Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. NOVEMBER 1., KEDD Megtörténik? Mindjárt indul a vona­tom. Sietni kell, de a szomjúság gyötör. Még sze­rencse, hogy itt van lent az alagsorban ez az auto­mata oázis, amely ad né­mi reményt, bár néha meg is tréfálja az embert. Bedobom a három darab kétforintost. Megnyomom a megfelelő gombot, egyet kattan a masina, kipattan a papirpohár. Most csór­ván majd finom, üdítő na­rancslé. Ahogy én elképzeltem! Ügy jártam, mint akik körülöttem toporognak. Az a négy, gépileg becsapott honfitárs. No de azért van itt egy mester, kezelő, vagy ki, hogy elhárítsa a bajt, kár­pótolja a kárvallottakat. Be is köszönök hangosan a gépek mögötti folyosóra. — Jó napot kívánok! Egy fehérköpenyes kis­lány áll, kezében gyümölcs­létől piros fakanál, s néz, néz, de semmit sem szól. — Jó napot kívánok! Még mindig nem szólal meg, csak messziről mére­get. — Köszöntem — kiáltom oda hangosan. Erre már az ellenkező oldalról figyelnek fel, s odajön egy piros pu­lóvert viselő férfi. — Kérem, ez az üres pa­pírpohár nagyon drága hat forintért — jelentem ki a többiek helyeslése közepet­te. — Nem adott italt a gép? — Nem. És ráadásul sie­tünk, megy a vonatunk. — Érthetetlen — tépelö- dik az illetékes. Pedig nem szokott ilyet csinálni. — Nem szokott? — bök­kenek meg az állításán. — Csak ezt ne mondaná. Tíz éve járok ide, majdnem mindennap és számtalan­szor történik meg ez az eset. — Megtörténik? — kez­di el a csodálkozást mél­tatlankodva. — Hát akkor miért jön mégis ide? Ezzel a kérdéssel nem csak meglep, hanem úgy kiüt, hogy csak dadogva tudok visszakérdezni. — Hát maga miért lett kereskedő? K. T. I. Felújítják a fóti templomot Páratlan érték Bővül a teletext Titkos üzenetek Jó hír a teletext vételére al­kalmas tv-készülékkel rendel­kezőknek, hogy január elsejé­től a korábbi kétszáz oldal he­lyett hatszáz oldalnyi informá­ció hívható le a készüléken. A fő oldalak alatt úgynevezett alápörgetett oldalak is lesz­nek, melyeket nem kell külön lehívni, hanem a fő oldal elol­vasása után automatikusan je­lennek meg a képernyőn. A vállalatok, szövetkezetek tit­kos információkat is közöl­hetnek egymással, melyeknek elolvasásához külön dekóder szükséges. A páratlan értékű fóti mű­emlék templom előtt mindig elmondják az idegenvezetők, hogy a pesti Vigadó mellett a magyarországi romantika legjelentősebb alkotása. A fa­lu múlt századi új birtokosá­nak számító Károlyi család megrendelésére, Ybl Miklós tervei alapján 1847-ben kez­dődtek meg a munkálatok, melyek a szabadságharc ide­jén szüneteltek, s 1855-ben fejeződtek be. A templomok átlagéletkorához képest fiatal épület e századi történetéhez tartozik, hogy a második vi­lágháború után hetven belö- vés helyét hozatta rendbe dr. Schaub Zoltán prépost, kano­nok, a templom akkori és mai plébánosa, s ezt megelőzően 1931-ben voltak a tornyok, a homlokzat felállványozva. Az idén ismét jelentős mun­kálatok jelei láthatók, s e fontos és tovább nem halaszt­ható intézkedés jelentőségét aláhúzza az is, amit Sebők Sándor, a római katolikus plébánia káplánja említ, hogy hazánk tíz legszebb műemlék templomai közé sorolható ez a mesterséges dombon álló, arab-mór jegyeket viselő, kí- vül-belül gyönyörű építmény. A felújítás tervezését már 1986-ban elkezdték, a mun­kálatok az idén bontakoznak ki, s előreláthatóan nyolc évig tartanak. Részben azért, mert sok időt, türelmet kíván a •kerámiadíszek pótlása, a ho­mokkő szobrok restaurálása, a toronyóra felújítása, a külön­féle díszek esetleges újrafara- gása, aminek a szükségessége csak munka közben derül ki. Sor kerül tetőfedő-, bádogos­munkákra, műkőpótlásokra, s a jórészt külső renoválás mel­lett az épületen belül az 1928-ban szerelt villanyháló­zat, a világítás teljes felújítá­sára. Másrészt sok időbe te­lik az utánjárás, a különféle . engedélyek megszerzése, a ter- • vek elkészíttetése, s nehezen gyűlik össze az a negyven­millió forint, amely házai kul­turális örökségünk ezen ob­jektumának megőrzéséhez kell. — Szeretnénk, ha a Műem­lékvédelmi Felügyelőség és a Hazafias Népfront is segíte­ne — mondták a tanácsházán, ahonnét úgy hírlik, gyűjtőak­ció kezdeményezése is indul a faluban. A templom előtti tér rendezését máris elvállalták, s ott a környezethez illő bazalt-, vagyis macskakő burkolatot raknak le. Közös hangverseny rendezé­sére is sor került már az egy­ház és a Fáy—Vörösmarty Társaság szervezésében, ami­kor is a fóti zenebarátok és az egyházközség énekkara lé­pett fel. Ez a bevétel is a költségek fedezetéül szolgál. Két hold, még egyházi föld parcellázása, értékesítése, az országból érkező adományok fogadása, valamint két külföl­di katolikus segélyszolgálat, .az ausztriai Europiser Jushils- fons és az NSZK-beli Osthilfe, — mely utóbbiak egyikének a magyar Valentini Géza prelá­Cukorka a házikóban Csaknem félszáz asszonynak ad munkát Szigetbecsén az Űj Élet Tsz édesipari üzeme. Sokféle színű és ízű cukordrazsét állítanak elő, s ezeket a termékeket úgy teszik még kapósab- bá, hogy különféle műanyag dobozkákba csomagolják, így az édesség elfogyasztása után játékként használhatóak. Házikó, kincsesláda, fagylalttölcsér, esernyő, s még tucatnyi ötletes csomagolóanyaguk van, ezekből nagyobb mennyiségeket szál­lítanak külföldre is (Erdősi Ágnes felvétele) Magántervező és kismesterek vállalkoztak az igényes fel­adatra (Hancsovszki János felvétele) tus, a másiknak Szőke János püspöki helynök a vezetője — küldeményei révén indul­hatott el a kezdeményezés. Nem könnyen. A FIMÜV — Fővárosi In­gatlankezelő Műszaki Vállalat — hatmillió forintért készítet­te volna el a kivitelezési ter­vet, miután végül magánter­vezőhöz került a megrendelés, aki 380 ezerért elvállalta. A művészettörténeti feltárás, a programterv költsége 671 ezer forint lesz. Végül Wirt Péter tervei alapján Godó István kisipa­ros vállalkozott a kőmíves-, kőrestaurátor- és állványozó­munkák elvégzésére, több szakemberrel társulva, s An­tal Sándor kőszobrász képvi­seli a ma már ritka mester­ségnek számító foglalkozást a kerámiadíszek s más szakma­beli munkák elvégzésekor. Hívők, s nem hívők közös ügye, nemzeti kincsünk meg­óvása érdekében tesznek erő­feszítéseket a fótiak. K. T. I. Pezsgő palackozásra jobb a szociális épület? Élni akarnak az önállósággal Fennállásának két évtizede alatt a jelenleginél akadtak si­keresebb esztendei is a Kohászati Gyárépítö Vállalat Tápió- szelcn található vasszerkezeti gyárának. Az erőteljesen vissza­fogott beruházások, s az anyagárakban végbement és a fel­használók számára elviselhetetlen változások arra késztették a KGYV gyárát, hogy változtassanak a termékszerkezeten. Még pontosabban: keressék a jövedelmezőbb gazdálkodás le­hetőségeit. Az idén nyáron a vállala­ton belül olyan szervezeti vál­tozások történtek, amelyek hatására megszűnt a gyárak eddigi szoros kötődése. Lehe­tőség nyílt a tápiószeleiek szá­mára Is olyan üzleti kapcso­latok kiépítésére, amelyek elő­nyösebbek a korábbiaknál. Az idén egyre-másra ter­jedt a híre annak, hogy a KGYV öt üdülője közül elad­ni kényszerült a sopronit. Emellett többen is a tápiósze- lei gyárban dolgozók közül tudni vélték, hogy sor kerül az ottani szociális épület el­adására is. A bizonytalanság lett úrrá a kollektíván, s en­nek hatására tavaly megkez­dődött az elvándorlás. Az idei statisztika szerint szeptember végéig mindössze 54-en kopog­tattak a gyárkapun és 117-en távoztak. Vajon mit remélhet­nek a maradók, köztük is a törzsgárda? Nagy Gyula, a gyár főmérnöke vállalkozott a válaszadásra. Siker Belgiumban — A lehető legjobb hírek­kel szolgálhatok, már ami az elkövetkező hónapok termelé­sére vonatkozik. Több szerző­dést kötöttünk meg az 1989-es évre. Nyélbe ütöttünk egy 9 millió forint értékű acélszer­kezet-szállítást Belgiumba. A Nikexen keresztül most elő­ször jelenünk meg önállóan a nyugati piacon! Korábban ugyanis üzleteinket a KGYV külkereskedelmi vállalata bo­nyolította. Beszélgetésünket telefon- csörgés szakította félbe. A Voest Alpin osztrák cég zelt- wegi vállalatának képviselője kereste. A főmérnök később elmondta, hogy remény van egy komplett külszíni kotró­berendezés exportjára. Ennek értéke megközelítheti a {40 millió schillinget. — Gyártottunk már hason­ló szerkezetet, de kompletten, mindenféle tartozékokkal fel­szereltet még nem. Néhány nap múlva az NSZK-ba uta­zom. Nagy a valószínűsége annak, hogy az egyik vevőnk 2 ezer tonna acélszerkezetét vásárol tőlünk. Ugyanakkor kilátásban van további 500— 600 tonnányi szerkezetre szó­ló szerződés is. Nem akarják eladni — És belföldön? — Azt' hiszem, itthon sem maradunk piac nélkül. Az Orosházán felépülő amerikai —magyar síküveggyártó ve­gyesvállalat gyártócsarnoká­nak a beruházási munkálatai­nál ránk is gondoltaik. A ge­nerálkivitelező a Békés Me­gyei Állami Építőipari Válla­lat. Három hazai tervező' cég mellett tehát mi is labdába rúghatunk. Sőt, szeretnénk, ha ránk bíznák a szerelést, s az egyéb szakmai munkákat is. így valamennyi dolgozónknak tudnánk munkát adni jövőre is. Végig jelen volt a beszélge­tésen Tamasi Sándor, a szál­lítási osztály vezetője, a gyár párttitkára. — Az egyik legjobb üdülő kényszerű eladása már jelez­te, hogy a viharfelhők ben­nünket sem kerülnek ki —r mondja. — A szociális épüle­tért még nagyobb kár volna. Ugyanis híre ment, s nem min­den alap nélkül, annak, hogy 80 millióért gazdát psei’él, s esetleg pezsgőt palackoznának ä falai között. — Honnan eredt az eladás ötlete? — A vállalati tanácstól. Ter­mészetesen az épülethez ra­gaszkodunk. Olyannyira, hogy aláírások gyűjtése folyik azért, ne kerüljön értékesítésre. En­nek a nagyközségnek nincs művelődési háza, kultúrter­münk tehát a szélesebb kö­zösségi célokat is szolgálja. Ragaszkodunk hozzá! — A munkaerő elvándorlá­sát hogyan ítéli meg? — Sajnos, nem ritka a napi 15 kilépő. És ami a legfájóbb, hogy a legjobb szakmunkáso­kat veszítjük el. Pedig a jó minőségű exporthoz szakkép­zett munkaerő is kellene. A főváros alig egyórányi járás­ra van autóval, busszal, vo­nattal. így a távolság nem tartja vissza az elvándorló­kat. A munkásokkal beszél­getve kiderült, hogy alapve­tően azt sérelmezik: fizetésük átlaga jó 30 százalékkal alatta marad a központban dolgozó­kénak. — Ott van a kivívott ön­állóságuk ... — Az nem teljes, hiszen a bértömeg megmaradt központi kezelésben. Abból gazdálkod­hatunk, amit a vállalattól ka­punk. Részvénytársaság lesz Az idén a tápiószeleieknek 400 milliós termelési és 420 milliós árbevételi tervet kell teljesíteniük. Az elérendő nyereséget 30 millió forintban állapították meg. Jövőre már minimum 50 millióval na­gyobb árbevételt terveznek, s ennek arányában szeretnének olyan jövedelmet elérni, amelyből a béreket is emel­hetik. — Január 1-jétől a rész- vénytársasági forma bevezeté­sét tervezzük — jegyzi meg a főmérnök. — Előreláthatóan 250—300 millió forint értékű részvény kibocsátását vállal­juk. . , A KGYV tápiószelei gyárá­nak tehát megvannak az esé­lyei a hullámvölgyből való kilábalásra. Viszont még jócs­kán van . teendőjük addig is. Ám ott, ahol a nyereség jö­vőbeni megduplázásán álmo­doznak, gondolni kell az ész­szerűbb költséggazdálkodásra is. Gyócsi László Segített a sütőipar Azért a nagyról sem mondtak le Hónapok alatt készült el a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vál­lalat élelmiszerboltja Dunaharasztin (Erdőst Ágnes felvétele) — Nagyon sokat köszönhe­tünk a sütőipari vállalatnak — mondja Fodor Antalné. — Egy-egy ilyén beruházás jelen­tős, közhangulatot befolyásoló tényező. Sok gondunk van a boltokkal. A magánházakban üzemelők helyzete bizonytalan, a bérbe adó esetleg nem hosz- szabbít szerződést. Ezért a ke­reskedelmi vállalatok nem szí­vesen költenek az ilyen üzle­teikre. A fehér foltok ellen Olykor a békebíró sze­repét kell felvállalnunk, ha meg akarjuk akadályozni egy- egy üzlet bezárását. Ezek ugyanis újabb fehér foltokat festenének a település keres­kedelmi ellátásának térképére. Ugyanakkor nem tettünk le arról, hogy ABC-áruházat építsünk a már megvásárolt telken. De a külső részen élők ellátását legalább ilyen fontos ügyként kell kezelnünk. M K hatnának meg nálunk. így éri meg nekünk is. — Csak köszönet illeti a boltosokat — kapcsolódik a beszélgetésbe egy idős asszony, Vona Alajosné. — Nagyon kel­lett ez az üzlet ide. Sok erre a hozzám hasonló, nehezen mozgó nyugdíjas. Ránk gon­dolnak akkor is, amikor olcsó felvágottakat rendelnek. A nyitva tartást is a helybe­liekhez igazították, mint ahogy mindenben szeretnének meg­felelni a vásárlók igényeinek. A vevők pedig hálásak, ezt jelzi az emelkedő forgalom, s az is, hogy alig egy hónap alatt törzsközönség verbuváló­dott, az eladók pedig már so­kukat keresztnevükön szólít­ják. gyermekes család él ezen a ré­szen. Az előbbiek egészségi állapotuk miatt, míg a fiatal anyukák a kicsinyek miatt nem tudnak könnyen bejutni a község központjába, vala­melyik nagyobb üzletbe. Ezért gondoltunk arra, hogy egy ki­sebb boltot építünk ezen a ré­szen. így éri meg A Nyugat-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalat sietett a ta­nács segítségére. Vállalták, hogy letelepítenek egy kis konténerboltot ezen a helyen. Kétmillió forintot költöttek az épületére, a tanács pedig a közművek kiépítésével, úttal, parkolóval járult hozzá a ki­adásokhoz. Apró, ablakon át árusító kis boltra számítunk, ehelyett a körülményekhez képest kívül­ről is esztétikus, barátságos épületet pillantunk meg, ami­kor bekanyarodunk az utcába. A nagy ablakokon ízléses füg­göny, a falon kosarakban zöld növények. A hűtőpult tele fel­vágottal, tejtermékkel, a polco­kon gondosan sorba rakva gusztusosán kínálják magukat az áruk. A fő helyen természe­tesen a sütőipar termékei, fé­nyes fonott kalácsok, porcu­korral hintett sütemények, ha­rapni való finom kenyerek. — Igyekeztünk a kis helyen is mindent szépen elhelyezni, ezzel is kedvet csinálva a vá­sárláshoz — magyarázza Hum- pók Istvánná boltvezető, aki nyugdíjasként vállalta ezt a feladatot. — Sikerült megolda­ni, hogy vegyi árut is tarthas­sunk. Azt szeretnénk, ha a ve- vnlc minp] tohh Holtot, Régóta áhítoznak a dunaha- rasztiak egy korszerű, nagy alapterületű ABC-áruházra. Olyan üzletre, amelyet a tele­pülés zömében bejáró lakossá­ga könnyen meg tud közelíte­ni. Van is helye, a HÉV-állo- más közelében, a régi Tüzép- telep, amelynek kisajátítása eddig csaknem hárommillió fo­rintjában van a tanácsnak. Ám még sokáig bizonytalan, hogy kerül-e rá kereskedelmi létesítmény. Hiszen azok a cé­gek, amelyekkel eddig tárgyal­tak, nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy maguk épít- ség meg az ABC-áruházat. A többség legszívesebben üze­meltetésre venné át. Szétforgácsolt erők Ugyanakkor olyan hangok is vannak Dunaharasztin, ame­lyek szerint a gondokat nem oldaná meg a nagy bolt. Azzal érvelnek, hogy a nagy kiterje­désű település külső részein, ahol sok idős ember él, aligha tudnák élvezni a kilométerek­kel távolabbi áruház áldásait. A peremrészekre is kellenének kisebb üzletek a mindenna­pos élelmiszerek beszerzésének megkönnyítésére. Ezek is té­nyek, s ez még inkább szétfor­gácsolná a tanács amúgy is szűkös erőit. Feltételes mód­ban fogalmazunk, hiszen ha segítséget kapnak, minden ne­hézség ellenére sikerül tenni valamit — A település egyik, vi­szonylag ellátatlan területe a Kisfaludy utca és a Felszaba­dulás úti környéke — mondja Fodor Antalné tanácselnök. — Sok idős ember, illetve kis-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom