Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. DECEMBER 24., SZOMBAT MEti VEI 15 FELE TÉSZTA, FELE TÖLTELÉK Fényes hátú kígyók titka Karácsonyi főszereplő az asztalon, szilveszterkor már csak dísznek tesszük a tálra. Újév napján már rá se tu­dunk nézni. Ez a bejgli. Persze, a jó karácsonyi te­kercsnek is megvan a maga titka. Ha finomlisztből kelt tésztával készítik,. még víz- keresztkor is szégyenkezés nélkül tálalható a vendégnek. Mostanság rohanó világunk­ban egyre kevesebben vállal­koznak az otthoni sütésre, in­kább készen megveszik. Cuk­rászok, pékek lettek készítésé­nek avatott tudói. Mázsa­számra gyúrják,; töltik, sütik a rudakat. Ahol képeink készültek, Ér­den, Pataki János cukrász- mester üzemében, diós, má­kos mellett még gesztenye- masszával töltött bejglik is öregbítik az üzlet hírnevét, ahogy ők csinálják, fele tész­ta, fele töltelék. Nevet Renáta, a tanuló, miközben a kemencéből szedi ki a töltelékkel teli süteményt Karácsony-karácsony „Köszöntelek, karácsony, / fagycsillagos éje... írja Weö­res Sándor címadó versében. Á versidézet további négy so­ra a számozott sorokban ol- vasható! Beküldési határidő: egy hét! □ BESZÉQ NÉMETÜL ÁZSUI GYÍKOK EGYETEM VEZETŐ­JE HARCBA VAN D-KELET ÁZSIÁ­BAN EU! NÉP □ F&.MIL­FÉLIG NYER □ ? ? f ? ▼ E \ MEGJÖN ► JÓSZÍVŰ IGEJE ► V NYOMDA! HASÁB építész /IGNÁC / L NŐI HANGAfK ¥“ Él&­KODÖ m AKTA bizony­talan ROSA TITOK - 9AN MAGYAR KÁRTYA­E3 SEGÉD LELKÉSZ ► f MERRE » TUNYA . A ? ¥" f ♦ f RÓMAI EZRES ► VIRÁG - RÉSZ KIKÖTŐT VÉDI P FOSZFOR ► TALÁ­NYOK MINDEN RENDBEF. autonom TERÜLET ► SZÁMI- TÁSTECH NIKAI V. ► behajli- TOTT , TENYÉR V p ? VÁLÁS SZELÉN 2 £5. ► ¥ NYAKÁBA ► ¥ EGYKE 1 1» HOLLAND OLASZ AJ V^ROS □ ► ? MEGBÉ­LYEGEZ V SZÉKELY RANG V. S3 A NAGY MESE­MONDÓ urán VJ TALAL ► ¥ taÍfkízó p tonna ► színész /SÁNDOR/ ász AKI FFINEV &*£ taszít ► V w 1 f s&r P V TENQER- SZÍNŰ r i BCRSZÓf ► " ¥ JAPA'N JÁTÉK ► □ SZEGECS KIETLEN TITKON FIGYELIK s ▼ D f-* ■S MORZEJEL ► SZAMÁR BESZÉD ► MÉRGEZŐ ► ÉSZAK RÖVIDEN A MAGAS RANGÚ KATOLIKUS FŐPAP CSUKLÓ7 PA1 NT ÁRA KE­VERVE USA ÁLLAM SZÁRAZ­OAJKA 1 V ¥ DOKTOR p . -MÍG DÚRMÜG ► + puhítják STRÁZSA RONALD REAGAN ► csm ► ¥" OKTONDI ► f TövSbeö berlí vízben VAN ! ► LÉHA , HANGZÓK ▼ ► daRa'l ► ▼ OLASZ KIRÁLY ► indíté­ka FOLYÓ RÉSZÉ ANIKÓ HOLLAND TELEPES EGYIK napot. követő­en ► f V LÓCSE­MEGE p V ANGOLA KÖZEPE P * SOROM RÍ SZÉLEI r, CSELSZO­VŐK + AZ 01 TÍ EGYIKE > DÁNOK PÉNZE p EGYES! ► ...ha piszkaiét fognak, ei fogok szaladni Lyukas kulccsal zurrogattak A mi szokásainkról — a túl­hajszolt városi ember kará­csonyi szokásairól — már aligha lesz mit regöljön az utókor. Legfeljebb azt, hogy végigesszük, végigheverész- szük a jeles napokat, s ha nagyon muszáj, elmegyünk vendégségbe, akihez kell. Talán ilyenkor, karácsony táján még jobban irigylem a jószagú falusi portákat, ahol hangyaszorgalommal készü­lődnek a néhol még szokásai­ban is élő karácsonyra. A régi paraszti társadalom­ban egy-egy naptári ünnep­nek a földművelő és állattartó nép sokkal nagyobb jelentősé­get tulajdonított, mint nap­jainkban. Ennek számos oka közül az egyik talán az, hogy közvetlenebb volt az ember és a természet kapcsolata. A gazdálkodó parasztok mindig is több szállal kötődtek a táj­hoz, az őkét körülvevő ter­mészethez. Ezért a jeles na­pokhoz is több szokás, számos hiedelem fűződött, amelyekben felfedezhető az akkor élő em­berek gondolkodásmódja, ér­zésvilága. Az alábbiakban a több mint négyszáz esztendős reformá­tus falu, Szigetszentmiklós Ő lesz a jövendőbelim M ir csak a kortalan hölgyek emlékeznek rá, s mesélik, hajdanában-danában kristálygömb, javasasszony nél­kül miként deríthették ki, milyen névre is hallgat majd a jövendőbeli, kivel egy életet szándékoznak leélni. Mert a szenteste nemcsak az ajándékokat hozta meg, ha­nem a hőn áhított nevet is. Nem kellett ehhez különösebb tudomány, csak egy irkalap, plajbász, s olló. Az ollóval egyenlő nagyságúra vágott papírdarabokra Luca napjának estéjén tizenkét fiúnevet írtak fel. Persze azok nevét, akik tetszettek, akikre gyakran gondoltak. S Luca napjától min­den este egy összehajtogatott, ki nem bontott papírdarab — mert megnézni nem volt szabad — vált a lángok mar­talékává. S ami legvégére, karácsony estéiére maradt, azt lázas izgalommal bontogatták, majd mutogatták, mondván: Sándornak, Jóskának vagy Pistának hívják majd a jöven­dőbelim. S tartotta magát a babona, a gyerekes szokás év­ről évre, pedig mindig újabb és újabb nevek kerültek elő, mintegy dédelgetve az álmot, az év közben fellobbanó sze­relmet. S hogy bejött-e közülük egy is? Ezerből talán kettő, ám a szokás sokáig tartotta magát. Mára azonban meg-, il­letve elkopott. Talán a kemencék melengető lángjainak el- hamvadása, a ma már mutatóba is ritkán előforduló spar­herdek hiánya miatt. Mert a fűtőtestre értelmetlen dolog papírt vetni, a konyhai gáztűzhelyre meg kockázatos... Kevésbé kockázatos Luca napjától kezdve tizenkét na­pon át kémlelni az eget, lesni az időjárást. S a kalendá­rium lapjainak szélére — ahogy a régi öregek tették — szorgalmasan róni a sorokat, megfigyelésünket. Mert ha de­cember 14-e napsütéssel köszöntött ránk, akkor januárban száraz, csendes idő várható. Ha egy nappal később hull a hó, vagy esik az eső, akkor igencsak csapadékos lesz a feb­ruár. S így tovább, a tizenkét nap alatt végigpergethetjük a tizenkét hónap időjárását. Prognózist készítve — netán rá­hibázva egy-egy hónap majdani jellemzőjére. Ha csak nem tréfálnak meg bennünket a felettünk gyorsan cikázó, átvo­nuló időjárási frontok. Addig azonban játszhattunk, játsz­hatunk. Mert mi más ez, mint játék, a jövő kifürkészésére tett kísérlet, mely hozzátapad karácsony békéjéhez. V. E. Pajtások! Mai rejtvényünkben egy-egy szép karácsonyi dalt idé­zünk: „Kiskarácsony, nagykará­csony, kisült-e már a kalácsom? A dal folytatása a rejtvény két hosszú sorában olvasható! VÍZSZINTES! I. Nagyra növő halunk. 7. Név­telen (latin szól. 13. A dal folyta­tása (zárt betű: V.). 15. Szép leánynév, Kosztolányi verset frt róla. 16. Nagyon tág. 17. Néma tusa! 18. Nem is mögé. 19. Az olló közepe. 20. Fekete István re­génye a fecskéről. 22. Az USA egyik tagállama, fővárosa: Colum­bus. 24. Messzire. 25. Most aktuá­lis csapadék. 26. Fejetlenül tesz. 27. A trombita hangja. 20. Me­sés, csodás történet. 30. Itt szü­letett Marx Károly. 32. Réei ma­gyar kártyajáték. 35. Üdítőital márkája. 37. Csüng. 33. Ázsia ele­A DECEMBER 9-1 REJTVÉNY HELYES MEGFEJTÉSE: Amilye­nek Lucától karácsonyig a napok, olybá lesznek az eljövendő hóna­pok. 50,— FT-OS KÖNYVUTALVÁNYT NYERTEK: Szilveszter Ratnon, Göd, Stromfeld A. u, 45., Bíró Vi­rág, Abony, Bakonyi út 12., Blau- bacher Jánosné, Iklad, Szabadság u. 118., Szabó Tibor, Csörög, Al­kotmány u. 12., Vágány Károlyné, Tápiószele, Rózsa u. 4.. Karsai Bé­la, Vecsés. Ágoston u. 10.. Skrob Béláné, Tápngyörgye, Damjanich u. 25., Asztalos Imréné, Szigetúj­falu, Varga Hedvig, Érd, Enikő u. 2 b., özv. Cserháti Józsefné, Vác, Petőfi u. 1. je. 39. Üres téri 40. Az orvosok neve előtt állő betűk. 41. Lét. 43. Jó zamata. 44. Visszahíl 45. An­gol filmek végén olvassuk. 47. Romában vanl 48. Ellenérték. 49. Jóravaló. becsületes. 55. Indo­európai nyelvcsaládba tartozó nép. 56. Több ország pénzneme. FÜGGŐLEGES : 1. Gyakran mondjuk, amikor telefonálunk. 2. A juhok szállása. 3. Torinóban van. 4. Szamárgye­rek. 5. A csűi közepe. 6. Becézett Albert. 7. Annyi mint, röviden. 8. Az influenza magyar neve. 9. Kis Orsolya. 10. A nikkel vegyjele. 11. Hozzám! 12. Ebben az ágyban pa­lántákat nevelnek. 13. Magyar és olasz autójelek. 14. Növény része, 21. A hajótest hosszanti gerendá­ja. 22. A múló Időt mutatja. 23. Nyíregyházához csatolt község. 25. A dal befejező sora (zárt be­tűk: A. G.). 26. R. T. kiejtve. 29 Estefele! 30. Te és ő. 31. piros né­metül. 33. Bogyós gyümölcs. 34 Balzsam. 36. Véd az eső és a tű­ző nap ellen. 39. Ókori egyiptomi város volt. 42 Togó fővárosa. 43. Szigetlakó európai nép. 44. Leány­név. 46. Az egyik német névelő. 48. A rámái közepe. 50. Én lati­nul. 51. Kicsinyítőképző. 52. Két­ezer római számmal. 53. A gyöngy szélei. 54. Sakkfigura. Gyerekek! A megfejtett versso­rokat, a többi decemberi megfej­téssel együtt — egy levelezőlapon — 1989 január 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni! karácsonyi szokásaiból adunk közre egy szerény csokorra- valót. Az anyagot a most ju­biláló honismereti kör tagjai gyűjtötték össze, felkeresve a faluban élő idős embereket. A feljegyzések 1975-ben ké­szültek. A református faluban a ka­rácsonyi szokások is puritá­nabbak, egyszerűbbek voltak, mint másutt a századforduló után. Egy-két babonás elem is rájuk rakódott, talán a ka­tolikus keveredés miatt. Az ünnepség úgy Luca nap­ja körül kezdődött akkoriban is. öregapáink idején az a szólás járta, hogy: Luca nap­kor nem szabad varrni, mert a tyúkok nem fognak tojni. Egy másik szokás is a ba­romfiakkal kapcsolatos. Falu­helyen akkoriban többnyire a fák ágain aludtak a tyúkok, Luca napjának éjjelén egy bottal megpiszkálták a faru­kat azért, hogy jobban tojja­nak. A kántálásról is szólnak a szl- getszentmiklósi feljegyzések. A kántálás szenteste volt szokásban. Kisebb-nagyobb csoportokban járták a gyere­kek a házakat. Ha valahol jól fogadták őket, oda kétszer - háromszor is visszamentek. Amikor a házhoz értek, egyi­kük beszólt az ablakon: sze­rencsés jó estét kívánok ki- gyelmetöknek! Engedje meg az én Istenem, hogy több ka­rácsony estét érjenek erőben, egészségben, békességben! Ha egypár verséneket elmonda­nánk, meghallgatnák-e kigyel- metek? Ezután kiszólt a gazda: Ki­nek a fiai vagytok? Ha rokon volt köztük, behívták a gye­rekeket, ha nem, az ablak alatt énekelték el a Krisztus Urunknak áldott születésén cí­mű ének 2. versét, amely így szólt: „Krisztus születés így hallék Angyali seregek éneklék. örülj tehát keresztyénség Ma született az idvesség... Melyben legyen részetek Több karácsonyt érjetek Mennyből áldás szálljon Rátok Végre az eget bírjátok -— 1 . Ámen” A visszaemlékezések szerint a kántálók 4—5 tagú csopor­tokban jártak. Egyikük bun­kósbotot is vitt magával, az volt a „kutyaverő”, amely védte a társakat a dühös négylábúaktól. Miközben házról házra jártak, ezt a ver­set mondogatták. „Zörgetik a kúcsot, / pénzt akarnak adni, ,/ ha egy hatost nem adnak, / el sem fogom venni. / Ha ka­láccsal kínálnak, / nagyot fo­gok harapni, / ha piszkafát fognak / el fogok szaladni.” A kántálók bére (jutalma) a kőtt kalács volt; mákos vagy diós, de szokás volt süt­ni a házaknál ilyenkor túrós lepényt is. A legények szent­este lyukas kulccsal zurrogat­tak. A kovácslegények készí­tették, kifejezetten erre az al­kalomra. Vendégségbe akkor is kará­csony másnapján jártak a családok. A fiatalság csak dél­előtt ment a templomba. Dél­után a legények a kocsmáknál mulattak, a leányok pedig füzérben álltak vagy sétáltak az ivó előtt. Várták, hogy a legények behúzzák őket a táncba. (Ne feledjük. Akkor még másmilyen szerepe volt a kocsmának! Körülbelül ak­kora a különbség, mint a mostani eszpresszók és a régi kávéházak között!) Csak az mehetett be a kocsmába, akit a legények zsebkendővel behúztak. Ilyen­kor a leányok egymásba ka­paszkodtak, hogy bejuthassa­nak. Estig mulattak, utána hazamentek vacsorára/ Ha egy leány nem ment el a legény­nyel táncolni, a legény kimu- zsikáltatta. A fenti szokások egynéme- lyike lehet az ember számára ma már megmosolyogni való. Mindenesetre érdemes mielőbb összegyűjteni őket, mert akad még el nem mondott emlék öreg szüléink, nagyszüleink tarsolyában. S remélhetőleg a karácsonyi ünnepelt alatt több időnk jut arra, hogy meghallgathassuk őket. Antal Piroska Pataki János gyúrja és tölti i tekercseket Az ifjabb János tojással ken, a rudakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom