Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
6 ^iíifap 1988. DECEMBER 17., SZOMBAT Először az árreform s most a bérreform kapcsán szólította fel a kormány a gazdálkodóegységek vezetőit önmérsékletre. Ezzel az a paradox helyzet alakult ki, hogy ugyan vannak jó és okos játékszabályok, csak nem szabad azokat betartani. Némi szerepzavar is érződik, hiszen a cégek vezetői azért kapják a fizetésüket, hogy minden eszközzel nyereséget hozzanak, s ha nem élnek a megengedett, de nem ajánlott lehetőségekkel, gyengeséggel vádolhatják őket. Az új bérszabályozás, amely január 1-jctől lép érvénybe, máris a viták kereszttüzébe került. Mozgástér a gazdálkodóknak, prés a szakszervezeteknek? Ha kell a kormány közbelép Csak az áremelkedés biztos Azt, hogy az 50-es évektől igen sokszor módosított bérszabályozási formák nemhogy serkentették volna, de inkább bénították gazdaságunk előrelépés! törekvéseit, ma már a bérügyekben illetékes főhatóság, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakembereinek egy része is elismeri. A hol bénának, hol vaknak titulált bérrendszerekkel szemben azonban a hivatal az 1989. január 1-jétől életbe lépő bérpolitikai változásoktól ismét sokat remél. Igaz, nem annyit, mint a közvélemény. A bér, az adó és az ár mai szentháromságából nem szabad elkülönítve vizsgálni a bérreformot, mert fals képet kapunk. Ezzel a megállapítással kezdődik beszélgetésünk a váci Ganz Danubius Konténergyári Részvénytársaság szakszervezeti irodájában. A képzeletbeli kerekasztalt öten üljük körül: Kurucz Attila, a gyár szakszervezeti titkára, valamint Nagy Ferenc, Horváth István és Bayer László művezetők vállalkoztak arra, hogy elmondják véleményüket a bérreformról. KURUCZ ATTILA: A többletmunka és az ezzel járó többletbér lehetőségét megcsillogtatni olyan embereknek, akik már ma is kilenc, tíz, sőt tizenegy órát dolgoznak naponta a megélhetésükért ... A szakszervezet megkapta a béralku lehetőségét, de kivel alkudozzunk? — Ha erős a szakszervezet, többletbért harcolhat ki teljesítmény fedezet nélkül is. KURUCZ ATTILA: — Sőt, ha nagyon vérmes a szakszervezet, a kikény szerit ett magas bérrel csődbe juttathatja saját cégét is. Ez a feltételezés az oka annak, hogy máris a bérreform reformját tervezik, 3—10 százalékban maximálva a lehetséges béremelést... A felsőbb állami vezetés még ma sem hiszi el, hogy a vállalatok, gyárak irányítói képesek gazdálkodni a bérrel, a szakszervezetnek pedig nem az a célja, hogy mihamarabb tönkretegve a vállalatot. NAGY FERENC: A munkások egyáltalán nem lelkesedtek a bérreform hallatán. Néhány évtized alatt megéltek itt már négy-öt bérezési formát és a reform sem ígér többet, mint az előzőek: differenciált bérezést, többlet- munkáért többletbért... Visz- szaköszönő fogalmak ezek. — És a minőség? BAYER LÁSZLÓ: — Kimondva, kimondatlanul eddig is bázis- és mennyiségi szemlélet uralkodott. A követelmények között a minőség valahol a sor végén kullog. Az évente szokásos normarendezés, melyet technikai fejlesztés, vagy betanulás már régen nem indokol, arra szorította az embereket, minél több terméket készítsenek még éppen elfogadható minőségben. — A bérreform megkönnyítheti a nyereséges, jól fizető cégek munkaerőhelyzetét. Hogyan vélekednek erről? KURUCZ ATTILA: — Divatos gondolat ez; a dolgozókat behelyettesíteni egy matematikai képlet egyik tagjának. „Ha ott több a bér, odamennek, ha fél év múlva itt lesz több, idejönnek”. Papíron így is van. Papíron ... HORVÁTH ISTVÁN: — Ha azt hallanám, a szomszéd cégnél többet fizetnek, még az is megfordulna a fejemben, lehet, hogy ez a talpon maradásunk utolsó kétségbeesett kísérlete, s fél év múlva az utcán találom magam. KURUCZ ATTILA: Amúgy sem az alapbér számít, az egyáltalán nem alkalmas a differenciálásra, mert ugyan a dolgozó életkorát figyelembe veszik és még sok egyebet, csak éppen a teljesítményt nem. A differenciálás egyre növekvő igénye életre hívta nálunk a prémiumrendszert, vagy ösztönző bért — mindegy, hogyan nevezzük. A progresszív darabbérezés emelkedő összeggel csábít egyre nagyobb teljesítményre. A saját bérreformunk bevált, ehhez képest a központi bérreform csak valami kósza ígéret, amit vagy elhisznek az emberek, vagy nem. NAGY FERENC: — Bérreformnál sokkal nagyobb szükségünk lenne stabil árakra, az adó mérséklésére, hogy az emberek biztos talajt érezze- nek a lábuk alatt. Tudjuk, az ország bajban van. Nézzük a tv-t, sokszor egymásnak is ellentmondó adatokat közölnek az ország vezetői a fizetési mérleg hiányáról. Ügy érezzük, csak abban lehetünk biztosak, hogy az árak feltartóztathatatlanul emelkednek, az adóról nem is beszélve ... Mátrai Tibor Nem úgy, ohogyen a többség varga Az állampolgárok, illetve a főhatóságok közötti nézetkülönbségről, annak okairól Pongrácz Lászlót, az ÁBMH főosztályvezetőjét kérdeztük. — Az ez év elejétől érvényes árak, az árreform bevezetése után 1989 januárjától a közvélemény bérreformra számít. Az eddig nyilvánosságra hozott elképzelések szerint azonban szó sincs erről. Mire számíthatunk tehát? — Bérreformra semmiképpen. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt az állampolgárok többsége várja. Csökkenő reálbérek, rugalmasabb keretek — Helyesebb új bérpolitikáról és bérmechanizmusról, a reform előkészítéséről beszélni. Arról, hogy a vállalatok ezután nem adminisztratív szabályozás, felülről megvont korlátok, hanem a mindenkori lehetőségük szerint állapíthatják meg a náluk foglalkoztatottak bér- növekedését. figyelembe véve az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlásait. A bérnövekmény összege után azonban vállalkozási nyereségadót kell fizetnie a vállalatnak. Ezt az adót viszont abban az esetben elengedik, ha a bérnövekedés üteme nem haladja meg a hozzáadott érték növekedési mértékének a felét. — Mennyiben kevesebb ez, mint amennyit a közvélemény vár? — Sokban. Az állampolgárok egy része ugyanis arra számít, hogy a jövő évtől ugrásszerűen megnőnek majd a bérek, s ez ellensúlyozza a fogyasztói árak emelkedését. Márpedig erről szó sincs. Jövőre sem tudjuk megállítani a reálbérek csökkenését, hiszen ezt az ország egyensúlyi helyzete még nem teszi lehetővé. — Akkor ml az, amit vonzónak tekinthetünk az új bérpolitikában? — Azt, hogy lehetővé teszi a teljesítmények megfelelő anyagi elismerését, a vállalaton belüli érdekeltségi rendszerek korszerűsítését, a teljesítmények következetesebb érvényesítését. Az azonban, hogy ezt a lehetőséget menynyire használják ki a vállalatok, milyen tartalommal tol. tik ki a rugalmasabb kereteket, az az adott vezetőkön, illetve szakszervezeti bizottságokon múlik majd. Kettőjük megállapodása, érdekeik egyeztetése dönti el, hogy a vállalat többletteljesítményéből mennyit fordítanak a bérek emelésére. — A jövő évi liberalizmus tehát jelentősen megnöveli a gazdálkodók mozgásterét, de ez veszélyeket is rejt magában. Egy erős szakszervezeti bizottság gyenge vállalatvezetéssel szemben többet préselhet ki, mint amennyi még észszerű lenne; azaz „elszaladhatnak” majd a bérek. Mit tehet ilyen esetben a főhatóság? Fennálló veszély az infláció gerjesztése Kuba felmondta a szerződést Vendégmunkás — hivatalos szóhasználat szerint: hazánkban dolgozó külföldi munkaerő — kétféle létezik: az egyik papíron, a másik valóban. A papíron-dolgozó azt jelenti, hogy az országos nagyvállalat valamely — általában fővárosi — gyárában, krónikus munkaerőgondjainak enyhítésére külföldi,' túlnyomórészt lengyel vagy kubai munkásokat foglalkoztat, s az ebből eredő többletköltségeket ráterheli a . külföldit sosem látott gyáraira. Jobb helyzetben vannak tehát azok a nagyüzemek, ahol valóban dolgoznak idegen ajkúak. Ilyen azonban Pest megyében alig akad: lengyel szakközépiskolások építőtáborozása a dánszentmiklósi- albertirsai Micsurin Termelő- szövetkezetben, vietnami tanulók Vácott a Masterfil Pamutfonóipari Vállalatnál, s kisebb kubai csoportok a fonodákban. Hazánkban valaha lengyel munkások vállaltak nagyobb létszámban munkát, ekkor is azonban csupán néhány ezer főről volt szó. Számuk tehát elenyésző, a visszhang azonban, amit kiváltottak, óriási. Bérről, pénzkérdésről van itt szó, természetesen. A vállalatoknak ugyanis lehetősége nyílt, hogy a külföldi munkásokat a drága, pántlikát viselő bérforintok helyett a kevésbé adóztatott költségforintokból fizethessék, s a gazdálkodók, felismerve e kiskapu jelentőségét, óriásira tárták azt. Külső — s ez lehetett hazai is — munkaerőt foglalkoztattak, ahol csak tudtak, még olyan eset is előfordult, hogy a műhely kollektívájából sportklubot alakítottak, hogy mint „idegeneket”, költségből fizethessék őket. Ezek az esetek fényt derítettek a bérszabályozás tarthatatlan voltára, bár sajnos az is előfordult, hogy a kialakult hely- zetért a külföldiek jelenlétét tartották felelősnek. Ez tehát a hazai vendégmunkás-foglalkoztatás rögös múltja. Barta Sándor, a TES- CO Nemzetközi Műszaki-Tudományos Együttműködési Iroda közgazdasági és államközi főosztályának vezetője szerint jelenről viszont alig lehet beszélni: a kubai táncos kedvű fonólányok két éven belül távoznak Magyarországról, mivel Kuba — indoklás nélkül — valamennyi szocialista országgal felmondta azt az államközi szerződést, mely a csokilányok foglalkoztatását lehetővé tette. A lengyel mun— Nem egy vagy néhány gazdálkodó fegyelmezetlenségén múlik majd, hogy a kormányzat közbelép-e vagy sem. Azok, akik elrugaszkodnak a valóságtól, túlbecsülik lehetőségeiket, a saját bőrükön érzik meg ennek kárát. Vagy létszámleépítéssel, vagy a jövedelmek csökkentésével kell majd megteremteniük az egyensúlyt. A veszélyt az jelentheti, ha ilyen esetek tömegesen fordulnak elő, hiszen a teljesítménnyel meg nem alapozott bérnövelés alkalmas az infláció gerjesztésére. Ebben az esetben a kormány az érdekképviseleti szervekkel egyeztetve megteszi majd a szükséges lépéseket. Akkor azonban jó időre valóban el kell felejtenünk azt, hogy bérreformot akarunk. P. Zs. Csak gesztus Pénzhiányos korunkban ha béremelésről esik szó, mindig akad olyan ágazat, szakma, amely sértődötten kapja fel a fejét: ha ők kaptak, mi miért nem? Sokáig így voltak ezzel a sütőiparban foglalkoztatottak is. Pár hónappal ezelőtt például a kerepestarcsai központú Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnál fenyegetett a veszély: ha rövid időn belül nem kapnak több bért a pékek, előfordulhat, hogy sztrájkba lépnek. Az, hogy az intézkedés — amely végül is szeptember 21-én a kormány és a SZOT megállapodása értelmében — megszületett, valószínűleg nem ennek a veszélyhelyzetnek, inkább az aránytalanságok felismerésének, a tarthatatlan állapot elismerésének tulajdonítható. Dr. Oláh András, a vállalat igazgatója ennek ellenére úgy véli, hogy még egyáltalán nem nevezhető megoldottnak a pékek bérezése. A 10 százalékos emelés lehetőségét csupán gesztusként könyvelik el. Náluk egyébként ez közel 2 millió forint kifizetését tette lehetővé, átlagosan 2,50 forint óra- béremeléssel — saját kasszájukból. Kerepestarcsán ugyanis már rég mód lett volna arra, hogy növeljék a béreket, ha az emeléshez rendelkezésükre álló pénz jelentős részét nem a büntetőadóra kellett volna kifizetniük az intézkedés előtt. Az igazgató szerint a szeptemberi engedmény után most egy újabb bérfejlesztési lehetőség jelentené a megoldást, hiszen a sütőipar állami vállalatai, illetve a maszek pékeknél fizetett bérek között továbbra is óriási az aránytalanság — nem tudják felvenni az utóbbiakkal a versenyt. Vélhetnénk, ebben az esetben dr. Oláh András legalább a jövő évi változásokban bízik. Állítása szerint viszont csak arra számít, hogy jövőre foldn csökkennek majd az aránytalanságok. További intézkedésekre, esetleg a sütőipari árak emelésére lenne szükség, mondja, hiszen az állami vállalatok és a maszek pékek közötti különbség a béreken kívül az árakban is óriási. A dologban az a szomorú, hogy ha a jövő évtől életbe lépő új bérpolitika csupán ilyen lehetőségek fontolgatására késztet, fennáll a veszélye annak, hogy néhányan szorult helyzetükből áremeléssel próbálják majd keresni a kiutat. Márpedig ebben az esetben nemcsak az „elszaladó bérek”, hanem a „vágtató árak” miatt is számíthatunk az infláció gerjedésére. Pató Zsusza kások létszáma pedig — a vállalatokra kivetett roppant ma. gas különadó miatt — évente ezer-kétezer fővel csökken, most hat-hétezren lehetnek hazánkban. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal területi osztályának vezetője a jövőre vonatkozóan érdekes adalékkal szolgál: — A vállalatok még nem tudják, de a Pest Megyei Hírlapnak elárulom: a külföldi munkások után fizetendő adó jövőre megszűnik. — Ezek szerint roppant kapósak lesznek a lengyelek? — Nem hinném, számításom szerint foglalkoztatásuk még ekkor is háromszor annyiba kerül majd, mint a magyaroké. Azok a vállalatok tartják meg őket, akik semmiképp sem tudnak munkáskézhez jutni. — A lengyelek drágák maradnak, de Afrika, Ázsia éhínség sújtotta övezetéből éhbérért is hajlandóak volnának nálunk dolgozni. Elképzelhető, hogy a hazai gazdálkodók etiópok, jemeniek közül toborozzák munkásaikat? — Ha beszerzik az itt-tar- tózkodási és a munkavállalási engedélyeket — elméletileg semmi akadálya. T. B. E. AZ 1968 ÓTA ALKALMAZOTT BÉR- ÉS KERESETSZABÄLYOZÄSI MÓDSZEREK 1968—1970 Vállalati teljesítménytől függő bérszínvonal-szabályozás (bérfejlesztési mutató nélkül). 1971—1975 Vállalati teljesítménytől függő bérszínvonal-szabályozás (a bérfejlesztési mutatótól függő kedvezményezett adózással). Egyes területeken bevezetik a bértömeg-szabályozást. 1976—1979 Az első években a legfőbb modell a vállalati teljesítménytől függő bérszínvonal-szabályozás (a bérfejlesztési mutatótól függő és központilag biztosított adómentes bérnövelési lehetőséggel). Az időszak végére a vállalati teljesítménytől függő bértömeg-szabályozás jelentősége nagymértékben megnő. (További két bérszabályozási formát is alkalmaznak.) 1980—1982 A vállalati teljesítménytől függő bértömeg-szabályozás a fő szabályozási forma. (További öt működik a vállalati szférában.) A fő szabályozási formában az adómentes bérfejlesztési lehetőség mértéke az ún. hozzáadott érték növekedésétől függ. 1983—1984 A fő forma a vállalati jövedelmezőségtől függő bérszabályozás. (További három forma és három kísérleti szabályozási típus működik vállalati körben.) 1985—1987 Az adóvisclő képességtől függő keresetszabályozási rendszerek működnek a vállalati körben. Közülük a legfontosabb a keresetek teljes összegét adóztató ún. kereseí- szint-szabályozás. 1988 Az úgynevezett központi (vállalati teljesítménytől független) bérszabályozás alkalmazása vállalati körben. A vállalatok egy része a „bérklubba” tartozik.
