Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

1988. DECEMBER 17., SZOMBAT 3 KÖZLEMÉNY A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1988. DECEMBER 15-EI ÜLÉSÉRŐL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 15-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei, a megyei jogú pártbizott­ságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, vala­mint a központi sajtó vezetői. A testület kegyelettel emlékezett meg elhunyt tagjáról. Tömpe István elvtársról. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Berecz János előterjesztésében az időszerű politikai kérdésekről szóló tájékoztatót; — Németh Miklós előterjesztésében a kormányzati mun­ka korszerűsítésére vonatkozó tájékoztatót; — Crósz Károly előterjesztésében a személyi kérdések­ről szóló javaslatot. Az ülésről kiadott közleményt az alábbiakban ismertetjük. I. O A Központi Bizottság üdvözölte Mihail Gorbacsovnak az ENSZ közgyűlésén tett bejelentését, miszerint a kölcsö­nös bizalom megteremtésének szellemében a Szovjetunió egy­oldalú haderőcsökkentésre határozta el magát, tettekkel is alá­támasztja új biztonságpolitikai felfogását. A Központi Bizottság nagyra értékelte, hogy az intézkedés hatálya kiterjed a Magyarországon állomásozó szovjet fegyve­res erőkre is. Ez az egyeztetett lépés kifejezi nemzeti érde­keinket. A testület megerősítette, hogy külpolitikai és honvé­delmi törekvéseink szellemében továbbra is kezdeményezően részt vállalunk a szovjet javaslatok valóra váltásában, a ha­gyományos fegyverzet korlátozásának előmozdításában. O A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendülését és együttérzését fejezi ki az Ör­ményországot ért, 6Úlyos emberáldozatot és hatalmas anyagi károkat okozó földrengés miatt. Támogatja a párttagoknak és a pártalapszervezeteknek az örményországi természeti ka­tasztrófa károsultjai, az áldozatok hozzátartozói anyagi meg­segítésére indított egyéni és kollektív kezdeményezését. li. A Központi Bizottság az 1983. november 22-i határozata alapján megvitatott több időszerű politikai kérdést. O Megállapította: a pártértekezlet állásfoglalásában meg­jelölt főbb fejlődési irányok meghatározóan jelen van­nak az eltelt időszak belpolitikai folyamataiban. A gazdasá­gi és politikai átalakulások egymással kölcsönhatásban, de az eltérő feltételek miatt különböző módon és ütemben va­lósulnak meg. A párt arra törekszik, hogy az ország sorsáért való fele­lősségvállalás, a megújuló szocializmus széles bázisán jöjjön létre új nemzeti összefogás a magyar társadalom túlnyomó többségét alkotó haladó gondolkodású emberek, mozgalmak között. A Központi Bizottság felhívja a párttagokat, hogy az MSZMP megújulást szolgáló programja alapján keressék az együttműködést a társadalom más, haladó, baloldali, demok­ratikus, népi-nemzeti indíttatású állampolgárainak politikai mozgalmaival. A párt kész a párbeszédre és az együttműkö­désre azokkal is, akik csak egyes részleteiben hajlandók tá­mogatni a haladó mozgalmakkal együtt megfogalmazott kö­zös célokat. O A Központi Bizottság abból indul ki, hogy a párt a társadalom rétegéből építkezik, tehát társadalmi bázisát tekintve egy pártként is képes a magyar nép legfontosabb politikai érdekeit megfogalmazni és képviselni. Ehhez meg­felelő alapot ad a pártértekezlet állásfoglalása nyomán megújuló politikai program, a korszerűsödő ideológia, a párt demokratikussá váló belső élete és tevékenységének széles körű társadalmi ellenőrzése. © A Központi Bizottság kiemelkedő jelentőségűnek tartja az általa kezdeményezett új alkotmány kidolgozását. A testület kifejezte szándékát, hogy jövő év első felében meg­vitatja a Magyar Népköztársaság új alkotmányának koncep­cióját, s hogy szükség szerint később ismételten foglalkozik az alkotmányozás néhány fontos politikai alapelvével. Java­solja, hogy az alkotmány tervezetét jövő év második felében bocsássák társadalmi vitára, majd ezt követően az Ország- gyűlés 1990 tavaszán tárgyalja meg és foglaljon állást. A tes­tület kezdeményezi, hogy az új alkotmányról az Országgyű­lés állásfoglalása után országos népszavazás döntsön. O A Központi Bizottság ajánlja, hogy az országos tanács­választásokat 1989 őszén tartsák meg; az országgyűlési választásokra pedig az új alkotmány alapján 1990 őszén ke­rüljön sor. O A párttörvény megalkotása igazodjon az alkotmány ki­dolgozásához. A Központi Bizottság 1989 első negyedévé­ben — véleményalkotás és a pártértekezleten elfogadott ál­láspont gazdagítása céljából — megvitatja a pártrendszer kérdését. O A testület bizottságot hozott létre, hogy a főtitkár ve­zetésével dolgozza ki a Központi Bizottság állásfoglalás­tervezetét az egypárt- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez való viszony és a választási mechanizmus témaköreiben. | Eli. A Központi Bizottság tudomásul vette Németh Miklós tá­jékoztatóját a terület- és településfejlesztés, valamint az épí­tési. közlekedési, postai és távközlési ágazat egységes kormány­zati irányításának kialakításáról. Egyetértett azzal, hogy a kor­mány a tervezett korszerűsítést és átszervezést az Országgyűlés elé terjessze. A Központi Bizottság ajánlásokat fogadott el állami tiszt­ségek betöltésére. IV. A Központi Bizottság döntött a hatáskörébe tartozó sze­mélyi kérdésekben. (Ezeket tegnapi számunkban már ismer­tettük). A Központi Bizottság jóváhagyta az állandó bizottságainak összetételére, tanácsadó testületének vezetőjére és tagjaira, munkaközösségeinek vezetőire vonatkozó javaslatot az alábbiak szerint: NEMZETKÖZI JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁS-POLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Grósz Károly. Titkára: Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminisztériumi államtitkár. Tagjai: Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Mun­kásőrség országos parancsnoka; Fejti György, a Központi Bi­zottság titkára; Fock Jenő, a Központi Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács nyugalmazott elnöke, a MTESZ elnöké; Hor­váth István, a Központi Bizottság tagja, belügyminiszter; Kárpáti Ferenc, a Központi Bizottság tagja, honvédelmi mi­niszter; Korom Mihály, a Központi Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság nyugalmazott titkára, az Alkotmányjogi Ta­nács elnöke; Kótai Géza, a központi Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetője; Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára; Várkonyi Péter, a Központi Bizottság tag­ja, külügyminiszter. TÁRSADALOMPOLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Berecz János, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Andics Jenő, a Központi Bizottság osztályvezetője; Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Bereczky Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Televízió elnöke; Berend T. Iván, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Hajdú István, a Magyar Rádió elnöke; Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Pest Megyei Bizottsá­gának első titkára; Huszár István, a Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára; Kósáné Kovács Magdolna, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Molnár Magda, a Központi Bizottság tagja, a Heli­kon Könyvkiadó igazgatója; Szentes Tamás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese; Állan­dó meghívottak: az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora, a KISZ Központi Bizottságának illetékes titkára. PÁRTPOLITIKAI BIZOTTSÁG. Elnöke: Lukács János, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Barts Oszkárné, a Közpon­ti Bizottság tagja, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára; Borbély Gábor, a Központi Bizottság tagja, a Népszabadság főszerkesztője; Elek Sándor, az MSZMP Győr Városi Bizottságának első titkára; Germánná Vastag Györgyi, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára; Juscsák György, a Központi Bizottság tagja, a Mátraaljai Állami Gazdaság igaz­gatója; Nagy Imre, a Központi Bizottság tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára; Petrovszki István, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője; Révészné Kéri Anna, a Központi Bizottság tagja, a Tungsram Elektronikai Gyára (Kaposvár) csoportvezetője; Steiner Ar­nold, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára; Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára; Szandtner Iván, az MSZMP Budapest, XX. Kerületi Bizottságának első titkára; Szenes Iván, a SOTE Társadalom- tudományi Intézetének tanára; Szépe Ágnes, a Központi Bi­zottság tagja, a Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat meósa; Szo- boszlai György, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszék- vezetője; Tóthné Kiss Mária, a Központi Bizottság tagja, a Nyírbátori Auróra Cipőgyár személyzeti vezetője. GAZDASÁG- ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI BIZOTTSÁG. El­nöke: Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Bartha Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Nemzeti Bank elnöke; Csáki Csaba, a Központi Bizottság tagja, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora; Csehák Judit, a Politikai Bizottság tagja, szociális és egészségügyi minisz­ter; Gábor András, a Tungsram Rt. vezérigazgatója, a Ma­gyar Gazdasági Kamara elnöke; Hoós János, a Központi Bi­zottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke; Kovács Imre, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályveze­tője; Makó Csaba, a Szociológiai Kutatóintézet igazgatója; Medgyessy Péter, a Központi Bizottság tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese; Orbán István, a Központi Bizottság tagja, az Egis Gyógyszergyár vezérigazgatója; Sándor László a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Tétényi Pál, a Központi Bizottság tagja, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Állandó meghívottak: az MSZMP Budapesti Bizottságának gazdaságpolitikai titkára, a KISZ Központi Bi­zottságának gazdaságpolitikai titkára. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG MELLETT MÜKÖDÖ TA­NÁCSADÓ TESTÜLET. Elnöke: Romány Pál, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora; tag­jai: Andorka Rudolf, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, pártonkívüli; Aszta­los László György, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász kutatója, pártonkívüli; Daróczy Zoltán, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora; Enyedi György, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója, Pécs; Kukorelly István, az ELTE jogi karának dékánhelyet­tese. pártonkívüli; Papp Zsolt, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének politológusa; Petsching Mária Zita. a Pénzügykutató Rt. közgazdásza; Randé Jenő, a Magyarok Vi­lágszövetségének főtitkára; Sipos Aladár, az MTA közgazda­ságtudományi Intézetének főigazgatója; Zányi Jenő, a Magyar Gazdasági Kamara elnökhelyettese. KÖZGAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnökei Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára. MŰVELŐDÉSPOLITIKAI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnöke: Ormos Mária, a Központi Bi­zottság tagja, a Töcsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora. SZÖVETKEZETPOLITIKAI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnöke: Szabó István, a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke, a Nádudvari Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. TUDOMÁNYPOLITIKAI MUNKAKÖZÖSSÉG. Elnö­ke: Pál Lénárd, a Központi Bizottság tagja, a KB nyugalma­zott titkára. üi FÜST FÜSTJE © Fővárosunk volt a helyszíne a londoni és a bu­dapesti tőzsde együttműködéséről rendezett értekezlet­nek. © Kihirdették a Korszerű anyagok és technoló­giák pályázat eredményét. © Magyar—osztrák kör- nyezetvédemi kft. alakult. © Kecskeméten vasútmo- dell-kiállítás nyílt meg. © A hét híre az is, hogy Kezdj el élni jelszóval az Országos Dohányfüstmentes Egye­sület ma nyitja meg rendezvénysorozatát. Teíjos bizonyosság nincsen. A szakemberek világszerte két táborra oszlanak. Az egyik tá­bor szerint az Övilágból került át az Újvilágba, majd onnét vissza a füstölés szenvedélye, a másik tábor pedig állítja — és mindkét tábornak vannak bi­zonyítékai —, ezt a veszedel­mes élvezetet az indiánok ta­lálták fel és szabadították rá az emberiségre. Melyik az igaz? A következmények szem­szögéből nézve mindegy. A tény tény: az emberiség leg­régibb élvezeti cikke hatalmas hódolói tábort toborzott az év­századok folyamán. Látszatra csacska szenvedély a füst ere- getése, valójában azonban egészségünknek' veszedelmes ellensége rejtőzködik a kékes karikákban. A szakemberek szerint a dohányosoknak sok­szoros az esélye a nem dohá­nyosokkal szemben a tüdőrák­ban való megbetegedésre; a megyében évente most már hatszázhoz közelít azoknak a száma, akik a hörgők, a légcső és a tüdő rosszindulatú daga­nata következtében térnek örök nyugovóra. Megkockáztatjuk az állítást: a dohányzás elleni küzdelem­ben ma még több a szenve­dély, mint az okos érv, több az indulat, mint a meggyőző szó, példa, példamutatás, bizonyí­ték. Hasznosabb lenne pedig indulatok, szenvedélyek he­lyett a példáknak, az érveknek utat adni. Medici Katalin fiá­nak az orvosok még gyógyszer­ként adták a porrá tört do­hányleveleket, azaz a tudatlan­ság ellen tudással, ismerettel lehet eredményesen harcolni. Mégis, gyakran tapasztaljuk, a jogos igény, a füstölés vissza­szorítása körül némelyek téves harcmodorral buzgólkodnak. Munkahelyeken találkoztunk már házilag készült feliratok­kal, plakátokkal, amelyeken a cigarettát tartó kezet fedi a felszólítás, szégyelld magad! Jártunk több olyan intézmény­ben, ahol a bejáratnál tábla tudatja, az épület egészében ti­los a dohányzás, ám az ott dolgozók vígan füstölnek, szin­te az ügyfél, a rendelésre váró orra alá fújva a kékes felhőcs- kéket. Az ilyen és hasonló pél­dák, esetek, tapasztalatok szin­te vég nélkül sorolhatók. Ami azt mutatja, a füst elleni hada­kozásnak ma még olykor na­gyobb a füstje, mint a lángja. Nevezték a dohányt a sátán gyomfüvének, s az égésekor felszálló illatot az Istenek lehe­letének. Akkor kapták ezeket a minősítéseket, amikor a tizen­hatodik században megérkezett az új módi szokás Európába. A szélsőséges jelzők száma az el­telt időben megsokasodott, amint azoké Is, akik engedtek a csábításnak, s a valaha volt Jean Nicot — a portugál ki­rályi udvarban a francia kö­vet — követői lettek. Ő volt ugyanis az, aki széles körben megismertette a nemes urak­kal a dohányt. Ezek a követők ma — mondják a szakembe­rek — kevesebben vannak, mint voltak a század középső évtizedeiben. Lassan bár, de hat a füst elleni hadakozás. Amit igazolni látszik, hogy a csúcs után most már évek óta — szerény mértékben — csök­ken a megyében az eladott ci­garetták mennyisége. Az okos szónak is, a megemelt árnak is része van abban, hogy már „csak” kétmilliárd darab ciga­retta az évi forgalom a megyé­ben, hiszen volt ez negyedmil- liárddal is több ... Persze, ez a kétmilliárd is rengeteg: több mint kétezer darab jut minden lakosra belőle. Amire rámond­hatnánk, ez azért jobb az or­szágos átlagnál. Igaz! Csak ép­pen nem tudjuk, a bejárók ha­talmas serege hol veszi meg azt a bizonyos „paklit” ... ami bizony összetételében is, for­májában is messze-messze áll már a jurok, a tukano, a tacsi, a vukcsami indiánok szívni- vaJójától. A megyében az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem csupán három dohányboltot tart fenn; tipikusan magánke­reskedői tevékenység a füs­tölnivaló árusítása. Majdnem kétszáz ilyen üzlet van, ám ne feledjük: a vendéglátóhelye­ken éppúgy hozzá lehet jutni a dohányáruhoz, mint az élelmi­szer-kereskedelemben. A do­hányzás leghíresebb kutatója, Stahl állítja 1930-ban megje­lent munkájában, hogy „egyet­len más növény sem gyakorolt oly erős befolyást az emberiség gazdasági és kulturális életére, mint — a dohány”. Nem ígér­kezik tehát könnyűnek a küz­delem a füst ellen. Már csak azért sem, mert tavaly csupán cigarettára 19 milliárd forintot költöttünk el. Szinte fillérre ugyanannyit, amennyit a 140 ezer új gépkocsi megvásárlásá­ra... Mészáros Ottó Távolsági beszélgetés — a szomszédba A telefondrót Isméd a határokat Vannak, akik szerint ha Menotti, a neves zeneszerző nem a telefonról,-hanem a te­lefonhelyzetről ír művet, ope­ra helyett tragikomédiát vet papírjára. Sokat bosszanko­dunk az áldatlan Pest me­gyei telefonhelyzet miatt, s a gyakori mérgelődés gyanak­vást szül: például, hogyan le­hetséges az, hogy ha valaki Budafokról közel húsz kilo­méteres távolságba, Üjpestre tárcsáz, megússza két forint­ból a háromperces beszélge­tést, míg ha valaki nem átin­tegetni, hanem áttelefonálni akar Dunakesziről a látótá­volságban lévő Üjpestre, jó­val többet kell fizetnie. Mi lehet e tarifaszámlálás alap­ja? Hogy mi? Ennek magya­rázata pedig egyszerű: a posta a távolságét nem légvonalban, hanem az érintett telefonköz­pontok szerint méri. Tehát sok esetben a szomszéd település­sel érintkezésbe lépnünk azért drágább, mert a föld fe­lett, föld alatt kígyózó tele­fondrótok szeszélyéből csak több helyi és távolsági köz­pont érintésével teremthetünk kapcsolatot. Telefonközpont pedig többféle is létezik: re­gionális a fővárosban, Miskol­con, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Győrött, kisebb elosztó állomások működnek kilencvennégy városunkban, a megyeszékhelyeken, s mintegy ezer végközpont található ki­sebb településeinken. Ezek kö­zött összeköttetést teremteni pedig általában csak a jóval költségesebb üzemeltetésű ví- vős berendezések segítségével lehet. Elfogadható tehát a posta számítása, miért válik ennyi­vel drágábbá a távbeszélő használata, ha túl kívánunk csengetni vele góckörzetünk határán. Érthető, hiszen a Dunakesziről Üjpestre telefo­náló postai körzethatárokat, s az ezzel nagyjából megegyező körzethatárokat lépi át. T. B. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom