Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-04 / 264. szám
IGENEK ÉS NEMEK K érdések sokaságára kellett volna választ adnia a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mostani ülésének, legalábbis ez volt a eokfelől észlelhető várakozás. Régi beidegződések teremtménye ez a várakozás; nem lehetséges mindenre érvényes válaszokat megfogalmazni. A belpolitikai helyzet, a párt feladatai, a gazdasági teendők fő irányai olyan problémák halmazainak hordozói, amelyekre képtelenség egy vezető testületi tanácskozásokon azokat a megoldásokat kialakítani, amelyek azonnal és mindenütt hatásosan alkalmazhatók. Kimondhatjuk: a túlzott várakozásokban valójában az önállóság hiánya, a csupán a végrehajtásra beállított reflexeknek a működése öltött testet. Amivel kimondtuk azt . is, hogy ezeket a túlzott várakozásokat a Központi Bizottság ülése nem igazolta, nem teljesíthette, sem a belpolitikai helyzet és a párt feladatai, sem a gazdasági teendők fő irányai tekintetében. Az időben is sokat követelő vita, az első napirendi ponthoz kapcsolódó harminchárom vélemény, a felszólalásokban megfogalmazódó álláspontoknak a különbözősége — ami az 1989—90. évi gazdasági haladás fő irányai esetében sem hiányzott — mind-mind azt mutatta: a Központi Bizottság, tisztének megfelelően, valóban a közösen hozott döntéseknek a testületé kíván lenni. S ez azért rendkívül fontos, mert tapasztalatok serege mutatja — közöttük éppen azok a tanulságok is, amelyeket a jelenlegi belpolitikai helyzet létrejöttének, okainak elemzéséből vont le a Központi Bizottság —, hogy az egy vagy néhány ember tekintélyére, a vezetők szűk körére alapozott döntésekben feldúsulnak a kockázati tényezők, tere nyílik a szubjektivizmusnak és ezzel szoros kapcso- • latban a tévedéseknek. Szakítani ezzel a módszertannal nem könnyű — amit jelzett az ülésnek a korábbiaknál visszafogottabb sajtónyilvánossága is —, azaz látni kell: maga a Központi Bizottság is a munkamódszer- és -stílusváltás feladataival küszködik. Ebben a helyzetben átértékelődnek, új tartalmat kapnak az olyan fogalmak, mint az egység, az összefogás, a szolidaritás. Igenek és nemek váltakozása volt tehát a párttestület ülése. Nemet mondott például azokra az igényekre, amelyek megfogalmazói valamilyen tételes útmutatást vártak arra vonatkozóan, az újonnan létrejött szervezetek esetében mi legyen a pártszervezetek, a párttagság mindennapos gyakorlata, s ugyanakkor igent mondott a Központi Bizottság a szocialista pluralizmusnak a kialakulóban levő formáira. Nemet mondott a testület azokra a törekvésekre, amelyek az objektív lehetőségektől elvonatkoztatva szeretnék tágítani az elosztás terepét, s igent mondott arra, hogy csakis a gazdálkodási követelmények következetes érvényesítése vezethet ki abból a hullámvölgyből, amelyben már hosszú ideje rostokol a termelőágazatok többsége. S ugyanakkor, érzékeltetendő a teendők összetettségét, a követelmények eddiginél szigorúbb érvényesítése társul például — lényeges változás! — az import egy részének liberalizálásával, ami meghatározó eleme az 1989—90. évi gazdálkodási fő irányoknak. L ehet, hogy tévedünk, hiszen csupán feltételezésekre szorítkozhatunk, de benyomásaink szerint a Központi Bizottság állásfoglalása a belpolitikai helyzetről, a párt teendőiről nem ad önigazolást azoknak, akik kemény kezet, „rendteremtést” követelnek, s azoknak sem, akik a reformradikalizmus jegyében semmivel sem elégedettek, ami a kormány kibontakozási programjának végrehajtásában és az országos pártértekezlet állásfoglalásának megvalósításában történt. Hasonló a helyzet a népgazdaság idei fejlődésének megítélésében, s a következő két esztendő gazdaságpolitikai fő irányainak meghatározásában. Itt sem igazolódtak ugyanis a szélsőséges várakozások, de igazolódott az a konyhai bölcsesség, hogy a gazdaságban nincsenek csodák. Vannak viszont jelei kedvező folyamatok első szakasza kialakíthatóságának, még akikor is, ha ezeket a jeleket nem becsüli eléggé a közvélemény, ha veszedelmes fokozódása észlelhető a követeléseknek, függetlenül azok kielégítése reális alapjaitól. Leírhatjuk, bár meglehet, a fogalmazás szokatlan: a korábbiaktól eltérően, s már nem első esetben, hanem a májusi országos pártértekezlet óta egyre következetesebben, a Központi Bizottság nem az igazságosztó, nem az ítélkező szerepében lép fel, hanem a konkrét helyzet konkrét elemzésére törekszik. Ennek az elemzésnek az egyik eredménye az a felismerés, hogy a gazdasági reform lényeges alkotóit — a költségvetési, a bérreformot stb. — nem lehet időben széthúzva bevezetni, hanem gyorsítva a munkát, annak időpontját előbbre kell hozni. Ennek az újfajta elemzésnek a tükröződése — a napirend másik pontjára utalva — az a megkülönböztetett szerep is, amelyet a politikai munka első vonalának, a párt- alapszervezeteknek szán a feladatok kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatban a központi bizottsági állásfoglalás, s amelyre az igény éppúgy megfogalmazódott a megyében a párttitkárok regionális tanácskozásain, mint megmutatkozott vele kapcsolatban a bátortalanság, az önállótlanság, Túlértékelnénk a párttestület kétnapos ülésének Ilyen, említett — és hasonló — jellemzőit? Fontosságuk aligha becsülhető meg ma, mert hiszen valaminek a kezdetén vagyunk: a párt szerepe újraértelmezésének és ebből következően a párt feladatai átértékelésének. Aminek nem szabad késnie a párt területi szervezeteinél, testületéinél sem, bár tagadhatatlan, ez utóbbiaknál olykor több szó esik erről, mint amennyit ténylegesen igazolnak a tettek. A késés, a változó valósággal létrejövő aszinkronitás némely helyen már ma érzékelhetővé teszi azt a veszélyt, hogy az adott területen a párttagság politikai defenzívába szorul, nem befolyásolója, hanem pusztán regisztrálója lesz a közhangulatnak, az eseményeknek. Erre a veszélyre nyomatékosan figyelmeztetett a Központi Bizottság mostani ülése. T ermészetesnek, tehát logikusnak tartjuk, hogy a vezető párttestület állásfoglalása — mind a belpolitikai helyzetről, mind a gazdasági feladatokról — nem lezárója a vitáknak, hanem segítője a további, tisztázó, a feladatokat kijelölő helyi eszmecseréknek, s érthetően segítője a cselekvésnek is ezen a módon. Mert erre az utóbbira, a cselekvésre helyeződik át most már a hangsúly, a két, egymástól el nem választható terepen, a belpolitikában és a gazdaságban egyaránt. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ÉS A MEGYEI VILÁG PnOIETÁBJAI, EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI XXXII. ÉVFOLYAM, 264. SZÄM Áras l,JJ0 forint 1988. NOVEMBER 4., PÉNTEK ■ ____________________________————— A Z MSZMP KB ÁLLÁSFOGLALÁSA A belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól I. O Az 1988. május 20—22-el országos pártértekezlet a gazdasági és politikai rendszerben átfogó változást, a szocializmus megújítását határozta el: a hatékonyan működő, a világgazdasághoz jól alkalmazkodó szocialista piac- gazdaság feltételeinek a megteremtését, illetve a politikai intézményrendszer demokratikus átalakítását. Ehhez jobb személyi feltételeket hozott létre a párt központi vezető testületéiben. Az elmúlt öt hónapban a különböző szintű vezető testületek meghatározták saját, a megújulást szolgáló feladataikat. A megyékben, a városokban kibővített pártbizottsági üléseken, másutt pártértekezleteken foglalkoztak a tennivalókkal. A megújulási folyamatban nagy jelentőségű, hogy a további munkát meghatározó döntéseket nem központi előírásra, hanem helyi kezdeményezésekre alakították ki. Ez növeli a párttagság befolyását a megújulási folyamatra, hozzájárul a pártszervezetek aktivitásának kibontakozásához. O A Központi Bizottság kezdeményezésére az állami szervek széles körű társadalmi bázison, bizottsági rendszerben hozzákezdtek az átfogó gazdasági reform, Illetve a gazdaságpolitikai fordulat kidolgozásához. Az Országgyűlés elfogadta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, folyamatban van a tulajdonviszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérreform kidolgozása. A pártértekezlet állásfoglalása nyomán megindult a politikai intézményrendszer átfogó reformja. Megkezdődött az alkotmány felülvizsgálata. A kormány több mint 30 új törvény előkészítéséhez kezdett hozzá. Napirenden van a gyülekezési és egyesülési törvény megalkotása, a választójogi törvény módosítása. Megindult a kormányzati döntési rendszer megújítása. A szakszervezeti mozgalom, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szövetkezeti szövetségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk megújításához. Megalakultak, vagy megalakulóban vannak különböző új társadalmi-politikai mozgalmak és egyesületek. Bővül a tér a különböző érdekek és nézetek kifejtésére és ütköztetésére, ugyanakkor a nézetek polarizálódnak. A párt- és állami vezetés helyzetét nehezíti, hogy egyszerre kell megküzdenie a múltban elkövetett hibák következményeivel és a jelenlegi gondokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígéretei, a sokszor megalapozatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatározott célok teljesíthetetlensége növelik a bizalmatlanságot. A gazdaság: helyzetről adott hiányos tájékoztatás', a túlságosan centralizált döntési rendszer, valamint az a hiedelem, hogy a párt cselekvési lehetősége csaknem korlátok nélküli, azt a tudatot erősítette, hogy pusztán politikai szándékoktól függ, mikor és milyen ütemben következik be a helyzet javulása. Ma sem eléggé ismert a kormányzati döntések korlátozott mozgástere, ezért erősödik az a felfogás, hogy a helyzet kizárólag az érdekképviselet javításával gyorsan megváltoztatható. A termelésben végrehajtandó fordulatot azonban nem pótolhatja a hatékonyabb érdekképviselet sem. A pártértekezlet óta végbement változások mellett is romlik a lakosság — és így a párttagság — hangulata. Ennek fő oka, hogy a gazdasági egyensúly javítására tett — egyébként eredményt hozó — intézkedések együtt járnak az életszínvonal érezhető további csökkenésével, az életkörülmények nehezebbé válásával. Felszínre kerülnek és erősödnek a korábbi gazdaságpolitikából is eredő társadalmi-szociális feszültségek. Több lakossági réteg ma nehéz körülmények között él, így a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a pályakezdő fiatalok, az alacsony jövedelmű szakképzetlen dolgozók, az értelmiség jelentős része. A pártértekezleten végbement személyi megújulás és az elfogadott program széles körben azt a hitet keltette, hogy gyors ütemben lesz lehetséges a lakosság életkörülményeinek javítása. A gazdaság teljesítményeiben azonban csak hosszabb távon érhető el fordulat. Ezért ma reálisan nem számolhatunk a meglévő társadalmi feszültségek gyors ütemű enyhítésének lehetőségével. Ma az érdekérvényesítés színtere egyoldalúan az elosztási viszonyokra — a jövedelmekre, a juttatásokra — tevődött át, miközben hiányzik a helyzet orvoslásának termelési háttere. Nyíltan kell mondanunk, hogy a társadalom különböző rétegei által megfogalmazott — önmagukban jogos — igények rövid távon anyagi eszközök hiányában nem elégíthetők ki. Ezek teljesítésének feltételei csak a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásával, a gazdasági reform következetes kibontakoztatásával a termelésben hozhatók létre. © A társadalmi-politikai mozgalmak, egyesületek megjelenésével, az érdekképviseleti szervezetek tevékeny,- ségének megerősödésével a párt kiforratlan, de valóságos pluralista jellegű politikai viszonyok közé került. Érre a helyzetre sem a párt központi szervei, sem a párttagság nem vóltak eléggé felkészülve. A párt központi vezető testületéit a várakozó magatartás jellemezte. A párttagság jelentős része az új helyzetben magára hagyatottnak érzi magát. Ez a különböző törvénytervezetek társadalmi vitájában is megmutatkozott. A párttagság többsége világos eligazodást keres. Vannak, akik az új helyzet szo- katlansága miatt elbizonytalanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluralizmus új fejleményeiben a szocializmus alapértékeit látják veszélyben. Mások a végbement változásokat is kevésnek tartják, és a parttalan liberalizálás meglett lépnek fel. A társadalomban megjelentek különböző politikai törekvések. Közülük számosán a párthoz közeli eszméket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy részük a szocializmussal szemben, a polgári demokrácia talaján áll. Mindez természetes következménye a pluralista viszonyok kiépülési folyamatának, egyúttal azonban azt igényli, hogy a párt világosan fogalmazza meg saját törekvéseit a demokratikus politi(Folytatás a 2. oldalon.) Grósz Károly ausztriai tárgyalásai Közös európai jövőbe nyúló híd A két kormányfő első megbeszélése A DCM ünnepe Negyedszázad A váci cement nemcsak a hazai piacon kelenc’A Kamionok indulnak Ausztriába, hajók az NSZK-ba. Az évi 920 ezer tonna kötőanyagból 75— 78 ezer tonna kerül nyugati exportra. A Dunai Cement- és Mészművek negyedszázados jubileumára emlékező tegnapi ünnepségen ott volt dr. Olajos Mihály, a váoi városi pártbizottság első titkára, dr. Both János tanácselnök. Vácra érkeztek az NDK és a csehszlovák testvérgyárak küldöttei. Jess György, az igazgató gazdasági helyettese köszöntötte a vendégeket, s ezután bemutatták a nagy építkezés történelmi pillanatairól és jelenkori hétköznapjairól készült új filmet. Ezután üzemlátogatásra Indultak az autóbuszok, Pintér Sándor igazgató bemutatta a rekonstrukció első ütemének már látható objektumait. Régi ismerősök köszöntötték egymást a találkozón, s folytatták a diskurzust a gyári lakótelep klubjában, * ahol ott láthattuk dr. Talabér Józsefet, az üzemet beindító, megszervező egykori főmérnököt, későbbi igazgatót, neves szilikátipari tekintélyt. Erdélyi Lászlót, a KISZ KB egykori vezető munkatársát, aki az ifjúsági szövetség által vállalt védnökség irányítója volt. Részt vett a találkozón Hajdú B. László építészmérnök-festőművész, annak idején a beruházás építési osztályvezetője, Laky László, a szakszervezeti intézőbizottság akkori titkára. K. T. I. J Grósz Károly, az MSZMP % főtitkára, a Minisztertanács ^ elnöke csütörtökön kora ff délelőtt Bécsbc érkezett há- ff romnapos ausztriai hiva- ff talos látogatásra, amelyre ff Franz Vranitzky osztrák í szövetségi kancellár hívta í meg. f Kíséretében van Beck ff Tamás kereskedelmi mi- ff niszter, Kovács László kül- ff ügyminiszter-helyettes, Ma- ^ rosán György, a kormány ^ szóvivője és Demján Sán- ff dor, a Magyar Hitel Bank í Rt. elnök-vezérigazgatója. 'f Nagy János, hazánknak az ff Osztrák Köztársaságban ff akkreditált nagykövete ff kedden Bécsben csatlako- á zik a küldöttséghez. A vendéget éa kíséretének tagjait hozó különvonat 10 órakor futott be az osztrák főváros Déli pályaudvarára. Grósz Károly fogadtatására megjelent Franz Vranitzky, Robert Graf gazdasági miniszter és több más osztrák vezető személyiség. Ott volt Nagy János, hazánk nagykövete, aki Bécsben csatlakozott a küldöttséghez. A magyar vezetőt katonai tiszteletadással köszöntötték. Elhangzott a két nemzeti himnusz, majd Grósz Károly és Franz, Vranitzky elvonult a felsorakozott katonai díszegység sorfala előtt. Nem sokkal a megérkezés után a szövetségi kancellári hivatalban megkezdődött Grősz Károly és Franz Vranitzky szűk körben tartott megbeszélése. Az eszmecsere végeztével a két politikus néhány percig a sajtó képviselőjének rendelkezésére állt, válaszolt az újságírók kérdéseire. Az osztrák televízió munkatársa arról érdeklődött, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nem túl nagy vállalkozás-e a Bécs—Budapest világkiállítás. Grósz Károly kifejezte reményét, hogy — a realitások talaján maradva — elegendő anyagi erőt tudunk biztosítani erre a célra. Hozzátette: úgy tapasztalja, hogy egész Európában érdeklődés nyilvánul meg az iránt, hogy bekapcsolódjanak a program megvalósításába. Az osztrák kormányfő szerint a kiállítás célja elsősorban az, hogy ösztönzést adjon a két ország gazdaságának, s évtizedekre vagy még hosz- szabb időszakra szóló létesítményekkel gazdagítsa mindkét országot. Az osztrák fél csak olyan üzletben vesz részt, amely gazdaságilag előnyös, de a világkiállítással kapcsolatban konkrét számításokat még nem végeztek. Ezzel kapcsolatban egy újságíró megjegyezte: a brisbane-i világkiállítás az idén egymillió' schil- lingnek megfelelő összegű veszteségei zárult. Grósz Károly erre reagálva hangsúlyozta: tanulni kell a tapasztalatokból, mi igyekszünk majd a miénket jobban megrendezni. (Folytatás a 3. oldalon.)
