Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

1988. NOVEMBER 28., HÉTFŐ Megkérdeztük a PVCSV-t Miért fizet a megrendelő? Olvasóink mostanában nem is egyszer tették fel a kér­dést:, amikor az ingatlantulaj­donos bekötteti házához a Vezetékes vizet, valójában mit fizet meg. Többen arra számí­tanak, hogy ha a vízóraak­nában házilagosan szerelvé- nyeznek, a beépített alkatré­szek árát levonja a bekötés díjából a PVCSV. Horváth Attila vízellátási csoportvezető, a PVCSV bu­daörsi központjában azonban másként látja a dolgot. Kér­déseinkre válaszolva elmond­ta, hogy a vállalatnak szabad csak szerelvényeznie a vízóra­aknában, az ide vonatkozó közegészségügyi, illetve a 27-es minisztertanácsi rendelet ér­telmében. A PVCSV végzi az utcai gerincvezeték megfúrá­sát, a bekötővezeték megépí­tését, az aknában az elzáró­szerelvények és a mérőóra fölszerelését. Ezért a mun­káért egy adott összeget kell fizetni. Ha az ingatlantulajdo­nos mondjuk kerti- és fagy­csapot is fel akar szereltetni, az is a PVCSV hatáskörébe tartozik, s ezért a munkáért külön díjazás jár. A csoportvezető szerint a kontárkodást az említett ren­deletek közegészségügyi szem­pontból tiltják. A vállalat nem köteles elfogadni olyan igazo­lást sem, hogy mivel az illető vizes szakember, így nagy va­lószínűséggel szabályszerűen végezte el a szerelvények be­építését. Igaz, vannak, voltak egyedi esetek, amikor mintegy kényszerhelyzetben tudomá­sul vette a. vállalat az ilyen házilagos szerelés tényét, s a bekötési díjból jóváírták a beépített anyag árát. Ez azon­ban rendkívül ritka eset, gya­korlata nem alakult ki, s vi­gyáz is a vállalat, hogy az ilyen esetek ne váljanak min­dennapossá. A vizes szakem­berek bekötés előtt még azt is kötelesek Vizsgálni, hogy a korábban működött házi vízellátórendszerről leválasz­tották-e a vezetéket. Az elő­zetesen, tehát illegálisan el­végzett szerelési munka pedig utólag már kevésbé ellenőriz­hető. Tehát a helyi szakem­berek megítélésén múlik: el­fogadják-e az ilyen öntevé­keny szerelést, s hogy majd a vállalat jóváírja-e a beépített anyag árát. A. L. A. Maratoni ülés Nyíltság csak szavakban Maratoni ülést tartott nem­régiben a Szentendrei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülés főként azért sikere­dett hosszúra, mert az egyik napirendi pont a megüresedett &TP-lakások odaítélése volt az új tulajdonosoknak. E kör­ben is a legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy a jelentke­zők közül megkapja-e az egyik otthont a város nemré­gen nyugdíjba vonult első szá­mú vezetőjének a lánya, aki egyébként körzeti orvos Szent-' endrén, ám lakása Budapes­ten található. Az orvosnő — aki egyedül neveli két gyermekét — a vá­ros néhány ismert polgárával vetélkedett az említett ingat­lanért. Nem csoda tehát, hogy szó szerint közérdeklődés kí­sérte az eseményeket. S. éppen emiatt válik szüksé­gessé, hogy az írás megjelen­jen! Nem, nem történt sza­bálysértés az ügyben, a vég­rehajtó bizottság helyesen döntött — nem biztos, hogy a lakosság véleményével egye­zően —, amikor a doktornő­nek ítélte a lakást. Ami azon­ban felettébb bosszantó: a napirend tárgyalása előtt zárt ülést rendeltek el. Nem tit­kolták; azért tették ezt, hogy véletlenül se tudódjon ki, hogy ki szavazott igennel vagy nemmel. A Szentendrei. Tanács Vég­rehajtó Bizottságának tagjait magam is hallottam számta­lan esetben szónokolni a nyíltság és a demokrácia szé­lesítése mellett. S most, az el­ső adandó alkalommal, ami­kor kényes kérdésről kellett dönteniük, azonnal bezárták az ajtókat a nyíltság előtt. Igaz, a törvény biztosítja ne­kik a lehetőséget. Ám ha kissé elgondolkod­nak, maguk is belátják, hogy éppen az ilyen kérdésekben célszerű tanúként megidézni a nyilvánosságot. Ez esetben senki sem találgathatna, hogy mi . zajlott le a zárt szobá­ban. Csakhogy ehhez arra is szükség lenne, hogy dön­téseiket másnap az utcán bár­kivel szemben vállalja a tes­tület minden tagja. S hogy az újságíró nyílt­ságával kapcsolatban semmi kétség ne merüljön fel, haj­landó vagyok írásba adni: én is a körzeti orvosnő mellett szavaztam volna. Csakhogy engem zavar, hogy a listán szereplő többi — a városban ugyancsak jól ismert s álta­lam is becsült — polgártár­samnak esetleg a rosszallását vonom magamra. Mert igaz, harcolunk az ellen, hogy a vezetők és hozzátartozóik ne rendelkezzenek több joggal, mint mások, ám közben nem szabad megfeledkezni arról sem: ők vagy rokonaik csu­pán emiatt hátrányt sem szen­vedhetnek. Pláne, ha egyéb­ként éppúgy jogosultak a ked­vezményre, mint mások. Utóiratként a tények ked­véért: az orvosnő budapesti lakására a megállapodás alap­ján a Szentendrei Tanács jelöli ki a vevőt. Vicsotka Mihály Ördögi kör Nem lehet fagyállót kapni sem egyik, sem másik üzlet­ben, sem a nagykereskedelem­ben. Ennek köszönhetően az egyik novemberi reggelen, amikor mínusz tíz fok alá süllyedt a hőmérő higanyszá­la, a megye egyik városából nem indulhattak útnak a bu­szok, szám szerint húsz. De biztos nem ez volt a vállalat egyetlen ilyen üzemigazgató­sága. Nem télen kell fagyállót vá­sárolni, mondhatnánk. Tudják ezt az érintettek is, de kész­letüket csak az előírásoknak megfelelő szinten tarthatják, hiszen azt szigorúan ellenőr­zik. Ördögi kör. A megye új otthonainak fele Végy két évet. Aztán még kettőt. Majd még egyet ta­lán. És kezdj el gyűjteni, pénzt, barátokat, ismerősöket, mindent. És rohangálj anya­gért, hízelegj a mesternek, jöjjön már, és ne aludj éjjel, de szunyókálj a munkahelye­den, és légy étvágytalan, fá­radt, rosszkedvű. És ahogy nőnek a falak, látni fogod, mint marad egyre kevesebb pénzed, barátod, amikor pedig tető kerül a fejed fölé, már Csomó nélküli fonalak Gödön, a Ramona Finomkötöttáru Szövetkezet nemrég helyez­te üzembe a számítógép vezérelte ustergépet, amely felhaszná­lás előtt átvizsgálja a fonalat. Ahol csomót talál, elvágja, újra­köti. Képünkön Hajdú Zoltánné kezeli a mindentudó masinát (Hancsovszki János felvétele) Gombó Pál: Riasztó A dolgozó tömegek impozánsan megnyilvá­nuló kívánságára rendelet jelent meg, amely szerint minden magyar állampolgár az élet- biztonság és a vagyonbiztonság védelmére az új esztendőben immár tarthat magánál riasz­tó-, illetve gázpisztolyt. Mivel azonban de­mokrácia van, egyesek nem átallották kekec- kedni, hogy minek az. Mivel néhány példa világosabban beszél, mint akár egy tévében leadott riasztólövés, az alábbiakban néhány esetet ismertetek, amelyek az új rendelet mel­lett érvelnek. I. Kovács úr néhány milliós vagyona védel­mére beszerzett nyugati útja során egy riasz­tópisztolyt száz tölténnyel, aztán a rendelet­nek megfelelően külön elzárta a pisztolyt és a töltényeket, nehogy a gyerek hozzájuthas­son ehhez is, ahhoz is. Hónapokig nem történt semmi, ám egy­szer éjjel gyanús zajok hallatszottak az ajtó felől. Kovács úr tüstént éberen elkezdte ke­resni a kulcsokat, de hirtelenében és zavará­ban először csak a pisztolyt tudta előszedni, és a töltényeket nem. Addigra azonban már be is hatolt két gyanús külsejű fiatalember, egyikük kezében egy fenyegető pajszer. Ko­vács úr belül remegve, de látszatra határo­zottan rájuk fogta a pisztolyt és felkiáltott: Fel a kezekkel! Az egyik fiatalember az ég­nek emelte a kezeit, a másik szintén, de paj- szerrel együtt és lesújtott vele a pisztolyt tartó kézre. Gyorsan felszedte a kézből kivert pisztolyt és megvizsgálta. „Egy riasztópisztoly — mondotta —, de nincs benne töltény.” Ko­vács úr jajgatott, mert eltört az ütéstől az alsókarja. „Hol vannak a töltények?” — kér­dezte a másik, aki közben leengedte a kezét, majd ismét fenyegetően felemelte. Kovács úr siránkozott, hogy éppen az a baj, hogy nem találja őket. „No majd mi megkeressük” — mondta a pajszeres, azzal elkezdte feltörni a szekrények zárait. Jó félóra eltelt, mire rá­bukkant a töltényekre. Addigra a másik te­vékenysége folytán már ott állt az álmaiból felébresztett asszony is. — Na most kipróbáljuk! — mondta a paj­szeres, töltött és lőtt. Abban a pillanatban ha­ladt el a ház előtt egy rendőrautó, nyomban kipattant belőle két rendőr, berúgták az ajtót és csakhamar ott álltak valódi pisztollyal és megadásra szólították fel a betörőket. Azok meg is adták magukat. Ekkor az egyik rend­őr felhívta a mentőket, akik Kovács urat be­szállították a baleseti kórházba. Ebből az esetből is nyilvánvaló, hogy a jó­kor megszólaltatott riasztópisztoly megtette hatását és Kovács úr értéktárgyai, betétköny­vei érintetlenek maradtak, a vagyonbiztonsá­got nem érte sérelem. A kartörése viszonylag jutányos áron meggyógyíttatott. II. Seres úr nem tartotta be a szabályokat és eltelve önvédelmi készséggel, a töltött pisz­tolyt magával hordta a villamoson is. Na és mit tesz isten, egyszer egy olyan esti kocsi­ban utazott, amely tele volt randalírozó fia­talokkal. „Na majd én rendet csinálok” — gondolta Seres úr. azzal fölkapta a pisztolyt és elkiáltotta magát: „Mindenki hagyja abba a rumlit, fel a kezekkel!” A kiáltás hatására a kissé ittas bőrfejű rúgott egyet és a fegy­ver máris a földön volt. Seres úr sem volt rest, az éppen megállóba érkezett villamosból kiugrott és elszaladt volna, de a bőrfejű utá­nalőtt, háromszor, Seres úr azonban csak szaladt tovább és szerencsésen egérutat nyert. Mindenki számára nyilvánvaló, hogyha nem riasztófegyvere lett volna, úgy jár, mint az a segédrendőr, akit hátba lőttek, míg hála a riasztópisztolynak, az ijedtségen kívül semmi bántódása nem esett. 111. Tirpák Aranka 22 éves hajadon könnygázt kilövellő fegyvert vásárolt és magánál hordta, hogy erőszakos utcabetyárok vagy éppen­séggel nemi erőszakkal fenyegető személyek ellen védekezhessék. És íme egyszer a villamosról leszállva, egy elhagyatott környéken nyomába szegődött egy gyanús férfi. Aranka megmarkolta retiküljé- ben a fegyvert és amikor a férfi hozzálépett és megszólította, gyorsan előrántotta és elsü­tötte. A fegyver hatott, a férfi sírva, könnyez­ve elszaladt, Tirpák Aranka pedig ijedtében szívrohamot kapott és összeesett. Ám később egy szolgálatból lelépő kalauz megtalálta, ki­hívta a mentőket és Aranka néhány hóna­pon belül meggyógyult. A kórházban meg­ismerkedett egy ápolóval, akihez később fe­leségül ment. Férje csak a nászéjszakájük után mesélte el neki, hogy eredetileg bizony utcabetyárkodott, mígnem egyszer egy bizo­nyos valaki könnygázpisztollyal el nem riasz­totta ilyetén tévelygéseitől. Aranka erre egy szót sem szólt, csak férje távozta után vonta le a tanulságot, hogy kifürkészhetetlenek a sors útjai, hiszen, ha nincs önvédelmi fegy­vere, talán sohasem megy férjhez, és nincs, aki aggódva kérdezné: „Ma nem rendetlenke­dik a szíved, drágám?” Ellenpéldám is akad, egy ijedős betörő, aki, amikor a riasztó fegyver elsült, önvéde­lemből leszúrta a pisztoly tulajdonosát. De hát a betörők általában nem ijedősek, így a riasztópisztoly és könnygáz kellő védelmet nyújt a magyar állampolgároknak, akár Bécs- ben vásárolt fegyvert 5000 schillingért, akár a gyorsan fejlődő magyar vállalkozói rétegtől 15 000-ért. Ha nincs pénze, még mindig bíz­hat abban, hogy a betörők megkímélik őt. X Kézirat zártakor mondta be a rádió, hogy a szóban forgó rendeletet visszavonták. Így hát a dolgozók riasztó-védelem nélkül ma­radtak! Hadd adjak mégis egy tanácsot, ér annyit, mint a pisztoly, mely csak azt tudja mondani: bumm-bumm. Szerezzenek be egy kiló feketeborsot, törjék vagy őröljék porrá. Helyezzék el egy zacskóban a bejárat melletti szögre akasztva, s ha gyanús idegen jön, be­le az arcába! Még eredményesebb a módszer, ha a borsból vizes oldatot készítünk, a be­törőket leültetjük egy fotelbe és az oldatot egyenesen a szemükbe csepegtetjük. Meglát­ják, riadtan, ordítva fognak menekülni 1 többen nem fogadják köszöné­sedet, kerülik a tekintetedet, nehogy szívességet kérj tő­lük. Cserébe lesz viszont egy gyomorfekélyed, néhány ősz hajszálad, egy rángó ideg a szemed alatt... és egy laká­sod. Íme, így hangzik rövi­den a magánerős építkezés feketelevesének receptje. Olcsóbb, mint Pesten De mégis, mégis ... ! Hiába tudjuk, ismerjük mindezt, nincs más lehetőségünk. A pénztermő fát még nem ta­lálták ki, az állami lakásépí­tések mértéke viszont olyan kicsi, hogy az Pest megyében például az összes építkezések­nek csupán 3-4 százalékát, azaz mintegy 20-30 lakást tesz ki. Szinte az egyik kezemen meg lehetne számolni — mond­ta erről Árki Sándor, a me­gyei tanács tervosztályának helyettes vezetője. A problé­ma leginkább az agglomeráció negyven-egynéhány települé­sében égető. Nem csoda, hogy a megye új otthonainak mint­egy feléhez ezen a területen ásták ki az alapokat. A fő­városra vonatkozó letelepedé­si korlátozás itt már nem ér­vényes, sőt... Talán épp ez hajtja a Budapesten marad­ni nem tudókat, próbálkozza­nak a vonzáskörzetben. A be­települők (vagy kitelepülök) száma pedig szép lassan meg­haladja az őslakosokét. — Jól példázza ezt a fo­lyamatot Gyál — magyarázza Kovács Zoltán főmérnök, az építési csoport vezetője. — Annak idején rengetegen jöt­tek fel vidékről dolgozni, és vettek errefelé kukoricafölde­ket, melyekre aztán kezdték sorra felhúzni a házfalakat. A község hatalmasra duzzadt: És" bár' Gyálon mostanra egv kicsit alábbhagyott az építési kedv, ugyanez már nem mondható el a többi telepü­lésről. Rengetegen szeretné­nek lakást Budaörsön,' Buda­keszin, Érden, Szigetszent- miklóson, de szinte valameny- nyi helységet felsorolhatnám. Dunakeszin szinte egy telje­sen új településrész jött lét­re, Mogyoród és Kerepestar- csa főleg a Forma 1-es ver­senyek óta kedvelt. Ahová pedig a fővárosi kék buszok is kijárnak, ott természetsze­rűleg óriási a telkek iránti igény. Ide tartozik azért, hogy az agglomerációban egy-egy négyszögölnyi föld még min­dig sokkal olcsóbb, mint Bu­dapesten, bár éppen az emlí­tett települések esetében nem tudom, meddig lesz ez még így. Tanácsi hitelek — Ha már az áraknál tar­tunk: a telkektől függetlenül sem olcsó mulatság az építke­zés. Az előzőeket hallva, a vonzáskörzetben, gondolom, igencsak fontos kérdés lehet, mennyiben tudnak segíteni a pénzügyi gondokon a helyi ta­nácsok. Sokat beszélnek mos­tanában a kamatmentes köl- csönökről, vissza nem térí­tendő összegekről. — És létezik még kedvez­ményezett telekjuttatás, a köl­csönök visszafizetésének át­vállalása, szóval, számos egyéb forma — válaszolja Árki Sán­dor. — Ami a lényeg: a la­kásépítéseket elősegítendő, egyrészt a megyei tanács ma­ga is kiegészíti a helyi pénz­alapokat, másrészt a tanácsok igen jelentős bankkölcsönöket vehetnek fel ugyanerre a cél­ra. Hogy hová, mekkora ösz- szegek jutnak végül, az pályá­zat útján kerül eldöntésre. A kimutatások szerint a taná­csok mintegy fele élt a lehe­tőséggel, csupán a kisebb köz­ségek nem igényeltek állami támogatást. — Tökölön viszont 800 ezs? forintnyi bankhitelt jelentet­tek vissza tavaly. — Egyetlen esetből nem szabad általános következte­téseket levonni. A kölcsönö­ket tudniillik csak a folyó év­ben lehet felhasználni, Tökö­lön pedig biztos nem volt er­re mód, ezért korrektnek ne­vezném az ottani testület el­járását. — Mi várható a jövőben? Ügy hírlik, csökken majd az állami támogatás. — Ellenkezőleg. A tanácsok eddig 50-150 ezer forint kö­zötti összegekkel segítették az otthont teremtőket. Ez várha­tóan emelkedni fog az építő­anyagok árainak emelkedése miatt. — És hogy alakul konkré­tan az agglomeráció jövője? Hisz ha mindenki itt akar le­telepedni, elöbb-utóbb elfogy­nak a beépíthető területek. Közművek nélkül? — Ez valóban már most sok gondot okoz. Szentendrén például alig van mód az épít­kezésre, és hasonló a helyzet Budakeszin vagy a többi, Bu­dapesthez közeli településen. Ráadásul a vonzáskörzet nem­csak a vidék, de a . főváros lakásgondjain úgyszintén hi­vatott lenne enyhíteni. A Fő­városi Tanácsnak telkeket biz­tosítunk, hogy azután a kerü­leti tanácsok közreműködésé­vel megtörténjen annak a né­hány lakásra várónak a kijelö­lése, akik vállalnák a letelepe­dést a városhatáron kívül is. Foton mintegy százan jutnak így házhelyhez az előzetes megállapodás szerint. A to­vábbiakat az itteni tapaszta­latok alapján döntjük majd el. — Tekintettel az egyre job­ban szűkülő lehetőségekre, nem lenne célszerűbb bevon­ni az építkezésekbe a külte­rületeket is? — A kormány határozata értelmében a jövő év végéig ismételten felül fogják vizs­gálni az agglomeráció általá­nos rendezési tervét. Gondo­lom, ennek keretében sor ke­rül majd a zártkertekkel kap­csolatos kérdésekre is. Nehe­zíti a dolgot a közmű hiánya. Sajnos az infrastruktúra nem tud lépést tartani a belterü­leten sem a letelepedéssel. Budaörs, Solymár, Kerepes- tarcsa csupán három a sok település közül, melyek rosz- szul állnak az ellátás szem­pontjából. Hogy mi lenne a megoldás? A magánkereske­delem élénkítése, a szövetke­zetek bevonása? Ez már nem csupán építészeti probléma. Falusy Zsigmond MUNKAKÖZVETÍTŐ SAROK Gépírni tudó adminisztrátort tit­kárnői feladatok ellátására alkal­mazna Pest megyei igazgatási szerv budapesti székhelyére. Szakácsokat keres Pest megyei társadalmi szerv az üdülőjébe. Szükség esetén bennlakást biztosí­tanak. Lehet házaspár is. Üzemmérnököt, forgácsoló szak­munkásokat, meó-ellenőrt felvesz a Pestvidéki Gépgyár szigethalmi telepére. Aruátvevőt, árukiadót, áruellen­őrt vár a Kőbányai Sörgyár. Fér­fi, női betanított munkásokat is azonnal felvesz. Szobaasszonyt alkalmaz folyama­tos munkarendben a Volánbusz- Omnibusz üzemigazgatóság. Bér megállapodás szerint. Bármilyen nyelv ismerete előny. Pénzügyi, könyvelési munkakö­rökbe várja felső- vagy középfokú végzettségűek jelentkezését a Pemü központi főkönyvelősége. Főkönyvelőt, anyagosztály-veze- töt, rendszerszervező üzemmérnö­köt felvesz a Pemü zsámbéki te­lepére. Jogtanácsost — legalább ötéves szakmai gyakorlattal — és szerve­ző felsőfokú végzettséggel, számí­tógépprogram-készítéshez, progra­mozó matematikust keres az ÉP- TEK Vállalat. Ácsok jelentkezését várja fel­újítási munkára Budapest terüle­tén Székesfehérvári Építőipari Vál­lalat. Női betanított munkásokat a kosdi könyvkötészetére, valamint papírvágó férfi betanított munká­sokat a rádi könyvkötészetére ke­res a Vörösmarty Mgtsz. Festő-mázoló szakmunkást keres a budapesti telephelyére, és bérel­számolót a fóti központjába ugyan­csak a Vörösmarty Mgtsz. . Bérelszámolót, SZTK-ügyintézőt felvesz a Budapesti Alumínium­gyár. Várjuk mindazon munkáltatók jelentkezését, akik fiatalkorúak, illetve bedolgozók foglalkoztatását tudják biztosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom