Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
értsünk szót egymással! Nagyfeszültség Már két hete, hogy a Vá mosmikolai Tanács jelezte a szobi ÉDÁSZ-nak, hogy a Kossuth utca közepe táján a magasfeszültségű villanyvezeték egyik része lelóg, és félő, hogy ha erősebb szél fúj, leszakad, ami komoly balesetet okozhat. Ezt a jelzést a tanács azóta többször megismételte, de választ nem kapott. Vámosmikolán és társközségeiben az utcai világítással voltak már gondok: hónapokon keresztül sötétben jártak a helybeliek. Csak akkor történt valami, amikor a Pest Megyei Hírlap közölt elmarasztaló cikket. Most is hasonló a helyzet. De miért van erre szükség? Miért kell figyelmeztetni embereket kötelességükre? Ha pedig a jelzett hibából valami baj származik, vajon ki lesz a felelős? Jó lenne inkább rögtön szót érteni egymással. K. G. 2681 Vác, Postafiók 32 A Pikéthy-díjról Vidéki vendégszereplésem miatt most értesültem Bednarik Anasztázia, személyemet is érintő s a Váci Hírlap október 17-i számában megjelent nyílt leveléről. A pontos tájékoztatás kedvéért írom, hogy az említett Liszt Ferenc orgonaversenyen a középdöntőbe bejutottam. Ellenkező esetben nem játszhattam volna el Pikéthy Tibor a-moll introductio és fúga című művét, mivel ez az orgonamű a középdöntő anyaga között szerepelt. Valóban Huppert István orgonaművész és tanár tanítványa vagyok. (Lehotka Gáborral a kapcsolatom mindig nagyon jó volt, most is meghallgatom és megfogadom szakmai tanácsait, melyeket mint a Zeneakadémia or gongt g.r\áig. ad nekem.) . . W"“”"“’“ A Pikéthy-díjat, melyet a nemzetközi zsűri döntése alapján az ünnepélyes díjkiosztón a zeneszerző lánya, Pikéthy Alexa adott át, igen megtisztelőnek érzem, nagyon megköszönöm és a híres váci zeneszerző műveit ezentúl is műsoromon tartom. Marosvári Péter, a Zeneakadémia hallgatója a i) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 263. SZÄM 1988. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Megmaradni a köztudatban A napi valóság legyen az alap A tömegpolitikai oktatás keretében már elkezdődött a marxizmus—leninizmus alapjaival foglalkozó tanfolyam, az oktatási év azonban csak november 15-én kezdődik. Addig még sor kerül egy propagandistakonferenciára — amelynek témája a KMP megalakulása és a párt mai feladatai —. majd előadásokat is rendeznek a propagandisták számára a következő hónapokban, aktuális kérdésekről. Mint a propagandisták számára rendezett évnyitó konferencián Lábai László, a városi pártbizottság titkára kifejtette, a cél az, hogy a napi valóság szolgáljon a propagandista munkája alapjául, s ha szükséges — ennek érdekében — a tananyagtól is el lehet és kell térni. — Ezt hangsúlyozta a konferencia előadója, Herczenik Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője is, aki az ideológia, az agitációs és propagandamunka feladatairól beszélt. Új módon oktatni A megyei pártbizottság által meghatározott feladatok alapján emelt ki néhány olyan fontos kérdést, amelyben változásokra van szükség. Ezek közé tartozik a politikai oktatás is. A hagyományos párt- oktatás sem tartalmában, sem formájában nem megfelelő, megújítása elengedhetetlen. Többet kell adnia a hallgatóknak, érvanyagot a párttagságnak. A marxista alapismereteket teljességében kell közvetítenie, nem a napi politikai érdekek szolgálatába kell állítani. A politikai oktatásnak jobban be kell illeszkednie a politikai munka folyamatába; olyan ismeretek birtokába jusson általa a párttagság, hogy képes legyen beŐsz a botanikus kertben Télen-nyáron 30 szakmunkásnak ad munkát a Magyar Tudományos Akadémia ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Vác- rátóton. A kísérleti táblákon nevelt növényeket gondozzák, ha szükséges, kicserélik és újat telepítenek. Képünkön az őszi avart gyűjtik össze a munkások (Erdősi Ágnes felvétele) folyásolni, alaposabbá tenni a politikai döntéseket. A kádere- zés feladata kettős: politikai vezetőket kell képeznie, és vezetőket politikai ismeretekkel kell ellátnia. Sok vitát váltott már ki a párt változó helyzete és szerepe a gazdaságban. Az mindenesetre már látszik, hogy hiába váltak, szinte termelési tanácskozássá az üzemi alapszervezetek taggyűlései, hiába foglalkoztak a pártszervezetek a gazdaság napi kérdéseivel, a gazdaságban nincs lényeges előrehaladás. Egy lépéssel távolabbra kell kerülni a gazdaságtól, vélte az előadó, és csak a leglényegesebb kérdésekkel — például, az érdekeltséggel — kell foglalkozni. A politikai intézményrendszer tükre a gazdaság, reagált az egyik hozzászóló erre a kérdésre. Nem lenne ennyi konfliktus, ha a gazdaság jobban működne. Üzemenként kellene vizsgálni, hogy mi •történt, milyen tényezőkből adódott az a helyzet, ami élőállt, mondta egy másik felszólaló, mert nem igaz, hogy minden gazdálkodó egység rosszul dolgozott! Egy időben a politika mindenkit egy kalap alá véve értékelte le a gyárakban folyó termelőmunkát. Késői önállóság A nyilvánosság problematikájáról is beszélt az előadó, nem hallgatva el, hogy bár ezt igényli a párt, a párttagság mégis gyakran megbot- ránkozik egy-egy nyilatkozaton. A Központi Bizottság példát mutat a nyíltságban, tehát a megyei, városi pártbizottságoknak már nem kell közvetíteniük. értelmezniük határozatait, állásfoglalásait. Meg kell viszont keresniük helyüket az új nyilvánosságban, mert különben kiszorulnak a köztudatból, elvesztik a helyi párttagság érdeklődését, figyelmét. Hatással viszont csak akkor lehetnek a tagiSágra, ha rájuk is figyelnek. A hatáskörök decentralizálásának, a testületek, apparátusok megújításának szüksé gességéről is szólt Herczenik Gyula, hangsúlyozva, hogy oz alapszervezeteknek hatáskört és több lehetőséget kell adni. Azon azonban nem lehet csodálkozni, ha az alapszervezetek nem tudnak élni a hirtelen kapott önállósággal. Negyven évvel ezelőtt az új titkároknak meg kellett tanulniuk, mit kell csinálni, folytatta az előadó gondolatát egy hozzászóló, most újra meg kellene tanulni. Negyven év alatt elfeledtették az alapszervezetekkel, hogy mi az önállóság. Halyben is keressék Gondolkodásmódbeli fordulatot kellene elérni, summázta a megújulás lényegét és alapját az előadó. Ez a fordulat pedig eredményezhetné azt is, hogy a felmerülő kérdésekre helyben is keressék a választ, ne felülről várják. Vagyis — leegyszerűsítve a dolgot —, nekünk, mindnyájunknak fel kellene nőnünk már. Borgó János Két év múlva ismét téma Adalékok az utcanevekhez Mint várható volt, az utca- névváltozásról hírt adó cikkünk nem maradt visszhang nélkül. Az egyik legfontosabb észrevétel, hogy a Vak Bottyán tér visszakeresztelésével a korábbi kurucverő, majd kuruc generális neve nem tűnik el a város térképéről: Deákváron, a Vörösmarty térről induló utcát Bottyán János utcának nevezik. A Béloiannisz utca Görgey Artúr utcává való átkeresztelésének javaslata — amelyet elutasított a városi tanács végrehajtó bizottsága —, mint a közelmúlt ismerői állították,, annyiban indokolt, hogy ez az utca korábban is a hadvezér nevét viselte. Mint hírül adtuk, vita volt az Elmunkás utca nevének megváltoztatásával kapcsolatban is. Valószínűleg azoknak van igazuk, akik az elnevezés megtartása mellett törnek lándzsát, hiszen ez az utcanév egy korszakot idéz, mégpedig pontosan azt a korszakot, amelyben ez a rész beépült. A hozzáértők állítják, hogy ez az utca soha nem viselte — nem is viselhette — Szent László nevét, viszont tévednek azok, akik szerint nem is volt Szent László utca a városban. A hajdani Szent László utca a Miklós-major környékén volt. Felmerült korábban az a javaslat is, hogy egy általános utcanév-revízióra kerüljön sor, és elsősorban a belváros kapja vissza hagyományos utcanévrendjét. Erre reális, várostörténeti alapot nem találtak a szakemberek. Megfontolandó viszont az a nézet — egy régi váci család sarjának véleménye, amellyel biztosan sokan értenek egyet —, hogy a szükségből elnevezett, s ezért semmitmondó nevű utcák kapják a közelmúlt kiemelkedő személyiségeinek nevét, a régi utcanevek pedig maradjanak érintetlenül. Egészségvédelmi tanácsadó Rendelés két helyen Felhívással fordult az egészségügyi intézményekhez az Országos Egészségvédelmi Tanács az egészségmegőrzési program célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Az Országos Egészségvédelmi Tanács olyan tanácsadó rendelések szervezését tartja szükségesnek, amelyeken — a körzeti ápolónők bevonásával — életmódbeli javaslatokat adnak a lakosságnak, törekszenek a veszélyt jelentő életmód felderítésére, vérnyomást mérnek. A Szőnyi Tibor Kórház és Intézményei is bekapcsolódott ebbe a programba, ezért a városban két helyen megszervezte a tanácsadó rendeléseket. A régi kórházban (a Március 15. téren) hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt 9 és 10 óra között, kedden és csütörtökön délután 17 és 18 óra között lesz rendelés. Deákváron, az Ernst Thälmann téren, szintén hétfő, szerda, pénteken 9 és 10 óra között, kedd, csütörtökön 17 és 18 óra között várják a város lakosait. Cikkünket követően még két konkrét javaslatot kaptunk: az egvik a Káptalan utca nevének visszaállításá, a másik pjdig a Karolina utca. amelyben a hasonló nevű iskola működött. Az utcanevek rendezésére továbbra is lehetőség lesz: a tanács végrehajtó bizottsága is úgy foglalt állást, hogy 1990 második félévében a műszaki osztály, az igazgatási osztály és a városi főépítész újabb változtatásokra tehet és tegyen javaslatot (ezzel együtt pedig egyes közterületek nevének védetté nyilvánítására). B. J. Pécs—Váci Izzó Különbusz Különbusz indul Pécsre, a Pécs—Váci Izzó labdarúgómérkőzésre, november 5-én, reggel 8 órakor, a baráti kör klubja elől. A részvételi díj 230 forint.' A mérkőzésre jegyek a baráti kör klubjában és a Stadion büfében kaphatók. Vietnami testvérkapcsolat Ünnepi műsor Hosszú ideje ápolják vietnami testvérkapcsolatukat a Hámán Kató Általános Iskola tanárai és diákjai. Hagyomány, hogy évente kis ünnepség keretében emlékeznek meg erről. Már jó előre készültek erre a napra; a Vácott dolgozó vietnami vendégmunkásokkal találkoztak a fonógyárban. Ismerkedtek munkájukkal, s a műszak leteltével közösen vietnami ételeket készítettek. Az iskolai ünnepség helyszínét, a tornatermet a gyerekek vietnami témájú rajzaival díszítették. A zömmel zenei műsorban hangszerjátékosok mutatták be tudásukat, a/,., iskolái, kórus pedig a távol-keleti, ország népdalaiból adott elő, magyar nyelven. Mindezt hagyományosan végighallgatta az ország nagykövete, Nguyen Ven Quy is. A meleg hangulatú ünnepség után fogadás következett. A gyerekeknek szendvicseket és vietnami salátákat kínáltak.., D. Z. Tisztelt Szerkesztőség! Aki utas, szemetel? A kriminológia íratlan szabályai szerint sincs rosszabb egy megkésett védőbeszédnél! Hogy megkésett, az egészen bizonyos, hogy védőbeszéd-e az alábbi írás, azt döntse el a közvélemény! Divat, sőt egyre inkáb sikk szapulni, szidni (enyhébb fokozatban), bírálni a MÁV működését... A minap egy végzetes hajnalon (kinek nem az, fél négykor kelni?) halaszthatatlan okból az első vonattal utaztam Az egyik Vác környéki bisztróban meghitt hangulat, mondhatnám templomi áhítat fogadja a vérpótló nedűre szomjazó, elpilledt utazókat. Igaz, ördögűző tömjén helyett asszonykergető bagóbűz terjeng a fejek felett, de a csettintések, a koccintások kellemes zörején kívül nemigen hangzik el hangulatrontó nesz, avagy kocsisokat megszégyenítő emberi szó. Azt az egy sarkot kivéve. Abban a sarokban pedig öt férfi tolong, álldogál, szöszmötöl a poharak körül. Közülük négynek már van személyi igazolványa, benőtt a fejük lágya, sőt, túl is lehetnek a harmincon, innen az elvonón — közülük egy azonban még csak jó néhány esztendő múltán kóstolhatná meg büntetlenül a hegyek levét, lévén öt-hat esztendős fiúcska. Korához képest nagyra vitte az isten a dolgát: hol Tanmese az egyik, hol a másik bácsi nyakába ül, lovagol, ha úgy tetszik. Körbenyaklatják az erős férfiak, míg végül megtelepszik a kisfiú egy tisztességben megbámult, középkorú férfi nyakában. Apuka lehet az a derék ember, kinek nyakába ült, üstökébe kapaszkodott a kisfiú. Rikkant olykor a gyerkőc, ha csendülnek a poharak. Azok az üveg yalamik pedig gyakran összecsendülnek. No lám, újabb rundó járja — a bácsik újból hör- pintenek. Apuka hirtelen mozdulattal — és mégis óvatosan, hiszen nem olcsó itt a bor — fölemeli, fölnyújtja fiacskájának a kétdecis poharat. — Kóstold meg, Feró. Feró pici kezével marko- lássza a nem neki méretezett poharat, s kóstol. — No, picit még! Apuka egészségére! Meg a miénkre! — röhög a társaság. Vérállító látvány. Odalépek, s megpróbálom udvariasan magyarázni az apukának és a társaságnak: mérgezik a gyermeket. E „merényletet” követően a kis csapat bizonyára vasvillát ragadna, ha volna eme italboltban hasonló négyágú szerszám. Apuka szeme két vasvilla, felém szegezi. — Kuss! — mondja kurtán. — Cuss! — mondja selypítve a kis Feró, az angyali puttó, azután harmadszor is kortyol a pohárból. Erre a selymes, gyönyörű magyar szóra megenyhülnek a szívek és pince- verő röhögés kísér a kijárat ajtajáig. Vissza sem merek nézni: a vasvilla veszélyes fegyver lehet olykor. Idővel még a kis Feró kezében is... B. I. Budapestre. Csodák csodája, ragyogó tisztaság fogadott a jegypénztárak övezte csarnokban. Gondoltam, érzékeim hagytak cserben ebben a korai órában, hiszen napközben bokáig járunk a szemétben, és szinte észre sem vesszük — de, ha igen, akkor az Államvasutakat szegezzük képzeletbeli keresztekre! Budapesten csak igen rövid ideig tartózkodtam, ezért hét óra után ismét szülővárosom állomásának peronján éreztem biztos talajt a talpam alatt. Rögtön tudtam, hogy hazaértem, mert a napközben megszokott iszonyatos csarnoki és várótermi szemétdömping fogadott. Csak még az nem volt tisztázott előttem, hogy ezt a vasutasok vagy utastársaim idézték-e elő? Ebbéli méltatlankodásom közben egy aranypaszományos vasúti főtiszt akadt utamba — mint későb kiderült, Nagy Lajos állomásfőnök —, és dohogásom okát vele is megosztottam. Fogadást ajánlott számomra (bár ne tette volna), hogy én számoljam: a beérkező szobi vonat utasai közül hányán dobnak el valami „feleslegeset" a pályaudvar területén. Ha harmincnál kevesebben, ő meghív engem a restibe egy kávéra, ötvennyolcnál már majdnem eloldalogtam — de kötött a fogadás —, főleg azok után, hogy partnerem már előzőleg közölte: a vasutasok csak ezrelékét képezik az utasoknak ... Brezovich Károly . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)