Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
PEST * wtü/j 1988. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK A kereskedők zsebébe vándorolt az építők pénze Fizetéséből veszi az ajándékot Hogyan juthatott odáig egy lakásépítő szövetkezet, hogy a leendő lakók, a tagok, az utolsó közgyűlésen már csak az építkezést őrző kutya ötszáz forintos havi ellátmányában tudtak megegyezni? A történet 1985 nyarán kezdődött, amikor a dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem dolgozói — a korábbi lakásépítési akció sikerén felbuzdulva — szövetkezetét szerveztek. Az adminisztráció köny- nyítésére hivatalosan csatlakoztak a korábbi szövetkezetekhez, az építkezést pedig a második ütemnek nevezték. Fiktív számlák Az első számítások szerint négyzetméterenként 16 ezer 300 forintba kerülitek volna a lakások, de figyelembe vették a leendő lakók anyagi helyzetét, ezért új, módosított költségvetést készítettek, 12 ezerre mérsékelve az árat, hogy ezzel csökkenjen a beugró összege is. Gondolván, hogy saját munkával és a vállalat támogatásával, s ha kell, pótkölcsönnel később kikerekíthetik az összeget. Kegyes csalással indult tehát a lakásépítés, s akkor még senki nem gondolta, hogy később jóval nagyobb szabálytalanságokra is szükség lesz. 1986-tól emelkedni kezdtek az árak, 1987 vége felé pedig a közelgő árrobbanás előszeleként eltűntek az üzletekből az építőanyagok. Bősze Attila, az akkori elnök és a vezetőségi tagok akkor úgy döntöttek: ha keli, csúszópénz segítségével is megszerzik a szükséges anyagokat, egyrészt, hogy a munka folytaitódhas- sék, másrészt, mert a jattal együtt is még olcsóbb volt, mint a 40-60 százalékos hivatalos áremelés után. — Az egyik szabálytalanság szülte a másikat — magyarázza Nagy Ferenc, az jíj megbízott elnök. — Az így kifizetett pénzeket fedezni kellett. szövetkezeti tagot, hogy írjanak alá fiktív munkaszámlá kát — mintha dolgoztak vol na az építkezésen —, a pénz pedig az építőanyag-telepeken félreérthetetlenül tartott te nyerekbe csúszott. Kisbán Miklós, az anyag- beszerző csak egyetlen esetre emlékszik, szerinte a szentendrei Tüzép-telepen tízezer forinttal kellett többet fizetnie, hogy a tetőszerkezethez szükséges faanyag megvásárolható legyen. Időközben tovább bonyolította a helyzetet, hogy újabb ütem építése kezdődött, sőt azt még egy követte. Az utóbbiakat harmadik „A” és harmadik „B” ütemnek nevezték. Mivel a korábban kezdődött építkezéshez a vártnál jóval több pénzre volt szükség, igénybe vették a harmadik „B” ütem befizetett pénzét is, gondolván, majd később a pótkölcsönökből „visz- szacsoportosítják” ezt az ősz- szeget. Adózatlan forintok Természetesen valamennyi ütem vezetője a saját építkezését sürgette, az ellentétek egyre mélyültek, mivel az utolsó ütem az alapozásnál megállt, s csaknem egy évig nem történt semmi. Az először kezdett építőik hangulatát pedig az forrósította fel, hogy a pénz elfogyott, a lakások pedig csak hetven százalékos készültségi fokot értek el. A vita megosztotta a lakásépítő szövetkezet vezetőségét, a tagok pedig már nyíltan sikkasztásról beszéltek. A botrány valószínűleg előbb vagy utóbb mindenképpen kirobbant volna, de siettette ezt a folyamatot az új főkönyvelő, Hatscher Ti- bqrné, „aki a munkaköréből is adódóan — természetesen felfigyelt a szabálytalanságokra, s mivel ezek mögött sikkasztást gyanított, annak bebizonyítására koncentrált. Nem tudható, s a történet szempontjából mellékes is, ki adta postára a feljelentő levelet, melyben a rendőrség segítségét kérték. A kihallgatások és a házkutatás híre futótűzként terjedt a városban. Az OTP felfüggesztette a hitelek folyósítását, az építőanyag-telepeken pedig legjobb esetben is csak készpénzt fogadtak el a rossz hírbe keveredett építő szövetkezet képviselőitől. Az építkezésen dolgozó munkások is sorra vették a munkakönyvüket, minden második ember kilépett, így például a teljes ácsbrigád. Az építkezés lelassult, szinte megállt. A száznyolcvanhat lakás átadására váró családok reményei a közeli költözésről szertefoszlottak. A második ütem, tehát az először épülő lakásokba a tervek szerint december végéig beköltözhettek volna a lakók, ez az időpont azonban jövő június—júliusra tolódott. A rendőrségi vizsgálat még tart, tehát nem tudható, történt-e sikkasztás. A régi elnök az ügy tisztázásáig lemondott, a főkönyvelő kilépett, változott a vezetőség összetétele is. Kisbán Miklós, az anyagbeszerző — mint elmondta — saját fizetéséből veszi a konyakokat és virágcsokrokat, mert az apró ajándékok erősítik az építőanyagtelepen dolgozókkal is a barátságot. Ha jó lenne az ellátás Az építkezés újra indult, a tagok póthitelért folyamodtak az OTP-hez. Meglett a harmadik „B” ütem pénze is, aminek nem tudnak felhőtlenül örülni, mert korábban olcsóbban vásárolhattak volna építőanyagot. . ........,» , Kórképet írtam le, todva, hogy. a gyógymód a stabil ár és a jó ellátás lehetne. Mondom: lehetne. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése A kistermelők sokat vállalnak A közeljövőben a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — hat év után először — beszámol a Miniszter- tanácsnak arról, hogyan tesz eleget feladatainak. Az ilyen megmérettetés minősíti a testület tevékenységének eredményességét, értékeli, hogy a tanácsok munkája mennyiben felel meg törvényszabta feladatuknak, de minősíti a tanácsi végrehajtó szervezet munkatársainak hozzáértését, igyekezetét, s azt, hogyan szolgálják a közösség érdekeit. E szerteágazó, a megye életének szinte minden területét érintő téma volt a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésének legfontosabb napirendje, 'melyet mint a Minisztertanács elé terjesztendő egységes álláspontot elfogadott, jóváhagyott a testület. A továbbiakban a végrehajtó bizottság beszámolót hallgatott meg a megye diáksportjának helyzetéről, a tartalmi és szervezeti fejlesztés feladatairól. Vita után a testület úgy foglalt állást, hogy a diáksport helyzetéről szóló jelentés ugyan a valóságnak megfelelő képet ad, de a további — nem kevés — tennivalóról szóló javaslat nem elég konkrét, ezért végrehajtásuknak sincs biztosítéka. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy e témára még ebben az évben egy későbbi ülésen visszatérnek. A megyei diáksport helyzetével a közeljövőben lapunkban is részletesen foglalkozunk. A földhivatalok fontos feladata a termőterületek védelme Mátrai Tibor Akár egész kötetre való rémregényt lehetne összeállttá ni azokból a történetekből, amelyeket tíz-egynéhány éve még rendszeresen hallhattunk a megyei földnyilvántartásban uralkodó állapotokról. Az ösz- szevisszaságért a fő bűnös maga a történelem. A világháborúk viharai, az 1956-os disszi dálási hullám, a korábbi államosítások, a mezőgazdaság kollektivizálása olyan helyzetet teremtett a földtulajdonviszonyokban, hogy sokáig még a szakemberek számára is úgy tűnt, talán soha nem érik utol magukat, s nem tudnak rendet teremteni e területen. E megállapításra a megyei, a korábbi járási földhivatalok s a mostani utódjai, a körzeti földhivatalok, a végrehajtó bizottság véleménye szerint, alaposan rácáfoltak. Bár körülményeik korántsem voltak ideálisak, például túl sokat késett nálunk a munkát könnyítő számítógépesítési program, a lehetőségekhez és I az országos viszonyokhoz kéVitatott kényszermegoldás... lióval kevesebb pénz kerül a tanács pénztárcájába. Fél esztendő azzal telt el, hogy újra megvizsgálták az eredeti koncepció megvalósulásának lehetőségeit. A júniusi tanácsülés, nagy vita után, ellenszavazatokkal úgy döntött, hogy új rendelőintézetet kell építeni az István téri üres telken. A régi tanácsháza felújításának, a volt járási hivatal átalakításának a pénzügyi gondok miatt nincs realitása. A tervek azóta elkészültek, hozzá lehetne kezdeni a beruházáshoz, de... De sokan helytelenítik a tanács határozatát. Az ellenvélemények elhangzottak azon a pártbizottsági ülésen is, amelyen a VII. ötéves terv időarányos végrehajtását értékelték. Akkor döntöttek arról, nyílt pártbizottsági ülést tartanak, ahol mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja. Néhány nappal előtte a televízió Ablak című műsora is foglalkozott a témával, s az adás alaposan fölbolygatta a térség közvéleményét. Ez érződött a pártbizottsági ülés szenvedélyes hangú felszólalásaiból is. Rossz tájékoztatás Az állampolgárok először is a rossz tájékoztatást rótták fel a jelen lévő vezetőknek, Macz- kó József pártbizottsági első titkárnak és Raffay Béla tanácselnöknek. Ahogy mondták: idejét múlta az a felfogás, hogy a lakosság háta mögött döntenek, s csak utána próbálják meggyőzni őket. S amint kiderült: a tanácstagok bizony nemigen konzultáltak választóikkal. Egy tanácstag pest ma már rend uralkodik a megyei földnyilvántartásban. Ez annál is inkább dicsérhető, mivel kevés megyében olyan nagy az ügyfélforgalom, gyors a tulajdonosok cserélődése, mint éppen nálunk, ahol évente sok-sok ezren tesznek szert egy-egy bérelt vagy vásárolt kertre, telekre, üdülő- területre. S mindehhez vegyük hozzá, hogy az elmúlt esztendőkben olyan jogszabályok sora született, melyek azt is igényelték a földhivataloktól, hogy alapjaiban reformálják meg saját tevékenységüket. Ide kell sorolnunk például a földtörvényt, az illetéktörvényt s a földügyi igazgatásra vonatkozó új eljárási rendszert. A megyei és körzeti földhivatalokban nálunk alig több, mint háromszázan dolgoznak, ma már többé-kevésbé elfogadható körülmények között. E képbe nem fér bele a budaörsi és a monori hivatal, ahol nem csupán az ügyintézőknek, de ügyfeleik százainak is meg kell szenvednie az áldatlan állapotokat. Már a közeljövőben jelentős eredményeket hozhat az ügyintézésben, a föld tulajdonosainak naprakész nyilvántartásában, az adásvételek gyors lebonyolításában, hogy az egész megyét átfogó számító- gépes program készül, s folyamatosan korszerűsítik a helyi hivatalok ma még gyakran mostoha műszerezettségét is. A földhivatalok egyik fontos feladata a föld, mint nemzeti kincs védelme, hasznosításának felügyelete. E tekintetben a helyzet Pest megyében jónak mondható. A rendszeres felmérések szerint a magán- tulajdonú földekből évente csupán háromszáz-négyszáz hektár marad parlagon. A hasznosíthatatlan nagyüzemi területekből pedig az elmúlt esztendőkben 40 millió forintos ráfordítással majd kétezer hektárnyit állítottak újra művelésbe. Ehhez hozzáadhatjuk azt a három és fél ezer hektárnyi új telepítésű erdőt is, amellyel majd gyermekeink, unokáink lesznek gazdagabbak. S bár a terület a megye több mint félmillió hektárnyi szántójához és erdejéhez képest elenyészőnek tűnhet, súlya azonban rögtön megnő, ha tudjuk, hogy ennél nagyobb parcellákat nyelnek el időről időre az infrastruktúra, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló más irányú beruházások. A nagyüzemek segítsége nélkül a kistermelés sem lehet eredményes Egy másik téma ugyancsak a föld hasznosításával volt kapcsolatos. A végrehajtó bi zottság tegnapi ülésén ugyanis tájékoztatót hallgatott meg a háztáji gazdálkodásról, a mezőgazdaságban működő új vállalkozási formákról. Hogy e gazdasági ágazatot ma már nem lehet félvállról kezelni, jól szemlélteti, hogy a kistermelés részesedése a mezőgazdasági össztermelésben ma már több, mint egyhar- madot tesz ki, s a hús előállításában az 50 százalékot is meghaladja. Jellemző, hogy nem a kistermelők által művelt földterület nagysága, hanem ellenkezőleg, a befektetett többletmunka növeli az értéket. Húszezer hektárról például 15 ezer hektárra csökkent a háztáji földterület, de rajtuk ma már csak elvétve látni kukoricát, gabonát vagy más hasonló takarmányt, sokkal inkább dívik a zöldség- és virágkertészkedés, a gyógynövények vagy a munkaigényes cukorrépa termesztése. Egyre inkább jellemző, hogy olyan ágazatok is családi termesztésbe kerülnek, mint például a szőlő. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy szűnőben lenne a nagyüzemi termesztés súlya e fontos élelmiszerek előállításában. Ellenkezőleg a nagyüzemek integráló, szervező tevékenysége nélkül a kistermelés sem lehetne ilyen eredményes. A szövetkezetek, állami gazdaságok ugyanis nemcsak az értékesítésről gondoskodnak, de a jól bevált nagyüzemi módszerekkel állítják elő az abraktakarmányokat, a szaporítóanyagokat, gondoskodnak a korszerű növényvédelemről, a talaj művelésről és a szállításokról is. Jellemző az is, hogy egy-egy szövetkezet, állami gazdaság saját maga dolgozza fel a kistermelők által előállított terményeket és termékeket. A nagyüzemekben háromszáz szakember foglalkozik a kistermelés szervezésével, a különböző szolgáltatások biztosításával, a késztermékek felvásárlásával. Nekik is köszönhető, hogy a háztáji gazdaságokból és a kiskertekből ma korszerű módszerekkel, intenzív módon nagy tömegű élelmiszer kerül az ország asztalára. Pest megyében egyre jobban terjed a bérleti rendszer, tavaly már több mint 13 ezer hektáron folyt ilyen módon növénytermesztés. Különösen azok a gazdaságok élnek ezzel a lehetőséggel, ahol a munka hatékonysága korábban alacsony volt, vagy létszámgondokkal küzdöttek. A jászkarajenöi Árpád Termelőszövetkezet például több mint ezer hektárnyi földjét művelteti bérleti formában. Az új vállalkozási formák közül egyre jobban terjednek az átalány-elszámolásos és költség-elszámolásos módszerek, a szolgáltató szakcsoportok. Ezek mindegyikében a munkában részt vevők közösen is, egyenként is érdekeltek az eredményességben. Űj színfolt a mezőgazdaság palettáján, hogy sokan ismét hivatásszerűen egyéni gazdaként, bérlőként foglalkoznak mezőgazdasági munkával. Mint a felmérések bizonyítják, az új gazdák többnyire jól felkészült, szakértelemmel bíró mezőgazda- sági vállalkozók. Jellemző vállalkozási terület a facsemete- és dísznövény-termesztés, a szabadföldi és fóliás zöldségnevelés, gyümölcstermesztés és a szarvasmarha kivételével az állattenyésztés szinte minden ágazata. A kistermelők annak ellenére érnek el Pest megyében jó eredményeket, hogy most már évek óta sújtja őket is a mezőgazdaság egyik legfőbb veszedelme, az aszály, s a megyei tanács végrehajtó bizottságának véleménye szerint még mindig nem kielégítő az érdekképviseletük, s az ilyen vállalkozások hitelezési rendszere. Cs. A. Fórum a ráckevei rendelőintézetről „Most mondják meg őszintén, minek vagyunk itt? Elmondjuk a véleményünket, azután hazamegyünk, nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket, abban a hitben, hogy tettünk valamit, de közben semmi sem változik.’’ Így ösz- szegezte a hétfő esti ráckevei nyílt pártbizottsági ülés tapasztalatait az egyik állampolgár. S mi tagadás: igaza van. A téma a ráckevei szakorvosi rendelőintézet építése, illetve helykijelölése volt. Az előzmények Az előzmények 1984-ig, a közigazgatás átszervezéséig nyúlnak vissza. A járások megszűnésével Szigetszent- miklós és Ráckeve önálló körzetközpontokká váltak, s a Ráckevei Tanács apparátusa átköltözött az 1901-ben épült, rossz állapotban lévő tanácsházáról a megüresedett járási hivatalba. No de mi legyen a régi tanácsházával? — vetődött fel a kérdés. Szinte ezzel egy időben fogalmazódott meg az igény, hogy a körzet majd negyvenezres lakossága igencsak megérdemelne egy új szakorvosi rendelőt. Ne kelljen Szigetszentmiklósra utazgatni, ami ugyan csak 30 kilométerre van, de a közlekedés hagy némi kívánnivalót maga után. Amikor a városi jogú tanács 1986-ban elfogadta a VII. ötéves tervét, abban első helyen szerepelt a 8 munkahelyes szakorvosi rendelő megépítése. Ügy gondolkoztak, hogy két legyet ütnek egy csapásra. Felújítják a Ráckeve szimbólumává is vált öreg tanácsházat, az apparátus visz- szaköltözik, a volt járási hivatal épületét pedig átalakítják, s oda kerül a rendelő. Ez a megoldás mindenkinek tetszett. Igen ám, de 1988 elején kiderült, hogy — elsősorban a költségvetési támogatások csökkenése miatt — az ötéves terv hátralévő éveiben 53 milviszont kikérte magának, hogy rajtuk verjék el a port, mond- : ván; azt senki sem tudja, hogy ők milyen sokat dolgoznak ... A további kifogások abban összegezhetők: a kis- áruház melletti üres tanácsi telek szűk lesz a rendelőintézetnek. Az első ütemben egy melléképület, a távoli jövőbe vesző második pedig két lakóház kisajátításával jár. A nagyközség központjában most sincsen elég parkolóhely, a rendelőt nem lehet majd gépkocsival megközelíteni. Sok beruházásról kiderült 20—30 év elteltével, hogy annak ide- i jén elrontották, ne essünk mi ebbe a hibába! — figyelmez- : tetett valaki. A jelenlévők a legkülönbözőbb variációkat vetették fel. így például ajánlották, hogy a tanács vegye meg a római katolikus parókiát, az ahhoz tartozó ezer négyzetméteres szabad területtel. Az ára 8 millió forint, de csak 2 és fél milliót kell egy összegben kifizetni, a többit részletre. , Másvalaki azt javasolta, a rendelő kerüljön a falu szélére, ott van elég hely. Szóba került az is, hogy a tanács mi- i ért adott el évekkel ezelőtt egy telket a Budapest Banknak, 700 ezer forintért. Most i milyen jó lenne, ha meglen- : ne. Ezek az érvek mind ismertek voltak Raffay Béla előtt, hiszen a fórumot aláírásgyűj- 1 tési kampány is megelőzte, s | az állampolgárok is előre tud- hatták a válaszokat. Ismétel- < ten azt hallották, hogy a me- > gyei céltámogatásból, a saját 1 forrásokból, egyebek között i kötvény és téglajegy kibocsá- 1 tásából a tanács 45 millió forintra számít, pontosan any- nyira, amennyibe a kivitelezés kerül. Ezzel szemben csak a régi tanácsháza átalakítása 50 —70 milliót emésztene fel. Nem kezdhetnek olyan beruházásba, amelyre nincs meg a fedezet. Az István térin kívül nincs más megfelelő tanácsi telek. A parókia megvásárlása fel sem merülhet, mert a tanács nem kíván a római katolikus egyház adósa lenni, nem is szólva arról, hogy új terveket kellene készíteni, s a tereprendezés se lenne ingyen. A másik telket azért adták el a Budapest Banknak, mert akkor még nem lehetett előre látni, hogy évekkel később ilyen helyzetbe kerülhet a tanács. Megismételte: a támogatások csökkenéséről idén januárban kaptak pontos információt. A tanácsülés döntésének nincs reális alternatívája, az építkezést mielőbb el kell kezdeni, mert minden késedelem újabb milliókba kerülne. Ahogy kezdődött A több, mint négyórás vita azzal zárult, amivel kezdődött: az álláspontok különböznek. Egyik fél sem tudta meggyőzni a másikat, s az előzmények alapján ezt sejteni lehetett. A lakosság egy része nem tudja elfogadni a kényszer diktálta döntést, a tanács pedig nem akar belekezdeni egy megalapozatlan beruházásba. A fórum egyetlen eredménye az, hogy egyáltalán létrejött. Tapasztalatait a következő tanácsülés elé tárják, ám nem nehéz megjósolni, hogy ettől nem várható semmiféle változás ... Kövess László