Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

\ Decemberi előzetes Évfordulók és ünnepségek Az év utolsó hónapjához érkeztünk, s művelődési in­tézményeink decemberben is színes, változatos programot ígérnek. Reméljük, nem sok alkalommal találkozunk majd ..elmarad”, „elhalasztva” szö­vegű táblákkal. December nyolcadikán dél­után a Bartók Béla Zeneisko­la nagytermében ünnepség ke­retében emlékeznek meg Vác felszabadulásának 44. évfor­dulójáról. Előtte, 2-án, ugyan­ott tartják a Pest megyei saj­tónapot. Először rendezik meg Vácott is, 4-én a munkahe­lyek családi vasárnapját a művelődési központban. A színház barátai tapsol­hatnak a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékának. Ga­ras Dezső rendezésében viszik színpadra Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát. A Tízen túliak színházában a Térszínház vendégjátékaként a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos jelenetek, történe­tek láthatók. Ugyanebben a sorozatban a MAI Színház mutatja be a Tiszta szívvel című zenés játékot. 50 éves a Vox Humana, a város rangos kórusa. A jubi­leumi megemlékezésre először a művelődési központ aulájá­ban kerül sor, ahol kiállítás mutatja be az énekkar fél év­százados történetét 10-én, másnap a zeneiskolában az évforduló kapcsán, Makiári József vezetésével és a Váci szimfonikus zenekar közre­működésével bemutatják Hän­del Dettingeni Te Deum című művét. A gyermekprogram kereté­ben decemberben lesz Télapó­váró műsor, meseszínház, ját­szóház, ingyenes bohócműsor. Harmadikén este Eszményi Viktória és a 100 Folk Cel­sius együttes koncertje. Ta­nulhatnak karácsonyfadísz­készítést, a téli szünetben vi­deofilm-vetítés, bábkészítés, játékos torna segíti a szün­idő hasznos eltöltését. A Ka­tona Lajos Városi Könyvtár az általános iskolák alsó tago­zatos tanulóinak, a Madách Imre Művelődési Központ az óvodás korú gyermekeknek hirdet Kedvenc mesém cím­mel mesemondó-találkozót és -versenyt. Sorrendben Révész Antal grafikusművész kiállítása lesz az utolsó tárlat a Lenin úti emeleti galériában. A Tungs­ram Galéria ad helyet Loson­ci Lilla festőművész; a Kom­munális Galéria Szekeres Er­zsébet textilművész alkotásai­nak. Az eszperantó klub erdé­lyi magyaroknak rendez Mi­kulás-estet, a pedagógusklub Télapó-estjét a nagymarosi kultúrházban rendezik. Több klub, szakkör rendez kará­csonyesti megemlékezést. Az úttörőház gyalogtúrára, sízés­re hívja a pajtásokat. Néhány érdekesebb cím a Kultúr filmszínház decembe­ri műsorából: Ritz fürdöház (angol), Micimackó (amerikai). Kalózok (francia—tunéziai— amerikai), Sir az út előttem (magyar), A kilencfarkú macs­ka (olasz), Hupikék törpikék és Törpicúr (belga), Cukorfa­lat (NSZK-beli). P. R. La Mancha lovagja Az MTA Soros-alapítvány által is elismert együttes, il­letve előadás látható decem­ber 3-án, szombaton 18 órai kezdettel, a nagymarosi mű­velődési házban: a budapesti Tanítóképző Főiskola Zenés Színpada mutatja be a La Mancha lovagja című musi­calt. A zenekart Dübrössy Já­nos vezényli, a darab rende­zője Frigyesi Tibor. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1988. DECEMBER 1.. CSÜTÖRTÖK Tanácsülésen búcsúzott az ÉDÁSZ Döntés a teho megszüntetéséről Stílszerűen búcsúzott Váctól és vonzáskörzetétől az Észak- dunántúli Áramszolgáltató Vállalat: az estébe nyúló ta­nácsülés ideje alatt csaknem sötétbe burkolózott a főtér, alig néhány lámpa égett. Az ÉDÁSZ korrektnek minősí­tett beszámolóját követően a tanácstagok nem tették köny- nvűvé az üzemigazgatóság le­köszönését: hosszasan sorolták az elmúlt időszak áramszol­Báli Péter a keverőpultnál (Vimola Károly felvétele) Kelendő a hangtár szolgál­tatása a váci Városi Könyv­tárban. Báli Péter háromszáz­ötven videokazetta kölcsönzé­sére ügyel. Köztük olyan köz­kedvelt ismeretterjesztő kép­anyagokra, mint az Encyclo­pedia Britannica magyar vál­tozata, vagy az általános isko­lák tananyagainak kiegészí­tését szolgáló történelmi és irodalmi müveket feldolgozó videokazetták. Közkedveltek a nyelvvizsgára felkészítő anya­gok is, melyeket a közületek és az iskolák ingyen kölcsö­nözhetnek ki a hangtárból. gáltatásának zavarait, hibáit, hiányosságait, a „dülöngélő” lámpáktól kezdve a gyakori áramszüneteken keresztül a díjbeszedés visszásságáig. Miért kerül végül is Buda­pesthez ez a körzet? — kér­dezte egy kevésbé tájékozott tanácstag. Az ÉDÁSZ egyik je­len levő vezetője egyenesen vá­laszolt: Mert a fogyasztók így kívánták! — Ám nem maradt el a replika, valahonnan a hát­só sorokból: Nem, a fogyasztók azt kívánták, hogy zavartalan egyen az áramellátás ... A tes­tület egyik tagja — mint mondta, választói megbízásból —, a tavaly karácsonyi áram­szünetre célozva meglehetősen ironikus kérdést tett fel: Lesz- e villany idén karácsonykor, vagy maradunk a gyertyánál? A karácsony ugyanis, még az ÉDÁSZ „ünnepe”, hiszen az ELMÜ csak január másodiké­tól felelős a térség áramellátá­sáért. A Fővárosi Elektromos Művek azonban már megkezd­te a terület átvételét. A tanácsülés napirendjének ■következő témája az előzete­sen több fórumon megvitatott ügyfélfogadási rend módosítá­sa volt. Mivel a Miniszterta­nács határozata lehetővé tet­te, hogy valamennyi tanácsi szerv a sajátos helyi viszonyok figyelembevételével állapítsa meg az ügyfélfogadás, rendjéig a városi .tanát»,.—; a? ig^pyejjc-; nek megfelelve és a munka- idő'védelmét is szem előtt tart­va — új rendeletet alkotott. Az érdektelenség miatt meg­szüntette a szombati ügyfél- szolgálatot. A szakigazgatási szervek ügyfélfogadását hét­főn 14 és 18 óra között, szer­dán fél 8 és 16 óra között, pén­teken fél 8 és 12 óra között állapította meg. Az ügyfélszol­gálati iroda mindennap fél A z asszony a tűzhely mellé tele­pedett a székre. Fonalat, kötő­tűket vett elő és dolgozni kezdett. A másfél éves Mariettának készített meleg ruhácskát, de úgy gondolta, hogy a fonalból jut a háromesztendős Zolikának is kardigánra. Esteledett. A gyerekek elszundítot­tak a kiságyakban. Erzsébet még a harmincat sem töltötte be, de aki csak felületesen ismerte, legalább tíz esztendővel többnek gondolta. De még így is szép volt... Csak hát az élet... Eddig nem volt túlságosan kegyes hozzá. Valójában lehetett volna másként is. Jobban! De minden összeesküdött ellene. Ott kezdődött a baj, hogy a szülei korán elhaltak. Éppen csak el­érte a tizennyolcat, amikor itt ma­radt a faluban egyszál magában. A rokonok meg... csak ígérték a gon­doskodást, a segítséget, de szinte so­hasem nyitották rá az ajtót önma­gáról kellett gondoskodnia. Az ap- jáék nem voltak módosak, sőt, csak némi adósságot hagytak rá örökül. Dolgoznia kellett. De szakma nélkül, nyolc általánost igazoló bizonyítvány­nyal hová mehetett volna? A terme­lőszövetkezet is nehezen alkalmazta, van elég munkáskéz a környéken. Aztán mégiscsak helyet kapott az egyik asszonybrigádban. Bár ne kapott volna' Ott ismerke­dett meg Jóskával, aki traktorosként dolgozott a szövetkezetnél. A férfi szünet nélkül csapta neki a szelet, ígért, könyörgött, fenyegetőzött, míg végül Erzsébet beadta a derekát. Még húsz sem volt, amikor összeházasod­tak. Eleinte nem volt baj. Jóska biztos menedéknek látszott, de aztán inni kezdett. Egyre többet . Az asszony, ha szóvá tette a dolgot, szitkokat ka­pott válaszul. Később már pofonokat is... Erzsébet el akarta hagyni a férjét összecsomagolt és elindult a buszhoz, hogy a városba költözzék. Aztán még­sem utazott el. Nem volt kihez, ho­vá mennie. Jóska alig adott neki pénzt, pedig az asszony úgy tudta, Menedék (?) hogy a férfi nem keres rosszul. A szökési kísérlet után kicsit megválto­zott a férje. Bár ő maga sohasem tett neki erről említést, a férfi vala­kitől megtudhatta. Egy ideig nem maradt ki olyan gyakran, s mintha már nem is inna. Erzsébet megnyu­godott Talán mégiscsak jobbra for­dul a sora. Aztán megszületett Zoli­ka. Elég hosszú házasság után ... Csaknem öt esztendeje éltek már együtt Jóskával. A férfi büszke volt a gyerekre. Rendbe hozta a házat, amit Erzsébet a szüleitől örökölt. Hiszen ebben lak­tak. Ólakat készített a csirkéknek, kacsáknak. A kertben is serényke­dett, lemetszette a gyümölcsfákat, tavasszal zöldséget vetett az ágyások- ba. Az asszony már nem járt a szö­vetkezetbe dolgozni, a gyerekkel kel­lett törődnie. Jóska ugyan nyers volt, de kikeritett mindent, amire szüksé­gük volt. Erzsébet azt hitte, hogy ez már mindig így lesz. Aztán jött Marietta... Pár hónapig nem válto­zott semmi, élték a megszokott éle­tüket. Egy este azután Jóska ismét részegen tántorgott haza. Vacsorát követelt, s amikor az asszony kitá­lalta a paprikás krumplit, a férfi un­dorral a földre söpörte a tányért. Erzsébet nem szólt, csak a könnyei­vel küszködve igyekezett eltakarítani a törmeléket és az ételmaradékot. Jóskát feldühítette a nő hallgatása, belekötött. Először csak veszekedtek, aztán Jóska ütni, pofozni, rúgni kezdte az asszonyt... Erzsébet akkor már végleg 'ú akar­ta hagyni az urát, de Jóska megfe­nyegette, hogy megöli. A férfi ismét alig adott pénzt ez asszonynak. Még szerencse, hogy a ház körül megtermett ez-az, tojást zöldséget, gyümölcsöt a piacon is el tudott adni. Ha nem ügyeskedik, még kenyérre sem jutott volna semmi, nemhogy a gyerekek nevelésére. A környékbeliek tudták, hogy tönkre­ment a házassága, célozgattak is ar­ra, hogy váljon el az urától, de Er­zsébet mozdulni sem mert. A férje sakkban tartotta, valóságosan rette­gett tőle. Akkor volt nyugta, ha Jós­ka két-három napig haza se ment. Mert ez is előfordult. Most is, hogy a gyereknek kötő" tett, a saját sorsán tűnődött. Azon, hogy el kellene hagynia a falut örökre. Csakhogy a két gyerekkel ez nem olyan egyszerű. A rokonokra eddig sem számíthatott, az idegenek meg miért segítsenek rajta? Hirtelen kivágódott az ajtó, Jóska támolygott be a szobába. A férfi os­tobán vigyorogva dúdolgatott. Amikor meglátta az asszonyt, rámordult: — Mi az istent csinálsz ... ? Erzsébet nem szólt egy szót sem, tovább dolgozott. A szíve hevesebben kalapált, kezében meg-megremegett a kötőtű. — Azt kérdeztem, hogy mit csi­nálsz?! — üvöltötte a férfi. — Nem tudsz válaszolni... — folytatta, az­tán fenyegetően közelebb lépett a nőhöz. — Felébreszted a gyerekeket — mondta remegő hangon, de figyel­meztetése már elkésett. A kiságyban Marietta bömbölni kezdett. — Kuss! — üvöltött rá Jóska. — Vagy elhallgattatlak ... Marietta annál hangosabban sírt. s mire az asszony felugrott volna az asztaltól, hogy a gyereket ölbe vegye, Jóska már a kezében tartotta az ap­róságot. s rázogatni kezdte. — Azonnal tedd le! — kiabálta Erzsébet és kirántotta a férfi kezéből a gyereket. Jóska hátulról beleka­paszkodott a nő hajába és az ujjai közé csavarta. Az asszony felsikoltott a fájdalomtól, s lendületét veszítve a gyereket a földre ejtette. Kapott volna utána, de a férfi részegen rö­högve fölfelé húzta a hajánál fogva. Hátrafelé rúgott. Jóska elengedte a haját. Az asszony lehajolt, felemelte a gyereket. C sak ekkor tűnt fel neki, hogy Marietta néma és mozdulatlan .. . Csitári János 8-tól áll az ügyfelek rendelke­zésére, hétfőn 18 óráig, pénte­ken 13 óráig, kedden, szerdán, csütörtökön pedig 16 óráig. A rendeletalkotás után ke­rült sor az ülés kétségkívül leg­nagyobb érdeklődéssel várt na­pirendi pontjára, a település- fejlesztési hozzájárulás továb­bi sorsáról való döntésre. Bár a tanácselnök-helyettes által előterjesztett dokumentum „A településfejlesztési hozzájáru­lás bevezetésének eddigi ta­pasztalatai, a további felada­tok” címet viselte, a testület tagjai szinte csak megszünteté­sével vagy megtartásával fog­lalkoztak. Az időnként hevessé váló vi­ta után — amelyben szóba ke­rült, hogy a haszna volt-e több vagy a kára a teho be­vezetésének —, a testület 39 szavazattal 2 ellenében úgy döntött, hogy 1988. december 31-i hatállyal a településfej­lesztési hozzájárulást megszün­teti. illetve, a városi tanács 1987. évi 2. számú rendeletét hatályon kívül helyezi. De, mint a tanácselnök a döntést k-~etően hangsúlyozta, a ta­nács nem azért döntött így, mert ez „sikk”, hanem mert nincs értelme továbbra is fenn­tartani a településfejlesztési hozzájárulást a megváltozott körülmények között. Az idézett rendelet hatályon kívül helyezése azonban nern ■ jelenti #zt,r Üogjf a hítralékők' behajtása ne történne meg. A behajtás már megkezdődött, és ennek költsége is a hozájáru- lásra kötelezetteket terheli. A testület ezt követően el­fogadta a tanács és szervei 1989. évi munkatervére vo­natkozó javaslatot. Egyetér'stt azzal is, hogy kísérletképpen egy vagy két tanácsülés kez­detét későbbre teszik, hogy több állampolgár, érdeklődő vehessen részt azokon. Zárt ülésen tárgyalták meg a tanácstagok az idei városi kitüntetésekre vonatkozó ja­vaslatokat. A „Vác Városért” elnevezésű, egyéni és kollek­tív elismeréseket a város fel- szabadulásának évfordulóján adják át. B. J. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 1-jén fél 6 és fél 8 órakor, kiemelt, I-es helyáron vetítik a Ritz fürdő­ház című angol filmvígjáté­kot. Főszereplők: Treat Wil­liam és Rita Moreno. Ugye, jól van? Csak az anyák könnye őszinte és igaz. Aggódásuk gyémántcseppjei, büszkesé­gük harmata szemükben — minduntalan kigördül e drága gyémántkövek sarká­ból a legigazibb gyöngy: az anyai jóság könnycseppje. De milyen gyöngy a gyer­mek könnye? Az anyák azért szeretik a virágot, mert otthonukat dí­szítik azon szépségekkel. A lányok, a fiák otthonát. De a jó szót is szeretnék. Sok anya várja évekig, hosszú évekig a kérdést, mely nem hangzik el: Ugye, jól van, édesanyám? És a válasz: hogyne. Jól vagyok, mert látom örömö­tök. Gyarapodtok, sokasod­tok. vidámak, egészségesek vagytok... De az anyák napjai iga­zából fájdalmasan telnek, ölükből életet, életükből mindenüket adták tovább. Nekik az aggódás, a ma­gány, a távolság maradt. A távolság, melyet egyre rit­kábban hidalnak át a lá­nyok és a fiák. Az anyák egészükből ré­szeket — gyermekeket ad­tak, s mégsem aprózták szét önmagukat. Ügy maradtak egészek, hogy részeiket őrizték meg s hordozzák tovább életükben, nemze­dékről nemzedékre. Anyám. Keze fején görbe utakon futnak, türemlenek a kék csíkok, erek, melyeket hat­vanhét esztendő alatt feszí­tett és festett meg a munka. A kapanyél, a súrolókefe, a vécéseprő. Megyek hozzá, megcsó­kolom kezeit születésnapo­mon. Mindig arról beszélt, ez a nap az ő ünnepe. Mint legutóbb is. Kivettem kezé­ből a munkát. Üljön le — mondtam. A húgaim főztek, takarítottak. Anyám ott ült a sovány ágy szélén, mind­nyájan éreztük, kalodában tudja magát így, dologta­lanul. Kezeire bilincset vert a pihenés, lábai megdagad­tak. Amikor ebédeltünk, le­szédült a székről. V tájig rösiellte magát nagyon. Körbeültük az ágyon. Néztem fáradt szemeit. Nem tudtam, hogy megöre­gedett; s nem szerette, ha néztem, ha észrevettem: hatvanhét éves, fáradt em­ber. Kezei durvák, eresek. Arca beesett, szeme homá­lyos. Alakja megtört. És mégis: amikor simo­gat, szellő. Amikor rám néz, csupa biztatás. S amikor búcsúzóul megölel, jegenye­ág. Anya. Amennyi virág van ... Az anyák azért szeretik a virágot, mert az otthont dí­szítik azokkal a szépségek­kel. A gyermek otthonát. A jó szót is áhítják. Csak egyet, egyetlenegy kérdést a sok virág helyett, hogy szi­vük kristálykelyhébe zár­ják s őrizzék, amíg porba nem omlanak. ügye, jól van, édes­anyám? Besze Imre ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Törődjék egészségével! Méresse rendszeresen vérnyomását! Vegye igénybe a Váci Dunakanyar Áruház új szolgáltatását! Egyszeri vérnyomásmérés ára: 10 Ft. Egészsége ennyit önnek is megér! Videokazetta — ingyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom