Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

2 ^»gfgp 1988. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK A magyar miniszterelnök Franciaországba készül Grósz Károly interjúja a Le Grósz Károly miniszterelnök, az MSZMP főtitkára közelgő franciaországi látogatása alkalmából interjút adott a Le Monde-nak. A legtekintélyesebb francia lap szerdán egész ol­dalon közölte a nyilatkozatot, amelyben Grósz Károly szólt a magyar politikai intézményrendszer fejlődéséről, gazdasági reformunk törekvéseiről és gondjairól, az adórendszerről és Romániához való viszonyunkról. Kun Béla Leninhez írt egyik, utolsó távirata Megnyílnak az Egyebek között kijelentette: „az olyan rendszer, amely képtelen emberi viszonyokat teremteni ahhoz, hogy az em­berek ott maradjanak, nem maradhat fenn sokáig. Ha a szocializmusnak nem sikerül ilyen körülményeket teremte­nie, akkor nem lesz belőle új megoldás az emberiség szá­mára. Mi vállaltunk kockáza­tot, de nem sajnálom.” El­mondotta, hogy az egypárt- rendszer „nem elvi kérdés számunkra, de a következő pártkongresszusig nem nyitunk vitát róla. A kongresszus vi­szont dönteni fog.” Grósz Károly részletesen be­szélt a magyar gazdasági re­form ellentmondásos kibonta­kozásáról és rámutatott, hogy a reform a múltban éppen azért vallott kudarcokat, mert nem élvezte eléggé a társada­lom támogatását. Ezzel hozta összefüggésbe azt is, hogy ha­marosan megválik miniszter- elnöki posztjától, s így teljesen a párt vezetésének szentelhe­A szervezők szerdán lefúj­ták azt a sztrájkot, amelyet kedden hirdettek meg két gdanski hajógyárban, a Lenin Hajógyár bezárásáról hozott kormánydöntés elleni tilta­kozásul. A két gyárban ugyan­is a dolgozók közül senki sem csatlakozott a sztrájikszerye- zőkhöz. Közben azonban Var­sóban ezer egyetemista tilta­kozott a hajógyár bezárása el­len. Nyugati hírügynökségek sze­rint a több mint 5 ezer mun­kást foglalkoztató gdanski ha­jójavító üzemben és a 900-as létszámú folyami hajógyárban maroknyi fiatal „Szolidari- tás”-aktívista kezdte el a sztrájkot. Idézték az egyik UTOLSÓ VÁLASZTÁSI gyű­lésén a 64 éves Bush ezekkel a szavakkal zárta kortesbeszé­dét: „S most pedig nézzenek reám jól. Itt áll önök előtt az Egyesült Államok következő elnöke.” A republikánus párti gyűlés természetesen hatalmas ovációval fogadta ezt a kije­lentést, amely több volt, mint olyan kötelező fordulat, amely­nek a jelölt győzelmébe vetett magabiztosságát kell tükröznie. Az előrejelzések ekkor már egybehangzóak voltak hetek óta abban, hogy a választási hadjáratban Reagan által erő­teljesen támogatott alelnök szinte „utcahosszal” vezet ri­válisa, a demokrata párti Dukakis előtt. A görög beván­dorlók leszármazottja, Duka­kis ugyan szinte minden erőt bevetett a finisben, s valame­lyest javított is egyes államok­ban helyzetén. De az általa oly hangosan hirdetett „meglepe­tés”, amelynek rá kellett vol­na cáfolnia a közvélemény­kutatások eredményeire, el­maradt, és sportnyelven szól­va a „papírforma” érvényesült Bush győzelmével. Illetve volt bizonyos megle­petés, de nem ott következett be, ahol Dukakis és hívei Várták. A választási hadjárat eldurvulása, amely sok ame­rikai kommentátort elszomorí­tott s kedveszegett cikkezésre késztetett a személykedések láttán, olyan várakozást alakí­tott ki, hogy az Egyesült Álla­mok választásra jogosult pol­gárainak legalább fele távol marad a szavazástól. Az élet rácáfolt erre: a választáson mintegy nyolcvanszázalékos volt a részvétel. a választók többségé — 54 százaléka — adta voksát George Bushra. Hírügynöksé­gek terjedelmes kommentárok­ban elemzik, hogy mi vezérel­hette leginkább az amerikai ti erőfeszítéseit: „egy nép vagy megérti, mit akar az or­szág vezetése, vagy nem érti meg, és akkor nem is támo­gatja. Ügy vélem tehát, hogy feladata sikerre viteléhez kor­mányunknak erősebb támoga­tást kell kapnia a párttól, mint amit én magam is kap­tam eddig.” A magyar—román viszony­ról szólva kifejtette, hogy Ni- colae Ceausescu elnökkel való aradi találkozóján „nem tehet­tünk pontot egy olyan vita végére, amely évszázadok óta tart”. Felsorolta, melyek azok a főbb kérdések, amelyek ma szembeállítják a két ország vezetését: „Ceausescu és köz­tem, Románia és Magyaror­szág között alapvető ideológiai és politikai nézeteltérések van­nak. Ceausescunak más felfo­gása van a szocializmusról, mint nekünk, ö azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdés már megoldott probléma. Mi nem így tartjuk, ö úgy véli, hogy nem tartozik ránk, mi­szervezőt, aki elismeri, hogy a többi dolgozó közül senki sem csatlakozott a tiltakozás­hoz, s a Reuter megfogalmazá­sa szerint az akció összeom­lott. A brit hírügynökség úgy elemzi a történteket, hogy a törvényen kívül helyezett „Szolidaritás” Szakszervezet fiatal gdanski aktivistái ré­széről a sztrájk lázadás volt Lech Walesa elnök ellen, amiért az nem volt hajlandó országos sztrájkot hirdetni a Lenin Hajógyár bezáratása miatt. Nyugati megfigyelők szerint Walesa azért nem tá­mogatta az országos sztrájk gondolatát, mert tudta, hogy a felhívás nem találna töme­ges. meghallgatásra. választók szavazását. Minde­nekelőtt egyetértenek annak megítélésében, hogy Bush, akit Reagan iránti „túlságos lojalitása” miatt ellenfelei ko­rábban hevesen támadtak, sőt „az elnök árnyékának” nevez­ték, a szavazásnál végül is bi­zonyos fokig hasznot húzott ebből. Az átlagamerikai ugyan­is jól tudja, hogy az alelnök csak afféle „tartaléknak” szá­mít az alkotmány előírásai szerint, s csak akkor léphet el­ső számú politikai cselekvő­ként a színre, ha az elnök be­tegsége miatt vagy más okból akadályoztatva van a hatalom gyakorlásában. S tekintve, hogy Reagannek az utóbbi években folytatott politikája népszerű az amerikaiak több­sége előtt, Bush a maga javá­ra kamatoztathatta azt, hogy kijelentse: aktív részese és végrehajtója volt ennek a vo­nalnak. Ha megválasztanak — hirdette —, nem lesz változás, ugyanaz a politika folytatódik Washingtonban. Erről biztosította a választó­kat Reagan elnök is, amikor a kampány finisében nem egy gyűlésen megjelent Bush olda­lán, s a folyamatosságról be­szélt, ha alelnöke kerül majd be jövő év január 20-ától egy négyéves ciklusra a washing­toni Fehér Házba. Az ismer­tet, a kipróbáltat, a beváltat minek is kellene felváltani egy ismeretlenre, bizonytalanra, s ez, ki tudja, milyen cik­cakkokat eredményezne az amerikai politikában? — sú­lyén élete van a magyaroknak Romániában. Mi nem értünk ezzel egyet, ö úgy véli, hogy rendszereink ideológiai azonos­sága tiltja Románia bírálatát. Mi másként gondoljuk.” Az 1918. novemberi német- országi forradalomra emlé­keztek szerdán az NDK fő­városában. Hetven évvel ez­előtt, ezen a napon bukott’ meg a császárság és kiáltot­ták ki a köztársaságot. A szocialisták berlin-fried- richsfeldei emlékhelyén több száz fővárosi jelenlétében tar­tott kegyeletes megemlékezé­sen ott voltak az NDK párt- és állami életének vezetőikép­viselői, köztük Erich Hone­A colombói rádió közlése szerint szerdán Sri Lanka kormánya parancsba adta a biztonsági erőknek, hogy fel­szólítás nélkül használják lő­fegyvereiket a tüntetőik és za­vargók ellen. A szigetország nagy részét harmadik napja sztrájk bénítja meg. Teljes riiadókéiszültségben vannak a rendőri és katonai alakula­tok. A hétfőn kezdődött sztráj­kot a szingaléz sovinizmus talaján álló „Népi Felszaba- dítási Front” (JVP) hirdette meg: a csoport Junius Dzsa- javardene elnök lemondását, a kormány menesztését és a galmazták a republikánus pár­ti korteshadjárat televíziós reklámjai. A jelek szerint a voksolók többsége hallgatott is erre az érvelésre. UGYANAKKOR kellő idő­ben, már a republikánus kon­venció után, amikor hivatalos elnökjelöltté emelkedett, Bush sikeresen lépett fel olyan pá­lyázóként a Fehér Ház meghó­dítására, aki képes meggyőzni a választók zömét, hogy el­nökként lesz azért majd saját arculata, s nem puszta „máso­lójává válik” Reagan politiká­jának. Demokrata párti rivá­lisának a nagypolitikában való tapasztalatlanságával szembesítette saját életútjá­nak kiemelkedő állomásait. Azt, hogy volt országa ENSZ- nagykövete, a Kínai Népköz- társasággal való amerikai nyi­tás idején az Egyesült Álla­mok pekingi összekötő irodájá­nak vezetője, s amikor a CIA (Központi Hírszerző Ügynök­ség) sorozatos botrányok miatt válságos helyzetbe került, Busht állították az intézmény élére. Sőt, néhány óráig — amikor Reagan elnök műtétje előtt, erre az időtartamra reá ruházta a hatalmat — volt az Egyesült Államok megbízott elnöke is . Az első nemzetközi nyilatko­zatok is, amelyek Bush meg­választása után elhangzottak, a folyamatosság várható volta feletti elégedettségnek adtak hangot az Egyesült Államok szövetségesei körében. A meg­választott negyvenegyedik el­Corbacsov Indiába látogat Moszkvai bejelentés Moszkvában szerdán beje­lentették, hogy Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitká­ra, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke november második felében hivatalos, baráti látogatásra Űj-Delhibe utazik az indiai vezetés meg­hívására. ciker, az NSZEP KB főtitkára, Willi Stoph, a miniszterta­nács elnöke, Horst Sinder- mann, a Népi Kamara Elnök­ségének elnöke. Ugyancsak képviseltették magukat az ünnepségen az NDK-beli pár­tok és tömegszervezetek. Erich Honecker és a többi párt képviselői koszorúkat helyeztek el a novemberi for­radalom során a reakciós erők által meggyilkolt hősök em­lékművén él. parlament feloszlatását köve­teli akciójával. A szervezet élesen szembenáll a szinga­léz—tamil nemzetiségi válság rendezésére tavaly aláírt bé­keegyezménnyel. A kormány­zó párt tagjai ellen sorozat­ban hajtotta végre a politi­kai merényleteket a megálla­podás létrejötte óta. Az utób­bi időkben több sikeres sztrájkakciót szervezett a front, Colombo értésére adva, hogy befolyása napról napra növekszik. A szervezet egyéb­ként már 1971-ben fegyveres felkelést robbantott ki az ak­kori kormány ellen. A láza­dásban tízezren haltak meg. nököt akár egykori diploma­tái, akár mostani alelnöki szerepköréből jól ismerik. A NATO-országok vezetői közül, már megválasztott amerikai elnöki minőségében, először Thatcher miniszterelnök asz- szony találkozhat majd George Bushsal, amikor hamarosan Washingtonban Reagan vendé­ge lesz. A TASZSZ hírügynök­ség kiemelte Bushnak azt a nyilatkozatát, amely a válasz­tási kampány finisében hang­zott el, s amely nem véletlenül került a világlapok vezető he­lyére. E szerint, ha elnökké választják, egyik első felada­tának tekinti, hogy találkozzon Mihail Gorbacsovval, s foly­tassa a párbeszédet a vitás kérdések megoldásának kuta­tására a szovjet államfővel, pártfőtitkárral. A szovjet hír- ügynökség kommentárjában hangoztatta, hogy a moszkvai vezetés is a maga részéről ar­ra törekszik, hogy ne legyen szükségtelen szünet a csúcs­diplomáciában. A HELYZETELEMZÖK meg­állapítják, hogy Bushnak a belpolitikában nem lesz köny- nyű dolga. A Demokrata Párt ugyanis mind a képviselőház­ban, mind a szenátusban újra biztosította többségét. Ez any- myit jelent, hogy január 20-a után a végrehajtó hatalomnak meg kell szereznie a demok­rata párti honatyák támogatá­sát minden olyan kérdésben, amelyhez kongresszusi jóváha­gyás szükséges. Ezért az erő­sen elfajult választási kam­Igazi tudományos szenzá­cióval szolgált szerdán több központi szovjet archívum ve­zetője: az APN sajtóügynök­ség szervezésében rendszere­sen megtartott, a történelem „fehér foltjainak” feltárására irányuló tájékoztatón ezúttal arról számoltak be a Moszk­vában dolgozó újságíróknak, hogy megszűnt több mint egy­millió dokumentum titkossá­ga, s így rendkívül érdekes iratok váltak bárki számára hozzáférhetővé. Feliksz Kovaljov, a külügy­minisztérium diplomáciatör­téneti főosztályának vezetője példaként említett egy ilyen dokumentumot: szó szerint felolvasta Kun Béla egyik Leninhez intézett utolsó táv­iratát. A magyar olvasó szá­mára bizonyára nem érdekte­len megismerkedni az 1919. április 29-én kelt üzenet szö­vegével, hiszen az több fon­tos történelmi tényre is rá­világít: „Lenin elvtársi Mielőtt az utolsó harcba vetjük magunkat, meg kell tennem utolsó jelentésemet önnek. Mindaz, amit eddig tettünk a diktatúra ideje alatt, radikálisabb és szervezettebb munka volt, mint amit ön ta­nácsolt a bécsieknek és a ba­joroknak. Minden segítség nélkül végeztük el ezt a mun­kát, a környező országok pro­letariátusának árulása ellené­re, és utolsó leheletünkig tel­jesítve kötelességünket rá kell döbbennünk, hogy nem an­nak a proletariátusnak a vi­selkedése volt olyan fájdal­mas számunkra, amely a ka­pitalizmus kizsákmányolása Az izraeli hadsereg egységei szerdán szétromboltak egy Jordán-völgyi települést, több száz ember otthonát. A Tam- mun falura kimért kollektív büntetést — amellyel a hiva­talos közlés szerint a hétfőn megkéselt izraeli katona halá­lát kívánták megtorolni — a megszállt területeket kor­mányzó védelmi minisztérium rendelte el. Ugyancsak szer­dán Gázában egy incidens so­pány után, a szavazás ered­ményeinek ismeretében, Bush azonnal igyekezett béküléke- nyebb hangnemet megütni a demokraták irányában, s együttműködésre hívta fel őket, elsősorban a külpolitikai kér­désekben. Túl ezen Bushnak, ha ja­nuár 20-a után elfoglalja he­lyét a Fehér Ház ovális irodá­jában, amely a mindenkori el­nök hivatali helye, szembe kell néznie az Egyesült Államok egyre növekvő — jelenleg 2,6 milliárd dolláros — költségve­tési hiányával. Sok közgazdász szerint ez ma az Egyesült Ál­lamok legnyomasztóbb gondja. Bush beszédeiben azt ígérte, hogy csökkenti majd ezt a hatalmas deficitet. A bejelen­tett megoldás azonban homá­lyos volt a kommentátorok vé­leménye szerint. Az alelnök ugyanis csak annyit mondott, hogy ez a szövetségi kormány kiadásainak „rugalmas befa­gyasztása” által történik majd. De hogy mit ért ez alatt, nem körvonalazta. Egyes közgazdá­szok szerint csakis adóemelés­sel lehetne a költségvetési hiányt csökkenteni, s ezt pedig Bush kereken elutasította vá­lasztási korteshadjáratában. EZEK AZONBAN már Bush elnök megoldandó problémái lesznek, s ez a néhány nap még az ünneplésé, amelyre a republikánus párti győztes el­nökjelölt joggal tarthat számot a szavazás eredménye nyomán Majd rövid pihenés után a folyó ügyekkel való ismerke­dés következik immár megvá­lasztott elnöki szinten, s egy sajátos időszak, amíg január 20-án ünnepségsorozat kereté ben George Busht hivata'osm beiktatják az Egyesült Álla­mok új, negyvenegyedik elnö­kévé. Árkus István alatt szenved, mint inkább az, hogy az a proletariátus ha­gyott cserben minket, amely már felszabadult. Undort vált ki belőlünk Ra- kovszkij és Csicserin maga­tartása. Könyörögtünk, hogy kezdjenek katonai akciót Besszarábia és Bukovina el­len, hogy megbénuljon az An­tant összpontosított támadása. Ehelyett Csicserintöl hazug táviratokat kaptunk a Szta- nyiszlavszkij-kormány buká­sáról, Rakovszkij pedig kés­leltette a Besszarábia és Bu­kovina elleni támadásait. Így a románok képesek voltak va­lamennyi csapatukat ellenünk küldeni. Megállapodásunk volt a ga­líciaiakkal, amely nem zavar­ta volna meg a szocializmus­ra való áttérést. Ehelyett Ra­kovszkij folytatja a maga po­litikáját, amely csak látszat­ra bolsevista politika. Minden hazatérő hadifogoly egysége­sen úgy ítéli meg, hogy ez nem internacionalista maga­tartás. Kérem, haladéktalanul tájékoztassa erről Zinovjev és Buharin elvtársakat. Az önhöz intézett táviratokra Csi­cserin válaszolt nekem, aki nem létező galíciai szovjetek­ről mond nekem meséket. Haláláig hű önhöz — Kun Béla, külügyi népbiztos.” Kun Béla nevével egyéb­ként — több évtizedes szünet után — ismét találkozhat időnként az olvasó a szovjet sajtó hasábjain. A KMP meg­alakulásának közelgő 70. év­fordulója várhatóan újabb ér­dekes adalékokkal szolgál majd, gazdagítja a szovjet és a magyar olvasók ismereteit Kun Béla életútjáról. rán a katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre, s a lövések egy 4 éves gyereket halálra sebez­tek. Tammun faluból származott az a 21 éves palesztin, aki is­meretlen okból hétfőn Jerikó közelében egy ellenőrzőpont­nál megtámadott és leszúrt egy izraeli tartalékos katonát. A gyilkost egy másik katona a helyszínen agyonlőtte. Ezt követően került sor Tammun megbüntetésére: a lakosok fél órát kaptak holmijuk össze­csomagolására, majd teher­autókkal egy elhagyott térség­be szállították őket. Házaikat előbb benzinnel felégették, majd felrobbantották, akár­csak több kutat is. A katonai szóvivő szerint „csupán két tu­cat illegálisan épült barakkot számoltak fel, s ez alig 200 embert érint” — ennek az állí­tásnak azonban a helyszíni je­lentések ellentmondanak. Nemzetközi humanitárius szer­vezetek szerint több mint' 80 nagy kőházat robbantottak fel, 800 palesztin otthonát. Eddig — hangoztatta az egyik szer­vezet megbízottja — csupán az erőszakos eseményekben aktív részvétellel vádoltak há­zait érte e sors, de ez látha­tóan megváltozott. „Attól fé­lek. honv a tawmnni parasztéi elüldörése esetleg a Jordán völgyében é7ő lekössön jelen­tős mértékű kitelepítésének erőjátékát jelenti” — mon­dotta. mCsAK RÖVIDEN... B JUGOSZLÁVIÁBA utazik Dmitrij Jazov hadseregtábor­nok, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, szov­jet honvédelmi miniszter. JASSZER ARAFAT, a PFSZ vezetője közbenjárásért for­dult az ENSZ-hez, hogy ame­rikai vízumot kapjon, és részt vehessen a közgyűlés üléssza­kán. A kérelmet Javier Pérez de Cuellar főtitkár továbbí­totta az Egyesült Államok ENSZ-képviseletéhez — jelen­tették be szerdán New York­ban. Algírban a hét végén ösz- szeül a Palesztin Nemzeti Ta­nács (a száműzött parlament). A Reuter idézte megfigyelők szerint Arafat az ENSZ köz­gyűlésén be kívánja je’enteni a palesztin függetlenség ki­kiáltását. Nem talált tömeges meghallgatásra Összeomlott a gdanski akció FEGYVER KÖZÖS PIAC Nyugat-európai fegyver közös piac létrehozásáról tartottak tanácskozást szerdán Luxembourgban. Az értekezleten az úgynevezett Független Európai Programcsoporthoz (angol rövidítéssel IEPG) tartozó 13 ország védelmi minisztere vett részt. Az 1976-ban létrehozott szervezet formailag nem is NATO-, de nem is közös piaci szervezet. Az európai közösség 12 tagállamából 11 NATO-ország tartozik hozzá, s tagja még az EK-n kívül álló két NATO-tagállam: Norvégia és Törökor­szág. Az IEPG tehát lényegében az európai NATO-tagorszá- gok külön együttműködési szervezete. JEGYZET A NEGYVENEGYEDIK A németországi forradalomra emlékeztek Koszorúzás Berlinben Srí Lankán harmadik napja sztrájkolnak Teljes a riadókészültség Kollektív izraeli megtorlás Tammunban Több száz palesztin adta életét

Next

/
Oldalképek
Tartalom