Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

1988. DECEMBER 17., SZOMBAT 5 Panasz- és sár tenger Budaörsön Visszafelé folyik az esővíz Állunk egymás mellett, összeráncolt homlokkal, szótlanul. Üt kéne — böki ki végül az öreg. Üt bizony — bólintok he­lyeslőn. Aszfaltos ... Az. Nézzen körül... Nézek körül. Lát­ja...? Látom. Sár... Sártenger — tódítom. Hát ezért mon­dom. Kéne. Most már elhiszi...? El. És csak hallgatunk to­vább, mint két székely egy fura viccben, vagy mint két or­vos szűkszavú konzíliumot tartva a beteg utcák felett. Már­pedig van belőlük elég, beteg utcákból, Budaörsön. Jó har­minc százalékukon nincs burkolat, nyáron porosak, télen sá­rosak, nyáron tengelyt törnek, télen tengelyt marasztalnak. Nem tudom, hányad részét teszi ki ennek a harminc szá­zaléknak a Deák Ferenc utca. Akik viszont ott laknak, biz­tosan nem részekben gondol­koznak. Nekik az egészet je­lenti, az a néhány méter. Egész gondot, egész bosszú­ságot. És egész régóta. Való­színűleg ez indította egyik ol­vasónkat arra, hogy szerkesz­tőségünkbe telefonáljon és hívjon, jöjjünk ki, nézzük meg mi történik a környékü­kön. „A város szégyenfoltja” — fogalmazott indulatosan. Autók akadnak el a kátyúk­ban, kipufogók szakadnak le a gödröktől. Az asszonyok rongyokkal felszerelkezve in­dulnak a buszhoz, hogy a megállóban úgy-ahogy meg­tisztíthassák cipőjüket. Két éve túrják állandóan az utcát. A munkák után feleslegessé vált földet nem szállították el. A talajvíz miatt tatarozni kell a házakat. Mintha egy újko­ri rémtörténetet hallgatnék, úgy ültem kezemben a tele­fonkagylóval. Panasitúiér Mikor kiértem a helyszín­re a bokáig érő sáron kívül az utca lakóinak kétoldalnyi panaszfüzére is várt. „Az út járhatatlan. Sem a mentők, sem a tűzoltók nem tudnak bejönni” — írják például a 34-es számú házból. „Tüzelőt, gázt nem tudok behozni” — fogalmaz egy nyugdíjas a 37- bőí. A vegyesbolt vezetője pe­dig a következőket vetette papírra: „A szállítók egyfoly­tában szidnak és morognak a kátyúk és a sár miatt, pe­dig az üzlet a saroktól szá­mított második ház.” Tehát... út kellene — állí­tok be Eke Gáborhoz, a Bu­daörsi Tanács városgazdálko­dási osztálya beruházási cso­portjának vezetőjéhez. — Lesz — mondja ő. — Lesz hamarosan. Az utca első felének burkolata már tavaly elkészült. A hiányzó szaka­szon a gázvezeték kiépítése miatt csúsztak a munkák. A múlt héten fejeződött be a műszaki átadás és ha az idén nem is, jövő tavasszal, vagy nyáron mindenképp szeret­nénk megcsinálni az utat. Hozzátenném azonban, a Deák Ferenc utca mindig sáros volt, a munkások nem sokat ronthattak a helyzeten. — Menjünk akkor gyorsan végig a problémákon. Állító­lag kétszer túrták fel az utat, másodízben most, a gáz miatt. — öt évvel ezelőtt, a szennyvízcsatorna készítése­kor még nem gondolhattunk a gázra. Sajnos tipikus ma­gyar betegség, hogy nem ak­kor építünk közműveket, amikor szükség van azokra, hanem amikor lehet. A bu­daörsi gázprogram pedig csak két éve indult be. — Akadnak olyanok, akik már akkor elkezdték fizetni a pénzt erre, mégis csupán most jutnak gázhoz... — A Deák Ferenc utca el­ső szakaszában valóban két éve kezdődött a vezeték fek­tetése. Másutt viszont tavaly ősztől kellett befizetni az ön­erős részt, sőt a lakók több­sége idén nyáron tett eleget kötelezettségének. Elképzelhe­tő persze, hogy valaki vélet­lenül korábban kapott csek­ket, de ez egyedi eset, sem­miképp nem szabad belőle ál­talánosítani. — „Olyan magas az utca­szint, hogy az esővíz vissza­felé folyik” — írták néhá­nyon. Igaz, hogy a kitermelt földet nem szállították el a munkák végeztével? — Többször is kinn jár­tam a helyszínen. Egy húsz­harminc méteres szakasztól eltekintve sehol nem rosszabb a helyzet, mint annak előtte. Ezen a részen viszont tény, hogy van egy körülbelül 8 centiméteres fölösleg, melyet a kivitelező természetesen le fog szedni. — A földmunkák következ­tében feljött a talajvíz. Emiatt a házak tatarozásra szorul­nak ... — Ez egyszerűen képtelen­ség. Egy egy hónapos föld­munka nem okozhat ilyet. Az viszont igaz, hogy Budaörsön magas a talajvíz, ám erről nem a gázprogram tehet. Csökkentett minőségű — Mit szól az úthoz? „Tűr­hetetlen, borzalmas, nem le­het leírni”, hogy csak a pa­naszosok idevágó legenyhébb jelzőit említsem. — A Deák Ferenc utcában valóban elszomorító állapo­tok uralkodnak. Azonban most, hogy a jövő év első felében valószínűleg burkola­tot kap az utca, már elmond­hatom, sokan örülnének a városban, ha úgy együtt len­ne náluk is a víz, a gáz és a szennyvízcsatorna, mint itt. — Mi a helyzet a többi ut­cával, hisz jó néhányon szen­vednek még a sár fogságá­ban? — Az ideihez hasonlóan a következő évben is 16 ezer négyzetméter burkolatot sze­retnénk elkészíteni. A Deák Ferenc utca mellett egyebek között az Árnyas, Babér, Fa­gyöngy, Mező Imre, Kőhát utca problémáján akarunk se­gíteni. Egyelőre azonban mindenütt csupán egy csök­kentett minőségű útra gondol­hatunk. — De ha a minőség csök­kentett, a fenntartási költsé­gek csak növekedni fognak. Nem lenne egyszerűbb eleve jobb utakat készíteni? — A hagyományos aszfalto­zás 8-10-szeres költségeket jelentene, ami a valóságban azt eredményezné, hogy 8-10- szer kevesebb burkolat ké­szülne eL Sajnos a városnak nincs pénze. Itatott makadám Ezért a jövőben arra szeret­nénk törekedni, hogy minden­hová legalább az előbb em­lített csökkentett minőségű, úgynevezett itatott makadám- burkolat kerüljön. Ez is jobb a semminél. Helyi forgalom­ra az utcák így feltétlenül alkalmasak lesznek, egy eset­leges későbbi aszfaltozáshoz pedig kitűnő alapul szolgál­hatnak. Falusy Zsigmond Orvosi rendelőknek Afész-ajándék Orvosi műszereket — vér- cukorvizsgáló készülékeket, gyomorsavtesztelő berende­zést, valamint két modern EKG-készüléket — és mini­labort ajándékozott a sülysá- pi központú Alsó-Tápió Men­ti ÁFÉSZ a környező hat te­lepülés körzeti orvosi rende­lőinek. Az 1,3 millió forint értékű készülékeket és vizs­gálati anyagokat Bori Pál, az áfész elnöke ünnepélyes keretek között adta át a von­záskörzet főorvosának. A nagy értékű berendezések Ecser, Maglód, Gyömrő, Men- de, Sülysáp és Űri községek rendelőiben olyan vizsgálatok elvégzését is lehetővé teszik, amelyekért eddig a betegek­nek Monorra, vagy éppen a fővárosba kellett utazniuk. A két korszerű EKG-készüléket a két ügyeleti rendelőben, Maglódon és Sülysápon he­lyezték el. A községi rende­lők felszerelésének gyarapítá­sával, azáltal, hogy a vizsgá­latokat helyben végezhetik el, csökken majd a monori ren­delő zsúfoltsága is. MDF-tagtoborzó Gyálon Még tanulják a vitamodort Bank Szentendrén Devizapénztár Bankfiókot nyitott Szent­endrén csütörtökön az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. A Duna-parton lévő fiók a kereskedelmi bankok­ra jellemző valamennyi szol­gáltatást nyújtja: bankári számlavezetéssel, betétkeze­léssel, hitellehetőségekkel és tanácsadással várják a vállal­kozókat, a gazdálkodó szerve­zeteket és kisvállalkozókat egyaránt. A bamkfiók szolgál­tatásai között szerepel a ma még újdonságnak számító kü­lönleges bankügyletek, minta faktoring — vagyis a követe­lés megvásárlása —, vala­mint a lízing, a gépbérlet. A bankfiókban — tekintettel a városka nagy idegenforgalmá­ra — valutapénztár is műkö­dik, ahol a pénzváltáson kí­vül a hazai devizaszámla­tulajdonosok konvertibilis fi­zetőeszközeit is kezelik. Milyen kár, hogy nem ada­tott meg az embernek az a képesség, hogy egyazon idő­ben két helyszínen is lehessen. Ezért azután választásra kény­szerül. Többek között ez is eszembe jutott, amikor leg­utóbb Gyálon jártam. Nem akartam elkésni vagy a sötétben eltévedni, így azután egy kissé korábban érkeztem az esti program színhelyére. Ráérősen nézelődtem a sarki butik kirakata előtt, előbb a bal oldali, majd a jobb felőli üveg mögötti kínálatot szem­revételezve. Az ajtón egy fel­hívás szemmagasságban el­helyezve, mely a Magyar De­mokrata Fórum gyáLi szerve­zetének tagtoborzó gyűlésére hívja a helybélieket. Később egy másik felhívást is felfe­deztem, ez pedig a tanács ál­tal meghirdetett lakossági fó­rumon való részvételre buz­dít, de aki el akarja olvas­ni a plakátot, az jobban teszi, ha leguggol vagy letérdepel. Ügy lesz szemmagasságban. Néhány méterrel távolabb, a posta épületén, már egyenlő eséllyel, egymás mellett hir­deti a programot a két felhí­vás. A Demokrata Fórum tagto­borzója mellett egy másik rendezvény is volt ugyanab­ban az időpontban Gyálon. Ekkor jutottak eszembe a be­vezetőben leírtak. Szívesen meghallgattam volna ez utób­bin elhangzottakat is, hogy miről tájékoztatják a nagy­község lakóit, hogyan terve­zik a jövőt és mi ez utóbbi­ról a helybeliek véleménye. A Demokrata Fórum gyűlé­sére szóló meghívó megérke­zett szerkesztőségünkbe. — Elénk szerveztek — fo­gad az esti program helyszí­nén, az iskolában dr. Fandl János, a helyi szervezet fele­lőse. — Évek óta működik a Disputakörünk, melynek ki­lenc tagja november végén megfogalmazta a szándéknyi­latkozatot az MDF gyáli szer­vezetének megalakulásáról. Ezt bejelentettük az MSZMP és a HNF helyi szervezetében és a tanácsnál is. Amikor ez utóbbiak meglátták készülő plakátunkat, gyorsan megszü­letett a tanácsi fórumsorozat terve is. Az elsőre mi is el­mentünk, így voltunk tizen- ketten. A Magyar Demokrata Fó­rum programja ismert, a he­lyi szervezet céljainak meg­ismerésére mintegy ötvenen — gyáliak, többségében a Disputakor látogatói — gyűl­tek össze az iskola termében. Vitáztak közel három órán keresztül többek között ar­ról, hogy többpártrendszert szeretnének, visszaadni a be­csület, a tisztesség és a tu­dás rangját, létrehozni egy eleven közösséget, helyiséget, ahol véleményt cserélhetné­nek. Kiadnának egy helyi új­ságot. 1981-ben hiába próbál­koztak ezzel. Olyan közösségre vágynak, amelyben maguk választják elöljárójukat, s ha nem jól teljesíti megbízatását, vissza­hívják. Ezek a távolabbi ter­vek, egyelőre a gyáli szerve­zet napi feladata a tagtobor­zás, s hogy az mennyire si­kerül, a következő hetekben elválik. Kívülállóként Mssé vegyes érzelmekkel hagytam ott a helyszínt, amely néha legin­kább egy színházi előadáshoz hasonlított. Például amikor a felelős vezető felolvasta a ta­nácstól — megalakulásuk be­jelentését követően — címük­re érkezett levelet. Az intéz­mény vezetői üdvözölték a Demokrata Fórum helyi szer­vezetének megalakulását, fel­ajánlották partneri kapcsola­tukat, közös céljaik, a község érdekében végzett munka megvalósításához. Sajnos, az itt la kiderült, hogy még nem tanultunk meg vitatkozni, érvekkel bizonyí­tani igazunk és nem a másik megszégyenítésére törekedni. Egy fiatal házaspár szót kért és kapott, de nem mondhatták végig, amit gondoltak — még ha esetleg félre is értették az elhangzottakat —, mert rend­re félbeszakították mondandó­jukat. Így azután vették a ka­bátjukat és hazamentek. A helyes vitakészség is hozzá tar­tozik a demokráciához. D. E. A z öreg kinyitotta a szemét. Nem gondolt semmire, ahogy az ágyon feküdt, csak belenézett a csendbe. Túl volt a nyolcvanon. Sok mindent átélt már, de megfontoltsága, hűvös logiká­ja, végtelen nyugalma sohasem hagyta cserben. A legnehezebb pillanatokban is hű tudott maradni önmagához, s talán ennek köszönhette, hogy még mindig itt van. Csak hát, amíg fiatal volt, addig tud­ta, hogy mit akar, miért harcol. Ma már semmit sem tud. Hat hónapja, hogy a felesége meghalt. Azóta bús­komorság, mosolytalan hétköznapok jellemezték az életét. Három gyerme­ket neveltek fel együtt. Kettő ma is él... Igaz, messzire kerültek a csalá­di fészektől, de azért ők ketten, az asz- szonnyal, jól megvoltak a faluban. Ün­nep volt, ha a gyerekek az unokákkal megjöttek a régi házba ... Ilyenkor nem számított a lárma, a hangoskodás. Pedig az öreg szerette a csendet és a nyugalmat. De az unokáit még job­ban ... Amikor csaknem ötven esztendei házasság után a felesége halálakor egy­szer csak magára maradt, a nagyobbik fia összecsomagolta a ruháit, meg amit még fontosnak talált, és behozta ide a városba. De más ez a világ! Itt a la­kótelepi ház második emeletén úgy él, mint akit börtönbe zártak. Nincsenek gyümölcsfák az épület előtt, nem nyíl­nak virágok, még a madarak is elkerü­lik ezt a helyet. A lépcsőházban szin­te alig fogadják a köszönését, az em­berek a dolguk után rohannak, idege­sek, türelmetlenek.. . Otthon, ha szép idő volt. kiült a kispadra a házuk előtt és nézelődött. Jött a szomszéd, az is­merősök, mindenkivel szót tudott válta­ni. Itt meg, ha valamihez kedve támad, rászól a fia vagy a menye, hogy „pa­pa. ez itt nem szokás, ezt nem így kell...” Az unokái is megváltoztak. Alig ér­ti már a szavukat. Neki az. hogy szá­mítógép, meg hogy video semmit sem mondanak. Egész életében a földet művelte, tudta, hogy mikor és hogyan kell a szőlőt, a gyümölcsfákat kezelni, mikor jön el a szántás, a vetés ideje, de máshoz nemigen ért. Ezek a gyere­Hazafelét?) kék meg csak néznek rá, ha ilyesmit említ... Azt mondják, hogy ott van a piac, minek görnyedni annyit a kert­ben. Csak hát ma már, amikor minden olyan drága, nem lehet csupán a piacról élni. A fia tudja ezt, ezért is nem adták el a régi falusi házat... Ha a kert már nem is olyan, mint régen, azért sok minden megterem benne. Az ősszel, amikor utoljára ott jártak, még összeszedték a termést. Minden ott van a pincében. Ide, a második eme­letre, alig hoztak magukkal valamit. Az a néhány kilónyi alma is tönkre­ment, amit a kosárkába tettek a gye­rekek számára. Meg aztán hely sincs .., Az öreg a falat bámulta és a felesé­gére gondolt. Mindig azt hitte, hogy ő fog korábban elköszönni a világtól és nem a társa, de a dolgok másként ala­kultak . .. Szomorúság tört rá. Ügy érezte, vissza kell mennie a faluba. Oda, ahol az egész élete tovagördült, ahol tudott örülni és ahol sok-sok ke­serűség is érte. „Juliska is ezt akarná”, gondolta. Csakhogy a felesége már semmit sem akart. Bár az öreg sok­szor álmodott vele ... A másik szobában megszólalt az éb­resztőóra. A csörgés széttépte gon­dolatainak láncát. Tudta, hogy fél hét van. Kati, a menye mindig ekkor kel fel. Nyolcra jár a hivatalba. Jóska, a fia éjszakás, nincs még itthon. Kilenc óra is van, hogy álmosan, fáradtan ha­zatér. Micsoda élet, alig találkozik a feleségével! Az öreg hallotta, amint a másik szo­bában az aszony felkel és ébreszti a gyerekeket. Középiskolás mind a ket­tő, a nagyobbik már utolsóéves... Építész akar lenni. Szép dolog, de ha ilyen „dobozokat” fog tervezni, mint ez is. akkor jobb, ha más foglalkozást választ, gondolta. Feküdt az ágyon és hallgatta az átszűrődő neszeket. Egy óra múlva már csend lesz, mindenki a dolgára siet. A konyhában az asztalon ott várja majd a reggelije, amit Kati sebtiben elkészített, mielőtt indult vol­na... Tudta, hogy most senki sem fogja zavarni, hiszen a papának pihennie kell, aludjon csak... De egész életé­ben hajnalban kelt, miért éppen most lustálkodjon? Lassan itt a karácsony ... Mennyi idő még, talán két-három hét... ? Igen, az ünnepeket nem tölthe­ti máshol, csak a faluban. Ügy, mint régen, Juliskával... Ott legalább is­mer mindenkit, az emberek is má- sabbak. Jó ez a lakás. Kényelmes. Meg szép is, de hiányzik valami belő­le, Hiába igyekszik a fia meg a me­nye mindig a kedvében járni, csak te­her ő nekik ... Meg is mondja, ha maid utánaj önnek, hogy nem akar többé elmenni a házától. Amíg mozdulni tud, ellátja ő magát... Az idő lassan tovakullogott. Behal- latszott a szobába az unokái búcsúzá­sa, amint az iskolába indultak. Az öreg tudta, hogy az anyjuk sem időzik már sokat a lakásban. Készülődni kezdett. Felkelt, a szekrényhez ment. Kivette megkopott öltönyét. Az inget meg a fehérneműket is az ágyra tette. Most valahogy jobb kedve lett. Für­gébben mozgott, mint máskor. A menye közben elment. Az öreg megvárta, amíg kiért a ház elé. A szo­ba ablakából nézett az asszony után. Szerette volna megköszönni az eddigi gondoskodást, de tudta, hogy nem te­heti. Akkor nem engedik el. Pedig ez a város ... nment a fürdőszobába és rendbe szedte magát. A konyhába is bené­zett, de csak néhány kortynyi kakaót ivott, mást nem kívánt most izgalmá­ban. A szobában összeszedett pár szemé­lyes tárgyat, aztán visszasietett az előtér­be és magához vette a lakás kulcsait. A télikabátja már rajta volt, hogy in­duljon, de eszébe jutott, hogy ott hagyta a felesége fényképét az ágya mellett. Most nem nézegette, mint máskor, hanem gyorsan a zsebébe tet­te és kifelé indult. Gondosan bezárta a lakást, majd a kulcsot bedobta a be­járati ajtón lévő postaszekrénybe. So­ha még nem ért le a második emelet­ről ilyen gyorsan. Hideg decemberi szél vágott az arcá­ba, amikor elindult a pályaudvar irá­nyába ... Csitári János K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom