Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

1988. DECEMBER 20., KEDD Két hír — egy irány Zarándokút egy kastélyba • i A Vörös Khmer-vezér pálfordulás a ? A két hír csaknem egy idő­ben érkezett a telexgépeken a szerkesztőségekbe. Az elsőt Phnom Penh-ből keltezték. Ar­ról tudósított, hogy megkezdő­dött az újabb részleges vietnami csapatkivonás Kambodzsából. Ezúttal tizennyolcezer vietna­mi katona tér haza, az 1983 óta immár hetedik, részleges csa­patkivonás keretében. Az év elején még százezer fős volt a Phnom Penh-i kormány kéré­sére internacionalista segítséget nyújtó vietnami csapatok lét­száma. A mostani tizennyolc- ezer távozásával már csupán ötvenezer főnyi lesz azoknak a vietnami egységeknek a lét­száma, amelyek további segít­séget nyújtanak a kormány­erőknek a gerillák elleni küz­delemben. Mint bejelentették: a hanoi kormány legkésőbb 1990-ig — de ha az események kedvezően alakulnak előbb is — kivonja valamennyi katoná­ját a szomszédos országból. A nagy rejtély> Pol Pót szerepe Az események ■ menete ugyanis ebben az oly sokat szenvedett délkelet-ázsiai or­szágban is abba az irányba ha­lad, hogy a regionális konflik­tust — amelyet a fegyveres ellenzékkel vívott harc jelenti az ország egyes vidékein — a békés rendezés váltsa fel a kölcsönös kompromisszumok alapján. Tavaly december óta zajlanak a konfliktusban résztvevő khmer erők, között a megbeszélések'. Több találko­zó zajlott le a Hun Sen vezette, Phnom Penh-i kormány, vala­mint a fegyveres ellenzék két csoportosulása, Szihanuk her­ceg és Son Sann erőinek képvi­selői között. A mintegy 30 ezer fegyveres ellenzék fő erői azonban a harmadik . csoporto­sulás, a Vörös Khmer vezérkar utasításainak engedelmesked­tek. S legfőbb vezetőjük, Khieu Sampan eddig hallani sem akart semmiféle békés rendezésről, s bojkottálta a tárgyalásokat. Ezért a Phnom Penh-i kormány és a Szihanuk —Son Sann csoportok közti táir- gyalások megfeneklettek. A herceg és volt miniszterelnöke ugyanis hiába adtak volna utasítást fegyvereseiknek eset­leges tűzszünetre, hiszen a kompromisszumot kutató tár­gyalások addig eredményesek nem lehetnek, amíg a fegyve­res ellenzék fő erőit képező Vö­rös Khmerek tovább folytatják az ellenségeskedést a Phnom Penh-i kormányzattal. De nemcsak erről volt szó. Nemcsak az indokínai térség országaiban, hanem a kérdés rendezésében érdekelt minden államban hangot kapott az az aggodalom, hogy ha Khieu Sampan nem vesz részt a ren­dezési folyamatban, s a vietna­mi katonákat pedig kivonják az országból, s egyfajta tűz­szünet lép életbe, akkor ezt a Vörös Khmerek, akik magukra nézve nem tartják kötelezőnek a megállapodásokat, ezt a helyzetet arra használhatják fel, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Még a helyzetet ala­posan ismerő hírmagyarázók is felvetették: tekintve, hogy Pol Pót, akinek diktatúrája idején kambodzsaiak millióit gyilkolták meg, űzték el lakó­helyükről és kényszerítették teljesen jogfosztott, kiszolgál­tatott internáltakká — nem lehet tudni, hogy milyen he­lyet foglal el és mi a befolyá­sa a mai Vörös Khmer vezetés hierarchiájában, s esetleg megkíséreiheti a visszatérést a hatalom élére. Elkerülni a további véráldozatokat A Vörös Khmerek e hata­lommegragadása előtt termé­szetesen szinte áthághatatlan a gát. Ehhez győzelmet kellene aratniok a Phnom Penh-i kor­mányhadsereg erőin. Becslések szerint a Vietnam által kikép­zett mintegy ötvenezer fős hadsereg szervezeti kiépítése gyorsan halad modern, ütőké­pes, a geríllaellenes küzdelem­ben hatékonyan és eredménye­sen fellépni képes fegyveres erő felé. Ehhez a létszámhoz járul még mintegy 100 ezer milicista. őket könnyű fegy­verzettel látták el. A vietnami csapatkontingenseket már tel­jesen kivonták Phnom Penh- ből és a nagyvárosokból. Itt már a kormánycsapatok teljesen egyedül biztosítják a békés és biztonságos mindennapi élet feltételeit. Az országban ma­radt vietnami egységek a fegy­veres ellenzék által leginkább támadott körzetekben nyújta­nak most segítséget a védelem­hez. Itt tevékenykednek a khmer milicisták is, akiket a vietnamiak az eredményesebb harc technikájára képeznek ki. Világos ezek után, hogy a fegyveres ellenzék ellenőrzése alatti terület mindjobban csök­ken, s most már nem ők kez­deményezik az offenzívákat a kormánycsapatok ellen, hanem ez fordítva történik. De ahogy csökken erejük és befolyásuk, úgy válnak kegyetlenebbé és mind véresebb akciók kirob­bantóivá a Vörös Khmerek. Ha egyelőre csupán elméleti lehe­tőség, hogy „magukhoz ragad­ják a hatalmat”, ha távol ma­radnak a békefolyamattól, mégis ez esetben leverésük nagy véráldozatok árán tör­ténne, amelyet természetesen Hun .Sen kormánya szeretne elkerülni. A szovjet—kínai csúcs új légkört teremt De a jelek szerint a vérfür­dő kilátása a Vörös Khmerek táborában sem népszerű, s mind erőteljesebb nyomás ne­hezedett a nyílt színen szerep­lő vezérükre, Khieu Sampan- ra, hogy kapcsolódjon be a két másik fegyveres ellenzéki erő mellett, a békefolyamatba. De volt egy másik befolyásoló té­nyező is. A Vörös Khmerék el­zárkózását az eddigi eszme­cserétől Peking hallgatólago­san támogatta. A szovjet—kí­nai kapcsolatok gyors javulása — amely a jövő év első felé­ben megtartandó csúcstalálko­zóban is látványosan kifejező­dik — új légkört teremtett az indokínai térségben is, akár­csak Ázsia más távol-kel éti ré­szeiben. A két nagyhatalom egyetér­tése abban, hogy kompromisz- szumok útján rendezzék a kambodzsai konfliktust, egyik tényezője lett annak, hogy Khieu Sampan Franciaország­ba utazott, s a Fere-en-Tarde- nois-i kastélyban találkozott Szihanuk herceggel. A Vörös Khmer-vezető ezután olyan ki­jelentéseket tett, amelyeket a világsajtó nagy részének hír- magyarázói Khieu Sampan „pálfordulásának” minősíte­nek. A Vörös Khmer-vezető azt mondta a találkozó után, hogy elfogadja Szihanuk herceg bé­kejavaslatát, s bekapcsolódik a rendezési folyamatba. Meg­ígérte Szihanuknak, hogy fegyveresei ezután nem intéz­nek támadásokat a herceg ge­rillái ellen. Az eszmecsere hí­rére odasereglett újságírók azonban a legfőbb kérdésként azt szegezték neki, hogy mi­lyen szerepet játszik ma a Vö­rös Khmer-vezetésben személy szerint Pol Pót? Khieu Sam­pan azt mondta: hogy az egy­kor oly rettegett diktátor visz- szahúzódott a gerillacsoporton belüli aktív szerepléstől. Pol Pót „visszavonult” — jelentet­te ki — és nincs rendszeres kapcsolata a Vörös Khmerek vezetésével. Nem egyenértékű a két fejlemény Ezek után érthető, hogy miért állapítják meg a kom­mentátorok, hogy az újabb vietnami csapatkivonás és a Vörös Khmer-vezető bekapcso­lódási szándéka a rendezés fo­lyamatába, ugyanazt az irányt jelzi, ha nem is egyenértékű és még kevésbbé egyértelmű ez a két fejlemény. A vietnami egységek, miután küldetésüket teljesítik, fokozatosan elhagy­ják az országot, hogy a belső erők viszonya, a khmer nép akarata immár a realitásoknak megfelelően érvényesülhessen. Egyértelmű lépés ez a békefo­lyamat előmozdítása irányába. Khieu Sampan zarándokúját a franciaországi kastélyba szintén a realitások diktálták. Szihanuk herceg békejavasla­ta azonban ez idő szerint még meglehetősen homályos, és sem egy jövőbeni kambodzsai meg­békélés konkrét lépéseit nem körvonalazza, és olyan döntően fontos katonai kérdésekre sem terjed ki, amelyek viszont alapvetők, mint például a csa­patok szétválasztása, a tűzszü­net biztosítása. Egyes hírma­gyarázók tehát joggal vetik fel, hogy ilyen meg nem határozott rendezési javaslathoz Khieu Sampan nyugodtan, pusztán pillanatnyi taktikai megfonto­lásokból is csatlakozhatott... Bármilyen hosszú és nehéz lesz is a kambodzsai megbéké­lés megteremtése, az minden­esetre tény és egyengetheti en­nek rögös útját, hogy a Vörös Khmer-vezető most bejelentet­te: hajlandó bekapcsolódni eb­be. Arkus István Kérdéses, hogy a határprobléma rendeződik-e Pekiaghen tárgyid Radzsiv Gandhi Hétfőn délelőtt ötnapo^ hi­vatalos látogatásra Pekingbe érkezett Radzsiv Gandhi in­diai miniszterelnök és kísé­rete. Az indiai kormányfő Li Peng kínai miniszterelnök meghívásának tesz eleget. Kí­nai politikai körökben nagy jelentőségűnek minősítik a látogatást, amely az első in­diai kormányfői tárgyalás Pe- kingben azóta, hogy 1954-ben Csou En-laj akkori kínai mi­niszterelnök vendége volt Dzsavaharlal Nehru. Radzsiv Gandhi és kísérete tiszteletére Li Peng kínai kor­mányfő díszes fogadást ren­dezett a kínai parlament épü­letében, majd ezt követően megkezdődtek a hivatalos tár­gyalások. Kínai források sze­rint a tárgyalásokon, amelye­ket Radzsiv Gandhi Li Peng miniszterelnökkel, Csao Ce- jang pártfőtitkárral és Teng Hsziao-pinggél, Kína első szá­mú politikai vezetőjével foly­tat a kétoldalú politikai, gaz­dasági és egyéb kapcsolatok mellett foglalkoznak közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekkel is. Bár a látogatást mindkét fél történelmi jelentőségűnek tekinti, megfigyelők szerint nem valószínű, hogy a tárgya­lások eredményeként áttörést sikerül elérni a két országot egymástól elválasztó legfon­tosabb kérdésben, a kínai— indiai határprobléma rendezé­sében. DKP — soros ülés Bonni kommüniké Hétfőn Bonnban kommüni­két tettek közzé a Német Kommunista Párt (DKP) ve­zetősége vasárnap Düsseldorf­ban lezajlott soros üléséről. A DKP vezetősége — tá­jékoztat a dokumentum — megvitatta a párt január 6—8. között Majna-Frankfurtban tartandó, 9. kongresszusának előkészületeit, valamint el­fogadta a pártkongresszus ha­tározattervezetét, A DKP 1989-es feladataihoz címmel. Herbert Mies, a DKP elnö­ke tájékoztatta a vezetőségi ülés résztvevőit annak a be­szédnek a fontosabb pontjai­ról, amelyet majd a kong­resszuson tart A szövetségi köztársaság megújításáért, az új gondolkodásmódért és a DKP cselekvési egységéért címmel. Szovjet—japán külügyminiszteri eszmecsere Tokió mozgalmasságot vár Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter, aki va­sárnap 40 tagú küldöttség élén érkezett Tokióba, hétfőn reggel a császári palotánál tett látogatással kezdte meg hivatalos programját. A szov­jet diplomácia vezetője beír­ta nevét a súlyos beteg Hiró- hito császár jobbulását kívá­nók emlékkönyvébe, majd a császári udvartartási hivatal vezetőinek átadta Mihail Gor­bacsov üzenetét, amelyben a szovjet vezető jókívánságait és rokonszenvét fejezte ki. A Kyodo hírügynökség a külügyminiszteri eszmecsere megkezdéséről szóló jelenté­sében arról számolt be, hogy a találkozó napirendjén a ke­let—nyugati kapcsolatok érté­kelése szerepel, a közepes hatótávolságú rakéták felszá­MITTERRAND HÍVTA A MIRT Hamarosan befejeződik a közös szovjet—francia űrrepülés. A vegyes nemzetiségű legénység hétfőn bevégezte közös prog­ramját a Mir űrállomáson, és megkezdte a kutatások anya­gának átrakását a Szojuz TM—6 szállító űrhajóba. Hétfőn fényképfelvételeket készítettek Örményország földrengés súj­totta körzeteiről. Közben megkezdték az űrhajó felkészítését a visszatérésre és ellenőrizték a fedélzeti rendszerek működő­képességét. A francia űrhajóssal. Jean-Loup Chrétiennel csak Vlagyi­mir Tyitov és Musza Manarov tér vissza a földre; a legény­ség három további szovjet tagja, Szergej Krikaljov, Alekszandr Volkov és Valerij Poljakov folytatja űrszolgálatát a Mir állo­máson. Valerij Poljakov orvos- űrhajós közölte, hogy a le­génység minden tagjának jó az egészségi állapota és a köz­érzete. A francia Anteúne-2 televízióállomás híradójában érdekes párbeszéd fül- és szemtanúi lehettek a nézők, amikor Francois Mitterrand köztársasági elnök az éter hullámain kikérdezte a Mir legénységének francia tagját az űrexpedíció eredményei­ről. Chrétien részletesen beszámolt az elnöknek arról, hogy milyen felvételeket készítettek az örménvországi földrengés körzeteiről. E felvételekkel — mint mondta — a tudósok sok új ismeretet kapnak a föld alatti geológiai folyamatokról. Mitterrand a beszélgetés végén sikeres visszatérést kívánt honfitársának és szovjet kollégáinak. Bécs elismerte a palesztin állam kikiáltását Kapcsolatok nagyköveti szinten Jasszer Arafat, a PFSZ Vég­rehajtó Bizottságának elnöke hétfőn reggel Bécsbe érkezett. A nap folyamán találkozott Franz Wranitzky osztrák kan­cellárral és Alois Mock alkan- cellár-külügyminiszterrel, meg­tárgyaltak a palesztin kérdés legújabb fejleményeit Arafat múlt heti közel-keleti rende­zési kezdeményezéseinek fé­nyében. Bécsben rámutatnak, hogy Ausztria az első nyugati or­szág, amelyet a palesztin ve­zető meglátogat az Egyesült Államokkal való párbeszéd felvétele óta. Mock külügymi­niszter hétfőn az osztrák rá­diónak adott nyilatkozatában méltatta Arafat genfi javasla­tainak korszakos jelentőségét, s elmondta, hogy Ausztria haj­landó hozzájárulni a PFSZ bé­csi képviseletének magasabb szintre történő emeléséhez. Bécs elismerte a palesztin ál­lam nemrég történt kikiáltá­sát, magának az államnak el­ismeréséről pedig akkor lehet szó, ha majd saját felségterü­lettel rendelkezik — mondot­ta a miniszter. Mint Bécsben Jasszer Ara­fat kijelentette, szerinte még öt év sem kell ahhoz, hogy a palesztin állam létrejöjjön. A PFSZ elnöke ezt hétfőn az osztrák kancellárral, Franz WmCsAK RÖVI BAGDADBAN szovjet—ira­ki külügyi tárgyalások kez­dődtek hétfőn. Alekszandr Besszmertnih első külügymi­niszter-helyettes kezdett meg­beszéléseket iraki kollégájá­val, Nizár Hamdunnal a két­oldalú kapcsolatokról, vala­mint a közép- és közel-keleti fejleményekről. Besszmertnih a legmagasabb rangú szovjet képviselő, aki az iraki—iráni háborút felfüggesztő tűzszü­net óta Bagdadba látogatott. CSIANG CSINGET, Mao Ce-tung özvegyét rossz egész­ségi állapota miatt kienged­ték a börtönből és torokrák­kal egy pekingi kórházban kezelik. A hírt a kínai ifjúsági szövetség havi folyóiratának legutóbbi számában közölték, egy olvasói levélre válaszolva. A JERUZSÁLEMI RÁDIÓ hétfő délutáni híre szerint a Likud és a Munkáspárt tár­gyalóküldöttségének alkudozá­sa sikerrel járt, így megnyílt az út a nagykoalíció létreho­zása, a Jichak Samir vezette új izraeli kormány megalakí­tása előtt. AMMANBAN hétfőn este bejelentették, hogy Zeid ar- Rifai miniszterelnök átalakí­totta kormányát, 1984 óta im­már ötödször. A legjelentő­sebb változás, hogy Taher el-Maszri. az eddigi külügy­miniszter többé nem tagja a korhiánynak, tárcáját Merván el-Kászem, a királyi' kabinet eddigi főnöke vette át, s mi­niszterelnök-helyettesi rangot is kapott. Vranitzkyval folytatott meg­beszélésé után mondta'. A megbeszélést kedvezőn«k és építő szelleműnek minősítet­te. Megbeszélésükről nyilat­kozva Vranitzky közölte, hogy a PFSZ és Ausztria kapcsola­tait még az év vége előtt nagy­követi szintre emelik: Auszt­riát a PFSZ-nél tunéziai nagy­követe fogja képviselni, a PFSZ bécsi képviselete pedig megkapja a nagykövetségi rangot. Ausztria a palesztin államot, amelynek nincs saját területe, nem tudta elismer­ni, de kikiáltásának elismeré­sével politikailag igen egyér­telműen kifejezte állásfoglalá­sát. Az osztrák kormányfő és a palesztin vezető a közel-ke­leti rendezéshez szükséges to­vábbi lépéseket megvitatva kiemelte a térséggel foglal­kozó békekonferencia összehí­vásának fontosságát. Az oszt­rák kancellár rámutatott, hogy a megoldás érdekében a kö­zel-keleti konfliktus minden részvevőjének kompromisz- szumkészséget kellene tanúsí­tania. Franz Vranitzky el­mondta továbbá, hogy Auszt­ria elítéli a megszállt arab te­rületeken elkövetett izraeli, túlkapásokat, és az ENSZ köz­vetítésével humanitárius se­gítséget kíván nyújtani az Iz­rael uralma alatt élő paleszti­noknak. Jasszer Arafat a nap folya­mán Alois Mock alkancellár- külügyminiszterrel is tárgyalt. Az osztrák politikus méltatta a Palesztin Nemzeti Tanács algériai döntéseit és Arafat genfi beszédét, amelyek — mint mondotta — újra moz­gásba hozták a közel-keleti békefolyamatot. A PFSZ elnöke Bécsbe ér­kezésekor újságíróknak kije­lentette, hogy a palesztinok folytatni fogják felkelésüket az Izrael által megszállt te­rületeken. Az Egyesült Álla­mok és a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezet között el­indult párbeszédet pozitívnak és érdeminek nevezte. Arafat hangoztatta: ideje, hogy Iz­rael az ENSZ útján és a való­ban igazságos közel-keleti bé­két akaró államok segítségé­vel bekapcsolódjon a rende­zési folyamatba. molásáról született szovjet- amerikai megállapodás fényé­ben. Tokió azonban elsősor­ban a számára ”a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének aka­dályát jelentő, úgynevezett területi kérdés megvitatására kívánja helyezni a fő hang­súlyt a miniszteri tanácsko­záson. Rendkívüli biztonsági intéz­kedések közepette kezdődtek a japán—szovjet külügymi­niszteri tárgyalások Tokióban. A szovjet nagykövetséget és környékét, valamint a külügy­minisztérium vendégházát — ahol a tíz-tíz tagú küldöttség tárgyalóasztalhoz ült — 3 ezer rendőr vette körül. A tárgya­lások drámaian új elemet nem tartalmaztak és váratlan for­dulatot sem vettek. Unó Szószuké szerint a szi­getország erősen érdekelt a peresztrojka és a glasznoszty politikájának sikerében, és gondosan figyelemmel kísérik a gorbacsovi békekezdeménye- zések végrehajtását. Hangsú­lyozta: Japán üdvözli az új szovjet külpolitikai gondolko­dásmódot, mindazonáltal an­nak a tokiói aggodalomnak is hangot adott, mely szerint „Ázsia keleti részén folytató­dik a szovjet felfegyverkezés” és a térség biztonságának ér­dekében a szovjet katonai erők csökkentésére szólított fel. Kollégája egyéb kérdésére válaszolva Sevardnadze kész­ségét fejezte ki arra, hogy a Távol-Keleten állomásozó szovjet haditengerészetre vo­natkozó adatokat nyilvános­ságra hozzák és egyúttal fel­hívta a figyelmet az ázsia- csendes-óceáni fegyvercsök­kentési konferencia megtartá­sának fontosságára. A regioná­lis kérdések megtárgyalása so­rán a két miniszter véleményt cserélt a kambodzsai helyzet­ről és a Koreai-félsziget ügyé­ről is. A tárgyalásokat üdvötlfl hétfői japán lapok nem is rejtik véka alá azt a véle­ményt, hogy a Hokkaidótól északkeletre húzódó, a , máso­dik világháború után a Szov­jetunióhoz került három szi­get és egy szigetcsoport sor­sát tartják kulcsfontosságú­nak a jelenleg meglehetősen hűvös kétoldalú kapcsolatok jövője szempontjából. Tokió a megújult szovjet külpolitikától rugalmasságot vár a területi kérdésben, de cserébe semmit sem hajlandó adni, mivel abból indul ki, hogy a két ország közötti ha­tárok nem véglegesek. A következő három nap tehát lényeges, tartalmi, sok szempontból meghatározó je­lentőségű, de egyáltalán nem könnyű tárgyalásokat hoz To­kióban. Ezek kimenetele fel­tehetően kihatással lesz arra is, hogy Mihail Gorbacsov hajlandó lesz-e eleget tenni a japán kormányfő meghívásá­nak. Tokióban azzal érvel­nek, hogy szovjet államfő még sohasem járt a sziget- országban, míg a második vi­lágháború óta már négy ja­pán kormányfő tett eleget szovjet meghívásnak. SZAKÉRTŐ! VÉLEMÉNY A Német Szociáldemokrata Párt egvik katonai szakértője a szovjet csapatkivonásokra adandó válaszlépéseket sürge­tett az Egyesült Államoktól. Ertfvin Horn a nyugatnémet Bild Zeitungban vasárnap kö­zölt interjúidban hangsúlyoz­ta, hogy Washingtonnak a zoviet lépésekre válaszként ki kellene vonnia Európában állomásozó csapatai egy ré­szét. Az Egyesült Államoknak po­zitív leszerelési jelzést kellene adnia — mondotta a nyugat­német szakértő. Nyugat-Euró- oában mintegy 216 ezer ameri­kai katona állomásozik, több­ségük az NSZK-ban. összesen pedig a NATO európai had­erőinek létszáma v2 213 500 fő. A NATO ada,-'í szerint a Var­sói Szerződés 3 09ft 000 kato­nával rendelkezik. Mihail Gorbacsov december 7-i New York-i beszédében — mtnt emlékezetes — egyebek közt be jeden tette, hogy 50 ezer katonát és ötezer harckocsit vonnak ki az NT>T\-ból. Cseh- 'Z’ovákiábói és Magyarország ról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom