Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
AZ MSZMP PEST MEGY Sí BIZOTTSÁGA ES I MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 265. SZÄM Ara! 2,20 forint 1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT MM: Peresztrojka - ahogy láttuk (4. oldal) Nyitott kapuk (5. oldal) Pecsét nélkül is léteznek (6. oldal) Csönd hsz a világon? (7. oldal) Pénteki Izzó-utazás (11 oldal) A BAKA LOGIKÁJA T örténelmünk milliónyi könyvének minden lapján ott a szó: forradalom. Az emberi faj megjelenése már önmagában forradalom volt, mert minőségében más szakaszt kezdett meg a földtörténet biológiai fejezetében, hogy azután hatalma alá vonja az újabb és még újabb fejezeteket, úrként cselekedve ezen az égitesten. S valóban, birtoka lett a tűz, a szerszámkészítés tudománya, birtoka a gondolkodás, megérlelte sorsa gyönyörű gyümölcsét, a művészetet, hajlékot emelt a feje fölé, városokat teremtett... csak saját sorsának nem tudott birtokosa lenni. Szenvedett, lázadt, tűrt. felkelt, engedelmesen ölt és öletett; a kevesek parancsát a sokak sorsa volt megélni, végrehajtani. Ezer esztendők fonta köteleket tépett el, szakított szét az a forradalom, amelynek immár hetvenegy esztendeje, első ízben adva meg a legnagyobb lehetőséget a sokaknak: a maguk parancsainak végrehajtói legyenek. A lehetőséget.. Számadás következhetnék. A lehetőségek röptető szárnyairól és megcsúfolásáról. Leltár a forradalomról? Kicsivel több mint hét évtizedről, s benne a magunk negyvenhárom esztendejéről. Nem a leltárak idejét éljük. Milyen időket élünk? A leltárakét is. A lehetséges holnapok kutatásáét is. A reformokét. A megújulásét. A nyíltságét. A mindenre rosszat mondásét. Az aggódásét. Az elértek féltésének idejét. A demokrácia megteremtésének idejét éljük. Korszerűsítjük a politikai intézményrendszert, a termékszerkezetet, alulról építkezővé tesszük a társadalmat, utat nyitunk az önszerveződésnek, az önigazgatásnak ... Mindenki kérdez, mindenki mutogat. Valóban mindenki a mindenki? Szavaik, látszatok, indulatok lávafolyamai hömpölyögnek valódi és csinált vulkánokból; lapályon a halom is hegynek hiteti magát. Annyi parancsnok, annyi tiszti szakasz nyüzsgése közepette most már meg kell kérdezni: hol vannak a bakák?! Hol vannak ebben a nyüzsgésben a közkatonák, hol menetelnek a közlegények hadoszlopai? Vannak persze, de mintha nem lennének. Csupán hivatkozási alapként bukkannak fel, díszítő sallangként a reformretorikában és az ellenreform-retorikában; jelszóként a jelzők megdöbbentő iramú eszkalációjában; céltáblaként népszavazások emlegetésekor; a mérleg nyelveként feltüntetve akkor, amikor testületek önmaguk állapítják meg önmagukról, jól dolgoztak, megfelelnek a követelményeknek; amikor csoportocskák vélik kizárólagos joguknak megfogalmazni, mi kell a közlegények tömegének... A baka logikája gazdag és súlyos történelmi tapasztalatok üllőjén ková- csolódott ki, azaz ilyenkor azt diktálja, nézzük csak meg, mi micsoda, ki kicsoda, s hová, miért a menet?! A baka logikája helyes. Pontosan tudja ugyanis, hogy ő és társai „nem két lábon álló absztrakciók, hanem élő, hús-vér emberek ... Mindegyikük egyéniség, és nem mozgó statisztikai középarányos, nem index, nem paragrafus és nem egy bekezdés az adott pillanat forradalmában...” A citátum a Pravda 1927. január 12-i számából való, szerzőjét úgy hívják, hogy Nyikolaj Buharin. A baka logikája helyes. Tisztában van azzal, hogy nem egy bekezdés, hanem a mű maga; nem statisztája és kellékese, hanem forgalókönyvírója és főszereplője az adott pillanat forradalmának, a mindenkori adott pillanatoknak. S mert tudatában van ennek, nem mellőzheti a mi micsoda, a ki kicsoda tisztázását. Elemi érdeke ez. Elemi érdeke a jobbról, a balról, a középről reá hivatkozóktól választ követelni arra, annyi boldogító recept, megváltó program, egyedül igaz nyilatkozat és ellennyilatkozat, percnyi hitelű állásfoglalás közepette vagy mellett, hol van a legfontosabb: a gazdasági háttér, a bakák emberibb holnapja? Hol van a legfőbb feltétele minden rendszervitának, modellvitá- nak, adagolt vagy parttalan demokráciának: a mai és a holnapi kenyér, a mai és holnapi fedél a fejek felett?! Egy párt vagy több párt viták, törvénykező vagy kormányzó országgyűlésről, alkotmánybíróságról, választójogról, egyesülési, gyülekezési szabadságról, vízlépcsőről, sztrájkról, munkanélküliségről, áremelkedésekről összemérve a szópengéket, a mondatbárdokat, elfeléjtődhet-e: ki kell fizetni (miből? mikor? milyen áron?) az augusztus végén 16,8 milliárd dollárnyi adósságot?! mert nem látja, nem tapasztja: ami neki fontos, az másoknak is fontos Tenne. Neki ugyanis fontos lenne sok minden.. Elsőnek a kenyér, a saját otthon, a gyermeknek ígérhető holnap, a béke; a kötelességtudat, a becsület polgárjogának visszaadása ugyanolyan fontos lenne a számára, mint az, hogy mindenben tisztességes vezetői legyenek, községben, városban, munkahelyen, megyében, országban. S fontos lenne a számára, hogy láthassa: mindazok, akik a bakák seregére hivatkoznak, pontosan elválasztják a felelőtlenséget a mást, a jobbat akarástól, az öncélú (ha öncélú ...) ellenzékiséget a konstruktivitástól, a nemes radikalizmust az anarchiától. Fontos lenne a számára, hogy láthassa mindezt, de nem láthatja. Láthatja viszont, hogy sok helyen hónapok telnek el megújulás helyett tétlen várakozással vagy lázas álcselekvéssel; hogy néhány tucatnyi ember kinevezheti magát a bakák szóvivőjének, s ha nem igazolja őket egy, általuk kikövetelt országgyűlési szavazás, akkor átváltsanak annak hirdetésére, ez a testület senkit sem képvisel; hogy tegnapi anti- demokrácia-túlteljesítők bukkannak fel a demokrácia élharcosaiként; hogy egy gyönyörű szakma szervezete nem többet, „csupán” negyvenszázalékos béremelést követeljen; hogy kormányzati intézmények félkész törvényjavaslatokat vigyenek parlamenti vitára; hogy látványos politikai karriert futhatnak be rövid idő alatt személyék, szervezetek a mindent tagadással... És láthatja, hallhatja a bakák serege, hogy nem az ő sorsa, hanem hangulatok, szenvedélyek, indulatok ezerféle torz eleme uralja a vitákat, hogy egymásnak tapsolnak az egyre veszedelmesebb méreteket öltő dilettantizmus lovagjai, akik gallérján, vértjén, pajzsán az ő neve, a közkatonáé szerepel jelszóként, fohászként, mindent igazolásként, mert hiszen az ő üdve a tét, holott a baka logikája szerint o tét egészen más és egyre inkább rá kell döbbennie, ezért a más tétért rajta kívül kevés kéz ragad kardot, az igehírdetőik szószékére azonban hadoszlopnyian várnak. i ' Reánk fér szép emlékezetű, valaha volt nemes fejedelmünk Bethlen Gábor tanácsa: „Nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene tenni, de mindig meg kell tenni, amit meg lehet tenni." Bölcsen egyszerű igazság. Csak éppen a bölcsen egyszerű igazságokat a legnehezebb elfogadtatni, tanú rá sok évszázad, de az a hetvenegy esztendő is, amely eltelt a korszaknyitó forradalom óta, mert hiszen éppen ebben, a bölcsen egyszerű igazságok elfogadtatásában, gyakorlásában lám, az sem tudott (még) új korszakot nyitni. Mert ha tudott volna ... A volna azonban történelmietlen, a volt a való, azt kell vállalni úgy, ahogyan volt, ahogyan történt és ami történt, s okulni, tanulni mindezekből, hogy végre reálisan akarhassuk azt, amit vállaltunk, amit vállalt a közkatonák seregének döntő része: egy minden tekintetben humánus, emberszabású társadalom, egy tisztességes lét alapját adó gazdaság, a szocializmus létrehozását. L éteztek illúzióink, elillantak. Nem baj. Nem baj, ha a hitünk megmarad. Megmaradt-e? A jövőbe vetett hit nélkül élhetnek emberek, csoportok, átmenetileg elveszíthetik ezt társadalmi rétegek, de a társadalom egésze nem élhet, nem létezhet a maga jövőjébe vetett hit, s a hithez kapcsolódó szándékok, akaratok, tervek és tettek nélkül. A baka logikája helyes, mert minden történelmi tapasztalata azt mutatja, hogyő, a közlegény volt a nemzet fenntartója és fejlesztője, a társadalomnak és minden intézményének az az alapköve, ami nélkül értelmét vesztené maga az épület, s a cél is, amiért az épületet létrehozták; s ha nincsen épület, hogyan kerülne fedél a feje fölé, padló a talpa alá?! A baka tudja mindezt. Kemény, keserves történelmi tapasztalatok tanították meg vele, hogy ne hagyja magát, hogy veszthet csatákat, elbukhat forradalmakkal, de övé a végső, a történelmi mértékű győzelem, mert hiszen ő maga az emberi történelem. S a baka tudja azt is, hogy „előbb jönnek az ember kötelességei és felelőssége, a jogok csak azután.” Egy tudós írta le ezt, világhírű ember, Aureliö Peccei. Művének szép és igaz címet adott: Kezünkben a jövő. Elfelejtődhet-e, hogy növekszik a létmini- nimum mezsgyéjén tengődök köre, mellékes lehet-e, hogy nyolc hónap alatt az ipar mindössze 0,3 százalékkal tudta csak bővíteni termelése volumenét, elhanyagolható-e, hogy ugyanez idő alatt tíz százalékkal csökkentek a tanácsi beruházások. A bakák logikája földhöz ragadt és éppen ezért nyugtalanok a közlegények szakaszai, századai, zászlóaljai, ezredei, hadtestei, nyugtalan a sereg maga, ÉLJEN NOVEMBER HETEDIKE! ÄHSZBBS0LJ
