Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

XXX. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM 1988. DECEMBER 12., HÉTFŐ ŐRI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Csatornaépítés - némi zökkenővel Bizonytalanságból bizalmatlanság 'í Eltűnődöm néha, hogy egyszerű dolgok mitől lesznek í olyan bonyolultakká, Itt van például ez is. Épül Mono- | ron az Űjtelepen a Jászai Mari téri 12 tantermes új is- z kola, ami egyben azt is jelenti, hogy jóvoltából a telep el g lesz látva közművekkel. Mert amerre a gáz, a csatorna ^ halad, arra a lakók is ráköthetnek. A gáz esetében tár- ^ sulásos formában Monoron már sokan gyakorolhatják, ff mit is jelent közműre csatlakozni. A csatorna azonban ^ viszonylag új dolog. Épp ezzel gyűlt meg a baj a Land- 6 ler Jenő utcában is — holott a csatorna még nincs is í készen. Tudvalévő, hogy közmüvek építésekor közműfejlesztési díjat kell fizetnie az állampol­gárnak. ötéves az az ÉVM- rendelet, amely szerint szenny­vízcsatornánál 13 ezer forint a közműfejlesztési díj — s bár ez az állampolgár pénztárcá­jához mérve sok, a húszmilliós csatornaépítéshez képest je­lentéktelen. Ha én a Landler Jenő utcában laknék, valószí­nűleg a guta ütögetne, mert annyit ugyan tudnék, hogy e díjat fizetni kell, de arról már halvány fogalmam sem lenne, mitől jó az nekem, ha az út alatt halad egy csator­na, de én mégsem köthetek rá. Elvben ugyan nőne az ingat­lanom értéke, de a gyakor­latban egy deka hasznot sem húzhatnék belőle. Vagy igen? Hiányzó milliók Ez idő szerint úgy van, hogy a monori szennyvíztisztító te­lep máris úgy 150 százaléko­san túlterhelt. Ha tehát az új csatornára rákötnek a Land­ler és a Luxemburg utcai la­kók... Egyáltalán: ráköthet­nek? Kovács Béla, a Monori Ta­nács mütef-osztályának veze­tője azt mondja, a PVCSV sze­rint, ha azon a szakaszon rá­köt 8—10 ház, nem okoz külö­nösebb gondot. A tömeges csatlakozásra azonban csak akkor nyílik mód, ha lesz pár tízmillió forint egy új szenny­víztelep létesítésére. Az pedig nem mostanában lesz. Igazságtalan lenne Van azonban egy külön gond is, nevezetesen a Landler Je­nő utca egyes, hármas és ötös házában lakóké. Ök abba a különös helyzetbe kerültek, hogy az előttük futó csator­naszakaszra nem csatlakoz­hatnak, lévén az átemelő ép­pen a túloldali templomkert sarkában — előttük pedig a nyomóvezeték. Másutt ötven- méterenként csapos akná­kat létesítettek, hogy idővel ne kelljen majd aszfaltot bonta­ni, ha a lakók a csatornára akarnak kötni. Az e három házban lakóknak azonban több mint száz métert kelle­ne hogy haladjanak visszafe­lé: a legközelebbi aknáig, ami alighanem megfizethetetlen költséggel járna, ük tehát va­lóban elmondhatják, hogy a világon semmi hasznuk a csa­tornából, de hátrányuk annál inkább: nem tudnak csatla­kozni, csak elvben, ám a köz­műfejlesztési díjat rájuk is ki­róják. Ez a panasz hozott a tanács mütef-osztályára. Nézzük Kovács Bélával a térképet. A mérnök szeme ter­mészetesen többet lát, mint az enyém, de abból, amit én la­tok, meg kell kockáztatnom a kijelentést: a három ház la­kóitól igazságtalan lenne be­vasalni a közműfejlesztési dí­jat. Egyetértünk. Az osztály- vezető szerint egyedi elbírá­lásra lesz szükség. S mit várhat a többi lakó? — Részhatáridőket nem is­merek, a beruházó vállalat bo­nyolítja az építkezést. Decem­ber 31-re kellene készen len­nie a csatornának, ha jól tu­dom, de valószínűleg nem ad­ják át addig. Még az is el­döntésre vár — ezt majd az üzemeltető PVCSV-nek kell megoldania —, hogy az át­adást követően, az iskolaépítés befejezése előtt érdemes lesz-e a Landler Jenő utcaiaknak rákötniük, megéri-e pár lakó miatt üzemeltetni az áteme­lőt. A Luxemburg utcaiak va­lószínűleg hamarabb csatla­kozhatnak, a Tüzépnél ugyan­is már van élő, működő léte­sítmény. Bár az osztályvezető szerint mindezekről még meglehető­sen korai addig beszélni, amíg maga a csatorna nincs készen, ám az állampolgár érthe­tően szereti időben, előre tud­ni, mire számíthat. És levele­ket ír. Az újsághoz fordul. Vár. Idegeskedik. Ettől lesz­nek az egyszerűbb dolgok is bonyolultak, s alighanem . e ponton kellene erősíteni az in­formációáramlást a hivatal, s a lakosság képviselői között. Máshol is Mert ha a tanácstag tisztá­ban lenne a körzetét érintő gondokkal, ha időben tudná rájuk a választ, ha csak őt kellene megkeresni, tudva, hogy friss és biztos informá­cióval szolgál, kevesebb lenne a bizonytalanság, a bizalmat­lanság, a- tanácstalan segítség- kérés. Nem csak a telepen. Máshol is. K. Zs. Közalkalmazottak Bizalmi testület A közalkalmazottak szak- szervezetének körzeti bizalmi testületé december 16-án dél­után egy órakor tartja idei utolsó ülését. A tanácskozáson beszámoló hangzik el az alapszervezet idei feladatainak végrehajtá­sáról dr. Erdélyi Lajos szb- titkár előterjesztésében. Meg­tárgyalják és jóváhagyják az alapszervezet jövő évi prog­ram- és munkatervét, vala­mint költségvetését is. Kulturális Gyomron 15-től a batikszak- kör összejövetele, 18-tól is­meretterjesztő előadás a bőr­betegségekről a kertbarátklub rendezésében, filmvetítés: Száguldó falka (színes, szink­ronizált kalandfilm). Menüén 18-tól a népi együttes próbája és ifiúsági klubfoglalkozás. Monoron 9-től a Munkásőr úti és Kossuth úti iskola színját­szóinak próbája, 10-től Pál A'i ..nka festőművész kiállítása, 18-tól a népi együttes próbá­ja, 18.15-től és 19-től dzsessz­Keliemetlen sarok Táblás (el)tévedések f^yömrőn két színes táb­'Jr la igazítja el az ide­gent a tájékozódásban. Az egyik a tanácsháza mellett, a másik az állomással szemben. Eddig nem is vet­tem őket szemügyre, hisz ismerem a községet. A na­pokban azonban a jókora esőzéskor kíváncsian áll­tam a tábla elé. Kíváncsi­ságom oka az volt, hogy rajta van-e az a nagy tó, ami időnként keletkezik az ABC mögötti buszforduló­ban. Csodálkozva állapí­tottam meg, hogy még a nagy üzlet sem létezik. Csak engem jelzett egy pi­ros pont, hogy itt áll ön. Tovább böngésztem neve­zetességeinket és csodál­kozva tapasztaltam, hogy nálunk két OTP van, me­lyeket a 2-es számmal je­löltek. Az egyik a tanács­háza mellett, a másik a Vörösmarty utcában. Vi­szont nincs az Állomás ut­cánál sorompó a Szegfű utcáról. Visszatérve a tavacská­ra, amely minden esőzés­nél vagy olvadáskor a fel- töltődés után csendesen folydogál a Kossuth utca árkában a Tompa utcáig, ahol kanyart vesz és foly­tatja útját. A kis csermely utánpótlását az időnként a tengelyig vízben kanyaro­dó buszok segítik. Egyszer már a szemben lakó He­gyest festőmester többna­pos munkával igyekezett a jelenséget megszüntetni, de fáradozása hiábavaló volt. Volna ugyan a víznek az emésztőbe kiépített, kije­lölt. útja, de sajnos a víz nem tud felfelé folyni, ugyanis az a forduló leg­magasabb pontján van. Ér­demes lenne az egész rend­szert felülvizsgálni és rend­be tenni, mert az emésztők a lakatok után ítélve talán ki sem voltak nyitva, nem­hogy szippantót láttak vol­na. Különben az aknák fe­delét gépkocsik letaposták, bezúzták és némelyik tele van szeméttel. A másik nevezetesség az üzlet sarkánál nemrég ki­javított csörepedés helye. Az áruszállító gépkocsik dagasztják a betemetett munkagödör helyét, mert nincs körülötte korlát. A markolóval még a kerék­pártámasztó korlátot is le­tépték. A munkálatok so­rán kitépték a közeli vil­lanyoszlop földelési vezeté­két és nem helyezték visz- sza. A vevők bukdácsolnak a mintegy 60 méteres gir- be-gurba betonvason. Látványosságnak lehet tekinteni az üzlet melletti többéves kupacot, mely­nek anyaga inkább termő­talaj, mint útra való szó­róanyag, mert méteres pa­rajok diszlenek rajta. A táblán nem találtam a ját­szót sem a maga zöldterü­letével. Igaz, a valóságban is csak az üres homokozó, a félárbocként lógó hinta, meg az ülőke nélküli pa­dok hirdetik a terület egy­kori célját. Valahogy úgy néz ki a környék, mint aminek három gazdája van: az ABC, a Volánbusz és a tanács — de még sincs egy sem. Szerintem ‘ összefogással rendbe lehet­ne tenni ezt a siralmas te­rületet, mely először ötlik az ideérkező vendég és látogató szemébe. ]\A egáll a tábla előtt, kö- rülnéz és mint sok nagy emberünk márvány­táblája hirdeti, odaírja a még szabad helyre: „Itt járt X. Y." — de elment másfelé ... Tarró József Vecsési arcképcsarnok A gyógyítómunka helyi úttörői Dr. Pöschl György 1870-ben Kenderesen született. A buda­pesti Pázmány Péter Tudo­mányegyetem orvosi karának elvégzése után a fővárosi női klinikára került orvosnak. On­nan pályázat útján lett 1896- ban Vecsés község orvosa. Vele kezdődik községünk­ben a szervezett, korszerű köz­egészségügyi és gyógyító or­vosi munka. Húsz éven át egyedül látta el a község or­vosi teendőit, pedig 1900-ban a lakosság száma 4 ezer 200 fő volt, amely 1910-re már 7 ezer 400 főre emelkedett. Ezenkí­vül hozzá tartoztak a tanyák, a Halmi-uradalom, sőt Ecser község is. A Fő utcán, a mai Vörös Hadsereg u. 85. sz. alatt volt a lakása és rendelője, itt fogadta kedves, bátorító mo­sollyal a betegeket. Komoly, nagy tudású, tiszteletet pa­rancsoló egyéniség volt. Rend­kívüli műveltségét bizonyítja, hogy a napi fárasztó munka után, pihentetőképpen, a klasszikus latin költőket és a görög filozófusokat eredetiben olvasta-tanulmányozta. Negyvenévi szolgálat Azit mondják, neki volt elő­ször autója Vecsésen. Arra emlékszem, mint kis gyerek, milyen megilletődött tisztelet­tel néztünk utána, amint fe­kete gépkocsiján 25—30 kilo­Qlvasóink mostanában nem is egyszer tették fel a kérdést: amikor az ingatlantulajdonos bekötteti házához a vezetékes vizet, valójában mit fizet meg. Többen arra számítanak, hogy ha a vízóraaknában házilago­san szerelvényeznek, a beépí­tett alkatrészek árát levonja a bekötés díjából a PVCSV. Horváth Attila vízellátási csoportvezető, a PVCSV köz­pontjában azonban másként látja a dolgot. Kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a vállalatnak szabad csak sze- relvényeznie a vízóraaknában, az ide vonatkozó közegészség- ügyi, illetve a 27-es miniszter- tanácsi rendelet értelmében. A PVCSV végzi az utcai ge­rincvezeték megfúrását, a be­kötővezeték megépítését, az aknában az elzárószerelvények és a mérőóra fölszerelését. Ezért a munkáért egy adott összeget kell fizetni. Ha az in­gatlantulajdonos, mondjuk kerti és fagycsapot is fel akar szereltetni, az is a PVCSV ha­táskörébe tartozik, s ezért a munkáért külön díjazás jár. A csoportvezető szerint a kontárkodást az említett ren­deletek közegészségügyi szem­pontból tiltják. A vállalat nem köteles elfogadni olyan igazo­lást sem, hogy mivel az illető vizesszakember, így nagy valószínűséggel szabályszerűen végezte el a szerelvények be­építését. Igaz, vannak, voltak egyedi esetek, amikor mintegy kényszerhelyzetben tudomásul vette a vállalat az ilyen házi­lagos szerelés tényét, s a bekö­tési díjból jóváírták a beépí­tett anyag árát. Ez azonban rendkívül ritka eset, gyakor­lata nem alakult ki, s vigyáz is a vállalat, hogy az ilyenek ne váljanak mindennapossá A vizesszakemberek bekötés előtt még azt is kötelesek vizsgálni, hogy a korábban működött házi vízellátórend­ajánlatok balett, 18-tól a KiSZ-bizpttság tanácstermében az egyesülési és gyülekezési jog törvényter­vezetéről szóló vita. Sülysápon 14-től a népi tánccsoport pró­bája, 16-tól KRESZ-vizsga és a nyugdíjasok vegyes kórusá­nak próbája. Úriban 14-től a nyugdíjasklub összejövetele, is­meretterjesztő előadás a Kel- texnél Együttműködési lehe­tőségek az osztályfőnökök és a szülök között címmel, 15-től a művelődési házban: A számí­tástechnika jelentősége. méteres sebeséggel végiggör­dült a Telepi úton (ma Baj- csy-Zsilinszky u.), hatalmas porfelhőt kavarva maga után. Mindig szigorúan, figyelmesen előre nézve vezetett, kezén mindig kesztyű volt. Negyven­évi áldozatos községi szolgálat után egészségügyi tanácsos­ként ment nyugdíjba, 1936- ban. Nyugdíját nem sokáig él­vezte, mert 1942-ben meghalt. Kenderesen a családi sírbolt­ba temették el. Kitűnő diagnoszta veit Itt kell megemlékezni ezek­nek az éveknek tragikus or­vos halottairól is: 1943-ban ugyanis dr. Róder Béla halt meg. Ö Róder Imre fia volt. Vecsésen lett biztosítóintézeti orvos. A Károly u. 4. sz. alatt (ma Somogyi—Bacsó u.) volt modern családi háza és napfé­nyes rendelője. Alacsony, tö­rékeny termetű, púpos ember volt. Ez utóbbiért sokan vi- szolyogtak tőle, a gyerekek sokszor csúfolták. Pedig ked­ves, szeretetre méltó ember volt. Kitűnő diagnoszta, aki a betegek szeméről, bőrének szí­néről megállapította, milyen betegség bujkál benne, amit a későbbi vizsgálatok igazoltak. Sajnálatos módon egy betegé­től súlyos fertőző betegséget kapott, melynek kezelését el­mulasztotta. Negyvenes évei­ben 1943-ban hirtelen meghalt. szerről leválasztották-e a ve­zetéket. Az előzetesen, tehát illegálisan elvégzett szerelési munka pedig utólag már ke­vésbé ellenőrizhető. Tehát a helyi szakemberek megítélésén múlik: elfogadják-e az ilyen öntevékeny szerelést, s hogy majd a vállalat jóváírja-e a beépített anyag árát. Ünnepélyes külsőségek közepet- te tartotta évzáró összejövetelét a körzeti labdarúgó-szövetség Mo­noron, a nagyközségi tanács eme­leti tanácstermében. Elsőként Kiss Józef sportfel­ügyelő szólt az egybegyűltekhez. Köszöntötte a megjelenteket, majd röviden értékelést adott a körzet 1988. évi sportmunkájáról. A kör­zetben ez év elején tizenkilenc egyesület működött, ehhez év közben alakult Monoron egy mo­torosegyesület és Pilisen egy diák-sportegyesület. így a műkö­dő egyesületek száma — s ez igen örvendetes — huszonegyre nőtt, mely növekmény akkor iga­zán jelentős, ha meggondoljuk, hogy országszerte egyre-másra szűnnek meg az egyesületek. A sportfelügyelő ezt követően a labdarúgás helyzetével foglalko­zott. Itt is pozitívumként említet­te. hogy az egyesületek meg tud­ták tartani a szakosztályokat, sőt sok helyütt még serdülöcsapa- tot is indítottak és — kellemes gond! — a serdülőcsapatok ver­senyeztetésénél a bőség zavarával küzd a szövetség. Ismét tervezik, hogy a legkisebbek és az ifjúsá­giak bajnokságának szervező- és egyéb feladatai a diáksportkörök és diákegyesületek szorosabb be­vonásával, illetőleg részfeladatok átvállalásával oldódjanak meg. Sok egyesület megköszönné az ilyen irányú részvételt. Kiss József után Solti László, a labdarúgó-szövetség elnöke emel­kedett szólásra. Viharosan kezdő­dött a bajnokság ősszel, szervezé­si nehézségekkel indult a ver­sengés, menet közben azonban helyükre kerültek a dolgok, így most el lehet mondani, hogy jó ütemben, ritmikusan folyik a baj­nokság. Ami igazán figyelemre méltó dolog, hogy nincsenek zű­rös ügyek, nincsenek botrányos mérkőzések, jelenetek. A bajnok­ság kiegyensúlyozott, most még négy-öt csapat reménykedik a bajnoki cím elnyerésében. Solti László megjegyezte, hogy a ta­vaszi szezon március 18-án rajtol. Az elképzelésekről szólva Solti László elmondta, hogy mindhárom — felnőtt-, ifjúsági és serdülő- — bajnokság lebonyolításában több változtatást tartalmazó elképzelés van napirenden, melyekről még korai lenne tényként szólni. Egy biztos: a jövőben nem szabad megengedni, hogy ennyi csapat ne indítson ifjúsági csapatot, mint tette idén, vélt, vagy valós indokokra hivatkozva. A jövőben kötelezni kell az egyesületeket az ifjúsági csapatok indításara. Hi­szen a felnőttcsapattal együtt az ifjúságiak utaztatása is megold­ható. Ami gondként jelentkezett, Édesapja mellett nyugszik a vecsési temetőben. A másik két orvos a zsidó­üldözés áldozata lett. Dr. Kal­már Irén a Batthyány u. 13. sz. alatt lakott, itt volt a ren­delője is. Férje Fürst Albert fa- és szénkereskedő volt. Korán meghalt, némi vagyont hagyva maga után. így özvegye hó­dolhatott bronztányérgyűjtő szenvedélyének. Mint orvost sokan felkeresték, különösen gyerekekkel, de az első hívó szóra kiment minden beteg­hez, bármily messze is lakott. 1944-ben, amikor a zsidókat összegyűjtötték és a Batthyány u. 11. sz. alatti gettóban őriz­ték, ő is oda került, kisfiával együtt. Egy vecsési tanítónő felajánlotta neki, hogy elbúj­tatja, megmenti kisfiát, aki akkor körülbelül 10—12 éves lehetett. Ezt Kalmár Irén nem fogadta el. így együtt kerül­tek a monori homokbányába, ahová a vecsési zsidókat gya­logmenetben hajtották el. Dachauban agyonlőtték Látva a körülményeket, a ki­szolgáltatottságot és a re­ménytelenséget, injekciót adott be magának, mely azonnali szívbénulást okozott. A mono­ri anyakönyv szerint 1944. jú­lius 1-jén halt meg, 46 éves korában. Kisfiát nem volt ere­je megölni, a többiek gondjá­ra bízta. A gyermek később Amerikába került, jelenleg is ott él. A fasizmus másik vecsési orvos áldozata dr. Rozunberg László volt. ö a Kereszt utca 15. sz. alatt lakott és rendelt mint magánorvos. Kialakult állandó pacientúrája volt. 1944-ben Dachauba került, ott agyonlőtték, öccse, Ferenc — akivel gyermekkori játszótár­sak voltak — hazakerült. Fel­vette a jóvátétel! összegeket, eladta a Kereszt utcai házat dr. Szepessy Györgynek és ki­települt Izraelbe. Ilyen és hasonló' szomorú sorsok jellemezték a háború utolsó éveit. Somogyi Lajos főként az egyesületek részéről. Nehezményezik, hogy a játékve­zetők egy-egy szezonban sokat vezetnek ugyanazon csapatoknak. Sajnos a szűk játékvezetői keret ezt teszi lehetővé. Nemhogy nő­ne, de sajnos csökken a keret, így a variációs lehetőségek is. Abban pedig a szövetség követ­kezetes marad, hogy inkább le­mond olyan játékvezetőkről, akik nem a sport tisztaságát, hanem annak anyagi előnyeit nézik. A szövetség elnöke ezt követően a szövetség belső munkájáról ejtett néhány szót. A szövetség — mint mondotta — a munkáját napra­készen, pontosan elvégezte. Fenn­akadások nincsenek. A fegyelmi bizottságnak továbbra is élni kell az eltiltás eszközével, persze ob­jektiven mérlegelve az adott hely­zetet. Végezetül Solti László kö­szönetét mondott a sportfelügye­lőségnek, annak a lehetőségnek a megteremtéséért, hogy a szö­vetség végre emberibb körülmé­nyek között dolgozhat, mint dol­gozhatott a régi helyen. Egyéb­iránt a tavaszi első szövetségi nap a tanács épületében február utol­só hétfőjén lesz. Solti László értékelése után Ko­vács Benő monori tanácselnök szólt néhány gondolatot az ösz- szejövetel résztvevőihez. A szak­mai értékelést jónak és elfogad­hatónak minősítette. Végezetül Kiss József az egész évi teljesítmény elismeréseként kitüntetéseket és emlékplakette­ket adott át a jelenlévőknek. Mi­nisztertanácsi kitüntetésben része­sült kiváló társadalmi munkájá­nak elismeréseként Hudi Miklós. Sajnos betegsége miatt személye­sen nem tudott eljönni a kitün­tetés átvételére. Á Pest Megyei Ifjúsági és Sportszakosztály em­lékplakettjét kapta Szécsény La­jos. Ugyancsak emlékplákettet és pénzjutalmat kapott a körzeti sportfelügyelőségtől Solti László, Müller Béla, Veres Attila, Maj- láth István, id. Haness László, Adok Mihály, Oláh Tibor, Vas Tamásné, Kalina János. Okleve­let és emlékplakettet a követke­ző sportvezetők kaptak: Szenyán Pál (Péteri). Tóth Zoltán (Mo- nori-erdő), Bánszki Miklós (Mo- nori-erdő), Naszvadi János (Csév- haraszt), Tóth István (Űri), Sztancsik József (Ecser), Lehocz- ki Pál (Monori-erdő). Ugyancsak oklevélben és emlékplakett kitün­tetésben részesült Szuda György és P. Szabó Nándor játékvezető is. Kucsera József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Megkérdeztük a PVCSV-t Miért fizet a megrendelő? A. L. A. Körzeti labdarúgás ’88 Évadzárás elismerésekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom