Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

2 1D88. NOVEMBER 4., PÉNTEK Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról.) kai rendszer kiépítésének irá­nyairól és kereteiről. O A társadalmi nyilvános­ság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az elmúlt hónapokban jelentősen fejlő­dött. Nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy a különböző néze­tek nyilvánosságot kapjanak. Egészséges verseny van kiala­kulóban a sajtóban is az in­formációk gyors továbbításá­ért. A sajtó, a televízió, a rádió, a hírközlés érdeke­sebb, változatosabb lett. Meg- liövékedett a lapalapítók sze­repe a sajtótermékek politi­kai irányvonalának kialakítá­sában, erősödött a szerkesztő­ségek önállósága. Szélesedett a párt és a kormány állás­pontjától eltérő kritikai véle­mények megnyilvánulási le­hetősége is. Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége még nem egyértel­műen tisztázott, bizonytalan­ság mutatkozik a sajtópoliti­kában és a sajtóigazgatás szervezetében is. A közhangu­lat romlásának hatása tapasz­talható az újságírók között i^. Politikai életünk zavaró jelen­sége a sajtónyilvánosság bizo­nyos mértékű torzulása. Szű- kebb körök saját nézeteiket igyekszenek ráerőltetni a tár­sadalomra. Ezt a nagy hatású tömegtájékoztatási eszközök is közvetítik. Ezzel megzavarják a közvéleményt, veszélyeztetik a reformfolyamatot, mert nö­velik a megalapozatlan poli­tikai türelmetlenséget. O Az elmúlt másfél évtized­ben jelentősen lazultak a párt és a lakosság kapcso­latai. A munkásosztály széles rétegeivel, így mindenekelőtt a szakképzett munkássággal nem tudtunk érdemi párbe­szédet folytatni olyan, a tár­sadalmat foglalkoztató nagy jelentőségű kérdésekről mint a Szerkezetváltás, a munkanél­küliség, a szociálpolitika.., ....! Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes rétegei­vel való kapcsolatépítés híd­jait sem. A párt értelmiség- politikájának gyengeségei, a szellemi munka feltételeinek romlása azt eredményezték, hogy a közéletben aktív értel­miség egy része eltávolodott a párttól. A mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma társa­dalmi stabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az agrár- politika további alakításában alapvető érdekünk, hogy ez a helyzet ne változzon, e szek­torban a szükséges átalakulás mellett továbbra is megma­radjanak a fejlődési perspek­tívák. © Az ifjúság sorsa a nem­zet jövőjének kulcskér­dése, meghatározó jelentőségű a szocializmus fejlődése szem­pontjából. Az ifjú korosztályok egy része az elmúlt tíz évben a gazdasági stagnálásnak, az életkörülmények romlásának, a társadalmi feszültségek növe­kedésének viszonyai között vált felnőtté. E korosztá­lyoknak ezért nagyrészt ne­gatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk tehát, hogy ifjú­ságpárti politikát folytassunk, illetve hogy az ifjúság nagyobb arányban vegyen részt a poli­tika alakításában. A fiatalok életkörülményeinek romlása, a perspektíva elhomályosulása, egy részük politikai radikaliz­musának erősödése, kiútkere­sési törekvései arra intenek, hogy nem szavakra, hanem tettekre, politikai nyitásra van szükség. O A párt a változás, az át­alakulás állapotában van. A párttagság egyre aktívab­ban kíván részt venni a párt- politika alakításában. Igényli a pái’t megújulását, de bizony­talan személyes feladatait il­letően. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben nem tudott tevékenyen részt venni a párt- politika alakításában, nem érezheti felelősnek magát az ekkor született hibás döntése­kért és azok következmé­nyeiért. Emiatt nem vállalja a politikai folytonosság teljes továbbvitelét sem. A párt különböző szintű ve­zető testületéi hozzákezdtek tevékenységük megújításához. A mai helyzet egyik jellemző­je, hogy a régi irányítási-ve­zetési stílus már sok helyen meghaladott, az új elemek azonban most rendeződnek össze működőképes rendszer­ré. II. O A Magyar Szocialista Munkáspárt országos ér­tekezletének állásfoglalásában, a szocializmus és a párt meg­újításának igényében a párt­tagság egészének akarata fo­galmazódott meg. Az elhatá­rozott teendők, a társadalmi szükségletek, valamint a fel­merült új fejlemények indo­kolják: gyorsítsuk meg az or­szágos pártértekezlet állásfog­lalásának és a Központi Bi­zottság feladattervének valóra váltását. O A párt akcióképességé­nek haladéktalan helyre- állítása meghatározó fontossá­gú. Ennek alapvető követel­ménye a párton belüli egység világos értelmezése. Ez nem állandó és nem monolitikus egység, nem felülről elrendelt, hanem vitában alakul ki, és igazodik a változó követel­ményekhez. Pártunk nagy politikai erőt képvisel. Társadalomformáló erejének érvényesítéséhez szi­lárd, következetes politikai összefogásra van szükség. En­nek egyik alkotóeleme a po­litikai centrum továbberősö- dése, amely képes következe­tesen megvalósítani a pártér­tekezlet irányvonalát, fellép minden szélsőség ellen, s ame­lyet követ a párttagság több­sége. Képes párbeszédre, al­kotó együttműködésre a pár- tonkívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, népi­nemzeti indíttatású erőkkel és az egyházakkal a kölcsönösen elfogadott élvek alapján. Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megújulás : elvi követelményeinek fel­adása nélkül a vezető párt­testületek nyújtsanak elvi, politikai segítséget, orientá­ciót a pártszerveknek és az alapszervezeteknek a megúju­lás megkönnyítésére, és bizto­sítsák az ehhez szükséges tá­jékoztatást. A pártszerveződés új elvei­re és követelményeire való átállás során fokozatosan ke­rüljön előtérbe a lakó­helyen folytatott politikai tevékenység. A párttagok vegyenek részt a különböző mozgalmakban, érdekképvise­letekben és az új szerveződé­sekben, az élénkülő politikai közéletben, a társadalmi vi­tákban. Politikai munkájukhoz el­engedhetetlen, hogy a párt illetékes testületéi a felme­rült fontos politikai kérdé­sekben kialakítsák a képvi­selhető és képviselendő irány­vonalat. A párttestületek változó feladataihoz igazodó, haté­kony, minőségileg megújuló pártapparátusra van szükség. A testületek az ehhez szük­séges átalakítást az év vé­géig fejezzék be. Az ország tényleges hely­zetének értékelésében és a továbbfejlődés kiindulópont­jainak meghatározásában a Központi Bizottság számít a párttagság véleményére és szé­les körben, a különböző for­mákat felhasználva aktív esz­mecserét folytat. Ebben a párt különböző vezető testületéi minden szinten vegyenek részt. E politikai mozgalmi te­vékenység kapjon teljes nyil­vánosságot. A pártszervezetek rendezzenek a tagság összetar­tozását erősítő kommunista fó­rumokat, és ezeket használ­ják fel a politikai közélet for­málására. O Az MSZMP olyan poli­tikai erő, amely képes a nemzeti felemelkedés prog­ramját megalkotni és követ­kezetesen megvalósítani, ké­pes a reformban érdekeltek összefogására, a szocialista haladás köré tömöríthető erők koalíciójának létrehozására. Ez a biztosítéka annak, hogy elzárjuk az utat az egyértel­műen sztálini modell és a polgári rendszer alternatívája előL A kétfrontos harcnak a mai viszonyok között ez a célja és fő terepe. © A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalja az elmúlt négy évtized történel­mi örökségét amely a magyar népnek felemelkedést hozott. Megőrizve kívánja meghalad­ni azt. Ennek a politikának előremutató elemei: a két munkáspárt 1948-as, új mi­nőséget ígérő egyesülési kong­resszusa; az 1953—56 közötti éveknek a szocializmus meg­reformálását igénylő demok­ratikus törekvései. 1956 után az MSZMP nagy erőfeszítése­ket tett a szocializmus addig kialakult rendszerének meg­változtatására. A hazai és a nemzetközi közvéleményben is elismert sikereket ért el az életviszonyok javításában, a demokratizmus kiszélesítésé­ben. a szabadságjogok garan­tálásában, a humanizmus el­veinek érvényesítésében és az 1966—68-as reformtörekvé­sekben. Mindezt a történelmi­leg meghatározott külső és belső feltételek közegében csak részlegesen tudta végre­hajtani. A szocializmus koráb­ban kialakult politikai rend­szerének korlátain nem lép­tünk túl. A döntési mechaniz­mus. a politikai akaratképzés módja szembekerült a tár­sadalmi-politikai fejlődés va­lódi szükségleteivel, így a szo­cializmus fejlődését akadályo­zó tényezővé, súlyos hibák forrásává vált. Ezért sem vállalható a szo­cializmus történelmileg túl­haladott modelljére jellemző gazdasági és politikai rend­szer fenntartása. Változtatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton, amely az elmúlt másfél évtized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntartani a túlközpontosí­tott döntési mechanizmust, nem lehet folytatni a szubjek­tív vezetői kiválasztást, és nem lehet nélkülözni a veze­tői tevékenység társadalmi el­lenőrzését. Az új nemzeti összefogás tartalmát, újait, módjait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató eszme a tár­sadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés eszméje. Törté­nelmi tapasztalataink és a megváltozott helyzetből adódó felismerések alapján ma a nemzeti összefogás alappillé­reinek tekinthetjük: — Az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gaz­daság- és társadalompolitikát; — A hatékony piacgazdaság megteremtését; — A modernizációra épülő határozottabb nyitást a világ felé; — A társadalmi önszervező­dés jogának, mint a szocializ­mus új elemének érvényesíté­sét a politikai pluralizmus vi­szonyai között; ennek kereté­ben a szocialista társadalom új fejlődési útjának, a magyar társadalom érdekeit érvénye­sítő, az összes haladó, balolda­li, demokratikus, nemzeti tö­rekvést kifejező erő együtt­működésének megvalósítását; — Olyan szilárd alkotmá­nyosság kiépítését és szavato­lását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magában foglalja a demokratikus politikai rend­szer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgal­mak együttműködésének tör­vényes szabályozását; — A szocializmus megújítá­sára törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehe­tőségeinek elismerését, bele­értve a nem marxista világ­nézetű, így a vallásos embe­rek aktív közreműködési le­hetőségét is a társadalmi gya- korjat alakításában. O A munkásság érdekei jól érzékelhetően érvényesül­jenek a politikai döntések meghozatalában és megvalósí­tásában, Ezért alapvető poli­tikai érdek, hogy a párt tény­leges párbeszédet folytasson a munkássággal a gazdaság- és a szociálpolitika olyan kérdé­seiről, amelyek közvetlenül érintik munka- és életfeltéte­leit, jövedelmi viszonyait, szo­ciális biztonságát is. Támoga­tását kell kérnünk a jövedel­mek olyan elosztásához, ame­lyek — a rövid távú érdeke­ken túlmutatóan — segítik a társadalmi és gazdasági mo­dernizációt, a gyorsabb fejlő­dést, végső soron a munkásság boldogulását is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás következményeit érvényesítő érdekeltségre épü­lő agrárpolitika biztosíthatja. Az értelmiség közreműködé­se nélkül a.karszák,nagy..kihÍ7. vásaira nem lehet választ adni. Ezért a hozzá való viszony nem taktikai, hanem straté­giai jelentőségű. Szükséges­nek tartjuk létrehozni a poli­tikai döntési folyamatba való aktív bekapcsolódásának, il­letve saját kezdeményezései­nek feltételeit. Indokolt a szel­lemi munka nagyobb megbe­csülése, amelyet ezért támo­gatunk. Az ifjúság elidegeníthetet­len joga, hogy részt vegyen a politikai rendszer demokra­tizálásában, saját szervezete­in keresztül beleszóljon a po­litika formálásába, jövőjének alakításába. A politikai in­tézmények a generációk kö­zötti párbeszéd, megegyezés és együttműködés színterei is legyenek. O Az MSZMP a társadal­mi érdekkifejezés, ön­szerveződés és ellenőrzés plura­lizmusának, a társadalom ön- szabályozásának új útjait ke­resi. A jelenlegi politikai idő­szakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásához az erők össze­fogására és nem megosztott­ságra van szükség. A pártnak az az álláspontja, hogy vezető szerepét az egypártrendszer keretei között gyakorolja. Természetesnek tartja, hogy az alkotmány előírásainak, a törvényességnek megfelelően különböző politikai szerveze­tek jönnek létre. A hozzájut való viszonyt programjuk és gyakorlati tevékenységük alapján határozza meg. A párt keresi az együttműkö­dést, a politikai szövetséget, koalícióit azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus meg­újulásáért, a nemzet felemel­kedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembe­száll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend, az alkotmá­nyosság és szövetségi rend­szerünk ellen lép fel. © A nyilvánosságnak ki­tüntetett jelentősége van politikai rendszerünk megújí­tásában és működtetésében. Az önálló tényezőként színre lépett sajtó megfelelően il­leszkedjen a demokratizálási folyamatba. A politikai intéz­mények és az újságíró-társa­dalom között jó együttműkö­dés, partneri viszony alakul­jon ki. Felgyorsítjuk a nyilvános­ság korszerűsítésével foglal­kozó állásfoglalás-előkészítő munkáját. Következetesen ér­vényesíteni kell a lapalapítók és -fenntartók érdekeit, poli­tikai és anyagi felelősségét. Ez különösen vonatkozik a kor­mány által felügyelt nagy ha­tású tömegkommunikációs esz­közökre. A különböző alter­natív nézeteknek csak a tény­leges súlyuknak megfelelően .adjanak.,teret. Éljenek-jobban az e nézetekkel vitázó kriti­kai funkciójukkal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dolgozó kommu­nistákat. Nyíljon mód arra, hogy a különböző szerveződé­sek a. sajtótörvény alapján te­remtsék meg saját nyilvános­ságukat. Felgyorsítjuk az elmúlt évtizedek tapasztalatait elemző munkabizottság tevé­kenységét. Az elemzés részle­tesen foglalkozzon a hibás döntésekért való felelősség tartalmi kérdéseivel. Készül­jön világos helyzetértékelés a közvélemény számára a gaz­daság állapotáról. Gyorsítsuk meg az átfo­gó gazdasági reformfo­lyamatot. A vegyes tulajdonú piacgazdaság, a szükséges kül­gazdasági nyitás megteremté­séhez, a társasági törvény ér­vényesítéséhez, a piaci feltéte­lek kialakításához, a liberali­zálás gyakorlati gazdasági és politikai sikere érdekében nagy döntési, cselekvési szabadsá­got kell hagyni a vállatoknak. Konkrét iránymutató progra­mokat, közgazdasági ösztönző­ket kell kialakítani minden tulajdonforma, így a magán- tulajdon részére is. Követke­zetesen kell előrehaladni a bérreform, a költségvetési' re­form és az árreform bevezeté­sében. A gazdasági érdek- egyeztetési gyakorlat gyors ki­építésére kell törekedni. A gazdasági fejlődéshez az érintett rétegek számára egy­értelmű érdekeltséget kell te­remteni, hogy részt vállalja­nak a gazdaság megújításá­ban. Az intézkedések által, súj­tott, nehéz helyzetbe kerülő rétegek számára kezdjék meg a szociális háló kiépítését. Aktiv képzési és foglalkozta­táspolitikára van szükség, amelynek célja a munkanél­külivé válás megelőzése, a munkanélküliség mértékének csökkentése és a munka nél­kül maradó emberekről törté­nő gondoskodás. A Központi Bizottság megállapította, hogy több olyan feszültség és probléma terheli a lakosságot, belpoliti­kai életünket, amely részben megszüntethető, illetve a ma rendelkezésre álló eszközökkel is megoldható. Szükségesnek tartja, hogy az adórendszerből kiiktassák a termelést, a tel­jesítményt fékező hatásokat. Az államigazgatásban, a gazdálkodásban ésszerű taka­rékosság érvényesüljön. Át kell tekinteni, hogy az állam, a párt és egyéb szervezetek milyen eszközöket, erőforráso­kat szabadíthatnak fel más társadalmi célokra. Minden területen, párt- MEP állásra és beosztásra va­ló tekintet nélkül, érvényt kell szerezni a törvényes és a morális követelményeknek. A párt határozottan fellép a korrupció felszámolásáért és az abban vétkes tisztségvise­lők felelősségre vonásáért. ★ A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társa­dalom mai helyzetének ne­hézségeivel. Felhívja a kom­munistákat, a társadalom va­lamennyi, a nemzet jövője iránt elkötelezett haladó ere­jét, hogy munkálkodjon együtt a mai nehéz gazdasági hely­zetből és ennek negatív tár­sadalmi következményeiből va­ló kilábalás lehetséges útjai­nak kialakításán. A népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989—90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszerérői O Az MSZMP KB novem­ber 1—2-i ülésén megtár­gyalta a népgazdaság 1988. évi fejlődéséről és az 1989—90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszerérői szóló tá­jékoztatót. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy 1988-ban a gazdasági folyamatok alapve­tően a stabilizációs program­ban kijelölt irányban alakul­tak, de nem mentesek az el­lentmondásoktól. Az eddigi teljesítmények alapján úgy ítélhető meg, hogy a stabilizációs program meghirdetése óta eltelt egy évben az alapvető gazdaság- politikai célok teljesülnek. A konvertibilis áruforgalomban a tervezett aktívum megvaló­sul. A fizetési mérleg hiánya — az emelkedő kamatok és a világútlevél bevezetésével ösz- szefüggésben ugrásszerűen nö­vekvő lakossági devizafelhasz­nálás miatt — valamelyest meghaladja a tervezettet. A KGST-kapcsolatainkban mér­séklődik a fizetési mérleg ak­tívuma. A termelés növekedé­se eléri a tervezettet. A lakos­ság fogyasztása a számítottal összhangban csökken, a vál­lalati beruházások viszont nö­vekednek. Mindezek kedvező alapot teremtenek a stabilizá­ciós program folytatásához, kiteljesedéséhez. Ennek érté­két növeli, hogy a gazdálkodó szervezetek ezeket a teljesít­ményeket gyökeresen megvál­tozott közgazdasági környe­zetben, az új adórendszer be­vezetése és számos egyéb sza­bályozóváltozás közepette ér­ték el. A fő gazdasági mutatók kedvező alakulása mellett a gazdaságban számos olyan új és örökölt tényező van jelen, amely nehezíti a stabilizá­ciót. Az adósságállomány ma­gas, az adósságszolgálat súlyos terheket ró az országra. A minőségi változás, a gazdasági szerkezet átalakulása nem ki­elégítő. A konvertibilis export növekedését a javuló teljesít­mények mellett elsősorban a hagyományos termékeink iránti konjunkturális kereslet és kedvező áralakulás magya­rázza. A belső pénzügyi egyensúlyt még nem sikerült helyreállíta­ni. A népgazdaságban erős inflációs hatások érvényesül­nek. A költségvetés túlkölte­kezik, a vállalati vásárlóerőt sem sikerült megfelelően sza­bályozni, s a keletkező jöve­delmek aránya és megoszlása nem igazodik megfelelően a szerkezetátalakítás céljaihoz. Ezek gátolják a vállalatok hatékonyság szerinti differen­ciálódását. Egyre világosabban látható, hogy külső adósságunk tényle­ges terhei, a KGST-együttmű- ködés beszűkülő lehetőségei, belső pénzügyi viszonyaink rendezetlensége a vártnál ne­hezebbé teszik a stabilizációs program megvalósítását. A kormányzatnak tovább kell folytatnia annak a gaz­dasági környezetnek a kiala­kítását, amely teret nyit a ha­tékonyan gazdálkodóknak, ösztönzi a vállalkozást, széle­síti a piaci viszonyok hatókö­rét, s szűkíti a veszteségforrá­sokat. A vállalatok és a költ­ségvetés kapcsolatainak törvé­nyi szintű szabályozásával csökkenteni szükséges az eseti központi beavatkozások lehe­tőségét, s erősíteni kell a vál­lalkozók biztonságérzetét. A társasági törvény, az elfoga­dásra váró nyereségadó-tör­vény várhatóan növeli a vál­lalkozási kedvet, elősegítheti a külföldi tőke beáramlását. A Központi Bizottság tu domásul veszi, hogy ko­rábbi állásfoglalásának meg­felelően a tervező szervek a következő időszak fejlődési lehetőségeit két változatban vizsgálták, melyek a további évek gazdasági fejlődésének lehetséges útjait mutatják be. A változatok közötti lényegi eltérés elsősorban nem a jö­vő évi fejlődés számszerű elő­irányzataiban, hanem a gaz­daságpolitikai felfogásban és a gazdaságirányítási magatar­tásban van. A Központi Bizottság azt a változatot támogatja, amely a nagyobb szerkezeti változást, a piaci viszonyok fejlesztését, a vállalkozói magatartás ki­bontakoztatását, a szocialista piacgazdaság kiépítését helye­zi előtérbe, és az ezt szolgáló törekvéseknek ad elsőbbséget a gazdaságirányítási gyakor­latban. A Központi Bizottság: — támogatja a külpiaci nyitás politikájának a meg­valósítását, az exportképesség javítását, a gazdaságos kivitel növelését, az importverseny erősítését, az importgazdálko­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom