Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

4

&fMrm

1988. NOVEMBER 8., KEDD

HETI PEST KÖRNYÉKI

Minden szerkesztőség faliújságjára ki tetetném a posta hírlapterjesztési grafikonját, amely hónapokra bontva mutatja, hogyan alakul egyes lapok előfizetése, eladása. Ugyanis egy ilyen kimutatásról először az derül ki, hogy az olvasók egy adott pénz- mennyiséget szánnak sajtótermékekre. Tehát, ha egy hetivagy napilap iránt nő az érdeklődés, szinte bizonyos, hogy egyik-másik iránt csökken.

Néhány esztendeje még naponta tűzték tollhegyre az újságírók, illetve a felháborodott olvasók a postai hírlapterjesztés hibáit. Manapság kevesebbet hallani róluk, bár alkalmanként szóba kerül, hogy meg kellene szüntetni a hírlapterjesztési monopóliumot. A postatörvény módosításán már dolgoznak — mondja Bor Sándor, a Budapest Vidéki Postaigazgatóság postaforgalmi és hirlaposztályának vezetője. A posta nem ragaszkodik a monopóliumhoz, de tény, hogy mostanában, amikor szinte hetente indulnak új lapok városokban, nagyközségekben, sokan rádöbbennek arra, hogy nem is olyan egyszerű dolog a lapterjesztés, mint az első pillanatban látszik.

A megyében hírlap- és folyóirat-ellátással hétszáznyolc- vanhatan foglalkoznak, a nagyobb városokban- hatvanöt dolgozónak kizárólagos munkája ez. A társadalmi árusok standjait is beleszámítva — ide tartozik a különféle boltok, a vendéglátó egységek, utasellátó büfék személyzete — összesen a megye kétezerötvennyolc pontjára kell egy időben, megfelelő mennyiségben és választékban eljuttatni mintegy hatszázféle sajtóterméket. Ezek mellé jönnek a helyi lapok, amelyek néhány hónapos kínlódás után végül is rendszerint a postai terjesztést választják.

Meglehetősen eltérőek az újságolvasási szokások a megye egyes területén élőknél —

vélekedik Bor Sándor. A fővároskörnyéki településeken inkább az országos napilapokat keresik, míg Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta térségében a megyei lap „az újság”. A postaigazgatóság alkalmazkodott a Pest megye sajátos helyzetéből adódó körülményekhez, s különjáratokat indít a megyei hírlappal, hogy a fővárostól legtávolabbi településeken is legyen lap a pavilonokban, amikor a bejárók hajnalban munkába indulnak. De jut például a Pest Megyei Hírlapból a budapesti közlekedési csomópontokon található újságosstandokra is. Pedig, ha jól dolgoznak a szállítók, és nem késnek a járatok vidéken, akkor a budapesti példányok esetleg megmaradnak. Minden újság réme a remittenda, azaz, az el nem adott lap. Míg Nyugaton egyes sajtótermékeknél ez eléri a harmincöt százalékot, nálunk, éppen a papírtakarékosság miatt, jóval kisebb a megengedett arány.

Igaz, a százalékos adatok olykor furcsa képet produkálnak. Például, ha a kis perbáli vagy pátyi postahivatalban nem fogy el az a napilap, amelyből egyetlen példányt kapnak eladásra, akkor ott a remittenda 100 százalékos. Igaz, vannak apró postahivatalok, amelyek nyáron igazi nagyüzemet bonyolítanak. Az üdülőterületeken működnek ezek, szám szerint huszonhat helyen a megyében Visegrádtól Leányfaluig, Gödtől Nagymarosig. Ezek lapellátására különös figyelmet fordítanak, a személyzetet is megerősítik, hogy a tavasztól őszig kint lakók igényeit kielégítsék. Hiszen sokan a lakásra járó lapokat is átkérik a nyaralójuk címére. Az üdülők egyébként is sok munkát adnak szezonban a postásoknak, hiszen csaknem annyit telefonálnak, leveleznek, táviratoznak, mint a helybeliek egész esztendőben.

Testvérváros,

testvérközség

Fót híre

Fót nagyközség és az olaszországi S. Benedetto dei Marsi nevezetű, Róma közelében fekvő kisváros kapcsolata azzal kezdődött, hogy a Római Magyar Akadémia közvetítésével Foton vendégszerepeit tavaly az olaszok negyvenöt tagú népi együttese, amelyet házigazdaként a helyi menyecskekórus és a tánc- együttes fogadott, kalauzolt. Már akikor szóba került: jó lenne többször találkozni, hiszen számukra is vonzó ez a táj, az ország, az itt élő emberek közössége. Az itáliai kisváros tanácsa külön napirendként tárgyalta meg otthon a kapcsolatok bővítését és hivatalos meghívót küldött a helyi citera- zenekamak és a kamarakórusnak. Azt is jelezték, hogy testvérvárosi kapcsolat felvételét ajánlják majd az itthoniaknak.

Az idei év első felében a fóti MÜFA, a Papírfeldolgozó Kisszövetkezet, a Fótépker és a helyi áfész anyagi támogatásával hat- vantagú művészeti küldöttség utazott olasz földre, s ott hét helyen vendégszerepeitek a fótiak. Tíz olasz kisváros összefogásával teremtették elő vendéglátásuk költségeit, s a házigazdák figyelmességére jellemző módon a helyi püspök Szent Istvánról mondott misét ottlétük alatt. Elkészült 'az együttműködési okirat. Ma már a tanácselnöki szoba falán is olvasható, hogy Comune di Fót és Comune di San Benedetto dei Marsi testvérvárosok. Az év végén nyolc-tíz tagú gazdasági küldöttséget várnak az Adria túloldaláról Fótra, de a materiális kapcsolatokon kívül ennél többre is gondolnak. Még a sport is szóba kerül, hiszen a fociért ott is rajonganak.

K. T. I.

Móza Katalin

Vagongyári hagyományok Dunakeszin

Borítékon kívül adott milliók

— Ide a borítékba mindent! Nem ritka eset, hogy ilyen véleményeket hallunk időnként, ha a munkahelyi szociálpolitika kerül szóba. Van, aki úgy gondolja: ha több pénzt kap, nem szorul olyan külön segítségre, amilyenek most a vállalati költségvetést terhelik.

— Meg kell tartanunk a már kialakult színvonalat — mondta nemrég Varga Lajos, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem igazgatója, egy fórumon. Szerinte náluk is elkelne ugyan, sok jó szakember megérdemelné a százforintos órabért, amennyit némelyik kisszövetkezet tud fizetni a dolgozóinak, ám a munkahelyi egészségügy, a balesetvédelem és sok egyéb feltétel rovására.

Kulcs a lakásokhoz

A MÁV hagyományai egyébként is követésre méltók, aminek szemléletes példájaként látható a nagyüzem felépítése után kialakított lakótelep, a már akkor megnyílt művelődési ház, a sporttelep, amihez az ötvenes évek közepén már hozzá számíthatták a gyárbeliek a Béke úti összkomfortos új lakásokat, majd fokozatosan azt az otthonteremtő politikát, amelynek eredményeként a hatvanas évek végén az Ifjú Gárda sétányon 72 család költözhetett új hajlékba a KISZ lakásépítő közösségének üzemileg támogatott akciója révén.

Később 1973-ban a Mező Imre úton adták át 108 bejárati ajtó kulcsát, s ezekre a helyekre ugyan más vállalatoktól is kerültek lakók, a többség azonban gyári dolgozó volt. A MÁV hatvanhárom lakásba húsz évre bérlőkijelölési jogot is vásárolt a Duna- parti lakótelepen. Rendszeres törekvés ez az üzem részéről. Lakásvásárlásra, -korszerűsítésre, gázvezeték-bekötésre az idén ötven munkatársuknak nyújtanak hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönt, nem kevesebb mint négymillió forint összegben.

— És amit még nem mondtam — jut eszébe a szakszervezeti bizottság irodáján Bősz József szb-titkárnak, 1982- ben épült fel hatvan lakással három ház általunk segített szövetkezeti keretek között. A Tábor úti lakótelepen 1986-ban kezdődött a munka a MÁV Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet szervezésében, ahol háromszázötven család beköltözésére számítanak majd végül, s a népesség 70 százaléka lesz vasúti dolgozó. Az általános forgalmi adó, az árak növekedése, a személyi jövedelemadó most még jobban megnehezíti a fészekrakó fiatalok dolgát, amit a gyár vezetősége úgy könnyít, ahogy tud. Bontott építőanyagot ad, ha valahonnét kikerül, kedvezményes áron végzi a szállításokat, gépeket kölcsönöz.

Mindig nehezebb

Magányosok a régit feladva kisebb hajlékra, a nagyobb családok tágasabb térre vágyva szeretnék, ha a gyártelepen cserélhetnének egymással, aminek eddig még mindig volt valamilyen bürokratikus akadálya. A jogi formula szerint 30—40 éves munkaviszonyt egy helyben eltöltő dolgozó különben is jóhiszemű jogcím nélküli lakóvá lesz, annak összes hátrányai mellett. Talán eladja majd a telepet a MÁV, ha meg tud egyezni a helyi tanáccsal, s akkor nagyobb lehet a mozgás — remélik a helybeliek —, ám az is tény, amit nem mindenki tud ma nyugtázni magának, hogy a gyáriak lakáshelyzete éppen a több évtizedes gondoskodás eredményeként viszonylag jó.

Ez a tény súllyal szerepel a mérleg pozitív serpenyőjében, míg az évi 97 ezer forintos átlagbért már nem mindig említik ilyen előjellel. Dobrovics Istvántól, az üzemi pártbizottság titkárától meg is kérdeztem nemrég: mire alapozta azt a kijelentését, hogy itt vagy 400 dolgozó megélhetési gondokkal küzd, s ő erre egyszerű alapműveleti számítást ajánlott. Az átlagon belüli szóródás ugyanis gyakran a kiváló szakmunkás nettó hat és fél ezer forintos havi jövedelmét jelenti, aminél a feleség általában kevesebbet keres. Vegyünk alapul még két eltartott gyereket családonként. Mennyi jut egy családtagra? — nézett rám kérdőleg.

Bősz Józseffel, Markó Ró- berttel, az szb munkatársával, Somodi Ferenc szociális ellátási osztályvezetővel arról beszélünk, amire ma még büszkék lehetnek, amivel az emberek életszínvonalán sokat tudnak javítani. Az üzemi ebéd csak 17 forint 50 fillérbe kerül, s a hozzáadott vállalati 4,50-et rendszeresen túllépik. A vasutas-szakszer- vezet, majd a járműjavító

Apai már régen nem puszta

Társközségi örömök és gondok

Apajpuszta — olvashatjuk a feliratot az útjelző táblán, az ott élők viszont sértődötten igazítják ki, ha az idegen így nevezi lakhelyüket. Mert 1985 óta már nem puszta, hanem Apaj község a hivatalos nevük.

A mintegy ezer apaji lakos ügyes-bajos dolgával az elöljárót keresi meg, legtöbbször a lakásán esténként. Illetve szombaton és vasárnap vagy a munkahelyén, a Kiskunsági Állami Gazdaság irodájában. S csak igen ritkán az elöljáróság hivatalos helyiségében. Ez utóbbira egyébként az eltelt három év alatt mindössze kétszer volt példa.

Az apajiak jól ismerik Varga Józsefnét, sokuknak munkatársa is a gazdaságban, s ha segítséget kémek tőle, nem mint a hivatal képviselőjét keresik meg, hanem mint földijüket mint munkatársukat, akiben megbiznak. Bár mielőtt pont kerül egy-egy ügy végére, tanácsi döntésre is szükség van. Ezt legtöbbször az elöljáró intézi, hogy azt a 8 kilométert se kelljen megtenniük az apajiaknak, ami a társközség és a Dömsödi Tanács közötti távolság.

A jelenlegi gazdasági helyzetben, a tanácsok anyagi lehetőségeinek ismeretében mondhatjuk, nincsenek köny- nyű helyzetben az elöljáróságok, a társközségek. Talán ezért is döntenek többen az önállóvá válás mellett. Abban bízva, hogy a visszaszerzett tanácsot többen támogatják majd. De az apajiak gondolni sem akarnak válásra.

egyikük a végrehajtó bizottságnak is tagja. Én pedig meghívottként veszek részt az ülésein. Itt születtem, több évtizede dolgozom az állami gazdaságban. ma már egykori munkatársaim gyerekeivel együtt, így mindenkit jól ismerek.

Amikor elvállaltam az elöljárói teendőket, tudtam, hogy nem lesz könnyű, de olyan nagy volt a bizalom, annyian kértek, hogy egyszerűen nem tudtam nemet mondani. A munkahelyemen tagja vagyok a pártvezetöségnek, van tennivalóm elég, olykor sok is. Kezdetben szokatlan volt az új feladat, néha bántam is, hogy elvállaltam. Amikor jobban megismertem a feladatkört, kissé megnyugodtam.

— Ügy hallottam, hogy Apaion, a társközséggé válás óta, húsz éve meglevő gondokat kellett megoldani. Hogyan és miben tudtak javítani a község lakóinak helyzetén?

— Befejeztük az orvosi rendelőt, amelyben fogorvosi és gyermekorvosi ellátás is van. Az épület padlásterében két lakást építettünk az orvosnak. Ebben a munkában, de minden fejlesztésben is jelentős segítséget kaptunk az állami gazdaságtól.

Régi gondunk volt a víz, bár volt egy víztornyunk, pontosabban a tartályrésze, ami hosszú évekig a földön hevert, használaton kívül. 1986-ban állítottuk fel a víztornyot, egy

Védekezés a

évvel később kutakat fúrat- tunk. A legutóbbi vizsgálat szerint a vizünk jó minőségű, de ha továbbra is használaton kívül állnak a kutak, lehet, hogy meg kell ismételnünk a fúrást. S erre nemigen lesz pénzünk, hiszen most is a pénzhiány az oka annak, hogy megakadtunk. Tizenhárom millió forintra lenne szükség a víztorony feltöltéséhez, hogy a kövesút túlsó felén levő házakban is legyen víz. Ezért az ott lakók családonként 30 ezer forintot fizetnének, de ez még ahhoz is kevés, hogy hitelt tudjunk felvenni, hiszen alig három és fél millió lenne az így befolyó pénz. Megalakult a társulatot szervező bizottság, de be kell látnunk, hogy pénz nélkül nem tudunk előbbre lépni.

Volt azért sikerélményben is részünk. Nagy örömöt jelentett valamennyiünknek, de leginkább a gyerekeknek az iskolai vizesblokk megépité- se. Egyébként az intézmény bővítését négy lépcsőben tervezzük, a mosdók a további tervek figyelembevételével készültek, a későbbiekben tantermet, tornatermet és konyhát szeretnénk építtetni. Természetesen mindezt saját erőből már nem tudjuk megvalósítani, ^hitelre lesz szükségünk — mondta a jövőről, a község soron következő feladatairól szólva Varga József- né.

Uhrin Edit

rozsda ellen

Védőréteggel húzzák be az időjárás viszontagságának jobban kitett anyagokat a Rozmaring Termelőszövetkezet galvánüze- mében. Megrendelői közé tartoznak az Elzett és az Elkisz is. Képünkön: függesztő szalagok galvanizálása után méretre vágják és kötözik a bevont fémet

(Erdősi Ágnes felvétele)

Mint olvasóink az elmúlt hetekben tapasztalhatták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbörzét közöl — minden hétfőn Az alant olvasható ajánlatokról részlete? felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató irodánál (Budapest XI.. Karinthy Frigyes u. 3.). telefonon a 850- 238, valamint a 850-411 (149. 191, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanács munkaügyi szakigazgatási részlegénél.

— Ennyire jó lenne a társközségek helyzete? Milyen érzés elöljáróként tevékenykedni? — kérdeztem Varga Jó- zsefnétól.

— Nagyon jó a kapcsolat a Dömsödi Tanács és az elöljáróság között. Minden kérdést megbeszélünk, közösen döntünk. Nem volt soha vita közöttünk, de nem azért, mert megalkuvók lennénk. Az apajiak ügyeit az elöljáróságon négyen intézzük, ketten közülünk már régi tanácstagok,

üzemek szakszervereti intézőbizottságai által elosztott központi támogatásból fedezik a jóléti, a szociális, a fenntartási, működési, karbantartási kiadásokat, évente összesen 31 millió 668 ezer forint ösz- szegben. Ám hogy jövőre miként lesz az energia-, az anyag- és egyéb árak emelkedése, a támogatások azonos szinten maradása következtében, azt még senki sem tudja.

Bevételek, kiadások

Eddig például minden üdülési igényt ki tudtak elégíteni, kétévenként a balatonlel- leíi, komáromi királyréti üdülőben és hétvégi pihenőházakban, méghozzá nagyon jutányos áron. Igaz, erre költötték az önkéntes kommunista műszakok bevételeit, ebben az évben pedig egy szobát bérbe adtak, hogy a támogatási bevételek és a kiadások különbségét előteremtsék. De kérdés, hogy ezt meddig lehet folytatni.

Saját óvoda, saját bölcsödé, elhelyezési dilemmák nélkül. Gondoskodás a munka- és védőruhától az orvosi rendelők felszereléséig, melyek között EKG-berendezéssel, sokféle modern eszközzel dolgozhat két üzemorvos, több nővér, s ha kell, betegállományba is itt írják ki a rászorulókat.

Találkoztunk az udvaron Kis Miklós konyhavezetővel, aki ezúttal a foghúzás pillanatai után mond néhány szót a munkájáról. Megtudjuk, hogy a nyugdíjas vasutasok, járműjavítók ugyanúgy kaphatnak, náluk ebédet, mint a még aktívak, s ez sokat segít a háztartásukon. No meg más is, amit csak akkor mondanak el az illetékesek, amikor leteszem a noteszt, mert arra nincs szabály, csak a jó érzés diktálja, meg a gondoskodás hagyománya.

Kovács T. István

Érettségizett anyagkönyvelőt keres a poraázi Írószer Szövetkezet. Pályakezdők betanítását vállalják.

Kubikos- és kőművesbrigádokat vár az Alagi Állami Tangazdaság műszaki igazgatósága, keres még épületszerelési szakmával rendelkező szerelés- vagy építésvezetőt.

Forgácsoló szakmunkásokat alkalmazna a Pestvidéki Gépgyár Szigethalmon.

Közgazdászt és alakuló magyar —NSZK vegyesvállalatához főkönyvelőt keres a Magyar—Koreai Barátság Tsz (Nagykáta), a né- 1 met nyelvtudás előny.

Szakácsot, szobaasszonyt alkalmazna Pest megyei társadalmi szervezet üdülőjébe bentlakással, lehet házaspár is.

Bérelszámolót, belső ellenőrt, továbbá. acélöntödei művezetőt felvesz a Vörösmarty Tsz (Fót), továbbá hegesztő és szerkezeti lakatos szakmunkásokat.

Forgalmi szolgálattevőket, sarus kocsirendezőket és váltókezelőt keres a MÁV budapesti igazgatósága.

Gépirónöt alkalmazna a Pest megyei igazgatási szervezet.

Jogtanácsost, szervezőt, raktárvezetőt keres az EPTEK.

A holló és a hírlapok