Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-12 / 295. szám
If ^növekedett feladatok Önálló székházuk lesz A könyvtár fc’üőttrésrlege Új helyen A ceglédi városi könyvtár felnőttrészlege ideiglenesen elköltözött az ügyvédi munka- közösség volt épületébe, a Szabadság tér 7-be. Az ideiglenes helyen olvasótermet és folyóirat-olvasót alakítottak ki. Itt van lehetőség a könyvtár közi kölcsönzések és gyors másolások megrendelésére és október végéig a kölcsönzésre élvitt könyvek visszavitelére. Bővebb felvilágosítást a helyszínen (Szabadság tér 7. telefon: 10-195) adnak. A könyvtár nyitva tartása: keddtől péntekig 9—17.30-ig, szombaton 8—14-ig. Vásár Az ünnepekre A Kecskeméti Borgazdasági Kombinát ceglédi gyáregysége a vállalatok, hivatalnokok, üzemek dolgozói részére kedvezményes bor-, vermut- és pezsgővásárt rendez. Az előző évekhez képest bővítették a termékeik fajtaválasztékát. Az összesített megrendeléseket — a városból és a környező községekből — írásban lehet eljuttatni a Cegléd Kossuth Ferenc utca 5. szám alatti exportpincéhez vagy szóban a 10030-as telefonszámon. A megrendelt áru egy tételben étvehető a gyáregység telephelyein, megbeszélés esetén az italokat tehergépkocsival a helyszínre kiszállítják. Az elkövetkező időszakban üzemi rendezvényekhez — kisebb, nagyobb tételben — nagykereskedelmi áron szeszes és üdítőitalokat értékesítenek. — Az a hír járja, hogy önöknek most igencsak megszaladt — önálló székházuk lesz. Feltehetően ezt nem valami gigantománia inspirálta. — Hát az ön által használt kifejezéssel élve, valóban megszaladt nekünk — válaszolja Takács András, a társadalombiztosítási kirendeltség vezetője. — Tulajdoniképpen már a korábbi években megfogalmazódott az az igény, hogy városunk legyen a központja egy Dél-Pest megyét átfogó társadalombiztosítási szervezetnek. Annál is inkább, mivel a budapesti igazgatóság teendői rendkívüli módon megnövekedtek. Főleg 1985-öt követően, amikor lényegesen kiterjesztették a társadalom- biztosítást a különböző háttér- gazdaságokra, illetve rétegekre. Az egyik lényeges ok az volt, hogy a fővárosban igen nehéz munkaerőt találni az itt végzendő feladatokra. Míg nálunk — vidéken — jóval egyszerűbb kollégákat keresni. Ameddig a Rákóczi úti rendelőintézetben működtünk, az elképzelések megvalósítására nem nyílt lehetőség. Miután 1987 januárjában átköltöztünk ide, az egykori járási hivatal épületébe, már nem látszott reménytelennek az ügy. Olyannyira nem, hogy megállapodást kötöttünk, s ennek értelmében miénk lesz a második emelet is. — Könnyen ment ez a megállapodás? — Ügy kaptuik a fővárosból folyamatosan a többletfeladatokat, hogy a beköltözésünk idején is szűknek bizonyultak az irodahelyiségek. Ezért tovább kellett gondolni a lehetőségeinket, hogy voltaképpen mit is tehetünk. Először dr. Thanhoffer Imrével, az Opál Kereskedelmi Vállalat igazgatójával viccesen ugrattuk egymást. Mi lenne, ha elköltöznének innen ? — mondtam. Mire ő tréfálkozva rávágta: amennyiben egy bizonyos összeget tudnak fizetni ezért a távozásért, akkor komolyan tárgyalhatunk a dologról. Szeptember végén írásbeli megállapodás született arról, hogy kiköltöznek. Tehát január elsejétől önálló székházban tevékenykedhetünk. — A terveink szerint három ütemben vesszük át a megyei igazgatóságtól az újabb teendőket. Január elsejétől a volt nagykátai járás nyolc községe, májustól az egykori monori járás 17 települése, majd október elsejétől pedig a régi da- basi járás 15 községe valamennyi társadalombiztosítási ügyintézése reánk hárul. Ez* mintegy 400 ezer lélekszámot jelent. — Ügy hallottam, hogy nem sokáig kellett várni a leendő munkatársakra. — Mielőtt erre válaszolnék, itt említeném meg, hogy az önálló székház megvalósítását kezdettől fogva támogatta a város állami és társadalmi vezetése. Éspedig érthető okokból. Ugyanis ettől a megoldástól a foglalkoztatási gondok enyhítését remélték. A központunk engedélyezte, hogy ebben az esztendőben húsz munkatársat vegyünk fel. Egyáltalán nem ért bennünket váratlanul, hogy negyvenen jelentkeztek, főleg középiskolai végzettséggel — gyorsan betöltötték az állásokat. Jövőre még újabb huszonöt személyt tudunk felvenni majd. — Az önök munkája igen sajátos. Mennyire veszi igénybe a régebbi kollégák türelmét és energiáját a betanítás? — Hát bizony ez idő tájt lényegesen nagyobb lesz a régi munkatársaink szellemi megterhelése. Hiszen nem szabad elmaradni, ugyanakkor az udvariasság, a minőségi ügyintézés- továbbra is- elsőd.-, leges kritérium, tehát az esetleges fáradtság nem befolyásolhatja ezeket. Mindenesetre nyugodtan alszom emiatt. Ugyanis a költözködésünk nagy felfordulással és ribillió- val járt, mégsem okoztak csalódást a kollégáim. Akkor miért pont most esnék kétségbe? F. F. Elmarad A Kossuth Művelődési Központ kamaratermében meghirdetett Bűnözés ’88 című előadás Szabó László elfoglaltsága miatt december 12-én, hétfőn elmarad. A szárnyak elkészültek A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola Kossuth Ferenc utcában készülő új épületére hagyományos tető, a Bramac cserép kerül. A környező lapos tetős épületek között a már elkészült szárnyak kellemes szinfoltot jelentenek (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A jobbágy a használatra kapott földekért termése és bárányai tizedrészét az egyháznak adta, a kilencedrészt a földesúrnak. Bő esztendőben elviselhető volt a dézs- ma, nem úgy a robot. A robot a feudalizmus legsúlyosabb szolgáltatása volt. A nemesi birtokos majorságát, szántóinak, erdeinek, rétjeinek gazdagabb részét megtartotta magának, maga gazdálkodott tiszta haszonnal, azaz se lova, se ökre, még csak ekéje sem volt, mert a jobbágyok a maguk eszközeivel ingyen dolgoztak benne. A gyalogrobot esztendőnként száznégy nap volt, az igás robot évi ötvenkét nap. Az igások „napkelettől fogva napnyugtáig négy marhával és két erős emberrel szolgáltak. Szorgo- sabb időkben egy héten több hétre való robottal.” Ez volt a tragikus, mert a szorgosabb időkben, szántásban, aratásban, cséplésben, behordásban, betakarításban a jobbágy a maga földjén dolgozott volna, ám az uradalomé volt az elsőség, sokszor megesett, hogy a paraszt gabonáját nem tudta idejében elvetni és a kapálási időben elgazosodtak a veteményei. Az uradalmak és a jobbágyok közötti súrlódást éppen a robot idézte elő. A parasztok gyakran otthon maradtak, a maguk földjét művelték és gyermekeket küldtek a felnőttek helyett. Volt úgy, hogy a ISSN 01»—Ü50O (Ceglédi Hírlap) Száznégy nap gyaEogrobot Sem ima, sem káromkodás gyülekezőhelyen csupa munkára alkalmatlan zsenge korú fiút-lányt találtak az ispánok. „Akiket a város emberei szénát kötözni elrendeltek, azok szinte megjelenjenek, és nem gyermekeket vagy lányokat küldjenek, hanem hasznavehető embereket, különben azok helyett is fog a bíróság pénzért helyettesíttetni” — hirdették a vasárnapi templomok előtt a város tizedesei dobszóval 1847. szeptember 5-én. Az országutak kövezetlenek voltak, az esztendő egy részén szinte járhatatlanok. Gondozásuk a vármegye feladata volt. Ez abban állt, hogy az útmester keze alá a falvakból és a mezővárosokból kirendelt jobbágyokkal betöltették a kátyúkat. A munkáért nem fizettek, mert robotban történt, azaz ingyen napszámban. Olyan is volt, mint minden nemszeretem munka. Az ímmel-ámmal végzett földmunka csak addig őrizte simaságát, gmíg újabb csapadék nem hullott. Az útcsinálás leginkább ősszel történt, amikor a hetes esők a szekere- zést a legjobban akadályozták, az utak ingoványossá váltak, a járművek csúsztak, zökkentek a kátyúban. Istenkísértés volt az őszi esőkben úton járni. Az utasok és a kocsis sűrű káromkodások közt ásóval, vasvillával tisztították a küllőket a ráragadt sártól. Ám sem ima, sem káromkodás nem segített, az utak maradtak letúrt, gödrös állapotukban. A falvak és városok szakaszonként gondozták az országutakat, a ceglédiek egészen Monorig. „Akik ma az utcza- bírák által személyesen el fognak rendeltetni a monori csárdához útcsinálás végett — ok- vetlen megjelenjenek, mert a meg nem jelenők nemcsak a helyettesítés díját, hanem az ott időző felügyelők napi díját is fogják fizetni.” (1847. október 24.) Az útjavítás decemberben még mindig folyt. „A’mely lakosok még a Monori Csárdánál az országút igazgatásától reájuk esett illetőséget eddig az ideig le nem szolgálták — az elmaradott napszámokat pénzül tartoznak befizetni.” Mind a ketten jól jártak, a megye azért, mert a fizetett munkások jobb munkát végeztek, a robotosok pedig otthon hasznosabban töltötték a napjukat. A napszámokat azonban nem lehetett állandósítani, mert elviselhetetlen megterhelést jelentett hetenként kétszer kifizetni a semmiért, amiből nekik hasznuk nem származott. Kísérletképpen vállalták a ceglédiek egy fél évre a robotmegváltást. „EgyA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM 1988. DECEMBER 12.. HÉTFŐ Ki nyúl másért a saját zsebébe? Hogy ne romboljon a zuhanó fa j Az ősz beköszönte óta nem először csapott le egész ^ országrészekre kiterjedően dühöngő szélvihar. Novem- ^ berben is volt egy kétnapos vihar. S mint korábban, ^ akkoriban is egyre-másra kaptuk a híreket, hogy hol, ^ mekkora károkat okozott. A legtöbb bajt azonban a há- ^ zakra, kerítésekre zuhanó súlyos ágak, a szél által tö- ^ vestől kicsavart fák okozták. Érthető, hogy olvasóinkat ? a mai napig is érdekli, hogy ki mit tehet a kidőlő fák á okozta károk megelőzésére. Olvasói kérdésekből egy kis csokrot állítottunk össze, s továbbítottuk azokat a két biztosítóhoz, erdészeti szakemberhez, s hatóságok, illetékes intézmények hozzáértő munkatársaihoz. Egyebek között arra voltunk kiváncsiak, hogy kármegelőző céllal nem tudna-e a saját zsebébe nyúlni egyik vagy másik biztosító, fizetve a fakivágás költségét vagy annak legalább egy részét. Ugyanis ebben az esetben sok tízezer vagy éppen százezer forintos kártérítést nem kellene leszámolni a fa által megrongált családi ház tulajdonosának. „Baráti alapon’" Hát, finoman fogalmazva meglepődtek a kérdéseket hallva a biztosítós szakemberek — dr. Czegle Tibor, az ÁB vagyonőr irodájának igazgatója, és Zolnai György, a HB megyei igazgatóságának vezető munkatársa. Mert egyik intézmény történetében sem fórdült' 'ölti' 'ifié!, Kögy "biztosítottak hasonló, kármegelőző igénnyel léptek volna föl. Az egyik pénzintézeti vezető nem is nagyon ajánlotta, hogy propagáljuk az „ötletet”, mondván, hogy akkor több ezer teljesíthetetlen igénnyel kellene megbirkózniuk. Ugyanis arra nincs se szabályzat, se pénzügyi keret, hogy kármegelőzés érdekében vállalják a fakivágás költségét. Csak a Hungária Biztosító embere vélte nagyon feltételes módon lehetségesnek. hogy egészen egyedi esetben, külön elbírálás alapján, talán mégis fizetnék a költség egy kisebb hányadát, hiszen a gyakorlat az, hogy a más között értekezvén és egyszersmind a’ Majorságbeli földeknek a Felséges Kamara részére lejendő mívelését, szántását, vetését, és egyéb hozzá járuló munkáit felette terhesnek ítélvén, végezetre arra határoztuk magunkat, hogy a’ Tekintetes Űri Széknek a robot meg-váltása iránt való feltételére (ajánlatára) hajiunk illy Conditiokkal: Minden egész ház helyre (jobbágytelekre) néző fél esztendőbeli, az az 26 napi Robotot, minden Napot Nyolcz Garas- sával számlálván, kész pénzül megváltunk. Azon kívül ki-xi a’ maga Gabonájából esendő Kilenczedet és Tizedet Taksonyba vagy Pestre minden napszámba való tudás nélkül el fogja vinni.” (1783. január 3.) A későbbi években visszatértek a kétkezi munkára. Az uradalom hajdúi a dologidőkben sorra járták a gazdák házait, robotra hívni. A robot emléke sokáig megőrződött Cegléden megszelídülve, anekdotikus köntösben. „Gyün a hadnagy zörök a kapu. híná dédapámat robotba. — Bújjatok el — mondja dédanyám a fiainak. Azok el is bújtak az ágy alá. Igen ám, de ki volt rakva az asztalra a csíramáié. Márciusba szokás ezt főzni Cegléden. Meglátja a hadnagy a tálat. — Ugyan néném, szólítsa csak elő a legényeket, itthon vannak azok, ott gőzölög a csíramáié az asztalon. Lőjöttek, elmentek robotba.” (Dienes Mihály, 1885.) Hídvégi Lajos biztosítási szerződések értelmében újabban a már kidőlt fa okozta kárt térítik csak meg. Ha pedig fizetésképtelen kisnyugdíjasokról van szó, mint a fa tulajdonosai, akik képtelenek favágót fogadni, az már szociálpolitika. Ezért inkább tanácsi illetékest ajánlottak megkérdezni. Meg is fogadtuk a javaslatot, s Mészáros Ferencné dr., a megyeháza környezetvédelmi főelőadója részletes tájékoztatást adott. Tehát a kármegelőzési igényt mindig a helyi tanácsnál kell bejelenteni, s az hatóságilag kötelezheti a tulajdonost a veszélyes fa kivágására. Ha az illető arra képtelen kora, egészségi állapota, hozzá nem értése vagy szociális helyzete miatt, akkor a tanácsnak kellene fizetnie a fakivágás költségét. Hát így, feltételes módban mondta, mert a megyében nemigen akad olyan tanács, ahol volna ilyen rendkívüli esetekben költségmegelőlegezésre pénz. Ez a módszer akkór sem jó, ha a tulajdonos házára terhelik rá a költséget, mert évekig kell várni, amíg az öröklés vagy értékesítés után az új tulajdonos kiegyenlíti a számlát. Inkább marad a helyi erdészet, s vagy elvállalják a sűrűn beépített telkek között a munkát a favágók „baráti” alapon, vagy meg kell várni, amíg kidől a fa, összetöri a szomszéd házának tetejét, s akkor majd fizet a biztosító, ha szerződése van vele a tulajdonosnak. Egyedi esetek Végül utolsó lehetőségként a Nefag üzemi főmérnökét, Végvári Gyulát kérdeztük meg, hogy magánszemélyek megrendelésére vállalják-e veszélyessé vált faóriások kivágását lakótelken. A válasz nemleges volt. Ugyanis az erdészetnek évi 50 ezer köbméter fa kitermelése a feladata, s ehhez nincs is elég emberük, így bérmunkában foglalkoztatnak favágókat. Ebből következik, hogy a termelésből senki sem hiányozhat egyetlen nehezen kiszedhető fa miatt. A főmérnök a városgazdálkodási vállalatot ajánlotta, de kiderült, hogy az ilyen munkával foglalkozó társaság már több mint öt éve átment a parképítőkhöz. Csöbönyei István, a Parképítő Vállalat igazgatója elmondta, hogy tanácsi megrendelésre valóban vágnak ki fákat, de csakis közterületről, vagy gallyazást vállalnak, de magánszemélyeknek csak elvétve. Ráadásul olyan magasak az áraik, mert drága a darufogadás, hogy azt egy család nem tudná megfizetni, így az igazgató a tűzoltóságot ajánlotta. Pásztor József városi tűzoltóparancsnok sem volt köny- nyű helyzetben, amikor kérdéseinkre igyekezett válaszolni. Tőle megtudtuk, hogy egyedi alkalmakkor tanácsi megrendelésre, a megyei tűzoltó-parancsnokság külön engedélyével vállalhatnak kármegelőző fakivágást. Azonban a költségek magasak, felszerelésük ilyen munkára egyetlen motoros fűrész, és saját létrájukat használhatják. Márpedig a magasban lengő létrán egy nehéz motoros fűrészszel bizony kockázatos a munka. Apróságnak látszik Fönnáll a veszély, hogy a legjobb igyekezetük ellenére, éppen maguk a tűzoltók okoznának nagyobb kárt, ezt pedig egyikük sem szívesen vállalná. Természetesen, ha már kidőlt a fa, akkor azonnal mennek, s megszabadítják a házat a súlyos, romboló tehertől. A többi már a biztosító dolga. Igaz, tűzoltóéknál azért így is előfordul, hogy hébe-hóba segítenek egy bajba jutott idős emberen, akinek kis házikóját összedöntené a korhadt faóriás, ám ebből gyakorlatot nem lehet csinálni, hiszen a költségeket előbb-utóbb el kell majd számolni. Tehát, maradnak Cegléden és körzetében a favágó kisiparosok, akiknek megvan a veszélyes munkához a speciális képzettségük, gyakorlatuk, darut, kosaras gémet bérelhetnek. Aztán a munkáért joggal tartják a markukat. így hát az a tulajdonos, aki nem tud fizetni, mit tehet, minthogy megvárja, mikor dől a fa, s ha elég fürge, elszalad alóla. De az ilyen apróság ugyan kit érdekel? Aszódi László Antal Karácsonyi vásár a Ceglédi méterá ru boltba n december 24-éig. Az ajánlatból: 3x5 m-es gépi perzsaszőnyeg, 10 800 Ft helyett 8600 Ft 3x4 m-es gépi perzsaszőnyeg, 9000 Ft helyett 7200 Ft lasmervászon 150 cm széles, 271 Ft helyett 100 Ft dzsörzéanyagok, 150 Ft helyett 100 Ft.
