyen formában ki­fejezik. De a tudósítások, cik­kek írása nem része a szak­köri munkának. A sok stilisz­tikai, helyesírási hiba persze figyelmeztető jel; ezen a te­rületen erősíteni kell a felké­szítést. Köszönöm, hogy fel­hívták rá a figyelmünket — Hogyan és miért jött lét­re a szakkör? — Diákjaink rendszeresen részt vesznek a körzeti Kazin- czy-versenyeken. Ehhez meg­felelő felkészítés kell, nem en­gedhetjük el őket előképzés nélkül. Tulajdonképpen elő­ször ezek a foglalkozások je­lentették a magot. Később már befogadtunk magunk kö­zé mindenkit, akiben legalább egy kicsi érdeklődést tapasz­talunk az irodalom iránt. Sajnos nagyon keveset ol­vasnak a mai gyerekek. — Melyek voltak a legszebb eredményeik? — A körzeiti versenyeken rendszeresen vannak helye­zettjeink. Sőt, tavaly az ötö­dikes Vasas Gábor nyert a saját kategóriájában. Nagy szó ez számunkra, hiszen nyolc-tíz iskola növendékei között kell helytállni. Es itt vannak például a törökbálin­tiak, akiknél kísérleti oktatás van. Sokkal jobb feltételek­kel rendelkeznek, mint a ml kis iskolánk. Büszkén mond­hatom, nincs olyan év, hogy egy-két perbáli úttörő ne ke­rülne dobogóra. — Mit csinálnak a foglal­kozásokon? — Házi tanulmányi verse­nyeket szervezünk, szerkeszt­jük az iskolarádiót, kiejtési, hangképzési gyakorlatokat ol­dunk meg. Nyelvhelyességi feladatokat is megbeszélünk közösen. És minden hónapban megtárgyaljuk, hogy mit ol­vastunk a Kincskeresőben. A gyerekek szeretik ezt az újsá­got, jó hogy van. Csak azt szeretnénk, ha színes lenne. Egyébként megszerveztük a Móra Könyvklubot is. Ezek a rendszeres tevékenységek és ehhez jönnek az alkalmi fel­adatok. Például tanulmányi látogatás Pesten a Petőfi Iro­dalmi Múzeumba. Szabó Z. Levente Pest Megyei \ Valami megmagyarázhatatlan történik egy lánnyal, ebben az utcában, ebben a házban ... aztán végső megoldásként hívattak valakit. Ez az ember: Az ördögűző (The Exorcist) 1973-ban készült, színes, amerikai horrorfilm. Rendezte: William Friedkin. Főszereplők: Ellen Burstyn, Max von Sydow, Jason Miller, Linda Blair. Januári bemutatók: Cegléd, Szabadság - 5-étől 11-éig (este) Nagykörös, Arany János - 12-étől 15-éig (este) Abony, Szabadság - 16-án és 17-én Szentendre, Felszabadulás - 19-étől 22-éig Gödöllő, Petőfi — 23-ától 26-áig Főt, Széchenyi - 28-ától 30-áig. Moziüzemi Vállalat k Péntek néniről, aki 82 éve­sen, „a kórusért kifejtett mun­kájáért” most kapta élete el­ső kitüntetését: Érdemes Tár­sadalmi Munkás lett Gizi néniről, a hajdani pos­tai kézbesítőről kellene szól­ni, áki a nyugdíjasklub ve­zetőjeként ontja saját boldog­sága melegét minden jelenle­vőre. Sokat tett a mai ünnep létrehozásáért. Vagy Bicskei Gáborról, a zsámbékiak országos hírű ren­dezőjéről. aki budakeszi nép­művelői pályakezdésére emlé­kezve fiatalodik tanítványai­nál is fiatalabbá, aki még most. ne mondjuk ki. hogy hány évesen is képtelen volt ellenállni a rendezésre hívó szónak. Hosszan kellene szólni a színjátszók fáradtságáról. Há­rom nap alatt tizenkettedszer játszották el előadásukat. Per­bálról érkezve, a Kálvin téri áruházba sietve erejük sem. idejük sem volt. hogy együtt ünnepeljenek azokkal, akiknek ünnepét segítették szebbé. Méltatni kellene, mert érde­mes rá, az Apokrif Betlehemes profán érzelmességét, a szent történetbe rejtett szociális ér­zékenységét. Színészi teljesít­ményként kellene méltatni az Angyalt játszó leány sugárzó tisztaságát, a Heródest játszó legény szilaj pamflettjét. az énekes-narrátor leány tiszta forrásból eredt népdalintoná­cióját, és a Máriát játszó leány bumfordi báját. Elemzésre vol­na érdemes az elhangzott anyag szerkesztése, mely szer­ves egységet volt képes terem­teni a hiteles népi szöveg és József Attila, Nagy László versei, a népdalok és a Kalá­ka. Kormorán dallamai között. N. András László KIÁLLÍTÓ TERMEKBŐL Platthy György: Szelek tánca A Budapest Galéria rende­zésében 1989. január 2-ig te­kinthető meg Platthy György képanyaga a Pataky Galériá­ban. (X., Pataky tér 7-14.) Művészetének jellemzője az állandóság. Gyermekkorától mindmáig naponta rajzol, fest. Ez az oka és magyarázata an­nak, hogy a Kárpátalja, a baranyai táj, a Balaton, Ve­lence, az Adria, Helsinki, Egyiptom, Párizs, Moszkva, London, és Salzburg egyaránt képforrása lett. Kiváló alko­tása az 1962-ben készült bá­nyászsorozata. Ciklust festett a pécsi sörgyárról is. Megol­dottak portréi. Különösen a Bányászfeje és ifj. Kapoli Antal arcmása jelentős. Platthy György színekkel fogalmaz, pazar tónusokkal érvel, s a fekete kivételével minden színt főszereplőnek hív meg képeire, ahol a piros, zöld, kék, fehér, sárga árnya­latok külön is kiemelkednek. Ez az évszakokban fogant színvilág határozza meg al­kotásait. Fontos eleme művészetének, hogy a hagyományos rene­szánsz perspektívát jó arány­érzékkel ötvözi a kubizmus- sal. A kettősségnek ez az egy­sége, a hagyománytisztelet és a korszerűség élteti szőnyeg- szövőit, szaunázóit és az 1977- ben festett Szelek tánca című pittkréta képét. Mindent ösz- szegezve Platthy György gaz­dag festői életműve sokrétű élményein, biztos rajztudásán és hallatlanul bő szinkul- túráján alapszik. Ez az össze­tett erény élteti újszerűén iz­galmas Világmontázsát is. Várjuk újabb alkotásait, Szentendre, Dabas, Nagykőrös, Cegléd után ismételt Pest me­gyei bemutatkozását. Ugyancsak a Pataky Galé­riában szerepelt Ocsai Károly és Czinkotay Frigyes mellett a monori illetőségű Kampfl József, aki ezúttal érmeket küldött a Széchenyi István emlékére tisztelgő tárlaton. Kampfl József Platthy György- gyel megegyezően azt vallja — és meg is valósítja a gya­korlatban —, hogy a mester­ség az első, csak a farmatu- dás ígérheti és teljesítheti a művészi magaslatokat. A Pataky Galéria harma­dik év végi kiállítása az In memóriám Kodály Zoltán cí­met viseli. Választékos hang­vételű grafikák értelmezik Kodály zenéjét; Kass János rézkarcon a Psalmus Hunga- ricust, Feledy Gyula a Gálán- tai táncokat, Muzsnay Ákos a Székely keservest és a Fái­ról indult Banga Ferenc a Háry Jánost, ö linómetszeten örökíti meg Garay János és Kodály Zoltán őspanaszt de­rűvel legyőző vidámságát. Ál­tala irodalomból és zenéből — képzőművészet lesz. Losorfti Miklós RÁDIÓFIGYELŐ KARÁCSONYI RANDEVÚ. Az ünnepi alkalomra külö­nösen gazdag svédasztalt te­rített hallgatói számára a rá­dió. Most sem hiányoztak a hagyományos produkciók, így Maeterlinck megunhatatlanul varázslatos mesejátéka, A kék madár vagy Dickens megha­tóan megrázó históriája, a Ka­rácsonyi ének. Számomra azon­ban Sebestyén János rendkívül színes karácsonyi összeállítása mellett az a stúdióbeli találko­zó volt a legemlékezetesebb, amelyen a fenyőfát elsősorban Adámok és Évák vették körül. Azok, akik minden évben el­tűnnek névnapostól, az össze­vont ajándékozás szokásai kö­zepette. Ami bennünket, rádióhallga­tókat illet, elmondhatjuk, hogy kellemes társaságba csöp­pentünk bele. A népes vendég­seregben, amelyben szinte minden korosztály képviselve volt, remekül éreztük magun­kat. Ebben kétségkívül nagy szerepe volt a két szívélyes vendéglátónak, Szabó Évának és Rajhona Ádámnak. Jóllehet a meghívottak foglalkozásuk szerint ugyancsak különbözőek voltak — az iskolai tanulótól a híres művészig —, de min­denkivel sikerült olyan feszte­len hangot megütni, mintha már régtől fogva meghitt jó ba­rátok adtak volna egymásnak ünnepi találkozót. Ilyenfor­mán az emberi arcok kendő­zetlenül megnyíltak az egymás iránti szeretet és bizalom je­gyében. Tulajdonképpen min­denki személyes ajándékként ezt vitte magával haza, új szí­nekkel tarkítva a sokszor egy­másba torlódó szürkébb hét­köznapokat. Az adástól nem­csak az Ádámok és Évák let­tek gazdagabbak, hanem a hallgatók milliós tábora is. TANÁCSADÓK. A közhie­delemben jobbára az a véle­mény él, hogy nálunk a tanács­adók többsége nyugdíjas, aki mintegy jutalomként élvez egy-egy vállalattól meglehető­sen busás fizetést, de ennek ellenértékét nem nagyon kérik számon Minden bizonnyal van ilyen is, de semmiképpen nem jellemző. Különösen napjaink­ban, amikor a gazdasági irá­nyítás olyan szakmai ismeretet igénvel a gazdasági vezetőktől, amellyel képtelen önmagában lépést tartani. A leggondosab­ban összeválogatott munkatár­sak sem tudják az irányítás napi munkája mellett a felada­tokat tudományos színvonalon megfogalmazni. Márpedig ez ma már elengedhetetlen kö­vetelmény. Ezt bizonyította Csűrös Csil­la riportja is, melyben a ta­nácsadók háromféle típusát szólaltatta meg. Elsőiként az út­ja egy nyugdíjashoz vezetett, aki a Skála vezérigazgatója mellett teszi a dolgát öt eszten­deje, majd az Egyesült Izzó fiatal szakemberét kereste föl és végül a közgazdasági pénz­ügyek tudományos kutatóját látogatta meg mikrofonjával. Mindhármukkal való beszél­getésből az derült ki, hogy csak nagyon jól felkészült em­ber töltheti be a tanácsadó egyre fokozódó jelentőségű szerepét. Jövedelmükért alapo­san meg kell dolgozni. Elsősor­ban a vezetőket tehermentesí­tik a változások előkészítésé­nek munkája alól, a lehető legjobb döntés lehetőségét hagyva meg számukra. Ehhez elengedhetetlen, hogy munka­helyükkel szinte együtt léle­gezzenek, ugyanakkor a kül­földi szakirodaimat se ha­nyagolják el, hogy mindig a legfrissebb információkkal tudjanak szorosan lépést tar­tani. Szombathelyi Ervin Budakeszin a magyarországi községek átlagánál több Er­délyből érkezett család talált átmeneti szállást vagy végle­ges otthont. Itt élő rokonaik fogadták be őket. akik még 1945-ben kényszerültek elhagy­ni erdélyi otthonaikat, és fog­lalták el az ugyanakkor Bu­dakesziről elűzött svábok üre­sen maradt otthonait Új hazába érkezettek Farkas Gyula, a nemrég megválasztott budakeszi ta­nácselnök— talán huszon-egy- néhány évvel ezelőtti amatőr színjátszó kötődése okán — nem rideg tanácsi keretek kö­zött képzelte el a gyerekek megajándékozását: Pék Lajos­ra, az Erkel Ferenc Művelő­dési Központ igazgatójára bíz­ta, hogy szervezzen műsort és annak keretében adják át eze­ket áz ajándékokat és erre az alkalomra hívják meg a gye­rekek családját és befogadói­kat is. A művelődési központ már tíz éve tartja fönn nyugdíjas­klubját. Fontos tett ez, ugyanis itt nincs üzem. gyár. amely patronálná, magához kötné volt dolgozóit. Hetvenen hélven helyről mentek nyug­díjba, munkahelyi kötődéseik megszűntek. Ök évek óta együtt ülik meg ünnepeiket így a karácsonyt is. Hadd kápják a maguk állította ka­rácsonyfájuk mellé ezt a mű­sort is. és hadd kerüljön elő a gyerekek ajándéka az ő ka­rácsonyfájuk alól! Ha ez már a gyerekek, az December 22-én Budakeszin ÜNNEP volt. A Miniszterta­nács úgy döntött, hogy a parlament által megszavazott segély­keret terhére a tanácsok karácsonykor ajándékozzák meg a területükön letelepedett, Erdélyből menekült gyerekeket. • • Üzenet a színek világából

Next

/
Oldalképek
Tartalom