Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
1988. DECEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK 3 Országgyűlési ülésszak előtt A három helyett egy negyedik ülést tartott az MSZMP országgyűlési csoportja szerdán a Központi Bizottság székházában. A tanácskozáson a kommunista képviselők véleményt cseréltek időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Tájékoztatót hallgattak meg arról, hogy az MSZMP milyen álláspontot foglal el az új alkotmány koncepciójával, valamint az egyesülési és gyülekezési törvénytervezettel kapcsolatban. A továbbiakban ismertették a képviselőkkel a jövő évi állami költségvetésről szóló törvény- tervezet eddigi vitáinak tapasztalatait. A parlamenti ülésszakra készülve ugyancsak ülést tartott a parlament kereskedelmi, valamint honvédelmi bizottsága. A kereskedelmi bizottság ülésén Dunai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes ismertette a külkereskedelem idei első 11 hónapi eredményeit, majd Patkó András pénzügyminiszter-helyettes röviden ismertette a pénzügyi kormányzat által beterjesztett háromféle jövő évi költségvetési változatot. Elmondta, hogy a költségvetés hiánya egyik variációnál sem haladhatja meg a 20 milliárd forintot. A változatok között annyi a különbség, hogy eltérő az egyes csoportok — a vállalatok, a lakosság, valamint a költségvetési szektor — terhelése. A vitában felszólaló Polgárát József (Pest megye, 17. vk.). a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója azt javasolta, hogy intézményesítsék a költségvetési gazdálkodás ellenőrzését. Amíg nem alakul meg a számvevő- szék, ezt a. feladatot lássa el a KNEB. Több képviselő arra hívta fel a kormány tagjainak figyelmét, hogy mindenképpen gyors intézkedések szükségesek a bevásárló-turizmus megfékezésére. Ezzel kapcsolatban Duna Imre elmondta, a döntések már megszülettek, azokról még ezen a héten tájékoztatják a lakosságot. Ezután a bizottság úgy foglalt állást, hogy a költségvetési javaslatok közül egyiket sem tartja -«rögaffhatúirak, a 2-asis aJ-as változat kombinálásával egy negyedik variáció kidolgozására van szükség. A Budapest—Becs világkiállítás előkészítésével kapcsolatban Marjai József, a világ- kiállítást előkészítő tárcaközi bizottság vezetője tájékoztatta a képviselőket. A vitában felszólaló Polgárdi József szerint a testület márciusban ismét tűzze napirendre a témát. Addigra tiszta képet kaphatnak a képviselők a várható költségekről és a haszonról is. A bizottság a tájékoztatót elfogadta. Ezután Patkó András röviden tájékoztatta a képviselőket a személyi jövedelemadó-rendszer mértékeinek tervezett módosításairól. Elmondta, hogy két változatot javasol a kormány, az átlagos adómérték mindkét esetben 10 százalékkal fog csökkenni. Hellner Károly, a bizottság titkára a vitát lezárva azt javasolta, hogy a bizottság ne foglaljon állást egyik variáció mellett sem, arról úgyis a parlament decemberi ülésén fognak dönteni a képviselők. Ezt a javaslatot a bizottság elfogadta. ★ Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága azt szeretné, ha a Belügyminisztérium jövő évi költségvetése az államkassza tervezett felosztásának első változata szerint 23 milliárd 840 millió forint lenne, de még azt is elfogadhatónak tartaná, ha a kormány ajánlásának megfelelően 22 milliárd 940 millió forintos summával gazdálkodhatna a tárca — erre a rugalmas álláspontra jutott csaknem négyórás eszmecsere után a szerdai kihelyezett ülésén a ^épviselőj, .testület, A Belügyminisztérium.,és a,Mun-, kásőrség 1989. évi költségvetéséről Gyuricza László elnökletével a Rendőrtiszti Főiskolán tanácskoztak a képviselők. A képviselők egységesen úgy foglaltak állást, hogy a Belügyminisztériumnak az úgynevezett első változatban foglaltak szerint kell részesednie az államkasszából. A földrengés károsultjainak Gyorssegély A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága támogatja azt az alapszervezeti kezdeményezést, hogy a párttagok egyhavi tagdíjuknak megfelelő vagy bármely más összegű adománnyal segítsék az örményországi földrengés károsultjait. Az adományokat a Vöröskereszt számlájára fizethetik be a pártbizottságok, az alapszervezetek, a párttagok. A Vöröskereszt kéri, hogy a befizetőlap hátoldalára az adományozók írják rá: „Az örményországi földrengés károsultjainak részére”, illetve a pártszervezet nevét. A szerdai napilapokban számcsere miatt tévesen jelent meg az a számlaszám, amelyre hazánk lakói befizethetik támogatásukat, segítve a katasztrófa sújtotta örményországi embereken. A Vöröskereszt számlaszáma helyesen: MNB 235-90171-8147. MINEK? Újságárus pavilonja Vácott, a Fortfe Gyár előtt. Szomszédjában vállalatok, mellette a lakótelep, vasútállomás. Tízezrek sietnek itt munkába. A pavilonban szép nagy darab fiatalember ül. Ha akarná, hegyeket mozgathatna rpeg. De nem mozgatja. Helyette csak annyi a dolga, hogy ismételje: NINCS. Fél nyolckor nincs Pest Megyei Hírlap. Nyolckor, fél kilenckor már semmilyen más napilap. Csak a sok színes limonádé, keresztrejtvény, piff-puff, erotika. Az emberek azonban újságot szeretnének. Tegnap összeszedtem minden bátorságomat, s megkérdeztem ezt a szép nagy darab, kidolgozott izmú fiút, ha újságárus, miért nem árul újságot. A kérdést — látszott — nem először Vallotta. Mégsem lett ideges. Nem bántott, nem emelte meg a hangját, nem pofozott meg. Csak rám nézett, mint jó anya a hülye gyerme kére, akivel nem lehet filozó fiai kérdésekről vitatkozni Csak annyit mondott. — Minek '"Kétíves Fosta! Igazán méltá nyos részt kanyarttanak le ma guknak az újságok árából. Ja nuártól pedig még többet tesz nek zsebre. Akkor pedig ha már nem terjesztik — legalább adják el a hírt, információt, az írást, a gondolatokat is. Politikai felelősséggel, kereskedői tisztességgel. Cs. A. „Konzervatívok és reformisták" Hol rontottuk el? Lapunk december 1-jei számában vitaindító írást közöltünk Rónai Árpád, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője tollából, melyben mindenekelőtt a jelenlegi politikai folyamatok értelmezéséről, a kommunisták tennivalóiról mondta cl véleményét. Jól sejtettük, hogy az első írást több is követi majd, s azt is, hogy a hozzászólók nem értenek mindenben egyet az első írás szerzőjével. Ezúttal Kárpáti Pál üllői olvasónk írását ismertetjük rövidítve. A szerkesztőség a szerző gondolataival lényeges pontokban nem azonosul, de tiszteletben tartjuk véleményét. A párt megújulásáról szóló vitában egyébként sem kívánjuk a döntőbíró szerepét magunkra vállalni. A továbbiakban is várjuk olvasóink véleményét, hozzászólásait. Egyetéríek a „Nincs okunk a visszavonulásra” című cikk lényegével. Egy-egy megállapításával azonban nem. Ezek közül az egyik a következő: „Tegnap még mindennel elégedettek voltunk, kétség sem merült fel bennünk arról, hogy jó irányba haladunk, ma viszont a siránkozás és mindent megtagadás a jellemző.” E mondatban a többes szám első személy használatát szeretném pontosítani. Kik azok a „mi”? A „mi” nem vonatkozik az egész magyar társadalomra, még a párttagokra sem. 'Ami napjainkban a legnagyobb zavart okozza, az éppen a pluralizmus elismerése a pártunk részéről. Eddig ezt a párt revizionista irányzatként, az an- timarxista nézetek közé sorolta (több elvtársat is kizártak a pártból azok közül, akik ezt vitatták). Visszatérve arra. hogy eddig minden jó volt, az nem enyhe, de erős túlzás. Az eddigi elégedettek azok a politikai és kormányszintű vezetők, akik tévedhetetlennek hitték magukat, és ezek közvetlen környezete, akik akár jóhiszeműségből, megalkuvásból körülbástyázták „munkaadójukat”. Na meg, persze, azok a vállalkozók, akik ki tudták használni a „szabálytalan” (se nem szocialista, se nem kapitalista) piac adta lehetőségeket. Rónai Árpáddal egyetértek abban, hogy „a dialektikus fejlődés spirálképletének örökérvényű igazságát saját gyakorlatunkban is érvényesíteni kell”. Tudományos alapossággal meg kell ismernünk a spirál kezdetét. Kiindulhatunk például a felszabadulás utáni korszakból. Elemezzük mikroszkóp alatt, hogy miként lábalt ki a lerombolt-szétzilált gazdaság a válságból, mégpedig önerőből! S utána folytassuk a vizsgálatot folyamatosan napjainkig, a magyar történelem eddigi legsúlyosabb 'gazdasági válsága okainak feltárásáig. Mindezt azért írtam le, mert meggyőződésem, hogy mindenekelőtt saját múltunkból kell erőt merítenünk. Helytelenítem, hogy napjainkban minden erőt a felépítmény bírálatára, átalakítására fordít a párt. Kevés szó esik a termelőerők fejlesztéséről, a gazdaságról a szó szoros értelmében. A magyar gazdaság a felszabadulást követő években oly hatékony volt, hogy nemcsak újjáépítette az országot, hanem fizette a jóvátételt, tömegével építette föl és helyezte üzembe az új gyárakat. Termelt, illetve előállított a ma már gúnyolt „lódenszöveten” kívül számos közszükségleti cikket és termelőberendezést; új gyártmányokat és viszonylag új technológiai rendszereket. Jelentős volt az export és óriási ráfordítást igényelt és kapott a honvédelem. Nem kívánom idealizálni a múltat, akkor is hol jobb volt, hol rosz- szabb az életszínvonal, és egy időben, a személyi kultusz időszakában, rossz volt az emberek közérzete is. De én most a gazdaság fejlődésére hívom fel a figyelmet. A .pártnak valóban nem visszavonulni kell, hanem a múlt eredményeiből erőt merítve rohamra indulnia a fel- emelkedésért. Bajaink forrását-okát egyébként 1967—68. környékére, az akkori eseményekre vezetem vissza. A gazdaságban akkor kezdődött az „új mechanizmus”. A párt akkor — akárcsak most — a piacgazdálkodás elemeinek segítségével szeretKő még kétszáz évre Néhány hónappal ezelőtt még meglehetősen elkeseredett emberekkel találkoztam a Közép-magyarországi Kőbánya Vállalat szobi üzemében. A több átszervezést is megért kis egységben a gondokat sorolva az első helyen azt említették, hogy a nehéz, a mostoha időjárásnak gyakran kitett fizikai munkájuk ellenére meglehetősen vékonyka a hó végi Jíoríték, Az üzem 1976-tól tíz esztendőn át az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalathoz tartozott, amelynek központja Tarcalon van. 1986-ban jött létre a mai szervezeti felállás, s a mostani vállalatot Nógrádkövesdről irányítják. A szobiak azt mondják, a felállás ma sokkal rugalmasabb, s ez meglátszik az eredményességben is. De érdemes volt-e ennyi pénzt befektetni? A kőbánya vezetői szerint igen. A kutatások azt mutatják, hogy körülbelül 200 évre elegendő andezit és dacit van a" föld mélyében, még akkor is, ha esztendőnként csaknem 400 ezer tonnát termelnek ki. Ennek a felét az idén az Oviber vette meg, s ebből készítik el a Nagymaros és Zebegény közötti partszakasz feltöltésének alapozását. Ez a megrendelés jó üzlet lehet, ha folyamatosan veszik át a szobiaktól a követ. A marslakók sem okozhattak volna nagyobb meglepetést A légy megsüketült Néhány hónappal ezelőtt Szabó István, a gödöllői Ganz Árammérőgyár vezérigazgatója a középszerűség hátrányairól kesergett lapunk hasábjain. Százötvenmilliót nyertek pályázaton, fejlesztésre, de a magás kamatok miatt nem merték a teljes összeget felhasználni. A százmilliós beruházás arra elég volt, hogy új terméket honosítsanak meg, de ahhoz, hogy a világ élvonalába verekedjék magukat, a száz- ötvenmillió is csak csepp lett volna a tengerben. Hosszú évek kényszerűségből elnrnte volna a szocialista gazdaság fejlődését elősegíteni. Hogy miért is nem sikerült a kitűzött célokat elérni, a mai napig sem tudjuk igazán, mint ahogyan azt sem, hogy hogyan jutott a népgazdaság a csőd szélére. Szerintem a kudarc oka feltehetően az, hogy a magyar társadalmi-gazdasági viszonyok képtelenek a tőkés rendszer elemeit befogadni. A visszaemlékezéssel az önteltség súlyos következményeire kívántam utalni. Szeretném hinni, hogy a „reform” előbbre viszi a társadalom fejlődését, anyagi, kulturális felemelkedését. Ugyanakkor kétlem azt, hogy jó útra léptünk, mert nem tudom, hogy az előbbi mechanizmust hol, hogyan rontottuk el, A párt szervezeti szabályzatában 1968-ig a párttagok kötelességeiről és jogairól szóló részben szerepelt az alábbi szöveg: „Biztosítsa és gyakorolja a bírálatot és önbírálatot minden fokon”. 1938-tól ez a pont már nem szerepel. Hogy miért maradt ki, nem tudom. Lehet, hogy úgy gondolták, hogy a bírálat-önbírálat már a párttagok vérévé vált. Ha így gondolták, tévedtek! Mert húsz év alatt egy pártvezető sem gyakorolt érdemi önkritikát. De nem csak az egyén, de a testületek sem élnek úgy istenigazából az önbírálattal. E imasztás pótlása pedig nagyban hozzájárulna a párt iránt megrendült bizalom helyreállításához. A bírálat-önbírálat nemcsak a párt ügye! Ugyanis úgy tanultuk, azzal érveltünk, hogy azért lehetséges az egypártrendszer — a marxista—leninista párt kizárólagos vezetése —, mert működik a lenini bírálat-önbírálat gyakorlata. Ismét, mielőbb gyakorolni kellene. lasztott fejlesztéseit nem lehet egyik pillanatról a másikra behozni. Az idén az államkasszába befizetett 58 millió mellett 25 millió forintos nyereséggel számoltak. Úgy tűnik azonban, a szolid nyereség, az óvatos lai: vírozás nem felel meg a követelményeknek. mert a nyereségük egy része a dinamikusan fejlődő szovjet exportból származik, s köztudott, hogy az országunk jelentős aktívummal rendelkezik ezen a piacon. Nem sokat nyom a latban, az sem, hogy a rubelkitermelési mutatójuk nagyon kedvező, nemhogy exporttámogatásra szorulnának, éppen ellenkezőleg, az előbb említett állami befizetést a rubeladó intervenciós alap javára teljesítik. Talán kevésbé lepte volna meg a vezérigazgatót, ha marslakók szállnak le a gyárudvaron. mint az a levél, amit az Ipari Minisztériumtól kapott. Magyarázkodás helyett Szabó István átadja válaszlevelét, melyet Ádám Antalnak, az Ipari Minisztérium nemzetközi főosztálya vezetőjének címezett: „Megdöbbenéssel olvastam levelüket, melyben a Szovjetunióba irányuló 1989. évi exportlehetőségek esetleges csökkenéséről tájékoztattak — írja a vezérigazgató. A vállalat >az elmúlt években erejét meghaladó anyagi és szellemi ráfordítással kifejlesztette, a hagyományos termékei , rovására, jelentősen bővítette a korszerű elektronikus energiagazdálkodási műszereinek és rendszereinek gyártását. Szovjet exportunk döntő hányadát e termékcsoport képezi. Ehhez 1986—87-ben vásároltunk gépeket. Az új helyzetben mindezen fejlesztések célszerűsége és a hitel vissza- fizethetősége kétségessé válik. Ezen kapacitások más termékek gyártásához nem konver- tálhatóo,k. maguk a termékek pedig tőkés piacon csak hosz- szabb nekifutással vezethetők be. Amennyiben a levélben foglalt javaslat, a két ország képviselőinek egyetértésével bekerül az 1989. évi árucsereforgalmi egyezménybe, úgy vállalatunk gazdálkodása alapvetően meginog.” — Semmilyen kiút nem maradt? — Vállalatunk léghajóján nem ez az egyetlen ballaszt. Az elvonás növekedése, a belföldi nyersanyagárak ugrásszerű emelkedése és a tőkés export támogatásának megszűnése együttesen nemhogy emelkedést, még lebegést sem tesznek lehetővé: ha nem lesz valamilyen kedvező fordulat, kőként zuhanunk alá. — Minden olyan vállalat, amelyik termékeinek jelentős részét exportálja, naponta találkozik a problémával, az egekig szökött hazai árakat a világpiac nem ismeri el — folytatja. — Eddig a piacgazdálkodás itthon csak félig valósult meg. A gyártók a ha? zai piacon értékesített termékeik árát szinte tetszés szerint emelhetik, belefoglalva a rossz munkát, a selejtet, a magas adminisztrációs létszámot. a rossz gazdálkodást és még ki tudja mit. A szabad árképzés mellől hiányzik a jól dolgozó konkurencia, a versengés árvisszatartó ereje. Csak az idén a réz ára 45 százalékkal ugrott fel, az alumíniumé 24 százalékkal. A minőség pedig semmit sem javult, előfordult, hogy a zománcozott rézhuzal felét — mivel nálunk nagyon szigorúak a követelmények — ki kellett selejteznünk. — Ilyen körülmények között fejlesztésre nem is gondolhatnak. A szakadék tehát tovább szélesedik és mélyül? — Az elektromos berendezések gyártásának minden területén nagyon fontos az idő, a lépéstartás. Fél év késés is behozhatatlan hátrányt jelenthet. Mi jövőre és az azt követő években is a csőd ellen küzdünk majd, azért, hogy a kétezerkétszáz dolgozónknak továbbra is munkát adhassunk. A felzárkózás és a fel- emelkedés esélye nagyon mesz- szire került tőlünk. Néhány tollvonás elegendő volt, hogy nyereséges vállalatból a csőd szélén álló céggé legyünk. Bevallom, semmilyen kiutat nem látok, s csak abban bízom, hogy tekintettel a helyzetünkre, erre az intézkedésre mégsem kerül sor. Különben a hazai ellátás biztonsága is veszélybe kerülhet, s aa. is előre látható, hogy a hatmillió dolláros exportunk — melyet a szovjet export rezsihordozó szerepe tett lehetővé — csökken, ★ A régi vicc szerint egy tudós kitépte a légy valameny- nyi lábát és ráparancsolt: járj! Mivel az nem mozdult, beírta a vizsgálati naplójába: A légy megsüketült. Ez az anekdota akkor révedt fel bennem amikor a Tv-híradó- ban azt láttam, hallottam: A „reform” szó sok vállalatnál süket fülekre talált. Mátrai Tibor