Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

Váci kollektívának Ganz Ábrahám-díj Mint ismeretes, a hat Ganz védjegyet használó vállalat 1985-ben Ganz Ábrahám-dijat alapított. A díjat pályázat út­ján olyan dolgozók nyerhetik el. akik az ipar — elsősorban a Ganz-vállalatok — fellendí­tése érdekében kiemelkedő rnűszaki, tudományos, szerve­ző- és termelőmunkájukkal hozzájárultak valamilyen mű­szaki, gazdasági vagy terme­lési probléma megoldásához. Az 1988-as díjazottak között szerepel a váci konténergyár tervezési osztályának a kol­lektívája, Deák András és Gál András, akik a P 37 típusú intenzív szellőző konténer tí­pussal nyertek pályadíjat. A pénzjutalom mellett oklevél- és emlékplakett-elismerésben részesültek. A művelődési házban Cukorbetegek klubja A városi tanács szociális- és egészségügyi osztálya, vala­mint a Szőnyi Tibor Kórház egészségnevelési csoportja szervezésében a cukorbetegek klubja december 21-én tartja következő foglalkozását. Az érdeklődőket a Madách Imre Művelődési Központ 34. sz. termében 16 órára várja a klub vezetője. Egy vita ürügyén ? Elhallgatott készletek érdeklődéssel figyelem a Váci Hírlapban folyó polémiát az utcanevekről. Legutóbb (1988. december .9.) dr. Rusvay Tibor viszonválaszát olvas­hattuk a városi tanács elnöké­nek arra a reagálására, amely a fentebb említett szerző egyik korábbi cikkének ref­lexiójaként látott napvilágot szintén a helyi lapban. Ha csak kettőjük disputájá­ról lenne szó, nemigen lenné* levesükben kanál, a tollharcot hagynám a küzdőknek. Csakhogy egyik sem a ma­ga nevében beszél. Egyfelől a tudomány képviselője (Rus- vav tanár úr köztiszteletben álló filosz), másfelől a hív i- tál, a döntést hozó testület el­ső számú vezetője hallatja hangját. Mivel magam is szerény képviselője vagyok annak a szakmának, amelyet Rusvay tanár úr reprezentál, megbíza­tást. kaptam egy Váci Múzeu­mi Egyesület által szervezett beszélgetésen az e témával kapcsolatos állásfoglalásra. Je­lesül: dolgozzam ki az utca­névadás nyelvi, nyelvészeti követelményeit. Sajnos, bár ennek vázlata korábban elkészült, felhaszná­latlanul őrzöm íróasztalom fi­ókjában. Igaz, az egyik orszá- os lap nyelvművelő rovalá­Két lehetőséget látok még A tervező további tervei A váciak számára megle­pően gyorsan fejeződött be a Széchenyi utcai építkezés egy része: megnyílt az 1600 négy­zetméteres eladóterű Royal Bútoráruház. A 45 millió fo­rintos költséggel épült üzlet kivitelezője a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat volt. Tervezője a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat. A megnyitón ott volt Tóth De­zső osztályvezető is. aki már szinte ..házi tervezőnek” szá­mig a városban. — Ezerkilencszázhatvanhat- tól dolgozom a tervezőválla- latnál — elevenítette fel a múltat Tóth Dezső, amikor, még a megnyitón, a várossal való kapcsolatáról kérdeztük. — Az osztályom tervezte az alsóvárosi lakótelepet, és ál­talában a lakótelepek zöme a kollégáim nevéhez fűződik, én a Szabadság téri lakások ter­vezésében vettem részt. A ter­veim szerint készült a műve­lődési ház, a zeneiskola és a kollégium. Természetesen a Széchenyi utcai új épületről is szerettünk volna többet megtudni a ter­vezőtől. — Nem voltak menet köz­ben nagyobb változtatások a szokottnál. Együtt terveztük az ÖTP-vel a bútoráruházát. ám közben a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vál­lalatnak elfogyott a pénze, s ezért elhagytuk a bútoráru­házát. Helyette egy kis butik­sort terveztünk, de akkor je­lentkezett a Bútorkereskedel­mi Vállalat, örültem ennek, mert értékesebb ez a hely annál, hogy butikok kerülje­nek ide. A butikokat a belső udvarokban is ki lehet alakí­tani: több erre alkalmas ud­var is van ebben az utcában. A Széchenyi utca — mint Tóth Dezső mondta — érté­kes hely. Kihasználására, to­vábbi kiépítésére még nyíl­nak lehetőségek. — Két lehetőséget látok még. Az egyik a Március 15. térhez való csatlakozás; itt is azt a módszert szeretnénk megvalósítani, amit ennél az épületnél követtünk. Úgy gondolom, köztulajdonú, köz­célú. épületet kell oda is ter­vezni. nem lakásokat... A másik lehetőség a bútoráru­házzal szemben levő épület telke. Ez a ház, azt hiszem, itt most a lottózó van. érték­telen. De ha a helyén egv két­szintes épület emelkedne, je­lentős értékkel gvarapodna ez az utca — mondta befejezé­sül Tóth Dezső. B. J. Lapozgató Labdarúgás és ellátás Az Esti Hírlap hosszabb cikkben foglalkozott a Váci Izzó MTE-vel, Vác NB I-es labdarúgócsapatával. Felso­rol hat játékost, akik nyáron eltávoztak, kevesen akadtak a helyükbe. Mindenképpen új csapatot kellett építeni. Pa- licskó Tibor edző vállalta az izgalmas feladatot. Megemlíti Géléi kapust, aki önbizalmát vesztve, játékon kívül érke­zett Vácra, s ma már egysze- reűn nem lehet nem észreven­ni. Az edző osztja a váci kö­zönség szavazásának eredmé­nyét, nála is Talapa a csapat legjobbja. Dicsérőleg említi Nagy Tibort, s a többi között a jól bevált középpálvás sort: Hermann—Gyimesi—Ko­sa trióját. A Rába és a Tata­bánya elleni pontszerzések részsikerek, de elérésükhöz komoly felkészülés kellett- A tavaszi idényben is elsődle­ges cél: a biztos bennmara­dás. A Galgavölgyc Híradó hang­súlyozza. hogy a püspökhatva­ni mgtsz is fontos feladatként kezeli a községek kereskedel­mi alapellátásának a javítá­sát. Ugyanakkor az üzletek jelezték, hogy a tejszállítmá­nyok késve vagy egyáltalán nem érkeztek meg. A szállítá­si problémák mellett több minőségi kifogás is felmerült. A problémák megszüntetésé­re több esetben fordultak a Tejipari Vállalat váci üzemé­hez, azonban lényeges javulás nem mutatkozott. A nagyköz­ségi tanács és a pártbizottság együttes ülésén napirendre tűztél: a kérdést. Meghívták a Váci Tejüzem és a Vác és Vidéke Áfész képviselőit is. Remélhető, hogy a közös erő­feszítés során megszűnnek a közhangulatot kedvezőtlenül befolyásoló panaszok. P. R. Mozibbb Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 15-én fél 6 és fél 8 órakor, kiemelt II-es helyáron vetítik A halálosztó című amerikai fantasztikus filmet. Főszerepben: Arnold Schwarzenegger. Videoprogram (a kamarate-' remben): december 15-én 17 és 19 órakor az Első szerelem című olasz tragikomédia a minimozi műsora. Főszerep­lők: Ugo Tognazzi és Ornella Muti. ban két alkalommal is meg­jelent egy-egy írásom (Nép- szabadság, 1988. április 9. és 1988. szeptember 10.) erről a kérdésről. Most, hogy a városi tanács döntése megszületett, úgy tű­nik, e helyen már fölösleges szót ejtenem az utcanevekről. Inkább a vitát kiváltó okra lennék kíváncsi. Mi az oka annak, hogy ilyen élesen szembekerül egymással a mú­zeumi egyesület titkára és a tanács? Holott épp az együtt­működés segítheti a tanácsi testületet a helyes döntésben, De nézzük az előzményeket! Arról van szó, hogy váro­sunkban is — más települé­sekhez hasonlóan — egy fel­sőbb szintű rendelet értelmé­ben felül kell vizsgálni a köz­területeket, mivel ebben a dzsungelben szinte eligazodni is nehéz. A többszöri névváltozás, amit általában politikai divat vagy hivatali önkény szült, nem kedvezett sem a hagyo­mányőrzésnek, sem annak a kívánalomnak, hogy az utca­nevei fontos tájékoztatást és eligazítást adjanak. Sokszor kitalált, máskor idegen hang­zású nevek kerültek az utca­névtáblákra, kiszorítva a kö­zösség névhasználatát. Rusvay tanár úr mint le­hetőséget használta fel a ta­nácsi elhatározást a hagyo­mányőrzésre, éppen a múzeu­mi egyesület segítségével. Szándéka mindenképpen el­ismerésre méltó. Hogy mégis szembekerültek egymással az ugyanazon cél érdekében munkálkodók, ennek azt hi­szem, olyan oka van, melyet a közvélemény nem ismer. Csak sejteni lehet az utalá­sokból. Az elhallgatott részle­tek így növelik a bizonytalan­ságot. A nyilvános vitától pe­dig csak úgy várhatunk ered­ményt, ha mindkét fél megfo­gadja a József Attila-i intést: „az igazat mondd, ne csak a valódit!”. Dóra Zoltán Muzsikás együttes Karácsonyi koncert A Madách Imre Művelődési Központban december 15-én, 18 órakor karácsonyi koncer­tet ad a Muzsikás együttes. Közreműködik: Hamar Dániel, Sipos Mihály, ifj. Csoóri Sán­dor, Eri Péter és Sebestyén Márta. VÁCI tyííria» A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI^ ÉVFOLYAM. 298. SZÁM 1988. DECEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK Testületi ülés a megújulásról Pártértekezlet nélkül nem megy? Az országos pártértekezletet követően a városi párt- bizottság is elkészítette a maga feladattervét — amely saját törekvéseit, tennivalóit fogalmazza meg —, ám mint azóta bebizonyosodott, ez nem adott elegendő se­gítséget az alapszervezetek számára a pártmunka meg­újításához. A december 15-én összeülő testület elé kerülő javaslat a városi pártbizottság 1989. évi, a pártmunka korszerűsítésére vonatkozó feladataival fog­lalkozik, és javaslat marad mindaddig, amíg a pártszer­vezetek nem véleményezik, A városi pártbizottság úgy akarja megváltoztatni mun­kamódszerét, döntési gyakor­latát, hogy az jobban épüljön az alapszervezetek részvételé­re. És ezt már e javaslatnál is érvényesíteni akarja: felké­ri az alapszervezeteket, hogy beszámoló taggyűléseiken is­mertessék a pártbizottság jövő évi elképzeléseit, mondjanak véleményt arról, egészítsék ki javaslataikkal. A pártmunka korszerűsíté­séhez a személyi feltételeket is meg akarja teremteni a párt- bizottság, s ennek három vál­tozatát készítette elő. Az egyik változat szerint a felmentett pártbizottsági tagok pótlását delegálással oldanák meg, s er­re taggyűléseken kerülne sor. A másik változat szerint, a beszámoló taggyűlések után városi pártértekezletet hívná­nak össze, amelyen új testü­letet választanának. (A testü­let kisebb létszámú lenne, és a pb-tagok mintegy kétharma­da delegálással kerülne a párt- bizottságba.) A harmadik vál­tozat a tervezett kétlépcsős irányítással számol: ha vala­mennyi községi pártszervezetet a megyei pártbizottság irá­nyítana, akkor a városban egy végrehajtó bizottság nélküli, Kinek higgyünk? A közeli napok egyik reggeli interjúját a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának helyette­sével készítették a rádió Jó reggelt című műsorának munkatársai. Arról faggat­ták, vajon a magyar vám­szervek miként reagálnak a határokon folyó „vámhábo­rúra”? Illetékességében nem ké­telkedhetünk, szavainak igazát megkérdőjelezni sincs éppen ezért okunk. Nagyjából azt mondta, hogy a magyar vámosok nem kaptak senkitől semmiféle utasítást arra vonatkozóan, hogy megszigorítsák vizs­gálataikat. Éppen ezért, ők továbbra is tartják magu­kat ahhoz, hogy a korábbi hallgatólagos megállapodás, illetve gyakorlat alapján — mint mondotta —, „nagy­vonalúan” kezelik a beho­zatali-kiviteli tilalmakat. A fentiek ismeretében szemlélve a váci állapoto­kat, hosszas töprengésre kényszerültem. Naponta so­kan megfordulunk a pia­con. látjuk, hány standot foglalnak el a lengyel turis­ták. Bizonyára nem jóked­vükben fagyoskodnak nap­hosszat, hanem mert pénz­hez. jó „kemény” magyar forinthoz szeretnének jutni vásárolni gyermekeiknek, unokáiknak némi karácso­nyi ajándékot. (Most ne es­sék itt szó a hivatalos „sef- telökről” hiszen őket min­denki felismeri, s üzleteikéi nem itt kötik.) Napokon át zavartalanul megy a kereskedelem, majd rendszertelenül és változó intenzitással az ellenőrzés. Bár őszintén szólva nem tudom, lehet-e ellenőrzés­nek nevezni a járőr időn­kénti megjelenését, a so­rok között tovaszá lló ve­szélyt jelző „Policija”-t, melynek nyomában, mint a varjak- a réten, szétrebben, majd távozásukkal ismét összeáll a csapat. Eladóké, vevőké egyaránt. Megalázó szituációk so­rát volt alkalmam végig­nézni. Idős embereket fej­vesztetten futásnak ered­ni. Volt. akinek ez csak jó heccet jelentett, a többség­nek azonban önbecsülést csorbító megaláztatást. Hat még amikor valaki könny- gázsprayt fújt körbe! (1988. dec. 2-án 9 óra 50 perckor.) Visszatérve a parancs­nokhelyettes rádióbéli nyi­latkozatára: másokkal együtt e sorok írójának is az a véleménye, hogy ne. engedjenek be határainkon kereskedelmi mennyiségű útipoggyászt, vagy ember­hez méltó körülmények kö­zött legalizáljuk a turista­kereskedelmet. Ha nem okoz ez gondot az ország nyugati határán, ne bőszítsen senkit az észa­kin sem. így kívánja, kí­vánná nemcsak e nép fiai iránt egész történelmünk­ben tapasztalt és szavak- ban-tettekben egyaránt deklarált barátságunk, de emberi tisztességünk is. Bányász Hédi huszonhét fős pártbizottság jönne létre. A mostani pártbizottsági ülésen a testület tagjainak már lesznek információik a birtokukban, hiszen több párt- alapszervezetben konzultáltak a fenti elképzelésekről, tervek­ről. Ahhoz azonban, hogy a testület dönthessen — mégpe­dig valóban a meghirdetett új szellemben —, a teljes párt­tagság véleményének ismere­te szükséges. Szellemi töltést, harmóniát ad Zamenhof helybéli követői A Madách Imre Művelődési Központban működő eszperan­tócsoportban az edigieknél is élénkebb az élet. A szokásos csütörtök esti összejöveteleken, színes, gazdag programokon, a komoly nyelvi óráikon kívül sokirányú kutatómunkát vé­geznek annak érdekében, hogy működésük 30 éves múltját felkutassák, s ezt az utódoknak továbbadják. A hagyományőr­ző tevékenységük az újító, jobbító szándékkal párosul. Az egykori eszperantisták visszaemlékezéseit, dokumen­tumokat, fényképeket, levele­ket. emléktárgyakat gyűjtik össze, hogy minél hitelesebben tudják bemutatni gazdag tör­ténelmi múltjukat. A jelenleg 50 tagú csoport, valamint az egykori eszperan- tista társaik végzik ezt a ku­tatómunkát, ezáltal is megerő­sítik elkötelezettségüket a csak­nem fél évszázados eszperan- tómozgalom iránt. A nyelvoktatásban, terjesz­tésében, más népek megisme­résében széles körű propagan­damunkát fejtettek ki az el­múlt időszakban. Ennek érde­kében szervezték nyelvtanfo­lyamaikat is. A csoport emlé­kezetében elevenen él Béczik Gyula bácsi, aki már három éve halott, de tanítványai ok­tatják az eszperantó nyelvet, továbbadják a tőle tanultakat. A megkérdezettek közül so­kan köszönhetik a nyelvtudá­sukat Sárközi Jánosnak, aki jelenleg is szívügyének te­kinti, hogy az elődöktől kapott nyelvi örökséget elsajátíttassa a Vácott és a Dunakanyarban élő eszperantista társaival. Csoportjai különböző korú, foglalkozású, előképzettségű hallgatókból tevődnek össze. Következetes nyelvtanulásra -------------------------­k észtette tanítványait. Azokról „,np7 , is gondoskodik mindig, akik nHJűi-r6nd6ZVény már beszélnek, olvasnak esz­perantóul. A legfrissebb újsá­gokat, könyveket, folyóirato­kat biztosítja a társalgás és az ismeretek bővítése érdekében A 30 éves múltat felidézve számot vetnek arról is. hogy milyen kapcsolatokat létesítet­tek hazai és külföldi eszperan- tistákkal. Szívesen idézik fel azokat a rendezvényeket, ame­lyeken az elmúlt évtizedek alatt részt vehettek, mint ahogy ők mondiák, gazdagítot­ták, tartalmasabbá tették éle­tüket. A szilveszterre szerve­zett programjukon a 30 éves múltjukból idéznek fél tréfás jeleneteket. A klub foglalko­zásain több alkalommal dr, Jáki Ferenc világhírű eszpe­rantista lenyűgöző előadása szórakoztatta a hallgatóságot. Baksza Pál így összegezte a kulturális szórakoztató rendez­vényeik célját és rendelteté­seit: Ezek nevelnek, tanítanak, összetartják a társaságot, erő­sítik az emberi kapcsolatokat, nemcsak a csoporton belül, hanem határainkon túl is, más népekkel. Szellemi töltést ad­nak, harmóniát nyújtanak az egyénnek. A legfiatalabb csoporttagok így nyilatkoztak minderről: Annyi mindent csináltunk a semmiért, itt. keveset kell ten­ni a sok mindenért... Ez mu­tatja, hogy a fiatalok is meg­találták az eszperantómozga­lomban azt az éltető erőt, amely önmaguk kiteljesedésé­hez is segítséget tud nyújtani. Olyan légkört teremtenek, amelyben szabadon fel tudnak oldódni... Legutóbb Csernák Mihályné klubvezetővel az élen, a szoká­sos csütörtöki csoportfoglalko­zás után, ruhagyűjtésre indul­tak az erdélyi menekültek számára. Most az erdélyiekkel szerveznek közös összejövete­leket, hogy anyagi segítséget, szellemi táplálékot tudjanak ezzel is nyújtani számukra. Minden évben Zamenhof tiszteletére emléktúrát szer­veznek, tisztelegve a világ­nyelv megalkotójának. Elő kí­vánják mozdítani a béke és barátság ügyét, erősíteni a nemzetközi szolidaritás és hazafiság érzését. R. a Sikeres est Kaufmann András, a KIOSZ váci szervezetének elnöke ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy sikeres Télapó-estet ren­deztek a helyi iparosok 10 éven aluli gyermekeinek. A gépipari szakközépiskola ren­delkezésükre bocsátotta a fő­épület színháztermét. A mű­sort a Hámán Kató Általános Iskola tanulói adták. Kis Ka­talin és Tari Marika tanárnők vezetésével. Csomagokat vittek a KiSZ-esek Segít a Vöröskereszt November végén, mint hí­rül adtuk, jótékony célú bált rendezett a Vöröskereszt vá­rosi vezetősége. A bevétel el­érte a huszonötezer forintot, s ebből szociális alapot hoztak létre. A közelgő ünnepek előtt a Vöröskereszt negyven idős ember márnára állított össze élelmiszercsomagot — felhasz­nálva erre a szociális alas egy részét —, s ezeket a cso­magokat a KISZ-esek juttat­ták el a rászorulóknak. . ISSN 01S3— 2759 (Váci Hírlap) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom