Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

Ala: 12 oldal I MEGYÉM VíLAG PH0L£íflKjrtl, EGYESÜLJETEK! aZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ES 1 MEGYEI THUGS LAPU XXXII. ÉVFOLYAM, 288. SZÄM Ara: 2,20 forint 1988. DECEMBER 3., SZOMBAT Megkezdődött a szakszervezetek országos értekezlete Világos programra van szükség Pénteken Budapesten, az Építők székhazában megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása. A 4 millió 200 ezer szakszervezeti tag képviseletében 1014 szavazati jogú küldött vesz részt a várhatóan háromnapos programon. A tanácskozás első napján jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Részt vett az állami, a politikai és a társadalmi szervezetek számos képviselője is. A tanácskozást Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtit­kára nyitotta meg. Hangsúlyozta: a szakszervezeteknek most az a legfontosabb feladatuk, hogy rendezzék soraikat, tisztázzák és egyértelműen fogalmazzák meg nézeteiket, törekvéseiket, a szakszervezeteknek egymáshoz és más szervezetekhez való viszonyát. A küldöttek ezt követően megválasztották a tanácskozás munkabizottságait. El­fogadták a tanácskozás ügyrendjét és javasolt napirendjét a szakszervezeti moz­galom helyzetéről, megújulásának fő irányairól, valamint az érdekvédelmi, érdek­képviseleti tevékenység továbbfejlesztéséről, illetve a magyar szakszervezetek új alapokmányának alapclveiről szóló dokumentumok megvitatását. A tanácskozás résztvevőihez írásban eljuttatott előterjesztésekhez Nagy Sán­dor, a SZOT főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Nagy Sándor a mozgalom megújulásáról Elöljáróban Nagy Sándor leszögezte: az országos ta­nácskozásnak a társadalomban felgyülemlett feszültségek, a szakszervezeti tagság állal rég­óta igényelt változások isme­retében, a legutóbbi időben lezajlott széles körű vita ta­pasztalatainak birtokában kell meghatározni az átalakulás, a változás fő irányait, az ehhez kapcsolódó politikai, szervezeti és egyéb feltételeket, az ér­dekvédelmi, érdekképviseleti munka legalapvetőbb kérdé­seit. — A szakszervezeti mozga­lom megújulása, útkeresése kapcsolódik a hazánkban ez év májusában megindult poli­tikai Változásokhoz. Természetesen a szakszerve­zetnek is megvannak minder­ről a saját tapasztalatai. Azt látják, hogy néhány hónap alatt több dolog történt ebben az országban, mint korábban hosszú éveken keresztül. Azt is látják, hogy a politikai ve­zetés elkötelezett a gyökeres változások, változtatások mel­lett, hogy dinamikusan próbál hozzányúlni a felgyülemlett társadalmi, gazdasági, politi­kai problémák megoldásához. — A Szakszerveztek Orszá­gos Tanácsa többszöri vitában mérlegelte: milyen funkciót, milyen szerepkört kell szán­nunk az országos tanácskozás­nak. A SZOT azt kezdeménye­zi. hogy a most összeült orszá­gos tanácskozás szabjon irányt a szakszervezetek tartalmi­szervezeti megújulásához, ez­zel szoros összhangban adjon felhatalmazást egy, az elő­zőek szerinti tartalmat tükrö­ző alapszabály — vagy java­solt új nevén: alapokmány — kidolgozásához és nem utolsó­sorban körvonalazza a legfon­tosabb érdekképviseleti-ér­dekvédelmi kérdésekben kö­vetendő magatartásunkat, tö­rekvéseinket. Az országos tanácskozásnak vitára és elfogadásra javasolt dokumentum összeállításakor több fontos kiindulópontot igyekeztünk szem előtt tarta­ni: az egyik az volt, hogy mi­lyen tanulságokkal szolgálnak számunkra a magyar szak- szervezeti mozgalom elmúlt évtizedei, múltbeli tapasztala­tai; a másik szempont arra a kérdésre adandó válaszunk, hogy milyen problémákkal, ki­hívásokkal kell szembenéznie ma a szakszervezeti mozga­lomnak; a harmadik pedig az, hogy hogyan körvonalazható, hogyan valószínűsíthető a szakszervezeti mozgalom jövő­beli társadalmi szerepe ha­zánkban. Mindezeket a szempontokat csak vázlatosan érintve, de ezeket súllyal figyelembe véve úgy gondolom, a legfontosabb annak leszögezése, hogy a magyar szakszervezetek jelen­leg és a jövőben is alapvető feladatuknak, egész tevékeny­ségüket átható fő törekvésük­nek a dolgozók érdekeinek fe­lelős és hatékony képviseletét, védelmét tekintik. — Ezek sorában első helyen szeretném megemlíteni, mint alapvető jelentőségű kérdést: a Magyar Szocialista Munkás­párthoz fűződő viszonyunk alakulását. A szakszervezetek céljai egybeesnek a párt ál­tal vállalt történelmi hivatás­sal, ezért olyan társadalomban kívánunk munkálkodni, amely­ben a párt társadalmi vezető szerepe érvényesül. Maguk is egy alulról építkező, demok­ratikus szocializmus megvaló­sításán munkálkodnak, támo­gatják a párt erre irányuló tö­rekvéseit. Ugyanakkor mind­ezt úgy értelmezik, hogy a párt és a szakszervezetek vi­szonya partneri viszonyt je­lent, ahol nem az alá- és fölé­rendeltség, hanem a társadal­mi-politikai egymásrautaltság a fő rendezőelv. Lényegesen bonyolultabb kérdés az egypártrendszer— többpártrendszer problémája, amely ma számos helyen és formában felmerül. A ma­gyar szakszervezeti mozgalom­nak, az általa képviselt dolgo­zóknak nem áll érdekében, hogy a szakszervezetek ki- sebb-nagyobb politikai csopor­tosulások harcainak színteré­vé váljanak. Ez a felfogás feltételezi, hogy nagy önállósággal ren­delkező szakszervezetek ön­kéntes tömörülései alkotják a szakszervezeti mozgalom ge­rincét, azaz közkeletű kifeje­zéssel élve, az egész mozgalom, az egész szervezet alulról épít­kező, alulról meghatározott. A TDDSZ levele A Tudományos Dolgozók De­mokratikus Szakszervezetének Országos Választmánya leve­let intézett a SZOT főtitkárá­hoz, az országos szakszerveze­ti tanácskozáson való részvé­telükkel kapcsolatban. Ebben arról adnak tájékoztatást, hogy bár örömmel fogadták a ta­nácskozásra való meghívást, nehezményezik, hogy a SZOT-on kívül szerveződött többi, a TDDSZ-nél kisebb taglétszámú független szakszer­vezetet nem hívták meg. A levél szerint a szervezet ere­detileg a szolidaritás szelle­mében kívánt részt venni a tanácskozáson, de most éppen e szakszervezeti szolidaritás jegyében mégsem vállalkoznak a meghívás elfogadására. Fel kell oldanunk azt a szi­gorú elhatárolást, amely sze­rint a szakszervezetek szerve­ződése vagy szakmai, vagy ágazati. Ügy gondolom, hogy történelmi tradíciónknak, mai viszonyainknak és a jövő kö­vetelményeinek akkor tudunk megfelelni, ha a döntés jogát a legilletékesebbre, a tagságra bízzuk: a szakmai és ágazati szerveződés milyen kombiná­ciójától várják érdekeik jobb feltárását, hatékonyabb érvé­nyesülését. Természetesen egy ilyen mó­don működő szakszervezeti mozgalomban más a döntési mechanizmus is, mint amihez eddig szoktunk. Nem járható a minden egyes kérdésben többségi alapon hozott dönté­sek, kötelező határozatok út­ja, azaz nem tartható fenn a demokratikus centralizmus ed­digi elve és gyakorlata. — Ahhoz, hogy az elmon­dottak a valóságban is érvénye­süljenek, hogy a szakszerveze­ti mozgalom a vázoltak szel­lemében működhessen, új alapszabályra, illetve javasolt nevén: új alapokmányra van szükség. Ennek kidolgozásához kérünk felhatalmazást az or­szágos értekezlettől. Itt szeret­ném megemlíteni azt a kérdést is, hogy javaslatunk értelmé­ben a létrejövő szövetség ne­vét is célszerűnek tartjuk meg­változtatni. Nem azért, hogy átfessük a cégtáblát, hanem azért, mert a javasolt új elne­vezések pontosabban kifejez­zék a szándékolt új tartalmat. Ami a konkrét elnevezést ille­ti: én személy szerint a Ma­gyar Szakszervezetek Demok­ratikus Szövetsége elnevezést ajánlom. A szervezeti elképzeléseket illetően vannak más természe­tű aggályok is. Nem kevesen féltik a szakszervezeti mozgal­mat a széthullástól és ezt a fé­lelmüket összekapcsolják az előzőekben vázolt szövetségi jellegű szerveződési elv alkal­mazásával, azaz ez utóbbiban látják a fő veszélyt. Meggyő­ződéssel vallom, hogy éppen az ellenkezője igaz. Ha nem ala­kítják át szervezetünket, ak­kor nem marad együtt a tag­ság. Az egy más kérdés, hogy magának az átalakulásnak is vannak veszélyei, nehézségei, de ezeket elkerülhetjük, leg­alábbis mérsékelhetjük. A szakszervezetek tudatában vannak az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetének — mondotta a továbbiakban Nagy Sándor. — Az Ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán az ország valós gazdasági, nem­zetközi pénzügyi terheiről nyilvánosságra hozott adató* azonban számunkra is meg­döbbentőek voltak. A reális el­számolás hiányában szembesül­tünk most már évről évre visz- szatérően azzal a megmagya­rázhatatlan ellentmondással, hogy a látható erőfeszítések, az életszínvonal korlátozása ellenére a népgazdaság hely­zete tovább romlik, a kiala­kuló gazdasági helyzet a várt­(Folytatás a 3. oldalon.) Új típusú egység Pártkapcsolatok Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára pénteken a Központi Bi­zottság székházéban fogadta a Brazil Kommunista Párt kül­döttségét, amely Salomao Ma­iina pártelnök vezetésével tar­tózkodik hazánkban., A dele­gáció tagja Antonio Resk, a BKP tagja, a párt Sao Pauló-i városi bizottságának titkára. Grósz Károly tájékoztatást adott a magyarországi válto­zások hátteréről és fő voná­sairól, az MSZMP megújulási törekvéseiről, a párt előtt ál­ló időszerű feladatokról. A brazil vendégek szóltak az or­szágukban zajló demokratizá­lódási folyamatokról, a brazil kommunisták tevékenységéről. A találkozón a két párt ve­zetője megállapította, hogy a világ előtt álló új kihívások jelentősen érintik a nemzetkö­zi kommunista mozgalmat is. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és a Brazil KP kész elősegíteni a mozgalom meg újulását, az új típusú egység megteremtése, a realitásokhoz való fokozott alkalmazkodás, az együttműködés fejlesztése útján. Összehívták az Országgyűlést Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A testület az Országgyűlés következő ülésszakát 1988. de­cember 20-án, kedden 10 órá­ra összehívta. A Minisztertanács indítvá­nyozza, hogy az Országgyű­lés tűzze napirendjére: a mi­nisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítására, a Magyar Népköztársaság 1989. évi költségvetésére, a magán- személyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására, az illetéktörvény módosítására, a társadalombiztosítási alapra, a szakképzési hozzájárulásra és a szakképzési alapra, a polgári törvénykönyv módosí­tására, a külföldiek magyar­országi befektetésére, az al­kotmány módosítására, az egyesülési jogra, valamint a gyülekezési jogra vonatkozó törvényjavaslatok megtárgya­lását. Az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte a lőfegyverek­ről és a lőszerekről szóló 19SS. évi 23. törvényerejű ren­deletet. — E kérdésről az Országgyűlés fog törvényt al­kotni. Az 1989. január 1-jén ha­tályba lépő, a gazdasági tár­saságokról szóló törvény tör­vényerejű módosításokat tett szükségessé. Az Elnöki Ta­nács ennek megfelelően módo­sította a felszámolási eljárás­ra vonatkozó, valamint a bíró­sági cégnyilvántartásról szóló korábban hozott törvényere­jű rendeleteket. A felszámolá­si eljárás hatékonyabbá válik és egyszerűsödik. A jövő év­től a gazdasági társaság be­jegyzése cégjegyzékbe kötele­zővé válik, módosul a törvé­nyességi felügyelet formája, amelyet már nem a minisz­tériumok, Illetve a tanácsi szakigazgatási szervek, hanem a cégbíróságok fognak ellátni a módosításra került törvény­erejű rendeletben foglaltak szerint. Az Elnöki Tanács a továb­biakban a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendeletet is módosította annak érdeké­ben. hogy a kincstárjegy a jövőben újabb, korszerűbb formában is megjelenhessen. A testület személyi kérdé­sekben határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyekben döntött. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé megválasztotta dr. Petrik Fe­rencet, aki Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt a hivatali esküt letette. Az eskütételen jelen volt Varga Péter, az MSZMP KB köz- igazgatási és adminisztratív osztályának vezetője, dr. Kul­csár Kálmán igazságügymi­niszter, dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988. decem­ber 31-i hatállyal Török Ist­ván kereskedelmi miniszté­riumi államtitkárt e tisztsége alól saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállo­mányba vonulása miatt fel­mentette. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Krasznai La­jos alezredest — a Pest me­gyei pártbizottság korábbi el­ső titkárát — vezérőrnaggyá kinevezte. (Folytatás a 3. oldalon.) A magyar sajtó napján Vácott Elismerés a segítőtársaknak A szabad sajtó az a szellemi tükör, amelyben egy nép meg­pillanthatja önmagát. Marx saj­tóról írott gondolataival vezet­te be köszöntőjét dr. Olajos Mihály, a váci pártbizottság el­ső titkára a magyar sajtó nap­ja alkalmából rendezett megyei ünnepségen, a váci Bartók Bé­la Zeneiskolában. A megemlé­kezésen részt vett többek kö­zött Csikós József, az MSZMP KB sajtóalosztály-vezetője, Si­mányi József, a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének titkárságvezetője és Horácski József, a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgató-helyettese. Az idei sajtónapnak az ad különös jelentőséget, hogy het­ven esztendeje, 1918. december 7-én jelent meg a Magyar Kommunista Párt lapja, a Vö­rös Újság. S hangsúlyossá teszik ez az ünnepet a társa­dalmunkban végbemenő válto­zások is, hiszen az újságírók a közélet részvevői, akik nem­csak közvetítik, de formálják is azt. Dr. Olajos Mihály ünnepi megemlékezése után Bárd András, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője köszöntötte az ünnepség vendégeit, újságíró­kat, lapterjesztőket, kiadói és postai dolgozókat, és lapunk külső munkatársainak, tudósí­tóinak adott át jutalmakat. Pest Megyei Hírlap Emlék­plakettet kapott Apáthy-Tóth Sándor ceglédi fotóművész. Elismerésben részesült Csiba József, gödöllői tudósító; Papp Rezső, a Váci Hírlap külső munkatársa, Bozó Emil levele­ző, Solymosi László dunakeszi és Széles Tamás váci sporttu­dósító. Munkánk nélkülözhe­tetlen segítői, a nyomdászok nevében Gondi Lajos részesült könyvjutalomban. A Pest Megyei Hírlap ter­jesztésében elért eredményeik elismeréseként emlékplakettet vehetett át Bárd Andrástól Bondor László, az Örkényi Bé­ke Tszt főkönyvelője; Koller Istvánná, az MSZMP Duna­keszi Bizottságának politikai A próbabevaPJás sikerült Bonyolult a nyomtatvány A személyi jövedelemadóval kapcsolatos próbabevallások tapasztalatairól tájékoztatta az újságírókat Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke pénteken a hi­vatalban. Elmondta, hogy szeptember­ben 11 ezer nyomtatványt küldtek szét az adófizető ál­lampolgároknak. Ebből 7700 érkezett vissza, amelynek 25 százalékát hibátlanul töltötték ki az érintettek. A visszaér­kezett bevallások 20 százalé­kánál kisebb, 50 százalékánál jelentős hibát fedeztek fel az ellenőrzések során. Megállapí­tották: a hibák elsősorban az­zal magyarázhatók, hogy meg­lehetősen bonyolult volt a be­vallási nyomtatvány és sok esetben az útmutatót sem ér­tették meg az állampolgárok. Okulva az eddigi tapasztala­inkból, új bevallási nyomtat­ványokat dolgoztak ki, ame­lyek terjedelme lényegesen csökken, várhatóan három ol­dal lesz. Külföldi — angol, amerikai és svéd — szakértők tanácsait is kikérték az új útmutatók elkészítésénél. Ezekben a szöveges leírás mel­lett már rajzok is segítséget nyújtanak az eligazodáshoz. December végén, január ele­jén már hozzá lehet jutni azokhoz az egységcsomagok­hoz, amelyek két példány adó- bevallási nyomtatványt, útmu­tatót, valamint a befizetéshez szükséges csekket tartalmaz­zák. Ezek az egységcsomagok ingyenesek lesznek. A bevallást a magánszemé­lyeknek március 20-ig, egyéni vállalkozóknak február 28-ig kell eljuttatniuk a lakóhely szerinti illetékes adófelügyelő­ségekhez. A bevallásokat s az adókülönbözet befizetését va­lamennyi postahivatalnál elfo­gadják. Sütő Dezső elmondotta; a jelenlegi rendszerben minden­kinek adóbevallást kell készí­tenie, akinek adóköteles jöve­delme van. Dr. Olajos Mihály köszöntötte a sajtó dolgozóit munkatársa; Kökényest And- rásné, a gödöllői postahivatal hírlapfelelőse és Tóth József - né, a pilisi postahivatal hír­lapfelelőse. Ezt követően a Népszabad­ság terjesztésében elért ered­ményeikért a Népszabadság emlékplakettjét adta át Ho­rácski József Almádi István- nénak, a szigetszentmiklóSi postahivatal hírlapfelelősének; Esztergomi Istvánnak, a bu­daörsi pártbizottság politikai munkatársának; Gazsi László- nénak. a budakeszi postahiva­tal hírlapfelelősének; Kotricz Péternének, az érdi pártbizott­ság politikai munkatársának és Tóth Miklósnak, a ceglédi postahivatal kézbesítőjének. A Budapest-Vidéki Posta- igazgatóság nívódíjpályázatot hirdetett a posta munkájának bemutatására. A Pest Megyéi Hírlap munkatársának, Máza Katalinnak Katona István, a Budapest-Vidéki Postaigazga­tóság postaforgalmi vezérigaz­gató-helyettese adta át a díjat. Az ünnepség résztvevőinek a Bartók Béla Zeneiskola peda­gógusai és növendékei adtak színvonalas műsort, amelyben fellépett Bednarik Anasztázia, az iskola tanára orgonán és az iskola ütős zenekara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom