Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

rrvr .Mffclfc) 1988. DECEMBER 20., KEDD Bővülő tevékenység Kereskedelmi bankok A kereskedelmi bankok ja­nuár 1-jétől átveszik a Ma­gyar Nemzeti Banktól a ha­táridős deviza-adásvételi üz­letágat. Ezt a szolgáltatást a Ma­gyar Nemzeti Bank 1985 jú­liusában vezette be a külke­reskedelemmel foglalkozó gaz­dálkodó szervezetek részére azzal a céllal, hogy az érin­tett vállalatok, szövetkezetek devizaügyleteiknél az árfo­lyamkockázatot mérsékelhes­sék. A bankrendszer reform­jával azonban megteremtő­dött a feltétele annak, hogy ezt a tevékenységet a keres­kedelmi bankok átvállalhas­sák a központi banktól. Ja­nuár 1-jétől a Magyar Nem­zeti Bank ilyen ügyleteket már csak a határidős üzlet­kötésre jogosult kereskedelmi bankokkal köt. A vállalatok a továbbiakban határidős de­viza-adásvételi ügyleteikkel kapcsolatban a kereskedelmi bankokhoz fordulhatnak. Halak karácsonyra A HAL-INNO Agrárfejlesztő Közös Vállalat szigetszcntmiklósi halastavából megkezdték a karácsonyi ünnepekre szánt halak kiszállítását. Az egyéni módszerrel, ketrecekben tartott ponty, amur, busa mellett idén fagyasztott halbelsőségek, illetve ten­geri halak bővítik a választékot A kisszövetkezetek helyze­te és jövője címmel rendezett hétfőn konferenciát a Re­form és a Management'Center Kisszövetkezet a Budapest Kongresszusi Központban. A tanácskozáson Pulai Mik­A cápák már távoztak Zokni nélkül futhatnak Keveset tudunk általában a külföldi érdekeltségű vállala­tokról. A kezdeti hírverés után már nemigen hallatnak magukról, sőt, mintha szán­dékosan titkolóznának. Leg­alábbis azok, amelyeknél a vállalkozás kevesebb sikerrel járt, mint ahogy azt az ala­pítók eredetileg elképzel­ték. Valahogy így ya,n ez a budaörsi Zalaform Kft-veí is. A Mezépszer egyik emele­tét benépesítő társaság, úgy tűnik, jelentősen változott. Az 1983-ban — hazánkban az el­sők között — létrehozott ve­gyesvállalat alapító tagjainak jó részével már nem lehet itt találkozni. Állítólag akadt közöttük, aki „kikészült”, nem bírta a hajtást és az itt is meglévő piszkálódást, má­sok a kedvező lehetőségeknél még kedvezőbbet találtak, míg a szóbeszéd szerint akad­tak olyanok is, akik kipré­selték a kft-ből. amit lehe­tett, s aztán fogták a sátor­fájukat és mentek, őket a Zalaform újabb munkatársai is cápákként emlegetik, nem túl szívesen emlékezve tény­kedésükre. Az egyik üzemben ugyanis még mindig érintet­lenül állnak azok a gépek, amelyeket a régi munkatár­sak szereztek be — jutányos áron, ám ináig is helyrehoz­hatatlan állapotban. A múltra azonban — ta­lán éppen a rossz szájíz miatt — nem mindenki gon­dol vissza szívesen. Sok olyan elképzelésük volt ugyan, amit valóra váltottak, ám akadt olyan is, amit azok valósítot­tak meg máshol, akik hajda­nán itt dolgoztak. Tény, hogy — tapasztalataik birtokában — már nem akarnak sokat elárulni magukról, terveikről sem. Annyi mégis kiderül, hogy a Zalaform Markiin építőjá­ték-családja nem szorította ki a magyar piacról a Legót, sőt, még csak versenytársa sem lett annak. A Ramovill, amelynek eladták a forgal­mazás kizárólagos jogát, olyan áron dobta piacra a Legóénál jóval egyszerűbb küllemű, kevesebb variációs le­hetőségű játékokat, hogy azok csak nehezen találtak vevőre. Így az elmúlt évi tíz változat után az ez évre tervezett újabb tízfajta doboz helyett csupán egyetlennel jelentek meg. Időközben érvényét vesztette szerződésük a Ra­movill Vállalattal, s ma már jóval előnyösebb áron kínál­ják a játékokat. Csakhogy arról valószínű­leg már szó sem esik a jö­vőben, hogy az eredeti elkép­zelések szerint 84 féle dobozt hozzanak forgalomba. Mint ahogy arról a szándékukról is letettek, hogy az üzletek polcairól gyakorta hiányzó NDK-beli HO-ás modellek mellé egy Márkiin modell- vasutat is gyártani, forgal­mazni kezdjenek. Drága a licencdíj, mond­ják a kft munkatársai, a je­lenlegi, helyzetben még gon­dolni sem érdemes arra, hogy belevágjanak a kisvasútgyár- tásba. Ennél jóval egyszerűbb termékekkel, például az állí­tólag népszerű, s mostanában igencsak kelendő inhalátorok gyártásával foglalkoznak. Mondhatnánk, jócskán le­adtak terveikből , a budaör­siek. Ám az elmondottak mellett szólni kell arról is, hogy hazai viszonyaink köze­pette az eltelt évek alatt ala­posan megedződtek, kioko­sodtak a tulajdonosok: rájöt­tek, végképp topogásra ítélné őket, ha egy-egy fröccsöntött termék gyártásához szükséges szerszám készítésére tovább­ra is hónapokig várnának, így akár a cég büszkeségeként is emlegethetnénk azt a mű­helyt, ahol ma már nemcsak saját szerszámigényeiket, de külső megrendelők megbízá­sait is ki tudják elégíteni. Bármekkora hasznot hajt­hat azonban például egy kis­iparosnak a szerszámkészítés, a Zalaformot nem ilyen szán­dékkal hozták létre. A cso­módén Cserta Menti Terme­lőszövetkezet és a nyugatné­met Neue Mode Pannónia ugyanis elsősorban a köny- nyűipari termékek gyártásá­ban szerzett jártasságot. A húzózárakból azonban, ame­lyek a cég számára majd­hogynem az egyetlen biztos megélhetési forrást jelentet­ték, a raktárban többmilliós készlet áll és vár vevőre. Ezért — ha árengedménnyel is, de — szabadulni szeretné­nek tőlük. Túlságosan sok pénzük fekszik a készletek­ben. Azt tervezik, hogy ha a raktár kiürül, már nem töltik fel újra. Csak megren­delésre dolgoznak majd. Energiájukat pénzüket újabb vállalkozásba akarják fektetni. A zoknigyártásba. Mondják, ez új alapot jelent­het. Egy újabb lábat, ame­lyen a jövőben biztosan áll­hatnak. . Persze csak akkor ha az elképzeléseik az elejé­től a végéig valóra válnaK. Mert ha nem? Nos, akkor előfordulhat, hogy beigazoló­dik a kft egyik munkatársá­nak félelme — zokni nélkül nagy az esélyük a futásra. P. Zs. lós miniszterhelyettes, a gaz­daságirányítási konzultatív bi- zotság elnökhelyettese, a Vi­lágbank magyarországi kor­mányzója bevezető előadásá­ban az import- és a bérsza­bályozás liberalizálásáról tar­tott tájékoztatót és felvázol­ta a jövő évi várható gazda­sági folyamatokat. Mint mond­ta, jövőre az eddiginél kiéle­zettebb'verseny várható, s en­nek eredményeképpen meg­kezdődik egy erőteljesebb dif­ferenciálódási folyamat. Bár a vállalkozók nagyobb lehe­tőséget kapnak az eddigiek­nél, arra számítaniuk kell, hogy befektetéseik során az eddigieknél is nagyobb kocká­zatot kell vállalniuk, mert a kiépítendő piacgazdaság szi­gorúbb követelményeket tá­maszt munkájuk iránt. Az import és a bér liberalizálá­sa ugyanis csak az első lépés egy valódi piacgazdaság ki­építéséhez, »'egyelőre hiányzik egy lényeges elem: a tulajdo­nosi érdekek megfelelő ér­vényre juttatása. A "követke­ző időszak legfontosabb fel­adata éppen az e területen való előrelépés, vagyis hogy az állami vállalatok körében is megteremtik a tulajdonosi érdekek érvényre juttatását. A kisszövetkezeteknek már a közeljövőben újra kell ér­tékelniük helyzetüket, hiszen a január 1-jétől életbe lépő társasági törvény hatására eh­hez a szervezeti formához szinte semmiféle előny nem járul. Felhívta a figyelmet ar­ra is, hogy a kisszövetkeze­teknek számítaniuk kell arra, hogy a nagyvállalatok verseny- képességük növelése érdekében harcot indítanak a kiváló szakemberek megszerzéséért. Nagy vezetőknek nagy pénzek Most is dúl a viszály Tesz-e bűnvádi feljelentést Kele András termelőszövetke­zeti elnök és vezető társai el­len a Pest Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság? E kérdésre a testület még a legutóbbi ülésén sem adhatott határo­zott választ, mert döntése előtt kikéri a Pest Megyei Fő­ügyészség véleményét. Néhány linomítanivaló így hát a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben a népi ellenőrök által feltárt visszásságokat már ismertet­hetjük, jogkövetkezményüket még nem. Mindaz, amit most olvasóink elé tárunk, már he­tekkel ezelőtt is ismertek vol­tak előttünk, nyilvánosságra hozatalukkal azonban vártunk addig, amíg Kele András tsz- elnöknek a vizsgálati jegyző­könyvhöz fűzött megjegyzé­seit végig nem olvashattuk. . A szófukarsággal nem vá­dolható elnöki levél elmondja bevezetőül, hogy a Március 15. Termelőszövetkezet jelenlegi vezetősége 1985-ben vette át elődjétől az irányítást és „a nagy mennyiségű megoldatlan feladat esetenként nem min­denben szabályszerű megoldá­sokat eredményezett. Ezek egyrészt az új vezetés tapasz­talatlanságára, információ- hiányára, másrészt a nem mindenkor megfelelően kivá­lasztott üzemi vezetpk hozzá­állására. illetve alkalmasságá­ra vezethetők vissza. Tény azonban, hogy a termelőszö­vetkezet vezetését mindenkor a törvényes működésre való törekvés és az eredménycent- rikusság vezérelte jó szándék­kal.” A vizsgálat „ráirányí­totta a figyelmünket... né­hány finomítanivalóra, illetve ha nem is szabályellenes, de kifogásolható gyakorlatra.” Mindaz, amit Kele András finóimítanivalónak nevez, a népi ellenőrök' dokumentu­mokra alapozott megállapítása szerint a következőképpen je­lentkezett a gyakorlatban. A szövetkezet magasabb be­osztású vezetői a prémiumai­kat jogszabályellenesen kiegé­szítették az éves alapjövedel­mük hatvan százalékának megfelelő mértékig. Ezenkí­vül olyan prémiumokat is fel­vettek, amelyek kifizetésének feltétele a tervtárgyaló kül­döttgyűlésen jóváhagyott pré­miumfeladatok között nem szerepelt. Ily módon Kele András 115 709, Farnyik László elnökhelyettes 121 089, dr. Leányfalvi Antal elnökhelyet­tes 105 451 forintot vett fel három év alatt jogosulatla­nul. Az elnök magyarázata erre a következő: „A vonzáskörzet pb-titkára minden zárszám­adás előtt felülvizsgálta a gaz­dálkodás főbb számait. Ennek ismeretében javasolta, hogy a rendeletben rögzített kifizeté­seken felül a részesedés ter­hére hatvan százalékig a pré­mium kerüljön kiegészítés­re.” Ennek a mentségnek a megalapozottságát a jogi ké­pesítésű népi ellenőrök azért vonják kétségbe, mert szerin­tük a városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára nem kez­deményezheti hatályos jogsza­bályok figyelmen kívül hagyá­sát. Kifogásolták a népi ellen­őrök azt is, hogy a magas be­osztású vezetők munkabérelő­leg és rendkívüli segély elne­vezéssel kétszázötvenezertől hétszázezer forintig terjedő nagyságrendben vettek fel hi­teleket a szövetkezetüktől, noha ezeket a pénzeket egyi­kőjük sem első lakás megszer­zésére használta fel. Ilyesmire sem országos érvényű rende­let, sem a szövetkezet belső szábályzata nem ad lehető­séget, de ha adna is, a har­mincezer forintnál nagyobb jövedelmű vezetők túlnyomó többsége bizonyára már csak azért sem élne az ilyen lehe­tőséggel, mert a dolgozók a szövetkezet lakásalapjából leg­feljebb százezer forintos tá­mogatást kaphattak. Kele András a kettőszázöt­venezer, Farnyik László a hétszázezer forintot már visz- szafizette kamatostul, de« dr. Gulyás Pál, Cserjés László és Cserjés Lászlóné osztályveze­tők még nem adták vissza a jogtalanul felvett kölcsönö­ket. (A Cserjés házaspár az idén felvett kölcsönből a tsz- lakótelepen a második lakását szerezte meg.) Egyébként Farnyik László elnökhelyettes és dr. Gulyás Pál jogügyi osztályvezető olyan, a termelőszövetkezet ál­tal bérelt lakásban lakott Bu­dapesten, amelyért nem kel­lett fizetniük semmit, mert Kele András magyarázata szerint ..a termelőszövetkezet nem kívánt térítést kérni”. Ezúttal azonban az elnök azo­nosította magát a szövetkezet­tel. mert e kedvezményt sem­milyen testületi vagy szemé­lyi határozat nem tartalmazza. Fizet a szövetkezet Ámbár "a termelőszövetkezet használatában lévő budapesti telefonvonalak ideiglenes sze­mélyi használatba adását sem hagyta jóvá testületi döntés, Kele András elnök mégsem látta erkölcsi akadályát annak, hogy saját lakásába köttesse be az egyik ilyen vonalat, . s azt 1985-től 1987-ig a szövet­kezettel fizettesse. (Az első lakásában két . éven át így használt telefonszámláját, a most lezárult vizsgálat hatásá­ra, egy összegben befizette.) A második lakásába ugyanilyen módon telepített telefon díjá­nak ötven százalékát fizette ugyan, de e részarány meg­állapítása is a saját és nem testületi döntés eredménye. Hét telket alakított ki a termelőszövetkezet és azokat el is adta. Minthogy a helyi forgalmi árnál harminc szá­zalékkal olcsóbban értékesí­tették a telkeket, azokat nem is vehette meg akárki. Jellem­ző, hogy a vevőkkel történt szerződéskötés és a vételárak befizetése megelőzte a veze­tőségnek azt az értekezletét, amelyen határozatot hoztak a vevők kijelölésére. Telkek a gyerekeknek így jutott olcsón telekhez Kispál Mihály ellenőrző bizott­sági elnök és egyben párt­titkár húszéves fia, Kleinhei- sel György ágazatvézetőnek a 16 éves lánya és Borzási Béla osztályvezető 16 éves íia is. Számos „finomítanivalóra” derítettek fényt a népi ellen­őrök a gépkocsihasználat ügyében is. Csak egy példa a sok közül: Farnyik László el­nökhelyettes jogszabályellene­sen havi átalányban részesült kétezer-kétszáz kilométerre, miközben munkába járásra és hétvégi hazajárásra ötvenezer kilométeren át használta a szövetkezet gépkocsiját. (Ka­pott gépkocsiátalányt olyan vezető is, akinek gépkocsija sem volt.) Kele András elnök házépí­tésével kapcsolatban, az anyagszállítások vizsgálata so­rán, a térítésmentes szolgálta­táson kívül, a „C” menetleve­lek és a rakodógép-használa­tot feltüntető bizonylatok „kozmetikázását” is kifogá­solták a népi ellenőrök. Szó­vá tették azt is, hogy. a szö­vetkezet vendéglátóhelyeit jogszabályellenesen, verseny- tárgyalás meghirdetése nélkül adták bérbe. Terjedelmi korlátok miatt sok olyan észlelés ismerteté­sétől eltekintünk, amely a későbbiekben az igazságügyi fórumoknak adhat munkát. Szeretnénk azzal befejezni, hogy a jogsértések feltárása után megkezdődik a szövetke­zetben a rendteremtés. Túl optimisták azonban nem le­hetünk, mert a szövetkezeten belül jelenleg is dúl a vi­szály. Feljelentő levelek van­nak a különböző politikai és más fórumok előtt, s még csak sejteni sem lehet, hogy a köl­csönös vádaskodásoknak ml lesz a végkifejlete. Cseri Sándor Fegyelmezetlen képviselők Ahogy a karzatról látszik Ma újra benépesülnek a parlamenti ülésterem padsorai, s megint érdeklődők szoronganak a szűkös karzaton. Ügy, mint legutóbb, amikor Bodrogi Imre mogyoródi olvasónk is ott volt a kíváncsiskodók között. A látottak arra ingerelték, hogy papírra vesse gondolatait. Szerkesztőségünkbe eljutta­tott terjedelmes írását rövidítve közöljük. Az egyszerű földi halandó ritkán adódó alkalmakkor, de mindig valami megilletődött- séggel lépi át a hatalmi jog­folytonosság szimbólumának, az Országháznak a küszöbét. Hogy a csaknem egy évszá­zadnyi időt megért falai meny­nyi viharos ' történelmi ese­ménynek lehettek tanúi, az külön krónikási téma lehetne. Funkciójának és közjogi lég­körének időszerűségét min­denkori tartalmisága határoz­za meg. Az állampolgár nem a hatalom bázisát keresi és akarja látni benne, hanem a tisztes társadalmi lét jogi ga­ranciáit. Napjaink súlyos gondokkal terhelt polgára ilyen gondola­tokkal tapossa a protokolláris­nak nem mondható, szerény külsejű lépcsők irdatlan sorát sok legkiválóbbjai hagyták el az országot nézeteik, anyagi gondjaik miatt. Idejében kell megadni minden segítséget az értelmiségnek, hogy a tudás hazánkban váljon termelőerő­vé. Nagyon is közismertek ezek a vészjelzések. Lehet-e mind­ez közömbös bárki számára is? A padsorokban ülők vi­selkedése mégis kérdőjeleket rajzol. A karzat ősidők óta kritikus. Jelenségekre figyel, hallgat, netán ovációval rea­gál. Jelen esetben a látotta­kon tűnődik. Amíg az ország különböző részeiről, a társa­dalmi és gazdasági élet napi terepéről érkezettek a válasz­tóiktól vállukra rakott súlyos problémákat és nyomasztó gondokat tárják fel, a kar­zatról elképedve szemlélő­dünk. A teremben ugyanis nem érhető tetten az ügyhöz méltó templomi áhítat és fi­gyelem, gyakorta inkább a fesztelen véleménycsere válik uralkodóvá. Még az sem okoz kényelmetlenséget, ha valaki a mögöttes padsorban ülővel kíván kimerítő eszmecserét folytatni. Az egymást követő felszólalók beszélhetnek bi­zalmi válságról, a főváros egyes kerületeinek problémái­ról, egészségügyi ellátásról, Szabolcs és Somogy foglal­koztatási gondjairól, a kis­nyugdíjasok vegetálásáról... Mindezek láthatóan érzéket­lenül hullanak az újságlapoz- gatók, a halaszthatatlan köz­léskényszerben szenvedők kö­zé. Tekintélyes társadalmi, kul­turális és politikai nagyságok is akadnak közöttük. Lehetsé­ges. hogy ebből adódóan jól ismerik a problémákat, talán már unják is az egészet. De közvetlen tapasztalat híján ér­zékelhetik-e úgy a gondokat, mint akik naponta benne él­nek és megélni kényszerül­nek? így kell reagálni a Borsod­tól a csongrádi végekig vissz­hangzó felvetésekre, informá­ciókra, panaszokra? Nem! A jövő tiszta szándékú formálá­sához le kellene vonni a kö­vetkeztetéseket. Oda kell fi­gyelni a véleményekre. Nem­csak a munkahelyek öltözői­ben,/kis közösségekben, aktí­vaértekezleteken, hanem az erre leghivatottabb fórumon, az Országházban is. * V 1 Kisszöveíkezeti konferencia Megkezdődik a harc a sajátos légkört jelentő kar­zat magasságáig. Sorskérdéseink rendezésé­nek, országunk állapota job­bításának szükségességéből adódóan a hozzászólások nem tükröznek optimista derűt. A legkülönbözőbb témakörökben fogalmazódik meg újra és új­ra a bizalmi válság, a társa­dalmilag már-már elviselhe­tetlen feszültség, a szinte riasztó életszínvonal-csökke­nés. Súlyos gondokat körvo­nalaz az érces férfihang az adórendszer teljesítmény- visszatartó hatásáról, a fiata­lok lakáshoz jutásának kilá- tástalanságáról. Lágyan cseng a képviselőnő hangja, mégis eltökélt határozottsággal gyű­rűznek a szavak a megfizet­hetetlen telekárakról. Riasztó a kép, hogy művészek, tudó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom