Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

mi'in 1988. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK 5 Tudománynak játék, játéknak tudomány Sakk-matematika óra Vácott Unokáink is mesélni fogják Eredményhirdetés Rendkívül népszerűnek bi­zonyult Unokáink is mesélni fogják című pályázatunk ér­tékelése szerkesztőségünkben, közjegyző jelenlétében megtör­tént. Tizennégy alkalmi szer­zőnk írására érkeztek szavaza­tok, összesen 717. A legtöbben Győrök Józsefre (Nagybör­zsöny) voksoltak; 259 olvasónk véleménye alapján ő nyerte el a Videoton kazettás magnós táskarádiót. Második helyen 105 szavazattal Bene Mihály (Verseg) végzett, ő egy hor­dozható Junoszty televíziót kap. A hadmadik Ofella Sán­dor (Tápiószecső) lett, 89 sza­vazattal, jutalma egy Zenit fényképezőgép, míg a negyedik helyet Donáth Lajos (Abony) — 81 olvasónk elismeréseként — szerezte meg, s ezzel egy­éves előfizetést nyert a Pest Megyei Hírlapra. Az említetteken kívül sza­vazatot kapott Fehér Jánosné (Abony, 52), Szántai Sándor (Gödöllő, 35), Rózsa Lászlóné (Szigetszentmiklós, 30), Tusor Szilvia (Valkó, 23), Fekete Gáborné (Gödöllő, 17), Magyar Sándor (Ócsa, 12), Réthy La­jos (Dunakeszi, 9), Csilló Mi­hály (Pilis, 2), Szemerédi Irén (Gödöllő, 2) és Polgár Zoltán (Vecsés, 1). A négy helyezett nyeremé­nyét szerkesztőségünkben ve­heti át. Az idén először hirdették meg az egykori KISZ Mű­vészegyüttes, ma Talentum elnevezésű intézmény Egyete­mi és Központi Énekkarának kezdeményezésére a budapes­ti nemzetközi kórusversenyt. A november 17. és 19. között lezajló rendezvényre — amely felett védnökséget vállalt a Kórusok Országos Tanácsa, a Magyar Kodály Társaság és a Magyar Televízió — a meg­hívást nyolc ország harminc énekkara fogadta el. A ma­gyar együttesek mellett így érkeznek vendégek Finnor­szágból, Hollandiából, Jugo­szláviából, a Német Szövet­ségi Köztársaságból, Olaszor­szágból, Spanyolországból és a Szovjetunióból is. Az első ízben megrendezen­dő versenyt két szakmai sa­játosság teszi újszerűvé és hiánypótlóvá. A szervezők a kórusmozgalom derékhadának szeretnének fellépési és vetél- kedési lehetőséget biztosítani; azok számára tehát, akik nagy nemzetközi fesztiválon kisebb eséllyel indulhatnának. Ezért két kategóriát írtak ki, amelyekben a benevezők sa­ját súlycsoportjukba tartozó énekkarokkal mérhetik ma­gukat össze. A csoportok ne­hézségi fokát a kötelező és szabadon választott művek határozzák meg. A rendez­vény másik jellegzetessége, hogy nem egyetlen győztest hirdetnek majd. Ehelyett ponthatárokat szabnak meg, s az arany-, ezüst- és bronz­diplomák elnyerését nem ab­szolút sorrendhez, hanem a pontteljesítmény eléréséhez kötik. Ezenkívül kategórián­ként kiosztják a Legjobb Énekkar díját, és a legtöbb pontot gyűjtő együttes meg­kapja a verseny Nagydíját. Az esemény megnyitóját november 17-én, csütörtökön este 7 órakor rendezik meg a Pesti Vigadóban, a koncert ugyancsak a Vigadóban zaj­lik, akár maga a verseny, a díjkiosztásra és a győztesek gálaestjére pedig a Budapest Kongresszusi Központban ke­rül sor november 19-én este 8 órakor. A résztvevők ezen­kívül barátságkoncertet is ad­nak, többek között Ráckevén, Százhalombattán és Vácott. Az I. budapesti nemzetkö­zi kórushangversenyen me­gyénket három énekkar kép­viseli. A veresegyházi Cante- mus kórus 1977-ben alakult, a nagyközségi tanács fenntar­tásában működik. Tagjai diá­kok és pedagógusok. Az együttes november 19-én lép fel a Vigadóban, ahol Vadász Ahogy mondani szokták: még a légy zümmögését is meg lehet hallani a váci Lőwy Sán­dor Ipari Szakközépiskola emeleti tantermében. Nem akármilyen óra következik! Az első padokban tizenöt diák foglal helyet, a hátsó sorokban legalább kétszer annyi — vendég. Mindannyian pedagó­gusok, akik egy sajátos tan­tárggyal: a sakk-matematiká­val szeretnének megismerked­ni. Elviselni a vereséget Megkezdődik a bemutató. Újvári István matematikata­nár először az általa összeállí­tott és a múlt órán kiosztott feladatlapokat — pontosabban azok megoldását értékeli. Az új lapokból a felnőtt résztve­vőknek is jut. Többen mind­járt nekifognak a megoldás­nak. Amint látom, ugyancsak törik a fejüket... — Mit is jelent tulajdonkép­pen ez a fogalom? — kérde­zem a szünetben Újvári Ist­vánt. — Már nagyon régen, ami­kor még a Váci Állami Gim­náziumba jártam, akkori taná­rom, Mészáros László is kí­sérletezett a sakkozás és a matematika összekapcsolásá­val — emlékszik vissza a pe­dagógus. — E tantárgy nyolc­Agnes vezényletével Monte­verdi, Schein, Kodály és Ales­sandro Scarlatti egy-egy mű­vét éneklik. A szentendrei Ferences Gimnázium vegyes­kara öt éve létezik, azóta rendszeresen szerepelnek az Éneklő Ifjúság mozgalom ren­dezvényein. Sajq József kar­nagy vezetésével november 18-án Purcell-, Vajda János- és Bach-darabokat adnak elő. Pilisszentivánról a községi ta­nács német nemzetiségi ve­gyeskara indul a versenyen, ők 1973 óta énekelnek együtt. A tagok 95 százalékban né­met nemzetiségűek, és tavaly elnyerték a KÓTA és az MNDSZ által meghirdetett kó­rusverseny díját. November 18-i programjukat Mendels­sohn, Kodály és Bárdos La­jos műveiből állították össze. Művészet, forradalom, szi­lágyi Ákos neve előbb a rá­dióhallgatók számára tűnhe­tett fel, amint a különféle adásokban — leginkább is a vasárnap délelőtti Gondolat— jelben — az októberi forrada­lom művészeti és politikai vo­natkozásait magyarázza. Ma­gyarázza? Inkább nagy bele­éléssel és óriási ismeretanyag birtokában elemzi, ízlelgeti, szinte nosztalgiás ráhangolt­sággal veszi sorba, mi min­den történt — s történhetett volna még — azokban a lá­zas. 1917-től kezdődő eszten­dőkben. Miután egy könyvet is ki­adott erről a világfordító idő­szakról, végre a televízió ka­merái elé is odaállhatott, s kerek ötven percen át mond­hatta, elemezhette a művésze­tek és a forradalom viszo­nyát. Azt a roppant érdekes helyzetet, hogy a hatalomát­vétellel szinte egy időben a progresszív festők, szobrászok, grafikusok fantáziája is neki­lendült, s olyan alkotásokat holtak létre, amelyek immár a művészettörténet mérlegén megmérve is maradandóknak bizonyultak. Valóban óriási volt ez a felfutás. Jobbnál jobb — máig irigyelt, utánzott — pla­kátok hirdették az új eszmé­ket és szintén eredetinél ere­detibb dekorációk igyekeztek mozgósítani. élményekben gazdagabbá tenni az újmódi ünnepeket. van százalékban a matemati­kából, húsz százalékban pedig a sakkból merít. Olyan határ- terület, amelyben még nagyon sok kihasználatlan lehetőség ígérkezik. Karinthy Frigyes így vallott a sakkról: tudománynak já­ték, játéknak tudomány. E színtiszta igazságot tartalmazó megállapítás alátámasztására megemlítem, hogy olyan tudó­sok is, mint Neumann János, kidolgoztak sakk témakörű feladatokat. — A sakknak nagy szerepe van a matematikai gondolko­dás fejlesztésében — folytatja lelkesen a pedagógus, aki ter­mészetesen az iskola sakk­szakkörének vezetője is. — Ám arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy a személyiség formálásában úgyszintén fon­tos tényező! Nemcsak becsü­letességre, a következmények vállalására nevel, hanem hoz­zászoktat a vereség elviselésé­hez is! Egyedi módon — jól — Kik járhatnak sakk-ma­tematika órára? — Mindannyian, akik jó ta­nulók, de úgy gondolom, hogy a kölcsönhatás szoros: e tárgy visszahat az előmenetelre. Or­szágos harmadik helyezést el­ért húsztagú sakkcsapatunkból tízen vesznek részt ezeken az órákon, ök a matematikai vá­logatottunknak ugyancsak tag­jai. Tanítványai az óra feszültsé­gei alól félig már felszabadul­tan vitatják meg az eseményt. Détári István neve többször is elhangzott. Az egyik fel­adatot ugyanis teljesen egyedi módon — mégis helyes vég­eredménnyel — oldotta meg. — Szeretek ide járni — vall­ja az első évfolyamos fiú —, mert többet lehet tanulni, mint órán... Viola Zsuzsa harmadéves, így vélekedik: — Nagyon érdekesek ezek a feladatok. Bár sakk-matema­tikát csak ettől az évtől tanu­lunk, de eddig is kaptunk ilyen témájú feladványokat a tanár úrtól. Egyébként sakko­zom is, ennek révén kerültem ide... A másodéves Dudás János tömören foglalja össze monda­nivalóját: — Logikus gondolkodáshoz szoktat bennünket ez a tárgy. mású, hogy a régi Oroszor­szágban nagy hagyományai voltak a képes-ábrás fölvilá- gosításna'k. Azon egyszerű ok­nál fogva, hogy sok volt ott az analfabéta, és az írástu­datlanokat csakis könnyen megérthető rajzolatok segít­ségével lehetett bizonyos új­donságok tárgyában eligazí­tani. Nos, amikor eljöttek a forradalmi idők, ez a tradíció éledt újjá és váltott át a leg­modernebb művészetté. Olyan életművekké, mint Rodcsen- ko. Tatlin, Kandinszkij, Ma- levics stb. stb. Óriási tragédiája lett aztán e kornak, hogy az említett és nevük szerint meg nem neve­zet zsenik — mert azok vol­tak az elmúlt hosszú évtize­dek bizonysága szerint — egy idő után fölöslegessé kezdtek válni a rendszer számára. Na­gyobb részük emigrációba kényszerült és az óceánon in­nen vagy túl tett szert világ­hírre, kisebb részük pedig odahaza maradt, s jobb híján az asztalfiókjának készített aprócska munkákat, kicsi skicceket. Hogy valóban micsoda mo­dern stílusú remeklések ké­szültek azokban a legendás hónapokban, években, azt a magyarországi műbarátok is láthatták: egy hatalmas gaz­dagságú tárlat mutatta be őket 1987-ben a budapesti Műcsarnokban. Tulajdonkép­pen ez a kiállítás adta a hát­teret a most dicsért műsorhoz, a kiegészítést pedig ritkaság- számba menő korabeli film­riportok szolgáltatták. Együtt Különben is szívesen gondol­kodom mindenfélén... Szép számmal jelentek meg kollégák a sakk-matematika bemutatón. — Rajongója vagyok a té­mának! — jelenti ki Szűcs Üezsöné, a gödöllői Erkel Fe­renc Általános Iskola matema­tika szakos pedagógusa. — Személy szerint is érdekelt vagyok, fiam, Szűcs Ervin má­sodik évfolyamos, s jár sakk­matematikára ... A legtöbbet talán Rajka Danielné jegyzetelt. — Mindössze ketten tanítunk matematikát Verőcemaroson — mondja. — Igencsak elfog­laltak vagyunk. Sajnos emiatt nálunk aligha kerülhet sor sakk-matematika oktatásra ... Hol lenne a helye? Újvári István az elhangzot­takat kiegészíti saját tapaszta­latával. — A nők közül különben kevesen szeretik a sakkot. Ám nincs a tévében sem ilyen jel­legű műsor, hiányzik az újsá­gokból, a folyóiratokból e ro­vat. Az iskolában úgyszintén tisztázatlan a szerepe, még fa­kultatív formában sem tanít­ják. Pedig itt lenne a helye ... Vennes Aranka Vizsgálják a bérügyet Kinek a hibája? Meddig él a pedagógusok hivatástudata? címmel novem­ber 8-án interjút közöltünk Nádasné Pribék Rozáliával, a Pedagógusok Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkárával. A szakszervezeti tisztségviselő úgy tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a túlóra-bruttósítással, illetve a létszámarányos bruttósítással Pest megyében gondok van­nak, s az ennek föloldására szánt összeget nem kaptuk meg a Pénzügyminisztériumtól — a megyéi tanács hibájából. Az interjú végén a felelősöket ke­restük, illetve azt, hogyan lehetne kijavítani a már elkö­vetett hibát. A Pest Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága Vágvölgyi József általános elnökhelyet­test bízta meg a vizsgálattal, amelynek eredményéről a jö­vő hét folyamán nyilatkozni fog lapunknak. jelentkezett tehát az okos szó s a szellemi izgalmakat ger­jesztő művészet és a mozgó­képes dokumentum. Mi mást mondhatnánk, mint, hogy vér­beli televíziós produkció volt. Stúdió, a szó legszorosabb értelmében véve ikermüsor- ként került a képernyőre a kedd esti Stúdió. Az előbb méltatott összeállítás újabb kori kiegészítője volt ez, s Barát Józsefnek, a Magyar Rádió moszkvai tudósítójának kommentálásával a mostaná­ban megújhodó szovjet avant­gárd műhelyeibe vezetett el. Képzőművészek, zenészek és mindenféle egyéb önkifejezők szerepeltek ebben a temati­kus kavalkádban, és valljuk be, nem egészen úgy, hogy egyetértő tapsra ingerelték volna a nézőt. Ezek a most lázadó és a közönségükhöz mostanában eljutó ifjak ugyanis jobbára híjával van­nak az eredeti tehetségnek. Az indulat óriási bennük és az ambícióval sincs gond, ám amit mutattak és hallattak, nos, az meglehetősen zűrza­varosnak mutatkozott. Lehet persze, hogy hosszab­ban és testközelből szemlélve a képeket, a fiatalok fülével ízlelgetve a muzsikát, más lenne a vélemény, így azon­ban inkább taszított, mint vonzott ez a palackjából oly hirtelen kiengedett modern- kedő szellemiség. No majd az idő múlása — amint azt szo­kás mondani... Akácz László Szilágyi Ákos szavaiból is kitetszett és amúgy is köztudo­Nyolc ország, harminc résztvevő Nemzetközi kórusverseny Tv-figye l ő mmu ■ Heti eilmtegyzetb Mr. Universe Jelenet a Mr. Universe című filmből Az ötlet nagyon régi, és nem egy változatban láthattuk már (legutóbb a tévében is, Truffaut filmjét, az Amerikai éjszakát): film arról, hogy ho­gyan készül egy film. Esetleg: egy filmötlet megszületése és realizálása vagy éppen nem realizálása adja a film alap­ötletét. És legalább olyan régi az irodalmi megfelelője. Az újabbak közül megemlíthető Thomas Mann gondos, alapos munkája, az A Doktor Faustus keletkezése, melyben saját re­génye megírásának történetét (és mellesleg, egy korszak nagy ívű háttérrajzát) adja. S hogy honibb tájakra is te­kintsünk: vélhetőleg hamaro­san megjelenik a nálunk na­gyon hosszú ideig a tilalmas könyvek listáján lévő (de az újvidéki Fórum Kiadó által több kiadásban is megjelente­tett, tehát magyarul elég köny- nyen megszerezhető és olvas­ható) Egy regény regénye, Sinkó Ervin könyve, mely sa­ját^ Optimisták című hatalmas regényének sorsát (és, melles­leg, a 30-as évek szovjetunió­beli politikai pereinek a hát­térben megjelenő eseményeit) meséli el. Mindezeket csak azért emlí­tem, hogy valamiképp behatá­roljam Szomjas György film­jét, mely a Mr. Universe ne­vet viseli címként. E név vagy inkább megjelölés, mint tudjuk, annak a férfiúnak szól és jár ki, akiről különböző ve­télkedők, bemutatók során ki­derítik: ő a legcsodásabb alka­tú, legkidolgozottabb izomza­tú, legvonzóbb földi férfiú. Hogy ettől miért kapja a Mr. Universe, azaz Világegyetem Ür nevet, azt nem tudom, hi­szen legjobb esetben is a Mr. Terra (vagy angolosan, a Mr. Earth) nevet viselhetné, hi­szen ki állíthatja bizton, hogy az Universum, azaz a világ- egyetem valamely más, életet hordozó bolygóján is ugyan­ilyenek az ízlésnormák. No mindegy. Tulajdonkép­pen nem is erről van szó, és nem erről van szó Szomjas György filmjében sem. Itt az a történet kiindulópontja, hogy két, meglehetősen lerobbant haver nekilát, hogy megkeres­sen egy harmadik ismerőst, akivel (akiről) majd esetleg filmet forgathatnak. Ez az is­merős történetesen a valami­kori hazánkfia, Mickey Hargi- tay, azaz Hargitay Miki, aki két dologról volt (van) híres: 1. sok-sok évvel ezelőtt ő volt az a bizonyos Mr. Universe; 2. ő volt a szerencsés férfiú, aki feleségül vehette a dúskeblű' szőkeséget, Jayne Mansfielde.t, s ezzel több 6záz millió férfi­társa őszinte és mélységes, irigységét vívta ki. A film két hőse mágyar származású, szintúgy, mint Mr. Universe. És Amerikában él­nek, szintúgy, mint Mr. Uni­verse. De egyiküknek haza kell látogatnia ahhoz, hogy ki­pattanjon a fejéből a Nagy ötlet: filmet kell csinálnia Mickey Hargitayval (és -ról). New Yorkban megkeresi a ré­gi pesti havert és annak öreg sárga taxiján el is furikáznak Hollywoodba, ahol megkeresik Mr. Universe-t, előadják nagy ötletüket, ám a válasz rövid és egyértelmű: Mr. Universe nem óhajt filmet készíteni sem magával, sem magáról, s fő­leg nem ezzel a két ágrólsza- kadt haverral. Sebaj. Hőseink­ből az ötletek éppoly kifogy­hatatlanok, mint a régi vicc­beli rabbiból a libák döglésé­nek megállítását illetően. Hogy hol itt a film? Jó kérr dés. A film ugyanis abból áll, hogy elmesélik nekünk ezt a sztorit. Meg abból, hogy Lazlo és Lord (ez a két hős neve) egy szintén nagyon régi film­típus (és regénytípus, lásd: Kerouac Ütőn című regényét), az úgynevezett road movie (utazási film) szabályai szerint vándorolja végig Amerikát, a keleti parttól (New Yorktól) a nyugatiig (Hollywoodig). És ennyi bizony nem tűnik ele­gendőnek egy filmhez, bár a szerzők ezt hiszik. A film ugyanis nem csupán lefényké­pezett eseménysor, nem snitt­lista, hanem valami más és több is. Például szól valami­ről, mondani akar valamit (ha nem is a szájbarágós mód­szerekkel). A Mr. Universe is mondhatná például, hogy ar­ról szól: a kiformálatlan cé­lok, szándékok kudarcra van­nak ítélve. Vagy arról, hogy az egyiknek sikerül, a másik­nak nem. Esetleg arról, hogy a kudarcok után is mindig kell lennie valami reménynek az újrakezdésre. Csak hát a film ilyen gondolatokat nem sugall, nem közöl, s így aztán megle­hetősen értéktelenné válik. A sok szakmai utalás pedig, me­lyet valószínűleg csak egy szűk. vájtfülű kör ért, még tovább rontja a film közönség- esélyeit. Márnefb" valószínű, hogy ez iközönségfilmnek ké­szült volna. Hálószobaablak Aki lélektani motivációjú filmkrimit akar készíteni, nem kerülheti meg Hitchcockot. Nem teheti ezt — és nem is teszi — Curtis Hanson, a Hálószobaablak című ameri­kai film írója és rendezője sem. Olyannyira, hogy filmje számos lényeges ponton erősen hasonlít a Mester Hátsó ablak című filmjére. Legelőször is a kiindulási pontban: valaki egy ablakból meglát egy majdnem gyilkossággal végződő éjszakai támadást, és ettől kezdve ré­szint nincs biztonságban, ré­szint fel kell(ene) derítenie a támadás körülményeit, illetve a tettest, aki később (feltehe­tőleg) többszörös gyilkossá is válik. És aztán persze bonyo­dalmak jönnek, üldözéssel, erőszakkal, váratlan fordula­tokkal, szerelemmel, némi húr mórral és sok-sok izgalommal. A végeredmény itt is az, hogy a támadó beteges szexua­litástól űzött, gonosz férfiú, aki gátlástalanul gyilkol, míg a hős amolyan botcsinálta igazságharcos, akinek utóbb már a maga védelmében kell bebizonyítania, hogy akit gya­núsít, valóban beteg és való­ban gyilkos. A film elég for­dulatos és izgalmas ahhoz, hogy a krimikedvelőknek jó szórakozást nyújtson. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom