Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

4 ortímtm 1988. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Áttérés a kétszintű irányításra Kezdeményezőbb tanácsok Gyál, Kerepestarcsa, Pilis- vörösvár, Vecsés lakói alig vet­ték észre a változást, amely tanácsuk irányításában ez év január elsejétől bekövetkezett. Legíöljebb, ha ügyfelekké vál­tak. Akkor tapasztalhatták, hogy szinte minden ügyes-ba­jos dolgukat el tudják intézni helyben. Az élesebb szeműek azt is észrevehettók, mintha felkészültebbek, önállóbbak lennének a tanácsi ügyinté­zők, kezdeményezőbb a taná­csi vezetés. Nagyjából ezeket állapította meg a Pest Megyei Tanács V. B. amikor értékelte a kétszintű irányítás kísérleti bevezetésé­nek tapasztalatait az említett négy településen. Közismert ennek lényege: a községek közvetlenül a megyei tanács irányítása alatt dolgoznak, a körzetközpont kiiktatásával. A megyei községek mintegy nyolcvan százaléka alkalmas­sá vált az önálló munkára, ar­ra, hogy a négy kísérleti tele­püléshez hasonlóan áttérjenek a kétszintű irányításra. Töb­bek között azért vált ez lehe­tővé, mert új megoldásokat vezettek be a szakemberhiány feloldására, a tartalmi munka javítására. Például igazgatási társulásokat alakítottak egyes feladatok megoldása érdeké­ben. Ezek figyelembevételével el­készült egy ütemterv újabb községek közvetlen irányításá­ra. Az látszik a legjobb meg­oldásnak, ha teljes körzetköz-: pontok egy időben térnek át erre. Különösen nagy jelentő­sége van ennek a főváros kör­nyéki agglomerációs övezet­ben, ahol azonos gondok és jellegzetességek tapasztalha­tóak, például a pesti munka­hely, a fővárosi intézmények­hez — kórházakhoz, iskolák­hoz stb. — való kötődés. Pontos szempont lehet a te­lefonhálózat milyensége, ép­pen a napi kapcsolattartás szükségessége miatt, vagy a jó közlekedés. Mindezek fi­gyelembevételével az első ütemben az Érd, Budaörs és Szigetszentmiklós körzetéhez tartozó településeket kívánják a kétszintű irányításba bevon­ni, jövő év január elsejétől. M. K, A szlovák nyelv és kultúra ápolásáért A dabasi alapítvány Már korábban is hagyomány volt, hogy vállalatok és szocia­lista brigádok társadalmi mun­kával, anyagiakkal segítették az iskolákat. Sikeres volt az egy üzem — egy iskola akció, a Televíziót vagy újabban a Számítógépet az iskoláknak címmel indított kezdeménye­zések. Pedig abban az időben még az iskolák sem voltak annyira szűkében a pénznek. A Dabasi Építőipari Költ­ségvetési Üzem irodájában őrzött papírusztekercs, külle­me alapján, korábbi száza­dokban is íródhatott volna, de a benne foglaltak már nagyon is maiak. A Kötelezettségvál­lalás közérdekű célra címmel megfogalmazottak szerint az üzem dolgozói vállalják, hogy a szlovák nyelv és néphagyo­mányok ápolása céljára min­den évben átadnak 50 ezer forintot az iskolának. Miután a költségvetési üzem arra törekszik, hogy minden általuk végzett munkánál az építményen kívül még valami maradandót nyújtson az okta­tás, a művelődés számára, így az 1. sz. általános iskola át­adásakor ezzel az alapitvány- nyal lepte meg a pedagóguso­kat és a diákokat. — Az idei első adományból videókészüléket vásároltak — mondta Tímár László, a mű­velődési osztály vezetője —, de a továbbiak elköltése sem okoz gondot. Ahogy mondani szokták, a huszonnegyedik órá­ban vagyunk, hogy a szlovák népviseletből, népszokásokból valamit megőrizzünk. Közel százötven népdalt gyűjtöttek össze a pedagógusok, továbbá régi történeteket, meséket, me­lyek tematikus rendezése, meg­jelenésre való előkészítése is megvalósulhat a támogatás ál­tal. Távolabbi terveik között sze­repel egy szlovák tájház, illet­ve múzeum megnyitása, ko­rábban már vettek két épüle­tet e célra, de a vert falú, alapozás nélküli épületek a leg­utóbbi földmozgás során össze­dőltek. Mind a gyűjtő munká­hoz, mind a berendezéshez se­gítséget nyújthat az üzem ala­pítványa, ü. E. Elkeserítő hírek Kilósboltok Szentendrén híre ment an­nak, hogy a Fő téren lévő élelmiszerboltot rövidesen be­zárják. Az értesülést erősítet­te a Szentendre és Vidéke című lapban megjelent írás is. Pedig hónapokon keresz­tül egészen másfajta informá­ciókat hallottunk a város ve­zetőitől. Aligha lehet csodál­kozni azon, hogy a bolt be­zárásának híre elkeseredést váltott ki több olvasóból. Köztudott ugyanis, hogy a belvárosban másutt, mint a Fő téren, gyakorlatilag nem lehet élelmiszereket vásárol­ni. Ezért kérdeztük meg Kraj- csovits Istvánná tanácselnök­helyettest: igaz-e, hogy rövi­desen bezárják az üzletet? — Szó sincs róla! Mint többször elmondtuk, szerződés szól arról, hogy a Fő téri NYÉK-boltot csak akkor le­het bezárni, ha a Dobozy útit megnyitják. Egyébként az építkezés jól halad, ezekben a napokban megerősítik a ré­gi épület alatt talált pincét. — Ha már a belvárosi be­ruházásoknál tartunk, szól­junk arról, mikor készülnek el a régi mentőállomás he­lyén az új létesítmények. Mindenki látja, hogy a fala­kat már elbontották. — Igen, a kivitelezés meg­kezdődött. Az elkészült terv nagyon szépen visszahozta a tér hangulatát, mert a leendő épület középső helyiségének tetején megjelenik az a vo­nalvezetés, amely a tanácshá­za oly sokszor megcsodált homlokzatát jellemzi. — A végrehajtó bizottság döntése alapján a Rákóczi utca felőli oldalon, — a Fló­rián szoborral díszített helyi­séget — a Városgazdálkodási Vállalat kapja. Idegenforgal­mi irodát nyit. A következő traktusba a tanács helyezi el a vállalkozási részlegét. A harmadik részt pályázati úton hasznosítjuk, az a vállalkozó kapja, aki a városban hiány­zó profilú üzletet kíván nyit­ni. Szívesen látnánk például óra-ékszerboltot. Vagy más olyan üzletet, amely csendes és kis szállításigényű. Továbbra is a boltoknál maradva: az utóbbi időszak­ban Szentendrén legalább öt, úgynevezett kilós árukat kí­náló egység nyílt. Van ilyen a Felszabadulás-lakótelepen, a Pannónia telepen, a vasúti villasoron, a Dunakanyar kör­úton és a Somogyi—Bacsó parton. Minőséghibás ruhafé­léket és nyugati csomagokból kikerült termékeket kínálnak kilónként 2-400 forintért. Vicsotka Mihály A tízéves péceli nyugdíjasklubban Előbb nem jutott rá idő El sem hangzott az obiigát „Hogy tetszenek lenni?” kérdés. Figyelve a klubestre érkezők­nek a belépés pillanatában felderülő arcát, gondos öltö­zetüket, az összecsókolózáso- kat, túlságosan nyilvánvalóvá vált a válasz: köszönjük jól, így egymás közt különösen ... Ezt érzékelteti egyébként lét­számgyarapodásuk is. A nyug­díjasklub alakulásakor alig 10-15 ember gyűlt egybe, az­tán egykettőre híre ment, s lettek 34-en. Most a közel­múltban tartott 10 éves jubi­leumi ünnepségükön 155 be­jegyzett tagról adhattak szá­mot. Tizenöt idős embert ju­talmaztak, köszöntöttek ala­pítóként. Közöttük korelnökü­ket Kubinyi Iván bácsit, aki decemberben lesz 88 éves. Hanem míg mindezt meg­tudtam, Tóth Lászlóval, a klub elnökével váltottunk szót. Az elnök a néphadsereg nyugdí­jasa, ebben a minőségében ha­zajött Pécelre, a szülőföldre, letelepedni. S mint látni, ha­mar helyet talált a faluközös­ségben. Így mindjárt érthető, hogy elsőként a nagyközség nevezetességeivel dicsekedett, s arról faggatott, tudom-e, mekkorát fejlődött az elmúlt egy-másfél évtized alatt Pé- cel. Sok város megirigyelhet­né közművesítettségüket. Így igaz, már maga a rangos, szép és jól karbantartott épület, a volt Pekáry-kastély, a nyugdi- jasklubnak is otthont adó mű­velődési ház felkeltette érdek­lődésemet. Közben körülöt­tünk teltek a széksorok, kö­zeledett a klubfoglalkozás kezdetének időpontja. Amint megjegyezték, a látogatottság általában 80 százalékos. Kö- rénk is gyűltek jó néhányan. Ezúttal Tanzániáról lesz ve­tített képes előadás, s hogy minden hónap első és harma­dik csütörtökén esedékes ta­lálkozón mi legyen a prog­ram, s egyáltalán egész éven át mivel töltsék ki hasznosan és szórakoztatóan a napjai­kat, azt — a tagok kívánságai szerint — demokratikusan vá­lasztott 9 tagú vezetőség fog­lalja éves tervbe. Nemcsak itt­hon találják fel magukat, jár­ják az országot, eljutnak kül­földre is. És micsoda kirándu­lások ezek! Dalolnak, nem fogynak ki a jókedvből. Van­nak mókamesterek és nagy nó- tázók. S már sorolták is a leg­szebb hangúakat: Mészáros András, Varga Jánosné, Tóth Józsefné, Teleki Ferencné, Körmendi Béláné, Kozák Ist­vánná, akinek a férje a min­denkori jó hangulat felelőse, Koncz Istvánnal és Szeleczki Ferenccel társulva. Az utóbbi egyébként a bemutatkozásnál a neve után tette: a minde­nes. Meg is magyarázta: ha kell, szervezek, ha kell, mű­sort vezetek vagy előadást tartok. Nagyobb rendezvényeiken, batyusbáljaikon maguk adják a műsort. Költőik Is vannak, akik saját verseiket szaval­ják. Ezek az estek sincsenek híján mókának, csipkelődés­nek. Hovanyecz Ferencné, Ná- nai Sándorné, Teleki Ferenc­né, Duba Károlyné segített az emlékezésben, s szinte a vég­szóra befutott Kuharik Albert- né, a gazdasági felelős, meg Sebők tanár úr. Mesélték, a jubileumi estjüket felvették videóra. S nagy szám egy-egy farsangi jelmezbál is. „Emlé­keztek, amikor Koncz Pista Ludas Matyiként élő libával állított be ... ? És amikor nem kaptunk a tombolához kisma­lacot, egy fehér kakas, nyaká­ban piros masnival volt a fő­nyeremény?!’’ — Ügy beleme­rültek a visszaemlékezésbe, szinte meg is feledkeztek a lá­togatóról. „Tudja — fordult felém egyikük —, mi fiatal korunkban nem értünk rá ilyesmire. Dollgoznunk kellett, meg gyereket nevelni, meg házat építeni. Hát hadd érez­zük legalább most, hogy egy kicsit miénk a világ.” Ehhez pedig szűk itt ez a hely, nem mintha nem lenne elég tágas a kastélyméretű nagyterem. „— De képzelje el, ha itt 150 személyre terí­tett asztalok is állnak!” Igen, természetesen patronálóikat Színesebb lett a politikai élet gödi palettája Párbeszédet ajánló csoportok Élénk és tartalmas volt a nemrég lezjalott gödi pártér­tekezlet. Ilyennek minősíti Nagy Lajosné is, a pártbizott­ság ismét megválasztott titká­ra, aki szerint tizenöten kér­tek szót. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: — Senkit sem kellett előzetesen felkérni vagy felkészíteni a hozzászó­lásra. Így persze azt is ki­mondta, hogy korábban volt ilyen gyakorlat. Okot pedig az adhatott rá, hogy a gyűlések rendezői talán attól tartottak: nem lesz, aki a vitát elindít­sa, de szempont lehetett a ja­vaslatok elfogadtatásának ilye­tén való könnyítése, ahogy az előterjesztők próbáltak ma­gukon segíteni. Cél és eszköz szervezeteknek megvan­nak a maguk módszerei, esz­közei, melyeket a politikában alkalmaznak. Csak az nem mindegy, hogy mit, mikor, milyen helyzetben. Mert mint a korábbi évtizedek nagyon keserves tapasztalataiból meg­tanulhattuk: nem minden esz­közt szentesít a cél. A szálló­ige abszolútnak vélt igazsága tévútra vezethet. A közelmúltban lezajlott értekezleten nem kellett attól tartani, hogy elmarad a vita, nem hangzik el a helyi po­litika további formálására vo­natkozó javaslat. Ez már ön­magában is némi garanciának vélhető arra a pezsdülésre, megújulásra, melynek útjait, módjait keresték. Első feltételként mindjárt a vezetés korszerűsítéséről hatá­rozott a tagság, kimondva, hogy a tizenöt tagú pártbi­zottság fölé szükségtelen még egy áttételként végrehajtó bizottságot választani. Elég, ha a legfőbb fórum tárgyalja meg, s dönti él a különböző politikai kérdéseket, gondosan elválasztva azoktól azt; ami a közigazgatásra, a gazdasági szervezetek vezetőire tartozik. A részletkérdéseket pedig in­tézze két ülés között a titkár, meg a politikai munkatárs. Már az új pártbizottság név­során is volt vitatnivaló amiatt, hogy ebből kimarad­tak a tagságban a legnagyobb részt kitevő, a nagyiközség legnagyobb munkahelyét je­lentő Dunamenti Termelő- szövetkezet képviselői. Többen hangoztatták azt a nézetüket, hogy így ha netán a gödi pártbizottság majd megyei irá­nyítás alá kerül, ám a tsz kommunistái közvetlenül a szomszédos Dunakeszi pártbi­Is meghívják a nagyobb ren­dezvényeikre. A kultúrház, a tanács, a kisszövetkezetek, a költségvetési üzem, a takarék- szövetkezet képviselőit. Hiszen anyagi támogatásuknak kö­szönhetik, hogy bízvást tervez­hetik évente a 6—8, esetleg több kirándulást. A maguk szűkös költségvetéséből, a ha­vi 20 forintos előtakaré’iosság- ból, meg a kis nyugdíjakból ezekre aligha futná. Amikor mindez szóba ke­rült, megéreztem, nem is any- nyira felhőtlenek ezek a ta­lálkozások. Pécelen is sok kis­nyugdíjas él. S ha egyedülál­ló, különösen nehéz a sora, s ebben is osztoznak a klubtár­sak, s ha tudnak, segítenek. Látogatják, ápolják a betege­ket, behordják a téli tüzelőjét. A tanácstag Szeleczki Ferenc eljár segélyezési ügyükben. Nem könnyű a dolga, mert maguk a rászorultak tiltakoz­nak. Ezért is erősen szorgal­mazzák az idősek napközi ott­honának megteremtését. Körülöttünk mind hango­sabb a zsongás. Megtelt a nagyterem, ideje elköszönni. „November 17-én tartjuk a ba- tyusbálunkat, ha kedve van...” — invitáltak búcsú­zóul. Kedvem támadt hozzá! S odakinn a sötét estében még megálltam egy pillanat­ra, elgyönyörködni a kivilágí­tott, szép épületben, amelynek falai között tartalmas élet zaj­lik. Kádár Edit zottságának hatáskörébe, ak­kor kevesebb marad az erő, amelynek összefogására itt a területen igen nagy szükség lesz. Eltérő nézetek A megújulást, az új utak keresését indokolja többek között az is, hogy az ország­ban kialakuló politikai sok­színűség jelei egyre inkább megmutatkoznak a területen. Részint a már kialakult ha­gyományos fórumokon fogal­mazódnak meg a hivatalostól eltérő nézetek, amiken a ve­zetőknek el kell gondolkodni­uk, esetenként vitatkozniuk. Vagy éppen egyetérteni ük szükséges, ha olyan javaslat hangzik el, ami a köz javát szolgálja. A Magyar Demok­rata Fórum helyi szervezete ugyan még nem alakult meg a nagyközségben, de tény, s ezt tudni kell, hogy a nagy­marosi vízlépcső terve elleni demonstráció idején többen folytattak agitációt a tüntetés mellett, míg a röpcéduláik szö­vege — bár ezzel az ürüggyel készült — más tartalmat közve­tített. Olyat, amivel nagyon határozottan vitába kell száll­ni. Párbeszédre jelentkezik ma már egy helyi csoport is, Mun­kások a Demokráciáért elne­vezés alatt, akikkel Nagy La­josné szerint sort is kerítenek az eszmecserékre, s már most látszik, hogy nekik vannak el­fogadható javaslataik. A gödi kibontakozási prog­ram eddigi eredményeiről ké­szített számvetés szerint az eltelt időszak gazdasági ered­ményei kedvezőek, ameryiyire lehet. Mert a tsz-en kívül bu­dapesti székhelyű több kis­üzem, így nehezebb kapcsola­tot tartani, tájékozódni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a külső tényezők meghatáro­zó módon befolyásolják a nagy a helyi eredményeket. Ezért ngfh tudták mágukát függet­leníteni a nagypolitikától azok a felszólalók sem, akik sorában Kócsa Mihály egyál­talán nem a tekintélyelv ér­vényesítése végett jegyezte meg, hogy ötven éve áll kap­csolatban a kommunista és a szakszervezeti mozgalommal. Ö híve a pluralizmusnak — mondta —, éppen kommunis­ta mivoltából fakad, hogy hí­ve a demokráciának, de sem­miképpen nem áll azonos plat­formon azokkal, akik ilyen cí­men törölték szótárukból a szocializmus fogalmát. Társadalmunk feszítő gond­jaira mindenki keresi ma a választ, ha felelősséget érez a jelenért, a jövőért. A kom­munistáké többszöröse most, mert a hatalom birtokosai, s ezzel csak a nép javára él­hetnek. Kornyik Katalin, a KISZ nagyközségi bizottságá­nak titkára részletesen ele­mezte az ifjúsági mozgalom helyzetét, mérlegre téve an­nak erejét, lehetőségeit, mert hiszen azokon a sokat elso­rolt gondokon, melyek közé leginkább az alacsony kereset, a drága, szinte megszerezhe- teilen'lakás és sok más egyéb tartozik, nem csak az államnak kell segítenie. Kezdeményez­ni kell, s vállalni bizonyos konfliktusokat, jórészt a több év óta tartó vezetői-titkári poszt sűrű cserélgetése követ­keztében. Az ifjúságnak Gö­dön rendezni kell a sorait ah­hoz, hogy legyen ereje kézbe venni a maga jövőjét. Bátrabb fellépés kell Több lehetőséget kapnak ez­után a pártbizottság mellé rendelt munkaközösségek. Na­gyobb gondot fordítanak az eszmei, cselekvési egységre, a tagság eddiginél alaposabb tájékoztatására, képzésére. Bátrabb, nyíltabb fellépést követelnek a tagságtól min­den politikai kérdésben, s jobb, közvetlenebb kapcsola­tot a pártonkívüllekíkél. Kovács T. István A lovasprogram még mindig vonzó Télen a disznótoros dívik A magyar virtus kicsit idegen még (Vimola Károly felvétele) A vállalkozások korát él­jük. A Nagykáta és Vidéke Áfész kezelésében lévő szent- mártonkátai Tölgyes csárda is igyekszik a vidék vonzó szépségét sajátos programok­kal is ismertté tenni. Le kell szögezni: ezen a területen nem eléggé ismert a külföldi vendégeik számára sem a kö­zelben lévő Tóalmás szép strandja, sem a többi, kelle­mes időtöltést kínáló terület. Az áfész ezért is kötött szer­ződést a Cooptouristtal, mely­nek értelmében az idén 100 csoport érkezett a szezonban a csárdába, zömében az NSZK-beli Főnix Utazási Tár­sasággal. A lovasprogram, az ostorcsattogtatás ugyan szép magyar szokás — amit a ven­dégek nagy tapssal jutalmaz­tak —, de a folklórműsorral „fűszerezett” parasztlakodal­mas esték igazi élményt je­lentenek. Télen sem pihen a csárda: az IBUSZ által szer­vezett. belföldi csoportok ré­szére ízes disznótoros vacso­rákat tálalnak a termekben. Jó hír a dohányzást abbahagyóknak Tablettával leszokni róla Segít leszokni á dohányzás­ról az a gyógynövénykivona­tokat tartalmazó új tabletta, amelyet hazai szabadalom alapján a törtökbálinti Energ- Innov Kisszövetkezet állít elő és forgalmaz. Amint ismeretes, a cigarettát elhagyók szerve­zetében éppen a nikotin elvo­nása következtében jellegzetes hiánytünetek léphetnek fel, közéjük tartoznak a különféle gyomorpanaszok, illetve ép­pen a megnövekvő étvágy, en­nek nyomán az elhízás. Soka­ikat éppen az ettől való aggo­dalom tart a cigaretta mellett. A Nonikot elnevezésű tabletta szedésével mérséklődnek a do­hányzás abbahagyását kísérő tünetek, csökken a nikotinéh­ség és az étvágy, ugyanakkor javul az emésztés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom